Bocsánatot kérek mindazoktól, akik nagyon kedvesen felajánlják segítő kezeiket az enyém helyett (mellé), de elvagyok, haladok ha lassan is, ha erő kell emelni, forgatni, itt vannak a szomszéd műhelyek dolgos kezei, amúgy meg egész jól sikerült eddig minden feladatot megoldani, szóval köszönöm, de nincs hálistennek egyelőre szükség semmilyen segítségre, de ha valamiben mégis, akkor ígérem időben szólok. Rám csak az egyedül végzett munka van jó hatással, ha már másodmagammal kell alkotnom, akár én vezetek akár a másik, már nem érzem jól magam. Már az is zavar, ha munka közben kommunikálnom kell, mert a gondolataim szárnyalását a beszéd sebességére és a szavakkal megfogalmazható eszköztárra kell lesilányítsam. Most meg az, hogy külön megoldásokat kell találjak a kezem különféle eszközökkel való helyettesítésére, kiegészítésére, éppen elég plusz feladat, nem hiányzik még az is, hogy ebbe a technológiába még újabb kezeket belekomponáljak. Szóval BÁRKI, legyen az a legtürelmesebb, legnagyobb szaktudású, legjobban irányítható munkatárs, csak idegesítene, bocs, kössz, de marad a megszokott egyedüli meló.
Ma a lakatos fiúk megfordították a csónakot, csiszoltam, széleztem, gletteltem, ragasztottam, alakul a fenék és oldalpalánkok, meg a tükrök illesztése. Néhány helyen beleszakadtak a drótok, akármennyire is igyekeztem csípőfogóval kihúzni őket, úgy megfogta az epoxi, ezeket síkba csiszolom sikítóval, ellesznek ott a deszkában a műanyag alatt.