Hajónapló

Szombat reggel kimentem a hajóra és csak most jöttem haza. Ha kint alszom egy nap szinte a dupláját haladok, mintha jövök-megyek. Viszont pár nap alatt hullafáradt vagyok. Az eső változatlanul minden nap esik valamennyit, de valahogy mégis kész vagyok a fenékkel. Már csak a jobboldali támaszok helyét kell bejavítsam algagátlóval, bal oldalt azzal is kész vagyok. Ma reggel már fél hatkor lakkoztam a padláda tetőket, amiket tegnap kifugáztam Sikaflexszel.  Lehetne kicsivel szebb is, de de hát ilyen fugázást most csináltam elöször életemben, rá kellett jöjjek a fogásokra. Szégyenszemre visszasunnyogtam a műhelybe, amit otthagytam egy hónapja, mert meg nem fordult a fejemben, hogy gyakorlatilag egész májusban képtelen leszek a szabad ég alatt a decken bármit is dolgozni. Mondjuk lakkozni amúgy se lehetett volna a nyárfavirágzás miatt. Érdekes módon nem következett be amitől tartottam, hogy a fenékfestést zavarni fogja a nyárfaszösz, valahogy a talaj közelében egyszerűen nem szálingózik, tán a folyamatos esőzés is gátolja, sőt, van egy olyan érzésem, hogy tudja a rohadék, hogy ilyen időben vizesen nem szál messze a magja, tehát inkább nem érleli meg, sunyin lapul  füzérekben a zárt terméstok, várva a jó időt, amikor kipattanva összeszemetelhet mindent.                                                                                                                                                                       

Ma kifurkáltam a magnézium rúdból készített anódokat és felraktam a hajócsavar tönkcsövére, meg a kormánylapát alá. Aztán rozsdamentes anyagból csináltam egy reteszt a csigához és azt is felraktam, alaposan meghúztam a bronz anyát és lemezzel lebiztosítottam. A fotózáskor volt utóljára ilyen szép csillogó-villogó, utána azonnal lefestettem az antifouling alapozójával és  ha majd nem esik az eső, lekenem azt is a kék algagátlóval, részben, hogy ne algásodjon, részben hogy kevésbbé vonzza az esetleg arra járó szinesfémgyűjtőket. A folyamatos esőnek legjobban a növények örülnek, itt amapolák láthatók minden mennyiségben.

Ez az ország egy vicc. Népével, kormányaival, hivatalaival operettland. "J" kapott egy levelet az APEH-től, ami március 25-i keltezésű, a borítékon a postabélyegző 2010 06 03 (!!!!), megjérkezett tegnap, azaz május 27-én és a levélben szereplő ügyintézési (tehát pl. fellebbezési) határidő április 26. Az már csak hab a tortán, hogy akárhányszor elolvastuk egy kukkot se értünk belőle.  Talán ez a blog elég meggyőző bizonyíték, hogy nem vagyok tökhülye, és "J" nálam okosabb. 

 Ma felraktam még két réteg algagátló festéket Amapola seggére. Bár időnként befelhősödött, sőt egy-egy csepp eső is esett, de ennek nem volt jelentősége. Megnyugodtam. Kész leszek a vízretételig azzal, ami feltétlen kell hozzá. Ha még egy nap jó idő lesz, amire azért van majd egy hónapom, az alatt csak lesz, befejezem. Az első réteg algagátlót ecseteltem, de a többit hengerelem, szivacshengert használtam a második, velúrhengert a harmadik réteghez, nagyjából egyformán hatásosak, mind a munkavégzés sebessége, mind a felület minősége vonatkozásában, bár a szivacshenger nekem szimpatikusabb, mert jobban betakarja a hegesztési varratokat.

Tegnap megint háromszor öntött ki az eső, de valahogy már megtanultam kezelni ezt a hektikus időjárást. Minden anyag, festék állandóan fedett helyen, én meg félszemmel az eget fürkészem, amint elkezd esni villámgyorsan bezárom a festékes latát, higitóba dugom az ecsetet és pucolok a hajóba. Ilyen körülmények közt sikerült tegnap felraknom a Primocon alapozót az egész fenékre, kivéve ahol az oldaltámaszoktól nem fértem hozzá, de ezeket, kettőt kivéve ma áthelyeztem és ott is lekentem. A felázott talajon nem volt egy gyönyör a kiel alá feküdni, merthogy az erre a célra szolgáló kartonlapjaim is eláztak, úgy néztem ki mint a disznó, de szerencsére ugye Amapolán teljes a komfort, patyolattisztára lezuhanyozva áztam el este hazafelé. És ma megtörtént a csoda, eltekintve a hazamenet során az utcánkba befordulva bekövetkező mindennapi rendes megázástól, egész nap nem esett egy csepp eső sem! Meg is van a látszata! Fent van az első réteg algagátló, sőt az oldalsoron és a kormánylapon a második is. Fekete a hajó oldala, sárga a vízvonal (ahol a 6mm-es lemez 4-esre vált), kék a fenék.

A nagy hajtásban nem igazán figyelek másra mint a munka minőségére, így aztán a kezeimre se fordítok nagy figyelmet, keztyűben amúgy se szeretek dolgozni. Nagyon kell vigyázzak, és bevallom félek is amikor a támaszokat ki-be rakosgatom, hogy  egyszercsak a fejemre dől a hajó. Ezért igyekszem precízen dolgozni, pl az acél támok kerek tappancsait lehegesztem az alap "U" gerendákhoz, amikor arrébb kell rakni, kiváltom egy hébérrel, majd sikítóval levágom, és ha megszáradt a festés újra visszahegesztem. Szóval igyekszem kerülni a bajt.

"J" ma segített festeni kis ecsettel a vízvonal alatti "célozgatósat", miközben én lent kentem sietve, talált egy négylevelű lóherét a hajó melletti gazban. Legutóbb öt éve amikor ideraktam a hajót talált egyet ugyanitt, talán jelent valamit. De azért az óvatosság se árt, szóval vigyázok.

Hamar vége lett a "pünkösdi királyságomnak". A tegnapi kedvező munkakörülményeket ma vesszőfutás váltotta fel. Négyszer kezdtem neki, háromszor áztam el. Semmit nem tudok elől hagyni percekre se, mert nem tudni mikor kezd rá az eső. A hajó alatt dagonyázok a felázott talajon vonszolom görnyedten a dögnehéz hébéreket, a dúcokat rakosgatva. A menetrend: 1. Vibrációs csiszolóval átcsiszolom a korábbi festést, eltávolítva a pókfészkeket meg ilyesmiket. Amikor már nem bírom tovább erővel, amedig eljutottam jön a 2. 100-as csiszolószivaccsal vízben ismét átcsiszolom a korábban géppel csiszolt részt, majd, 3. kinyomott nedves szivaccsal alaposan letakarítom a felületet, 4. az algagátló  Primokol alapozójával lefestem ezt a részt.  Közben kiváltogatom a támaszokat és azok helyét is lecsiszolom, lemosom, lefestem. A fenék kb 30%-ával jutottam el idáig. És ha a teljes fenékkel végeztem, csak az után jön rá a legalább három réteg algagátló. Jajaj, már szinte egy hónap sincs a vízretételig. Egy frászban vagyok az időjárás miatt.

Festek mint a gép. Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=BF9uQI-SRv4&feature=related

Reggel kisütött a nap, na végre mondom, kezdem festeni a hajófeneket. Először is az összes hóbelevancot, amit a hajó alatt tároltam kipakoltam, hogy rendesen hozzáférjek a drágám terjedelmes fenekéhez. Három nagy csöbör szemetet kicipeltem a kukába, aztán a hajót alulról támasztó tizenkét dúcból hármat kiszedtem, hogy a helyüket be tudjam festeni, ahol támasztották a hajófeneket. A dúcok kiváltásához hébéreket használok, jó lenne többet is kiszedni, hogy haladósabb legyen a dolog, mert csak akkor tudom őket visszarakni, ha a festék teljesen megszáradt, különben beleragadnak a festékbe, de félek, hogy a fejemre dől a hajó.

Jól előkészítettem mindent és a tappancsok helyét is lekentem Epodural, aztán átcsiszoltam vibróval, meg vízbecsiszoló szivaccsal a vízvonal alatti részét az oldalsort a fenéksortól elválasztó kimig, szóval felkészültem, hogy egy jó adagot felrakok az algagátló alapozójából, amikor rámszakadt az ég. Elmosott a zivatar. Ennyit a jó időről. Amikorra elállt, részben már késő volt folytatni, részben még nagy valószínűséggel órákig folyni fog az esővíz az oldalkifolyókon.

Erre kellene fessek…

Ja, hogy teljes legyen az örömöm, a vihar lefújt egy vödröt a szalon tetejéről, ahova mindenfélét felpakoltan kínomban, hogy a padlót tudjam festeni, na hova esett a vödör? A padládára biztonságos helyre rakott hígítóban álló Katepoxos ecsetre, amit persze feldöntött és az egész barna lé ráömlött a szépen lefestett fehér homlokfalra, most olyan, mint amit telibefostak!

Beépítettem a tengelygenerátort. Némi habozás után inkább csavaroztam a bordákhoz a tartószerkezetét, mint hegesztettem, bár ez macerás furkálásokkal és menetfúrásokkal járt (el is törtem egy 8-as menetfúrót, a fene egye meg) szorongatott testhelyzetekben, de bármikor bontható, ha valamit szerelni kell.

A cockpit padlójára felraktam még egy réteg Katepoxot, mert az elözőt, mielőtt teljesen megkötött volna abban az átkozott hidegben, kicsit összejárkáltam. Most ezeken a padládán keresztberakott deszkákon ugrabugrálok amíg teljesen meg nem szárad a festés.

NEM FOLYIK! (remélem később se fog) Melegedett némiképp az idő, de fenékfestésről szó se lehet, mert időnként szemerkél az eső. A hajóműhely és a gépház közt ingáztam, kitaláltam és 80%-ban meg is csináltam a tengelygenerátor felerősítő szerkezetét. Nem szívesen mondom ezt, de kérek mindenkit, hogy a hajó vízretételéig mellőzze a látogatást. Valahogy úgy alakul mostanában, hogy egy-két-három látogató minden nap beesik. Mindíg szívesen leállok beszélgetni velük, mert örülök az érdeklődőknek, de egy hónap múlva vízre megy a hajó és ha napi egy-két-három órát elbeszélgetek, egyszerűen nem leszek kész a legszükségesebbekkel se, ami a hajó levizsgáztatásához minimálisan kell. Kihagyom már az ebéd utáni alvást is, sőt hajlamos vagyok az ebédet is kihagyni, már szédelgek az éhségtől, amikor eszembe jut a nagy hajtásban, valójában mi is a bajom. Szóval elnézést mindenkitől aki most jönne, halasszuk későbbre, de ha netán mégis jönne valaki kíváncsiskodni, kérem nézze el, hogy most nem vagyok a szokásos joviális kedves ráérős beszélgető partner, hanem látogatás közben is dolgozni fogok. Nagy a nyomás rajtam és egyáltalán nem vagyok ilyenkor társalgós. Máskor szívesen hallgattam mások történeteit, de most, miközben valaki beszél hozzám, folyamatosan a saját dolgaim járnak az eszemben, és csak bólogatok, mint Galamb a Troppauer Hümér verseit hallgatva. Bocs, de le kellett írjam, mert ez az igazság. Feszült vagyok az időjárás, a nyárfavirágzás miatt, kellene 10-12 szép nap eső és szél nélkül, hogy felkenjem a fenékre az alapozót és a 3-4 réteg algagátlót, felrakjam az anódokat, megerősítsem hegesztett elemekkel a kormány sarkantyúját, felrakjam a csigát. Aztán fel kell szereljem legalább ideiglenesen a navigációs lámpákat. Meg kell csináljam a motor starter akku bölcsőjét, befejeznem az egy éve  félbehagyott légszűrőházat. Kell vegyek kikötőköteleket, csináljak puffereket, hogy minden rendben legyen a vízretételhez. Felszerelni a horgonycsőrlőt, berakni minden műszert, kezelőszervet a pultba. Rácsot a felülvilágítóra, solarokat a felépítmény tetejére, napkollektort ugyanoda. Mindezt egy hónap alatt....:-((

Feladtam a harcot az időjárással. Annyira kűzdelmes a festés még a ponyva alatt is, a hidegben nem száradnak, kötnek az epoxis festékek, hogy kénytelen voltam leállni a cockpit padlófestéssel. Bebújtam a gépházba. Hónapok óta kűzdök a fenékbe menő két hűtővizes csőcsatlakozással. Akármit csináltam velük, nagyon gyengén cseppekben szivárogtak a tömlővégcsatlakozásoknál. Olyan havi 10köbcentis mennyiségben. Szóval éppencsakhogy. MINDENT megpróbáltam. Utánahúzni amit csak lehet, bilincset, hollandit, cseréltem gumitömítést klingeritre, semmi se használt. Ha csak rágondoltam a méreg és a csüggedés érzése váltakozva vett erőt rajtam. Egyszerűen képtelen voltam elképzelni miért nem sikerül rendesen megcsinálni. Ma szétszedtem és mindent átalakítottam. Kihagytam a holandis csővégeket, helyettük hosszabb rézcsőre forrasztott menetes csővégeket raktam fel, faggyúval, kenderrel rendesen összerakva. A rézcsőre szorosan felerőltetett gumicsöveket bilincseltem fel.  Ha most is csöpög harakirit követek el. Ennél jobban képtelen vagyok megcsinálni. A gumicsónakos Feri szerint a bordás réz tömlővégcsatlakozásra  húzott, a vastagabb csőhöz való csatlakozás miatt berakott, az átmérő növelését célzó gumicsődarab vászonbetétjén keresztül szivárgott ki a hűtőfolyadék. Hm, elég meredeken hangzik, de lehet benne valami. Délután összeraktam a tengelygenerátor ékszíjtárcsa-Lada Hardy tárcsa-tengelykapcsoló kombinált egységet, most valami olyan szerkezeten töröm a fejem, amire a generátort ékszíjfeszíthető módon felrakom majd.

Naná, hogy esett az eső amikor felkeltem. Le is ültem a gép elé megválaszolni a maileket. DE! Most elállt, sőt, mintha a nap is tápászkodna! Hagyom, hogy "J" akit felvert a szomszédasszony csengetése hétkor reggelivel kényeztessen, aztán suhanok Amapolára.

Ez amúgy egy sajnosság. Jolika a szomszédasszony, idős, egyedül él és még rákos is, most azt panaszolta, hogy tegnap bekéredzkedett hozzá két ember, hogy megnéznék,  rendben van e a víz, mert az utcában csőtörés volt, és amíg a vizet folyattatták vele a konyhában, ellopták a pénzét a szekrényből. Vígasztaltam, hogy annak örüljön, hogy akkor nem vette észre miben sántikálnak, mert tán még le is ütötték volna. Most várja a rendőröket, persze eredménye nem lesz a dolognak, nem kapnak el senkit, de ha elkapják is, a pénzére keresztet vethet, csak járhat a bíróságra tanuskodni, ha mer, mert a hozzátartozók még meg is fenyegethetik. Ja kérem ez a vadkelet! Felajánlottam, hogy adok pénzt ha kell, de nem kért. Korábban "J"-nél is próbálkozott valaki egy áramspórolós átszerződős dumával, de elhúzott, amikor Juditka nem engedte be a lakásba, viszont elkezdte kérdezni a részletekről.

Most nézek ki az ablakon, naná, hogy megint esik. (már úgy beszélek mint a Rainman) Amúgy szörnyű ez a sok aranyatérő májusi eső, nézem a híradókat, kicsiny patakok ezrek hajlékát mossák el folyóvá duzzadva olyan falvakban, ahol még soha nem láttak árvizet. Sajnos mindenki nem költözhet hajóra. A sok méregzöld Dunakörös, Védegyletes, aki kígyót békát kiabál folyamatosan a vízügyes lobbira kormányokon átívelve faragva minimumra annak tekintélyét és persze költségvetési pénzeit (látom napmintnap, hisz a KDVI telepén épül a hajó, hogy gatyásodik rohad le mindenük) most persze kussol. Illés Zoli is mivel kezdte a hivatalát, még a beiktatása előtt?? "Nem lesz vízlépcső!" Folytatódik a dilettánsok uralma. Közben a szlovákok nyomulnak vasúton, vizen, lásd Záhony kiiktatása, Komárom szlovák hajógyár és javító. Orbán folytatja elődje hülyeségét.

Most értem haza a hajóról. Esik és orkán erősségű a szél. Felraktam a harmadik réteg Trinát fehéret a cockpitban a falakra és a következő Katepoxot a padlóra. Nem mondom, hogy minőségi, mert a szél befújja a ponyva alá a még éretlen, leszakított borsnagyságú nyárfaterméseket, amik mindenbe beleragadnak, kézzel kell kipiszkáljam munka közben a festékből, ecsetről ami ráragad, elképzelhető milyen a festés (és a kezem). A padlóra négy réteget is rárakok a szürke Epodurból és a fekete Katepoxból, mert itt nagy a koptatás a koncentrált  járkálástól és így látni fogom a szinváltásból, hol tart a kopás. Első nekifutásban koppantam a Sikaflexszel, mert amit keresek az FC 11-est, nem adnak csak egész kartonnal. Igazából hajóra a 290 DC-t ajánlja a cég, de nekem meggyőződésem, hogy nincs akkora különbség minőségben a kettő közt, mint ami az árban van (duplája). Sőt, lehet, hogy ugyanaz a kettő, csak ugye "jachtosoknak" minden drágább, mint a tetőfedőknek, falburkolóknak. Pedig kaptam kölcsön príma pneumatikus kinyomót a szalámis kiszerelésű Sikához, köszönet Gábornak.

Mai ajánlatom http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1622

Vártam hátha eláll. De NEM. Elindulok, mert már nem bírok magammal. Ha elázok, hát elázok.

Este fél kilenc van, most értem haza. Azért szerencsém volt, pont amikor kiléptem az utcára elállt az eső. Na azért az idő nem javult meg gyökeresen, nyolc fokot mutatott a hőmérő a hajón, be is gyújtottam a kályhába, bár a cockpitban festettem a falakat fehérre, így beöltöztem akár télen, de jólesett a meleg az ebédnél. Ahogy a választékos gróf mondta a baronesznek "kurva idő van méltsás aszonyom", orkánszerű szél tépázta a ponyvát felettem, a nyárfa ki nem nyílt termései mint a sörétszemek csaptak az arcomba, ha kidugtam a fejem a bejáraton. Egy örömöm van benne valóban, amit most letép a szél, az nem fog már kinyílni és beleragadni a festésbe. Vihar ide, vihar oda, két réteg fehéret felraktam a cockpit falakra. Holnap felrakom a harmadik, utolsót.

Tegnap dél óta folyamatosan esik az eső. Szégyenszemre itthonmaradok. Egyrészt pihenni se árt, másrészt itthon is van egy csomó dolog, amit csak halogatok, mégmásrésztebb ha kiűkzdöm magam elázva, hidegben szélben fele hatásfokkal tudok csak dolgozni (festeni kell a zárt ponyva alatt) a büdösben fuldokolva, mint jó időben, ha végre kitavaszodik egy hosszított napi munkával bepótolom. Végül is az már eldőlt, hogy vízretétel előtt nem lesz teljesen kész minden munka. Ami kell a vízretételhez, a fenék algagátlózás kivételével kész. Tökmindegy egy napi munkával több vagy kevesebb marad a vizen.  Szóval hajóépítés holnap folyt. köv. (ha eláll addigra ez az "aranyatérő" májusi eső)

Spekulálok (mint mindíg). A padládák tetejének fugázását ahogy kell a marineglue-t utánzó Sikaflexszel fogom csinálni, ahogy azt a fa deckeknél is szokás. De. A Sikaflexet (mivel ide elég sok kell) úgy lehet olcsítani, hogy nem a fémkartusos kiszerelést veszem, hanem a téliszalámihoz hasonló fóliacsomagolású XL-es kiszerelést. De. Ehhez nem jó a sima kinyomó, hanem egy méregdrága zártcsöves óriáskinyomó kell, ami piszok drága, ezért az egy melóért nagyon nem érné meg megvenni, hisz akkor többe kerül a leves mint a hús. Alighanem csinálnom kéne egyet, ha nincs más megoldás. Nincs valakinek kölcsön egy ilyenje?

Pocsék idők járnak rám. A barométer lent mutogat, már több mint egy hete szinte minden nap esik valamennyi eső, képtelen vagyok tiszteségesen dolgozni, mert ahhoz ugye ki-be kell mászkálni a hajóműhely (ami a fuxban van) meg a belső terek közt. Tegnap egy pár perces esőszünetben gyorsan előresuhantam kicsit hegeszteni apróságokat a szalon és a háló bejárati ajtajaihoz, de  a tetőt pár perc múlva be kellett csuknom az eső miatt. Na próbáljon valaki a zárt oduban hegeszteni! Ma meg muszáj volt a ponyvát körben lehajtanom, mert viharos szél volt esővel, Epodurral festettem a cockpit belsejét padlóját, megszorult az oldószergőz, majd megfulladtam. Szóval rámjár a rúd. Felraktam egy  réteget, aztán hazajöttem, mert a friss festés, plusz  eső miatt nem tudtam mászkálni se bent, se kint. Jól eláztam hazafelé. tegnap lefényképeztem Rokit, a két hollófióka egyikét (a másikat "B" már elajándékozta) "aki" gyönyörüen fejlődik, már emelgeti a szárnyait, igazi házőrző lesz "B"-nél, egyelőre barátságos jószág, de csalóka ez, később csak  a gazdájával lesz ilyen, másnak nem tanácsos hozzá közeledni, az a komoly csőr igazi sebet tud ejteni.

Ha valaki tudja miért mondják a retekre, hogy "reggel vétek, délben étek, este orvosság" mesélje már el miért, merthogy mostanság ilyen reteket eszegetek. (biztos ami biztos délben)

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/user/tzvikag

Jól elaludtam szégyenszemre! Hétkor ébredtem. Mondjuk az is igaz, hogy holtfáradt vagyok, itt van a hajóproject mellé a zuglói lakás kipakolása, amit a lányomnak adtam és még az ifjúkori cuccaim, meg az anyámtól maradtak voltak benne, amit elhoztunk, mert a gyerekeknek nem kellettetek (a lányomnak mutattam az átlátszóan finom  pocelán csészéket, amikből csak ünnepi alkalmakkor szabadott teázni, úgy nézett rá, hogy tudtam, ha otthagyom rögvest kilomtalanítja, ez már a reklámbögrenemzedék, na elhoztuk), a többit meg kilomtalanítottuk, szóval olyan fáradt voltam, hogy tegnap reggel Amapolára autózva elaludtam az OBI-nál lévő piros lámpánál, de valahogy figyeltem közben a lámpát is, és amikor zöldre váltott elöször rückvertsbe kapcsoltam, csak amikor hátra indult meg az autó ébredtem fel teljesen és mielőtt nekitolattam volna a mögöttem állóra, kapcsoltam egyesbe. Na eszem valami reggeliféleséget és indulok a hajóra, "J" még alszik, ő is kivan mint a liba, amit hazacigöltünk itthon próbálja rendszerezni, aztán jön utánam a hajóra, húzzuk be a horgonycsőrlő távműködtető vezetékeit, a mélységmérő és sebességmérőét tegnap én egyedül befejeztem.

No immáron este van, most értünk haza a hajóról. Nyolc óra van. Behúztuk a horgonycsőrlő távvezérlésének két vezetékét a fux és a kormányállás közt, és a VHF rádió kábelét a térképasztal és a kormányállás közé. Amíg "J"-re vártam aprómunkákat csináltam a decken a satupad-ládán, közben félszemmel az eget figyelve, mikor kell gyorsan elpakolni, mert hol befelhősödött, hol meg mérgesen tűzött a nap, de igaza lett a meteorológusoknak, délutánra megjött a zivatar széllel villámlással. Kicsit visszavettem a tempóból, a reggeli elalvás után most ebéd után aludtam egy extra nagyot és most is korán le fogok feküdni, szóval ismét pihent vagyok/leszek, ne aggódjatok értem, nem lesz semmi baj. A vezetékezés így nagyjából összeállt, most már csak az antennák vannak hátra, na ezekből lesz bőven. Hirtelen a következők jutnak az eszembe: GPS, VHF, TV, rádió, internet. Radarom egyelőre tuti nem lesz, sőt a GPS is csak majd egyszer, indulok valami kézi kütyüvel, aztán majd egyszer valahol szert teszek egy rendes chartplotterre. Amire vágyom még, egy Navtext, na ez is a jövő zenéje.

Tegnap megesztergáltam a tengelygenerátor ékszíjtárcsát. Oda a kiálló oldal közepére jön az irányváltó bordástengelye, a másik oldalra meg a Lada Hardy tárcsa, ez az ékszíjtárcsa hajtja a generátort, mely ekkora áttétellel 2000-es motorfordulatszámnál 80A-t ad le. A bakelit karikákat egymáshoz és az acél belső részhez Epokittal ragasztottam össze, plusz ahogy a jobboldali képen látszik három 120 fokban ráhegesztett praclival oda is csavaroztam. A karikákat a ragasztáson kívül egymáshoz is összecsavaroztam hat helyen. Biztos nem fog se szétjönni, se elforogni.

Ma behúztam a sebesség- és mélységmérő vezetékeit egészen a műszerpultig, valamint felszereltem és kipróbáltam a kormányt.

Helyre került a hűtőfolyadék tágulási edénye is a baloldali padládába.

Ma befejeztem amit  tegnap "J"-vel kezdtünk el, kifűrészeltem a Novotel szállodai fürdőszobák egyik bontott bakelit mosdó előlapjából két karikát, amiket ma egymáshoz ragasztottam (hogy elég vastag legyen), és a közepükbe ragasztottam az irányváltó-oldali tengelykapcsolót felet (amelyik a Lada Hardy tárcsa után van, tehát fixen áll nem rezeg együtt a gumibakokon álló motorral). Most szorítókban köt. Felderítettem a vízügyesek műhelyét. Van benne egy hatalmas esztergapad, legalább 350-es csúcsmagasságú, kések ugyan nemigen vannak hozzá (és a karbantartottságáról is jobb nem beszélni), de felhívtam a Rezsőt (aki a főtengelyemet és a tönkcsövet is esztegálta vagy hat éve) neki van nyers rapid kése, azt holnap reggel elhozom és ékszíj profilra köszörülöm, majd megdrehálom a tárcsát a gépen. Felcsavaroztam a szalon tolótető szegélyburkolatát, amit a télen félbehagytam, mert csak a tolótető nyitott állapotában lehetett megcsinálni és akkor ez nem volt célszerű a mínuszokban. További szálakat varrok el, pl. vagy négy éve rakosgatom ide-oda a motor hűtőfolyadékának tágulási edényét a térképasztalon és környékén. Tekintettel a majd 250 liter fagyálló folyadékra ez egy 10 literes műanyag marmonkanna. Na ma nekiálltam és kifúrtam a baloldali padláda alatti decket a cockpitban és behegesztettem egy csőcsonkot amin mint tömszelencén fogom átvezetni a kanna aljába menő csövet. A kanna a padládában lesz, nem lesz útban, de könnyen ellenőrizhető, utántölthető és így valóban a rendszer legmagasabb pontján lesz. Hetek óta rakom ide-oda a hálókabin szépen lelakkozott küszöbdeszkáját( egyszer el is veszett, mert még a bérműhelyben a szomszédok oldalán lakkoztam, mert az enyémen poroltam, és amíg lementem két napra Balatonra ők rendet csináltak és elpakolták valahova, félórát kerestük, már ott tartottam, hogy újat csinálok, amikor "J" a saszemével megtalálta egy deszkarakás közepében), most elkezdtem felcsavarozni azt is a helyére.

Term(el)ékeny napom volt. Rosszat sejtve ( a tegnapi nagykannás Katepox beszáradása kapcsán) kibontottam két még régebbi, kb. 15 éves kilós kiszerelésű Katepox "A" és "B" komponenst. Nos miután ez ellentétben a rosszul záródó tetős nagy edényekkel, jól záródó, még sose használt bontatlan dobozokban voltak, a konzisztenciájuk kifogástalan volt. Kifestettem vele a baloldali padláda alatti padlót a cockpitban. Hol kisütött a nap, hol megeredt az eső, pedig nagyon mentem volna kifelé a deckre a gázpalackos ládán kivágni bakelitból a tengelygenerátor ékszíjtárcsáját, de mindíg közbeszólt az időjárás. Ez már ugye májusi eső, "aranyat ér", lesz akkora termés, hogy belebolondulunk a gazdatüntetésekbe az eladhatatlan túltermelés nyomán. Bánatomban kivágtam a hajó fenekét a mélységmérő fejnek. Körbefurkáltam négyes fúróval, aztán, mivel reszelni utálok kerestem egy pont 51mm átmérőjűre lekopott sarokcsiszoló tárcsát és azzal "kireszeltem" méretre a lyukat. 

 Körbefestettem,

aztán amire megszáradt megjött "J" és beraktuk együtt a fejet, meg a hüvelyét is a kis lapátkerekes  sebességmérő fejnek. A tömítésre a Loctite olajteknő tömítő masszáját használtam, ha olajra működik, vízre is jó lesz.

 Aztán lomtalanítottam a lányomnál, semmi nem kell neki a szüleim holmijából. Ráment az este és nem vagyok kész, pedig "J" lakása már így is úgy néz ki mint egy zálogházi raktár.

Volt hatéves (!!) Katepoxom 27 literes köcsögök fenekén egy kevés alaposan beszikkadt "A" és "B" komponensek. Jó ideje foglalta a helyet a fuxban, merthogy lassan fogyott el idáig. Hőlégfúvóval belágyítottam, összekevertem és felkentem a jobboldali padláda alá negyedik rétegnek. Miközben kentem, állandóan melegíteni kellett, mert azonnal "ráfagyott" a lemezre. Estére rendesen megkötött, mondjuk a rétegvastagság van ahol milliméter felett van, de a láda alatt elfér, legalább jobban bírja az esővizet, ha megáll ott ahol nem látszik. Aztán kitakarítottam a cockpit többi részéből az öt év szemetjét. Iszonyatos ami kijött. Szétválogattam a megőrzendőket, az éghetőt, a fémhulladékot, és az igazi szemetet.  "Pihenésképpen" alámerültem a gépházba és szétszedtem a tengelykapcsolót ami az IFA kuplungtárcsa/bordás tengely-Lada Hardy tárcsa, és a Technodrive irányváltó közt van. Arról van szó, hogy amikor "T" kint volt nálam és azon spekuláltunk, hova is tegyem a második generátort, azt ötlötte ki, hogy tegyem a motor kihajtás oldali tengelyvégére a meghajtó ékszíjtárcsát. Nos beugrott, ezzel egy szabályos tengelygenerátorom lesz, mint az "igazi" hajókon. Most azt kell kitaláljam, a tengelykapcsoló tárcsa külső átmérőjét hogy növeljem meg 250mm-re és esztergáljak bele ékszíjhornyot. Már megvan a tervem, csak esztergát kell találjak hozzá, aminek a csúcsmagassága 125-nél nagyobb. Azért van szükség ekkora átmérőre, hogy az eredetileg  autómotor, a hajón használatos alacsonyabb üzemi fordulatszámon is megfelelő töltőáramot szolgáltasson. Így, hogy megnövelem az áttételt, kétezres fordulaton szükség esetén 80A töltőáramom lesz.

Van egy gondom. Egyszerűen nem tudok rájönni, honnan vettem azt, hogy   acél hajóba be lehet úgy építeni a mélységmérő ultrahangos fejét, hogy a felcsiszolt acél fenéklemezre belülről  légrés nélkül tökéletesen ráillesztem, így nem kell neki lyukat vágni. Esküdni mertem volna, hogy a szerelési utasításban láttam, de most akárhogy is olvasom, sehol se találom benne. Márpedig  valahol olvastam. Még az is rémlik, hogy a festék eltávolítását külön a lelkemre kötötte a leírás. Most azonban, hogy nem tudom ezt az infot sehogyse megerősíteni, ha nem bukkanok rá valahol, kénytelen leszek kilyukasztani a hajót és úgy berakni, mert nem akarok kockáztatni, hátha csak  rosszul emlékszem, vagy rosszul fordítottam valamit valahonnan. Csak nem hiányzik a hátam közepébe se most egy pontosan 51mm átmérőjű lyukat csinálni a hatos fenéklemezbe. Nincs ötlete valakinek??

Ez volt az utolsó famunka Amapolán. Persze apróságok, ide egy kapaszkodó, oda egy kép, vagy tükörkeret, konyhakéstartó, stb. még lehetnek, de ezzel, hogy felragasztottam a cockpit jobboldali padláda tetejére az esővíz kivezető szegélylécet, készen vagyok a famunkákkal! Délután már festettem a cockpitban, most ez megy majd napokig.

Lefestettem a láda alatt mégegyszer mindent ami vas, (még kap legalább két réteget) és befejeztem a famunkát. Holnap még a láda fenekén matatok egy kicsit, aztán elkezdem elpakolni a dolgokat, az a cél, hogy a hét végére rend legyen a cockpitban annyira, hogy az egész cockpit végleges festését megkezdhessem. Ez az utolsó komolyabb festési munkám a vízretétel előtt (a fenék algagátlózásától eltekintve), szeretném a jövő héten befejezni. Ma és tegnap volt egy-egy látogatóm, akiket nem kényeztettem el túlságosan, mert elküldtem őket nézegessék a részleteket egyedül, én meg közben dolgoztam és csak utána fecsegtünk. Elnézést kérek minden érdeklődőtől, természetesen tisztelt és szeretet minden látogatónak, de a vízretétel időpontja immáron nagyjából rögzített, június 20-25. közti dátum (tegnap egyeztettünk a hajón "A"-val, aki volt olyan jó, hogy felvállalta a daru intézését) és addig annyi mindent szeretnék megcsinálni, hogy nincs időm órákat kiszakítani a munkából a látogatók számára. Annyira leköt, enyhe túlzással nyomaszt a feladat így a "célegyenesben", hogy ellentétben a korábbiakkal, kénytelen vagyok feszesebb tempót diktálni. Megszünt a lazsálás, a kívülálló akár kapkodásnak is itélhetné ahogy dolgozom, nálam a normál munkatempó is gyorsabb a szokásosnál, de most ezt is felgyorsítottam, továbbá  reggel korábban kezdek és este is megnyújtottam a műszakot 0,5-1,5 órával. Egyedül a kétórás ebéd+szieszta amit megtartottam, mert nem akarok kidőlni.

Na alakul a cockpit jobb oldala. Felraktam ma az oldalburkolatot és a szegélylécet és a készre hegesztett acélszerkezetre felpróbáltam a méretre igazított ládaelemeket. Ahhoz képest, hogy csak felmérés után csináltam a műhelyben és sehol egy derékszög, mert követi a trapéz alakú cockpit oldalvonalát, egész pontos lett, alig kellett utánaigazítani a helyszinen, meg is dicsértem magamat.  Ma reggel olyan fáradt voltam mielőtt egyáltalán csináltam volna valamit is, hogy amikor kiértem a hajóra legszivesebben lefeküdtem volna. Aztán csak belejöttem,  munka közben kipihentem magam. Talán azt érzem, hogy hónapok óta nem tartottam egy pihenőnapot se.

Amióta rendet csináltam (többször), nem találok semmit. De folytatom. Ma kipakoltam egy rakás dolgot a hajó alól. Mert kellettek az ott tárolt fák a jobboldali padláda padlójához. Kezd összeállni a láda, kihoztam a már korábban összeállított fedlapot és oldallapot a műhelyből, amit ugyan kiürítettem az átadáshoz, de néhány dolgot azért eldugtam egy sarokba. Tegnapelőtt, miközben a vasakat hegesztettem, amik a lapokat tartják, szólt a Kossuth rádió délutáni "Disputa" című műsora. Csak átabotában hallgattam, mert a hegesztőinverter elnyomja a középhullámot amikor ívet húzok, de egyszercsak felkaptam a fejem. Valami nő volt a stúdióban, aki boszorkányokról (?!!) beszélgetett fesztelenül a műsorvezetővel. Bár nem hallottam az egész műsort, mert közben dolgoztam, de úgy tűnt a boszorkányszakértő mint létező lényekről beszélt a különféle boszorkányokról!!. Ezt a magyar közszolgálati rádióban...És kapcsolják a hallgatói bizonyító erejű telefonokat! Csupa idősebb női hang. Az egyik meséli, hogy megálmodja a tragédiákat. Egyszer álmodott egy magas oszlopról és lám három napra rá szeptember 11.-én lerombolták a Word Trade Centert! Máskor is álmodott valami rosszat és lám Chilében földrengés volt. Micsoda bizonyíték! Valaki bezabál vacsorára a töltöttkáposztából és ettől nehéz álma lesz. Egy két napon belül biztos tálal a kiéhezett média valami tragédiát, csak össze kell rakni a dolgokat! Másik vénasszony olyan félbemaradt hatáltalánosos szókinccsel és mondatfűzéssel előadja, hogy annyira fel van töltve energiával, hogy csak úgy sistereg és ráz, amikor valamihez hozzáér. És se a környezetében se a rádióban nincs senki, aki megmondja neki, hogy dobja ki a műanyagszemétből húzott szálból szőtt kinai otthonkáját és nem fog statikusan feltöltődni, miközben a gumitalpú mamuszában csoszog a kerti budi és a Mónikasó közt! Megismétlem, mindez a Kossuth Rádió vasárnap délutáni műsorában! Lassan teljesen elhülyül a nemzet, olyan ostobák leszünk, mint az amarikaiak.

Bár ha jól meggondolom, velem is történnek csodálatos dolgok. Csütörtök este későn sötétben érkeztünk meg Amapolára Balatonról. Bebújtunk a hajóba és ágynak dőltünk. Reggel kilépek a deckre, meglátok egy ott heverő reklámszatyrot benne egy rendkívül értékes eszköz, amire nagy szükségem is lesz nemsokára. Se egy névjegy, se egy cetli, hogy kitől kaptam!! Szándékosan nem írom meg, miről van szó, mert bár bízom az olvasóimban, (na jó azokban akiket személyesen is megismertem) de nem szeretném, hogy esetleg olyan ékeskedjen ezekkel a tollakkal, akit nem illet. Nagyon szeretném tudni, kinek köszönhetem ezt a jelentős ajándékot! Kérem, jelentkezzen!

"ftm"  fején találta a szöget. Úgy kezdődött, hogy szerdán lementünk Balatonra, azzal a tervvel, hogy utóljára, de a jövő héten mégegyszer  kell forduljak, mert annyi a hazahozandó motyó, hogy egyszerre nem tudtam bepakolni. Utóljára még lenyírtam a füvet, elücsörögtünk a nagyra nőtt fák alatt, amik ujjnyi vastag csemeték voltak, amikor elkezdtem azt a minibirodalmat építeni, amitől most örökre megválok. Mindenütt madárkák dalolnak fészkelnek, szünet nélkül etetve  fiókáikat, igazi földi paradicsommá tettem azt a sziklás földdarabkát, ahova 33 évvel ezelőtt megérkeztem egy szál Malajziából hozott machetával és elkezdtem kivágni a kefe sűrűségűre nőtt kökény, galagonya és vadrózsabokat. Utóljára gyújtottam be a magam tervezte-építette kandallóba és bámultam a tűzbe a magam építette ház nappalijában, elgondolkozva, vajjon nem életem legnagyobb hülyeségét követem e el azzal, hogy vén fejjel, amikor mindenki más lenyugszik, megpihen, abbahagy, visszavonul, itthagyom mindezt, hogy egy újabb álom megvalósításába vágjak bele. De a kocka el van vetve. Mostmár késő az aggodalom. Elbúcsúztam az önkormányzati hölgyektől és "T" polgármestertől. Csütörtök reggel leautóztam Keszthelyre Rick Csabához algagátlóért, este a cuccokkal megpakolva hazajöttünk egyenest Amapolára. Kint aludtunk, hogy a rettenet mennyiségű holmit elpakoljuk és haladni tudjak, immáron finiselve a vízretétel előtt. Mostantól ritkulni fog a blogolás és gyorsul a hajóépítés, szóval "ftm" jól gondolta. Pénteken kipakoltam a maradékot a műhelyből, kezdem megszokni, hogy hol rend, hol rendetlenség van éppen a hajón, attól függően éppen hogy állunk a bepakolással, rájöttem, hogy a hajózás legnagyobbrészt cuccolásból áll. Kitakarítottam a műhelycsarnok rámeső felét, "ne érje szó a ház elejét". Miután már csak a hajón "műhelyelek" (senki ne keresse ezt a szót sehol, most találtam ki) felszereltem a nagy satut is a gázpalackos ládára. Szombaton és ma a cockpitban nyomultam a jobboldali padláda acélszerkezetének összeállításával. Szombaton felkeresett "SZ T" barátom, elhozta a második generátoromat megtuningolva és átbeszélük a legcélszerűbb elhelyezését a generátoroknak. Elvitte átalakítani a Trabant üzemanyagfogyasztásindikáló műszert fordulatszámmérővé. Most hazajöttem, a Balatonról hozott holmik ideszánt részével és elhoztam a vitorlákat a kislányomnak ajándékozott zuglói lakásomból, hogy ne legyen útjába a most kezdődő "honfoglalásban".

Kész a műszerpult furnérozása, lelakkozva várja a műszerek és kezelőszervek befogadását.

 És a baloldali famunka is kész a cockpitban. Mindjárt meg is ázott a délutáni esőben.

 Tegnap felhívot a Dénes Pista a Vitorlázás főszerkesztője és azt mondta, megjelent a cikk rólam az újságban, küldi a tiszteletpéldányt. Remélem szépek lettünk Amapolával a pletykaújságok után végre a szaksajtóban.

Hát igen. Úgy tűnik idén is elbuktam a harcot a nyárfával. Nem tudom, hogy fogom felkenni az algagátlót a hajófenékre a "hóesésben". Egy bő hónap még belefér, de júniusban mindenféleképpen lemegy a hajó a vízre. Akárhogy is, de megoldom. Folytattam a szerszámok és anyagok kihurcolását a műhelyből a hajóra. Miután tegnap tele lett a foxli, ma megint rendet kellett  rakjak. Szabályosan bepánikoltam, amikor ránéztem, hogy még legalább két csomagtartónyi cuccnak kell beférni, miután úgy nézett ki tegnap este, hogy már semminek sincs hely. De aztán csoda történt. Minden befért. És még ha IGAZÁN rendet csinálok majd a végén, tehát a rendelkezésre álló helyet a polcok tetejéig kitöltöm, akkor még további holmik is beférnek majd, amint erre szükség is lesz, hiszen a szalonból is átjön ide egy csomó cucc, ami most a konyhai fiókokban és a térképasztalon parkol. Persze amint összeáll a hajó, sokmindent kidobok, amiket most még őrizgetek, hogy "kellhet még valamire". A végleges rendcsinálás persze egy álom, továbbá a rendet fenntartani is nehéz, alapfeltétel lesz majd egy ABC szerinti nyilvántartás, mi hol van, hogy ne kelljen örökké turkálni. Ezt a dolgot az első perctől kezdve magunkkal szemben alkalmazott legnagyobb szigorral kell majd kezelni, mert különben oda jutunk, mint itthon a költözködések után, hogy egy rakás dologról csak azt tudjuk, hogy valahol van nekünk, de fogalmunk sincs, hogy hol.

Ma felszereltem a cockpit bal oldalára a szegélylécet. Ha az alatta lévő oldalborítás is fent lesz, reményeim szerint holnap, akkor lefényképezem. Nagyon mutatós darab lett. Az acéllemez peremre a mostanság ideköltözött (a tönkrement asztaloscég helyére) ragasztókereskedő cégtől (Syntex-ker) ajándékba kapott holland pasztába ültetve rakom fel a fát, ahogy a képen fent látható gunwale szegélylécet is ezzel raktam fel, hogy ne rozsdásodjon alá semmi esetre se. Ez a massza soha nem szilárdul meg teljesen, örökké elasztikus marad és festhető is ha kell. Az alulról behajtott csavarok furatai zsírinjekciót kaptak, mielőtt a csavarokat behajtottam volna. Ennek kettős célja van, egyik, hogy a kemény kőrisfába így könnyedén bemegy a csavar, a másik, hogy miután nem rozsdamentes, csak horganyzott csavarokat használok, így soha nem fog berohadni a fába. Amúgy a tüzihorganyzás nem lebecsülendő korrózióvédelem, ha jól van megcsinálva sokáig ellenáll még a sós tengervíznek is. Annakidején az M/S Petőfi horgonycsőrlőjébe behajtottam egy horganyzott csavart oda, ahová rendszeresen feljárt a tenger és fél év múlva se találtam rajta rozsdanyomot. Ugyanakkor ha sima szénacélba rozsdamentes csavart tesz a dolgozó, az nedves közegben hamarosan oxidálódik a potenciálkülönbség miatt. (egészen pontosan a szénacél kezd rozsdásodni) A modern jachtokon ugye minden rozsdamentes, sőt saválló acélból van, hogy ne kelljen örökösen harcolni a rozsda ellen, de ennek ára van, és most nemcsak a magas beszerzési árra gondolok, hanem arra, hogy ezek (legalábbis az általánosan alkalmazott kommersz anyagok) nem stabil acélok. A kristályszerkezetük ellentétben a magas szilárdságú szénacélokéval idővel átalakul, amitől csökken a szilárdságuk és ridegtörésre válnak hajlamossá. Az ilyen anyagból készült szerkezeteket ezért részben túl kell méretezni, részben pedig időnként cserélni. Pl "RP" mondta, hogy a Halberg Rassy, tehát a prémium kategóriába tartozó 42 lábas hajóján a teljes állókötélzetet 8-10 évenként cserélni kell. Nekem Amapolán horganyzott, ráadásul fuxolható, tehát a méregdrága sajtolható terminálokat feleslegessé tevő, acélsodrony állókötélzetem lesz, ennyi időt, de még többet is, ha rendesen karbantartom kibír az is és az ára a töredéke a rozsdamentesnek.

Beitattam az árbocgallér fáit lenolajjal, majd lelakkoztam sok egymást követő rétegben, holnap folytatom. A műszerpult lapját beborítottam mahagónival, azt holnap lakkozom, mert arra nem csónaklakkot, hanem magasfényű, keményebb parkettlakkot fogok használni. Lecsiszoltam a hajón a fa korlátokat és ráraktam három réteg lakkot, mert a tél kicsit megviselte a lakkozást. Miközben folyik az építkezés, már a karbantartás is aktuális helyenként. Felpakoltam a főárboc deréktörzset az autó tetjére és kivittem a hajó mellé az ott felállított bakokra.

Egy rakás szerszámot is kivittem a hajóra, most megint kupi van a fuxban, egy napig tartott a viszonylagos rend, folyt. köv. holnap.

Tegnap és ma kiganéztam a műhely nagyrészét. Merthogy kész minden famunka, amit ott kellett csinálnom és a jövő hét végén lejár a műhelybérletem. Ma már leginkább a hajón dolgoztam. Megcsináltam a villanyszerelést a fuxban a polcok mögött. Itt a két oldal poziciós lámpáinak kábelei mennek. Már évekkel ezelőtt behúztam azt a kábelt ami a főkapcsolótáblától idáig vezet. Most rendesen felcsöveztem a falra ezt is, meg a mindezidáig csak lengedező egyéb kábeleket is. Megdobozoltam a kábelt, összeforrasztottam az ereket és kivezettem a deck két oldalán már régebben behegesztett csődarabokon keresztül a két lámpa kábelét. A csőcsonkokat ezután egy örökké puhán maradó, ajándékba kapott holland masszával eltömítettem a kábelek körül. Most jött a legnagyobb munka, rendet csináltam a fuxban. Na nem a véglegeset, csak annyira, hogy el tudjam rakni a műhelyből beköltöztetendő szerszámokat, anyagokat. Megszünt a sokkoló rendetlenség látványa, szinte nem is volt kedvem este kibújni a hajóműhelyből, annyira otthonos lett.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=IPo9Gd2z6rI&feature=related 

https://www.youtube.com/watch?v=hFO0Nrr5z-U&feature=related

Bajban voltam, hogy lakkozzam a rácsokat. Merthogy a lyukakba ecsettel behatolni....Azt találtam ki, hogy fújom a lakkrétegeket. A támogatói körömbe újabban bevontam Balázsékat az Orca gumicsónakszervíz melletti műhelyben székelő asztaloscsapatot. Egyikük, Balázs már különösen hasznosnak bizonyult a láda deckre beemelésekor, olyan erős mint belőlem négy. Amúgy vadász sólymász és madarász, most is nevelget két hollófiókát a műhelyben egy dobozban. Felváltva tátognak elemózsiáért.

Szóval nekik van mindenük ami kell, kompresszor, szórópisztoly. Kiköltöztem a napra a műhelyük elé és lefújtam a rácsokat. A napon seperc alatt száradtak a rétegek (uraságtól levetett PU lakkot használtam az elköltözött asztalosüzem rámmaradt anyagát).

 Ezzel elment a délelőtt, meg a délutánból egy darab. Utána nekiálltam az árbocgallér folytatásának. Ha nem kellett volna ma egy órával korábban lelépnem, kész is lettem volna vele, most így néz ki. Négy rétegből ragasztottam a fabetéteket, kőris-borovi-borovi-kőris. Egyszerű szétszedni, ha az árbocot állítani vagy dönteni kell. Eredetileg akácot szántam ide és egy darabból lettek volna, nem rétegelve ragasztva, de szétrepedt az anyagom :(   .

Reggel a műhelyben kezdtem, összeállítottam a rácsos fellépők maradékát. Ráment a délelőtt. Ezzel a famunkák, különösen a nagy, műhelyt igénylők befejeztettek! Már csak a hajón fogok dolgozni ezentúl. Délután elkezdtem kiköltözni a műhelyből a hajóra a szerszámokkal. Hát ez a láda maga a csoda. Ma, hogy kicsit kijavult az idő, bár piszokul fújt a szél, kiköltöztem a deckre a főárboc körüli fall-llekötő gallért összeállítani, ezt a négy darabból álló keretet megmunkálás közben folyamatosan illeszgetni kellett az acéllemez pofák közé. Ha a műhelyben csináltam volna belebolondultam volna az állandó ki-be, létrán fel-le mászkálásban. Így meg? A láda-munkapadon úriasan dolgoztam, fél méterre a tetthelytől. Kéjmámor így a munka a decken. Ha kész lesz holnap ez a kötélbak, nekiállok a fuxba az összes maradék kábel behúzásának, azután végre rendet tudok ott rakni és az összes maradék szerszámot visszaköltöztetem a hajóra, vége lesz ennek a folyamatos időrabló mászkálásnak műhely és hajó közt. A jövő héten el kell menjek a Rick Csabához az algagátló festékért, mert ha nem igyekszem felkenni, rámjön a nyárfavirágzás, aztán várhatok amíg végetér, mert amíg az a "hóesés" megy addig egy ecsetvonást se lehet tenni a szabadtéren, hogy forogjon a sírjában aki ezt az átok fát behozta az országba!

Ma az egyik fellépő rács lábaival folytattam. Aztán, mivel hétágról sütött a nap és a deck már másfél hete be van deszkázva, és mert azóta b..osszantja a csőröm a láda a műhelyben, megint rávettem a targoncást egy próbára. Azt eszeltem ki nagy ravaszan, hogy lent a sólya végénél a parton hever egy nagy darab kazánlemez, azt, meg egy vastag széles pallót felhozunk a targoncával és leterítjük a hajó mellett a süppedékes helyekre és akkor sitty-sutty felnyomjuk a ládát a deckre. Na kishíjján sikerült a targoncát vízre tenni. Most a füves sólya legvégén kapart el a targonca, se té, se tova, lejtőnek fel egy tapodtat se. Na megint a Merci teherautóval húztuk ki. Szóval ez a megoldás nem működik! De annyira belelovaltam magam, hogy annak a nyavajás ládának ma ha a fene fenét eszik is fel kell kerülni a deckre, hogy kivitettem a műhelyből a targoncával amíg a beton ért, úgy 20 méternyire leraktuk a raklapon álló ládát a fűre. Passz, a kocka el van vetve, meg kell oldani a problémát. Elöször is kerítettem még három embert (lebeszéltem az ebédelésről a gumicsónakos fiúkat és befogtam a targoncást egy kis kézti munkára) és elvittük kézben a dögöt a hajó tövébe, ahol előzetesen megterítettem neki a füvön az egykor volt Átrium Hyatt uszoda női zuhany ajtajával. Aztán emelő berendezés után néztem. Ugye ott volt a baloldali darukar a hajó elején. Gondoltam kerítek valami csigasort rá az emeléshez. Kérdem a gumicsónakos Ferit, van e valami masszív csigasora. Na az nincs. DE! Van motoros csőrlője. Kérdem milyen? "Milyet parancsolsz? Van 12V DC és 230V AC" Nocsak alakul a dolog. A váltóáramút elcipeltem Amapolára ás felsekliztem a darukar végére. (Még egy métert se hajóztam, de a négy daru már megérte, hogy kitaláltam, ha jól számolom, már negyedszer használom őket.) Aztán felkötöztem a ládát és bár nyekegett egy kicsit a kicsiny csőrlőcske, vitézül felemelte a dögnehéz ládát. Egy gond volt csak, miután beforgattam a fux teteje fölé, ott már nem bírtam vele kezdeni semmit egyedül. Szerencsére a látóterembe kerültek újabb gyanútlan, de izmos  segéderők, mondtam "málenkíj robot" így kézi erővel különösebb gond nélkül talpra állítottuk és a helyére emeltük a ládát.