Ma délelőtt vásárolni voltunk, hajóépítés semmi. Én nem tudom miért, de semmi ünnepi hangulatom nincs. Mondjuk ha jobban belegondolok, nekem már minden nap ünnep. Aki még a lapát valamelyik végén van, annak öröm ha leteszik, leteszi pár napra és elmerül a magasztos gondolatokba, vagy leginkább a zabálás és vedelés kötelező nemzeti együttműködésébe, de minekünk ezekhez nem kell a Karácsony. Ha időnként leülök a hajóm orrába és nézem a csendes víztükröt magam előtt, gondolataimat szabadonfutóra engedve, közelebb vagyok Istenhez, mint aki faragott oszlopok, festett képek közt hallgatja a "közvetítő" igemagyarázatát. Na szóval csak ácsorogtam ott a szupermarketban és egyáltalán nem volt kedvem semmit venni. Amúgyis valahogy leszoktam az étel élvezetéről. Amikor eszem, igazából csak elverem az éhemet, aztán ha már nem vagyok éhes tolom magamtól el a tányért, a maradék lesz a vacsora. Szegény "J" csak kérdezgetett, hogy ennék e ezt vagy azt, de csak a vállamat vonogattam. Egyedül a szilvásgombócnál mutattam némi érdeklődést egy zacskó erejéig, amikor rákérdezett. Persze volt egy lista amit mind bepakoltunk a kocsiba és két kerekes "banyatankkal" haza is hurcoltuk vitézül. Na ezzel elment a délelőtt. Délután megjöttek "G F"-ék Ráckevéről két hajóval, őket kalauzoltam kikötőhelyre holnaputánig, amikor kiszedik és elviszik a hajókat. Éppen elpakolóban voltam, amikor még egy látogató, "F" jött csónaknézőbe némi naranccsal és vörösborral, ja és délelőtt itt volt "J" akinek az a szép kis klinkerpalánkos motorosa van, ő is jókívánságokat és egy piciny, amapolákat (pipacsokat) ábrázoló festményt hozott, amit felrakok majd a szalonba a falra. Sorra jönnek az Emailek, SMS-ek a karácsonyi üdvözletekkel, én majd a "tárgynapon" itt fogok válaszolni generálisan mindenkinek, addig töröm a fejem valami frappánson (nem biztos, hogy sikerül), mert ...hogyismondjam nehéz ezen a Karácsonyon és Szilveszteren valami új fogást találni. Bár alighanem szükségtelen is.
Juteszembe, most hogy becsuktam a blogot és látom, hogy temtomtól már jött is egy komment, szóval két dolog jut eszembe, az étvágytalanságom és kedvetlenségem újkeletű (és remélem átmeneti), a másik az, hogy nekiálltam a temtomtól és Mihalik Pétertől kapott diót megtörni a karácsonyi bejglihez, köszönöm mindkettőtöknek. Kicsit nehéz így másfél kézzel, alighanem befogom hozzá "J"-t is én csak töröm ő majd pucolja, mert az a nehéz nekem az erőtlen, suta, begipszelt bal kezemmel, komolyan mondom nehezebb mint a csónaképítés. Körkérdés. Ki mivel töri a diót? Én apámtól tanult módon vízpumpafogóval.
Ezzel a belső rész kialakítása egyelőre befejeződött, holnap átfordítom majd (persze segítséggel) a testet és elkezdem kívülről ragasztani, laminálni. Aztán ha fent lesz a dörzsléc, akkor kívül belül kijavítom és átcsiszolom az illesztéseket és döntök a színről, mert úgy tűnik, hogy mégse lehet natúrba hagyni az egészet.
No ez az a bizonyos árboctalp. Az 50X50-es zártszelvény az árbocot modellezi, ami az orrban lévő padon megy át.
Ma a fartükör belső oldalára felragasztottam még egy réteg 6,5mm vastag rétegelt lemezt, mert valamelyik nap itt volt a Török Ervin és amikor a tükör vastagságát nézegette, amire majd a motor lesz felerősítve "motorcsónaküzemben" eléggé ingatta a fejét. Korábban én is ráncoltam a homlokom az alkatrész vastagságát nézegetve, nos ma ezért vastagítottam meg még egy réteggel, bár lehet, hogy túlbiztosítás a dolog, azért ez a kis 2,2 LE-s Suzuki nem fogja tán annyira igénybe venni a szerkezetet..jpg)
Hát hiába reménykedtem, a megismételt röntgenfelvétel igazolta a gyanút, letört a bal kezem középcsontjai közül a sajkacsont tatja. Ami a mázli a szerencsétlenségben, hogy nincs elmozdulás. Tehát eltört, de maradt a helyén. Mellettem gipszeltek egy 80 körüli asszonyt, szegény üvöltött fájdalmában, merthogy neki helyre kellett húzni a kezét, ugyanez a törés, de erős csontritkulással, tetézve elmozdulással. Nagyon rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy bár fizetős szolgáltatás, de a "műanyag gipszet" választom. Még színválaszték is volt. Igaz, hogy ma megkaptam az internetes kereskedő cég ajánlatát, miszerint 880+ ÁFA egy tekercs ebből az anyagból, nekem meg 4000-be volt, de hát valakinek meg kell fizetni az egészségügyet ugyebár. Amúgy ez egy feltekercselhető epoxigyantával átitatott műanyag szövet, ami akkor polimerizálódik amikor helyére kerül, éreztem a hőhatást ahogy 15 perc alatt keményre kötött. Alatta van egy puha filcszerű anyag, nem tör sehol, könnyű és, bár "J" nagyon tiltakozik ellene, hogy folytassam a csónaképítést ezzel a kézzel (de azért bejött velem az OBI-ba venni olyan kesztyűt, ami megvédi a kezem és a "gipszet" a szennyeződés ellen, szóval tudja ő, hogy nem bír velem), de egyelőre úgy döntöttem, hogy nem állok le a projekttel. Fájdalmam amióta ezt a rögzítést felrakták nincs. Persze nem lesz könnyű, nyilván sok kínlódás lesz vele, de hogy meg se próbáljam arról szó sem lehet. A rögzítést még 11 hét és máris levehetem. Csak úgy megfordult a fejemben, hogy ha ez a masszív rögzítést két oldalt kiglettelem, aztán felragasztok rá tépőzárat széles csíkban, majd sikítóval elvágom, akkor szépen szétnyílik kétfelé, tehát mondjuk két hónap múlva levehetem, ellenőrizhetem mennyit gyógyult, majd összebogáncsolva ismét fixálhatom a kezem. Szóval ha a remélt gyógyulás nem tartana 11 hétig, hanem korábban is elmúlik a fájdalom, azaz összeforrt a csont, akkor hamarabb megszabadulhatnék ettől a macerás izétől a karomon. Persze nem merném ezt tenni, ha elmozdultak volna a csontvégek, de miután se a pénteki gipszelő szorításában, se a mai röntgenes csavargatás során nem mozdultak el a csontvégek, nem hiszem, hogy nagyot hibáznék egy ilyen próbával. Az ujjaimat meg egyrészt állandóan használni fogom, másrészt kitaláltam egy külön gyógytornát, egy diót fogok az ujjaim közt billegtetni, ahogy a bűvészek dolgoznak a "chichagoi golyókkal" ( 
Megmutatom mennyire elment a víz a Dunából. Ez volt az a tutaj, aminek az innen nézve bal oldalához kötöttem ki a csónakkal, amikor kimentem a partra. Aztán ahogy fogyott a víz, a végéhez, majd az onnan kitolt járóhoz. Na most már egyik se működik.
A komp amin a büfékocsi parkol félig a szárazon van, mellette a fehér motoros hajó negyedig, már csak a kis pontonok úsznak amiken ki-be járunk. Amapola még billeg ahogy járkálunk rajta, de gyanítom a kiel már az iszapban ül. 
Csepregi Gyuri kikötő pontonja is kiült a partra.
Ha visszaemlékeznek azok akik itt voltak a parti partyn, az a nagy fatörzs amit kihúztunk a mederből, most ott bal oldalon teljesen kint hever a sárban. Ha befagy a víz annyira, hogy rá lehet menni, felvágom az egészet láncfűrésszel tüzelőnek. Bár valaki említette, hogy neki szólt a vízirendőr, hogy nem szabad az uszadékfát hasznosítani, mert az a "magyar állam tulajdona". Nos vagy a vízirendőr fejében nincs egészen rend, vagy az államéban (mondjuk ez utóbbiban biztos vagyok).Mert ha így lenne akkor szedje ki az "állam" és hasznosítsa, hogy ne képezzen veszélyes akadályt a hajózóknak. Akinek tulajdona van az törődjön vele, mert a tulajdon nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár. Márpedig ha az uszadékfától én mentesítem a medret az "állam" helyett, akkor azzal én is rendelkezem. Oszt jónapot.
bocs de nem lesznek nagybetűk, meg más komplikált karakterek, egy kézzel pötyögök, gipszben a bal kezem könyöktől ujjhegyig. de csak sorjában. hiányoltátok a tegnapi képet, így néz ki az élére állított csónak ahogy ragad belefelé a koszorúléc.
Bent van majdnem minden aminek bent kell lennie egy bociban. A ragasztáshoz a sziloplasztos kartusba betöltöttem kb. egy deci megkevert és Treecellel beadalékolt epoxigyantát. Nos nekem nem működött a dolog rendesen. Először is ugye messze nem tölti ki a teret a gyanta. Amikor a dugót a végébe betuszkolja az ember akkor túlnyomás lesz a gyanta háta mögött, ami azonnal kiszökken a végén, amint kihúzza az ember a dugót a csöcs végéből. Aztán ez a légpárna megakadályozza a rendes adagolást, mert amikor abbahagyom akkor is nyomja az anyagot, amíg el nem megy a túlnyomás, hiába veszem le a préselést a kinyomórúdról. Szóval ezt elszúrtam, úgy kellett volna csinálni, mint az orvos az injekciós fecskendővel, addig nyomni felfelé tartva, amíg az anyag meg nem jelenik. Hölgyolvasóktól elnézést kérek, de a szilos kartus úgy viselkedett mint egy elszabadult hímtag ami kifogyhatatlanul köpködi a spermiumot. A gyanta ráadásul menet közben elkezdett melegedni, ami nagyobb mennyiség keverésekor előfordulhat, szóval fele a begyorsult öngerjesztő hőfejlődéstől bekötött a kartusba. Mindazonáltal sikerült némi szerencsétlenkedés közepette a padokat beragasztani a testbe. Tanultam a dologból, legközelebb kevesebb anyagot keverek, hidegebb hőmérsékleten indítok és felfelé fordított fecskendővel használat előtt kinyomok minden levegőt. Azért is írtam le a hibáimat, hogy mások tanuljanak belőle.
a fartükör belső oldalára fel is ragasztottam a második réteget, aztán abbahagytam, mert jött a kislányom egy esti beszélgetésre. Az orrtükör belső erősítése holnapra maradt. A fartükör még kap egy kisebb erősítést majd kívülről is, így ott ahol vitorlás üzemben a kormány, motoros üzemben a farmotor lesz felerősítve, 20 mm vastag lesz a tükör.
