Ma délelőtt vásárolni voltunk, hajóépítés semmi. Én nem tudom miért, de semmi ünnepi hangulatom nincs. Mondjuk ha jobban belegondolok, nekem már minden nap ünnep. Aki még a lapát valamelyik végén van, annak öröm ha leteszik, leteszi pár napra és elmerül a magasztos gondolatokba, vagy leginkább a zabálás és vedelés kötelező nemzeti együttműködésébe, de minekünk ezekhez nem kell a Karácsony. Ha időnként leülök a hajóm orrába és nézem a csendes víztükröt magam előtt, gondolataimat szabadonfutóra engedve, közelebb vagyok Istenhez, mint aki faragott oszlopok, festett képek közt hallgatja a "közvetítő" igemagyarázatát. Na szóval csak ácsorogtam ott a szupermarketban és egyáltalán nem volt kedvem semmit venni. Amúgyis valahogy leszoktam az étel élvezetéről. Amikor eszem, igazából csak elverem az éhemet, aztán ha már nem vagyok éhes tolom magamtól el a tányért, a maradék lesz a vacsora. Szegény "J" csak kérdezgetett, hogy ennék e ezt vagy azt, de csak a vállamat vonogattam. Egyedül a szilvásgombócnál mutattam némi érdeklődést egy zacskó erejéig, amikor rákérdezett. Persze volt egy lista amit mind bepakoltunk a kocsiba és két kerekes "banyatankkal" haza is hurcoltuk vitézül. Na ezzel elment a délelőtt. Délután megjöttek "G F"-ék Ráckevéről két hajóval, őket kalauzoltam kikötőhelyre holnaputánig, amikor kiszedik és elviszik a hajókat. Éppen elpakolóban voltam, amikor még egy látogató, "F" jött csónaknézőbe némi naranccsal és vörösborral, ja és délelőtt itt volt "J" akinek az a szép kis klinkerpalánkos motorosa van, ő is jókívánságokat és egy piciny, amapolákat (pipacsokat) ábrázoló festményt hozott, amit felrakok majd a szalonba a falra. Sorra jönnek az Emailek, SMS-ek a karácsonyi üdvözletekkel, én majd a "tárgynapon" itt fogok válaszolni generálisan mindenkinek, addig töröm a fejem valami frappánson (nem biztos, hogy sikerül), mert ...hogyismondjam nehéz ezen a Karácsonyon és Szilveszteren valami új fogást találni. Bár alighanem szükségtelen is.
Juteszembe, most hogy becsuktam a blogot és látom, hogy temtomtól már jött is egy komment, szóval két dolog jut eszembe, az étvágytalanságom és kedvetlenségem újkeletű (és remélem átmeneti), a másik az, hogy nekiálltam a temtomtól és Mihalik Pétertől kapott diót megtörni a karácsonyi bejglihez, köszönöm mindkettőtöknek. Kicsit nehéz így másfél kézzel, alighanem befogom hozzá "J"-t is én csak töröm ő majd pucolja, mert az a nehéz nekem az erőtlen, suta, begipszelt bal kezemmel, komolyan mondom nehezebb mint a csónaképítés. Körkérdés. Ki mivel töri a diót? Én apámtól tanult módon vízpumpafogóval.
