Hajónapló

Ezt azonnal le kell írnom. Reggel szélcsend, akkor kutyasétáltatás és reggeli után első futópróba.

Standby 8:30 Kötelek elengednek, "J" elöl én hátul finoman eltóljuk a hajót a pontontól, egész lassan előre. Nem tekeredeik, nem tolja a farát semerre, szépen indul a hajó az elhanyagolható folyással szemben. Úgy 100m után (a patról Feri és Marci lelkesen integetnek)kis gázadás és forduló jobbra. Nem akarok hencegni (dehogynem!), de úgy fordul a hajó, mint egy rövidkieles vitorlás. A fordulókör sugara nem tűnik nagyobbnak egy hajóhossznál!! De még ha kettő, akkor is! A kormány egyszerűen pompás. Megyünk pár kört. Ami negatív, baromira füstöl a kipufogó, tehát további próbáknak csak a motorbeállítás után van értelme. Két kör után"J" átveszi a kormányt, én körülnézek a gépházban, semmi rendellenesség, eltekintve a büdösségtől, mindenről ég le a festék, olaj, zsír, de ez teljesen rendbenlévő dolog. Hazudnék ha azt mondanám nem dobog a torkomban a szívem a kikötéskor. Ekkora hajóval még sose manővereztem egyedül. De minden vaj. Elkoptatom az amúgyis egész lassú sebességet pár hátrával és gyönyörűen a ponton mellé állunk. Springet elől "J" beakasztja, én  kiugrok az első kötéllel, motor leáll, minden meghúz. Manőver vége 9:10-kor. A műszeradatok: Maximális sebesség 5,3 nmi/hrs (tengeri mérföld/óra, azaz 9,8km/óra), megtett út 0,4 nmi, átlagsebesség 0,6 nmi/hrs. Most koccintunk egyet ( a Kótai Attilától a vízretételkor kapott Dalmatinoval {vodka-citrom, köszönjük és egészségére}), mert nagy nap ez a mai.

19:28 Jókor csináltuk, a bográcsozásból nem lett semmi, mert nemsokára rákezdett az eső, (helyette, meg további munka helyett bevásároltunk a Tescoban) most a gázon rotyog a pörkölt. "F" megfűzte a dieseles emberét, hogy csütörtökre vegyen fel a táncrendjébe. Nehéz ügy, mert ugye ahhoz van szokva, hogy odaviszik az autókat, munkája meg annyi mint a tenger. Majd meglátjuk mi lesz. Nem szeretem, ha ki vagyok szolgáltatva a "mesterembereknek" ezért csinálok mindent magam, de most mintha nem lenne választásom.

Hidegre fordult mint mondám, bár mára kisütött a nap, de erős a szél, (alighanem kimegyek betekerni a lobogót, mert nagyon csattog, spórolni kell a textillel, ezt az angoloktól tanultam, fent van, de mégse tépi a szél)alighanem ma se lesz futópróba. Szerintem helyette bográcsban fogunk marhalábszárpörköltet főzni. De ahogy e sorokat írom éppen mindja a rádió a várható lassú felmelegedést, tehát ami késik nem múlik. Tegnap nagyjából egész nap pihentem, persze munka nélkül azért nap el nem telhet, miután Denivel kibicikliztünk "J" elé a villamoshoz, hogy hazakisérjük, a régóta kész csáklyanyélre csináltam egy fejet, már többször kellett volna, kötelet felvenni, hajót eltszítani, most ez is megvan. Szóval nálam semmi se vész kárba. A kidobott 25 literes rozsdamentes szódásballonokból villany-, kályhába épített-, valamint napboyler készült, de az "ő" ideje is eljött. Szóval Recicling minden mennyiségben.

Ma reggel ahogy megnyitom a maileket olvasom Silvermoon/Gábor kommentjét. Nos köszönöm a jószót és megjegyzem azért nem ennyire "tragikus" a helyzet. Azért, hogy a hajó még idén vízre kerülhessen és motort próbálhassak sok dolgot  raktam félre. Most rengeteg aprómunka (meg nem is apró) következik, hogy a többszázból csak néhányat kiemeljek, meg kell csináljam a teljes belső kárpitozást, hogy végre ne ezeken a lomtalanítás elől mentett szakadt szivacsokon aludjunk, ücsörögjünk, valamennyi belső csvarfejet el kell dugózni, a lötyögő padlódeszkák szegélyléceit rögzíteni, headbe tükör, polcok, tartók, hajórádiót beépíteni, decket csúszásgátlóval lefesteni, megalkotni a rig vereteit, teljes álló és futókötélzetét stb, stb. És akkor még nem beszéltem a karbantartásról, merthogy a szabadtéri farészek közül a két szezont megérteket bizony újra kell lakkozni még a tél beállta előtt. Ahogy írtad egy hajó sosincs készen, de én még a szokásosnál is távolabb vagyok ettől. Abban is igazságod van, hogy alkotni gyönyör és aki hajót alkot az sose fogy ki belőle. Minden napra jut valami boldogság.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=-xeINIlEIJA&feature=related

Este van. Annyira erős volt a szél, hogy a bográcsozás is dugába dőlt, talán holnap. Bánatomban lecsiszoltam az orrsudarat (ezzel eléggé elbánt a tél, egész megszürkült a lakkozott fa, gyanítom azért mert leszarták a madarak, amit a csapadék valamiféle maró folyadékká {salétromsav? na az kemény} alakított a felületen) meg a négy fa korlátelemet és ráraktam három réteg lakkot. Ez már a téli felkészülés. Délelőtt még napos időt mondott a meteorológia holnapra, most meg már esőt, szóval majd meglátom hogyan tovább.

Hehe. Addig szarakodtam az előkészületekkel, amíg vége lett a jó időnek. Persze számítani lehetett rá, amióta vitorlázom mindíg megfigyeltem, hogy aug.20-a környékén egy jelentős  hidegfronttal támad az ősz. Nem bánok semmit, ha nem készülök elő ilyen alaposan a próbamenetekre, lehet, hogy szerencsém lett volna, így viszont jobb esélyem van a jó eredményre. Lesz még idén bőven alkalmas időjárás a futópróbákra. Tegnap délután "beszökött az ősz", mit szökött, esett, na az eső is, meg jó nyomások is voltak, "J"-t le is beszéltem róla, hogy este hazajöjjön otthonról (aki rendszeresen olvassa ezt a blogot az érti ezt a látszólagos ellentmondást), és milyen jól tettem, ahogy befejeztük a telefont leszakadt az ég, még dörgött is a távolban, de nem volt annyira vészes a helyzet, hogy a frászt hozza a kutyára. Éjjel többször kimehetett a deckre patkányokat vizitálni, mert reggel elhúzva találtam a bejárati ponyvát a cockpitban, de "J"-vel ellentétben engem nem aggaszt a dolog, nem félek már, hogy meglép a kis nyavajás, ezt a kutyát már bottal se lehet innen elverni, tökéletesen itthon van, belakta a hajót. Remélem nem lesz nagyon szomorú amikor egy hét múlva hazajön a gazdája és elviszi. Amúgy nem panaszkodom az időjárásra, ma reggel pl. pont addig állt el az eső, amíg a reggeli kerékpáros séta/futóedzés, béltraktus átmozgatás programunk lezajlott a kutyával. Most setét van és megint esik, azt hiszem, hogy követem az eb példáját aki eldőlt az oldalára a cockpitban és horkolva alszik. Mi a fenét lehetne ebben az időben mást csinálni? És kedvem sincs semmihez. A szél elállt, a levegő istenien tiszta, még a kacsák se hápognak, a puha csendet csak az esőcseppek kopogása töri meg. Azt hiszem a cockpitban a padon ledőlök egy könyvvel és olvasás közben ahogy altatódalt muzsikálnak az esőcseppek a fejem felett a ponyván, elalszom.

Na most hallgatom a félkilences híreket, negyedszer mondja, hogy a tegnapi balatoni vihar után sok vitorlást kellett, meg még kell menteni, mert kisodródtak a marásra. Az eszem megáll a sok szerencsétlenen, biztos vagyok benne, hogy időben jelezték a másodfokot, mindenki motorozik ma már, hogy a francba nem tudtak időben elpucolni? Ez az eredménye, hogy bár elvileg mindenféle vizsgákat kell tenni, de néhány napos tanfolyam után jó pénzért mindenki kap papírt. Ezért sokan hiszik azt, hogy a hajó is olyan mint az autó, csak beülök és megyek. Valószinűleg azt is sokan gondolják, hogy "beszarni" az időtől szégyen. Pedig nem. A jó kormányos egyik fontos ismérve. Bizony. A VÍZ AZ ÚR.

A rendőrök rugalmasak voltak. Van ugyan elvileg valami hatósági ideiglenes izé, amit elvileg a hivatásos hajójavítókra találtak ki, de azt hiszem nagyjából mindenki lesz@rja. Itt nap mint nap hoznak- visznek hajókat, amiket próbálgatnak a "profik", kizárt, hogy ennyiszer beszaladgálnának a felügyelethez papírokkal. Még a fejük se úgy áll. Én még így is túl alapos voltam. "J" bement a városba én meg kiálltam a hajóval a bólya és a ponton közé és csináltam egy komoly húzópróbát. 80 fokon megindult a hűtés, lassan emelkedett a mutató és 90 fokhoz "odanőtt". Alapjáraton és kis gázon gyakorlatilag megszünt a füstölés, csak terheléssel és közepes gáznál füstöl még fehéren. Úgy tűnik minden a legnagyobb rendben. Legalábbis gépház oldalon. Viszont a hálóban ahol a lépcső alatt a kipufogódob van, annak mindkét végén szivárog a kipufogógáz, tehát ellentétben a gépházzal az itteni fáradozásom a tömítéssel nem volt igazán eredményes. Nagyon nem izgat a dolog, meg fogom oldani, de ez nem olyan súlyos probléma amitől ne lehetne futópróbákat tartani. Most ugyan szakad az eső, de holnapra talán megjavul annyira az idő, hogy elkezdhetek körözni a hajóval itt ezen a párszáz méteres szakaszon. Amikor már többször megjárattam a motort élvezve, hogy mekkora erővel mozdítja meg a hozzákötött legalább 25 tonnás pontont és az ahhoz kötött vagy száztonnás uszályt, behívtam "F"-et, ő mégiscsak autószerelő volt, mielőtt gumicsónakjavításra adta a fejét, nézze meg és értékelje a dolgokat. Azt mondta, hogy a füstölés el fog múlni, de az előtöltést még be kell állítani pontosan, ehhez majd hoz egy specialistát, csak még fel kell kelteni az illető érdeklődését a dolog iránt. Szóval jól állnak a dolgok. Egész nap kettesben voltunk Denivel a hajón, én a Bagó bocijával jöttem-mentem a hajó és a bólya, meg a part közt, amit a kutya eléggé zokon vett, a partról hallotam ahogy hangosan ugat és időnként sír, siettem is vissza. Kárpótlásul miután visszakötöttem a ponton mellé kivittem a csónakkal egy nagy körre, kezdetben bizonytalankodott egy kicsit, de aztán szemmel láthatóan elégedetten pöffeszkedett a csónakban. Még egy hétig lesz nálunk, ha tovább maradna egész jó hajókutya lenne belőle, elöző éjjel én aludtam mint a bunda, de "J"-t teljesen kiborította azzal, hogy egész éjszaka "járőrözött" a decken. Hiába tekerem le a ponyvát, kipiszkálja az orrával és kibújik a nííláson.

A legravaszabb trükkök ellenére beleszakadt a harmadik csavar csonkja is a termosztátházba, így le kellett szednem a hengerfejtörzsről. Kicsit tartottam ettől a dologtól, de azzal kellett volna kezdjem (naná utólag mindenki okos), könnyedén kijött a két 8-as csavar. Aztán ellkezdődött a precízkedés a beszakadt hatos csavar kifúrásával, miközben az átok motorcsónakok verték a hullámokat ( a rendőrmotorosokkal az élen) három fúrót is eltörtem, de végül csak megoldottam a feladatot. A termosztát gumitömítésének utánamenni annyira reménytelennek itéltem, hogy inkább összeraktam a régivel, amit a LOCTITE praktikus csodakencéjével, amivel az irányváltó dekliket és a mélység és sebességmérő fejeket is tömítettem, meggyógyítottam. Mit tesz Isten jó lett. Mit mondjak, összeraktam, feltöltöttem, beindítottam a motort, türelmesen megvártam amíg felmegy a víz 80 fokra és lássatok csodát, beindult a keringés, lekopogom (1-2-3 bal kéz középső ujj alulról felfelé a térképasztal alján) MŰKÖDIK! Holnap ismét kötélhúzópróba és átmegyek a rendőrökhöz bejelenteni, hogy futópróbákat kezdek itt előttünk.

Hehe azt fedeztem fel magamon, hogy olyan vagyok mint diák koromban, amikor valami komolyabb tanulnivalóm akadt és halogattam a dolgot, előtte még ezt meg azt meg kell csináljam, aztán majd belekezdek. Na ma kitaláltam, hogy most egy újabb fejezete előtt állok a hajómunkáknak és okvetlen rendet kell csináljak előtte.  (ha mélyen magamba nézek, tartok ettől a vízproblémától valahogy) Mondjuk kétségtelen, hogy iszonyatos a kupleráj a szalonban, szerszámdombokon gázolunk át jöttünkben mentünkben, a kosz pedig tolerálhatatlan, de semmi se súlyosabb mint tegnap, vagy akár egy hete. Viszont az kétségtelen, hogy sok olyan szerszám van elől, amire a munka ezen elkövetkező fázisában már nem lesz szükség, az a kartonpapír "szőnyeg" amit annakidején felterítettünk a lakkozott padlót védendő a munkakosztól, már cafatokban pöndörödik a talpunk alatt, védeni nem véd, viszont állandóan elbotlunk benne. "J" most reggelizik, addig szüneteltetem a porolást, mi Denivel túlvagyunk a reggeli futóedzésen, nemsokára folytatom a takarítást és utána a vízrendszernek esek neki. Este folytatom a naplót.

11:54 Na csodás rend van és tisztaság. Közben még intéztem ezt azt (mondom húzom az időt) és délelőtt felhívott "Cs" akinek van  (volt?) Mercije és azt mondja, hogy a termosztát igazából 90 fok felett kezd el nyitni, lehet, hogy semmi baja a motoromnak. És akkor kezdtem el spekulálni rajta (miután elmentem "F"-hez, letelepedtem a "demo"motor elé, és elkezdtem víz módjára gondolkodni)hogy lehet, hogy semmi bajom, mert  a rásegítő szivattyúval csak azt bizonyítottam be, hogy ha megnyomatom a szívóágat, akkor képes vagyok valami rugóerő ellenében erőszakkal megnyitni a termosztátot és vízáramot produkálni. Én hülye, hisz van nekem Mercedes szervizkönyvem, ami az idióta fordítástól eltekintve használható holmi. Megnézem, hát a leírásnál azt mondja, hogy 80 foknál kell elkezdeni nyitni a termosztátnak és 94 foknál kell teljesen nyitva lennie. Mondjuk a könyv hátsó oldalain, ahol összegzi a műszaki paramétereket ugyanerre 87-105 fokot ad meg, de az, hogy nekem 60-80 fok közt még nem volt áramlásom az teljesen normális működésre utal! Most görögdinnye (ez szuperfinom) és hajónsült pogácsa evés van, utána biztos ami biztos kiszerelem a termosztátot, fazékban gáztűzhelyen hőmérővel bemérem hogy rendben működik e. Amikor nem lesz bent a termosztát, feltöltöm és lezárom a rendszert, beindítom a motort és ha megindul a keringés az azt fogja bizonyítani, hogy a szivattyú rendben működik (és a 250 liternyi hűtőfolyadékot képes megmozgatni). Ha mindkettő jó, akkor megoldódott a gondom, ha bármelyik próba rossz eredményt hoz, legalább tudni fogom mi a bajom.

20:01 Szóval alighanem kár volt hozzányúlnom bármihez is. Ahogy a "RP" írta Ausztráliából a közmondást, angolul nem tudom idézni, de valahogy úgy szól lefordítva, hogy "Ha működik, ne próbáld megjavítani!" Persze én azt hittem, hogy nem működik, pedig 99% hogy semmi baja a hűtésnek. Leengedtem a hűtőfolyadékot és leszedtem a termosztátház fedelét. Na itt jött az első nehézség, az alu öntvényházba sikerült beletörni egy belerohadt hatos csavart. A fedél azért lejött, mert a csavar feje tört csak le, de a maradékot még nem tudom hogy szedem ki, mindenesetre jól belocsoltam injekciós fecskendővel petróleummal és többször megkocogtattam, ezt holnap is folytatom majd, aztán megszorítom a kiálló csutkát a kis satuval és megpróbálom kicsavarni. Ha nem megy, szerelhetem le az egész termosztátházat, ami újabb nehézségekkel kecsegtet. A kiszerelt termosztátot belógattam egy bögrébe, a gázon felmelegítettem, mellélógattam egy hosszúskálás laborhőmérőt (egyszer mindennek eljön az ő ideje, a hajdanvolt Hiradástechnikai Kutatót amikor 20 éve felszámolták, mert a COCOM listás temékek, immáron elérhetők voltak, kiszórtak mindent, egy komplett hőmérőkészletet valami 20 forintért vásároltam meg, tudok mérni nullától 500 fokig, most itt van a hajón, amikor elhoztam Balatonról, ahol a vackaimat tároltam, még fogalmam se volt, milyen hamar szükségem lessz rá és pont itt) és kiderült, hogy a termosztát Made in West Germany működik. 82 fokon elkezdett nyitni. Hagytam dolgozni 95 fokig, addigra alaposan kinyitott, tehát kifogástalan. Szóval kár volt szétszedni. Teljesen természetes, hogy azon a hetven fok körüli hőmérsékleten  nem indult meg a keringés, hisz a termosztát még zárva volt. Arra is megvan a magyarázat, hogy miért indult be amikor a pótszivattyúval megnyomattam a szívóágat. Ugyanis a külső kör előremenő és visszatérő ága közt, tehát a termosztátot megkerülve van az öntvényházban egy kb 8mm átmérőjű "sönt". Hogy ennek pontosan mi a funkciója azt nem tudom, "F" szerint előmelegíti a termosztátot, de az biztos, hogy arra jó volt, hogy amikor a fúrógépes szivattyúval erőszakkal megindítottam a külső kör vízáramát, ezen a furaton keresztül a hengerfej vízteréből kilépő, és a termosztátházból a motor saját szivattyújába áramló 60 fok körüli vizet beterelje az előremenő ágba. Az egész affér arra volt jó, hogy megtanuljam ezt a részét az autómotornak és talán az ezzel kapcsolatos agyalás segít kitolni az aggkori elhülyülés bekövetkeztét. Mondjuk hogy hogy fogom kiszedni a beletört csavart és hogy pótolom az antik Mercedes termosztátházának gumitömítését, az a holnap kérdése.

Siker és kudarc. Mint az élet. Az olajnyomás érzékelő ragasztása megkötött reggelre, beraktam a helyére. Ugye tegnap este mindent legjobb tudásom szertint kilégtelenítettem, motor indul. Megy ahogy kell, az olajnyomásmérő maximumon (devton kommentje szerint nem pontosak ezek a műszerek, de engem különösebben nem izgat, hogy 5, vagy 7 bar az olajnyomás, az a lényeg, hogy legyen) de a hűtővíz hőmérséklet nem áll meg, folyamatosan emelkedik, az elmenő cső a motortól távolabb már hideg, egyértelmű, hogy nincs keringés. Sün kommentje jár a fejemben, hogy tán a motor saját szivattyúja kevés ahhoz, hogy átkeringtesse a vizet. Leengedem a hűtőfolyadékot alacsonyabb szintre és berakok a nyomóágba egy kis OBI primitív fúrógépbe fogható szivattyút. A szívóágba átlátszó csövet rakok, akarom látni az eredményt.  Feltöltöm ismét a rendszert, indítózok. A vizet engedem felmenni 60 fokra, majd lehanyatlok a gépházba és nyomom a fúrógépet. Az eredmény az amit vártam. Azonnal beindul az áramlás, az elmenő csövek felforrósodnak, a hőmérő a műszerpulton megindul lefelé. Még nem tudom mire magyarázzam a dolgot.  A motoron lévő szivattyú ennél a sziriszari barkácsszivattyúnál sokkal robusztusabb jószág, a teljesítménye többszöröse kellene, hogy legyen, mégse indul be vele az áramlás. Miután kiszereltem a fúrógépes szivattyút újra kipróbáltam, hátha csoda történt, de nem. A gumicsónakos Ferinél pont van egy roncs ugyanilyen motor, azon tanulmányozom a rendszert, mert körbe lehet járni, szét is szedem, ebből az alkalomból a Feri műhelyét el is árasztom a blokkból kifolyó vízzel, szerencsére Deninek van annyi esze, hogy  hevertéből elugrik és nem fekszik bele a mocskos lébe. Érthetetlen. A szivattyúnak van egy nagyon komoly öntöttvas járókereke, alu öntvény házban pörög, az egész cucc olyan megbízhatóan masszívnak tünik, mint amiről a mondás szól, "ami szép az olasz, de ami jó az német". Holnap beülök a gépházba és szétszedem az egészet (ami nem lesz egy habkönnyű meló, mert nem lehet hozzáférni semmihez), szivattyút, termosztátot és mindent átnézek, hátha okosabb leszek.

Röviden, mert leragad a szemem. A mai nap csupa pozitívum. 1. Nem vagyunk bőrrákosak. A napot a bőrgyógyászaton kezdtük, melanoma szűréssel, erre majd egy hónapja kaptunk időpontot, akkor meséltem hogyan. 2. Ha már otthon voltunk piacoztunk egyet, már nagyon hiányzott a gyümölcs, itt a közeli Tescoban nincs igazán használható, pl idén mindössze kétszer ettünk görögdinnyét, az első ehetetlen volt, a második "csak" sz@r. Na ma a Garayn vettünk egy óriási igazi zöldhéjú görögdinnyét, még nem vágtam fel, de reménykedem. De isteni édes ringlót és sárgadinnyét is vettünk. 3. Egy törött 4-es menetfúróból köszörültem egy mini vésőt és szétügyeskedtem vele az olajnyomás adó gomba összekorcolt alsó és felső részét, a kitört kivezetést (nagyon gyengécske konstrukció) fúrógépbe fogva tűreszelővel "megesztergáltam", újraszegecseltem és most az alsó és felső rész Epokittel összeragasztva szorítóban szárad. Szerintem tökéletes lesz, különösen ha holnap a ragasztás megkötése után teszek rá még valami védőburkolatot, ami megóvja a további mechanikai sérülésektől.

Egyik hiba megoldódik, másik hiba megszületik. Ma kiálltunk a ponton és a tegnap lerakott lehorgonyzott bólya közé. Kis kötélmanőver a Bagó bocija segítségével, mert tegnap este nem mertem rajta hagyni a kötelet a bólya és a hajó közt még lazán se, mert nam igazán sűlyed el és valamelyik motorcsónakos még fennakad rajta. "J" kicsit aggódott, hogy neki kell kötelezni, azt kérdezte nincs e erre valami erős férfi, de nagyon ügyes volt, mondjuk ebben a vaj időben erőre egyáltalán nem volt szükség. Indítottam a motort, szépen ment, töltött a generátor rendesen, még mintha a füst is csökkent volna, beraktam előrébe, megemeltem az alapjárati fordulatot, hátramentem és megtapogattam a kötelet, jócskán volt rajta erő, a csiga kavarta a vizet, az első kötél ami a bólyához ment a korábbi feszes állapotából rendesen lelazult, a parton az uszály, amire a ponton van kötve szép lassan megindult előre, merthogy "profik" kötötték ki, vagy 5 métert tud előre-hátra mozogni és tördeli a parti bokrokat amikre támaszkodik. Szóval minden a legnagyobb rendben.  Időnként bekúszok a gépházba szemrevételezni a dolgokat, ott is menden OK. Megszünt a gázolajszivárgás nyom a négyes henger porlasztóház tövében, ezek szerint csak a korábbi hibás résolajcsőből kifolyt üzemanyag maradéka ijesztgetett. Hurrá! Nézem a műszereket, olajnyomás maximumon, a vízhőmérséklet azonban lassan kúszik felfelé! Ez rendben is van egy darabig, de 80 fok körül illene már megállnia, de nem, megy a 90 felé! Motor állj! Hasra a gépházba, tapogatom a hűtéskör csöveit, a hengerfej közelében a gumicső forró, de 50 centivel arrébb hideg. Itt kérem nincs keringés. Nos megvan az első konstrukciós hiba. Amikor az egész (jó komplikált) hűtésrendszert megterveztem és becsöveztem, valahogy nem gondoltam a több helyen való légtelenítési lehetőségekre . Úgy itéltem meg, ezek szerint tévesen, hogy ha majd betöltöm a rendszer legmagasabb pontján a hűtőfolyadékot, az majd kitolja, bugyborékoltatja  a levegőt. Hát ezek szerint egy frászt. Na nekiálltam mindenféle trükkökkel, gumicsövek emelgetésével, nyomogatásával, AWAB bilincsek lazítgatásával kilevegőztetni a rendszert, ennek az erdménye hamarosan tócsába ücsörgés lett, de ami a nagyobb baj, fetrengtemben letörtem az olajnyomás adó gomba csatlakozó kapcsát, ami olyan, hogy gyárilag összepréselt acéllemez ház, tehát elvileg nem szétszedhető javítás céljából, de azért holnap csak szétsikítózom, mert csak akkor veszek helyette másikat (gondolom csak a drága műszerrel együtt árulják) ha nem tudom megjavítani, amit azért kétlek. Amikor ez az olajnyomás távadó hiba bejött rögtön láttam, hogy mára vége az állópróbának, tehát aktivizáltam a legénységet (na jó leányságot) és visszaálltunk a helyünkre a ponton mellé. Holnap folyt. köv.

Ma csináltam egy komolyabb motorpróbát. Előtte rendesen beállítottam az irányváltót, ahogy sejtettem semmi gond nem volt vele, csak a kapcsolótengelyen kellett egy kicsit fordítani, mert a neutrális állás nem középen volt rögzítve, így hátrába berakta, de előre állásban előtte felütközött a rudazat. Kicseréltem egy résolaj csövet, úgy tűnik megszünt a szivárgás, legalábbis ami onnan jött, de gyanúsak nekem az alatta lévő fúvókatok-hengerfej-fúvóka menetes csatlakozások, mert mintha valami nedvedzés lett volna ott, ami lehet a korábbi résolajfolyás maradéka, de lehet, hogy utána kell húznom ezeket az alkatrészeket, csak kell hozzá 22-es csőkulcs, meg valami spéci villáskulcs, ami odafér a fúvókához, szóval ezt még meg kell majd figyeljem és ha kell beavatkozni. Ezzel együtt a motor megnyugtatóan szépen jár, a váltó kapcsol és forgatja a hajócsavart, vízszivárgás nincs. Hagytam a motort addig menni alapjáraton, illetve annál időnként kicsit magasabb fordulatszámon, miközben a gépházban szemlélődtem, de semmi olyat nem vettem észre ami agasztó lett volna. A kipufogón sűrű fehér füst áramlik kifelé, ami egyelőre nem rossz jel, mert ki kell égnie a sok olajkosznak ami a felújítás során bekerült mindenhova, ha netán 10 üzemóra után is így füstöl, akkor kell majd elgondolkoznom mi az oka. Kenőolajnyomás a maximumon amit a műszer mutat, a hűtővíz felment úgy 60 fok környékére. Amikor beraktam a váltót előrébe, majd hátrába, kissé megnöveltem az alapjárati fordulatszámot és megmozgattam a kikötőpontont immár "optikai csalódás" nélkül előre-hátra, de az igazi húzópróbákat holnaptól tervezem. Ma egy tartalék horgonyt felszereltem 15-20 m 10-es lánccal. Zárójelben ennek a története a következő. Amikor a cigányok bontották a honvédségtől leselejtezett, majd vízügyessé lett és immáron onnan is kikopott Ráckeve II.-t (részletesen valahol az egy évvel ezlőtti lapokon) jó barátságba keveredtem az összes börtöntöltelékkel és elkértem a számukra értéket nem jelentő, de príma, igazi prizmás üveg poziciós lámpákat. Minden további nélkül nekem adták, aztán a "vajda" mondta, hogy ha a fiúknak esetleg egy üveg bort adnék, azt eben a hőségben szívesen fogadnák. No ne mondják, hogy rajtuk akarok spórolni, hoztam a Tescoból egy ötliteres "üveg" kannásbort. Na ettől olyan "megcsinált ember" lettem náluk, hogy azt mondták azt viszek amit akarok. Boldogan nekem adták a billenőkapás (azt hiszem fortressnek hívják ezt a típusú lemezhorgonyt), kb. 15 kilós horgonyt, meg több, kiadós darab láncot. A horgonyszár végét a lánccal már sikítóval lenyisszantották, de én ma visszahegesztettem rá a véget a lánccal együtt, mondjuk nem volt egy rossz üzlet, megért vagy 100 liter kannásbort. Szóval erre a horgonyra ma rövid kötéllel felkötöztem egy 10 literes műanyag kanna "jelölőbóját", meg a lánc végére sekliztem egy rozsdamentes 25 literes szódásballont, mint kikötőbóját és az egész hóbelevancot a Bagó bocijával kiraktam a vízre, folyásnak felfelé úgy 50 méterre. Erre a fix pontra fogom holnap átkötni orral a hajót, a farát meg a pontonhoz egy szál kötéllel és kezdem a húzópróbát (persze a pontont fogom húzni, nem a horgonyt). Így a kötél feszességéből tudok következtetni arra, milyen fordulatszámnál milyen  tolóerő ébred a hajócsavaron. Az igazi az lenne, ha mérni is tudnám, de persze ez csak játék, a lényeg majd a futópróbán elért sebesség lesz, de ahhoz így kikötve kell bejáratnom a felújított motort legalább 15 órát. Hogy ne érje szó a ház elejét, kitűztem a kötélirányt, a csáklyanyélre mondjuk nem piros zászlót, hanem "J" egyik piros nadrágját használtam fel melynek egyik szárát már korábban  elhasználtam géprongynak . A maradék szár mint mutató kéz jelzi az irányt. Aki nem tudná így jelezzük azt az oldalát a hajónak, ahonnan kötél megy ki horgonyhoz, figyelmeztetendő az arra haladó hajókat, hogy nagyobbat kerüljenek. Mindazonáltal kötelet csak akkor teszek rá holnap, amikor a hajót is rákötöm és előre húzódzkodom. Ehhez a munkához jól jön a Bagó bocija, jobban bírja a lánc, horgonycipelést mint az én, egyelőre használaton kívüli gumidingim. Apropos Bagó, kérte valaki, hogy mutassam meg jobban, íme.

És kérem, ma a "B" kijelentette, hogy megfogadja a tanácsomat és berak egy ugyanolyan Hardy tárcsát a hajtásba a váltó és a csavartengely közé, mint ami nekem van, már nem mentem vele hiába el az "expedicióra". Ha még egy rendes váltót is berak és csinál egy erősebb kormányt, igazán mokány kis hajócska lesz belőle, mert amúgy küllemre nekem olyan, mint egy mesefigura, mondjuk Thomas a gőzmozdony, csak hajóban. Mondjuk az autó sebváltó nem a legjobb megoldás, mert a hátramenet (autósul "rükverc") ugye sokkal lassabb mint  az előre, ami hajónál nem a legboldogítóbb, ha el kell koptatni a sebességet, de egy ilyen kicsi, mindössze két tonnás hajónál nincs akkora jelentősége, manővernél végszükség esetén lábbal is el lehet tartani a hajót.

Az eb kezd elszemtelenedni. Na nem nagyon, csak ha úgy érzi késik a séta, benéz és követel. Még két hétig  vakációzik nálunk, aztán hazajön "K" a gazdája, aki a tengeren zongorázik. ( http://vizizene.blog.hu/ )

Na szóval. Ma összeállítottam a gázolajellátás-légtelenítés rendszert. Nagyon jól működik, de az ezzel kapcsolatos munka során kijött egy hiba. És fogalmam sincs mit csinálok vele. Persze meg fogom oldani, de eléggé tanácstalan vagyok pillanatnyilag. Arról van szó, hogy amikor még autóban volt a motor, az üzemanyagtank az adagolószint alatt volt, a résolajcsővezeték minimális nyomásnak volt kitéve, eséssel folyt vissza belőle az üzemanyag a szűrőházba. De nálam a két gázolajtank a gépház két oldalán van a motor szintje felett. Namármost  ez azt jelenti, hogy a résolajcső csatlakozások (ráadásul hengerenként, azaz porlasztócsúcsonként kettő) az aktuális üzemanyagszintből adódó statikus nyomásnak vannak folyamatosan kitéve. Egy hengernél szivárog is egy csatlakozás. Miután leírtam mindezt elkezdődött a tüzijáték, majd vacsoráztunk, közben folyamatosan ezen járt az agyam. Nem biztos, hogy igazam van. Ugyanis a szűrőház kimenő csonkjához csatlakozik a résolajvezeték, tehát folyamatosan rajta van a tápszivattyú nyomása amikor megy a motor. Márpedig az nagy valószinűséggel nagyobb mint a max 60 cm gázolajoszlop nyomása. És normál esetben mégsincs baj az autónál, nem folyik a gázolaj sehol a porlasztócsúcsok tövében. Tehát csak a résolajelvezetés gumicsöve lehet a hibás. Megnéztem ugyan, de lehet rajta olyan apró repedés nyakban, amit nem láttam. Kellene konzultálnom erről az egészről egy ilyen tárgyban jártas autószerelővel. A gumicsónakos Ferinek van is egy diesel expertje és amúgy ő is autószerelő. Ettől a problémától függetlenül ma délután különösebb gond nélkül beindítottam a motort és behasalva a gépházba ellenőriztem a dolgokat. Nem találtam aggodalomra okot adó dolgot, a motor némi kezdeti tarakkírozás után szépen járt. Mondjuk az irányváltó csak hátrába forgatta a csavartengelyt, előrébe nem, tehát a múltkori próba során csak "optikai csalódás" volt részemről, hogy azt hittem én mozdítottam meg előre a kikötőpontont, nyilván amikor hártába jól meghúztam, aztán üresbe, majd előrébe tettem,  nem volt rajta erő, magától úszott vissza előre. De azt gondolom, hogy ez csak beállítás kérdése, amikor kézzel kipróbáltam a váltót, minden rendben volt. Holnap mindenesetre ezzel kezdek, mert azért izgat a dolog egy kicsit. Ha ezt és a résolajcső gondját abszolváltam, kezdem a kötélhúzó próbákat.

Most jöttek ki a zsilipből azok a motorcsónakok, amelyekről a tüzijátékot nézték a népek a Nagydunáról. Négyből egy lassított, három jókora hullámokat vert, melyek ráadásul interferáltak, és persze alaposan össze-vissza dűlöngéltettek minket. Ebben az egészben a kiszolgáltatottság érzése a legrosszabb, hogy akármelyik balfácán kénye-kedve szerint elbánhat velem. Azt hiszem fogok csinálni egy magasnyomású vízágyút, amivel legalább száz méterre el tudok lőni.

Kedden leautóztunk Hartára. "B" ott várt minket a "Bagó" nevű hajóval. Halsütésre a zsákmány szegényes volta miatt nem került sor,  a strand vendéglőbe hívott meg minket "B" ahol miután behedonizáltunk egy menüt, kicsónakáztunk a Bagóra, mely horgonyon állt. A nők a partról integettek nekünk, kivéve Denit aki kétségbeesetten le-fel szaladgálva nézte ahogy távolodok tőle. "J" mesélte, hogy nehéz volt beparancsolni az autóba is amivel hazajöttek Amapolára. Az indulás ettől eltekintve sem volt felhőtlen, a Zsuk váltó nem akarta bevenni az egyes fokozatot, ezen a hajón minden másképp működik mint máshol, "B" esküszik rá, hogy egyesben gyorsabban megy a hajó mint hármasban (a zsuk váltó három fokozatú), de se egyes, se kettes nem volt, csak hármas, háromszori horgonydobás-húzás, kisérletezés után ezzel voltunk kénytelenek elindulni a kb 130 km-es útra, nem túl biztató, gondoltam, és még csak az elején voltunk és tényleg a többi jött sorba. A hajónak nincs állandó motorzaja, kezdetben ez idegesített, mindíg valami hirtelen havariára gondoltam a megváltozott motorhangból, de hamar megszoktam. A rettenetesen rázkódó meghajtómű alapban olyan zajos, hogy csak ordítva lehet "beszélgetni", de az ilyen "nyugodt" másodperceket gyorsan felváltja egy hosszabb ideig tartó félelmetes kerregő hang a váltó-kardántengely pár-csavartengely csatlakozás felől, mely többféle kerregésbe vált át, mielőtt visszatér a nyugodtabb dübörgés, hogy kis idő múlva ismétlődjön a tonális rettenet. Meggyőződésem, hogy a borzalom fő oka az, hogy a teljes rendszerben sehol nincs egy rugalmas tag, a gumibakikon ugrándozó háromhengeres bulgár targoncamotor a rászerelt Zsuk váltóval mereven csatlakozik egy Zsuk kardáncsuklóhoz, az egy Moszkvics kardáncsuklóhoz, aminek a vége a csavartengelyhez megy egy szoros hüvelybe. Az erőt egy csavar adja át mely a hüvelyt és a tengelyt kersztirányba átszelő lyukba van betéve, szóval nyírásra van igénybevéve. A tönkcső ugye a testhez fixen van rögzítve, így a motor rezgését ezen a meghajtás láncon keresztül a testnek kell(lene) felvennie. "B"-vel (aki szerint minden mérnök hülye, ezt ő mint asztalos pontosan tudja)nem jutottunk dűlőre egy vitában, szerinte ezen passzcsavar (én csak úgy hívtam nyírócsapszeg) egy-három óránkénti törésének a csavarok hitvány minősége, szerintem meg a rugalmatlan konstrukció az oka. Mindenféleképpen hiányoltam a váltó és a csavartengely közt valahol egy Hardy tárcsát, ami a rezgéseket átvenné (ahogy a nagy hajókon a Periflex) megkímélné a meghajtás további részeit a nagyfrekvenciás  inzultustól. De ez "B" szerint csak egy újabb hibaforrás, a Hardy tárcsa csak mindíg elszakadna. Szóval elvoltunk egymással meg a hajóval, a menet úgy nézett ki, hogy csattogtunk felfelé és időnként a felbőgő motor leállítása és horgonydobás után "B" lebukott a bilgébe, kihalászta az olajos fenékvízből a csavardarabot az anyával, az anyát leszedte, a csavardarabokat kidobta a Dunába, én leadtam az új csavart (volt bőven, csak én négyet vittem le magammal pótlásnak és a helyi esztergályossal is csináltatott párat "B") ő meg beszerelte, én feltekertem a horgonycsőrlőt, aztán mentünk amíg a csavar tartott. Volt egy rekorder, ami majd félnapot kibírt. Majdnem teljesen sötét volt amire Dunaújváros alá értünk, ott van egy csendes öböl ahol éjszakázni szerettünk volna, éppen én volta kormánynál, amikor hirtelen megtöbbszöröződött az amúgyse kicsi erő a kormánykeréken és hiába próbáltam a hajó erős balfordulóját megakadályozni. Előttünk szerencsére még eléggé távol három horgonyzó (naná, hogy kivilágítatlan) román uszály, a frász jött rám, kiáltok "B"-nek, hogy mi a bajom, ő gyorsan átveszi a kormányt, de ő se bír vele. Motor állj! Gyorsan horgonyt dobok, de az erős sodrásban hallom ahogy a billenőkapás horgony sisteregve csúszik a fenéken, megpróbálok még többször láncot adni neki, de a helyzet változatlan. Elfelejtettem, hogy ezen a hajón minden fordítva működik, "B" elmagyarázza, hogy nem tudok jól horgonyt dobni, nem szabad sok láncot engedni, mert akkor nem akad be a horgony (!) a láncnak 45 fokos szöget kell bezárni a fenékkel, akkor fog jól. Amikor mondom, hogy én másképp tudom, kijelenti, hogy az hibás vélekedés erre a horgonytipusra nem érvényes. Na horgony fel, majd megszakadok amire a töménytelen láncot felkurblizom, "B" újra ledobja és tényleg, két-három vízmélységnyi lánc ledobása után megállunk, ami nagyon hálistennek van, mert a sötétben  a part közvetlen közelében akár sziklák is lehetnek mögöttünk. Az még jó is, hogy a part bokros, amikor rányom az éjszakára naná hogy viharossá fokozódó szél. "B" nekivetkezik és beereszkedik a hajó mögé a vízbe, ami bátor cselekedet, mert a víz meglehetősen rohan alattunk, ha elengedi a hajót, elviszi a sodrás, a rekettyében még kikapaszkodni se tud a partra, ki tudja hol fogják ki a hulláját. A lábával kitapogatja a kormányt, úgy néz ki derékszögbe görbült, itt lehetetlen bármit csinálni vele, ki kéne jutni valami öbölbe, ahol áll a víz és ott kiszerelni és valahogy meggyógyítani. "B" ismer itt valami átkelőhajót, aminek elég erős a gépe, hogy a lerobbant, egyirányba húzó kormányunk ellenére folyással szemben elvigyen bennünket egy csendes öbölbe, ahol éjszakázni is szerettünk volna. Persze a telefonszámát nem tudja, de felhívja a vizirendőrséget, hátha ők tudják. Nem tudják, átkelőhajó már nincs, ők meg nem vontatnak, mert se hajójuk, se üzemanyaguk (meg gyanítom kedvük) nincs hozzá, de megadják a kikötői boxerhajó vezetőjének számát, reggel hat után hívjuk és ő ha akar segíthet. Na ezzel viszont "esemény" lettünk, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy az unatkozó ügyeletes pontosan annyi időnként telefonál ránk, amennyi idő alatt éppen elaludnánk. Egyszer azt kérdezi részvéttel, hogy van e valami "odu" a hajón, ahol elbújunk a viharos szél és eső elől, majd később a hajólevél száma iránt érdeklődik, de amire "B" villanyt gyújt, szemüveget keres, hajólevél után kutat, majd amikor elkezdi beolvasni, kiderül, hogy csak a hajó lajstromszáma érdekli, amit persze egyből mondott volna fejből, ha a rendőr ezt kérdezi. Legvégén azzal riaszt fel kezdődő álmunkból, hogy a parancsnoka akivel ezek szerint megkonzultálta a dolgot egyelőre nem engedélyezi a mentést (!?) Mintha kértük volna! Csak a telefonszámot akartuk tudni. "B" szépen kéri, ne telefonáljon már többet ha lehet, mert mostmár igazán aludnánk kicsit. Na reggel hív ismét, "B" bagózik odakint én veszem fel, sejtem ki hív, szabályosan jelentkezem:

-Itt a "Bagó" motoros, Bartyik Vilmos, jó reggelt kivánok.

-Jó reggelt, itt "XY" főtörzsőrmester a dunaújvárosi vizirendészettől. Hát szóval itt a főnökség azt mondja, hogy hozzájárulnak, engedélyezik a mentést.

-Márminthogy a kikötői boxert megkérjük, hogy vigyen el minket innen?

-igen.

-Hm főtörzs uram, megenged egy pikáns kérdést? Ha mondjuk nem engedélyezték volna a mentést, akkor nekünk itt csak az a választásunk maradt volna, hogy megegyük a maradék kajánkat és utána csendben éhenhaljunk?

- Jó kérdés...

-Tudja mit főtörzs uram, ne is folytassa, én voltam katona, meg tengerésztiszt, tudom hogy a paranccsal mit lehet tenni meg mit nem lehet, gondolom hamarosan letelik az éjszakai szolgálat, jó pihenést!

Reggel fél hétkor "B" hívja a boxert, egy óra múlva jön is értünk. Csudaszépen felújított, karbantarott 2 x 350 lóerős tolóhajócska, itt az ércszállítókat, koksszállítókat (olyan, de olyan patyolattiszta holland hajót raktak épp befelé koksszal, az állam esett le amikor láttam, hogy a matróz vödörből mosószerrel, ronggyal mossa a felépítmény oldalát)mocorgatja a kikötőben, semmiség neki minket a csendes vizekre vinni, közben összebarátkozom a kétfős gépszemélyzettel, egyikük dolgozott a tengeren is, megmutatja a gépházat, aztán a lakóteret, szép új minden, jó ilyet látni, a lerobbant vízügyes hajók után. Mesélek nekik Amapoláról és meg is mutatom a blogot a gépükön. Aztán lekötünk a dunaújvárosi kikötőmedence sétaparti oldalán, leszereljük a sekély, immáron álló vízben a kormányt, mely nemcsak elgörbült, de keresztben el is tört, szóval az égvilágon semmit nem tudunk vele kezdeni saját erőből. Újabb telefon a boxerhajó vezetőjének, hol van itt egy műhely, ahol bütykölhetünk? Kapunk nevet a kikötői javítóműhelyhez. Nos le a kalappal Dunaújváros előtt! (na jó a vizirendőrség előtt nem)Két óra múlva meghegesztett, megpántolt kormánnyal evezünk vissza a bocival a hajóra. Megjavította egy ember ott, még pénzt se kért érte se ő, se a műhelyfőnök, természetes, hogy segítenek a bajbajutott hajósokon, bár aki csinálta, végül egy keveset elfogadott unszolásra (végülis szépen dolgozott), de a boxerhajó vezetője még azt se, azt mondta, hogy természetes, hogy segít annak aki a vizen bajba kerül! Ezután megvidámodva, "B" aki értelemszerűen (az ő hajója)nálam nehezebben viselte a stresszt  megnyugodva, elértük a háromórai zsilipet Tassnál, majd egy újabb vizen töltött, de rendőrtelefonok zavarásától mentes  éjszaka   és négy elszakadt passzcsavar után ma 10 órakor kikötöttünk Amapola oldalára. "J" és Deni csókkal fogadott, az élet szép.

Lenne, ha egy csomó ökör nem úgy gondolná, hogy rá nem vonatkozik a Hajózási Szabályzat azon része ami valahogy úgy szól (bocs de régen volt, hogy vizsgáztam belőle), hogy a kötelező gondosság keretében kerülni kell a más hajókban okozott kárt. Nos ehhez hozzátartozna szerintem az is, hogy nem okozunk felesleges hullámzást kikötött hajók közelében, amelyeken a csendes időben nincsenek felkészülve az emberek arra, hogy az állványra támasztott tüzes forrasztópáka a lábukra esik, vagy éppen 2,4-es fúróval fúrnak, ami persze ilyenkor eltörik. Szóval minden istenverte barom jó heccnek tartja, hogy össze-vissza billegteti a hajómat, amikor a szarládájával elszáguld mellette. A velünk szemben lévő vizirendőrségen is nagy lehet a beszarás az augusztus huszadikai viziparádé miatt, mert a szerelőjük napok óta pont mellettünk flikk-flakkozik maximális sebességgel, mindent összeborogatva a hajón. A zsilipből kijövet két eszeveszett barom is döngetett az emeletes hullámaival, mostmár szégyellem, de annyira felbosszantott a dolog, hogy az utánuk következő, tisztességesen lassan haladó motorossal üzentem nekik, ha netán találkoznak velük, hogy mit tegyenek a foglalkozásszerűen szexuális szolgáltatást űző édesanyjukkal a ravatalon, és ha lehet orálisan. Egyikük azt válaszolta, hogy "írd meg a blogodban" ami nem is rossz ötlet, megtettem. És azt is mondta még, hogy "hajrá Amapola" amiért meg kössz. A rendőröknél meg felhívtam az ügyeletes tisztet és azt is letóltam. Gondolom ezek után majd rámhajtanak az ellenőrzésekkor, szóval lesz itt még haddelhadd.

Amúgy a páka azért kellett, mert minden drótot összeforrasztottam, minden kezelőszervet véglegesre bekötöttem a motorkonzolon, a fordulatszámmérő kivételével, melynek három drótját (12V DC plusz, mínusz, és a jel) odarögzítettem a később beszerelendő műszer nyílásába, már tényleg csak egy órás munka a gázolajvezeték véglegesítése és indulhat a motorpróba.

Megyek mindjárt Hartára, most két nap szünet a blogban. Amapolán marad a két nő ("J" és Deni). A kutyából közben igazi kemény házőrző lett. A napi többszöri kerékpáros edzés következtében a hája átalakult izommá, a csontokat úgy roppantja össze a fogaival mint egy igazi farkas.  Ha valaki jön ugat, támad ha idegen lép a deckre, szóval "J" vigyáz a hajóra, "D" meg "J"-re.

Átbringáztam Budára és a Start autósboltban, mega Homashitánál megvettem mindent ami kellett még, csőbilincseket a gázolajcsövekre, meg fagyállót a hűtőrendszerbe. A WC dugattyús szivattyú nyikorog, gondolom a  dugattyú palástján lévő ógyűrű nyekereg a hengerpalást falán, ha már ott voltam kitekertem az Andor u. 60-ba, ott laknak a szilikonspecialisták, vettem egy flakon szilikonolajat, lecsorgatok egy keveset a pumpa nyelének tömítése mentén, remélem ez megszünteti a hangot. Kiszereltem a műszerkonzol oldalából a kezelőpanelt, kiforrasztottam az összes kapcsolót, nyomógombot és beraktam ami kell, elkezdtem összeforrasztani a drótokat, de megjött egy látogató Csongrádból, aki olvasott rólam valahol és mindenáron meg akarta nézni a hajót (meg engem) így a délután barátságos beszélgetéssel és csatolt alkoholok fogyasztásával telt, szóval a munka megint állt egy picit. Holnap megyek Hartára, megesszük a halat amit Balázs, a Bagó kapitánya fogott az elmúlt hetekben, aztán hazajövünk a Bagóval, ahogy a megáradt Duna most folyik, ez saccperkábé egy háromnapos program lesz, majd beszámolok róla, ha visszaértem.

Beszereltem a gépházba az összes vasárút amit hosszú napok alatt készítettem. Helyére került a motor indítóakkucsoport töltő generátora, megcsináltam a végleges rögzítését ezeknek az akkuknak. Némi spekulálás után egy olyan bakelit fedőlapot készítettem, mely egyrészt leszorítja az alapkeretre a telepeket, másrészt megakadályozza, hogy ha netán lelazul egy saru, az leessen a helyéről. A generátor "SZ T" által készített tekercs kivezetését, mely a fordulatszám jelet fogja adni a Trabant műszernek kivezettem a cockpit műszerkonzolra. Kontraanyákkal lebiztosítottam a motor és az irányváltó közti Hardy tárcsa csavarjait. Valaki mondta, hogy gyengélli  ehhez a motorhoz és hajóhoz az 1500-as Lada Hardy tárcsáját. Azt válaszoltam, hogy minden rendszerben van egy leggyengébb pont, ami törik, szakad, ha a rendszer túlterhelődik. Namármost ha ez egy aránylag olcsó, egyszerű alkatrész, mint ez esetben ez a majd minden autós boltban kapható  gumitárcsa, az még mindíg jobb, mintha mondjuk az irányváltóban egy fogaskerék reccsen el. Persze ha túl gyakran teszi  és normál terhelésnél, akkor át kell majd alakítsam a szerkezetet. Erre valók lesznek a próbautak, manővergyakorlatok. Amúgy az én Mercedes motorom 72 lóerős, az ezerötös Lada meg 78 LE, tehát nem gondolnám, hogy a hajónál az autóénál amúgyis kíméletesebb üzemmód túl hamar tönkretenné, de majd kiderül! Mindenesetre annakidején az autósboltban amikor nézegettem mi kapható ami jó nekem, elsőre kinéztem egy Alfa Romeo Hardy tárcsát. Kérdeztem mibe kerül, modtak valami húszezer feletti árat. Megnéztem az ezerötös Ladáét, pofára ugyanakkora, mondjuk az utángyártás miatt kicsit sütőforma illesztésnyomos a gumi, de az csak ezerkettő. Mondom kérek kettőt. Na az egyik van bent most, a másik tartalék a fiókban.

Miután a "T E" javaslatára átalakítottam a hűtőcsöveket, ismét betöltöttem a kimentett fagyálló folyadékot a hűtőrendszerbe és megállapítottam, hogy vennem kell holnap még fagyállót, mert 5-10 liter még elférne benne (összesen kb 250 liter fér a rendszerbe). Aztán a gázolajcsövekhez kell vegyek ilyen mini csőbilincseket, az idomokat, légtelenítőcsapot a réz csőcsonkkal már tegnapelőtt összeforrasztottam, csak össze kell rakni. Ami még munkaigényesebb dolog az állópróba előtt, hogy a műszerkonzol oldalában lévő kezelőszerveket tartalmazó aluminium előlapot ki kell cseréljem, mert az új, az olvadóbiztosítót felváltó túláramvédő kapcsoló (ez jött a  szovjet tankból) nem fér rá, most két szál dróton fityeg, de így nem maradhat, mert egyrészt még próbaüzem szinten is gány, másrészt testzárlatveszélyes. Jó lenne holnap estére végezni mindezekkel.

Korán keltem ma. Nulla óra egy perckor(!) elkezdett dörögni az ég, ez azt jelenti, hogy Denit le kell fektetni a lábam mellé és símogatni. Most már mintha távolodna a vihar, bár még itt kering körülöttünk, ha így folytatódik visszafekszünk aludni mindhárman, de egyelőre "kutyaőrség"  van, de nem olyan értelemben, mint a Bisset könyvben. Este amikor még melóztam valami belement a bal szemembe, reméltem, hogy álmomban kikönnyezem, most, hogy felvert az idő (meg "J", mert ha nem szólongat, átalszom a vihart) még mindíg szúr. Lehet, hogy reggel kénytelen leszek felkeresni a szemészetet?

Hát reggelre nem igazán javult a kaparó fájó érzés a bal szemhéjam mozgatásakor. Na de szombat van, hol van ilyenkor szemorvos? "J" még aludt, különben befogtam volna szemet gyógyítani, így kutyasétáltatás után elkezdtem szemet mosogatni, közben sűrűn pislogtam. Nem igazán javult, hagytam a fenébe, elkezdtem dolgozni. Hát nekem csak ez használ. Tökéletesen megfeledkeztem a szememről, aztán dél felé rágondolva észrevettem, hogy semmi bajom. Reggel a rettentő komplikáttá alakuló, de reményeim szerint tökéletes vasszerkezet befejezésével kezdtem, mely a hűtővíz-üzemanyag csöveket rögzíti egy fontos helyen. Aztán némi tépelődés után legyőztem magamban a kényszert, hogy azonnal beszereljem. Semmi nem menti a hitvány munkát. Akárhogy is sietnék, mert már nagyon izgat a motorpróba, akkor se lehet így beszerelni! Leonardo mondta, hogy "ami nem szép az jó se lehet". Tehát szépen le kell festeni legalább kétszer! Kivittem az összes utóbbi napokban készített vasaimat a jó kis rozsdás uszályra, ott nem baj ha lecsöppen a festék (sőt), fellógattam drótokra és egyszer délelőtt, egyszer délután szép gépházszürkére festettem őket. Nahát! Így mindjárt más. Amúgy ma szinte egész nap a "bányában" voltam. Kábeleket, vezetékeket kötegeltem, párnáztam. Azért már a vége felé járok.

A vezeték kötegeket elöször Armaflexszel (olyan szivacsszerű anyag mint a búvárruha)beborítom, azt körbetekerem szigetelőszalaggal és ahol különösen fennáll a vassal való érintkezés, ott még Polifoammal is kipárnázom. Ennél jobban nem tudom megcsinálni. Ahol a bordákhoz kell rögzítsem őket , Polifoammal kipárnázott bilincseket gyártok, vagy a bordán átfúrt lyukakhoz egyszerűen hozzádrótozom, vagy kábelkötegelővel hozzáhuzatom. Sok lyukat kellett furkálnom, ami amúgy rengeteg spénnel (acélforgács) jár, amibe utálatos dolog a szűk helyen belehenteregni, ennek elkerülésére saját patentem van. Korábban már mutattam a "mágneses forgácselhárítást", de most továbbfejlesztettem. Ahová a furat kerül, feltapasztok egy gyűrű alakú hangszórómágnest és a közepébe fúrok. Garantáltan egy szem forgács se hullik szét.

Megint eltelt egy hét én meg sehol se tartok a motorpróbával. De hát annyi mindent kell rendesen megcsinálni előtte! Ma is dolgoztam már reggel hatkor. Mondjuk aztán a délelőtt, meg a fél délután autózással (jézusom ami a Körúton van villamosvágány meg megálló átépítés ügyben!) költözködéssel, meg a lányomnál villanyszereléssel telt. Az 50-es 60-as évek nagy találmánya volt az aluminium MM-fal vezeték, a kapcsolók ki-bekötése során ezek eltörnek, valamennyit meg kellett sorozatkapcsoznom és sodrott rézvezetékkel, a végeket leforrasztva újrakötnöm. Aztán akkor a szabvány nem írt elő földelővezetéket melegpadlós helyiségben, most véssem végig a frissen festett falakat egy plusz vezetékért!? Merthogy a gitárerősítője bizony nem kettős szigetelésű, a szobában használja (naná hol máshol) földelést igényelne. De utálom ezt a gányolást. De hát 10 lakásból kilencben ez van. Mindhárman bejöttünk a "városba" amíg én szereltem, "J" piacozott. Deni velem jött szerelni, nagyon rámragadt, bármerre mozdulok ott van a nyomomban, semmi munkazaj nem zavarja, sikítózhatok, hegeszthetek, ott ül a lábamnál, külön tehetsége van hozzá, hogy ott legyen ahol a legjobban útba van. Hazatérve Amapolára folytattam egy egyre komplikáltabbra alakuló vasszerkezet készítését, melynek a feladata a motor fő hűtővíz csövének, +a bejövő gázolajvezetéknek és a légtelenítő ágnak a rögzítése lesz. Borzalmasan utálom már az ezzel járó koszt és szerszámhegyeket a szalon bejárati részének padlóján. Már saccolni se merem, mikor leszek készen ezekkel az "aprómunkákkal", mert minden magamnak szabott határidőből kicsúsztam már, pedig abbahagytam a lustálkodást, ismét teljes erőbedobással dolgozom, bár azért annyira nem hajtok mint közvetlen a vízretétel előtt. Mindegy, mondjuk így, "hamarosan" kezdem az állópróbákat.

Reggeli közben hallgatom a Kossuth rádiót. Nagyonjó riporter kérdezi a nagyonokos elemzőt. (bocs zanzásítom) "A német gazdaság kilábolni látszik...válság...mi a helyzet...Európa...nálunk?" Nagyontudós, mély torokhang, ahelyett, hogy azt mondaná, "fingom sincs" aszongya: "A német gazdaság valóban...vannak jelek...biztató...persze lehetnek...végülis úgy néz ki...de persze ha az USA" Mindezt nyoc vagy tíz hosszú többszörösen bővített mondatban. Na inkább leülök a gép mellé! Mail nem jött, belenézek egy első helyen kiemelt blogba. http://designpumpa.blog.hu/2010/08/09/fenntarthato_vilagos_es_iszonyatosan_piros Jézusom mekkora egy szar!! Randa, hideg, embertelen, az meg hogy energiatakarékos, hazugság. Tessék mondani én vagyok hülye, vagy tényleg meghaladtam a koromat?? Megyek a gépházba!

Estevan estevan kikinyugalomba....blogol. Kellett nekem a Török Ervint beengedni a gépházba. Kitalálta, hogy a hűtés vízcsövét vigyem másmerre, mert ott sokkal jobb. És  igaza volt. Ha már lúd legyen kövér! Így ma a gázolajvezeték mellett  a vízcsövet is szétbombáztam. Ha így haladok lebontok mindent ami idáig elkészült. 

Húúú ez kemény volt ma! Reggel ötkor megvolt a kutya-golás, utána bezuhantam a "bányába" és csak ebédelni, meg  este jöttem elő így. 

Volt vér veriték és káromkodás, pedig a munka ritkán dühít fel, de most úgy éreztem, hogy direkt bosszantanak a dolgok. Egyszerűen nem fértem hozzá semmihez. A semmihelyen kínlódva eltörtem két négyes csigafúrót is, amikor a popszegecsek helyét fúrtam és valami iszonyatosan szorongatott helyzetben, egy kinyújtott remegő kézzel tartottam a gépet (legalább az egyik kezem lenne 20 centivel hosszabb). Volt a sokéves 20 literes Katepoxos laták egyikében a "B" komponensből még úgy egy jó kilónyi mézgássá beszáradt maradék (az "A" érdekes módon elfogyott), na ezt hőlégfúvóval kiolvasztottam és beöntöttem, töcsköltem a válaszfalat majdan tartó fenékborda és a túlnani 4-es édesvíztankl hátsó fala közti 2-3 cm-es résbe. A hölégfúvóval a bordát és a gyantát forróra melegítettem, hogy a "Z" varratok közti résekbe jól befollyon. Aztán ott visszamézgásodhat kedvére, a lényeg, hogy ahova befolyt, ott más már nem fog átfolyni. Aztán mindent lemostam acetonnal és a lefestett kifurkált lemez alá kentem a fekete holland tömítőmasszát, amit már a gunwale szegélylécek felrakásakor is használtam, ez talán nem annyira jó anyag mint a Sikaflex, de az előnye, hogy nem kell sietni a munkával, mert több nap alatt köt meg gumisra. Végül minden illesztési hézagot ujjammal amennyire csak tudtam lenyúlva, alaposan kikentem a pasztával. Szóval elmondva semmiség, de megcsinálni...ráment egy nagyon kemény napom. De készen van a víz- és egyéb folyadékzáró válaszfal, holnap az üzemanyagellátó rendszer végleges összeállításával folytatom.

A tegnapot ellógtam. Reggel kimegyek a fardeckre (a magyar tengerésznyelven "pupa", gondolom olasz eredettel), hogy a ... hm....folyó ügyeimet elintézzem, hát ahogy végzek, közelről köszön rám régi kollegám és barátom (volt már többször erre és a blog korábbi oldalain is látható, amikor a kajakból+kenuból, vagy két kenuból összeállított katamaránjaival jött ment erre), most a feleségével a  Baylinerükkel túráznak és mögöttünk dobtak horgonyt. Az attrakciómat reggelizés közben nézték végig. (Ismét elhatározom, hogy máskor "előtte" körülnézek, már volt egyszer, hogy a reggeli lobogóhúzást követően azonnal engedtem a feszítő kényszernek és csak utána feltekintve láttam, meg egy hajnalban kelő evezős kislányt, aki nyilván korábban kiváncsian figyelte a lobogózást, majd akit az azt követő exibicionizmusom gyors evezőcsapásokra késztetett, na akkor is nagyon elszégyeltem magam). Szóval megjöttek a Török Ervinék és az egész napot eldumáltuk  este meg felszívtuk a pezsgőt is amit hoztak.  De hát a hajó végül is elsősorban kéjtanya és csak másodsorban munkahely. Ma elővettem a hajó tervrajzait és megkerestem a 6-os bordametszetet, ennek alapján leszabtam 1,5-es lemezből egy válaszfalat, mellyel a motorteret fogom vízmentesen leválasztani a bilge többi részétől. Amíg ez meg nincs minden további motorpróba és szerelés szünetel, ezt a kis gázolajömlést égi jelként fogom fel, legalább a saját hibámból tanuljak. A fűrészpor felszívta a maradék gázolajat, több már nem szivárog hátra elölről se, a szag megszünt. A borda mentén elöször mosószerrel, majd etilacetáttal zsírtalanítani fogom a felületet és sikaflexszel tömítve zárt popszegecsekkel fogom a válaszfalat felerősíteni, mondjuk azt még nem igazán tudom, hogy a fenébe fogok ott fejjel lefelé a szűk helyen lyukakat furkálni a szegecseknek, mindenesetre egy fúrót nagyító alatt beretvaélesre köszörültem, holnap kiderül. Kieszeltem egy megoldást az üzemanyag légtelenítésre és a felesleg visszavezetésére a tápvezetékbe (a délutánt az ehhez szükséges anyag utáni kajtatással töltöttem), most nagyon ötletesnek gondolom, persze az elmélet rétje mindíg zöldebb, mint a gyakorlat szikes valósága...., szóval majd kiderül, ha megesszük a pudingot. A múlt hét végén anyaghiány (awab bilincs) miatt abbahagyott WC öblítőrendszert végre befejeztem, mert már nagyon untam a vödörrel öblítést. Most végre remekül működik, így néz ki. A membránszivattyú a fenékcsapon (kingston) kersztül beszívja a vizet és az átlátszó csőlírán keresztül a WC csészébe nyomja. Ha kinyitom a szivattyú bal oldalán lévő golyóscsapot,  vehetek vizet vödörbe . Nem szeretném elkiabálni, de remélem megszünt a headben az állandó, gyanus eredetű tócsákban való tapicskolás. Amúgy az élet békés és nyugodt, itt látszik pl. a  szieszta.

Na tessék. Megvan az első havaria, pedig még egy métert se mentem a hajóval. Na nem valami nagy, de bosszantó hiba és macerás a megoldása. Ma reggel, amikor befelé készülödök a gépházba, nézem a mennyezetre függesztett gázolajos kannát, amire oly büszke voltam magam előtt, hogy milyen frappánsan megoldottam a tápszivattyú feleslegének elvezetését és egyúttal a kultúrált üzemanyagellátó rendszer légtelenítést, hát a kannában lévő kb. 5 liternyi gázolaj lement monjuk egyre. Ajaj. Gyanakodva lenézek, naná hogy gázolajban úszik a gépház. Ennyit a patyolattiszta motortérről. Ami a nagyobb baj, hogy a bordakivágásokon keresztül az üzemanyag előreszivárgott az édesvíztankok alá, ahonnan aztán végképp nem tudom kitakarítani, a szaga örökké fertőzni fog a szalonban. Hogy mennyire folyt előre az attól függ, épp hogy áll a hajó trimmje. Szerencse a bajban, hogy közel fele az édesvízkészletnek már elfogyott és mivel a tankok a főborda előtt vannak ezért a hajó nagyon enyhén hátrafelé lejt. Az édesvíztankok előtti  fenékrészben legalábbis nem látok gázolajat. Kölcsön gumiballonos szivattyú a gumicsónakos Feritől, fejjel lefelé lógva szívom az anyagot, de hamar levegősödik, jó ha egy bő liter kijön. A maradékot szívom egész nap elöször 50 köbcentis, majd 10 köbcentis injekciós fecskendővel. Az 50m  horgonyláncot(métere 2,5kg, nem 10 mint amikor a Denit fenyegettem vele) hátracipelem a fartükör mellé, ugye ez elöl 125kg minusz, hátul ennyi plusz, ez is kicsit lenyomja a farát. Tízpercenként alábukom és fejjel lefelé(csak tele ne hányjam a gépházat) kiszívok modjuk 15 köbcentit. Ha már nem jön össze szívható mennyiség, hoztam egy fél vödör fűrészport azzal holnap felitatom. De valamit ki kell találjak a gépházi fenékrésznek legalább a borda magasságig való leválasztására, mert ilyesmi bármikor előfodulhat. A gondom az, hogy a mostmár jól összeolajozott vasakra semmivel se tudok ragasztani, azt meg hogy ott a szorongatott hozzáférhetetlen helyeken hegesszek szóba se jöhet, bármit akarok odakenni, hogy tömítsen, valahogy zsírtalanítanom kellene, de pillanatnyilag még elképzelni se tudom hogy tegyem. Mondjuk a bitumen magába veszi a gázolajat, de ha meleg van majd jól kiolvad, szóval elég tanácstalan vagyok. Na mégegy méreg, időnként rájön erre a blogoló szoftverre a nyavalya és azt mondja, hogy menti amit írtam, aztán frászt. Ilyenkor mindenféle trükköket kell alkalmazni, de most az egész napos mérgelődés kihozta belőlem az ideget, addig szarakodtam, amíg a teljes tegnapi napot töröltem és ezt már nem is lehet visszacsinálni. Úgy hogy aki nem olvasta mi volt tegnap, az már nem is fogja. Egy napot töröltem az életemből. Pedig olyan szépeket írtam.

 És kérem ahol a szükség, ott a segítség. Egy óra se telt el, belenézek a mailekbe és mit kaptam?" KZ" Google Readerje elmentette a szombatot és volt olyan kedves, hogy elküldte. Így idemásolom és köszönöm "lackok"-nak is, hogy a kommentbe bemásolta, jó tudni, hogy ilyen olvasott vagyok. Köszönöm. Szóval így szólt a tegnap:

Délelőtt a lányomnál villanyszereltem. Bringázok haza délben, hát Denit kivéve mindenki horgászik a hajón és környékén. Ebédre sült keszeg és csirke volt, a keszeg jó volt, de mondtam "J"-nek, hogy fogjon még csirkét is ne csak keszeget. Aztán ebéd utáni alvásból ébredve nekiálltam a szomszédos roncs uszályon csinálni egy bográcsállványt és  kisütöttünk 3 kiló bőrös libahájat töpörtyűnek. A vacsora ez volt hagymával, kenyérrel és vörös borral, lett még vagy három liter libazsírunk is kicsit macerás a sütés mert eltart több mint három órát, de a töpörtyűt imádjuk és a zsírral is főzünk legalább három hónapig. A kutya nem mozdult egész délután a bogrács közeléből, bár csak olajos halat kapott rizzsel, a töpörtyűből csak kóstolót. Amikor sétálni indulunk húz a pórázzal, menne gyorsabban, kitaláltam, hogy leveszem róla a pórázt hadd szaladgáljon, én meg bringázok mellette, megszökni nem tud, mert így én gyorsabb vagyok és a póráz mindíg a csomagtartóban van. Délután összeveszett a kerítésen át az ÁBKSZ beli kóborkutyákkal, valami nagyon csúnyát mondhattak neki kutyául, mert megsértődött és eliramodott, a dolog kezdett hasonlítani a múltheti szökéshez, de  utána tekertem és 30m után már vigyorgott és hagyta magát símogatni, amikor meg továbbszaladt egyenesen a hajóra vette az irányt, sőt időnként hátranézett, megyek e én is. Az első napok apátiája után mintha kicserélték volna, teljesen kivirult, szemmel láthatóan otthon érzi magát, napközben a decken hasal, bizonyos kajakosokat, kenusokat, evezősöket megugat, de van olyan kenus aki naponta többször is egész közel szokott mellettünk elhúzni, mégse ugatja meg soha. Miközben rotyogott a libaháj a bográcsban, időnként megkevertem, hogy le ne süljön, elgondolkodtam. Állandóan füst száll a szemembe, itt ülök egy kidobott hokedlin egy roncs uszályon, mellette egy ki nem fizetett pontonra kötve a hajóm, amin dolgoztam több mint öt évet már mint az állat, teméntelen pénzem benne van és még mindíg nincs kész, ott fekszik a lábamnál egy leasingelt kutya, szóval csupa abnormális dolog, én meg vigyorgok mint a hülye és boldognak érzem magam, ahogy csak bámulok az arcomból kife és nézem az átvonuló felhőket.

Mondjuk a kommentek amik még elugrottak, "temtom"-nak válaszolom, hogy kössz a tanács, de a bogrács  már akkor is a kötélen lengedezett, amikor a parton volt a hajó és a csónakdaruról lógott lefelé, még soha nem melegedett fel a bogrács füle annyira, hogy ne lehetett volna kézzel megfogni, nemhogy elolvadt volna a kötél, én sajnos (vagy hálistennek?) ahhoz a korosztályhoz tartozom akik még rendszeresen fűtöttek fával, szénnel gyerekkorukban, számomra a tűz egy szabályozható dolog, két dologra kell odafigyelni bográcsozáskor: 1. az edény magasságának a tűz felett szabályozhatónak kell lenni, hogy a mindenkori lángnak nagyjából a hegyében legyen a bogrács feneke, ha az oldalát nyaldossa a tűz, azt kerülni kell, mert ott hamar leég az anyag, 2. A fát úgy kell rakni, hogy sose csapjon túl magasra a láng. (mert pl. elolvad a kötél) Általában nem jó a túl nagy tűz, mert csak leég az étel, szinte mindíg az a jó, ha csak mérsékelten bugyog.

Tudjátok mit? Leírom, hogy csináljuk a libatöpörtyűt  (vagy libatepertőt, ha valakinek így szebb). 3 kiló bőrös libahájat  megtiszít az ember, mert a piacon néha kicsit tollasan toklászosan árulják, (bár még soha nem lett bajom ha némi sült tollat is megettem, csak kicsi kormban mondták, hogy {bocsánat de muszáj kírjam} dunyhát fogsz tőle sz@rni)  és olyan kétcentinként beirdalja a nagyobb darabokat, a kisebbeket  kb. 5 centis darabokra vágja. 10 literes fazékba (vagy jelen esetben bográcsba) teszi az egészet és aláönt annyi vizet, hogy amikor összeesik a rotyogtatás elején egy kicsit, akkor már szinte eltakarja. Ez ennél a mennyiségnél olyan fél és  egy liter között lehet. Ez azért fontos, mert ha víz nélkül tesszük fel a tűzre, könnyen odasülhet az alja, de a vizet a sütés során ki kell belőle főzni, így ha az sok, ülhetünk előtte félnapokat. Erős tüzet csinálunk alá és a fakanállal időnként ellenőrizzük, nem kapta e oda az alját, szóval kevergetjük. Addig kell sütni, amíg szép szőke nem lesz és nem érezzük, hogy annyira kiadta a zsírját, hogy szinte csörög. Ennél a mennyiségnél ez eltarthat két-három órát is. Ilyenkor már az egész mennyiség az eredetinek a tizedére zsugorodik és fent úszik a zsír tetején, amiből már minden víz elgőzölgött. Vigyázat, ilyenkor már felgyorsulnak a folyamatok, ha túlsütjük könnyen megég! Amikor késznek nyilvánítjuk, elvesszük a lángot és könnyű vízpermetet spriccelünk a tetejére, amitől heves spriccelésnek és gőzölgésnek indulna ha nem lennénk készenlétben és azonnal le nem takarnánk egy passzentos fedővel. Egy perc múlva levesszük a tetőt, fém szűrőkanállal kimerjük a töpörtyűket jól kicsepegtetve átrakjuk egy másik edénybe, a zsírt meg átöntjük valamibe amiben tárolni fogjuk. Ha ez fém zsírosbödön akkor akár forrón is lehet, de ha, ahogy a hajón nálunk is, műanyag "újravödör", korábban fagyisedény, akkor várni kell amíg kicsit lehül, mert elolvad az edény. Lilahagymával és vörösborral tálaljuk, (ez nem a Stahl Judit konyhája) jó étvágyat. Ja és a libazsír százszor egészségesebb mint bármelyik étolaj.

 Mindenféléket kellene csináljak a gépházban, meg itt van a nyakamon a félbehagyott klotyó is, de a fuxba kéne kiszaladgáljak sikítózni, hegeszteni a vasakat és pillanatnyilag vihar van odakint, dörög, villámlik, esik az eső, hát blogolok. Deni egy beszari alak, amint megdördül az ég odabújik hozzám, el kellett húzni a legyektől szúnyogoktól védő függönyt az ajtóból és ezt a pozíciót vette fel, időnként feláll és nagyon be akar jönni, most pl. az egyik kezemmel símogatom, de amikor a két "emmmet" írtam becsapott egy nagy villám a közelbe, hopp már be is ugrott a szalonba és lelapult a gáztűzhely elé "J" lábaihoz, de a fúrólyukba is bebújna annyira kétségbe van esve, keres valmi általa biztonságosnak vélt odut (hiába mondom neki, hogy nyugi, ez a hajó egy Faraday kalicka), talált egy kis helyet az asztal és a kályha közt, oda bedugta az orrát és ott retteg. Most kijött és a gépházzal szemez, ettől eltanácsoltam, benézett a headbe, visszajött és befeküdt a lábamra a térképaszal alá, a két térdem közé dugta a fejét, reméltem, hogy talán itt megnyugszik kicsit, de minden dörgésre (mondjuk jó nagyokat szól az ég, pont felettünk van a vihar) megremeg, most megint kiment a headbe, aztán visszajött szóval mozgalmas az élet egy kutyával.

Volt egy komment amire válaszoltam ugyan, de  a választ itt is idézem, mert  fontos a jelenlegi látszatra talán pipogya piszmogásomra (hú ez itt csapott le tőlünk pár méterre), merthogy mindenki azért nyaggat, mikor megyek már itt össze-vissza a hajóval, szóval ezt válaszoltam:

"J" ma otthon volt piacozni, meg elhozta a postáról a mágneskapcsolót amit a Borbényi Laci küldött a kalocsabontóból, amikor a nagy eső és viharos szél elől behúzódott egy helyen az eresz alá, őt, meg egy kismamát babakocsistól tetőtől talpig beborított egy hatalmas tócsa vizével egy barom száguldó autós. Hopp, megint dörög az ég, megjelent a kutya. Na csak pár pillanatig tartott a mennyasszonypóz, a következő dörgésnél már csont nélkül vette a három lépcsőt és bent kuksol a térképasztal alatt a lábamnál.

Reggel van, megvolt a kutyasétáltatás, reggeli (csak nekem, az ebállat csak egyszer, este kap enni), én már egyszer alámerültem a laposvas tákolmányaim egyikével odapróbálni a motorra, ennek a feladata a vízpumpából kilépő gumicső rögzítése lesz. Most pihenésképpen kicsit írok, közben a Tilos rádió szól, szeretem a fiúkat, meg az adást, de az a zenéiktől időnként a hátam borsódzik, azt a kecskeb@szató  arab, vagy török muzsikát pl. amit most nyomnak kihagyhatták volna. Deni a korábbi komótos sétáról "húzósra" váltott, nem szeretem amikor vontat, időnként rá kell szóljak (ugye amióta meglépett szó se lehet póráztalanságról), ugyanakkor sajnálom, talán csak futkosni akar egy kicsit, ha sokáig lenne nálam konstruálnék egy olyan nyakörvet, amiből rádiótávirányításra  kiesik egy horgony, megakadályozva  a szökést. Eszembe jutott drága anyám, aki pici lánykorában mint angyalföldi mélyszegény családban élő gyerek kikerült falura "felhízlalásra" az egyház révén Reformátuskovácsházára, egy nyárra. Ott libát őrzött, répát egyelt, szóval megszolgálta a tartást és barátai csak a kutyák voltak, a parasztgyerekek kinézték maguk közűl a  mezitlábas csenevészecske városi gyereket, és most a rég elporladt állatok nevét itt meg is örökítem, mert anyám mesélt róluk amikor kicsi voltam, Mitvisz, Pásztor, Figura, Rajna, Sipszi, Sobri, Viola. A Pásztor volt a legnagyobb, egy kuvasz, vagy komondor, hatalmas kolonc volt a nyakában és anyám mindíg szerette volna levenni, mert sajnálta ahogy lehúzza a fejét, de nem tudta a kis kezével kicsomózni, meg talán nem is merte, félve a büntetéstől, abban az időben nem bántak keztyűs kézzel a kicsikkel. Szóval gondolom a Pásztor is elszaladt korábban, ezért kötözték a nagy tuskót a nyakába.

Most este fél tíz van. Délután régi sárkányrepülő klubtársak voltak a látogatóim, jól elbeszélgettük az időt, de a vízpumpa kilépőcsövének rögzítése azért meglett ma, holnap a belépő cső megbilincselésével folytatom. Fejembe vettem, hogy nagyon profi lesz minden a gépházban. Kigondoltam, hogy lesz az állópróba. Kirakok majd egy horgonyt a pontontól vagy 50 méterre folyásnak lefelé, kissé kifelé, kihúzom hozzá a hajó farát és az orrán hagyok a pontonhoz kikötve egy kötelet. Beállítom a hajót a kettő közé félútra és hátrafelé elkezdem húzni a pontont alapjárati fordulatszám felett valamivel. Ezt csinálom amíg beállnak az üzemi paraméterek, nyomások, hőfokok, közben ellenőrzök a gépházban mindent. Aztán megfordítom a hajót és farral húzom a pontont (a horgonyt nem akarom erővel feltépni), magyarul "előrében" próbálom ugyanezt. Ha mindez megnyugtatóan működik, akkor megyek csak futópróbára. 15 óra a bejáratási ideje a motornak, ez alatt meglennének a próbák.  Ha minden rendben működik utána olajcsere, majd felkészítés a hatósági vizsgára.

Szóval egyáltalán nem olyan egyszerű ez a zéfesztelés a gépházban. Azt gondoltam, hogy ripsz-ropsz egy kábelkötöző szalag ide, egy drótozás oda, kis Polifoam darabka amoda és kész. Na ahogy elkezdtem kritikus szemmel szemlélni a dolgokat "odalent a bányában", rá kellett jöjjek, hogy egy sereg dolgot kell gyártsak. Mert a motor hűtővízcsövei csak úgy lengedeznek ide-oda. Ha így hagyom, a rázkódástól és a hajómozgástól ide-oda csapkodódhatnak, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Az nem lenne jó megoldás, ha mindenféle helyekre kikötném őket, mert a motor rezgése lerángathatná a bilincskötéseket, ha túl merev a rögzítés. Tehát kell olyan merev tartókat készítenem, amiket felcsavarozok a motortestre, melyekre a csőbilincses kötések után fixen megfogom a csöveket. Ezután kell egy darabot, na nem túl nagyot, szabadon hagyni a rezgések felvételére, majd többé kevésbbé rugalmasan kell rögzíteni a további részt immáron a hajó szerkezeti elemeihez. A kábeleket vezetékeket szorosan kötegelem és ahol csak hozzáér, vagy hozzáérhet bordához, ott beburkolom Polifoammal, vagy Armaflexszel, és úgy kötöm hozzá kötegelő szalaggal a bordákhoz. Na ilyesmikkel vacakolok még egy darabig. Utána állópróba, a "V B" meggyőzött, hogy vegyem komolyan ezt a dolgot és ne siettessem a futópróbát, mert minél tovább járatom a motort  kikötött hajónál problémamentesen, annál kisebb a valószinűsége menetben később kijövő hibának. Szóval csak lassan, lépésről lépésre.

Tegnap mindenféle aprómunkákkal molyoltam, a lányomnál kötöttem be a mosógépet, beindítottam az eldugult őrláng dűznis  gázboylert, konnektort szereltem (na ez folyt. köv. mert MINDEN konnektor, kapcsoló torka véres) meg  pl. a kutyapanzióvá átalakított hajón zöldséges és húsosrekeszekkel elbarrikádoztam a menekülési útvonalakat, nehogy a négylábú Houdini meg tudjon lépni. A kutyaszökés lehetőségén kívül azon aggódom, hogy ha megindulok futópróbákra, bármi miatt elakadok gond visszajönni a helyemre, hogy megoldjam a problémát. Amapola egy abszolút prototipus, még a nagymúltú autógyárak is gyakran néznek szembe a nullszéria tesztelése során javítani, módosítani valókkal, sőt, gyakori a már kereskedelemben kapható autók visszahívása is ezért, vagy azért. Tehát nem túlzott aggodalmaskodás részemről, ha számítok géphibákra. Nem olyan tragédiákra gondolok most, hogy a motornak kikönyököl az oldalán a hajtókar, a 2,4-es Mercinél ez nem valószinű, de elpukkanhat egy cső, elnyíródhat egy csavar, szétrázódhat valami, kiderülhet, hogy mégis csak kell olajhűtő, ami miatt itt a bejáratott helyemen kell szereljek. Szóval azon gondolkodom már régóta, hogy a kis gumicsónakommal mellévett alakzatban egész lassú menetben vissza tudom e hozni az esetleg lerobbant hajót. Gumibocim már régóta van, de nem volt hozzá motorom. Végülis a gumicsónakos Feri segített, beprotezsált egy emberhez, akitől az új motor árának feléért vettem egy  kis Suzuki motort, ami a 2,20-as felfújható csónakomat nagy biztonsággal fogja mozgatni és Amapolát meg majd meglátjuk. Ha a Pardy evezővel mozgatja a hajóját akkor az én 2,2 LE-s motorom csak megmozgatja az enyémet, így ránézésre a Pardy legfeljebb 0,3 LE. Mindenesetre próbautakra vaj időkben fogunk menni, a Duna itt mondjuk 1km/óra sebességgel folyik, ha éppen folyik, én nagyon reménykedek benne, hogy ha valami tetűlassan is, de csak mozgunk ha rászorulunk. Szóval ma úgy indult a nap, hogy reggeli és Deni egészségügyi sétája után a hátsó ülésen pöffeszkedő kutyával kiautóztam Dudakeszire a Szántó Bélához, aki motorcsónakspecialista. Kicsit nehezen találtam oda, de megérte, egyrészt kaptam egy gyakorlatilag épphogy csak bejáratott motort az új ár feléért, másrészt megismertem egy velem egyidős, rendkívül kedves barátságos embert és hasonszőrű feleségét, azt kell mondjam percek alatt összebarátkoztunk, mindenkinek jó szívvel ajánlom Szántó Bélát és a Dunakeszi, Pihenő u. 31. sz. alatti szervizét ha csónakmotor problémája van. Van szemem hozzá, hogy megitéljem a műhely láttán, hogy milyen minőségű munka várható ott, nos ez "olyan" volt.

Naná hogy szívesen rohangásztam volna fel-s-alá a vizen az új motorkámmal, de nem tehettem, mert nem volt kire hagyjam a kutyát, "J" parti lótásfutáson volt egész nap, amit arra használtam fel, hogy cafatokra szedjem a drága jó hajóvécét, (én elvagyok nélküle kisdolgok esetén) mert már nagyon elegem volt abból, hogy állandóan gyanus levekben tapicskolunk a klotyó környékén. Szóval ha valaki hajóWC-t akar venni, semmi esetre se válassza ezt a típust, ideírom nemzetköziül is, ha valaki netán rágooglizik, ne csak  a 15 millió olvasóm tudja, The AAA WORLD-WIDE ENTERPRISES LTD (MADE IN TAIWAN) MANUAL MARINE TOILET A BIG SHIT, NEVER BUY IT!! Nagyjából az a baj vele, hogy ha meghúzom a csavarokat a tömítéseknél elreped a szar műanyag öntvény (ami ragaszthatatlan, javíthatatlan, már egy rakás helyen elrepedt), ha meg nem húzom meg, akkor folyik. Ha netán ilyennel vert meg valakit a Jóisten, az egyetlen valamennyire járható megoldás, a gumi tömítéseket zsírtalanítani, sziloplaszttal megkenni, összerakni, nem meghúzni(!!), éppencsak összekapatni a csavarokat, aztán egy fél óra múlva nagyon érzéssel meghúzni. Miután reménytelen a "csésze öblítővízzel való feltöltés" funkciót úgy megoldani, hogy a dugattyúszár mellett ne follyon a víz, feladtam a harcot, egyelőre vödörrel öblítünk, de a Tönkő Gábortól kaptam egy kis kézi membránszivattyút, amit akkor még nem tudtam mire fogok használni, nos most eljött az ő ideje. Amúgy sokan undorodnak az ilyen melóktól, én úgy gondolom, hogy van rosszabb dolog is mint a decken vödörből mosogatni a WC alkatrészeit, persze felemelőnek nem nevezném a hugykő lesavazását, de ilyen úri marhaságok, mint mondjuk a gumikeztyű viselése, csak megvetésemet vívják ki. (szintén P Howard, de passzol ide) Amúgy még ha kifogástalan a WC konstrukciója, akkor is szét kell szedni és kitakarítani alkalmanként, ezért baj, ha ilyen hitvány anyagokból van, mert így szinte "egyszerhasználható". Pontosan ezt fedezte fel a Rákóczy Pisti  (Steve Rakoczy) ausztrál barátom, aki most szabadalmaztatott egy valóban eldobható szerkezetet, amit akármilyen technikai analfabéta is ki tud cserélni a hajóján. Mindíg mondtam, hogy ez a Pisti egy zseni.

Fhúú, eseménydús napunk volt. Előzetes (mint az esti híradóban) címszavakban, működik az önindító, beindult a motor, Deni meglépett (nyugi Balázs, megvan).

Reggel hatkor sétára indultam "D"-vel. Amire a fene se gondolt, csúszkál a harmatos decken, csikorgó körmökkel ugrott ki a ponton ferde fedélzetrészére és csúszott vissza kétségbeesetten kapkodva kaparászva, kénytelen voltam beüzemelni a járót, mondjuk nekünk is kényelmesebb, más kérdés, hogy most, hogy napközben felszáradt, a boga istennek se hajlandó rajta kimenni. Fogalmam sincs mit tegyek vele. Amikor visszaugrik a hajóra akkor is csúszkál, ezért a járó belső oldalán is feldeszkáztam a decket. A pontonról egy jó nagyot kell lépni az alacsonyabb uszályra, idecipeltünk egy ládát, hogy azt is megkönnyítsük a rosszlábú kutyának (a bal hátsót operálták). Továbbá amióta átálltunk az Adonyról, "J" egyfolytában nyaggat, hogy csináljak rendesebb feljárót az uszályra, mert az a két szál deszka amit én megfelelőnek tartok neki billeg, csúszik etc. Na a hőségben vándorútra indultam és a télen lebontott teherautó pótkocsi oldallapokból megtaláltam kettőt a horgászok kacatos dombjánál (nagyrészét én tüzeltem el még a télen, amikor a saját fahulladékom elfogyott), na azokból csináltam ezt, szóval mostmár olyan akadálymentesre tataroztam az útvonalat Amapoláig, hogy ha felteríteném a vörös kókusszőnyeget az angol királynő is jöhetne látogatóba.

Bevallom van egy erősáramú villamos üzemmérnöki oklevelem, de ennek ellenére ez az autóvillamosság nem erős oldalam. Itt valahogy minden másképp működik, más volt a fejlődés útja a kezdetektől. Esküdni mertem volna, hogy testzárlatos a relétekercs, mert 1 ohm alatt mértem az ellenállását, de itt minden másképp van. Átnéztem mégegyszer a kapcsolást és egy vezeték még hiányzott az izzító elektronika és a mágnestekercs 50-es pontja közt. No átkötöttem, továbbá a Kalocsabontótól kapott szovjet harckocsi kismegszakítókból egy 20A-eset beraktam a kiolvadt 16A-es olvadóbiztosító helyére, mondom egy kísérletet még teszek. (amúgy az alkatrészen, a sarucsatlakozásokon, a bekötő vezetéken, ahogy a csavar meg volt húzva, rugós+sima alátéttel, látszott, hogy ez haditechnika és nem a gagyi kereskedelmi szirszar) Még emlékszem, hogy vkljucsity=bekapcs., vükljucsity=kikapcs, no próba! Izzítás, START. És kérem röffen a motor! Juhé!!! Behasaltam a gépházba és átnéztem az üzemanyagellátást. Felszereltem egy kannát, aminek korábban beragasztottam az aljába egy csőcsonkot, ha jól emlékszem fagyállót eregettem belőle a rendszerbe, most ez lett a gázolajszűrő visszavezető ágába kötve, ide tudtam kultúráltan légteleníteni az adagoló tápszivattyújának oldalán lévő kézi dugattyúval (a dieselnek két halála van, ha hideg a motor, vagy ha levegős az üzemanyag), mert hajón nem igazán működik az autószerelők módszere akik nyugodtan folyatják a habos gázolajat a blokk oldalán végig a műhely padlójára, úgyis beszívja a kosz, én viszont lehetőség szerint igyekeznék tisztán tartani a hajófeneket. (bilge, szantina, ki hogy szereti) Szóval megtettem minden tőlem tellhetőt a próbaindításra. Mondjuk ha az adagoló utáni, a porlasztócsúcsokhoz menő magasnyomású acélcsöveket is lelégtelenítettem volna, az lett volna az igazi, de  bíztam a vadiúj erős akkujaimban és ismét indítóztam. Na ezt többször kellett tegyem, de végülis BEINDULT A MOTOR. Vártam amíg a hűtővízhőmérséklet megindul felfelé, olajnyomás rendben, majd óvatosan visszavéve a fordulatszámot előrébe és hátrába kapcsoltam az irányváltót néhányszor, és megmozdítottam a hajót pontonostúl előre-hátra. Ennyi elég is volt a próbából. Holnap alaposan átnézem a gépházat, minden kábelt, vezetéket, csövet alaposan kikötök, rögzítek, kipárnázok, nehogy a rezgések, lengések, mozgóalkatrészhez érések kicsiszatolják valahogy őket. Úgy tűnik sehol se szivárgott kipufogógáz se a hálókabinban, se a gépházban, ha így maradna nagyon boldog lennék, mert pillanatnyilag ez a legnagyobb félelmem.

A reggeli kutyasétáltatás után késő délelőtt tettünk még egy rituális sétát, semmi póráz, "D" farokcsóválva lötyögött körülöttünk, legelte a füvet, szaglászta az izgalmas illatokat szerteszana, amíg a csónakmotorját eredménytelenül indítani próbáló "G"-vel tanakodtunk a hiba mibenlétéről, békésen elheveredett az árnyékban, követett minket motorszerelésre a műhelybe, majd vissza, aztán megunta az egészet és hiába kiáltoztam utána (a gazdája azt mondta, hogy erőteljesen kell rászólni, akkor engedelmeskedik) le se sz@rt, visszabaktatott a hajóra. A vacsorát jóízűen megette, pihent, majd az esti sétán ugyanígy ment minden, jó nagyot (mondjuk fél órát) jöttünk-mentünk, időnként leült, de amúgy semmi jele a kitörésnek, szegény nem szokta a sok mozgást, kövér is kicsit, hamar fárad a rossz lábával, sebaj, nem sietünk, megyünk már vissza a hajóra. Akkor még nem sejtettem (mint a "Tanu"-ban) hogy ez csak álca, a fogolyszökések legravaszabb trükkje, együttműködésel elaltatni az őrök éberségét. Mert az esti séta végén bekövetkezett a trükkös szökés! A hajóra menet az utolsó métereknél jobbra kell fordulni, amikor is a minket 5-10 lépésről követő kutya a bokrok takarásába kerül. Megyünk, várva, hogy mindjárt befordul ő is.... semmi. "J" aki nálam jobban ért a kutyákhoz és gyanakvóbb, azt mondja, "menj vissza érte, nehogy meglépjen!" "Á, dehogy, mindjárt jön." Mondom én a naív, (engem a kéregetők is mindíg kiszúrnak a hülye balek pofámról) és felsétálunk az uszályra. De "D" nem jön. Viszamegyek a kanyarig, fekszik a fűben úgy 10 méternyire, "Deni ne hülyéskedj, gyere" mondom és fordulok visszafelé. "J" kérdezi mi van, megnyugtatom, "mindjárt jön, csak pihen kicsit, sok volt neki a mozgás." De nem jön. Három perc múlva visszamegyek megint... kutya sehol! Kiáltozok, hívom, keresem futva erre-arra, mintha a föld nyelte volna el, az idáig folyamatosan produkált  csigatempójával elképzelhetetlen, hogy ennyi idő alatt kikerült volna a látótávolságomból! És mégis. Ami megnyugtató, a kapu zárva, tehát a telepen kell lennie. Usgyi vissza a hajóra a műhelykulcsért, ott a bringa, elkezdek körbe-körbe száguldozni, de se híre-se hamva! "J" is kiáltozik, orbitálisan be vagyunk sz@rva. Amikor másodszor kerülöm meg a műhelytömböt, "J" mondja, hogy egy horgász (később kiderül, hogy tökhülye)szerint a tömb másik oldalán látta. Száguldok oda, tényleg ott szalad. Ahogy "B" mondta keményen kell rákiáltani, rákiáltok. Na ez tette be a kaput. Mint a villám szalad velem ellenkező irányba és megpróbál a túloldali kapu alatti résen oldalt feküdve átpréselődni. Szerencsére nem fér át, de okos, ahelyett, hogy beszorulva el tudnám kapni, máris a másik irányba a működő kapu felé inal. Persze nincs nála a távirányítós kapu nyitója, így csapdába szorul. Gondolom én! De az az idióta horgász naná, hogy pont most ment ki a kapun, az már majdnem teljesen bezárt utána, de a kutya még épp átszalad (az infra alatt, így az nem nyit vissza) a résnyi nyíláson, előttem  viszont már bezárul, amire előkaparom a nyitót a zsebemből, van vagy 100m előnye.(Most, hogy írom e sorokat már röhögök a burleszkbe illő jeleneten, de akkor nem volt ilyen vicces a dolog.) Hogy lassú, hogy sánta!? Hah! Mindez csak tettetés volt! Viszi a kövér valagát mint a ménkű. Ráadásul egy falka kóbor kutya ugrik ki az ABKSZ előtti csalitból, "D" gyorsít, a kóbor ebek meg énutánam vetik magukat, naná, azért tekerek eszeveszetten, mert félek tőlük, gondolják, a végén még jól beleharapnak a pedálozó lábamba. Lelki szemeim előtt felrémlik a gyorsforgalmi úton száguldó esti forgalomban palacsintává lapított "D", tekerek a lejtőn felfelé mint állat, közben kiáltozok, könyörgök a kutyának, de az csak vágtat. Szerencsére nem megy le a járdáról, mert ha beveti magát a bokrok közé, esélyem sincs arra, hogy megtaláljam és azért csak szobakutya, lassul kicsit, fogy a távolság köztünk. Úgy a harmadtávnál a Szabadkikötő felé beérem és végre az "ül" vezényszónak engedelmeskedik. Megmarkolom a nyakörvénél, de érzem minden izma feszül, el nem engedhetem, mert azonnal elszalad. Hogy a fenébe vigyem haza? Hiába hívnám telefonon "J"-t a pórázzal, nálam a kapunyitó, nem tud kijönni. A bringán van a csomagtartón egy kosár, amit gumipókok tartanak, tán ha levennék egyet póráznak? De egy kézzel rohadt nehéz levenni, a bicikli jól rádől a lábamra, miközben az állat megpróbálja kihúzni a fejét a nyakörvből. Nyakörvet megszorítom, bocs kutya, de most nem engedhetlek a saját érdekedben!  Valahogy lejön végre egy gumi, amit átfűzök a nyakörvön és ellenkezés ide, ellenkezés oda, vonszolom egyik kezemmel a kutyát, másikkal a bringát. Hab a tortán, hogy a szúnyogok százai támadnak rám, érezve, hogy szabad préda vagyok, mindkét kezem elfoglalva. A vígjáték akkor hágja meg az ő tetőfokát, amikor ismét ránktámadnak a kóbor dögök, "D" ahelyett, hogy harciasan a védelmemre kelne, megint szökni próbál, egyik kezemet a gumipórázzal húzza, másikkal a dülöngélő, akadozó bringát rángatom ( a sztenderdet nem sikerült behajtanom, mert az a másik oldalon van) és a kutyákat próbálom üvöltözéssel és rugdosással távoltartani. A megváltás,  "J" jön elénk, a kiskapu nem volt zárva hálistennek ki tudott jönni és a zseniális eszével hozta a pórázt, így átveszi a kutyát, "akinek" lassan csökken az ellenállása és a végén beletörődve, sőt farokcsóválva jön mellettünk. Csinálhatod már! Mégegyszer nem csapsz be! Éjszakára a járóból kerítést csinálok, hogy ne tudjon kiugrani a hajóról a pontonra és a cockpit ponyváját lehajtom, igaz, hogy így nem sok levegőnk lesz a fülledt éjszakában, :-(( , de megkötni mégse akarom, különben is láncom (eltekintve a 10-es horgonylánctól, aminek métere vagy 10 kiló, arra mégse kötném) nincs, a kötelet meg reggelre elrágja. De mostantól séta csak pórázon! Nem fogsz nekem mégegyszer esti edzést tartani!

Na megvan a hiba. Testzárlatos a behúzómágnes. Naná, hogy veri az olvadóbetétet. Kiszedtem, de nem tudom mit kezdjek vele, várom Kalocsáról a pótlást.

Deni kutya elfoglalta őrhelyét a hajón. Egyelőre nem felhőtlen a kapcsolatunk rettenetesen depressziós, a délutáni sétánál többször lefeküdt az autóm mellé, és pórázra is csak nehezen indult útnak, gyanítom az autószag a gazdáját idézte, de  a második séta már nagyjából  rendben működött póráz nélkül is, csak néha kellett rászóljak, hogy ne bohóckodjon már, hogy minden ajtó, autó, kapu elé leül, várva a gazdit. Egy darabig kerülgette a gumicsónakos Ferit is, hátha Balázzsá változik, de nem volt szerencséje. Felkutatott és megkergetett egy patkányt is a vízparton, ami egy időre kizökkentette a flegmaságból, de igazi áttörést a Balatonról hazahozott macskakaja konzerv hozott, amiből kettőt szemmel látható élvezettel befalt, azóta nyugodtan szemléli a vizet a deckről és nem akar állandóan  nekiindulni a világnak, ami nagyon jó dolog, mert a délutáni próbálkozásaitól már kezdtem fáradni. Pillanatnyilag csorog a nyálam olyan illatok vannak, mert "J" főzi a holnapi zöldséges csirkefarhátját, lehet, hogy eleszem előle :-)  ...

A Bagó ma a 11-es zsilippel elhajózott Harta felé. Ketten voltak rajta, meg vagy egy tucat horgászbot, "B" tervei szerint rettenetes pusztítást fog végrehajtani a halak közt. Mindenesetre ha 17-ére amikor "G" ("B" felesége) levisz kocsival, hogy visszahozzuk ketten a hajót nem lesz annyi hal a szákban, hogy degeszre zabáljuk magunkat ("J"-t is le akarom csábítani) nem segítek neki és hallgathatja egyedül 120 folyamkilométeren át a motorja zakatolását. :-)

Deni estére szó nélkül bevonult fedélzeti őrhelyéről a cockpitba, ahol elheveredett, naná hogy pont oda ahol a nyakunkat fogjuk kitörni éjjel benne, amikor klotyóra kimászkálunk. Ha szólunk hozzá, vagy csak beszélünk róla és meghallja a nevét, billent egyet kettőt hevertében a farkán, ami ha jól értek kutyául egy jele a békülékenységnek, mint Marseilleben a kikötői kocsmában ha elengedik Galamb harmonikakoncertje közben a bicskát a zsebükben a hallgatók. (Ez utóbbi mondatot P Howard nemolvasók ne is próbálják értelmezni!) Az esti sötétedésben mai harmadik sétánkkor már egyáltalán nem volt szükség pórázra, békésen jött-ment előttünk mögöttünk és szaglászott mindenfelé, talán nem tévedek ha azt gondolom, hogy ez itt nem csak egy hajósparadicsom, hanem a kutyának is izgalmasabb környék mint a belváros, ahol él.

A változatosság kedvéért újabb manőverrel múlattuk a délelőttöt. Nekiindult az Adony, átvitte a zsilipen a kotrót, aztán visszajött és egyenként elvitte az uszályokat.

   Tegnap úgy kötöttünk ki, hogy elől orral ipszilonba a pontonra, hátul meg a ponton jobb oldala mellé kötött, hátrafelé hosszan kinyúló uszályra kötöttem a jobboldali farkötelet. Namármost az volt a manőver, hogy amint az uszály elmegy, a helyére kötünk a pontonra a bal oldalunkkal. Ez egyszerűnek hangzik, de ha a motoros netán elől húzza kifelé a folyásnak az uszályt, a befelé forduló fara kitólja a partra a hajómat. Megbeszéltem a félelmeimet a hajóvezetővel, aki megnyugtatott, hogy nem lesz gond. És valóban, valami relytélyes módon (azért úgy látszik számítanak a hajózással eltöltött évek) úgy mozdította meg a hatalmas bárkát, hogy a hajó előre semmit, csak oldalt kifelé a vízre mozdult. Futóra vettem az uszály bakján a farkötelemet, "J" elengedte elől az ipszilon bal szárát és lábbal eltartotta a hajó (behúzott bowsprittel immáron "hatástalanított") orrát a pontontól, miközben jobbra a nyílt víz felé masszírozta. Amikor már kifordult a folyás felé Amapola fara, elengedtem a farkötelet, az uszály előre távozott, mi pedig nagyon lassan előre húztuk, tóltuk a hajónkat, autógumi puffereket tuszkolva a ponton goromba szögvasidomai és Amapola finom érzékeny oldala közé. És már minden rendben is volt. A Bagó mindezenközben egy másik uszály mellett húzta meg magát, aztán ismét rákötött a külső oldalunkra. Ők holnap indulnak túrázni Harta irányába, ahonnan majd "B" és én mint vendégművész hozzuk vissza a hajót  huszadika környékén ide. Amit nagyon gyorsan megtanultam, ez alatt a két manőver alatt, hogy minden manővert csigalassúsággal kell végrehajtani, akkor az ébredő erőket, Amapola tekintélyes súlya ellenére, kézben lehet tartani. Szerencse is kellett hozzá persze (mint általában mindenhez az életben), nem lett volna ilyen egyszerű a dolog mondjuk erős szélben, de szerencsénkre csak gyenge fuvallatok lengedeztek. Délután "J"-vel beszálltunk a Bagó bocijába és egy kis csiszolópapírral és fekete akril "sprével" két perc alatt eltüntettem az orrtőkéről a tegnapi elhibázott manőver nyomát.  

 A sárga úgy látszik vonzza a másik sárgát, ilyen pókot, mint amit feltekintve a hajóbálványra (gallionsfigur, figurhead) még soha se láttam, eltekintve hatalmas méretétől, a sárga/fekete szine (Amapoladesign) is csodálatraméltó. Aztán lazára vettük a délutánt,

körbeeveztem a "birodalmunkat", meglestük a vizen pihenő, bukfencező, lubickoló kacsákat, megcsodáltuk a ponton mellett ringatódzó otthonunkat, elbeszélgettünk "G"-vel a Bagós "B" feleségével, majd fogadtuk a "Kisembert", aki váratlanul behajózik a Cunard egyik óceánjárójára zongorázni (http://vizizene.blog.hu/ ), és miután két hétig nincs  kire hagyia Deni kutyáját, az vendég hajókutya lesz nálunk erre az időre.  

Ma kaptam a mailt, hogy feladták postára a behúzómágnest, ha megjön, a jövő héten tán már tudok motort indítani.

Sajátságos manővert csináltunk ma. Tegnap "Z" a watchman az Adonyról szólt, hogy péntek reggel elmegy az Adony és viszi az uszályait, meg a kotrót. Szóval az összes rozsdás vasárút amire idáig kötve voltunk. Na szép. Merthogy ugye gépet nem sikerült csinálnom, nem  tudok mozogni a hajóval. Kispekuláltam, hogy sok kötél és némi ügyesség segítségével a folyással hátra lehet ereszkedni az uszályok mögé, és ha elmentek, felhúzódzkodni az ittmaradó pontonra (direkt jó, hogy nem fizették ki a csinálóinak, isten tartsa meg a jószokásukat, így ittmaradt), de ez egyedül, Amapola 16 tonnájával se egyszerű, de a Bagóval mellékötve aztán végképp manőverképtelen vagyok. No hívtam "B"-t jöjjön, aztán álljunk át együtt, egy hosszú kötéllel, meg indítson motort, és ha kell mozdítson. No ez hiba volt, mert "B" vérszemet kapott, hogy milyen jópofa dolog lesz azzal a pici hajóval ezt a nagy cuccot mozgatni, én meg mondom hadd legyen meg az öröme, elengedtem a kötelet, menjen egy kört. Annyi hozadéka azért volt a dolognak, hogy immáron megnyugodtam, long kiel ide, long kiel oda, Amapola remekül kormányozható, legalábbis előremenetben, mert ha nem így lenne, már összetörtük volna az orrát orrsudarastúl, meg az oldalát is. Ugyanis az történt, hogy "B" valami okból megindított egy fordulót és a csutka kormányocskájával véleményem szerint tökéletesen kormányozhatatlanul, teljes sebességgel mentünk egyenesen a túlparti betonfalnak. Beugrottam Amapola kormányához és belekormányoztam, amit ugyan "B" úgy értékelt később, hogy egész jól vitte a hajót, amíg el nem b@sztam a manőverét, de én mindenesetre megnyugodva konstatáltam, hogy megúsztunk egy iszonyatos nagy csattanást. Ezután megkérdeztem akar e még egy kört, de elég volt neki, így elkezdtünk közelíteni az általam tegnap kiszemelt zugoly felé az uszályok meg egy  munkadereglye és a part közti szűkületbe. Na ide nem volt egyszerű betalálni ilyen kétszemélyes kormányzással, mert a Bagót hajtó Balkancar targoncamotor olyan hangosan dübörög, hogy semmiféle ordibálással nem lehet kommunikálni. További nehézség, hogy a Bagóban irányváltó helyett egy Zsuk  sebességváltója van beleapplikálva, ezzel a tréfás szerkezettel viszont hátrában alig húz a hajó, de keresztbe azért, így kettőnket mellévett alakzatban, nagy valószinűséggel fordít. Végül is, miután egy ugrássak levetettem magam a dereglyére, sikerült eltartani annyira, hogy csak néhány négyzetcentiméterről vitte le a szegélye a hajóm orrtőkéjéről a festéket, a többi már gyerekjáték volt, jelenleg behúzott orrsudárral békésen pihenünk új helyünkön. Amit sejtettem, de most már tapasztaltam is, ezzel a hajóval nagyon más a manőverezés, mint az 1200 kilós 25-ös jolléval.

A délután lányom összes lakásaiban a gáztűzhelyek, mosógép kikötésével és a WC tartály bekötésével telt. Kaptam egy jó hírt. "B L" olvasóm írt a "Kalocsabontó"-ból (akitől a ruszki harckocsi áramvédőkapcsolókat is kaptam a horgonycsőrlőhöz), hogy talált nekem indító-mágneskapcsolót az önindítóhoz, merthogy nagyon úgy tűnik a ragasztott nem működik, azért veri a védelmet. Elkötés nincs a kapcsolásban, ha egy izzót teszek a mágnestekercs helyére, világít semmi gond, valószinűleg nem tud rendesen behúzni és így nagy áramot vesz fel.

Összegányoltam a kipufogócsöveket. Csak remélni tudom, hogy gáztömör. Van benne kipufogócsójavító paszta, üvegpaplan, üvegszövet, lepedővászon, cipővarrócérna és mindez vízüveggel átitatva. Így néznek ki.

Aztán megpróbáltam beindítani a motort, izzítás rendben, de az indítómotor 50-es pontjára ráadtam a feszültséget egy nyekk és kiverte a 16A-es olvadóbetétet ami a behúzómágnes áramkörében van. Lehet, hogy megártott a mágneskapcsolónak a törés... Itt tartok, folyt. köv.