Tegnap kicsit lazítottam hajóépítésileg. Elrobogtam a Marekba és végre befejeztem ott a dolgokat. felfúrtam az utolsó fali kapaszkodót, melynek az elhelyezése idáig családi spekuláció tárgyát képezte, meg eldugóztam a régi gázboyler kémény nyílását. A 100-as lukba pont jó a kilós őszibarack konzerv doboza egy kis papírral betekerve. Este beugrottunk a Dührer kertbe a Tilos rádió 20 éves szülinapi bulijára. Nem igazán megy nekünk ez a bulizás. A baromi hangos "zene" (na jó amit a másfél generációval fiatalabbak így neveznek) miatt csak ordítva lehet beszélgetni és engem feszélyez kicsit, hogy sokan ismernek én meg mindenkit elfelejtek amint megismertem és elváltunk, szóval amikor rámszól valaki, hogy "szia Tengerész" én nem szoktam kamuzni, hanem nyíltan bevallom, hogy bocs, de fogalmam sincs ki vagy, nos ez olyan kellemetlen. Fel is hívtam a Kisembert és mit tesz Isten éppen a Városligetben sétáltatta Deni kutyát, úgy hogy 10 perc múlva ott is voltak. Deni boldogan csókolt kezet "J"-nek és attól kezdve ott lapult az asztal alatt a lábunknál. "B" haza is hozott minket autóval Amapolára, a kutya a hátsó ülésen édelgett egész úton "J"-vel, szegény jószágot nagy csalódás érte, amikor nem szabadott kiszállnia az autóból, hogy elfoglalja helyét Amapolán, hanem tovább vitte a gazdája senyvedni a városi létbe.
Ma furcsa dolog történt velem, egész nap csiszoltam, kentem a fákat, illetve csináltam volna, de nem sokkal 12 után a tűző napon valahogy elkezdett belőlem kimenni az élet. Azt hiszem ezt hívják ájulásnak, sose történt velem ilyen. Visszamásztam a hajóra (a bociból csiszoltam a szegélylécet) és felüdülni meg lehűlni felpattantam a robogóra, rendbe is tette a hőgutás állapotomat a menetszél. Hoztam egy 13 kilós görögdinnyét a Tescoból, felét megettük, nem is kívántunk ennél jobb ebédet ebben a melegben. Alvás után folytattam immáron árnyékban, mert a nap átment időközben a hajó túlsó oldalára. Kész a steuerboard, holnap a másik oldal jön.