Hajónapló

 Ma búvárkodtam. Már régóta akarom megszemlélni mi újság a hajó fenekén. Hogy állnak a magnézium anódok, hogy gátol az algagátló. Nos kölcsönkértem a gumicsónakos "F"-től aki profi búvár, maszkot, sznorkelt, ólomövet, beöltöztem neoprénbe (ezt a jó kis kezeslábast is a "F"-től kaptam ajándékba) és délelőtt lemerültem a hajó alá. A dolog többféle tanulsággal járt. Ami pozitív, az anódok még bőven kitartanak, egy éve áznak a vízben, de dolgoznak, mert kirücskösödtek rendesen. Ami kevésbé pozitív, bár számítottam rá, hogy az algagátló úgy gátol, hogy az alga azért rátelepszik, csak könnyen letörölhető, mondjuk egy szivaccsal.  Ami negatív (számítottam is rá), de megoldható: 1.Mindenféleképpen meg kell oldanom a maszk alatt (vagy felett?)a szemüvegviselést esetleg kontaktlencseviselést, mert nem jól látok. Tudom...van dioptriás maszk is, de drága és bifokálisba meg biztos még drágább és cserélhetem kétévenként ahogy romlik a szemem, a végén úgyis fehér bottal fogok merülni. 2. Nem lehet tüdővel búvárkodni ebben a vízben. Merthogy az átlátszó tengervízben semmi gond. Az ember a felszínen úszva megnézi hol akar matatni, fölé úszik, vesz egy nagy levegőt, lemerül és látja, csinálja. Ugyanez a dunavízben 10cm-es láthatóságnál úgy néz ki, hogy az ember lemerül, aztán vagy odatalál a hajócsavarhoz mondjuk, vagy nem, mert az a menetrend, hogy odatapasztani a maszkot a hajótesthez és hozzálapulva megindulni amerre sejtem a célt. A levegőm meg vagy kitart addig, vagy nem, arról nem is beszélve, hogy ha cserélni akarok egy anódot ahhoz csillagkulcs, anya, anód és ezekkel munka, szóval LEHETETLEN. A megoldás amit már akkor kitaláltam, amikor a hajót még el se kezdtem építeni, de tudtam, hogy szükségem lesz rá, egy légzőautomata (az a második lépcsős reduktor amiből a búvár cumizza a levegőt) és egy száraz (tehát nem olajos) közönséges festőkompresszor, ami a deckről nyomja a levegőt egy 20m-es gumicsövön keresztül a pofareduktorba. Ezzel a hajó alatt addig dolgozom amíg villany van a kompresszorhoz. Hát így valahogy. Most a neten barangolok búvárholmikat nézegetve, az árak elég ijesztőek, pl kell egy rendes pántos uszony és hozzá búvárcipő, mert a papucsuszonyban hideg vízben lefagy a lábam, plusz nem lehet uszonyban a boszkalinán lemászni, sziklákon ki-be járni, kell ugye még maszk, reduktor, őv úgy 6 kiló ólommal, kompresszor, permetezőgéphez való félcollos cső...szóval egy vagyon. Amúgy sokan hiszik azt, hogy a "jachtosok" .....na azoknak aztán a bőrük alatt is pénz van, épp ma kacagott rajtam "J", hogy EZT 

a szandált én még megvarrtam és járok benne!

 Eszembe jutott, amikor tavaly a kötélboltban a nő panaszkodott, hogy a jachtosoknak alkudni van pofájuk, aztán micsoda márkás pólókat hordanak! Nos én még mindig azokat hordom, amiket vagy 15-20 éve kaptam a nevezési díj lefizetése után a balatoni versenyeken, illetve tengerész koromban vettem Szingapúrban, és a kötélboltban is ez a szandál volt rajtam. De biztos azt gondolta, hogy csak álca és csak kitataroztam magam rozogává.

Na miután szerencsésen túljutottam a búvárkodáson nekiálltam a következő feladatnak amit nem csekélység, legalább négy éve tologatok magam előtt. Ezt fejben nagyon jól kiötlöttem, de persze az elmélet rétje szép zöld, miközben a gyakorlat maga sivár, szikes valóság. Azt akarom ugyanis megoldani, hogy 1. Az üzemanyag hozzávezetést a géptértől 3-as acéllemez tűzfalakkal elválasztott oldaltankokból (két tank van, az üzemanyag vagy az egyikből, vagy a másikból megy a motorhoz) el tudjam zárni a kormányállásból bármikor. 2. Ez az üzemanyag elzárás gépháztűz esetén automatikusan bekövetkezzék. Ez úgy fog megvalósulni, hogy a golyóscsapok fogantyúira olyan mechanikát készítek és szerelek fel, mely nyugalmi helyzetben azokat egy rugóval működtetve elzárja. A csapok nyitása a rugóerő ellenében megfeszített huzallal történik, melyben egy "olvadóbetét" van, magyarul egy perlonzsínór darab, mely a motor felett van kifeszítve és ha tűz van, egyszerűen megolvad, elég, így a rugó azonnal elzárja a csapot. A kézi elzáráshoz meg odakintről egy bowdennel kihúzok egy stiftet, mely a huzalt tartja, azaz ugyanaz történik, mint amikor a zsinór elolvad. Ehhez kell valahonnan szereznem két olyan rugót, mely kb 3-5kg erő hatására 25-35 cm-t nyúlik, szóval olyan expanderrugóféléket. Nem tud valaki olyan helyet ahol ilyesmit lehet kukázni?

 Hú micsoda zuhé van! Látni nem lehet az esőtől 100m-re. Ebéd utáni alvásomból viharos erejű déli szél, majd  égzengés ébresztett, azóta váltakozó erősséggel esik. Délelőtt erőt vettem magamon és hazakísértem "J"-t aki mosás ügyben meglátogatta a "munkásszállást", ha ilyen idő marad, alighanem csak holnap tud visszajönni, egyedül leszek kénytelen szomorkodni utána a hajón. Csuda érdekes dolog ez, úgy összenőttünk, hogy még enni sincs kedvem egyedül. Amúgy azért mentem ...hogyismondjam...haza?, szóval a bejelentett lakcímemre, ami amúgy "J" lakása (nekem már csak a hajóm van, minden ingatlanomat a gyerekeimnek ajándékoztam, vagy használatba adtam), hogy megkeressem a szakadt régi vitorlaanyagaimat, melyeket egy zsákban őriztem (nem volt egyszerű megtalálni a túlzsúfolt kacatraktárrá süllyedt valahavolt otthonunkban), mert mindenféle napvédőt, kappákat akarok belőlük alkotni Amapolára. "J" még elment piacozni én meg kivárva a délelőtti eső végét visszamenekültem az undorító városból a hajóra a természetbe. Nos ebben az időben nem tudok dolgozni odakint, így kicsit ideültem a gép elé olvasgatni. Már ebéd után is belenéztem a napi sajtóba, na mindjárt fel is húztam magam ezen http://www.noltv.hu/video/3500.html . Írtam is egy jó hosszú kommentet hozzá, de mostanáig nem jelent meg, gyanítom még vakaródzik rajta a moderátor. Pedig nem voltam túl "vaskos", de kimondtam néhány általam vélt igazságot azokról, akik bűnös módon Bős-Nagymaros kapcsán aláaknázták a Vízügyet ezzel megindítva a romlást és most van pofájuk a nyilvánosság elé kiállni pampogni a régi hazugságokkal megvezetett oktondi riporter mikrofonjába (kibetonozott Dunameder), miközben múlhatatlan "érdemeik" vannak a mai helyzet előálltában. A NOL pedig az egészen csak a Fideszvezette kormány alázásáig talál az egészen fogást, pedig hát ez csak a füle az ellenségnek, le lehetne nyúlni a téma mentén akár a genitáliákig is, de hát az már nemcsak a narancsnál hanem a szegfűnél is mutatná mennyire rothad ez az egész bulgárkertészet. (na jó kis képzavart fogalmaztam ide, de aki figyeli a témát érteni fogja, a többieknek meg úgyis mindegy mi az igazság ebben a reménytelen helyzetben, ami a vizeinkre jellemző ) Amúgy napmintnap látom itt, hogy mennyire siralmas a Vízügy helyzete, most mindenféle közmunkásokkal próbálnak úrrá lenni az elburjánzó növényzeten és szeméthegyeken, el lehet képzeni milyen hatásfoka van annak a munkának amit az évszázadokkal ezelőtti eszközökkel (csak persze hitványabbakkal, mert a gereblye, söprű, lapát rosszabb minőségű lett azóta) végeznek quasi kényszermunkások. Fáj a szívem a vizekért, a vízgazdálkodásért és nem utolsósorban azokért az emberekért akik itt dolgoznak és elszenvedni kénytelenek az egymást követő kormányok ostobaságát!

Reggel hangosbeszélő hangjára és himbálódzásra nézünk ki, ismét pontont hoztak, visznek a Mahartos fiúk. 

A személyzet midig kevés, hogy nehogy visszajöjjön megegyszer a pontont taszigáló "Győr" motoros a bowspritemet veszélyeztetni, inkább átmásztam segíteni a köteleknél az egyszem ottragadt legénynek.

Ma amúgyis nagy jövés-menés volt, úgy tűnik beindult a sétahajózás.

 Itt járt a Szent Kristóf reggel egy csomó integető utassal,

 aztán délután jött a "Monarchia" 

akkora hullámokat verve nem túlságosan szép szovjet testével, hogy majd kiestünk a hajóból (szívesen nyomnék a hajóvezetője fejére egy barackot, eszébe nem jut, hogy visszavegyen az erőből amikor elhalad mellettünk a szörnyetegével), kisvártatva a tűzoltók jöttek a "Szent Flóriánnal",  szirénázva kék villogóval, érdekes módon ők lassan "siettek", nem tudom mi égett, de amire átzsilipeltek és odaértek valahova ezzel a sebességgel, ha az tűz volt netán...hát nem tudom találtak e még oltanivalót.

Végül már napnyugta után ismét feltűnt a Szent Kristóf, 

mely most is lentről érkezett, tehát  Csepet került.

 Valahol kirakhatta a népet, mert üresen csattogott el mellettünk az éjszakába. A fényképezőgépem vakuja csillan meg a mentőgyűrűk fényvisszaverő csíkjain. Apropos, ha már fényeknél tartunk, nem tudom látszik e a képeken, hogy nem látszanak a poziciós fényei?Egy ekkora hajónak! És még én aggódtam, hogy az enyémek elég erősen világítank e, hát ilyen távolságról Amapoláé a szemet kiveri!

 Ott hagytam abba tegnap, hogy vinnyog a duda. Na nem vagyok egy beletörődő típus, szétkaptam a szerkezetet és miután tisztába jöttem a működéssel, összeraktam a legjobb tudásom szerint és lássatok csodát rendesen mély hangon bőg ismét (na jó...két olvadóbiztosító felhasználása után) ahogy egy hajókürtnek illik. Ma amúgyis ilyen apróságok képezték a tevékenység tárgyát, voltunk biciklivel boltban kajáért, meg fürdőszobába csempét nézegetni az OBI-ban, továbbá hogy víziközlekedés is legyen, kihúztam csónakkal két úszó rönköt a meder széléből és lekötöztem a már ott parkoló tuskók mellé, alakul a téli tüzelőanyag. Közben csak egyszer estem vízbe amikor kimásztam a billegő fákra a csónakból és alig jött le több bőr a sípcsontomról, mint ami korábban már éppen begyógyult. Amúgyis úgy néz ki a lábam mint a rosszcsont gyerekeké, de teszek azért preventív intézkedéseket is a sérülések ellen, mert ma este például, miután másodszor fordult elő, hogy eltaknyoljak a csúszós meredek járón ami a pontonra vezet, (megint egy kis minusz bőr a lábamon, érdekes módon csak a bal lábam ami rendszeresen "kap egy kezet") végre beléceztem a "tyúklétrát", hogy harmadszor ne forduljon elő a dolog.

A hosszú téli pihenő után alászálltam a gépházba, kiszórtam az oda behajigált holmikat, pl az elszakadt szandálomat, merthogy a másik a vízbeeséskor elázott, tulajdonképpen ez iniciálta a gépházba kúszást, szóval eljött a szandálvarrás ideje, és ha már a gépházban megszűnt a kupleráj beindítottam a motort, ami ahogy szokás mondani "pöccre indult". Hagytam menni úgy 10 percet, hol üresbe, hol előre-hátra mocorgatva a kikötőpontont, minden a legnagyobb rendben, se víz, se olaj, se gázolaj nem csepeg szivárog sehol a motor környékén.

 Mindenféle dolgok jöttek közbe, van ez a fürdőszobafelújítás "J" szüleinél, ezt szervezem, csempét kellett nézni, meg vásárolni menni, meg hol ez jött látogatóba, hol az...szóval nem sokat tettem a hajó érdekében. Ma végre felszereltem a dudát, úgy tűnik megártott neki a felújítás, rozsdásan olyan hangja volt mint egy igazi hajókürtnek, most meg bekötöm, meghúzom a fogantyút a kormányállásban és nem ismerek a hangjára...visít!! Szétszedtem apróra, rá kell jöjjek mi történhetett vele, mert ez a hang nem tetszik.

Ma délelőtt meglátogatott Schilling Laci ex tengerész kolléga és magával hozta Balogh Pistát akiről már írtam, hogy az ő Verne nevű hajója volt Amapola ihletője, az ő rajzai alapján készítettem a tervet, a Vernét másfélszeres méretre nagyítva és sok minden mást a megváltozott anyag ( a Verne fa hajó) és igényeink szerint alakítva, de pl a rig szinte azonos lesz, persze méretarányosan. Pista, vagy ahogy Balatonon nevezik "Páter" művészember aki még mindig hagyományos eszközökkel fest, rajzol, dacol a computerkorral, 87 éves, Isten éltesse sokáig, valaha az iparművészeti főiskolán tanított grafikát, valamint csodálatos műszaki tehetséggel is megáldotta a sors, amúgy kora ellenére kiválóan mozgott a hajón, ilyenkor mindig megerősödik bennem a remény, hogy ezen a hajón még akár évtizedeim is lehetnek. Na jól elbeszélgettük az időt, de hát az idő leginkább pontosan erre való.

 Még sose láttam ilyen magasan a vizet itt a kisdunában. Minden ponton szabadúszóvá vált, a parton való fennakadásokat Ferivel és Pityuval, a sólyatér vasnyűvő vitézeivel könnyedén leküzdöttük, most a három ponton egymásra szorosan kötve ringatózik. Ha marad az a döntés, hogy következőnek kimegy a sólyára amire most kötve vagyunk, marad még kettő. Szóval nem nagyon kell új helyet keressek mostanában.

Összeraktam a megjavított, lefestett dudaalkatrészeket, erről János korábban azt mondta, hogy eredetileg Csepel teherautóduda, nekem hajókürtnek tökéletes lesz. Majdnem kész a felerősítő szerkezet is, mert a régi az már olyan rozsdás, hogy inkább újat csinálok. Ha már ilyen vörösrézszínűt festettem, kitataroztam ( "rozogává" lásd még "Na mi újság Wágner úr?") a "siont" is (tengerésznyelven a szellőzőkürtő), melyet még "R P"-től kaptam vagy három-négy éve, mert ő lecserélte a hajóján egy szép újra én viszont úgy gondoltam, hogy van ebben az ütött-kopott darabban fantázia, úgy érzem nem tévedtem.

  Az a helyzet, hogy ebben a hónapban 19-én kaptam az Emailt a Tmobiletól, hogy lejárt a  havi 3GB-om! 6-ika a fordulónap, tehát kevesebb mint két hét alatt. Korábban kitartott egy hónapig, de vagy én nézek túlsok pornót, vagy valami más suskus van a rendszerben. Ugyanis van a rendszerhez egy megnyitható "Adat Rekord" (Ez van ráírva...szerintem vagy Data Record, vagy Adat Jegyzőkönyv) ami szerint viszont még most is csak 2,8 gigánál tartok. Igaz azt írja, hogy az adatok csak tájékoztató jellegűek, a pontos értékért forduljak szolgáltatómhoz (vagy fel, gondolom, a lényeg, hogy fizessek előtte). namármost értem én, hogy "tájékoztató" a jelleg, de milyen tájékoztatás az, ha azt mondják, hogy 1,8 (merthogy kb ennyi volt az adatrekord szerint 19-én) és közbe  meg három?? Na ma elmentem a Lurdy ház béli T mobilehoz , ahol persze nem tudnak semmit, onnan elküldtek a Budafoki út T pointra ( még jó hogy nem a Zabriskie Pointra) ahol bő fél óra várakozás után felvettek egy panaszjegyzőkönyvet, amire majd kapok választ. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják magyarázni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egy jó volt a dologban, hogy az egyik ügyintéző hölggyel jól elbeszélgettünk közben, miközben a másik verte a keyboardot, ritkaság manapság az emberi hang, senki nem mosolyog, mindenki tele van görcsökkel és félelemmel, hogy a másik netán valamit akar tőle pedig neki is annyi a baja, hagyja békén őt mindenki, legjobb kerülni még a szemkontaktust is, pl amíg vártam a Lurdiban hogy kinyisson a bolt, elmeséltem egy viccet egy ablakpucolónak, nem mondom, hogy a világ legjobb vicce volt, de azt a fapofát amivel bámult rám...Amúgy kaptam egy részletes jegyzőkönyvet az elmúlt hónap internet adatforgalmamról és aszerint valóban 19-én értem el a három gigát. (jó sok összeadásomba telt) Viszont a jegyzőkönyv köszönő viszonyba sincs az adat rekorddal. fene érti. De majd a T mobile megmagyarázza. Úgy, hogy magyarázni már én is tudom majd, kérdés értem e.

Ma (illetve már tegnap, mert elmúlt éjfél, a ma esti programom a "vészhelyzet" befejező adásának megtekintése volt. Nem vagyok egy sorozatnéző fajta (ennél csak realityshownéző vagyok kevésbé), de ha csak tehettem ezt mindig néztem, mert egy részben volt annyi drámai helyzet, amiből mások három filmet csinálnak. Hiányozni fog nekem, őszintén a szívemhez nőttek a szereplők. Na mégegyszer..szóval ma a délelőtt elment ezzel a Tmobileba bringázással, délután szétkaptam a hajókürtöt és rozsdátlanítottam ahol kellett, lefestettem az alkatrészek egy részét, holnap folyt.köv. Este némi eső esett, már délután is ijesztgetett, sőt esett is egy kevés, ezidőre behúzódtam a cockpit ponyva alá és a navigációs oldalfények kappáiba húztam gumit, hogy a vihar le ne kapkodja őket.

Újabb nagy lépés a hajólevél megszerzésének kritériumaihoz. Kész mindkét oldalon a kötélkorlát.

 A felső szálak maradék rozsdamentes drótkötelekből, az alsók a bevonatos horganyzottból készültek. 

 Megjelentek az első óriásszitakötők. A vízben lévő lárvák azt hiszem a hajóból lelógó búvárszivattyú kötelére, csövére kapaszkodnak, és nem bábozódnak be, hanem valahogy átalakulnak, egy átlátszó törékeny, nagyjából  szitakötőformájú héjat maguk után hagyva  másznak ki a hajóra az imágók. "J" mint lelkes természetbúvár csodálja amint egy éppen  az árboctő kappáján szárítkozik, miközben a szárnyait lassan kezdi kibontani. Ehhez a hosszú potrohát görbítgetve szemmel láthatóan hidraulika folyadékot pumpál a gyűrött szárny merevítő csöveibe. Azt hiszem amikor a szárny már kifeszült és megszáradt, ezt a folyadékot valahogy kiereszti, így válik a szárny könnyűvé.  Ez egy majd félórás procedúra és ahogy "J" meséli, aki mindenféléket tud az állatokról amiket én nem, a legnagyobb megpróbáltatás a rovar rövid életében. Érdekes a fejlődés, miközben fajok kialakulnak, fejlődnek, majd kihalnak, a szitakötő valahogy azon fajok közé tartozik, melyek az elmúlt párszázmillió év alatt azt hiszem semmit nem változtak, legalábbis ha jól tudom a kőszénben is találhatók a maival azonos formájú lenyomatos példányai. Valahol láttam valami múzeumban, mert gyerekkoromban nagy múzeumlátogató voltam apám oldalán.

 Valamit nagyon nem értek ezzel a német járvánnyal. Spanyol uborka fertőzte meg fél nyugateurópát, persze ha igaz és már tízen meghaltak. Annakidején amikor még szállodás voltam, a véremben fürödtek a hűtőkamrák és konyhagépek kapcsán a HACCP rettenettel kínozva engem és mindenki mást, papírkötegek, tele kérdésekkel, melyekre rendszeresen pontos választ kellett adni és ha jól tudom az ISO is arról szól, hogy mindenről papírt kell gyártani. Tehát amit annakidején a paraszt, a kofa és anyám úgy maguktól tudtak és működött, azt most a termelők, szállítók, feldolgozók, csupa felsőfokon képzett szakember, mesterséf, papírral kell bizonyítsa, hogy tudja és jól csinálja. Ha van értelme a dolognak, akkor MOST halál pontosan ki kellene derülnie, hogy azt az uborkát ki mikor honnan és hogyan, szedre, rakta, vitte, adta, ette. Ha most élesben nem működik, akkor az egész papírgyártás egy kalap szart ér és csak arra volt jó, hogy emberek idejét idegeit pusztítsa, más, jobbsorsra érdemes energiáikat koptassa.

No ennyit a tejfölös uborkasalátáról. Tegnap kihagytam a naplót, mert nem sokat végeztem, miután állandóan esett, vagy éppen lógott az eső lába szóba se jöhetett a decken való munka, bent a cockpitban szereltem a drótokat, elkötöttem, megsaruztam a végeket, minden a helyén, ha összerakom és felszerelem a hajódudát, amit szétszedtem karbantartás céljából, lesz olyan hangorkán, ha meghúzom a fogantyút, hogy a holtak kiugranak Davy Jones ládájából. A duda, akár a pozíciós lámpák, az elbontott "Ráckeve II"-ről való, elég ütött kopott jószág, de amikor elkértem a hajószétverésre szakosodott  cigányoktól ami nekik nem volt érték, megláttam benne az értéket. Elsőre úgy tűnt tévedtem, mert amikor ráadtam a 12V DC-t csak valami szánalmas nyekergő hang jött ki belőle, bárhogy is állítgattam a hangolócsavarját. De hamarosan kiderült az ok. A spirálisan feltekert hangtölcsért teljesen becementezte a darázs ami belefészkelt. Miután fáradságot nem kímélve "J"-vel kipiszkáltuk belőle a belekövesedett anyagot, megjött a hangja, igazi hajókürt lesz belőle, csak még vízhatlanná kell tegyem és a rozsdás alkatrészeket, főleg csavarokat kell kicseréljem benne. Helyén a horgonycsőrlő kapcsolójának doboza és benne a három ér a távműködtetéshez. Ezen kívül tegnap nem sokat végeztem, sőt olyan álmosító volt az eső dobolása a ponyván a cockpitban, hogy még ebéd előtt(!!) eldőltem a padládán és elaludtam, ezt az áldásos tevékenységemet ebéd után folytattam.

Ma kisütött a nap, már reggel tüsténkedtem odakint. Leszabtam vagy harminc, 14mm hosszú vörösréz csődarabot, kívül belül lesorjáztam és kilágyítottam őket. Aki nem tudja hogy kell és esetleg érdekli; a lágyítandó vörösréz anyagot (pl a dieselnél használt tömítéseket), egy samottéglára helyezve gázlámpával vörösizzásra kell hevíteni, majd vízbe pottyantani. Erre azért van szükség, mert a nálam nagyobb tudósok azt állítják, hogy a vörösréz terhelés hatására idővel felkeményedik. Ehhez persze az kell, hogy legyen kéznél samottégla, gázpalack és hozzá puska szúrólánggal, de hát gondolom ez minden hajón van. ( :-)) ...viccelek ám!). A csődarabokat ezután, benne egy 5-ös fúróval megnyomtam satuban oválisra és az első két véget megpréseltam golyósprésen, nagyon jó lett, csak le kellett vágni, mert rájöttem, hogy nem azt a spannervéget fűztem be a kötélszívbe, amit kellett volna. Holnap folyt. köv. Két korlátlábat lefestettem véglegesre, hogy ha holnapra megszáradnak egyből rányomhassam a kötélvégeket, ezzel megspórolva  8 seklit.

Új madárcsalád érkezett a napozóhelyre. Itt még hat fióka van. 

A korábbi családból két kiskacsa maradt, mostmár szép nagyok, van rá esély, hogy megmaradnak. Kemény világ a vadmadaraké, valamennyi kacsa, akármilyen nemű is elüldözi a családokat bárhol is próbálnak letelepedni, folyamatos a harc a területért, van egy különösen agresszív pár, nekik nincs "gyerekük", egymással összehangolt akcióikban kifejezetten megpróbálják elszakítani az anyát a kicsinyektől külön irányba űzve őket, egyelőre sikertelenül, a látszólag fejveszetten menekülők előbb utóbb egyesülnek, miközben a kicsik hangosan sáp-sápolva  jajgatnak.

"J" etet mindent ami állat,   egész népes kolónia telepedett meg köröttünk, a kacsák már alig félnek, lassan kézből esznek, ha ez így megy tovább, de még egy nagy ponty, vagy mi a fene, legalább 30-40 centis is jön rendszeresen a kenyérdarabokra. Na mindig rosszallással néztem ahogy a kenyerünket feleteti a kacsákkal, halakkal, erre tegnapelőtt egy nagy láda száraz kenyérrel állított be amit kiudvarolt a büfés Misitől, attól kezdve eszik minden élőlény vízben és víz alatt, csak énnekem kellett erőszakosabban fellépni ma, miközben a nyálam csorgott a friss gyulai kolbászos lecsó illatát érezve, hogy ugyan nekem is adjon már enni, ne csak az állatseregletnek! 

 Korábban azt gondoltam, hogy a régi, kukázott  mentőgyűrűkről a festék levakarása gyorsan fog menni, na jó nagyot tévedtem. Itt  éppen "J" kézimunkázik vele és ez még csak az első darab (kettő az előírás erre a hajóméretre, de van még ezen kívül egy "uraságtól levetett" mentőpatkóm is), a másikhoz még hozzá se nyúltunk.

Rengeteget kínlódtam korábban azzal, hogy nem tudok szemüveget és napszemüveget hordani egyszerre. Ugye ha csak napszemüveget veszek fel alig látok, ha meg csak szemüveget, akkor elvakít a nap. Amikor vettem szemüvegre felcsatolható napszemüveg "előtétet" megoldottam az autóvezetés közbeni káprázásmentességet, de vízre ez semmit nem ér oldalt bejön a vízről visszaverődő fény. Ugyanezen okból nem ér semmit az amúgyis méregdrága fényre sötétedő szemüveg  se. Kaptam mindenféle ötleteket, tanácsokat amik mind használhatatlanok voltak és nem is értem, hogy ez egyedül az én problémám? Mert ha nem, akkor hogyhogy nincs rá "gyári" megoldás. Illetve egy van, a dioptriás napszemüveg, amit meg se mertem kérdezni mennyibe kerülhet vajjon. De én megtaláltam a megoldást és most közkinccsé is teszem, hátha másnak is van ilyen gondja. A szemüveg marad ahogy volt és ALÁ veszek egy kissé átalakított, az áruházi turkálóban aprópénzért vásárolt napszemüveget. Ezt megfosztottam a száraitól, melyeket vékony gatyagumival pótoltam és a két szemlencsét is lefűrészeltem az orrnyeregről és apró furatokon át egy kis darab madzaggal kötöttem egybe őket, ez elfér a szemüveg orrnyerge mellett. Így néz ki és tökéletes. Amúgy senki ne dőljön be az optikusoknak, akik váltig állítják, hogy az olcsó napszemüvegeket ne vegye meg senki, mert azok UV szűrése nem tökéletes, sőt ártanak a szemnek. A Tilos rádióban volt egy műsor ami kifejezetten ezt tárgyalta és ők is ebből a feltételezésből indultak ki, de az elmélet műsor közben dőlt meg, telefonált pl olyan laborból hallgató, ahol kifejezetten ezt vizsgálták és nemhogy rosszabb minőségű az olcsó szemüveg, de kifejezetten verte egy noname vacak a márkás termékeket. Mondjuk az megvan, hogy a drágábbak stabilabbak, erősebb a keret, stb, de optikailag tökmindegy mit használunk, egyszerűen nem érdemes rosszat csinálni, mert ugyanannyiba kerül a technológia mint a jó UV szűrőé.

Ma vettem műanyagbevonatos horganyzott 4-es drótkötelet, kötélszíveket és spannerokat a Szögkernél. Nem rozsdamentes semmi, minden horganyzott. Azt gondolom, hogy kibírnak rozsdásodás nélkül sok évet, nem kell mindennek evőeszközanyagból lenni a hajón. A szénacél, sokan nem fogják elhinni,  amúgyis jobb anyag mint a rozsdamentes acél, mely nem annyira stabil anyag, igaz, hogy nem rágja meg a rozsda, de sok év alatt (kevesebb alatt, mint ami alatt a nem rozsdamentes elkorrodál) átkristályosodik a szemcseszerkezete és hajlamos lesz a ridegtörésre. Ha jól emlékszem a "R P" mondta, hogy valami 8 évenként cserélni illik a rozsdamentes állókötélzetet. De a Moitessier is írja a könyvében, hogy horganyzott drótkötelekkel kötötte ki a villanypóznából készített árbocait, amikre betonvasból csinált hágcsót, márpedig ő másfélszer kerülte meg a "Joshuával" a földet, és összevissza hajózott éveket Óceániában, szóval nem feltétlen kell mindennek eszcájganyagból lenni egy hajón. És akkor még nem beszéltem az árak közti, majd egy nagyságrend különbségről. Csináltam délután egy présszerszámot, amivel az udvaron rozsdásodó  golyósprésben meg tudom nyomni a kötélvégeket. Merthogy ezt a műanyagbevonatos drótkötelet értelemszerűen nem lehet fuxolni. Van méretes vörösréz csövem, annakidején a Béla bócmantól kaptam a Viza szemetjéből (valami olajhűtőszerű csőkígyó tákolmány lehetett, mert igen mocskos), abból vágok szeleteket, kilágyítom a karikákat, egy szerszámmal megnyomom "8"-as formájúra amikor már benne van a drótkötél oda-vissza és akkor préselem rá a drótra. Annakidején a sárkányrepülőkre is így csináltuk, annyi volt a különbség, hogy a repülésnél aluminium csövet használtunk és "niko"-nak hívtuk, a vitorlázásnál, meg rézből volt és "niplinek". Ja és a repülésnél minden végre két darabot préseltünk a nagyobb biztonság végett. Amúgy ha jól tudom a kis bizbaz márkaneve "nikopress" és a technológiát meg "fülecselésnek" hívják.

Van egy nagyon ronda történetem. Összefutottam ma a "P"-vel aki 18 évig volt lakatos itt a csarnoképületben, mielőtt tönkrement volna a cég és lapátra nem tettek minden dolgozót idén év elején. Kérdezem mit csinál 60 évesen? Nos munkát nem kap, nyugdíjba nem tud menni, elvégzett (jópénzért) egy biztonsági őri tanfolyamot, most minimálbéren dolgozik, nincs bejelentve, zsebből fizetik, és csak úgy kapott állást, hogy a főnökének (!!) félhavi fizetést vissza kellett adnia az első hónapban csúszópénz gyanánt, máskülönben nem alkalmazták volna! Ennyit az emberek visszatereléséről "a munka világába". Nem nagyon tudok megalázóbb dolgot elképzelni a hétköznapok világában, mint azt, hogy ahhoz, hogy valaki dolgozhasson, még ahhoz is vesztegetni kell.

23:48 Villámlik és dörög. Már délután mindent lezéfeszteltem, mert a rádió 90km/óránál erősebb szelet jósol. Az imént amikor kint voltam körülnézni, minden, még a levegő szaga is nagy vihart jósolt. Ha Deni itt lenne, most megpróbálna a legkisebb lyukba is bebújni, annyira fél az égzengéstől. Mondjuk amióta vízen élek bennem is mindig van egy kis nyugtalanság amikor elkezdődik a tánc, a kötelek rángása, a hajó himbálódzása. Aki azt mondja, hogy nem így érez, szerintem nem mond igazat. Nos ki vagyunk kötve hat kötéllel a pontonhoz, az meg két vastag drótkötéllel a parthoz. Ennél többet nem tehetek a biztonságunk érdekében.

 Reggel kivillamosoztam Angyalföldre a Frangepán utcába a robogóért. Ez egy nosztalgiaút volt, nem tudom ki hogy van vele, de én mindig elérzékenyülök, amikor a szülőföldemen járok. A Frangepán 53-ban még áll a ház ahova születtem, az 58/b-t ahol később laktunk lebontották, ahogy a mellette lévő két házat is. Furcsa ilyenkor minden. Az embert megrohanják az emlékek, érzem a frissensült kenyér illatát ami a régenvolt pék műhelyéből áradt, ahova vittük a házilag dagasztott kelesztett kenyeret megsütni, amikor még egészen pici gyerek voltam, később meg már csak vásárolni jártunk oda 3Ft-os barna kenyeret. Fehér kenyér akkor még nem volt. Amúgy már a ház se áll, nemhogy a pékműhely.  Tőle nem messze volt a Jász utcában a borbély, ahová időnként elvittek, később egyedül mentem, Istenem de utáltam a nyakamban szurkáló, gallérba beleálló hajszálakat! Amikor már nagyobb srác voltam, mindig mondtam, hogy "ne tessék nagyon felnyírni", de hiába, az a borbély csak egyetlen fajta frizurát tudott csinálni, a kézi nyesőgéppel fel a tarkón jó magasra, bal oldalt elválasztva a maradékot.  Az utca egyrészében "lógarázsok" voltak, fuvaroskocsik álltak az udvarokban és nagy, gúla alakú, menettel becsavarozható "patkószögekel" és rossz autógumiból kivágott csúszásgátló sávval kiegészített patkójú, erős, vastaglábú, nagysörényű lovak ropogtatták a zabot a tarisznyából, miközben várták az istállókban a fuvart. Most a Vasas pályából kihasított  kínai piac hatására mindenfelé talponkajáldák, bóvliboltok. A régi épületekből alig pár áll. Helyettük újak, de néhány helyen embermagaságú gaz borította grund, szóval kevés emlékeztet gyermekkorom világára. A Béke út, Frangepán utca sarok lámpás kereszteződés, zebra van ott ahova annakidején az utcaseprő kiborította kétkerekű kocsijából az úttestről összesöpört lótrágyát, ahonnan az  talajjavítóként szolgált Marci bácsi és Anna néni bulgárkertészetébe. A kertészet helyére még '56-ban három munkásszálló épült, ezek most talán kb.  másfélcsillagos szállodák, hellyel-közzel a kínai piachoz tartozva. A Frangepán utca akkor még makadám út volt, aki nem ismeri ( Mac Adam kitalálója után) zúzottkővel borított bogárhátú út, nyáron időnként fáradt olaj permetezésével pormentesítették (hol volt akkor még a környezetszennyezés mint fogalom??), ilyenkor ha átment az ember a túloldalra és utána be a lakásba, az olajos talpával lábnyomokat hagyott a konyhakövön, anyám nagy bosszúságára. A velünk szemben lévő járda egy darabon cementlapokkal volt borítva, közel-távol ez volt az egyetlen hely ahol rollerozni lehetett az akkor divatos "csapágyas" rollerral (magyarul kiérdemesült golyóscsapágy volt maga a kerék), iszonyatos kattogó zajt csináltunk ahogy száguldoztunk a cementlapok egyenetlenségein, fugáin át, az őrületbe kergetve a  magunk közt csak "kiabálósnéninek " nevezett asszonyt, akinek az ablaka az utcára, pont erre a járdára nyílt. A Béke tér sarkán is más ház áll, mint egykoron, itt állt valaha az OVIT (Országos Villamos Távvezeték Vállalat) gyárépülete, ahol a nyári termelési gyakorlataim voltak 1960-tól '62-ig három nyáron át egy-egy hónap, ott kezdtem el fusizni, azóta se hagytam abba. Eltűnt a trafik a villamosmegállóból, sőt a megálló is, minden megálló máshol van, csak a 12-es és 14-es számok maradtak a villamosokon, de nem lehet már menetközben fel-le ugrálni a kocsikról, mert hol vannak már azok a nyitott peronú kocsik? Nem öntenek már alumínium öntvényeket a Szegedi út-Gömb utca sarki gyárban, nem javítanak autóbuszokat  a Csata utca -Gömb utca-Lehel út határolta, nekem, naponta arra iskolába járó gyereknek hatalmasnak tűnő nyerstéglás fűrészfogas tetejű javítóbázison. Szülőföldem, Angyalföldem, mivé lettél?

No szóval a robogóban a porlasztó és az égéstér beömlő nyílás közt van egy membrán, ez eltört, ezért nem indult a gép, merthogy emiatt nem volt rendes szívás, ez 11000 forintos szívás volt. Ahogy felpattanok a járműre és kanyarodnék ki a Reiterre...nédda, nincs index. Fordulás vissza, Tamás rámnéz; "na neee!" De bizony, Tamáskám nincs index! "Ahhoz nem is nyúltunk!" Hááát..akár igen, akár nem..Na nézzük! Kormány környéke szétszed, ott a duda, amibe az indexrelét is beintegrálták Yamaháék, párszor földhözvágjuk, hátha megjavul, de nem, szétszedni, javítani nem igazán lehet, csere némi átalakítással, merthogy persze pont ehhez való már nincs, szóval még 1800 és van index. Hazafelé még benézek a volt Ganz Mávaggal szemben lévő szaniterboltba akciós csempét nézni, van is választék és az ár se ijesztő, padló 1000 alatt, fal 1500 alatt négyzetmétere, első osztályú Zalakerámia, végre valami magyar termék! 

Idehaza felraktam a burkolatokat a robogóra, merthogy ha már úgyis szétkaptam kopaszon vittem a szerelőkhöz, ebéd, alvás, délután meg a horgonycsőrlő távvezérlésének vezetékeit, meg a kürt vezetékeit vezettem el a kiemelt gáz-irányváltókarok mellé az oszlopra. Ja és már nagyon untam, hogy letört az autóm ablaktekerő kurblija a baloldali ajtón, télen még csakcsak elvoltam nélküle, de ilyen melegben rohadt nehéz volt a kétcentis maradvány csutkával le-fel tekergetni az ablakot, ma azt is "kitataroztam rozogává". (Lásd még Fülig Jimmy levelei Őfelsége San Antonio hercegnek, Rejtőtelenek ne is törjék a fejüket!)

Feladtam a harcot. Tegnap kiszedtem a porlasztót, kitakarítottam mindkét fúvókát, van szikra, kap benzint mégse indul be. Beláttam, hogy ehhez az én tudományom kevés, megtanulni nincs kedvem, bedaruztam a burkolatoktól megfosztott gépet a WV csomagtartójába (már amennyi  befért belőle, mert a fele kilógott, de megkötöttem a tető csomagtartóhoz) és elvittem a Tomedes Tamáshoz, kínlódjon vele ő! Ezzel elment a délelőtt, délután jelenésünk volt a "J" szüleinél, ahol felvállaltam a fürdőszoba felújítás organizálását, utána társasházi közgyűlésen rágtuk a gittet este fél tizenegyig, szóval hajóépítés szempontjából abszolút minuszos napom volt, ma nekikezdek a kötélkorlátoknak, mert az is kell a vizsgához.

21:59 Őrület, hogy hogy el tudnak tűnni a dolgok egy ekkora hajón. Pontosan emlékeztem, hogy volt egy kb. 7-7,5 m hosszú műanyag bevonatú rozsdamentes, finom puha drótkötelem, talán 5-ös, vagy 6-os, mindkét végén réz(!!) kötélszívvel, sajtolt réz niplikkel. Eleve kötélkorlátnak való, bár nem arra készült. A történet a következő. Valaha, úgy 35-40 éve egy német dragonos úgy gondolta, hogy előregedett génuájától megszabadul és eladta a Krasznai Tóni bácsinak, aki használta sokáig, majd úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla ezért eladta a Perjés Piminek (Isten nyugosztalja mindkettőjüket, pontosan olyanok voltak mindketten, mint akik soha nem fognak meghalni...és mégis..:-(( ), aki amikor úgy gondolta, hogy már elöregedett a vitorla eladta nekem, aki gyorsan nyertem vele egy Magyar Bajnokságot 25-ös jolle osztályban (ekkor mondta Pimi, hogy túl korán vált meg a vászontól), aztán pár év múlva egy erősszeles napon kettőbe reccsentettem a génuát, szóval én már nem adtam el senkinek. De nálam minden előbb utóbb "riszáklingolódik", az anyagból napvédő ponyva lesz, az élkötelet meg  kifejtettem belőle, na ezt kerestem ma, mert az Isten is korlátkötélnek teremtette, de mindent (na jó majdnem mindent) átkutattam, eltartott egy bő órát és sehol.... De úgy tűnik meg lehet az agyat erőszakolni, csak kitartóan kell vele próbálkozni. Mert ahogy gyötröm az agyamat egyszercsak beugrott, hogy a fuxban egy egészen eldugott zugba préseltem be vagy két éve ...és tényleg ott volt szépen karikába tekerve. És pont méret az egyik oldalra! Hozzá se kell nyúlni, csak egy spannert rakni a végére. Persze ez csak töredéke a szükségletnek, mert egyrészt a hajónak két oldala van, meg hátulra is kéne tán valami...legalábbis a vizsga idejére és mindez duplán, hisz 30cm magasan is kell egy-egy szál.

Ma egy igazi csoda is történt velünk. És ez nem túlzás. Miközben a kötelemmel vacakolok a decken, "J" elkezd kiabálni és a vízre mutogat: " A bögrécském, a bögrécském!!!" Hosszú másodpercekig nem is fogtam fel a dolgot, merthogy akármi úszik a vízen mindig azt reméli, hogy valami rendkívüli kincset találtunk, most is azonnal mondtam, hogy az csak egy konzervdoboz, lebeg a fenekével felfelé, az alászorult levegőtől. De csak erősködött, végül beugrott a régesrég elfeledett (naná, freudi tudatom alá sepertem, merthogy én ejtettem be a Dunába a parti party utáni elpakolás során a két rozsdamentes bögrét, miközben megbillent a kezemben a tálca ahogy beléptem a hajóra) dolog és hogy "J"-nek akár igaza is lehet. De hát hogy lehet, hogy egy víznél nehezebb tárgy több héttel az elsüllyedés után magától felemelkedjen a felszínre, vagy 20 méterre attól a helytől ahol beleesett pont akkor amikor odanézünk??? Még mindig hitetlenkedve, de nagysebesen vízretettem a gumicsónakot és kihalásztam azt a valamit, amiről kiderült, hogy VALÓBAN a mi bögrénk, semmi kétség, fenekével felfelé éppencsak lebegett a vízen a beleszorult levegő(??) tartotta a víz színén, mert a pontonon a vödör vízben azonnal elsüllyedt amint "J"  kipróbálta nem lefelé fordítva beletenni. Merthogy felmerült (a bögre is, de most a gondolat), hogy talán eleve úszóképes, merthogy kettősfalú a hőtartás miatt, de nem, elsüllyedt amikor beesett és most sok hét elteltével valahogy felúszott, kívülről vastagon halikrával borítva, belül egy apró vízicsiga, de nem azok tartották úszva, hanem a benne lévő, alá szorult valamiféle gáz. De hogy hogy került oda??? Szóval egyszerű csoda. Na ilyenek történnek velünk.

Meglátogatott "horgonylánc" kommentelőm, akivel meg az a csoda történt, hogy éppen azon törte a fejét, honnan vegyen a készülő rádiójába forgókondenzátort, amikor meglátta a blogomban, ma eljött érte én meg boldogan ajándékoztam neki, mégis jó lesz valakinek az eredeti céljára és nem kell belőle horgászathoz nehezéket csinálni, ahogy "P" javasolta Emailjében. Cserébe hatalmas adag szalontüdőt hozott nekem a "Bábeléktól" https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08Al, felét meg is ettem ebédre, mit sem törődve "J" sűrű fintorgásával, aki még nézni se bírja ezt az étket, többek közt  szemmel láthatóan vonakodva rakta be a mikróba melegíteni is, mert hátha megfertőzi a gépet.

Délután kellemetlen munkába kezdtünk, a pontonon lévő hűtőszekrényt kicipeltük a partra a téli tüzelőanyagos sátor mellé. Az immáron másfél ember magasságú, egyelőre beazonosítatlan, vastag csöves szárú növényzet árnyékába helyeztem el egy raklapra és alaposan körbeszigeteltem a régi fekhelyek szivacsanyagával, letakartam úgy, hogy a hátlapján a kondenzátor ki tudjon szellőzni. Itt nem tűz rá a nap és reményeim szerint nem fog egész nap járni. Az áttelepítés másik oka, hogy hamarosan a kikötőpontonunkat kisólyázzák, nem tudom hova tudok majd kötni, remélem valami uszadék vas csak marad a vízen, mert nem szívesen állnék ki horgonyra, ki-be bocizni elég macerás lenne, pláne ha majd idén is lízingeljük Deni kutyát, amíg a "kisember" http://vizizene.blog.hu/ zongorázik Disneyéknek.

Déltájban hívott a robogószerelő, valami membrán tört el a gépben, jó hogy nem kínlódtam vele tovább, mert úgyse lett volna hozzá alkatrészem, még ha meg is találom a hibát, ő is azt mondta, hogy mázlijuk volt, egy darab volt már csak belőle ott ahonnan beszerzik. Hiába, elég régi és amúgyis extra darab, mert picivel több benne a köbcenti, mint ami rá van írva. Szeretem ezt a jószágot, főleg mert fele akkora mint a most divatos seggbosszantók, ugyanakkor erősebb és gyorsabb azoknál, bár előbb utóbb megválok tőle ("J" különösen nem pártolja, borzasztóan félt a forgalomtól), mert Amapolán tárolni, ki-berakni macerás. Holnap megyek a robiért.

 Helyén a rádió műsorvevő antennája is. Délután az eső beűzött a lakatos csarnokba és megpróbáltam életet lehelni a robogómba, mert lenne néhány vásárlás, amiért szerteszana kéne menni a városba, de bringával hosszú és veszélyes, BKV-val meg lassú. Nos nem kap valami miatt benzint a henger, porszáraz a gyertya akármennyit rugdosom, önindítózok (csoda ez a KOBE aksi, vagy 10 éve már hogy használtan vettem a robogóval együtt és egy  bő fél év állás után is pörgeti az önindítót mint a villám). A karburátor úszóháza tele bebzinnel...holnap folytatom a nyomozást. Sajnos az én motorszerelő tudományom megállt a 40 évvel ezelőtti 125-ös Csepelnél, 250-es Pannóniánál, de ez a karburátor alig hasonlít azokéra, tele van furmányos firlefrancokkal, még elektromágnes is van benne. Hajaj...utálom amikor valamihez nem értek.

 Befejeztem a kerékpárszerelést, ami tegnap az eső miatt félbeszakadt. A délelőtt nagyrésze duguláselhárítással telt. Úgy indult a dolog, hogy a mosogatóból a víz már csak nagy kínkeservvel folyt le. Na mondom semmi gond, hozom a csónakpumpát és seperc alatt kinyomom a dugulást. Nos hiába nyomtam, csak azt értem el, hogy nagy bűzölgés közepette a headben a mosdóból feltört a szennyvíz. Ez még tegnap este történt, kicsit elvoltunk a mocsokban tapicskolva további eredménytelen kísérletet téve, de aztán mára halasztottam a folytatást. Na ma nagy erőkkel vonultam fel (búvárszivattyú a Dunába, cső vége idebent, szóval még a hajót is el tudtam volna süllyeszteni), mindent szétbontottam, kipiszkáltam és átmostam, most lefolyik a víz, de "J" esküszik rá, hogy újkorában jobban, gyorsabban működött, hja újkorában az embernek is mindene jobban működik! Annyi haszna azért feltétlen volt a dolognak, hogy átmostam a bilgét, kitisztítottam a fenékvízszivattyút, most minden tiszta és illatos. Ha lesz rá ingerenciám még azt fogom csinálni, hogy egy éjszakára elzárom a fenékcsapot a mosdó-mosogató közös kifolyóágában és színig feltöltöm a lefolyót valami zsíroldószerrel. Nem szeretem amúgy ezeket a lefolyótisztító vegyszereket, mert alapjábavéve erős lúgok amik szétmarnak minden szerves anyagot, tehát környezetszennyezők, de tán ekkora hígítással ami bekövetkezik a kiengedés után azonnal, nem teszünk nagy kárt a természetben. Délutánra mindenféle terveket szőttem további munkákra, de az egészet elmosta a kezdetben csak időnként szemerkélő, majd a végére hatalmas trópusi záporrá erősödő eső. Így csak heverésztem a ponyva alatt olvasgatva, szunyókálva, végülis vasárnap van!

Napok óta nem láttuk a kacsacsaládot, ma nagy örömmel fedeztem fel őket a fatuskón

 (amit egyesült erővel húztunk ki a hajózóút széléről a part mellé a parti party alkalmával) napozva, a kiskacsák szépen fejlődnek, sajnos már csak ketten vannak. Egészen felbátorodtak a kezdetben még félénk madarak, gyakori tartózkodási helyük a tőlünk csak pár méterre lévő fatörzs, most se zavarta őket a jelenlétem,

  de amikor kimásztam a pontonra és közelebb mentem hozzájuk, a kacsamama mégiscsak jobbnak látta megindulni 

 és megfogyatkozott fészekaljával méltóságteljesen elpedálozott.

 Navigációs fények kipipálva. " Minden rendben, a lámpák fényesen égnek!". Délelőtt nekiálltunk ebédet készíteni, mivelhogy volt sütnivalónk. Eltekintve a folymataosan mindenbe beleszálló nyárfavirágpihétől, remek ebédet készítettünk a tegnap vásárolt öntöttvas platnin. (hogy miért kell ilyesmit Kínából hozni??) Először a kolbász és a krumpli megy a lapra,

 aztán amikor a kolbász kész jönnek a halszeletek. 

Életemben nem ettem még ilyen pangasius halat, "J" figyelte ki az akciós újságban, nagyon finom volt, most kicsit meggoogliztam, borzasztóságokat írnak róla pár siteon, hogy milyen szennyezett vízben tenyésztik a vietnamiak a Mekong vidékén...hát szerintem annak van igaza, aki meg azt írja róla (ráadásul élelmiszerszakértő), hogy ha mindennek utánanéznénk, semmit se ehetnénk.

Délután nekiálltam a csodás kínai csomagtartó kosarat felszerelni "J" biciklijére. Nézem az alkatrészeket, négy 5-ös csavarhoz három alátét, három 5-ös és egy 6-os anya, de hogy még egyszerűbb legyen a dolog az 5-ös anyákból egy nem megy rá egyik csavarra se! Nem nagy ügy, Amapolán minden méretű csavarból, anyából van pár tucat, némelyikből párszáz is, de szóval nem a szívem csücske a kínai dömpingárú. Ugyanakkor a csúcstechnika is kínai, pl a csodás, fényre sötétedő hegesztőálarcom is, ezért került a márkás termék árának hetedébe. Miközben sírok, hogy pusztul a magyar ipar, nincs eladható termékünk, hol tudunk mi ezekkel az árakkal versenyezni?? De hát nem nekem kell ezeket a gondokat megoldani, mert nem álltam fel a hordóra, hogy "szavazzatok rám!", de aki felállt, mert azt hazudta, hogy megoldja, mert tudja a megoldást és nem lesz semmi "megszorítás", az oldja meg! Ne csak az derüljön ki napmintnap, hogy ő is csak szorongatni tud, mitteszisten fájdalmasabbakat, mint a hülye elődje, amelyik belebukott a kétgombócos fagyi ára vizitdíjba. Ráadásul tagadja a dolgot és a pofámba hazudozik, hülyének néz folyamatosan. Persze...az emberek nagyrésze tényleg tökhülye, ez a demokrácia csődje, ők vannak többen, tehát csak ők számítanak, mert ők döntenek. Én meg....kiaf@sztérdekel mit ugat itt a Tengerész?! A karaván halad....

 Ma kirándultunk. Kibicikliztünk a Tescoba, mert akciós volt pár dolog, amit venni kellett. "J" állandóan figyeli az akciókat, amiről a reklámot mindig bedobálják az otthoni levélszekrénybe, én  korábban automatikusan kidobtam minden reklámot, de ő odafigyel a részletekre és beláttam, valóban érdemes. Ha az ember képes arra, hogy csak az akciós terméket vegye meg akkor amikor szüksége van rá, valóban lehet spórolni. Persze önfegyelem kell hozzá, mert minden más vásárlás csábításának ellen kell állni és csak azt szabad így is megvenni amire valóban szükség van. Péntek piacnap, ilyenkor szokott "J" hazamenni a Garayra, ma kitaláltam, hogy bringával megyünk ketten. Nem mondom, hogy túl lelkes volt az én drágám a sportos kirándulásárt, félt, hogy nem fogja bírni a távolságot, de beadta a derekát és nagyon vitézül bírta is a dolgot. Persze nem diktáltam erős tempót és odafelé félúton egyszer meg is pihentünk letelepedve fagyizni egyet az árnyékban. Merthogy már jólesik elbújni a nap elől, szóval itt a nyár. Kell az edzés, nem jó ha csak tespedünk a hajón. Szokás szerint többet vásároltunk, mint amit normális módon el lehet a kerékpár csomagtartóján szállítani, mondjuk odafelé beugrottunk az OBI-ba "J" bringájára venni egy kosarat, de ezzel is csak több lett a cucc, mert nem úgy van, hogy csak ráakasztom a kormányra és használom, hanem szét kell szedni kicsit a dolgokat a felerősítéshez.  De ahol a szükség, ott a segítség, éppen tépelődünk, hogy tudjuk a pékárút, zöldséget valahogy felgumizni az én csomagtartómra, felakasztani nylonzacskóban a kormányra, amikor a szomszéd megjelenik egy XXXL-es szuper "banyatankkal" (gyakorlatilag egy 50 literes zsák egy molnártargoncán), és azon töpreng, hogy tudná a kukába kidobni, mert neki már nem kell. "NEHOGY KIDOBD MÁR!!" Hopp beleraktam minden cuccunkat, és gumipókkal felkötöttem a fogantyúját a kerékpárom csomagtartójára és mint egy remek bicikliutánfutóval, hazagurultam vele Amapolára. "J" mindvégig a nyomomba volt és időnként tudósított a rakomány állapotáról, elmondása szerint néha egykeréken fordult utánam a "pótkocsi", de nem volt semmi "esemény". Hazafelé "J" a végén még le is előzött, prímán bírta a túrát minden korábbi kishitűsége ellenére, remek stílusban bringázik, nem dobálja magát mint a lányok közül sokan, amúgyis  férfias a stílusa, mert férfikerékpáron tanult és nem tud másképp fel és leszállni, mint a nyereg felett átlépve, hiába van női gépe, egyszerűen nem tud felszállni úgy ahogy a lányok. Csak a forgalomtól fél nagyon, de szerencsére egyre több a kerékpárút, ma se kellett sehol az autók közt szlalomoznunk, amit azért ha egyedül megyek és az a rövidebb út én azért gyakran megteszek. Hazaérve tartottunk egy vérnyomásmérést és minden paraméterünk megegyezett a gyári értékkel, szóval kell majd máskor is ilyen túrákat tennünk.

Ezzel el is ment a délelőtt. Délután folytattam a hajófar (pupának azért mégse nevezném ezt a kb. másfél négyzetméternyi fedélzetrészt) körüli tevékenységet, helyén a kis alu csőárboc, világít a horgonylámpa, fent van a digitális TV antenna, a farlámpába még be kell forrasztani a  hat LEDből álló fényforrást. és rá kell applikálni a rádió antenna pálcáját. 

A farlámpa az egyetlen, ahol nem gyártottam rézlemezből új fényterelőket, mert az eredeti alumínium olyan jó állapotban volt, hogy sajnáltam kidobni. Szóval azért én is "megalkuszom" olykor dolgokkal. Viszont a Tönkő Gábor féle hulladékból olyan remek csőkorlát lett a farlámpa köré, mintha mindig is erre való lett volna, védi a lámpát, remek kapaszkodó, szóval a hajóépítésben sok múlik a fantázián, ezért művészet. A horgonylámpa is Tönkő féle hulladék, egy NDK (!!) gyártmányú pici aranyos rozsdamentes lámpa, igazi bordázott üveggel, csak meg kellett javítani kicsit meg  egy új vörösréz zárólemezt csinálni a tetejére és máris új életre kelt, ahelyett, hogy a kukában végezte volna, átadva helyét valami "modern " műanyag vacaknak.

 Fent van a helyén a farlámpa. Mivel a horgonylámpa (amikor nem áll a hátsó árboc, aminek a hegyébe jön) is itt lesz hátul a rádió/TV  antennarúdon, be kellett húzni egy plusz vezetéket idáig a főkapcsolótáblától, mert egy korábbi koncepció szerint a horgonylámpa tápját a főárboc tövéig vezettem el, de a főárbocra egyelőre nem fog ilyen lámpa  kerülni. Remek dolog ha az ember egyedül dolgozik, mert senki nem dumál bele a "mithogyanba", de gyakran kellene mégis rövid időre kis segítség. Ezért még remekebb dolog, hogy itt van nekem "J" aki ilyenkor abbahagyja a főzést, sutty ketten berántjuk a vezetéket, kábelt, koaxot a macerásabb szakaszokra (volt egy pár ma is), aztán megy vissza a tűzhelyhez, én meg blankolok, forrasztok. Holnap, ha minden jól megy felrakom a horgonylámpát is az alucső végére és véglegesítem az antennák elhelyezését is, mert eddig ideiglenesen a lobogórúdon voltak, de mindig beléjük gubancolódott a lobogó, ami szégyen, na ennek lesz vége. Ha helyén van minden lámpa nagy lépést tettem a hajó "vizsgakészsége" felé, a jövő hónapban nagyon szeretném levizsgáztatni a hajót.

Tegnap este kinézve a bal oldali ablakon csodás holdfelkeltében gyönyörködhettünk.

 Reggel nagy mozgolódásra megyek ki a deckre, hát a Mahart Passnave viszi a kész pontont és hoztak egy kipofozandót is. 

 

Ilyenkor azt aminek lejárt a hatósági papírja kihúzzák a fiúk a sólyára (most a nemrég még elsüllyedt van ott, jókora nyílással az oldalán, teljes hosszban kirohadt az úszótest lemeze pár centivel a vízvonal felett azon az oldalon ahol az ütközővas miatt soha nem tudott rendesen kiszáradni a felcsapódó víz, viszont festéskor nem fértek hozzá. Kifejezetten konstrukciós hiba, az eredetileg szegecselt, még tán a lapátkerekes gőzhajókhoz készült pontont utólag alakították át, hogy passzoljanak az újabb hajókhoz.

Kissé aggodalmas képpel mentem ki a deckre megszemlélni mit csinálnak a fiúk, mert az egyikük szemmel láthatóan a bexarás határán tartotta el kézzel a kb. 25-30 tonnás pontont Amapola bowspritjétől. Megnyugtattak, hogy ha mégis nekimennének és eltörik, majd vesznek nekem újat, én meg megnyugtattam őket, hogy ez új és nagyon szeretem így ahogy van, van benne párheti munkám, úgy hogy ha letörik megfürdök a vérükben, többet nem lesz gondjuk az élet dolgaival. Mindnyájunk szerencséjére az orrsudár töretlenül áll a helyén, barátságosan búcsúztunk a fiúktól, akik Visegrádra vitték a "Visegrádot" a "Nagymarossal".

Nagyon belendültem. Az a helyzet, hogy alighanem ritkulni fognak a naplóbejegyzések, mert sokat melózok és nincs időm, energiám irkálni. De ha lesz valami érdekes azért mesélem. Tegnap szerteszana kellett rohangásznom a városban, pl. elvittem a kukázott repedt alucsövet meghegeszteni a Trakis-Hetrához a Nefelejcs u Marek József sarokra (az István utcából oda költöztek). ( http://www.trakis-hetra.com/ ) És képzeljétek el, egy fillért nem fogadtak el érte! Ilyen is van még! Szóval csak azt tudom mondani, ha valakinek hegesztésben gondja van, szüksége van bármire ebben a műfajban, hozzájuk menjen, mert megérdemlik. Az alucsőből lesz az ideiglenes horgonylámpa, TV antenna, rádióantenna árboc. Ma folytattam, fent van a helyén egy csomó dolog, elfáradtam, de még kibocizok megnézni, hogy alakult a piros oldalféány, hogy visszavettem az áramából, aztán kotrok aludni. 

Szakad az eső. De azt jósolja a meteorológia, hogy hamarosan eláll. Mondják, hogy májusi eső aranyat ér, de tavaly nem így volt. Annyi esett, hogy minden ránkrohadt a belvízben. Szóval akit a kígyó megmart a gyíktól is fél. Nem tetszik ez az eső. Meg a hideg se. Szégyenszemre begyújtottam reggel.

Örömmel állapítom meg, hogy alábecsültem az olvasótáboromat. Azt hittem nehezet kérdezek, de csak úgy jönnek a megfejtések a forgókondenzátorra. És egy vadiúj kommentező, horgonylánc aki az adatlapja szerint sehova máshova nem írt még soha, kifejezetten ezért jelentkezett be. Ha valóban kell neki és eljön érte örömmel ajándékozom neki.

20:10 Hát az eső ugyan elállt délelőtt, de egyfolytában ijesztgetett, hogy újra kezdi, szóval nem mertem a deckre kipakolni vasazni. Mit csinált a bócman amikor annakidején a tengeren a rossz idő miatt nem lehetett a martalócokat kihajtani rozsdát verni, meg festeni? Kötelet piombáltak (fuxoltak), ponyvát varrtak. Én is ezt tettem, a cockpitban, kappát varrtam a két oldallámpámra,hogy az időjárás ellen védve legyenek amikor nincsenek használva, mert nem tetszett, hogy az esővíz megáll a fa fényterelő  vízszintes részén, ami persze szinte soha nem vízszintes,  attól függ hogy áll, hogy épp melyik édesvíztankban mennyi víz van.

A sárkányhajósok nem ijednek meg a felhőktől, szorgalmasan gyakorolnak, bár a dobos nincs mindig velük, helyette a kormányos adja ütemes vezényszavakkal "az erőt".

Csak estére javult be az idő,  már a lenyugvó napot se lehetett látni, de az utolsó fénysugarak valami csodás fényárba borították a túlpartot, bár olyan laposan sütött a nap, hogy helyenként az innenső part fái árnyékot vetettek a túlpartra. Én már vacsoráztam, majdnem 8 óra volt és nem sok kedvem volt felállni, de "J" annyira ujjongott, hogy mégiscsak kimentem a deckre megnézni a lenyugvó nap fényében pompázó látképet, de nem bántam meg és teljesen igaza volt "J"-nek amikor így fakadt ki: " Most mondd meg ki lát ilyet rajtunk kívül?"

 Egész nap lógott a lába az esőnek. Nem mertem kipakolni a satuhoz a deckre, mert ha jön az eső elázok amíg összekapom a dolgaimat. A legegyszerűbb melóhoz is egy rakás szerszám amivel ki kell települni. Végülis idebent matattam a ponyva alatt, meg a szalonban a főkapcsolótáblán. Ez az idő pont arra volt való, hogy belőjem a piros lámpa áramát. Alighanem rosszul emlékeztem amikor pár napja a kommentekben tárgyaltuk az áramerősségeket. A zöld oldal durván 100mA-t vesz fel, a piros meg 130-at. Nos beraktam egy 20 ohmos ellenállást a piros oldal betápba (a lámpához már nem nyúlok) és egyből lement az áramfelvétel 100mA -re. Nem tudom ezek az aprócska ellenállások hány wattosak, de "halálosztó" a fülembe tette a bogarat és előszedtem a régesrégesrégen használt alkatrészes dobozaimat! Olyanok vannak benne, de olyanok! És mióta! REMIX olajos papír kondenzátor MNOSZ (!!!)  szabvány jelöléssel. Hát bizony ezeket a cuccokat még akkor gyűjtöttem, amikor középiskolás koromban gitároztam és csöves erősítőt akartam építeni. Az ember 50 év alatt sokmindent elfelejt, nekem is csak olyanok rémlenek már mintha egy pentóda fékezőrácsára 470 kiloohmos ellenállással kellett volna lecsatlakozni. Jééé...itt van a sárga fogkefetartóba épített két tranzisztoros (hú de új dolog volt akkor a tranzisztor!) erősítős detektoros rádió maradéka, amivel óra alatt lehetett rádiót hallgatni! Na szóval találtam 20 ohmos ellenállást amire az van írva, hogy 1/2 W az nekem untig elég, merthogy  P= Inégyzet X R, (bizisten gondolkoznom kellett rajta, de rég volt, hogy a villamos agyamat kellett használjam!), ami ez esetben 100mA-nél 0,2 W.

Mutatok valamit amit talán már meg sem ismer senki.

Pedig a szuperheterodin rádióvevő legfontosabb alkatrésze volt.  Na mi ez? Ezekre a kacatokra alighanem az életben nem lesz többet szükségem de nincs szívem kihajítani, a keresztkomámnak van egy saját elektrotechnikai múzeuma, ha nem kell senkinek használati célra, oda fogom vinni neki. 

20:24 Most nézem a maileimet. a Kisember nem tud kommentezni az óceánjáróról, de olvassa a blogot és meg is fejtette az alkatrészt. De nem árulom el, hátha más is töri még a fejét rajta.

Időjárásváltozás van. Borús volt az idő egész nap és erre fogom, hogy valami rettenetes lustaság vett rajtunk erőt, csak heverészni volt kedvünk. Na azért, rájőve, hogy a vajat elfelejtettük tegnap, azért kibicikliztünk a Tescoba és vettünk vajat. Ez volt a délelőtti program. Délután ahogy mondtam nem volt kedvem felkelni se  a szofáról. Aztán mégiscsak erőt vettem magamon és kiagyaltam hogy fogom felerősíteni  a farlámpát az antennaárboccal egyetemben. Neki is láttam szabni, hegeszteni a rozsdamentes anyagot. Hát egy kéjmámor a hegesztés az új hegesztőmaszkkal! Csak úgy odanézek és látok, előtte, közben és utána. Nagy marhaság volt, hogy spórolás okán  nem szántam rá magam előbb a vásárlásra. Rengeteget könnyített volna az évek során. A vastag anyagoknál kisebb a gond, ott van idő ívet fogni, de vékonyka lemezeknél amire ránéz az ember a normál pajzson keresztül, már ki is lyukadt, vagy leolvadt az anyag, vagy a másik eset, hogy teljesen rossz helyre ment a varrat. A saválló anyag hegesztésekor meg különösen hajlamos az elektróda "ragadni", de ha látom a végét mikor ívet fogok, ennek sokkal kisebb az esélye, mert biztosabban vezetem a pálcát. Érdekes volt, hogy amíg kicsit meg nem szoktam az új technikát, mindig nyúlkáltam (volna) a pajzs után, mert egyszerűen nem tudtam a bal kezemmel mit kezdeni. Lefényképeztem a helyére került, motorozáskor előírt, 225 fokban fehér fénnyel világító árboclámpát. Ez a tegnapelőtti éjszakai képen a középső fénypont.

Már csak három kiskacsa van :-((

A mai napot nem szerettem. Úgy indult, hogy tegnap pár darab híján elhasználtam a hegesztő elektródáimat, amikor a vizsgára való felkészülés jegyében nekiálltam a korlátlábakra a kötéltartó füleket felhegeszteni. Ezek ugyan meglettek, de további lakatosmunkaként kell készítsek egy konzolt egy "árboccal" a rudazatok bölcsőjére  hátra a hajó farára. Erre a rúdra fogom felszerelni a farlámpát, a horgonylámpát (ez ha majd egyszer felállnak az "igazi" árbocok átkerül a mizzen csúcsára), a műsorvevő rádió antennáját és a digitális TV antennát. Szóval ennek a karácsonyfának kell valamit összetákoljak, amihez a Tönkő Gábortól kapott bontott, korábban valami  rejtélyes célra használt rozsdamentes csőből készült konstrukciót fogom szétvágni és átalakítani. Nos bármennyire is utálok kimenni a városba, meg kellett tennem. Gondoltam kellemesen kibringázok a boltba, de ha már nekiindulok, szóltam "J"-nek, hogy nem kell a pékhez mennie, elhozom én a szokásos pénteki mazsolás-mandulás kalácsrendelést is. Na innen következett a megpróbáltatások sorozata. Merthogy nem csak kalács kell, hanem semmi kaja nincs már itthon, mindent felzabáltunk, tehát nagybevásárlás, plusz ki kell hozni a nyári ruhákat, amik az őszi mosás után otthon maradtak, szóval kiderült, hogy nem elég, hogy haza kell menni, de ráadásul autóval...ó jaj, hogy én hogy utálok a városban autózni! Nos délután négyre jutottunk el odáig (étlen-szomjan), hogy bent volt a hajón minden. Ilyen "apróságok" mint 60 liter tartós tej, 18 liter buborékos ásványvíz (ezt 1:2 arányban keverve isszuk csapvízzel, így épp hogy csak szénsavas),zöldség, gyümölcs, sütni-főznivaló rengeteg, meg két tengerészzsák ruha és persze az elektródák, amiből az egész expedició eszkalálódott. Nos elektródák...Azt kell mondjam amióta a hajót építem két dologra vágytam amikor a hegesztéssel bíbelődtem. 1. a dögnehéz trafó helyett egy inverterre, 2. egy olyan hegesztőpajzsra, amit 2.1 nem kell kézben tartani, hanem a fejemre illeszthető, tehát egy kezem felszabadul, 2.2 olyan ami fényre elsötétedik, tehát amikor apró pöttyöket, kis "hefteket" rakosgatok vékony anyagokra, látom amit csinálok, nemcsak úgy vaktában hegesztek. Az inverterre beruháztam már egy jó éve amikor a trafóm leégett és éppen akciós volt és nem bántam meg. Ma pedig megláttam a szakboltban álmaim hegesztősisakját amiből normál fénynél  látom pontosan hova rakom az elektródát és amint ívet fogok harmincezred (!!) másodperc alatt  DIN 8-13-asig beállítható értékre elsötétül az ablak. Nos nem kalkuláltam ezt a vásárlást, de nem tudtam ellenállni. Végülis a szememről van szó! Nem mondom hogy fillérek egy ilyen luxuscájg, de egy röhej, olcsóbb mint egy jó szemüvegkeret!

Hogy legyen képanyag a mai blogban is, megörökítettem a mai látogatóinkat. 

Sajnos már csak négy apróság kerülgeti a kacsamamát, néhány napja még legalább nyolcan voltak..ilyen a kegyetlen természet. Csak az erősek és a  szerencsések érik meg a felnőttkort. Nagy az esély rá, hogy a maradék négyből egy se, merthogy nagyon aprócskák még, bár nagyon igyekeznek, már legalább a duplájára nőttek mint pár napja amikor először feltűntek. Itt még békésen selypegnek, pedáloznak az anyjuk (és Amapola) körül, de hamarosan  erőszakosan közeledik egy huligán gácsér. 

A mama már borzolja is a bóbitáját, a kis csapat összezár és elinal. 

Esküdni mertem volna, hogy lefényképeztem a ma felszerelt árboclámpát, aminek 225 fokban kell előre világítani ha sötétedés után motorral megyünk, de hiába keresem, nincs a gépben, szóval úgy tűnik csak akartam. Sebaj, majd holnap. Viszont ez 

már sötétedés után készült. Felfújtam a gumicsónakot, leraktam a vízre és kieveztem a hajó elé. Hát csónakból elég nehéz fotózni. Át is eveztem a túlpartra és a beton szegélyre támasztott géppel kicsit jobb (bár kevésbé dekoratív ) lett a kép. 

Namármost a csónakázás nemcsak az olvasók (és jómagam) gyönyörködtetését szolgálta (csodás érzés volt a tükörsíma vízen csónakázni az éjszakában és szimatolni az olajfák áradó illatát), hanem ténylegesen meg akartam győződni a fényeim megfelelőségéről és jól tettem, mert nem vagyok megelégedve. Ugyanis ha jobban megnézitek a képen is látszik, hogy a piros fény erősebben világít. Már amikor az áramfelvételeket mértem a LEDek összeállításánál akkor feltűnt, hogy dacára az azonos típusnak, az azonos előtétellenállásoknak, a piros LED csoport valami 10-15 milliamperrel több áramot vesz fel. Akkor félretettem a problémát, de a különbség szemmel láthatólag mutatkozik a fényerőben. Úgy, hogy az áramot csökkentenem kell. A másik dolog, hogy  a hajó hossztengelyére nagyjából merőleges túlparton leléptem, hogy középről a hajó jobboldala felé lépkedve 25 lépés után vált láthatatlanná a piros fény, míg ellenkező irányban 35 lépés után tűnt el a zöld. Azaz; nem szimmetrikus a két oldalfény. Nem nagy dolgok ezek, könnyű lesz beállítani, sőt, ha így maradna se lenne belőle baj, de ha már ennyit dolgoztam ezekkel a fényekkel, legyen minden tökéletes! Amúgy a lámpák olyan baromi erősen világítanak, hogy amikor a csónakkal a hajó közelében voltam és véletlenül rájuk pillantottam, hosszas szemkáprázást okoztak.

A képek persze erős telével készültek, plusz nagyítás után kerültek ide, mert, különösen a túlpartól, csak hat (3 a víztükörről) aprócska, ámbár erős fénypontnak látszottak a "nagyképernyőn".

 Ki fogom írni egy táblára a járóhoz, hogy "NE ZAVARJ, ALSZOM!!"  Ma legjobb ebéd utáni álmomból vert fel két fiú, akik hajót jöttek nézni. Olyan dühös lettem, hogy mondtam jöjjenek vissza egy óra múlva, de már nem tudtam visszaaludni, mérgemben felkeltem és folytattam a melót.

Végre összeállt a működtető rudazat.  Jó sokáig vacakoltam vele, de hát amíg ezeket a mütyürkéket kiszabtam, öszehegesztettem lemezből, zártszelvényből... A baloldali kar az adagoló töltést, a jobboldali az irányváltót működteti. 

Nem kell hajlongani, csak odanyúlok és megy minden, nem kell levenni a szemem a "pályáról". 

A helyére raktam azt a bizonyos árboccsutkát is a gázpalackos láda tetejére. A vízszintesen előre álló lemezre jön majd a motorozáskor használatos árbocfény, mögé a csőbe jön az idegen lobogó. Kicsit furcsa jelenleg a "vezérpálca".

A szerkezet két csavaros szorítóval rögzül a ládatatőre.

 Ma is szép idő volt. De még kicsit a tegnapról, csak tegnap valahogy úgy elfáradtam, hogy nem volt már este lekierőm blogolni igazán. Szóval békésen matatok a satunál, csinálom a távvezérlés rudazatát, amikor erős csapkodást hallok a vízből (!!) a hátam mögűl. Hátranézek...JÉZUS!!! Egy feketeruhás alak vergődik a vízben az elsüllyedt ponton korlátja alatt!! .....Beletellt egy-két másodpercbe amíg felfogtam, hogy egy neoprénba öltözött búvár, csak úgy  sznorkerrel, maszkban, szóval semmi vész, nincs rajta uszony se, csak úgy csizmában, azért a nagy csapkodás, nyilván az előző nap folytatásaképp, amikor azon töprengtünk milyen technikával kéne kiemelni a pontont, éppen felderíti a víz alatti állapotokat. Ha búvár akkor meg hadd vergődjön, az a dolga! De egy pillanatig a frász jött rám. Délután meglátogatott Minyo, aki egy fotóművész és csinált teleobjektívvel képeket a túlparti lépcsőkről, mert most éppen ez vág bele a művészi koncepciójába, de mellékesen engem is megörökített munka közben, meg kicsit beszélgettünk is az élet nagy dolgairól.

Na ma reggel nagy jövésmenésre megyek ki a pontonra, megjelent a búvárcsapat, meg a szokásosak a sólyáról és nekiláttak a ponton kiszivattyúzásának, ami nem volt egy egyszerű történet. De délre megvoltunk vele, a lékesedés a vízvonal fölé került, így aztán némi nyers erőszakkal a fiúk ki is sólyázták a roncsot a partra. Némileg sajnálom a dolgot, mert ez a fenéken keményen ülő félig elsüllyedt nagy vas remek fix pont volt, amióta ősszel elmerült, nem kellett többet kötelezni a vízállásnak megfelelően, mert mindent, így a hozzákötött többi pontont, közte azt is amihez Amapola kötve van tökéletesen rögzítette akármekkora vihar is támadt. Na a pontonozással elment a délelőtt nagyrésze, de azért ma befejeztem a vasaim lefestését, holnap össze is rakom

 végre a motor-irányváltó átalakított működtetését.

Miközben dolgozom, körbevesz az élővilág, a parton jönnek mennek a rucák és "J" kedvence a cankó ( http://www.oiseaux.net/madar/billegetq.canko.html ) is fel

tűnik rendszeresen a parti köveken. Nem magyarázatképpen, de ezt a képet nyolcszoros telével csináltam róla és még ki is nagyítottam utána vagy ötszörösre, hát ezt az ő sasszeme egyből kiplankolja a parton, de én....még a képen is gondom volt megtalálni.

 A dolmányos varjú mindet észrevesz és miután megállapította, hogy nem vagyunk veszélyesek nyugodtan ücsörög mellettünk a korláton.

Jönnek mennek a mailek, kommentek dinghi ügyben, nos a korábban tárgyalt stitch&glue építés helyett én a screw&glue, vagy nail&glue eljárást alkalmaznám (mindkét elnevezést én ötlöttem ki), azaz forgácslapból, tehát hitvány és olcsó (? mi az olcsó manapság?) anyagból készítek pár építőbordát és arra hajtom a főzésálló rétegelt lemez palánkokat. Ettől a szépségen kívül súlymegtakarítást remélek, mert 6-os helyett 4-es anyagból készíteném a héjat, kihasználva, hogy a klinker szerkezet quasi hosszbordákkal merevít. Továbbá elvetném az ülések alatti légszekrényezést, mert egy partraszálló csónaknál ez értékes rakodóhelyet vesz el, helyette csinálok egy kihabosított kettős feneket, ezzel merevítem a taposófelületet, az oldalirányú huppogást az evezőpad a beleintegrált swertszekrénnyel és a távtartókkal inercianövelt kettős  párkányléc gátolná.

Ez a video mutatja, hogy az így készült csónakot bár nagyobb mint amit én tervezek, két ember könnyedén elbírja. https://www.youtube.com/watch?v=n3xjKXIKtyg&feature=player_embedded Az építés olyan 2:45-nél kezdődik.

 Szakad az eső és kinézve se tűnik úgy, hogy egykettőre "jobblétre szenderül" a nyirkosság. Lehet, hogy ki se lépünk ma a külvilágba. Legalább lesz időm válaszolgatni a maileimre, mert amúgy ha rendes "munkanapokon" megnyitom a Hotmailt, előfordul, hogy annyi gyűlt össze, hogy sajnálva az időt, csak úgy "foghegyről" válaszolgatok, netán kifelejtek valakit, állandó a félelmem, hogy valaki megsértődik, pedig igyekszem minden Emailt megválaszolni. Ennél jobban nem tudok spórolni, csak a lényegre koncentrálok, a feleslegesnek vélt megszólítást, elköszönést mellőzöm és a kapott mailbe tördelem a választ. És akkor még ott a blog, amit naponta "kötelező" írni, a kommentekre reagálni. Alapjábavéve szívesen írok, de amikor estére már nagyon fáradt vagyok és húz a testem lefele, hát olyankor nehezemre esik egy kicsit.

Gyakran kérdezik tőlem, személyesen és Emailben, (gyakran? Gyakorlatilag előbb utóbb mindenki megkérdi) "Mikor lesz kész a hajó?", "Mikor indul neki a világnak?", "Mikor vizsgázik már le a hajó?". Nos korábban valóban voltak határozott, majd egyre határozatlanabb elképzeléseim. Mostanára azt válaszolom mindenkinek, hogy "amikor kész leszek és/vagy amikor kedvem lesz!". Nem vagyok hajlandó hajszolni magam. Nem szabok határidőket magamnak. 42 évig mindig mindent határidőre kellett csináljak. Elég volt!

21:53 A nap nagyrészében esett az eső, de szerencsére a délután közepére elállt és még némi derengés is áttört a felhőtakarón. Ez azért volt szerencse, mert az utolsó tankból fogyasztjuk a vizet kedd óta és egy újabb hetet biztos nem tart ki az édesvíz. Márpedig vasárnap a legjobb vizet tankolni, mert ilyenkor nincs autóforgalom ami legázolja a slaugot. De az eső leállta után feltámadó szél fel is szárította nagyjából a talajt, így nem kellett a sárban húzgálni a tömlőt.

2:14 Most, hogy mindent megnézek a neten ami azt bizonyítja, hogy egy egészen kicsi és könnyű boci jó lesz nekem Amapolára, találtam egy kajütös tengerjárót. Na ennél kisebbbet még nem láttam. https://www.youtube.com/watch?v=VRr9OX7FnK0&feature=player_embedded#at=54

 Szép dolog.Elaludtam.  Most hogy megnőtt a letöltési sebességem éjjel három óráig nézegettem ennek a nagyon jóképű úriembernek a filmjeit (https://www.youtube.com/user/redbarnboats#p/u/81/Bd1n6oLO21s merthogy ha tükörbe nézek akkor is valami hasonló pofát látok...még egy pontosan ilyen piros jambósapkám is van, mint amit télen visel, és a szemüvege is az én öreg SZTK keretes munkaszemüvegemre hajaz). Mit mondjak lázasabban figyeltem mint a pornófilmet. (már csak azért is mert ebből csupa újat tanultam, ellentétben...) Tuti hogy télen csinálok egy gyönyörű bocit. Csak azon vakaródzok, hogy az a mániám, hogy klinker palánkozást akarok, de félek azt nehéz kívülről laminálni epoxi-üvegszövettel. Ilyet még ő se mutat. Tapasztalatból tudom, bár ez poliészterrel volt, hogy milyen nehéz a sarkokba laminálni, mindig eljön az anyag a hajlatokból. lehet hogy mégse klinker lesz. Iszonyatos sokat beszél az ember, amivel az a fő bajom, hogy jó ha a tizedrészét értem. (de nem jó..) Miután az angol tudásom javarésze az olvasott szöveg jól-rosszul való megértése és mondjuk franciákkal való angol beszélgetés, hát ez amerikaiul beszélővel semmit nem ér. :((   Nos kipróbáltam a YouTubefelkínálta google szövegfeliratozó programot....amiket az kiírt!! Megállapítom, a Google se tud amerikaiul!

20:33 Nagy nyugalomban dolgoztam a decken egész nap. Ezeket a goromba vasmunkákat jó időben a gázpalackos láda tetejére szerelt nagy satu környékén végzem. "J" közben sütkérezik a napon és megfigyeli a természetet.  Én éppen egy 6-os anyát próbálok a 2-es lemezhez hegeszteni mikropöttyökkel, hogy  az olvadék ne menjen a menetes furatba, miközben a szél fúj, lökdös engem, a hullámok meg a hajót. "J" szokás szerint észrevesz valami rendkívüli természeti jelenséget.

-Odanézz egy cankó!

-Aha..

-Nézd már!

-Hüm...

Miközben célozgatok a hegesztő elektródával, hogy milliméterre oda tegyem a varratot, ami persze nem megy könnyen, sikerül belenéznem a vártnál előbb felvillanó ívfénybe, remekül látok utána, csak a képernyő közepén, ahova nézek van egy fehér folt.

-Nézz már oda!

-Hova? Hol van?

-A parton a köveken. 

A part ugye végig köves, van vagy párezer kisebb nagyobb szikla.... 

-Melyiken???

-Azon a nagyon! Nem látod?

Nagy kő is van pár tucat a közvetlen közelben. Nem rejtem véka alá...

-Melyik nagyon? Van egy csomó! Legalább áruld el! Hány méterre? Merre?

-Hát ott...mutatom! Oda nézz ahova mutatok!!

Nézek..oda.....Semmit nem látok, pedig a fehér folt már kezd áttetszővé válni. Aztán meglátok egy  madárkát. Én valami komolyabbat vártam, ez meg egy kis izé...

-Az egy veréb!

-Eszed tokja! Az egy cankó...vagy egy csigaforgató.

-Jó.

Na így mennek a dolgok, a napjaink vidáman telnek, még a kőrözöttes kenyér amit vacsorázom is vidám.

 Estére rendesen beerősödött és délire fordult a szél, ami szokása ellenére hideget hozott. Amire elpakoltam a szerszámokat szinte vacogtam. Lehet hogy éjszakára befűtök.

 Folytattam a vasazást. Szuper idő volt, egész nap elvoltam a decken, szépen haladtam. Ma itt volt "K T" (abraxas). Kétféle hajótervező szoftverje is van a gépén, mutatta milyen egyszerű(???...neki) vele akár óriástankert is tervezni. Szóval nem kell különösebben rajzolgatnom a dinghihez, komplett szabástervet ad ki a gép, csak át kell másolni a rétegelt lemezre és kivágni,aztán már lehet is fűzni, ragasztani. Rendkívül látványos a tervezés, szinte kézbe lehet venni, forgatni, a pár pillanattal azelőtt "felskiccelt" hajót.

  Folytattam a vasmunkát. A decken dolgoztam egész nap, így egyből észrevettem, amit "J" már napok óta szívdobogva várt, megjelentek az idei kiskacsák. Anyjukat "kacsasorban" követve az egynapos csöppségek ott pedáloztak el a vízen Amapolától 20-30 m-re. Gyorsan hívtam az én drágámat, had gyönyörködjön a pingponglabda nagyságú apróságokban. Alighogy kiért a deckre, látjuk ám, hogy a dolmányos varjú megtámadja a családot, nyilvánvalóan "gyerekrablási" szándékkal, de a harcias kacsamama elhárította a veszedelmet. Hanem veszély veszélyt követ, éppencsak elűzte az egyik támadót, jött a következő, egy kanos gácsér vetette magát a derék családanyára és mit sem törődve a szerteszét spriccelő bukdácsoló aprónéppel, a szemük láttára megerőszakolta az anyjukat, sőt miután végzett, jött a következő briganti, de az már hoppon maradt, mert a kis család kimenekült a parti sziklák közé. Ilyen disznóságok történnek a közvetlen közelünkben. A bölcs természet gondoskodik a kiskacsákról, pont a csőrméretükhöz igazodó, legfeljebb ha 10-15mm-es apróhalak ezrei, de inkább tízezrei  nyüzsögnek a napmelegítette felső vízrétegben a hajó mellett, ezek is most kelhettek ki. Pár hete késő este olyan locsogástól hangos ívás volt odakünt, hogy bent a hajóban felfigyeltünk a szokatlan zajra, kimenve a deckre amikor megvilágítottam a vizet, félarasznyi halak tömege járta mámoros násztáncát, itt az eredmény. Szex víz alatt és felett, a szaporodás csodája, itt a szemünk előtt dúl az élet. "J" megszállott természerbúvár, órákig figyeli a halak, madarak életét, eteti a halakat az időnként ránkszáradó, vagy ránkpenészedő kenyérrel, megfigyelte például, hogy a ravasz szürkevarjú a halaknak bedobált kenyeret elzabálja a halak elől, de ami száraz kenyeret kirak neki a partra azt mielőtt elfogyasztja, letipeg vele a vízhez és beáztatja, hogy könnyebb legyen elfogyasztani.Szemmel láthatóan a varjak az intelligencia csúcsai a környező állatvilágban, amikor "J" kifésülte a Deni bundáját, a fűben hagyott "kutyagyapjút" az utolsó szálig elhordták fészket bélelni. Azt meg sose hittem volna, hogy a varjú rákot fog ( kirángatja a kövek közül a vízparton a siklókat is), ha nem a magam szemével látom  a pontonunkon otthagyott rákpáncélt, lábakat, meg a két nagy "szabóollót".

Remekül haladtam a dolgaimmal a jó időben, ha minden jól megy a hét végére megvagyok  a csutkaárbocon a lámpával és a kormányállásba a  kiemelt távvezérléssel, ennek az oszlopára alkottam egy bombabiztos, hajókürt működtető, leginkább WC lehúzószerű izét, meg ide lesz kitalálva a horgonycsőrlő FEL-LE kapcsolója is. Ez utóbbi most jutott az eszembe, teljesen megfeledkeztem róla, még jó hogy az ember naplót ír és ilyenkor kénytelen mégegyszer átgondolni a dolgokat.

 Rosszabb időre számítottam, de egész nap tudtam dolgozni a decken, bár kétségtelenül lehűlt a levegő, de leállt a viharos szél és legalább nem izzadtam. Lefestettem a kis árbococskát még két réteggel és ha már így belelendültem a vasmunkába, amíg a festékrétegek száradtak nekiálltam a motor és irányváltó vezérlés oszlopának, amiről már korábban beszéltem, hogy megemelem a karokat, hogy a kormánynál állva is lehessen manőverezni anélkül, hogy a szemem levenném a "pályáról". Délután jött a Gyula és hozta a megtuningolt hűtőkompresszor elektronikát, működik a kompresszor, de át kell alakítani a kondenzátort, mert bár annakidején zseniálisnak tűnt az ötletem a hajófenék belső oldalára ragasztott kondenzátorral, melyet így a külső víz hűt, de olyan szélsőséges a hőmérséklet ingadozása a külső víznek (0-25 fok), hogy lehetetlen beállítani a rendszer gáztöltését. Be kell építsünk egy léghűtéses statikus kondenzátort a hajófenékbe.