Tegnap reggel csak a "sebeimet nyalogattam", szóval tengtem-lengtem a nagy pontonmozgatás eléggé kivette belőlem az erőt, este pl. állandóan begörcsölt az összes lábam. Na aztán csak megembereltem magam, kihoztam a csarnokban a Syntexkereseknél tárolt járót (sokat köszönhetek nekik, azon túl, hogy tárolják a kacatjaimat, tőlük hordom a tisztított ivóvizet és mindenféle spéci ragasztó és dekorit anyagot kapok tőlük teljesen ingyen, mert ezekkel kereskednek http://www.syntex.hu/) és átcsiszoltam és lekentem a világos lazúrral, mert egy szezont üzemelt tavaly amikor másképp voltunk kikötve és ki kellett rakjam. Most ismét úgy állunk, hogy szükség van rá, főleg ha az ember két tömött szatyorral akar a hajóra beszállni. Na annakidején amikor elkészítettem ezt a járót (gangway), mindenféle ötleteim voltak, hogy mire és hogy fogom kirakni, volt gumilap, szőnyegpadló darab, deszkadarab, gerendavég alatta, feltámasztva, megkötve, fixen és rugalmasan, az eredmény siralmas. Mindenhonnan lecsúszott, elmozdult ahogy a hajó mocorgott és lecsiszatolta a lakkot a fáról. Beláttam, hogy itt csak a jól bevált ősi megoldás ami működhet, ezért ma esztergáltam két Danamid kereket. Ezeket  6-os rozsdamentes tengelyre raktam, amiket lemezre hegesztettem, a lemezt meg felcsavaroztam a fára. Csak hogyha valakit érdekel, miből épít a Tengerész hajót...lehet bemenni a boltba és rengeteg pénzért bevásárolni, néha (igyekszem minél kevesebbszer) én is rákényszerülök. A Danamidot nekem is vennem kellett, mert sehol kukában nem találtam ilyesmit, még a csigák görgőit esztergáltam belőle, abból maradt anyagom, mert én mindent elrakok. A 6-os köracél a Furtenbacher Tóni ajándéka, a lemezt meg a Tönkő Gábortól kaptam, csak akkor még egy kidobott árboctalp volt, maradt még belőle valamennyi. Na szóval ezekből szabtam, varrtam (mármint hegesztőaparáttal) ezt. 

Végülis nem egy nagy munka, a hajóépítéshez képest semmi. Mégis (lehet, hogy valakit untatni fog, de talán másokat érdekel), egy ilyen aprósághoz mit kellett előszedni, kipakolni a fuxban berendezett műhelyből a deckre a nagy satuhoz, majd utána elrakni, merthogy a szép időben nem akartam odalent a szűk helyen dolgozni. Amikor nekikészültem a fejembe vettem, hogy MINDENT összeszedek amire szükségem lesz, ne kelljen minduntalan lemászni valamiért amit lefelejtettem. Nos bármennyire koncentráltam nem sikerült. Kétszer vissza kellett mennem, egyszer firkapapírért, hogy lerajzoljam a méretek levétele után, hogy pontosan mit is akarok csinálni, egyszer meg a 6-os menetmetszőért és anyákért alátétekért.

Na szóval ezekre volt szükség egy ilyen semmi melóhoz:

Ceruza, pontozó, kalapács, tolómérő, rövid mérőszalag, derékszög, fúrógép, fúrók, olaj, rongy, két sikító (egy daraboló, egy csiszolókoronggal), hosszabbító kábel, "T" elosztó, kerekek, anyák, alátétek, lemezdarabok, 6-os köracél, menetmetsző, hegesztő inverter, rozsdamentes elektródák, hegesztősisak, salakverő kalapács, drótkefe, rozsdamentes Reisser csavarok, csavarbehajtó (ez nem "csavarhúzó", mert sokkal hatásosabb a megfelelő "bit"-et berakni egy 6,5-es dugókulcsba amit a Crova racsnis szárral tekerek így gyorsabb és kisebb az esélye a vízhólyagnak az ember tenyerén, amit ha sok csavart kell behajtani nehéz megúszni szimpla csavarhúzóval, bár olyankor akkus behajtót használok, az még hatékonyabb),  két pillanatszorító, kombinált fogó (ezt is lent felejtettem, de "J"-t küldtem le érte) továbbá szemüvegre klattyintható napszemüveg a baromi erős fény miatt ami a vízről visszaverődik, meg vödör víz a sikítózástól, fúrástól, hegesztéstől felhevült anyagok hűtésére. Hirtelen ennyi jut az eszembe, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam ki valamit. Az eredmény ez. 

Amikor már  elhelyeztem jött "J" , hogy próbáljuk ki úgy, hogy a kerekes vége van a pontonon, merthogy ő mindenütt úgy látta, hiába mondtam neki, hogy persze, mert ott a hajó volt magasabban a part meg alacsonyabban, de bár magyaráztam neki, hogy akkor a levegőben fognak lógni a kerekek ragaszkodott az ötletéhez. Az őrület közelébe kergetett vele, hogy mindenféle klocnik alápakolásával megpróbálta megemelni a decken lévő véget, hogy neki legyen igaza, ezzel teljesen instabillá téve az egész hóbelevancot, merthogy a "parti" vég alá mindenféleképpen kellett rakni valamit, hogy ne a vason csiszálódjon a fa, de ő attól félt, hogy ettől túl meredek lesz a járó. Végülis azt mondta, hogy fordítsuk meg, szóval belátta, hogy nekem volt igazam, de persze el nem ismerte volna, én meg nem szóltam egy szót se , ugye "tartsuk tiszteletben barátaink agybaját" (na melyik Rejtő könyvben volt ez?), továbbá az alápakolást egy szőnyegpadló darabbal és az amúgyis szükséges kötéllel oldottam meg, így neki se kell magasra lépnie, marad a családi boldogság.