Hajónapló

 Rosszabb időre számítottam, de egész nap tudtam dolgozni a decken, bár kétségtelenül lehűlt a levegő, de leállt a viharos szél és legalább nem izzadtam. Lefestettem a kis árbococskát még két réteggel és ha már így belelendültem a vasmunkába, amíg a festékrétegek száradtak nekiálltam a motor és irányváltó vezérlés oszlopának, amiről már korábban beszéltem, hogy megemelem a karokat, hogy a kormánynál állva is lehessen manőverezni anélkül, hogy a szemem levenném a "pályáról". Délután jött a Gyula és hozta a megtuningolt hűtőkompresszor elektronikát, működik a kompresszor, de át kell alakítani a kondenzátort, mert bár annakidején zseniálisnak tűnt az ötletem a hajófenék belső oldalára ragasztott kondenzátorral, melyet így a külső víz hűt, de olyan szélsőséges a hőmérséklet ingadozása a külső víznek (0-25 fok), hogy lehetetlen beállítani a rendszer gáztöltését. Be kell építsünk egy léghűtéses statikus kondenzátort a hajófenékbe.

 Reggeltől mondta a rádió, hogy elromlik az idő délutánra. Ki is löttyintettem két vödörből az esővizet és kiraktam a pontonra száradni, hogy ha bejön az eső meg a hideg, addigra valami tüzelőt behozzak bennük, mert komoly lehűlést jósoltak. De ennek délelőtt még semmi jele nem volt, sőt az ebéd utáni alvásból ébredve is barátságos meleg napsütésben  aprítottam, hegesztettem, a vasakat a decken. Valahogy el kell helyezzem az árbocfényt, ami motoros üzemben 225 fokos szögben világít előrefelé. Namármost ugye az árbocok fekszenek a felépítmény tetején és csak akkor fognak felállni, ha vitorlázható vizekre kerül a hajó, itt a folyamon egyelőre "motorcsónaknak" fogom levizsgáztatni, ergo valami quasi árbocot kell csináljak az árbocfénynek. Ez eddig rendben van, de hova tegyem ezt az ideiglenes árbocot? Igazából elég macerás, ahol elférne ott útban van, ahol nincs útban, oda nem lehet egyszerűen odavezetni a villanyt, végülis egy ravasz, két 10-es csavarral a gázpalackos láda tetejére könnyen felerősíthető és eltávolítható, mindössze 30 cm magas "árbocot" álltam neki készíteni 25X25-ös zártszelvényből. Ebbe egy 2"-os csődarabot is behegesztettem, ide lesz  betűzve egy rúd amire az idegen ország lobogója kerül, ha külföldön hajózunk. Na az utolsó varratokat hegesztettem amikor az északról közeledő ijesztően sötét felhőtakaró ideért. A semmiből erős szálroham tört ránk, a száradni kirakott festékes vödrök csak úgy röpültek (egy a hajóra egy a vízbe), és röpült minden, ami nem volt rögzítve, illetve nem volt dögnehéz. Gyorsan összekaptam a cuccaimat (a legegyszerűbb munka során is rengeteg a szerszám amivel ki kell vonulni) és "J" leadogatott mindent a fuxba, ahol sebtiben elpakoltam, aztán kihalásztam a vödröt a vízből és tartva az esőtől, gyorsan összekaptam valamennyi tüzifát és bevittem a cockpitba, mert negyedóránként egy fokot esett a hőmérő( 25 fokról mostanra lett 12), és ha még eső is lesz, nehogy már vízhatlanba kelljen kimenni ha netán be kell fűteni. Aztán mégse lett eső, legalábbis idáig, de a víz percek alatt tarajos hullámokat produkált, a süvöltésben egymás hangját is alig hallottuk. Szerencsére hat kötéllel vagyunk kikötve és amióta a tőlünk kettőre lévő ponton elsüllyedt, a kikötőhely biztonsága nagymértékben megnőtt, mert az a fenéken lecövekelve magát stabilan megfogja a többi rákötött pontont, meg minket is minden vihar ellenében. De még így is félelmetes az ilyen idő, azt meg hogy a nyílt vízen törjön ránk a hátam közepébe se kívánom, de még az ellenségemnek se. A szabad ég alatt ilyen viharban valahogy beszűkül az ember tudata, koncentrálni kell a legegyszerűbb dolgokra is, mert valahogy minden nehezebben megy, mint máskor, ráadásul a döntéseket gyorsan kell meghozni. Átéltem pár komoly vihart a Balatonon kint a vízen, amikor nem volt más választásom, hát azt mondom aki egy kicsit se fél olyankor azzal valami nagy baj van. A fuxban odalent még egy réteg festéket felkentem a készre hegesztett árboccsutkára, aztán mára "fájront".

Ma a helyükre kerültek a bal-és jobb oldali pozíciós lámpák. A legjobb tudásom szerint légmentesen lezártam őket és két kiskanálnyi szilikagélt is beszórtunk a lámpák belsejébe.

Csodálatos idő volt ma. Délelőtt egy kicsit abbahagytam a munkát, "J"-nek se volt igazán kedve semmihez (aztán mégiscsak rászánta magát és kirántott egy jó adagot a géva gombából, nagyon finom lett), úgy hogy csak ücsörögtünk a fuxtetőn, cocktailt szopogattunk és süttettük magunkat a simogató napsütéssel, miközben a kajakozókat, kenusokat, evezősöket bámultuk. Nagyon rendben vagyunk magunkkal, meg a minket közvetlen közel körbevevő világgal. A természet piszokul beindult, a kép azt a partot mutatja ma, ahol nemrég a parti partyt tartottuk. Ha nem lenne ott a kihúzott farönk fogadjunk rá se ismernétek. Nem tudom mi a pontos neve ennek a borzalmas gyorsan regenerálódó növénynek (egy régi kollégám Deczki Jóska, Isten nyugosztalja "kínai nádnak" nevezte tán a rendkívüli életereje és szaporodási gyorsasága miatt), de meg se látszik, hogy néhány hete egy szálig kivágták, sőt, szerintem még használt is neki, mert annál gyorsabban sarjadt a friss növényzet, hogy nincs útjában a kiszáradt, elpusztult régi. Nekem nincs utamban, szerintem kifejezetten használ a partnak, hogy így bezöldült, szebb mint egy hónapja a nagy kopaszság. 

23:28 Kimentem az imént kipróbálni a mai munkámat, ilyen lett. Nagyon meggyőző a fényerő, vakítóan világítanak a lámpák. A háttér a vaku miatt világos.

 Továbbra se értem ezt a "Feed" izét ezt a hírfolyamot. Elmagyaráztátok, talán magyarázni már én is tudom, de NEM ÉRTEM! (Aki ismeri attól elnézést; A rabbinövendék szemmel láthatóan töpreng valamin, miközben a fejét csóválva motyog, "nem értem, nem értem". A bölcs rabbi látja ezt és szól:" Kérdezz fiam és én megmagyarázom!"." Nem jó atyám...magyarázni én is tudom...de NEM ÉRTEM!!") Szóval hogy van az, hogy 26-án nulla a Feed, 27-én 287, 28-án 4185, 29-én 411, tegnap meg megint nulla?

Ma rácsszerelés lesz az ablakokra a lányomnál, csak az a kérdés, hogy elázunk e, vagy sem, mert igencsak lóg a lába az esőnek.

18:32 Piszok mázlink volt. 9-kor nekikezdtünk és nemsokkal 10 után már fent volt mindhárom ablakrács. Mi hárman bent voltunk, 

volt aki kint maradt. Az utolsó két  képen Kata beüti az utolsó vasat. Rá két percre rázendített az eső, a létrát(amit Amapola építésekor használtam a parton) már behúzott nyakkal kötöztem fel a kocsi tetejére.

Más. Időről időre rámjön a "bocizhatnék". A legutóbbi kommenteket mégiscsak átnéztem, bár lassú a net mint a tetű (6-áig, akkor megint indul a 3GB havi adag),de miután esett egész nap, más dolgom nem volt, mint a tervezgetés. Szóval a következő télen megint kibérlek egy darabot a csarnokműhelyből ahol az árbocokat is csináltam és balamelyiket megépítem ebből a háromból. http://www.duckworksbbs.com/plans/sf/dinghies/gp/stornoway9/index.htm

 http://www.duckworksbbs.com/plans/sf/dinghies/gp/redshank/index.htm

http://www.duckworksbbs.com/plans/dobler/pepita/index.htm

Az építéshez a rajzokat magam fogom megcsinálni, ahogy Amapola vonalrajzát is csináltam, nem nagy ügy, csak az ábrázoló geometriai ismereteimet kellett elővenni, amiket a technikum első osztálya óta nem használtam. Szóval nem veszem meg a tervet, nem igazán az összeg miatt, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy átutalok egy összeget egy bankszámlaszámra és egyszercsak a postás meghozza a terveket. Én nem ebben nőttem fel. Nekem ez valahogy túlságosan sok hibalehetőséggel terhelt.

 Lámpáztam bent a fuxban, mert kint hol esett, hol meg kisütött a nap. 

 Régebben írtam, hogy nemsokkal a vízretétel után, miután ostobán spring nélkül kötöttem ki a hajót, volt egy erősebb hullámzás, ami pont úgy csippentette a gunwale szegélyléc és a mellettünk álló Adony motoros közé a baloldali poziciós lámpa kábelét, hogy megsérült a szigetelés, sőt az egyik ér is elnyíródott. Na tegnap összeforrasztottam az ereket (a teljes kábelt nem volt kedvem kicserélni, mert a decken már Sikaflexszel el volt tömítve az átvezetés), és ma a hűtőgépjavító projekt keretében meglátogató Varga Gyula hozott egy darabka spéci zsugorcsövet, mely nemcsak rázsugorodik a kábelre, de valami gyantát nyom ki magából a végeken, szóval teljesen vízálló tömítést ad. A probléma csak az volt, hogy a kis barkács hőlégfúvómon

 csak kacagott a zsugorcső. Na de azért vannak az embernek barátai a közelben, hogy kisegítsék, gyorsan elkértem a gumicsónakműhelyből a Feriét 

 és menten működött a hevítés, az erős szél és hideg ellenére is ilyen lett az eredmény. 

Amúgy csoda dolgok készülnek az "Orca" gumicsónakszervizben, most éppen a Bahart kikötőmestereinek a csónakjait újítják fel, ami azt jelenti, hogy a műanyagfenekű ladikoknak csak a feneke marad meg, az is kijavítva és vadonatúj hurkákat csináltak hozzá Hypalonból. Gazdagabb országokban persze kidobják az ilyen antik holmikat, de nálunk azért még él a szegénység sarkallta kreativitás.

 Folytattam a bal oldali lámpa felerősítésével. Mindenki óva int ettől a helytől. "J J" a felépítmény tetejét javasolta, de ehhez mégegy helyen ki kéne fúrjam a hajót, amihez nincs kedvem. Marad itt. Majd meglátjuk... A makacsul hűtő hűtő megadta magát, ma itt volt a Varga Gyula, megnézte...holnap folyt. köv. Sanszos, hogy kihordta a rendszerbe az olajat, amitől beállt a forgórésze a kompresszornak.

Délután meglátogattam a Török Ervint kies magánkikötőjében (vannak benne vagy húszan, de csak ő jár le) a "K" híd tövében a Hajógyári Sziget mellett a Filatori Gátnál, mert szedett nekünk géva gombát, amit "J" különösen szeret. Ez a taplógomba fajta ilyenkor ehető csak, később megfásodik, hoztam tőle egy hátizsákra valót. Láttam a tárolójukban olyan öreg kielboatokat, amik már vagy 30 éve nem voltak vízen, tán már a tulajdonosuk se él. Kár értük, régi szép muzeális darabok, ifjúkoromban ilyenekben evezett a nép a Dunán, ma már talán ember sincs aki ilyet tudna építeni.

 Kis olvasnivaló délelőttre. http://realzoldek.hu/velemenyek/2011/04/26/europai-duna-regio-strategiahoz-adalekok-folyo-volgyek-komplex-hasznositasa-europaban/#more-1857

http://realzoldek.hu/velemenyek/2010/03/26/czako-gabor-iro-bunteteset-mersekelni-javasolja-a-realis-zoldek-klub/

Végre folytattam a navigációs lámpák felszerelését. Az oldalfények ugye 112,5 fokos szögben világítanak a hajó hossztengelyétől jobbra és balra. Na ez a probléma a felerősítésnél, mert itt aztán sehol nem lehet merőlegest, párhuzamost állítani, mérni, a gunwale szegély ívelt befelé is, fölfelé is, és  hogy ráadásul félfokos pontossággal beállítható lenne, azt kizártnak tartom, hogy ember meg tudja csinálni akár profi hajógyári körülmények közt is, de mindenféle lécekkel, meg mérőszalaggal megtettem amire képes voltam. Ez a bizonyos fa kaszni persze majd ha feláll a főárboc, akkor a klasszikus megoldásnak megfelelően felkerül a vantnikra, de most amíg Amapola "motorcsónakként" működik, a vantnik bekötőszemeihez (melyek egyúttal daruzófülek is) lesz rögzítve.

   Nem kezdtem semmi komolyba, mert ijesztgetett a rádió az esőkkel és baromi macerás ha kiköltözöm a deckre a rengeteg cuccal, szerszámmal és aztán rákezd az eső. Így hát csak vakarásztam az egyik mentőgyűrűről a festéket,

 azt könnyű abbahagyni. Na ehhez képest egész jó idő volt, még "J" is kijött hajmosás után a napra hajat szárítani a friss szellőben, kellemesebb mint a villanyhajszárító.

Más. Ma hallgatom a rádióban, hogy két, még a második világháborúban a hídrobbantás során elsüllyedt uszályt emelnek ki a Margit híd alól. Na a "mi búváraink" ( http://www.szokoar.hu/ ) a "Szücsiék" dolgoznak ott, mindjárt átmentem a Vigh Janihoz érdeklődni, hogy is mennek a dolgok, mesélte, hogy nem egy egyszerű a manőver, persze sejtettem, képzeljetek el két, az iszapba süllyedt alaposan roncsolódott, plusz szétrozsdásodott hajót, amire ráestek a híddarabok ezeket kimosták a szutyokból, a Clark Ádám (úszódaru, a gépésze szintén cimbora, könyvvevőm volt) emeli,  szakad darabokra miközben  odalent a búvárok kötöznek és arra is nagyon  vigyázni kell, hogy az erős sodrásban be ne kerüljenek a roncsok közé. Ja és a láthatóság 20cm. Szóval aki úgy gondolja, hogy a búvárkodás valami romantikus dolog az ezt gondolja végig. És ez még a szebb melók közé tartozik, mert a CS M-nek szennyvíz műtárgyak vízalatti (vizalatti? szaralatti) karbantartását végzik folyamatosan.

Mégegy más. Működik a Kisember blogja. http://vizizene.blog.hu/

Ilyenek lettek a rácsok. A képek tegnap készültek az alapozó festés után ahogy száradnak. A színt most kenik rá a gyerekek. Locsolkodós Húsvét hétfő volt ma. Mármint az Úr úgy döntött, hogy meglocsol bennünket. Eléggé elfárasztottam magam az elmúlt napokban, meg mégiscsak ünnep van, gondoltam ma pihenőnapot tartok és magasztos gondolatokkal mosom át az agyamat. Persze én nem tudok "nemdolgozni". Ahogy kiderült az ég az éjszakai szemerke után, kiültem a fux tetejére és nekiálltam az egyik ajándékba kapott, amúgy kiselejtezett mentőgyűrűről lekaparni az évtizedek alatt rákent  vastag, helyenként lepattogzó, helyenként meg négyzetmilliméterenként is nehezen lejövő festéket, ez pont olyan munka ami mellett az ember gondolatai nyugodtan száguldozhatnak Krisztus feltámadása és az élet dolgai között. Nemsokáig matathattam azonban odakint, mert komolyabban rázendített az eső, így idebent pihenkélünk leginkább. Most kinyitottam az Emaileimet, ahol minden komment mutatja magát amit a blogomhoz valamely olvasó fűz és egyet találtam egy eddig ismeretlentől jofétól. A csütörtöki tüntetéses naplóbejegyzéshez volt figyelemreméltó közölni valója. És most szándékosan nem a kommentek közt válaszolok rá, mert úgy gondolom jofe tökönragadta a nagy nemzeti problémáink számomra leglényegesebbikét. Kedves jofe nagyon értem a problémádat, de nagyon nem értek egyet azzal, ahogy megakadsz ezen a dolgon. Nem jó a megközelítésből levont végkövetkeztetés. Totálisan igaz, hogy a politikusaink megosztották az országot, ebben nincs vita köztünk. Nem titkolom, hogy ebben az egyik pártot és annak vezetőjét sokkal nagyobb mértékben tartom bűnösnek. De! Úgy gondolom, hogy az én hajónaplóm kommentelői és remélhetőleg olvasói nem acsarkodnak "az én kocsmámban", legalábbis mindezidáig nem kellett a redőnyhúzóval senkit se kitessékelnem. És ez lenne a lényeg. Hogy a nemzetünk sorsa az amiért mindnyájunknak aggódnia kell(ene). És az én véleményemmel ellentétes vélemény is lehet tiszteletreméltó, ha azt tisztességes módon képviselik és a marhalábszárpörköltet pl. békés egyetértésben ette mindenki politikai meggyőződéstől függetlenül. És az ország, a nemzet sorsa is egy marhalábszárpörkölt, mindenki szereti, csak a chéfek egymásnak ugrasztották a vendégeket. Tehát nem lehet az a megoldás, hogy a politikát, az ország sorsát, hagyjuk csak másra, mi fordítsunk neki hátat, mert az úgyis csak megosztott hívők egymás mellett való elbeszélése, egyetértés még abban se lehetséges, hogy mennyi kétszer kettő, mert ha az egyik,már kimondta hogy négy, akkor a másiknak csak a 3,999 marad, vagy pláne az 5. Ez rossz, káros a nemzet sorsára, mert a pártérdekek felülkerekednek az ország érdekein. És ebbe nem lehet beletörődni és aki képes a saját gondolatai után menni és nem lesz egyik párt droidja se az nyugodtan kifejtheti a véleményét, ahogy én is azt teszem. Ha valaha feladnám az önálló gondolkodás jogát és másoktól is elvitatnám ezt, akkor lennék igazán "hazaáruló".  Természetesen ez a napló továbbra is egy hajónapló, de egyúttal az életem, a mindennapjaim hiteles krónikája, ahol a mindennapjaimról, a gondolataimról (is) beszámolok, mindenről ami közben történik (na jó a szexuális életünk az kimarad) és ha életemben harmadszor elmegyek tüntetni, hát azt is ideírom. Ha valamiről határozott véleményem van, azt le is írom. Most például azt, hogy (persze nem kellett nagy jósnak lennem hozzá) sajnos aláíratott az új alaptörvény, ami azt fogja okozni, hogy 1. Hosszútávra be akarja majd betonozni a sarkalatos törvényekkel a Fideszhatalmat, ami ellen minden más párt harcolni fog, tehát az ország problémái a háttérbe szorulnak.  2. Ha lesz majd új választás és erre az alkotmányra kell majd felesküdnie annak aki helyteleníti, egy egészen furcsa jogi helyzet áll majd elő, ismét ez lesz a téma nem a nemzet sorsa. 3. A Fidesz elemzői majd patikamérlegen méricskélik, hogy mi hoz majd több szavazatot, ha a határon túliak megkapják, vagy ha nem a szavazati jogot? Vajh több lesz e a határon túlról jövő szavazat rájuk, mint amit a hazaiaktól veszítenek azzal, hogy olyanoknak adnak szavazati jogot, akiknek semmi rizikójuk ezzel, mert se adót nem ide fizetnek, se nem itt "élvezi" a kormányzás hatásait. Szóval nem a határon túliak érdekei, hanem a sajátjuk a lényeg. Az ország sorsának jobbítása mindenkinek kötelessége, de ez az alkotmány nem arról szól amit Orbán hangoztat, nem véd meg senkit és nem szolgája csak a jelenleg uralkodó elit érdekeit. 4. Isten látja lelkem nem szíveltem a Sólyom Lászlót, mert olyan sehússehalnak érzem, nem láttam kiállni semmi  ellen se mellett, kivéve tán a bánáti bazsarózsát, de azt is civilként, nem köztársasági elnökként tette. De. Az azért nagyon valószínű, hogy az alkotmányhoz egészen jól ért. És ezt az alkotmányt nem írta volna alá az tuti. Na ezért is lett kiváltva egy ipari robottal. Egyetlen van amivel maradék nélkül egyetértek, hogy szellemében az állampolgári jogokat a kötelességekkel egy csokorban kezeli, nekem is az a véleményem, hogy aki a kötelességeinek nem tesz eleget, az ne hivatkozzon a jogaira, mert azokat csak a haza szolgálatával lehet kiérdemelni. Amúgy ezt mondtam volna el a tüntetésen, ha maradt volna a négy megszólalós változat, melyből az egyik lettem volna és nem változott volna meg a koreográfia, a "mindenki egy mondat"  performancera:

Jóestét a Tengerész.

Amúgy Bartyik Vilmosnak hívnak, de nagyjából mindenki Tengerésznek nevez, merthogy valaha az voltam. Egy kis ideig hívtak „Fülig Jimminek is, mert minduntalan Rejtő Jenőt olvastam, apropos van itt Rejtő rajongó? Merthogy ennek még lesz itt jelentősége.

5 éve nyugger vagyok, azóta építettem egy hajót, úgy hívják a gyönyörűt, hogy Amapola, azon élek mert úgy döntöttem, hogy amennyire csak lehet távol tartom magam a társadalomtól. Nem vagyok se pártnak, se semmilyen szervezetnek, társaságnak a tagja, így a Facebookon se keressen senki, azon kívül, hogy a neten fent van a hajónaplóm, ember nem talál rám, mert igazából kerülöm az embereket, a tömeget meg kifejezetten utálom. Hogy mégis kivételesen otthagytam az eke szarvát az azért van, mert beszélni akartam veletek, meg a Schmitt Pállal. Előrebocsátom még, hogy nincsenek pártszimpátiáim, a rendszerváltás óta mindig arra a pártra szavaztam, amit éppen a legkevésbé kártékonynak tartottam, egyszer szavaztam a Fideszre is. 

Életem első tüntetésén úgy 50 éve vettem részt, az Üteg utcai technikum valamennyi diákját kihajtották a Váci útra és esti felvonuláson azt kellett kiabálunk, hogy „Kuba Si, Yankee, No!” Akkoriban nem volt még koedukált oktatás, minket a sötétben a lányiskolákkal való izgalmas vegyülés érdekelt igazán, szóval egész jó kis fáklyafényes este volt. Másodszor valamikor ’89-ben ordítottam úgy százezred magammal a Parlament előtt, hogy „Soha többé kommunizmust!” Akkor még vörös csillag tündökölt a Parlament kupolájának csúcsán és nagy kedvem lett volna felmászni és leverni onnan, de lebeszéltek. 

Ez itt a harmadik tüntetésem.

Még kissrác voltam, amikor a „fényes szelek nemzedéke” kiözönlött a Népi Kollégiumokból és elözönlötte a hazát, hogy „Sej holnapra megforgassa az egész világot”. Lángoló tekintetű munkás és paraszt fiatalok hittek egy jobb világban és bálványozott vezérüket Rákosi Mátyást követve bevették a hatalom bástyáit, kirugdalva onnan az előző rezsimben szocializálódott bírókat…akarom mondani vezetőket. Nem túl sokára egyrészük együtt ülhetett velük az Andrássy út, bocsánat Sztálin út 60-ban, ahol a másrészük verte őket. Időnként cseréltek. Ilyen világ volt. A szovjet fegyverekre támaszkodó hatalom brutálisan elnyomott minden demokratikus csírát, a hatalomnak nem volt ellensúlya, mindenki kussolt, vagy együtt üvöltött a farkasokkal, ha nem akart börtönbe, munkatáborba kerülni. Aztán jött ’56 és utána puhult az elnyomás, ennek több száz fiatal élet és több ezer emigráns volt az ára. A fényes szelek szikár parasztgyerekei kibuggyanóhasú duplatokás hivatásos forradalmárokká tohonyultak akik pártkongresszusaikon boldogan énekelték, hogy „föl föl te éhes proletár”, szóval hazugság volt minden, csak úgy kellett tenni, mintha mi nem tudnánk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk hogy MINDEN hazugság.

Megkönnyebbülést ’89 hozott, amikor október 23-án könnyes szemmel hallgattuk, hogy a „népköztársaság”-ról lefoszlik a „nép” előtag, akkor azt hittük, pláne amikor a szovjet csapatok is kivonultak, hogy valóban köztársaság lesz és valóban demokrácia. Soha nem felejtem el azt a napot és soha nem felejtem el az előtte lévő évtizedeket.

Mindig tudtam, hogy nem lenne jó 500 évig élni, mert mindenre azt mondaná az ember, hogy „ebben már hittünk egyszer, de akkor se sikerült”. De hogy hetvenig se szabad??? Mitteszisten ösztövér lángoló tekintetű ifjak sereglenek ki a Bibó Szakkollégiumból és 20 év múlva immáron ikszikszeles Armani öltönyben sejholnapra megforgatják az egész világot! És ahogy a fényes szelek nemzedéke Rákosit, ők Orbán Viktort bálványozzák aki napról napra újjászüli az egypártrendszert. Ahogy 60 éve az elvakult kommunisták mindent helyesnek gondoltak amit az állampárt elhatározott, úgy tartják a mai vakhívők helyesnek mindazt, amivel a legújabb állampárt hetente meglepi a világot. És aki ellentmond, aki óva int, aki csak összevonja a szemöldökét, azt azonnal lebüdöskommunistázza a narancsszínű droidok kétharmados hada. Úgy gondolják, lehet a fülkeforradalomra hivatkozva közfelháborodást kiváltó törvényeket hozni, azokat a pofámba hazudva megmagyarázni, engem hülyének nézni. Az ember csak hümmög és visszapofázik a kasztrált tévéhíradónak, amikor a legújabbat, az alkotmányt magyarázzák. Az alkotmány valami kultikus dolog, már Torgyán Józsi bácsi is azzal hencegett, hogy a Maczó Ági írt egyet neki, azóta kiderült, hogy a szocik is rejtegettek valami ilyesmit, szóval olyan lehet ez, mint a pattanásos kamasznak lefeküdni a szépségkirálynővel. Most letolnak egyet a nemzet torkán. Vettem a fáradságot és elolvastam. Amit látok: egy futballcsapat megszerezte a vezetést, de nem bízik benne, hogy megnyeri a meccset. Mit tesz? Húzza az időt, taktikai faultokkal lassítja az ellenfelet, sérülést színlel, látszatfutballt játszik. Mit tesz a Fidesz? Nem tudja mit kezdjen a meccsel. Foglalkozzunk csak a vakondtúrásokkal, a hegyek ellesznek maguktól is! Foglalkoztatás, egészségügy, oktatás, energiapolitika? Mind mind egy kásahegy. Kerülgetik. Addig is hogy legyen cirkusz, ha már a kenyér egyre kisebb, láncon vezetgetik az elmúlt kormány bűnöseit a híradókban, ugyanott kussolnak az egyre erőteljesebb civil ellenállásról, netán azt a sajátmaguk melletti kiállásnak hazudják és most kitaláltak egy olyan alkotmányt amivel úgy változtatják meg a foci játékszabályait, hogy ha netán kikapnak, akkor is övék maradjon a kupa, a következő győztes maximum a dobozát kapja. Tetszenek emlékezni Potrien őrmesterre?

Ha majd a köztársasági elnök úr megkérdezi tőlem, hogy : 

-Ugyan kedves Tengerész, miért nem figyelmeztetett engem, hogy ne írjam alá ezt a hirtelen összetákolt, fenetudja ki fogalmazta, egypárturalom fenntartását célzó alkotmányt?

Én majd azt felelem.

-Elnök úr, én szóltam időben.

Szóval értem én... hajóépítőblog. Hát persze. De addig is egy kis ungibungi...Bocs jofe.

Ja! Még nem mutattam milyen lett a szalon asztallap a lakkozás után. 

 Más tojást fest Húsvétkor, mi rácsokat. Ráhegesztettük a tegnap elkészült rácsokra a felfogató lábakat, aztán kaptak 3 réteg alapozót. Most szikkadnak a műhelyben.

Egész nap rácsokat készítetettünk. Jól elfáradtam. 

 Reggel kifogástalan meleg napos idő köszönt ránk, így  nekiálltam végre Amapoláról lemosni azt a rettenetes koszt amit a tél, meg a búvárok homokfúvása, meg a parti bozótégetés pernyehullása, rárakott. Lecsutakoltam a ponyvákat, a felépítményeket és végül a decket, mindjárt más érzés ránézni a hajóra. Nagyon időszerű volt ez a nagytakarítás. Tavaly elbuktam a versenyt a nyárfavirágzással szemben, mert az algagátlót a fenékre már "szakadó hóesésben" kentem fel. Mondjuk a hajó alatt és az igénytelen felületnél nem volt olyan vészes a dolog. De idén éppenhogycsak sikerült befejeznem a lakkozást ma, márpedig a lakkozás azért sokkal igényesebb a minőség vonatkozásában. Tegnap kezdtek el szállingózni a pihék és mára már szépen hullanak, de az volt a szerencsém, hogy a part felé fújt a szél. Felcsiszoltam a tél folyamán erősen igénybe vett és néhány helyen beszürkült szegélylécet a gunwale tetején, ahol kijött a kőris fehérsége ott újrapácoltam és alkonyatra ráraktam három réteg lakkot, ezzel vége a lakkozásoknak, visszatérhetek a hajólevél megszerzéséhez szükséges munkák folytatásához. A terv szerint a navigációs fények felszerelésével folytatom, de előbb megcsináljuk a rácsokat a lányom ablakaira, húsvét hétfőn meg pihenek egy napot és ünnepi gondolatokkal fogjuk frissíteni a lelkünket.

Megnéztem a tegnapi tüntetésről készült videót ( http://nepszava.com/2011/04/magyarorszag/ne-ird-ala-pali-bacsi-a-tuntetes-kepei.html   hogy én milyen szörnyen kopasz vagyok 13:24 nél! eddig fel se tűnt magamnak), meg elolvastam egy rakás kommentet, melyek egyrésze azt hiányolja, hogy miért nem rohamoztuk meg a Sándor Palotát, másrésze meg simén lebuzilibsiz bennünket, alighanem megérdemli szegény hazám amit kap, meg amit még fog. A hollandok mondjuk talán azért olyan demokraták, meg okosok, meg tiszták, meg nyitottak, mert a spanyol inkvizíció, a vallásháborúk során iszonyatosan sokat szenvedtek, megtanulták milyen érték az összetartás. Ráadásul az országuk nem volt olyan tejjel mézzel folyó kánaán, mint a miénk, ugye az Úristen hat nap alatt teremtette a világot, kivéve Hollandiát, azt nekik maguknak kellett megcsinálni, minden négyzetmétert elhódítva a tengertől. Szóval aki sokat szenved az lesz életrevaló. Nekünk nem volt ilyen pechünk, ezért utáljuk, akadályozzuk, szándékosan félremagyarázzuk, bántjuk egymást.

 Lakkoztam a dolgokat. Ilyen a szalon bejárat. Délelőtt a gumicsónakos fiúk kísérleteztek egy vízimentő hajóval, hogy igazából milyen az a csiga amivel rendesen leadja a motor a teljesítményt, "J"-t is elvitték egy kis száguldozásra. Azért nem egy filléres dolog ez, nem mentek negyedóránál többet és a 20 literes teli tankban alig lötyögött valami amire végeztek.

 Nekiálltam reggel a szalon és a hálókabin kétszárnyú bejárati ajtajait előkészíteni a lakkozáshoz. Azért sürgős a dolog, mert legfeljebb egy hét és  beindul a nyárfavirágzás (minden klímaberendezés kültéri egységének gyilkosa), onnantól kezdve másfél hónapig "esni foga  hó", egy ecsetvonást se lehet tenni anélkül, hogy bele ne ragadna a szöszmösz, de még beszélgetni is csak óvatosan, mert száll a torokba. Úgy gondoltam ma végzek velük, de persze megint túl optimista voltam. Az a helyzet, hogy amikor úgy hat éve felszereltem ezeket a mahagóni ajtólapokat, hirtelenjében csak lenolajkencével, kentem le, hogy valami mégis legyen rajtuk, ne szívják be a nedvességet. Na ez hiba volt. Mostanra ez a bevonat a rárakodott porral egy iszonyatos masszív koszréteggé hízott, egész nap azt smirgliztem, vakargattam, mert hát mégse lakkozhatok rá. Amire a zsalugáteres ajtószárnyakkal végeztem, pont beesteledett. A nap végén meglátogatott "R A". Arról van szó (aki rendszeresen olvassa ezt a hajónaplót az előtt nem titok), hogy elég határozott véleményem van a Fideszről, meg a tegnap megszavazott alkotmányáról. Nos nem vagyok egy tüntetésre járó fajta, a tömeget utálom és jelszavakat se skandálok, de valahogy a civil szervezetek által, a  köztársasági elnöki palotához csütörtökre szervezett tüntetés dirigensei úgy gondolták, hogy ha leküzdeném a tömegiszonyomat elmondhatnám a véleményemet ott is. El fogom mondani. Végülis ideje, hogy szóljak a Smidt Palihoz is. 

Végre megfelelőnek ítéltem az időjárást, mindent kihordtam a pontonra, ami csak nem volt kiemelhetetlen, mint a cockpit baloldali  padláda oldalfala, amit valahogy utólag felhegesztett támaszokkal sikerült kiszerelhetetlenné tennem, nem úgy mint a jobboldalit, ahol ez csak egy mozdulat, nos ezt idebent kellett átcsiszolni és lakkozni. Ja és idebent lakkoztam le az étkezőasztalt, nem is lett szép, holnap le fogom szerelni (amit nagyon fogok utálni) és kicipeljük a pontonra és ott fogom rárakni az utolsó két réteg lakkot. Ez volt délelőtt, délután a motor távvezérlő szerkezettel bíbelődtem. Azért éjszakára még be kell fűteni, szeretjük a meleget, de már korántsem kell akkora tüzet rakni, mint télen, pár marék himihumi fahulladék megoldja a komfortérzetünket.

Ma halászlét főztünk bográcsban. NAGYON jó lett. Igaz, hogy már kopogott a szemünk az éhségtől amire készen lett, merthogy ez nem egy olyan "gyorskaja" mint a múltheti marhapörkölt, ami rövid három óra alatt készen van, ez halpucolással, az alap elkészítésével beletellett bő öt órába. Hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, elhatároztam, hogy végre használatba vesszük a szinte napra pontosan egy éve ajándékba kapott "Judit- és Lacifákat" (elnevezve az ajándékozókról), azokat a  sütő izéket, amikre feltekerve a tésztát kürtőskalácsot lehet sütni. Így működött.

 

  Amire befejeztük a sütésfőzést be is alkonyodott. Minden piszok jól sikerült, de úgy belefáradtunk, hogy most csak pihegünk.

 

 

Ez a dugulás amivel kora reggeltől kínlódtam alaposan elrontotta a hangulatomat. Olyan voltam mint Hitler Adolf, egyre újabb és újabb csodafegyvereket vetettem be, de a klozet csak nem ürült máshová, mint a fekáliatankba. Ilyenkor az ember ugye gumikesztyűvel kezdi, de ahogy eszkalálódik a meló lefoszlik a civilizáció a dolgozóról és nem nézi már, hogy mit mivel fogdos. Késő délelőtt odavágtam a szerszámokat, kimosdottam és elmentünk bevásárolni főznivalót holnapra. Ha szép idő lesz megismételjük a bográcsozást, de most csak kettesben. A pocsék hangulatomnak szegény "J" itta meg a levét, mert a szokásosnál kevesebb türelmet tanúsítottam a vásárlási ötletei iránt, sőt még azzal is megfenyegettem, hogy ha így folytatja "benaplózom".  Délután megpróbálkoztam még néhány trükkel, reggeltől folyamatosan a decken lévő ürítőnyíláson át próbáltam operálni (miközben a viccbeli nőgyógyász járt az eszemben, aki megunva a szakmát  átképzi magát autószerelőnek és a mestervizsgán a maximális pontszám felett még jutalompontokat kap, mert a szelephézagot a kipufogócsövön keresztül volt képes beállítani), de nem sikerült semmiféle trükkel eltávolítani a dugulást. Végülis maradt a "fájdalmas" módszer (na jó a búvárkodás még rosszabb lett volna), kiemelni a kidobóág  a (kingston) golyóscsapjának belsejét és dróttal piszkálódni. Nem részletezem a dolgot, hátha valakinek érzékeny a gyomra, de a problémát megoldottam és el se süllyedtünk. Talán most kéne kitölteni egy lottószelvényt...

Olvasom a pár nappal ezelőtti blogbejegyzéshez még mindig sorjázó kommenteket.  temtom, whale, rtcp,hegyvidéki, meg jómagam is foglalkoztunk a Duna dolgaival jócskán. Bizisten csak annyit tudok biztosan, amit már sokszor leírtam, hogy szakmai vitát akarok. Lehet érzelmileg árnyalni a dolgot, hogy már az ősember is... meg az Egyiptomiak...meg  lám az osztrákok... de milyen csúnya....az élő vizek természetes szépsége. Juteszembe; egyiptomiak. Hogy is volt? A Nílus minden évben az árvíz hordta televénnyel megtrágyázta a földeket. DE! amikor lement a víz, mindenféle ravasz szerkezetekkel bizony öntöztek a parasztok! Az archimedesi spirális csigával, vedersoros kerékkel, több lépcsőben emelték a Nílus vizét csatornákba, egész lehetetlen helyekre eljuttatva a vizet, ahol árpát termeltek ott ahol ma sivatag van! Szóval megváltoztatták a természetes állapotot, azon a színvonalon ahogy a kor technikája lehetővé tette. Mit csináltak? VÍZGAZDÁLKODTAK. Egyet látok nap mint nap, mert itt élek az 1-es szakaszmérnökség területén,  és mint a cseppben a tengert látom rajtuk keresztül a magyar vízügy sorsát. Se ember, se eszköz, se pénz. Azt hazudja a világ, hogy a XXI. század stratégiai nyersanyaga a víz. Nos ha ezt a gazdagságunkat így kezeljük, az olajra lefordítva azt jelenti, mintha mondjuk Kuvait felhagyna az olajkitermeléssel, mert nem természetes, elcsúfítja a sivatagot, amúgyis a teveszart úgy kell hagyni szikkadni a napon ahogy a teve odatette, az arab meg  úgy szép ha rongyos ezt az egész olajvircsaftot csak a hülye fehérember forszírozza, de mi tökös arabok megmutatjuk, hogy nekünk Brüsszel nem diktál. Visszatérva az 1-es szakaszra, hálás vagyok, hogy itt lehetek, mert gyakran kapok olyan segítséget, ami nélkül sehol se lennék a hajómmal és még azt se tapasztalom, ami Magyarországon szinte természetes, hogy az emberi irigység gátja lenne a munkámnak. Éppen ellenkezőleg. Mindenki segít ha kérem és munkámat bizonyos fokú elismerés övezi olyanok részéről, akinek a sorsa az enyémnél alkalmasint sokkal nehezebb, mert a mindennapi megélhetésért kell megkűzdjenek. Kár, hogy ezek az emberek nem tehetik meg a vizekért, a hazánkért azt, amire képesek lennének. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez egy rosszul menedzselt ország, immáron jónéhányszáz éve és nem is látok kiutat. Az én mintaországom Szingapúr. Ott a kínaiak az agyak, a malájok, tamilok, indonézek a kéz. Amit az agy elhatároz, hogy hasznos a nemzetnek az villámgyorsan megvalósítják a kezek. És mindenki boldognak és gazdagnak tűnik. Mondok egy példát. A régi Szingapúr olyan chinatownos volt, nekem még volt szerencsém eredetiben látni a '70-es években, amikor az még nem "működő skanzen" hanem eleven város volt. Büdös mocskos nyüzsgő. Aztán azt mondták, hogy ez nem jó. Hogy a szemét csúnya, hogy a kosz egészségtelen. És telerakták táblákkal a várost, rajta felirat, külvárosban 150, belvárosban 250 dollár (egy szingapúri dollár akkor volt 0,5 US dollár) büntetés a szemetelésért. És minden sarkon állt egy rendőr aki be is szedte. És akinek meg nem volt annyija, az ledolgozta közmunkán, vagy beválthatta botbüntetésre. (legalábbis ezt mesélték) És rá egy évre mentem ugyanazon az utcán és enni lehetett a járdáról, mert  minden patyolattiszta volt. Nálunk elképzelhetetlen, hogy Budapestet kitakarítsuk. Nem. Mi világkiállítástól, futball VB-től, olimpiától, szóval lottó ötöstől várjuk a sorsunk jobbra fordulását. Megérdemeljük, hogy Kína privatizálja az országot. Nézzük a mi "agyunkat", a parlamentben ücsörgő acsargó pártokat. Az egyik, melynek 8 éve volt a tervei megvalósítására, bebizonyította, hogy nincsenek tervei, csak lopni tud. A másik éppen most építi azt a diktatúrát, melytől 40 évig tartott megszabadulni, a harmadik ködös álomvilágban él, azt mondja lehet más, de fogalma sincs róla, hogy hogyan, a negyedik masírozik, hátat fordítana Európának és derékbavállas harcosaival masírozva tanítatná rovásírásos kesztűbe dudálni a nyomorult putrikban tengődőket, meg a rajta röhögő pénzarisztokráciát. Programja semelyiknek sincs, megoldása se rövid, se hosszú távra. Ennyit a Dunáról.

Nem akar kitavaszodni. Műhelymunka volt ma is, szemerkélő esővel, készül az "oszlop" a távvezérlésnek. Hideg van, de legalább a viharos szél ami már hetek óta fúj elállt, végülis kárunk nem esett, egyedül a parti fákat madáretetőtelenítette a szél, de hát végülis a cinegék, rozsdafarkúak és feketerigók találnak már bőven természetes táplálékot, majd jövő télen csinálunk nekik másikat. Hogy ne irigyelje senki a hajósélet szépségeit, este letéve a szerszámokat, már pucérra vetkezve szembesültem azzal, hogy eldugult a klozetkifolyó, persze ez csak úgy derült ki, hogy túlfolyt a fekáliatank, na visszaöltöztem és nekiálltam sz@rt szivattyúzni a deck ürítőn át a Dunába, kellemes alkonyati elfoglaltság és holnap még ki kell találjam  mit kezdjek a dugulással, mert kissé hideg még a víz a klasszikus "búvárkodom-kipiszkálom" megoldáshoz.

Befejeztem a  hálókabinban a kipufogó hőszigetelését, helyreraktam a polcolkat végre, beszabtam a lépcső alatt hiányzó utolsó padlódeszkát és alaposan kitakarítottam. A szalonban is volt még egy ideiglenes, a valahavolt Novotel konyhai ajtóból szabott padlódeszka darab a térképasztalt a szofától elválasztó szoknyafal tövében, ezt is kihajítottam és csináltam egy véglegeset. Nem nagyon kívánkoztam kifelé a melegből, de a körfűrészeléseket csak a pontonon lévő munkaasztalon tudtam csinálni a fűrészpor miatt, hát a metsző szélben alaposan kihűltem. Ez volt délelőtt, délután nekiláttam az irányváltó és gázkar megmagasító szerkezetet kitalálni és a vasat le is vágtam az oszlophoz. 

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=7V99mhUsW_8&feature=related

Jó hajózást "Kis ember"!

 Süt a nap, süvít a szél, hideg van, kinti munka elnapolva. Ráadásul délutánra futó záporokat hoztak a bőjti szelek. A cockpitban a műszerpulton még mindig nem működött a Raymarine Bidata műszer. Télen arra fogtam, hogy "hidege van" az LCD kijelzőnek, de ez mostmár nem áll. Kibontottam rosszat sejtve, de hálistennek csak egy csatlakozó csúszott ki, visszadugtam és kikönnyítettem a kábelt, hogy a súlya ne húzza ki mégegyszer. Aztán kipakoltam a hálókabinban a "J" ágya alatti tárolót és folytattam a kipufogócső hőszigetelésének befejezését, amit a tél beálltával a hideg  miatt hagytam abba. A csövet ISOLIT kőzetgyapot veszi körül, de ezt az ágy alatti padlódeszka alatt egy kemény hablemez takarja, ezt szabtam most be és ragasztottam oda a helyére és még PUR habbal is rögzítettem. Holnap a túloldalról még betömködök egy adag ISOLITot, ez nagyon utálatos meló, fel kell vegyek porálarcot, mert rettenetesen fullaszt a pora, de ha egyszer végre letakarom légmentesen, azt remélem, hogy az én életemben többet nem kell hozzányúlni. Ezután végre beállhat a tárolórend a hálóban az ágy és a bejárati lépcső alatt, megszűnik a baromi kupleráj, ami azért is fontos, mert már nagyon szeretnék visszaköltözni a hálóba aludni, előbb utóbb csak vége lesz a fűtési szezonnak, bár erre most rácáfolni látszik az idő, az imént fűtöttem be a kályhába ma másodszor. A tél elején az ágy alatti nyílásig elvezetett kéteres vezetéket kivezettem a cockpitba, erre fogom kötni  a hajókürt nyomógombját, merthogy a duda is előírás. Ma azt találtam ki, hogy ki fogom emelni a műszerpult fölé egy méterre az irányváltókart és a gázkart, mert nem tetszik, hogy minden motormanővernél le kell hajolni mélyen a kormánytól, ezzel másodpercekre elveszítve a rálátást a környezetre. Eddig ezt a néhány próbaút során úgy oldottam meg, hogy a lábammal taszigáltam a karokat, de ez nem egy szép és főleg nem biztonságos megoldás. Ha már lesz egy oszlop amin a karok lesznek, akkor a duda nyomógombja is itt lesz kéznél, merthogy idáig nem volt duda és az egyik tavalyi próbaút során is nehéz volt elkerülni, hogy a menetirányuknak háttal eszeveszetten húzó rengeteg evezős közül egy el ne üsse Amapolát.

Tegnap szép volt a reggel. Nagyon szeretném a már napok óta tervezett lakkozásokat elintézni a decken, de hol homokot hol pernyét hozott a szél. Tegnap majdnem nekifogtam, de nagyon ijesztgetett a meteorológia és én hittem nekik. És milyen jól tettem! Délután elkezdett szemerkélni az eső és egy óra alatt viharos idővel visszajött a tél. Hideg van, egész éjjel csikorogtak a puffergumik, fütyörészett minden ami kötél és kellemesen ringatott a hajó. Aludtam is mint a bunda, csak "J" fél ilyenkor kicsit, mert mindig attól tart, hogy letép a szél minket. Szóval jól tettem, hogy nem költöztem ki a terjedelmes lakkoznivalókkal, mert nem tudom mit kezdtem volna velük az esőben, ami a kezdeti cseperészés után alaposan elkezdett zuhogni. Így inkább idebent vacakoltam a fényforrásaimmal. Ma se lesz kinti munka ebben a hidegben és viharos szélben. 

TM-el mailezgetünk folyamatosan, a tegnapi Duna kommentekre írta ezt:

"Minden vitatkozónak először a Mosonyiék kidolgozta átfogó vízgazdálkodási elgondolást kellene kötelező tárgyként megtanulnia és fölmondania, utána mondhatja a sajátját. Ahhoz pedig egy asztalnál kell ülni tóttal, osztrákkal, némettel, ukránnak, oláhval, déli szomszéddal, és közös nevezőre jutni, hogyan tovább Kárpát medence. Na, ez nem lesz az én, a mi életünkben. És nem a határon túliakon múlik! Ez a szomorú!!!

Egy alkalommal, Izreelből jöttem haza, El Al géppel és mellettem egy Magyarországról aliázott idős hölgy ült. Itthon éppen valamelyik árvíz utáni helyreállítás volt a téma, a hölgy hozzám fordulva megkérdezi: hogyan van az önöknél, hogy nem tudnak a vízzel mit kezdeni, hol sok van belőle, hol kevés???

Toldy Miki hívta fel a figyelmemet erre a cikkre. http://www.mfor.hu/cikkek/Uj_tipusu_hajok_kellenek_a_dunai_hajozas_fejlesztesehez.htmlAhogy azt a Mórickanéni elképzeli! Az utolsó mondat akár helyes is lehetne, de eszembe jut a Vituki tanulmány, ahol olyan megoldást rendeltek, mely nem tartalmazza a duzzasztást. Mit tesznek majd a szakemberek, ha rájuk parancsolnak, hogy nem lehet 1,50-nél mélyebb merülésű hajót tervezni? Hogy így egy árútonnakilóméter a duplájába kerül majd, mint a rajnai bárkával? Hogy lesz ez versenyképes? Megannyi kérdőjel. Az meg hogy Magyaroroszágon ..." alapot jelentenek az értékes hajóépítő hagyományok és szakértelem "...   Jézusom! Holvanazmár!!! Roskatag aggastyánokat fognak klónozni? Mert kevés él már csak a szakmát ismerőkből, a többség a föld alatt, meg az urnákban...A mai szakértelem meg....nem akarom alábecsülni az ifjú nemzedéket, de ha nem volt kitől megtanulni, mert pláza van a hajógyár helyén, honnan tudnák?? A hajóépítéshez  nem elég a computertudomány. Ahhoz tudni kell amit a régi hajókovácsok tudtak, hogy egy 10-es kazánlemezt hogy és hol kell megmelegíteni, hol és mekkora erővel kell megütni, hogy odagörbüljön a bordára. A "hagyomány" az nem az, hogy emlékszünk rá, hogy volt egyszer, hanem olyan, hogy most is tudjuk azt amit akkor.

0:02 Szóval már holnap van. Beho küldött rengeteg képet, mostanra úgy-ahogy deformáltam blogbavalónak őket. 

Íme az első érkezők.  

 Hogy javuljon a korátlag azért ifjabbak is jönnek.

Sőt még annál is ifjabbak.

De a korkülönbségek kiegyenlítődnek.

Megindulunk a gonosz fatörzs ellen.

 

 

 

 

 

 

 Két kötelet vonszolni kemény evezősmunka volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feszült figyelem az arcokon. (Miután Jánost a könnyebb Krisztiánra cseréltem a csónakban)                                                                                                                                                                                                                                                          

 

 

 

 

 

 

 

Még egy lasszózás a part közelében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És kint van a hajózást veszélyeztető szörny.

 

 

Lehet kajálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg babázni.

 Mert a kis sünöket mindenki megdögönyözte, de nagyon jól bírták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 De van belőlük bőven, jutott az anyjuknak is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenki zabál, nekem meg semmi??

 

 

 A képen nem látni, de megbökte a könyökömet a Deni, így aztán nem bírva a szemrehányó tekintetét egy kicsit adtam neki, mint ahogy három képsorral feljebb a Márti is éppen neki nyújt egy falatot az asztalfőről a baloldalamra. Szóval szépen letarhált mindenkit azzal a fájdalmas tekintetével.

 

Közben új vendég érkezik. Marci még befér a pörköltbe, de már erősen fogy a bográcsból. 

Aztán a végére még pár kép, arcok a csapatból,  mert mindjárt fél kettő és leragad a szemem. 

Ha jól igyekszem beazonosítani a jelenléti ív alapján, az "old boy szekció" álló tagja Csomós Róbert ( http://pescador.uw.hu/  ), aki már akkor mélytengeri búvár volt, amikor én még csak pocsolyákban úsztattam a magam faragta, hajónak nevezett deszkadarabokat.

 Mindenki sumákol. A kicsik kicsibe a nagyok nagyba. Azelőtt mindig ott volt 10-ére a bankszámlámon a nyugdíj. Ha 10-ike hétvégére esett, akkor már pénteken ott volt a pénz. Most, hogy végre a zemberek emberei vezényelnek, mondom kimegyek a tecsóba, mert elfogyott az ásványvíz a hét végén. Na nézem a fizetés után a bankszámlaegyenlegemet 8314 Ft maradt rajta a két karton víz kifizetése után. (valami köze lehet a dolognak a Pí-hez) Ennél azért valamivel több a nyögdíjam, azaz még nem utaltak. Amúgy hatalmas anyagi hasznunk volt a bulin, vagy 300 forintnyi üveget és egy 500 Ft-os sörösrekeszt váltottam vissza, a sörösdobozokhoz sorba kellett volna állnom a hajléktalanokkal, akik ezresével nyomják az automatába a dobozokat, így az elsőnek a szatyrába raktam az enyémeket. Most értem vissza a fuvarból, reggel még ezt-azt elpakoltam ami szombatról kint maradt, meg megpróbáltam a vihar nyomait eltüntetni, amit szétszórt összeraktam, letakartam a gumicsónakot, ne szívja a nap, jól tettem, hogy még szombat este kikötöttem jól a ponton cönkjeihez, mert éjjel biztos bevitte volna a cúg a Dunába. Most már abbamaradhatna ez a háromszor háromnapos északi. (aki még ismeri ezt a régen rendszeres balatoni jelenséget) No ebéd aztán szunya, én úgy ellustultam mostanság, hogy nem tudom mi lesz a hajózással, mert csak ténfergek.

20:57 nem is csináltam semmi komolyat. Kicsit LED-eztem, lassan minden fényforrás öszeáll. Beho küldött képeket a szombatról. 

Ma van a költészet napja. Ez az egyik kedvenc versem..talán a legkedvencebb. https://www.youtube.com/watch?v=-bLfe269TI0

 

Naná, hogy elállt a szél reggelre! Persze ennek az volt az ára, hogy tegnap tökösen kitartottunk a süvöltő szélben, ami néha még a pörköltet is majd kivitte a szájakból. Hideg, borzongató reggelre ébredtünk, de a nap hétágról süt, kipihentem kissé magam, rájöttem igazából a tegnapi rossz hatásfokú megfeszített evezés fáraszthatott ki, mert a két kötél húzása a vízben (sőt a drótkötél a fenéken) amikkel a szél ellenében a csónakot, a partról meg a fát húztátok, eléggé megterhelt. Eszembe jutott a szomorú történet amit RP mesélt. A Fenixszel (a Földközin tartott hajójukkal, merthogy Ausztráliában is van nekik egy) valami öbölben horgonyoztak, a közelükben egy idős házaspár egy másik hajóval. Este kicsónakáztak a partra  vacsorázni, ahogy az öregek is ezt tették. De nem együtt voltak. Kemény szél támadt erős hullámzásban kellett visszamotorozni az enyémhez hasonlóan aprócska gumicsónakkal. A két öreg viszont soha nem került elő. Nem lehet tudni pontosan mi történhetett, de nagy valószínűséggel leállhatott a motorjuk, és ahogy tegnap látszott két személlyel ebben a csónakban gyakorlatilag lehetetlen hatásosan evezni, pláne hullámos vízben pláne ellenszélben, nem véletlen, hogy egy biztosító kötelet kiadtam Amapolára a lányomnak.

Az imént kijavítottam a helyesírási hibákat, a helytelen fogalmazásokat, meg a helytelen nevet (Jánost leistvánoztam, végülis szent-szent)a tegnap esti blogban, mert  este annyi energiám nem maradt, hogy a képek beintarziázása után még át is nézzem a szöveget. És ma csak heverészni fogok és olvasgatni, ott egye meg a  fene a melót!

9:20 Mutatok egy borzalmat.http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/sajat-tengerjarot-epitett-vilmos-2048894

Az történt, hogy tegnapelőtt éppen szállok le a buszról a garay piacról hazafelé jövet, amikor szól a telefonom. Egy slapaj a BLIKK-től bizonyos Pintér Luca interjút akar csinálni velem. Mit mondjak...eltekintve attól, hogy épp autók előtt szaladtam át a Weiss Manfréd út túloldalára, voltak sejtéseim. Készültem a tegnapi bulira, volt egy csomó dolgom, hogy ne égjen semmi a körmömre ezért keltem reggel hatkor, ehhez képest most idejön valaki egy ...hát mondjuk úgy általam nem olvasott laptól, két órát elvesz az életemből, szóval azt mondtam jöjjön a jövő héten. Nagyon erősködött, hogy ő ezt aznap akarja, de megszabadultam tőle. Hitem én! Épp a cipőmet húzom lefelé a cockpitban, Luca csörög. Amúgy nagyon udvarias rendkívül kedves hang...nem lehetne mégis?? NEM. Akkor legalább telefonon egy húszpercest! Hőőő...na jó, hívjon 10 perc múlva, addig kipakolok, leülök és feldugom a telefonom a töltőre. Pontosan 10 perc, szól a telefon, jönnek a kérdések, mennek a válaszok. Mesélem többek közt, hogy az elhatározás a a Szajnán úszó EU lobogós hajót nézve született meg bennem, amikor néztem a Point Neuf-ről "hogy úszik el a dinnyehéj" (végülis nemsokára itt a költészet napja). Lement a riport, kértem küldje el az anyagot, hogy javíthassam amit kell, nem akarok a stílusához nyúlni, de hozzánemértők szoktak hajózással kapcsolatban hibázni szavakkal. Kérdeztem felveszi e a szövegemet, vagy csak jegyzetel, azt mondta jegyzetel, ez további aggodalommal töltött el, mint kiderült volt rá okom. Nos idézek egy mondatot a nyersanyagból. "2003 nyarán a Szajna partján álmodozva néztem a folyó vizén csordogáló dinnyehéj formájú hajókat."  Sóhajtottam, javítottam. Ezt is, meg a többi sületlenséget. Mindenáron arra akarta kihegyezni a cikket, hogy hajón gyakorlatilag ingyen lehet élni, mindent lop az ember és semmiért se fizet, nyilván ez a lapja  olvasóközönsége érdeklődési körének centruma. Aztán kértem, hogy a végleges cikket mégegyszer küldje át és közölje a megjelenés idejét, amire azt válaszolta, hogy a szerkesztők(??) még átírják az anyagot. Azóta egy sor, egy szó se a hölgytől, ellenben ma meggoglizom a témát, hát ez lett belőle. Ja és az első képre odaírták, hogy MTI fotó, de a másodikra, hogy azt a blogomból kopyzták, azt nem. Pedig amikor felhatalmaztam a képanyagom felhasználására azt is kértem, hogy közölje a blog linkjét. Ha elolvassátok a "cikket" és elolvassátok mondjuk az általam tipikus  BLIKKolvasónak vélt kommentező  legfőbb kérdését, mely a tárgyban felmerült benne, láthatjátok a színvonalat. Íme a közvéleményformáló média.(meggoogliztam, a BLIKK "legolvasottabb magyar napilap" ) Kérdem én saját magamat: És még csodálkozol bármin is?

13:48 Nekem olyan drága jóságos feleségem van, hogy adott a marhapörköltjéből.Mielőtt ebéd utáni sziesztára vonulnék mutatok még pár képet.

 " J"  annyi virágot kapott, hogy beborítják Amapolát. Megmutatom a hajózási akadályokat is immáron ártalmatlanítva. Az első aránylag könnyebb volt, ezt seperc alatt kirántotta a partra az ott álló tettrekész csapat, de a másodikat azt csak igen kemény munkával sikerült a part menti sziklákra emelni, ahol már nem veszélyezteti a hajózás biztonságát.

Amúgy a szél megint süvít és cibálja a hajót, mégiscsak kell valami szélgenerátort csináljak, mert elég már a villanyszámlából!

21:03 Végülis eltrendeztettek a virágok.

 Kaptunk még a  művész Pamacstól (Fejéregyházi András) egy egészen speciális "virágcserepet". Így néz ki. Nagyon szép, "J" tapsikol örömében ha ránéz, ő is fényképezte le, csak én húztam a számat, hogy mégegy "nem hajóra, hanem kertbe való holmi", remélem nem sértettem meg vele nagyon a művészt amikor húztam a számat az ajándék láttán. Amúgy vele jött egy rendkívüli vendég, akinek felkeltette az érdeklődését az Amapola projekt, Fejéregyházi Sándor, a valamikorvolt hajógyár igazgatója, ahol valaha a folyami és a tengeri hajók készültek. Így múlik el a világ dicsősége...Amapola az egyetlen épülő magyar hajó.

Gyerekek... én olyan piszokul elfáradtam, hogy a kezem nem tudom megemelni. "J" a másik fele, ő is csak dülöngél.  Mondom hagyom a dagadt ruhát másra, szóval majd holnap megírom a naplót, de aztán mégiscsak nekiálltam, mert gondolom néhányan már olvassák a mai napot is, akik itt voltak, meg azok is akik nem. Szóval a "jelenléti ív" tanúsága szerint Denit és az összes sünpalántát is beszámítva 33-an voltunk, de erős a gyanúm, hogy főleg a későbben jöttek közűl néhányan leszabotálták az adminisztrációt. Mindenesetre a "kemény mag" megjelent. Bár  az első perctől hangsúlyoztam, hogy nem tekintem magunkat házigazdának, legfeljebb csak egyszerű résztvevői vagyunk a pikniknek, de aztán mégis valahogy úgy alakult, hogy sokat kellett ugrándoznunk. Vitézül elpakoltam a táborhelyet és még a bográcsot is kisikáltam, de szegény "J" még mindig mosogat, mert valahogy minden tányérunk beforgott a közevésbe, "szerencsére" két rozsdamentes bögrét és egy műanyag húsvágó deszkát beejtettem a Balatonba (nekünk minden víz Balaton akár a Dunán, akár az Adrián vagyunk) amikor az eszetlen mennyiségű csetreszt behordtuk a hajóra, ezeket már nem kell mosogatni, ráadásul a szokásos mágnessel való szerszámkiszedés, ami pl ollónál bevált, se működik ezeket nem fogja a mágnes, szóval ezekből, erről a halak esznek isznak ezentúl. "J" nem győzi siratni a kedvenc bögréit.  Akinek egy narancsszínű műanyag pohara hiányzik az viszont itt van, erősen "süngyanús" a dolog. Szóval remek volt a buli, bár amit reméltem, hogy ezentúl tudni fogom, kit hogy hívnak, melyik névhez melyik ábrázat tartozik, azt a kitűzők ellenérte is csak felébe, harmadába sikerült memorizálnom és erős a gyanúm, hogy ahogy telnek a napok egyre többet fogok elfelejteni, de hát amíg az embernek minden pisálás előtt eszébe jut kigombolni és ütőképesen használni a hardvert, addig ne panaszkodjon a szoftverjére!

Szóval aki nem volt itt sajnálhatja, aki meg itt volt az biztos nem unatkozott, a távollévők kedvéért rögzítem a tényt, hogy teljes sikerrel járt a hajózóút tuskótlanítása, némi nyers erőszak alkalmazásával kihúztuk a partra illetve a part melletti veszélytelen vízbe a fákat, mindenki aki részt vett az akcióban a fák után magát is kihúzhatja, megvolt az eheti jócselekedete! Ugyancsak a távollévők kedvéért kérem aki fotózott, hogy  küldje el a képeket a vilmosbartyikkukachotmail.com-ra és én be fogom rakni ide a blogba, hogy szegény invalidusok,IQnuku,  sanyi és harpi (meg akik még jöttek volna de valami közbejött) is megnézhessék mi is történt velünk, boldogabbakkal ma. Mindenesetre minden betegnek jobbúlást!! Rengeteg komment meg mail jött, elnézést, de nem fogok külön-külön mindenkinek válaszolni, mert csak azt írhatnám, hogy köszönöm, és jajdejó, tehát így mindenkinek: KÖSZÖNÖM ÉS JAJDEJÓ! Remélem mások is így éreztek ma.

Alighanem az elkövetkező hetekben pirítóst, bundáskenyeret fogunk enni reggeli-ebéd-vacsorára, mert annyi kenyér maradt és a sör és bor is kitart idén az év végéig, amennyit mi iszunk. Viszont a pörköltből csak egy kis kóstolónyi maradt "J"-nek, merthogy ő volt tán az egyetlen akinek alapból nem jutott, pedig ő főzte, de azért elrakott belőle egy kanállal, legjobb volt amikor a 9 hónapos sünbébik cuppogva ették a pörköltszaftos pásztortarhonyát, szóval alighanem nem vallottunk szégyent a kajával.

21:50 No jött egy eresztés kép Vajktól (halálosztó) megpróbálom idekopyzni, csak át kell őket méretezni egyenként, szóval eltart egy darabig. De ez ne tartson vissza másokat, akik még fotóztak, mert sajnos a rönkhúzásról nincs kép köztük, hiszen Vajk ott keményen dolgozott, nem tudta megöregíteni az akciót, pedig látványos lehetett amikor ott kepesztettem a csutka evezőimmel az előttem tornyosuló Jánost megpróbálva nem vesénverni a piciny gumicsónakban.

 Pfűű. Lesikáltam magamról a rettenetes mocskot. Merthogy délután körbenéztem a parton bogrács elhelyezés ügyben. Mivel a pribékek egész héten égették a gazt, meg a kupacba hányt szemetet, az egész part úszik a hamuban. (nincs a teremtésben vesztes csak én, ha északi szél fújt akkor a port szórta a hajóra, mert a búvárok a sólyatéren a pontonukat homokfújják, ha meg délről fújt akkor a bozótharcosok fojtogató füstjével és pernyével terítette be a hajót) Ez nem egy szerencsés állapot, mert belefújja a szél a hamut a bográcsba, tehát nekiálltam elhordani legalább a tűzrakó hely közeléből. Na ebben az erős északiban ami már napok óta tart eléggé érdekes volt hamut lapátolni. Amúgy a köteleinket alaposan átnéztem délután, nem árt az óvatosság, de semmi kopásnak nem találtam nyomát, ráhúzogattam amire lehetett és biztos ami biztos kiraktam hátra még egy drótkötelet, így Amapola hat kötéllel van kikötve, három 20-as poliészter és három 12-es drótkötéllel. Elmostam és fellógattam a bográcsot, odatalicskáztam egy csomó téglát, hogy a szél ellen a tűz védve legyen, szóval amit lehet előkészítettem a holnapi főzéshez. Ma már nem ismétlem a "reklámot" aki olvasta olvasta, aki jön jön, aki nem, remélem sajnálhatja. Megbeszéltem az "illetékes elvtárssal", hogy mindenki be lesz engedve a hétvégén amúgy zárva lévő kapun autóval is, tehát aki hozzám jön az a tetthelyig sofírozhatja magát és partnereit. Előkészültem a rönkhúzásra, mivel a luxusköteleimet nem akarom összekoszolni, kitermeltem a parti koszból némi rozsdás drótkötelet és a végére kötöttem egy vastag poliésztert, hogy tenyérbarát legyen a kötélhúzás. Egy vadiúj kesztyűmet cafliztam szét a kiszálkásodott drótkötéllel, úgy fogynak a kesztyűk mint a cukor, a Vízügy megszponzorálhatna egy pár párral, ha már itt karbantartom a folyót. Na majd az Illés Zoli! Ma volt egy cikk a NOL-on ( http://nol.hu/archivum/volner_pofon_illesnek__hajozni_muszaj_ ), jól megkommentáltam, nem mintha valami értelme lenne a dolognak, de nem bírok a véremmel.

Délelőtt betett az idő a lakkozásnak, reggel a Garay piacon kezdtem, gondoltam utána lakkozom amiket kell a decken, de a homokfúvás és az erős szél miatt majd máskor, helyette LED-ekkel vacakoltam a fuxban.  "RP" győzköd Ausztráliából, hogy az energiaproblémák lehetséges megoldása a solar panelek mellett egy szélgenerátor lehetne, hát kétségtelen, hogy ami szél volt az elmúlt napokban, dagadtra töltötte volna az akksijaimat, megfontolom a dolgot, van valakinek tapasztalata ilyen holmival?

Nyírfa bukkant erre http://www.hirado.hu/Hirek/2011/04/07/11/A_neve_Amapola__sajat_epitesu_hajon_lakik.aspx

No lám ez lett a tegnapi MTI fotós fiú látogatásának eredménye. Nehéz dolga lehetett abból a legalább száz képből amit csinált ezeket kiválasztani. Mondjuk ígérte, hogy nekem is küld képeket, de úgylátszik, hogy majd. 

Ma délután éppen elpakolásban vagyok a deckmunka után amikor hív egy blogolvasó. Kicsit körülményes bevezető után rátért a lényegre, hogy hozna zenét a parti partyra, mit szólok hozzá. Bevallom lelki füleim előtt felcsendült valami lakodalmas rock szerű ijesztmény, de megnyugtatott, hogy nem erre gondolt, mindenesetre megmondtam neki, hogy nem bánom, de se túl hangos a zenéje, se túl érzékeny a lelke ne legyen, ha netán úgy döntünk, hogy inkább egymás túlkiabálásában (ami az ilyen bulik velejárója "beszélgetés" címszó alatt) gyönyörködnénk. 

Ma ez lett. 

Mielőtt kritizálná valaki, még messze nincs készen, matt feketék lesznek a fényterelő lemez szárnak és a doboz belseje. Megpróbálom csokorba fogni a lakkozni valókat, megcsináltam az evőeszközös fiók belső osztó fakkjait, amiért "J" már jóideje rágja a fülemet és holnap, ha az időjárás lehetővé teszi a decken a lakkozást, egy menetben lelakkozom a lámpakasznikkal, szalon asztallappal, meg a cockpit padládák oldallapjaival egyetemben.

Parti party felhívás! 

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.

A fenti konzerv anyaghoz csak annyit, hogy a 9-ike az immáron fix, némi lehűlést mond a meteorológia, de esőt nem, bízzunk ebben, kivettem a húst a hűtőből, hogy holnapra kiolvadjon, hogy szegény "J" fel tudja darabolni.

 Mindenekelőtt néhány "szolgálati közlemény". nagyon szépen köszönöm a névnapi jókívánságokat, nagyon jólesik, annak ellenére, hogy június 25.-én tartom. Ez egy csuda érdekes dolog, ahogy visszaemlékszem mindig április 6.-án kaptam a gratulációkat sose június 25.-én. Talán át kéne raknom, de hát 66 éve már így lett bevezetve, sőt sokkal korábban is, merthogy apám is Vilmos volt, de amúgy sose volt ez egy nagy családi ünnepnap. Valahogy nem voltunk valami ünneplősek, a július 25.-i születésnapommal voltak egybevonva ezek a napok és az volt a "meglepetés", hogy anyám mindig cseresznyés rétest sütött, sose felejtem el ahogy nagynénémmel, anyám testvérével nyújtották a rétestésztát a kizárólag évente egyszer erre a célra használatos terítőn. Mint ahogy az ízét se felejtem el soha annak a rétesnek amíg élek.

A másik, hogy idemásolom a térképet, hogy mindenki idetaláljon szombaton a piknikre.

Parti party felhívás! 

 Bár az ötlet ha jól emlékszem Süné volt, de többen, beleértve jómagamat is lelkesen üdvözöltük, tehát meg is fogjuk csinálni. Miután "én vagyok itthon" bizonyos mértékig védnökségem alá vagyok kénytelen venni a dolgot, tehát anélkül, hogy az egyéni kezdeményezéseknek gátja akarnék lenni pár alapvetést lefektetnék. Mostantól minden olvasó szóljon hozzá, hogy ha valakinek valami nem gömbölyű, akkor még változtathassunk!

1. Nem várhatunk a dologgal túl sokáig, tehát semmi szín alatt nem lehet ebből nyári esemény, akkor már mindenkinek más dolga lesz. Javaslom az esemény időpontjának április 9-e szombatot. Ha az időjárás nem megfelelő, szóval esőnap a rákövetkező hét szombatja 16-a és így tovább amig nem lesz jó idő, de feltétlen meg kell lennie a nyárfavirágzás előtt, mert vattát utálok enni.

2. Miután nem lehet tudni hányan leszünk és még véletlenül se szeretnék belebonyolódni az előre jelentkezés, utólag nem stimmelés ingoványába, az esemény alapvető formája ebédidőben tartott szabadtéri piknik, azaz mindenki azt eszik iszik délben és koradélután, amit akar, azaz amit maga és a többiek magukkal hoztak. A magunk részéről az eseményhez egy nem túlságosan megpúpozott 10 literes bográcsnyi marhalábszárpörkölttel, az ehhez szükséges bográccsal és tűzifával járulunk hozzá. Célszerű hozni evőeszközöket, poharakat és mindent amire a szabadban ülni leheveredni lehet, mert bár pár pallót egy-egy tuskóra rakva tudunk a tűz körül ülőhelyet kialakítani, de ha mondjuk 247-en lennénk akkor ahhoz kevés a deszkám, igy a hajóépítés vége felé.

3. Lehet vízről is érkezni, sőt aki vizijárművel érkezik, az külön piros pontot kap, amivel a későbbiek folyamán henceghet.

4.Ha valakinek bármi hozzáfűznivalója ötlete, javaslata van, kommentben közölje, hogy meg tudjuk vitatni itt addig. Ezt a négy pontot addig is minden blogbejegyzés végére oda fogom másolni, hogy nehogy valaki aki csak párnaponként figyeli a naplót diszkriminálva érezze magát, hogy nem értesült az eseményről, tehát MINDENKI meghívott korra nemre, pártszimpátiára való tekintet nélkül, aki a blog olvasója és egyáltalán nem peremfeltétel, hogy notórius kommentező legyen.