Kifejezetten csak naplót írni ugrottam haza. Elöször is kinyitom a gépet, úgy 40 Email, (nagyrésze a blog kommentjei) csupa gratuláció. Elnézést kérek, de nincs időm mindenkinek külön-külön írni és megköszönni, de nem fogtok megharagudni, ha így együtt mindnyájatoknak köszönöm. Köszönöm annak aki eljött és annak aki csinált képeket és felrakta a netre, hogy én is, meg azok is akik nem tudtak eljönni, láthassák kívülről a nagy eseményt. Köszönöm az együttérző, lelkesedő, elismerő szavakat, jó volt tegnap "Tengerésznek" lenni. Felrakok ide néhány képet abból amit "J" csinált, tehát csak nekünk van meg, aki a többire is kíváncsi, megnézheti a tegnapi kommentek csatolmányaiban, itt már nem mutogatom külön. Amit érzek, és megosztanám veletek. Hetek óta izgultam, bevallom. Nem volt ez egy görcsös félelem, amikor valami tevékenységben elmerültem, teljesen megszünt, majd előjött amikor lazítottam. Aztán úgy látszik ezt is megszokja az ember. A végére valami... ha nem is apátia, de olyan nyugalomféle vett erőt rajtam, és nagy nagy fáradtság. De persze ez fizikailag is érthető volt, tegnapelőtt reggel fél négykor már melóztam a hajón, délelőtt még elmentem kikötőkötelet venni, megnéztem pár helyen, reméltem alkudni, na egy helyen volt, a Czucor utcában találtam megfelelőt, de gyémántkemény volt a hölgy, egy fillért nem engedett, monta a jachtosok gazdagok, idejönnek a márkás pólójukban aztán filléreskednek (gondolom nem hitte el, hogy a 15 éves, valaha Dateware kupán kapott kínai pólóm és a festékfoltos szandálom nem csak álca). Amire visszacigöltem hátizsákban (autóval nem közlekedem a városban, a robogóm meg beszart) az 50 m 20-as kötelet a tűző napon majd a belem lógott ki, az OBI-nál elment a busz az orrom előtt, szégyenszemre megkértem "A"-t aki a hajón várt rám, mert hozott ajándékba hajóharangot, meg 100 m parti kábelt, jöjjön vissza értem autóval, mert nem vagyok már képes a tűző napon kimászni azt az 1km-t a hajóra. Este vacsora közben az asztalnál ülve elaludtam. Szóval a fáradtság is bejátszhatott, mer amire eljött a vízretétel minden aggódás megszünt. Tettem a dolgom és kész. A daru már elöző este kiállt, reggel fél hétkor megjöttek a fiúk és elkezdték letalpalni. Nos a súly... Esküdni mertem volna, hogy az üresen 6,5 tonnás test az öt évi munkám során nem hízott 12 tonnánál többre. Négy darab 3,25 tonnára műbizonylatolt seklit raktam a vantnik bekötőpontjaira (amiket egyúttal daruzószemeknek is szántam, úgy is lettek beeresztve a hajóoldalba), nagyobb seklicsavar be se fért volna a furatjaikba, bevallom eredetileg úgy gondoltam, hogy 10 tonna lesz a hajó, de végiggondolva most a 12-t tartottam reálisnak, szóval amikor leengedte a köteleit a daru és én becsavartam az ő 6,5 tonnás seklijeit az enyémekbe, többen kétkedve csóválták a fejüket és néhányan kérdezték is, kibírják e azok a pici seklik, meg a hajóhoz képes vékonyka fülek. Nos a fülek tiszta keresztmetszete 400 mm2 darabonként, ha a legszarabb acélt is veszem 30kg/mm2 szigmával, akkor is 12 tonnánál szakad el, azért nem aggódtam (inkább, hogy meggörbülnek, ahogy befelé húzza a villás kötél), a seklik meg...hát négyszer 3,25 az 14 tonna, annyi csak nem lesz a hajó!! Aztán boldogult Szaniszló Tibor gépelemek tanárom úgy tanította, hogy az emelőberendezéseket nyolcszoros biztonsággal kell tervezni, akkor meg nem lehet baj! Nem is lett! Gyönyörűen emelkedett a hajó, igaz a darus 15 (!!!) tonnát mért, amit később 14,5-re módosított, szóval akkor alaposan alásaccoltam. Kicsit izgalmas volt a dolog, mert a daru ugyan 100 tonnát tud emelni nulla rádiuszon, de csak 14 tonna emeléshez hozott ellensúlyt ekkora rádiuszra. Szerencsáre magas volt a Duna, így hatalmas óvatossággal amint a víz felett volt, apránként engedve Archimedes (kisangyalom) segített a kinyúlás növelésében. Én közben a csáklyanyéllel döfkötem a feneket, jelezve mennyit engedhet, mielőtt bólintja a gémet. Mostmárcsak azért kellett izguljak, mikor kezd el úszni a drága, vajh a víz felett marad e a sárga vízvonal, és seggre, vagy orra bukik? Nos mint a mellékelt szines ábrák mutatják, minden a legnagyobb rendben!!

Áll a gém, jön a kötél, nagy seklicsavarok mennek a kicsik omegájába... (lásd még egészséges erotika) 

Feszül a kötél, egy tám már kidőlt! Jajaj mi lesz most!?!

Éééés... e..m..e.. l..k..e.. d..i..k..., 15, mondja a darus. Jézuuus...aaa..hh..khm

Léghajó!

Lassan, lassan fordul a víz felé.

Vízben a kiel alja, én a decken csáklyanyéllel (milyen jó, hogy csináltam egyet, amikor az árbocokat?!) készülök méricskélni, mennyi az annyi?

Lassan ereszkedik...

Jajaj, még mindíg feszes a kötél, mikor úszik mááár???

Még két centi és máris! Zolikám húzhatod a farkötelet. Ráállunk az Adonyra.

 ...jókedvvel bő-sééggel...

Másnap reggel, hatalmas vihar után nyugalomban.

Kegyes volt hozzám a Jóisten. Amíg daruztunk viszatartotta az esőt, az utolsó poharakat már a ponyva alatt iszogattuk a cockpitban. Aztán este ránktört az a pokli vihar, ami délután összedöntötte a mezőhegyesi lovasnapokat. Nekünk hálistennek kutyabajunk, kár=0

Nehéz elmondani mit érzek. Tulajdonképpen nem tudom szavakba önteni.  Öröm? Boldogság? Megnyugvás? Diadal? Büszkeség? Az eltelt öt év alatt naponta éreztem ezeket. Ha belegondolok soha se az motivált igazán, hogy egyszer majd milyen lesz ha vizen lesz. Inkább minden nap az aznapi és az azután kövtkező feladatra koncentráltam, az alkotás láza égett bennem, és ha valami sikerült, az örömöm erőt adott a folytatásra, ha netán elrontottam valamit, a dac, hogy akkor is sikerülni fog. Óriási szerencse kisért végig az évek során. Hogy megúsztam baleset nélkül, hogy nem fogyott el az egészségem, a türelmem, a fizikai erőm közben. Hogy Juditka olyan társam, aki végig támogatott, hogy biztosította azt a hátteret, ami kellett, hogy csak az építésre koncentráljak és időnként fizikailag is segített, karbantartotta a testem és a lelkem. Tegnap kimentem a hajó farára, nekitámaszkodtam a csónakdarunak, fejem felett a szél csattogtatta a lobogót, és csak bámultam a vizet, az evezősöket, és nem tudtam mozdulni nagyon sokáig onnan, miközben kavarogtak bennem az érzések. Kevés a szó ehhez....

Elkezdtem a hajó hűlt helyén a rendcsinálást a parton. Egyszerűen nem tudom helyére tenni, hogy az öt év alatt megszokott helyszín így megváltozott. Éjszaka azt álmodtam, hogy kiöntött a graywater tank és jön be a víz a headbe.. Aztán felébredtem, elemlámpával végignéztem a bilgét és visszafeküdtem aludni, mert minden rendben volt. Nem kérek az Istentől semmi mást, csak hogy minden így is maradjon.