Hajónapló

Állandóan kell valamivel foglalkozni amihez semmi kedvem. Pl megnéztem a hajóvezetői papíromat, hogy hátha lejárt az orvosim és nehogy baj legyen belőle (hogy ez minek??), naná, hogy a múlt hónapban lejárt. Menés tegnap orvoshoz, mondjuk nem nagy ügy, barát az orvos, már nyomná is a pecsétet, de betelt az okmány. Na külön papíron igazolás, azt ma bevittem a felügyeletre ( amúgy Nemzeti Közlekedési Hatóság Hajózási Fenetudjamicsodaésatöbbi, merthogy minden NEMZETI, kíváncsi vagyok mikor nyílnak meg a Nemzeti Buzibárok), na azt hittem én naiv, hogy seperc alatt cserélik az okmányt, frászt, 30 napon belül kiküldik lakcímre ( ja és 3000) , vagy telefonálnak, hogy mehetek érte, én ez utóbbit választottam. Hogy egy ötperces okmánykiállításra miért kell esetleg 30 napot várni... mert EZ MAGYARORSZÁG. A felügyeleten összefutottam Mészáros Attilával, az öreg "Mösze" kisebbik fiával, aki azóta, hogy Siófokon az apjával egy klubban vitorláztunk apró srácból kopaszodó 30-assá változott, mindig megdöbbenek ezeken, hogy már nincs rajtuk karúszó, hanem lediplomáztak, meg a TV-ben látom egyiket-másikat mint szakértőket, pénzügyi elemzőket, kikötői zsivány TASz elnökként tűnik fel és amikor rájuk csodálkozok, megjegyzik " hja az negyedszázada volt", nekem meg tegnap. No "Kismösze" hobbija a gyermekmentőzés és a mentőmúzeum. Átsétáltunk a múzeumba a Kresz Géza utcába http://www.mentomuzeum.hu/magyarorszagi-mentes-tortenete ahol tárlatvezetést kaptam tőle. Sose tudtam, hogy létezik ilyen múzeum és nagyon örültem, hogy végigmutogatott mindent, a remek tárlaton. Még a pincében is voltam, ahol '56-ban a sebesülteket operálták, minden eredeti, vagy legalábbis korhű, még az áporodott pinceszag is. Apró részlet, a forradalom idején válogatás nélkül elláttak minden sebesültet, legyen az szabadságharcos, ávós, vagy szovjet katona, a kapuban mindenkit lefegyvereztek és nem válogattak, az utolsó vérplazmát egy orosz kiskatona kapta. Dr Orovecz Bála aki megszervezte a mentést valami csodálatos előérzettel senkiről nem naplóztatott személyes adatokat, csak annyit, hogy férfi vagy nő és hány éves, ennek következtében az eseménynaplókat nem lehetett felhasználni később a megtorlások idején. tegnap hazahoztam a kislányomtól Kormi cicát, aki náluk vendégeskedett amíg mi Horvátországban voltunk. Kicsit aggódtam mennyire szokott el a hajósélettől, de mintha el se ment volna, végigszirénázta a ketrecben az utat a robogó csomagtartóján hazafelé, aztán rövid nyafogás után pont úgy csinál mindent ment régen.

Szóval az a helyzet, hogy megint azért sumákoltam itt a blogban, mert nem célszerű világgá kürtölni, hogy Horvátországba készülünk vitorlázni Rácz Tamás barátunkkal, akinek hajója van ott. Nem szívesen tértem volna vissza arra, hogy egy "blogolvasó" kirámolta az őrizetlenül hagyott Amapolát. Ráadásul kicsit hosszasabb lenttartózkodásra készültünk, miután tavaly a (számomra) emlékezetes vízpumpa havaria lehetetlenné tette a hajózást. Na idén még annyi se lett belőle, 6 nap után itthon vagyunk, de hát ember tervez, Isten végez, az apropó a sajnos, de haladok sorban, arra is sor kerül.

Vasárnap hajnalban indultunk, hogy időben elérjük a Zadarból induló kompot ami kivisz a szigetre ahol a hajó áll. Az csak ott derült ki, hogy nem 16, hanem 18 órakor indul a komp, szóval alhattunk volna még két órát, de legalább körbesétáltuk a múltkorinál kicsit jobban Zadart, azaz Zárát, ahogy magyar időkben hívták. Mert jelentős magyar idők voltak itt (is), bár  mindig is horvátok lakták, csak valami okból különféle olyan egyéneknek, akik koronát viseltek, de nem itt laktak, belpolitikai okokból fontos volt ennek a városnak az elfoglalása. Velence például állandóan megjelent a várfalak alatt és hajókkal ostromolta, de a mi Nagy Lajos királyunk is errefelé mozgolódott, gondolom a  rácok ha már muszáj volt urat választani maguk fölé őt gondolták kisebb rossznak ( a történelem nem változik, csak ismétli önmagát, sz@r, lesz az uralom, de melyik lesz a kisebb??) mert sokáig a magyar uralkodóval szövetkeztek, de aztán valamikor a XIV században a velenceiek elverték Lajosunkat (Toldi Miklós ellenére) és elfoglalták Zadart, ebből az alkalomból, hogy ne csak az ostromot követő vidám gyilkolászásról, szabadrablásról és különféle leleményes módokon meggyalázott feminákról legyenek emlékezetesek, építették ezt a kaput a (z akkori) kikötő torkába a várfalba.Na ezt nevezem kikötőnek!Ide aztán se bóra, se ellenség be nem jön!  Ahol ott a piros ház jobb oldalán a bejárat látszik az nem ám  a nyílt tenger még, hanem egy várfalak alatt kanyargó csatorna, ahonnan a betolakodót(mondjuk a bórát azt nem) nyilazni, ágyúzni, olvasztott ólommal és egyéb forrókutyaszarokkal locsolgatni lehetett. Gondolom ahhoz, hogy most itt csónakot, hajót tarthasson valaki, legalábbis 12 generáció helybenlakó felmenővel és egyéb érdemekkel kell rendelkezzen. 

A tengerparton sétálva egy nagyon lebarnult emberre leszünk figyelmesek, csak közel érve derül ki róla, hogy egyrészt egy óriás, másrészt azért barna, mert bronzból van, ott ücsörög egy kikötőbakon és amit a kezében tart az nem egy könyv, merthogy messziről olvasó négernek néztem, hanem egy csigahéj.Aztán beautóztunk a kompba ami elvitt bennünket Bribinjbe ami a  Dugi otok-on ( otok = sziget) van, onnan tovább autózva értünk Veli Rat falucskába ahol a kikötőnk van. Szépen indult minden, akkor még nem sejtettük, hogy... (mint Pelikán József a gátőr) de erről később.

Kezdetnek felszereltük a T által a tél folyamán szabott "lazy jack"-eket, amik ma már nem a történelmi ( http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/c/c7/Lazy_jack_diagram.PNG/300px-Lazy_jack_diagram.PNG&imgrefurl=http://en.wikipedia.org/wiki/Lazy_jack&h=336&w=300&sz=21&tbnid=xTjbAzAGSVFmbM:&tbnh=92&tbnw=82&zoom=1&usg=__hhQS-xmOVcdQI8lWmuQXzJ-hpgI=&docid=ovVQUxI2JO3FfM&sa=X&ei=VybZUbfVNMyP4gSzmYDABw&ved=0CEMQ9QEwAg&dur=458) köteles megoldás, hanem a perzening lézidzsekkesített változata, a hagyományos madzagok egy zippzáras hosszú tokkal kiegészítve, melybe beleomlik a vitorla amikor leejti az ember és bezippzározva majdnem könnyedén eltüntethető a vitorla. Ehhez persze szerelni kellet, pl nem maradt el az árbocmászás sem.

Közben a női kezeknek is akad munka, T hajója mostantól USA (delawarei) helyett horvát lobogó alatt és zadari lajstromszámmal működik, aminek főleg anyagi okai vannak  (amúgy legdrágább a magyar lobogó, naná, egy ilyen hatalmas hajózó nemzetnél mint a magyar, nem ám mint a senki amerikaiak akiknél valami 50 dollár a költség), de pl.horvát hajó kiköthet sok helyen ahol idegen nem.

A lazy jack remekül néz ki, hiába, ha valakinek van pár diplomája, néhány évtized egyetemi oktatói gyakorlata, egy-két kandidátusija, egész jól elboldogul a varrógéppel. Viszont amivel szegény T nem boldogult el jól az jelen esetben az egészsége volt. Alapjábavéve már betegen indult el velünk, de ugye vitorlázó ember egy kis heveny gombamérgezéssel kapcsolatos májkárosodástól nem esik kétségbe, pláne ha a kezelőorvosát is sikerül erről meggyőznie, szóval úgy indultunk, hogy T beteg ugyan még egy kicsit, de majd menet közben rendbejön. Hát ez nem sikerült. A javulás helyett az állapota egyre romlott,  gyakorlatilag nem tudott enni, J például remek túróscsuszát főzött, itt látható az én adagom és az övé. Amúgyis ösztövér alakja folyamatosan csontvázasodott, a bőre pedig egyre jobban hasonlított egy kezdő leprására

végülis Zadarban fejeztük be a kórházban a nyaralást ahonnan csak némi infúzió után helyezték ideiglenesen szabadlábra. Megjegyzem, és NAGYON hangsúlyosan jegyzem meg, annak ellenére, hogy idegen állampolgárról van szó, angolul jól beszélő orvosok kifogástalan pár órás ambuláns eljárás során csináltak teljes labor, EKG, belgyógyászati kivizsgálást, diagnosztikát és sürgősségi terápiát, gyógyszerrel ellátva bocsátották útra további magyarországi kezelésre persze, de hazaautózható állapotban. Nemrégi János kórház-beli, ezen blogban bőségesen részletezett tapasztalataim alapján teljes bizonyossággal állítom, hogy a világhírű magyar egészségügyben azt amit a horvátok három óra alatt csináltak, ahhoz egy magyar kórháznak három nap kellett volna. Hátha meghal közben a páciens és akkor egy gonddal kevesebb van, a temetés meg a kormány legújabb leleménye következtében úgyis kedélyes családi gödörásási hepening.

11:35 T az imént hívott, rosszabbul van megint ( kiment belőle a horvát elsősegély) és az ügyeletes kórház a Szt.János nevű hullagyár. Kezdünk nagyon aggódni.

18:42 Nézem az RTL híradóját félszemmel, miközben Benkó dixielandet hallgatok a youtubeon. 12 milliárd forintból akar a rendőrség technikai eszközöket beszerezni az autópályákra a gyorshajtók fülöncsípésére. Tegnap úgy 600 km-t vezettem autópályán hazafelé, nagyrészt a maximális 130 km/óra sebesség közelében és néha, ha kellett kicsit annál többel. Nem gondolom, hogy attól, hogy egy túlságosan közeli előzéses szituációt elkerüljek helyenként felmentem 140-re, valami rettenetesen veszélyes lettem volna a forgalomra. Viszont az a fehér BMW-s egy helyen már Budapest felé közeledve, ahol három sáv van és én a középsőben  ballagtam 130-al egy nemrég a jobb szélsőben haladó autót előzve, úgy gondolta, hogy nem tértem elég gyorsan vissza a szélre, magától értetődő természetességgel akart elszáguldani mellettem jobbról. Tehát nem balról szabályosan a teljesen üres belső sávon. Ez bizony életveszélyes. Szerencsére magyar vagyok, tehát számítok a szabálytalankodóra, látva a szándékát, indexeltem és  kotródtam le gyorsan jobbra, mire visszavágott középre. Az egésznek olyan autóversenyzéses, kivágok-bevágok jellege volt. De az autópálya nem versenypálya. Az igazi veszélyt nem az abszolút gyorshajtók jelentik, hanem a tolakodva szabálytalankodók, akár bőven a maximális sebesség alatt is. Ezeket 12 milliárd költség alatt is ki lehetne szűrni, csak némi kreativitás kellene hozzá. Nekem pl az jut eszembe, hogy levideózni a leállósávban előzőket, bevágókat, sávok közt cikázókat, tehát az azonnali életveszély okozókat helikopterről ( akár távirányítású modellről, párszázezres tétel) ezeket a következő leágazásnál motoros rendőr kivezeti a sztrádáról, kiszállítja, jogosítványát elkobozza, autót autómentő sofőrrel együtt elszállítja. Ha újra levizsgázik a kocsit az aktuális piaci érték 50 %-án visszakaphatja. Ha céges autó, a céget az autó új értékére bírságolni.(érdekes lesz amikor a papíron veszteséges, a 40 milliós autó tizedével bejegyzett törzstőkéjű költségleírásra alapozott adócsaló cégeket büntetik így). De hát a kreativitás, ellentétben a technikai eszközökkel nem megvásárolható dolog. Ezért pillanatnyilag hiányzik a rendőrség eszköztárából.

Juteszembe, hungarikum. Előttünk terepjáró, hátul felpakolt biciklikkel, cuccokkal tömve, jön a tengerpartról. Sokat várunk utána állva az autópálya kapunál. A másik sorban már négy autó is elment. Na mire várunk? A koma számlát kér az autópályadíjról, hogy megspóroljon vele némi adócskát. Ahogy magyaros jelenség amikor a 10 éves gyerek bemegy a boltba radírt, ceruzát, füzetet venni és természetesen mondja a cégnevet a számlához. Ezek ugyanolyan magától érthető specialitásaink, mint a sz@rulvezetés, legyen az autó, vagy állam.

Más.Félszemmel a TV " A lényeg" c műsorát nézem. Nédda! Obersovszki vitatkozik! Nem a szokásos alázatos, nyalonctekintetű  mikrofonállvány ahogy a Fidesz alanyokkal beszélget. Aztán rájövök kivel beszélget ilyen tökösen. http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/07/07/19/A_Lenyeg_2013_julius_7_.aspx  22:55-től tessék csak nézni milyen kétségbeesetten próbálja belefojtani a szót a gyerekbe! Nagy baj lesz ebből Péter! És ráadásul a riportalanyé az utolsó szó, kihagyott a figyelem, sehol bevágva a végére egy Selmeczi Gabriella, vagy Gulyás Gergely, hogy narancsosra  faragja a végét. Hova lett a "vörös farok" elvtársak?!

RP aki Ausztráliában él, de most éppen a Földközin vitorlázik, küldött egy Financial Times cikket. Ezt írja: 

"A Financial Times szerint Gyorben van a vilag legnagyobb auto motor gyara
Evi 2 millio motor!"Ezt válaszoltam:

Ez így van. A valahavolt győri vagon és gépgyár a létező szocializmus utolsó éveiben is jól működő teherautó és autóbusz alkatrészgyár volt, sokfelé szállítottak hátsó hidakat (ugye az egy aránylag komplikált rész a meghajtással és a differenciálművel ), ez adta az Audi motorgyár alapját. Komáromi ismerős mondta, hogy nagyjából 5000 ember dolgozik be a gyárnak a környéken. És akkor ezek a Jobbikkal karöltve egyfolytában nyomják a multiellenes háttérdumát, mert a tömeg azt kajálja, hogy mi magyarok állati klassz gyerekek vagyunk, csak a mocskos tőkések meg a bankárok( akik meg  pláne zsidók) kizsákmányolják az országot.  Azt elérték, hogy a Mercedes amelyik Kecskeméten épített gyárat (még a korábbi kormány idején kezdték, de már Orbán vágta át büszkén a szalagot ), lemondott a tervbevett magyarországi bővítésről. Amióta egy éjszaka ötlenek ki törvényeket amiket egyéni képviselői javaslatnak álcázva másnap a kétharmaddal megszavaznak, ezzel megkerülve az illetékes bizottságokat amik azért jöttek létre, hogy kiérlelt törvények legyenek, tehát Orbán gyakorlatilag rendeleti úton kormányoz, elbizonytalanodott a befektetői kör. Gyakorlatilag komoly befektető nem jött ide az elmúlt 3 évben. Te se vinnél pénzt oda ahol kiszámíthatatlan a pénzed sorsa. Kitalálta ezt a parasztvakítást a rezsicsökkentéssel. Ezzel elhitette a tahókkal, hogy nem ők fogják fizetni a terheket, hanem a mocskos külföldi gáz-, áramszolgáltatók. Miközben a szemétszállítás, a vízellátás, a kéményseprés az épületfenntartás, magyar, sőt önkormányzati cégek kezében van. Ezek majd az így szerzett veszteségeket megkapják állami támogatásként, szóval az adófizetők fizetik maguknak a rezsicsökkentést. A multit meg nem lehet megsarcolni. Majd annyival kevesebbet költ a rendszer üzemeltetésére és ugyanúgy lepusztulnak a hálózatok mint ahogy minden lepusztult ami állami kézben van. Aztán ha végképp összedől a szolgáltatás, majd eladják maradványértéken valami kínainak amelyik lehet, hogy elkezdi bontani és eladja ócskavasnak az egészet hisz az övé. Mi meg világítunk gyertyával. Miközben ezeket a sorokat írom megy a köztévében közpénzből a fideszpropaganda, hogy " Az előző kormány eladta a közműveket külföldi cégeknek, akik extraprofittal zsákmányolták ki a magyar embereket, de ennek vége a kormány 10 % -al csökkenti a költségeket, ezzel megvédi a polgárait". Már csak a "Wall Street hiénái"-t hiányolom és igazi Rákosifeelingem lesz.

Lásd még http://www.stop.hu/belfold/figyelem-amikor-a-rekorddontest-ismetelgetik-hazudnak/1151980/

Tegnap J hozott egy Jobbikos lapot amit  bedobáltak a levélszekrénybe, a Jobbik 30 %-os közműdíj csökkentést szorgalmaz ( a rezsicsökkentés eleve hazugság, a rezsink nagyrésze a kaja ára ami folyamatosan nő, ma kint voltam a piacon, egy levesre való zöldség kettőnknek 500 Ft volt, de erről kuss van), eszembe jut a régien  tanult anyag, hogy " a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet során a közszolgáltatás egyre olcsóbb, végül ingyenes lesz". 

Röviden. Mai állapot szerint csúszik az indulás. Az okról most nem beszélnék. Nem tudom pontosan mikor tudunk elindulni és azt se, hogy a megváltozott viszonyok közt fogok e tudósítani a blogban az eseményekről. Ma kaptam ezt. http://hetivalasz.hu/itthon/halyogkovacsolas-65359/ Hát igen. Ahogy mindig emlegettem, a mobilgáttal nem mint műszaki eszközzel van a probléma, hanem azzal ahova és ahogy használni akarja a Tarlós. Merthogy úgy tűnik egyszemélyes vesszőparipájává vált a dolog. Valami borzasztóan beteg dologgá vált a politika, ha valaki pozícióba került úgy tűnik nem meri megengedni magának a visszakozást bármilyen és bármennyi észérv is áll szemben a mániájával. Tarlós ráadásul mérnök, értenie kellene az akadémiai véleményt, meggyőződésem szerint pontosan érti is, mégis képes arra a kifejezetten sumák hazug politikusi  (micsoda szégyen, politikusnak lenni azonos a hazudozóval) magyarázatra mellyel kimazsolázza abból azokat a mondatrészeket, melyekkel saját magát igazolja, holott az egész nem erről szól. Micsoda rettegés lehet szakhivatalnoki berkekben, hogy senki nem meri ellene felemelni a szavát. Mert azért azt nem hiszem, hogy a Fidesz oldalon mindenki hülye. Csak bolsevizmus van. Mostanában Lánchíd rádiót hallgatok. Valahogy ott maradt rajta a kereső. Eszem megáll. Pár napja a Kósa Lajost interjúvolja egy senki mikrofonállvány és a Lajos folyamatosan, megszakítás nélkül hazudik vagy negyedórán át. Ma hallom a köztévében Orbán Viktort idézni: " Magyarország legnagyobb eredménye a rezsicsökkentés."  Hát ha tényleg ez a szánalmas parasztvakítás a legnagyobb eredmény ( ha ő nem tud nagyobbat felhozni akkor biztos sokat törte a fejét előtte és nem talált mást) akkor baromi nagy sz@rban vagyunk.

Ha már Duna, befejeződött nagyjából az árvízvédekezés technika bontása. A raktárakba visszakerültek a szivattyúk, aggregátorok, a lakókocsi amiben a fiúk waccsolták a gátat a "hozzánk tartozó" ( 7 éve vagyok itt az 1-es szakaszmérnökség területén mint bérlő, szoros szimbiózisban élve velük, egészen idetartozónak érzem magam) gödi szakaszon. A gépekből leengedte az üzemanyagot, kitakarította a karburátorokat az az egyetlen ember aki erre a feladatra még rendelkezésre áll. Apró történet. Még az árvízre való felkészülés időszakában a gátőrök átnézték mijük van és beküldtek egy motoros szivattyút, hogy nézze meg már valaki a műhelyben, mert az istennek se indul. Megyek arra és látom, hogy a karburátor leeresztőcsavarján folyik a benzin a földre. Mondom a Ferinek " Te itt folyik a benzin kifelé!". Mire azt mondja " Nézd meg az ujjaddal hány oktános a benzin!" Hüm, rosszat sejtek, beledugom az ujjam, megnyalom, " Te ez víz b..meg!" Na ez az. Nincs párja a magyar kreativitásnak. Ugye a közmunkások elöntötték a vízügyet, valamelyik felfedezhette az "ingyenbenzinkutat". Hogy ne tűnjön fel, a benzin helyett vizet töltött a tankba, beletekintve benzinszag és folyadék, minden OK. Csak amikor árvízkor be kéne indítani...

Sokat dolgoztam az elmúlt napokban, hogy felkészülve induljunk el hajózni. Nem nagy dolgok, de sok és fárasztó.Főleg az elmúlt dögmeleg napokban. Aztán jött a hirtelen lehűlés, esők hátráltattak a decken, de nagyjából összejött amit akartam, elindulunk hamarosan. Kicsit el fogok csendesedni, szóval nem lesz blog egy darabig, nem tudom hogy lesz hálózat hozzáférésem, de lehet, hogy még a mobiltelefon lefedettségből is kihajózunk..

Nagy ijedtségen vagyunk túl, ma eltűnt a Kormi cica. Miután ivartalanítva lett, nem mászkál el sehova, tehát kizárt az elacsavargás,  100m-es sugarú körön belül mindig megtalálható volt. Délelőtt még kikísért engem a műhelybe amikor az ottani szekrényből ürítettem a cuccokat, aztán valahova eltűnt, de nem aggódtam, a műhely az őshazája, minden zugát ismeri, gondoltam, ha éhes lesz majd előkerül. De hiába vártuk, nem volt sehol, bejártuk érte az egész telepet, sehol nem találtuk. Juditka majdnem sírt, mondani se mertem neki, hogy a legvalószínűbb, hogy valamelyik száguldozó tahó elütötte és bevonszolta magát valami zugolyba ahol elpusztult. Aztán itt mindent lopnak, lehet, hogy a kezes barátságos jószág valakinek megtetszett és bevágta a kocsijába.  Sose hittem volna, hogy egy ilyen macska így a szívéhez tud nőni az embernek, kutyám az volt már, de macskám soha, bevallom az az igazság, hogy  állandóan az járt a fejemben, vajh mi lehet vele? Ha például valamelyik hülye tréfálkozni akart a hasonszőrűvel és eldugta annak a kocsijába, micsoda jó tréfa, akkor ha a város másik végén kiszabadul, sose talál vissza hozzánk. A vígjátékok ismert szánnivaló gügye figurája az öregember (asszony) aki kedvencállatfüggő, na mi is ilyenek lettünk. Aztán az imént hívtak telefonon a műhelyből, hogy ott ül a robogóm mellett. Többször jártunk arra őt hívogatva, tehát kizárt, hogy korábban is ott lett volna. Hogy hol volt a nap nagyrészében és hogy került elő... sose fogjuk megtudni. Ez a kép akkor készült róla amikor úgy egy hete a hőségben összedőlt és kétharmadrészt hanyatt fekve, hangosan hortyogva aludt a cockpit padlón.

Búcsúzene https://www.youtube.com/watch?v=ceYjg1dy-h0 (volt már csak régen)

Qrva macska felvert az éjjel, nappal döglik éjjel pattog, nem igazán tudtam elaludni, zörögni még nem lehet irkálok, Emailezek. A napokban kaptam ezt. Elgondolkodtató,

Egy okos amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt . 

Miért? Azért, mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care" szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt, mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát. 

A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet, és majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Mától fogva csak összeadjuk mindenkinek az osztályzatát, és a végén mindenki egy átlagosztályzatot fog kapni. Jó? Így majd meglátjuk, kinek lesz igaza a végén. Az osztályban mindenki beleegyezett. A legjobb osztályzat az 5-ös, és a legrosszabb az 1-es lesz. 

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult, az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával azok a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek, és ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett. 

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult, és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve, és mindenki megbukott. 

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyanilyen módon alapszik, és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap. 

Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat: 

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod. 

2. Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztosan valaki másnak kellett megdolgozni. 

3. A kormány senkinek nem tud adni semmit, addig, amíg előbb azt el nem veszi valaki mástól. 

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod. 

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét állandóan arra költi, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad. 

Ezt már én teszem hozzá,  nem vagyok benne biztos, hogy a kiindulás helyes, alig hiszem, hogy az Obama care program a szocializmus lenne, amennyire tudom, csak valamiféle szociális háló összetákolásáról van szó, az ellenfelei vádolják szocialistasággal, ahogy mindig minden politikus túloz a jelzőkkel, szóval ezt a történetet valamelyik ellenlábasa találta ki. Viszont ami biztos, a tohonya haszonlesők, mindig másokat hibáztatók sokkal többen vannak, ezért az ő szavazataikra kell gyúrni, a politikusoknak csak ez számít, következésképpen mindig a hülyék fognak diktálni.

20:21 Beindítottam a motort, természetesen pöccre indult, minden rendben, propeller kavarja a vizet, holnap körbenézek odalent a vízvonal alatt. (Hüm... ez a körbenézek olyan képes beszéd, most, hogy az árvízi lezárások után ismét megy az erőműben az áramtermelés, ha lassan is, de áramlik a Kisduna, olyan hordalékos a víz, hogy jó ha 10 centire ellátok majd odalent.)

Köszönjük a gratulációkat, a szíves jókívánságokat. Ma ebben a hőségben és napsütésben bevonultam a gépházba. Na ott se volt hideg. Összeraktam a kihajtást az új Hardy tárcsával, tavaly amikor szétszedtem azt hittem pikk-pakk összerakom, de halasztódott a dolog mostanáig, jól el is felejtettem mit hova, merthogy kiszedtem/szétszedtem a nyomócsapágyat, az összes tengelykapcsolatot a generátorhajtással, most összelegóztam az egészet, holnapra maradtak a vezérlések, az már csak apróság. Aztán amíg a meleg tart alighanem búvárkodni fogok, megtisztítom a hajócsavart és lecserélem az anódokat. Ez kell, mielőtt elindulunk kicsit hajózni végre. Értem én amit hitvantanyitto ír a kommentjében, de ha megyünk akkor nem igazán lesz blog nethiányos állapotban.

Ami a lényeg, tegnap délután a lányom saját felelősségére kijött a kórházból, hogy legalább egy éjszakát nyugodtan tudjon aludni a saját ágyában, mert már  holtfáradt volt. A kórteremben nem tud aludni, mert a magatehetetlen elfekvők egész éjjel kiabálnak. Ma 9-kor jelesre államvizsgázott, utána usgyé vissza a kórházba, mert 11-kor sebész-belgyógyász konzílium volt. A hétfői CT és az ultrahang csökkenő gyulladást mutatott, ami jó hír, ennél csak az lenne jobb ha nem mutatna semekkorát, de hát erre még várni kell. Délután megint hazalógott aludni. Holnap lehet, hogy ideiglenesen szabadlábra helyezik, otthon szed majd gyógyszert, aztán pár hét múlva kontroll. Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, köszönöm a többfelől érkező orvos javaslatokat, lesz amit alighanem igénybe is veszünk, mert van közte pontosan erre a betegségre specialista, de csak akkor ha nem megy a gyors gyógyulás, ugye "Medicus curat natura sanat",  a doktorok megtalálták végre a bajt, reméljük a helyes terápiát is, a többit, bízom benne megteszi a fiatal szervezet. Volt aki még azt is felajánlotta, hogy ha anyagi nehézséget jelent az orvoskeresés kisegít,  több ez mint amit szóval megköszönni lehet. 

Piszok meleg van, ha belegondolok három hete még reggel be kellett gyújtani a kályhába, most meg ez a döglesztő meleg... 34 fok volt odakint árnyékban. A magam részéről megtettem a megfelelő intézkedést, elpakoltam a hólapátot.

Helyére emeltem az új horgonyt, a régi ment tartaléknak.

Az a másik lánc a hajóorr bal oldalán a kis Fisherman horgony előtétlánca. Az orrsudár most újra lakkozva a műhely polcon pihen és várja a rig összeállítását, folyamra motoros üzemben nem kell.

Na ilyen lett a horgony. Rövid tépelődés után úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe a tüzihorganyzást, egy rakás pénz már az oda és visszajuttatás is (Lajosmizsén van legközelebb), lefújtam horganyspayvel, majd kiderül mennyire lesz tartós. A súlyát 35 kilóra terveztem, délelőtt amikor kész lett lemértem, 36,75 kg. 

Délután hőszigeteltük a napbojlert, így kitart a melegvíz reggelig, sőt másnap tovább melegszik, bár már így is jócskán keverni kell hideggel, hogy kellemes legyen a zuhanyozás, szerintem olyan 60- 70 fok körül lehet a tartály tetejében a víz és ilyen intenzív napsülésnél bőségesen kiszolgál  bennünket zuhanyozáshoz, mosogatáshoz. Meg kell mondjam nagy megelégedést okoz, hogy ilyen jól sikerült ez is, meg a horgony is. Persze a puding próbája, hogy megeszik, ami a horgonynál még hátra van, azaz olyan jól fog e majd mint amilyen szép lett, de én nagyon optimista vagyok ezügyben.

Tegnap már a napkollektor által melegített vízzel zuhanyoztam délután, mielőtt elindultam volna kórházi látogatóba.  Minden este bemegyek és megpróbálom kicsit felvidítani a gyereket, a helyzet a Szent János kórház 1-es belgyógyászaton egyszerűen elképesztő, nem akarom itt nagyon részletezni, de úgy tűnik a hatalmat egy agresszív  takarítónő és egy "Tanárúr" fedőnevű rangidős gyakorolja, utóbbit az egészségügyi személyzet emlegeti ezen a néven, miközben a lábai remegnek. Megállapítom, hogy az eltelt 50 év alatt ebben a kórházban ugyanaz a  feudális rendszer működik, mint amit fiatalon gyakorló kórháztöltelékként megismertem, illetve a helyzet annyit romlott, hogy  már szinte semmire nincs pénz. Hogy érthető legyek, én akár tolerálnám azt is, hogy nincs orvos, nincs ápolószemélyzet, nincs eszköz, végülis miafenétől lenne itt jobb a helyzet mint bárhol máshol, ahol az idióta állam irányít, de akkor nekem ne legyen ekkora arca a szemétdomb tetején kukorékoló kakasnak. Pl próbáljon meg leszállni a magas lóról és emberhez méltó módon beszélni a lányommal, mert így nehéz első ránézésre különbséget tenni közte és a takarítónő közt. Azért egy példát mondok. A gyerek semmi tejes ételt nem ehet, mert olyan állapotba jutott a vékonybelének egy része a hosszasan fennálló és folyamatosan félrediagnosztizált fertőzés következtében, hogy akár a legrosszabbtól is lehet tartani. Ehhez képest tegnap is valami tejszínes szendvicspasztát raktak elé vacsorának.  Nekem úgy tűnik arra vannak beállva, hogy úgyis a 80-90 évesek járnak ide meghalni, azok egyrészt magatehetetlenek, nem tudnak se visszapofázni, se semmit felfogni, tökmindegy mit csinálnak velük, most bekerült egy 25 éves éles eszű lány, ez teljesen rendszeridegen, viszont a protokoll változatlan.

Szóval felkerült a napkollektor és a tároló tartály. A tartályt kell még hőszigetelő burkolattal ellátnom, hogy éjjel ne hűljön ki a vizünk. Amúgy simán beindult a keringés gravitációs úton, semmi szükség szivattyúra, ami nagy könnyebbség, pl mindjárt a pénztárcámnak, de amúgyis, minél kevesebb dolog működik egy hajón villannyal annál jobb. Ebben a blogban már többször emlegettem, a hajón először a villany, aztán a hidraulika, aztán a mechanika megy tönkre és csak a legvégén az ember. Hogy ilyen sikeresen túllendültem a kollektoron, belecsaptam a horgonykészítésbe még tegnap, ma folytattam, igaz reggel fél hatkor kezdtem, de délutánra olyan 99%-ra készen  állt a dolog. Már csak azoknak a kis lemezdarabkáknak a szabása és behegesztése van hátra amik a cső kengyelt a kapák alján erősítik. Így kicsit nehéz érteni, de holnap lefényképezem majd, csak már rohantam a kórházba. Ja és persze el kell majd vinnem tüzihorganyoztatni. A kengyelt  collos csőből J-vel ketten hajtottuk karikára, egész pontosan az elsőt én személyesen rontottam el (túlhajtottam) a másodikat már nem bízta rám, ő csinálta készre egyedül.

No. Így nézett ki a napkollektor az első próbánál tegnap reggel.
Ilyenkor amikor a nap alacsonyan jár, a fekvő árbocok még árnyékot vetnek egy részére. Ma nyomáspróbáztam a munkadarabot, egy helyen folyatott, a menetes beömlőcsonknál, azt újraforrasztottam, a megismételt nyomáspróba  során már  minden száraz volt. Lefújtam a napranéző felületet feketére.Aztán kivittük J-vel a hajóra. Korábban a "napboyler" egy feketére festett 25 literes rozsdamentes szódásballon volt, ezen a csatlakozókat már eleve úgy hegesztettem fel, hogy később egy ilyen síkkollektor puffertartályaként lehessen használni. Az volt a tervem, hogy megemelem 30 centimétert hátha beindul a keringés szivattyú nélkül is. És ekkor jött a briliáns ötlet. Ha úgyis meg kell emeljem, azaz valami vas sámlit kell alá készítsek, miért ne lehetne a megemelő sámli egy toldása a víztartálynak? A 25 liter melegvíz amúgy se túl sok. Volt még egy ilyen "szódásüvegem", az elsőnek az alját, a másodiknak a tetejét levágtam sikítóval és a kettőt összehegesztettem. Így lett egy 50 literes tartályom amin a kollektorból jövő melegvíz csatlakozás pont a kívánatos magasságba került, a hidegcsatlakozást meg levágtam a felső tartályrészről, a lukat befoltoztam, az alsó tartályrészre fúrtam egy új lukat és ráhegesztettem a fentről levágott stucnit. Voálá!

Nyomáspróba, úgy látszik a norma egy folyás, ez is egy helyen szivárgott ahogy a kollektor is reggel, kiköszörültem, behegesztettem, akár be is csövezhettem volna, belefért volna a napba, de mentem a kórházba látogatni a lányomat délután, így holnapra marad a beüzemelés. Kérdés találok e elég tömlőt hozzá, ha igen, akkor holnap este már napmelengette vízzel zuhanyozunk. A munka most nagyon megy, ha rossz kedvem van ég a kezem alatt a munka és most nagyon aggódok, a gyerek egyre rosszabbul van és jeles szakdolgozat után szerdán fog államvizsgázni, elképzelni nem tudom hogyan, mert pillanatnyilag is infúzió lóg ki belőle.

Meghozták tegnap a Rocna (koppintás)  horgony alkatrészeit. Korábban nem gondoltam fontosnak, de a horgonyszárra fúrtam egy 12-es extra lyukat (mondjuk az eredetin is van), hogy ha beakad egy sziklába és nem akar feljönni, akkor abban lesz egy sekli, azon egy kötél, azon egy bólya és azzal ki lehet húzni "menetiránnyal ellentétes" irányban a horgonyt. Azt még nem tudom viharos tengeren ez megy e, de a lukon már nem múlik. Oszlopos fúrón kellett fúrjam, mert a lemez 20mm vastag, ez már nem a "kézben kifúrom" kategória.

22:57 Ezt most kaptam. http://index.hu/belfold/2013/06/14/jol_jott_volna_bos-nagymaros_az_ar_ellen/ Örülök, hogy a Mészáros Csaba (aki amúgy ennek a blognak rendszeres olvasója és néha kommentálni is szokott) megszólalt és az, hogy az Index-ben tette ezt, talán azt is jelenti, hogy a méregzöld liberálisok netán halványodnak. (vagy csak azt jelent, hogy a különösen agresszív megmondóember, Ujj Péter elment onnan)

Tegnap leszabtam a "hárfa" alkatrészeit, ma már reggel 7 órakor forrasztottam, 9-re meg is voltam a csövekkel. Kint csináltam a műhelyben, mert ott van olyan asztal amin elfértem.Ezzel csak az  a baj, hogy ott van a rengeteg kényszermunkás, akiknek a legfőbb tevékenységük, hogy folyamatosan dumálnak hozzám, amitől lehetetlenség odafigyelni a melóra. Naná, hogy a befolyó "T" idomot rossz irányba raktam fel. Szerencsére volt annyi eszem, hogy mielőtt folytattam volna a munkát kivittem a hajóra odapróbálni a helyére, így mindjárt láttam a hibát. El kellett bringázni kajáért, de így is meglettem az  abszorber vörösréz lemez csíkok beforrasztásával a "hárfa húrjai" közé este 8-ra.

Ha nem mérgelődtem (és aggódtam) volna ki magamat eléggé tegnap, akkor ma folytathattam.  (Azért a technika az csodálatos, Skipeon folyamatosan tudom "látogatni" a lányomat.) Miután a laborleletből kiderült a diagnózis (https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DS2ck7AHqRc#! nem túl megnyugtató), ráadásul   évek óta nem szedett antibiotikumot, tehát kizárt, hogy az okozta, most viszont antibiotikumot kap... már amikor. Merthogy most az infúzió helyett tablettákat kap. De az orvos csak elrendelte, de elnézték a kórlapot és nem adták neki, ő meg nem gondolta, hogy a kórházban baromira résen kell lenni, ellenőrizni mindent, mert ha nem, akkor bármi előfordulhat. Aztán a nap folyamán kiderült valahogy, hogy jééé, ennek a betegnek "izét" kéne adni, de a gyógyszer addigra elfogyott. Akkor már a gyerekem is érdeklődött, hogy akkor most vele mi lesz, merthogy kigooglizta a fenti linket és az a mániája, hogy  szeretne még élni. Na nagynehezen kapott egy receptet, hogy menjen ki a patikába és vegye meg, de mert ebből a gyógyszerből többfajta hatóanyag mennyiségű létezik, a doki nem tudta melyik kapható, de mondta a gyereknek, hogy majd ha visszajön a patikából, megmondja neki, hogy amit hozott abból mennyit szedjen. ( nekem rejtély, hogy miért nem írta rá a lehetőségeket a receptre, mert akkor a patikus is megmondta volna neki)  Szóval megvette a gyógyszert, de amire visszaért, az orvos valahova elkolbászolt. Megkérdezett egy másikat, aki azt mondta menjen és keresse meg valahol, mert ő nem tudja(akarja) eldönteni mennyit szedjen a más betege. Na ekkor rágott be az én csemetém, hogy harmadszor szakítják meg az antibiotikum kúrát, ami ellenkezik minden szabállyal, ő keres gyógyszert és most még szaladgáljon a kórházban valaki után, aki majd kegyeskedik megmondani a dózist.  Így sikerült a fülöncsípett orvosból kipréselnie egy javaslatot, hogy hát akkor kezdje el szedni egyesével a tablettáit, amit a később előkerült első orvos megerősített. Itt tartunk, a tünetek nem szűnnek, csapataink a betegséggel és az egészségüggyel harcban állnak, kormány a helyén. A gyerek kapcsán összefutottunk az ágya mellet az anyjával, azaz ex feleségemmel, egy biztos, sokminden közrejátszott abban, hogy nem tudtunk tovább egymással élni, de az, hogy ne lett volna jó anya az tuti nem volt közte. Tigrisként védi az egészségüggyel szemben a gyereket, viszi a kajákat, kényezteti. Hogy hogyan mennek a dolgok kedvenc hazámban, apró példa ami vele történt. Kikapcsolták a lakásában a villanyt, pedig automatikusan utalja a bankja az ELMŰ számlákra a pénzt, szóval nemfizetés nem fordulhat elő. Bement reklamálni. Az áramszolgáltató irodájában sor várakozik, leülni nincs hova az ügyfél ácsorogjon.  Egy nagyon öreg néni is szédeleg a sorban kis szatyrával, de már alig áll a lábán. Kata ( a gyermekem anyja) energikus asszony, szól az egyik ablaknál, hogy ugyan már adjanak egy széket a néninek! Válasz: "Ücsörögjön otthon!" Na , a  rosszhoz szólt az ügyintéző, a lényeg, lett szék, de naná, hogy amikor a sorszáma sorra került, mitteszisten pontosan ahhoz a nőhöz került a problémájával, akivel a szék ügyben csatázott. Az illető elkezdett törleszteni. Semmit nem értett, semmit nem javasolt, semmit nem akart elintézni, a lényeg, K húzzon haza és várja, hogy méltóztatnak visszakötni az ok nélkül kikapcsolt áramot.  Pedig a székdologból okulhatott volna. De hát még mindig nem szólalt meg a harang a fejében, a hülyékben alacsony a veszélyérzet. Tigrisanya bement a főnökhöz és elbeszélgetett a fejével. Amire kijött az ügyintéző ki volt rúgva. (ehhez persze az kellett, hogy ez nem az első panasz volt rá) 

Valaki kommentben tréfásan megszólt, hogy milyen visszafogott voltam a száguldozó vízirendőrőkkel a napokban. Kis adalék, hogy mire lehet számítani. Lányom és barátja Óbudán sétáltak. Eső után jókora tócsák. A sétálóutcában a rendőrőrs előtt álló kocsiba beszáll két  rendőrsuhanc, hosszúfény felkapcsol bele a képükbe és megszólal a hangszóró "Félre az útból szarháziak, indulunk!" És csikorgó kerekekkel nekilódul az autó szolgálni és védeni, ők félreugranak, miközben lefröcsköli őket tetőtől talpig a tócsa vizével. Végkövetkeztetés? Mottó? Tanulság? Ebben az országban az él vissza csekélyke (vagy hatalmas...mondjak nevet nord 47?) hatalmával aki csak tud. Elműs vagy rendőr, tökmindegy. Mondjuk az Elműs megszívta. Remélem azt a rendőrt is eléri majd valami. Mondjuk betegként kerül az egészségügy karmai közé.

RT ezt írta a minap Emailben, olvasván a korábbi blogomat: (ő Kanadában vette a hajóját bizonyos Bobtól)

Vili, azt nem értem pontosan, hogy a kanadaiak miért tudnak normálisak lenni. (Nem azért, mert gazdagabbak.) A Bob-ék közt harcos biznisz (hajóvásárlás) közben, ahol érdekek sérültek (pl Bobé), olyan nyugisan lehetett érezni magát az embernek, amit itthon egy postai vásárlás során se lehet elérni. Itt mindenki idegbetegnek tűnik. Azért szeretek "nyugatra" járni, mert olyan mint egy lelki gyógy-szanatórium. Még az olaszoknál is ezt éreztem, de a horvátok közt már ritkán. Ők is a mi fajtánk.  Azt hiszem az "emberi minőség" kopott el nálunk - ez megvolt pl. a 60 éves, alig iskolázott Vince bácsiban, aki itt a faluban segített nekem pincét betonozni. Tiszta "gentleman" volt.

Nekiálltam napkollektort csinálni. Régóta tépelődök a dolgon, ha nekiindulunk nem lesz parti áram és villanyboyler, én meg utálok hideg vízben zuhanyozni, a nap meg ezerrel süt (néha), a balatonudvari házban is azt csináltam, remekül bevált. Hajón egy kicsit másfélét kell kitalálnom, kevés az elérhető szintkülönbség a kollektor és a tárolóedény közt, nem valószínű, hogy beindul gravitációs úton a keringés, alighanem be kell tegyek egy szivattyút egy termosztáttal, ami elég költséges lesz a fene egye meg. Elsőre az a ragyogó ötletem támadt, hogy kamion motor hűtőket fogok használni, fel is hívtam a MP-t tanácsért, de aztán elgondoltam, hogy azok fagyálló keverékre, ioncserélt vízre valók, alighanem vékonyka csőkígyókkal, ha én hálózati vízre használnám, egykettőre elvízkövesednének. Elrobogóztam hát a boltba rézcsőért meg idomokért, olyat csinálok majd mint Balatonon, csak kényszeráramoltatással. 

Sokminent akarnék leírni, igazából kiírni magamból. Ez a napló időnként olyan mint az a bizonyos mitológiai kőodú, ahova mindenki bekiabálhatta a bajait, ettől megkönnyebbült. Elkezdem a krónikát aztán ha marad kedvem a végére akkor kiabálok. Mára virradó éjjel tetőzött itt a Duna. A Kvassay zsilip külső oldalán ez a kép fogadott.Ez alatt a tábla alatt (úgy 5-6 m-re) kell várakozni a zsilipeléshez befelé a partfal mellett.Balra az erőmű, jobbra tőle a zsilipkapuk. Jól látszik, hogy még egy bő méter vízszint emelkedést is elbírna. Értették a dolgukat azok a mérnökök akik kitalálták, hja, akkor még nem szóltak bele a dolgukba a méregzöldek.A zsilipben bent már alacsony a vízszint.A "mi" oldalunkon még egy sor, kizárólag  árvízkor használatos acélszerkezet gátolja a csurgalékvíz folyást a Kisdunába. Ahogy elnézem, a zsilipkapukkal együtt nem egy mai konstrukció, szegecselést nem használnak kb 60 éve, úgy tűnik ezt is jól megcsinálták az azóta elporladt öregek, hála érte. Nekem még tanítottak a technikumban szegecskötés méretezést, valami kazánformula is rémlik mint címszó, de egyikre se volt szükségem soha életemben.

Kibringázva a Lágymányosi híd tövébe a néhány órája tetőző árvíz pont kilincsmagasságig öblögeti a hajdani hajósszállást. Ha lett volna ladikjuk ki-be járni, akár itt is maradhattak volna a hajléktalanok az emeleten. Ez a ház olyan jól van megépítve (ezt se a könnyűszerkezetes korszakban építették, alighanem a 30-as évek terméke), hogy kibírt már néhány árvizet, most se fog összedőlni.Hát nem kell aggódni ilyesmi még pár napig nem fenyeget.

A földgépesek kapuját se nagyon kell mostanság őrizni.Ez a töltéskapu gátolja (mennyire passzol most  ide ez a szó) meg hogy kiszaladjon a Duna a Weiss Manfréd útra.A kép amúgy békés, pipacsok (amapolák) virítanak a vízparton.Csakhogy ez a "vízpart" kicsit odébb van az igazitól, a hidászoknak az a bárkája a hátérben a partfal mellé van kikötve. És ha kicsit arrébb tekint az ember, látszik, hogy a folyó egyáltalán nem "békés", rohan a víz, a hídépítők tutaja komoly orrhullámokat túr, ahogy egyhelyben kikötve áll.Viszont attól nem kell tartaniuk, hogy a lakóhajójukba besurran valami parton járó tolvaj.Nehezen haladok a decken a munkákkal. Soron van a gunwale szegélyléc javítása, de szinte minden nap esik az eső valamennyit. Szóval elég macerás. És vannak komolyabb bajok is. Pl nem sokkal a vízretétel után valami őrült motorcsónakos nagy hullámokat csinált. Akkoriban még nem volt tapasztalatom mennyi és mekkora puffereket kell kirakni, így nekikoccantunk a mellettünk álló Adony vontatónak. Akkor a sérülést jelentéktelennek véltem, kis Sikaflexszel kikentem a fa sérülését. Na most, amikor tüzetesen átvizsgáltam a szegélyt meglepve tapasztaltam, hogy a kis repedés milyen komoly rothadást okozott, egy bő fél méteren cserélnem kellett a fát.Ha összecsiszolom és egybe lazúrozom a régit az újjal, akkor a színeltérés se lesz talán ennyire szembeszökő. Csak ez az állandó esőveszély múlna már el, mert így nem lehet zavartalanul ragasztgatni, csiszolni festeni odakint. Most is hatalmas zivatar volt, nekem mennem kellett volna robogóval, de jó hogy nem vágtam neki. Amúgyse vagyok megelégedve a világ folyásával. Kislányom péntek óta kórházban fekszik. Hónapok óta kínlódik hasi panaszokkal és a magyar együttműködés prémiumkategóriás egészségügye MINDEN elkövethető hibát elkövetett a gyógyulása megakadályozása érdekében. Most éppen egy laborleletért kellett volna mennem a Megyeri útra és bevinni a kórházba, mert képtelenek elküldeni Emailen a helyes címre, többszöri telefonálás után se. A János kórházban az infúziús antibiotikum kúrát hétvégén a nővér megszakította, mert kifogyott az infúzió (ez azért veszélyes, mert ha lecsökken az antibiotikumszint akkor elszaporodnak a rezisztens bacik és utána már hiába adják, nem ér sz@rt se), amikor családi kapcsolatok révén sikerült szerezni és bevinni infúziót, addigra másik nővér volt ott, aki közölte, hogy nem is kellett volna hozni, van a raktárban egy csomó, csak oda kell érte menni. Nem ehet tejes étel, de joghurtot adnak neki vacsorára. Sok baj érheti az embert, de a legrosszabb amikor a gyerekét éri a baj.

Utálom amikor itt a Kisdunán 15km/óra a sebességkorlátozás, de a rendőrmotoros úgy száguld el mellettünk, hogy a hullámok miatt kapaszkodni kell. A minap amikor láttam, hogy a zsilip felé mennek, kibicikliztem utánuk, hogy most aztán ott jól megmondom nekik a magamét, de menet közben lehiggadtam.... minek. Tahókkal nem érdemes kikezdeni, "cédulám lesz náluk", amelyik csak teheti belémköt majd a vízen és sajnos ők az erősebbek, a "szolgálunk és védünk" csak süket duma.

Utálom, hogy a Postán két ablakhoz állunk egy sorba, de MINDIG van valaki aki megpróbál előremenni, mert azt feltételezi, hogy két sor van, csak rajta kívül mindenki olyan hülye, hogy sorbaáll, a másik ablak előtt amikor az egyiknél épp most végzett valaki. Se szeri, se száma az eseteknek amikor a mindennapok bebizonyítják, hogy a világ amiben élünk rossz, a módszerek hibásak, az eredmény csapnivaló. Akár reményt is nyújthatna a tapasztalat, hogy ha nagy a baj, az emberek képesek tisztességesen viselkedni. Ezrek dolgoznak a gátakon önkéntesen. A március 15.-i hóviharban az országúton rekedteket a környék lakossága étellel itallal segítette, miközben a hivatalos katasztrófavédelem alaposan leszerepelt, hiába próbálták később a semmit valamivé tupírozni. Mindazonáltal nagyjából a sz@r lett a mérce. Igénytelenség, hozzánemértés minden vonalon. Én csak úgy hívom "byalexjelenség". A demokrácia, legalábbis nálunk a hülyék diktatúráját jelenti. Valamikor régen olvastam a "Zendülés a Caine hadihajón" címú könyvet. Valamelyik szereplő mond valami ilyesmit a másiknak: "Azt hiszed hogy ha holnaptól a cipőpucolók uralkodnának az országban akkor azt hinnék, hogy ők most nagyon meg lettek tisztelve? Fenét. Azt mondanák, hogy mekkora disznóság, hogy eddig nem így volt!" Attól tartok nálunk megvalósult a dolog. Hogy Wágner Lacinak is legyen mi bosszankodnia, hallgatom a TV híradóban, hogy az árvízi védekezést a miniszterelnök "személyesen irányítja".  Én meg úgy gondolom ha ez így van akkor ez nagy baj. Az árvíz ellen való védekezés egy (sőt, több) szakma amihez nem értenek elfuserált jogászok. Tehát ha ez igaz akkor már rég el kellett volna mindet mosnia a Dunának. Az, hogy ez nem így történt az azt jelenti, hogy szakemberek védekeznek, a híradások meg közönséges propagandafilmek, kampány közpénzen. Tévedés ne essék egy ország miniszterelnökének tudnia kell róla, hogy mi van az árvízzel. De hogy ő mondja meg ki mit csináljon az hazugság, hogy  ezt kommunikálják azért, hogy erősítsék a gondolkodásra lusta többség agyában a hős vezér képét az meg goebbelsizmus.

Nagyon jön a víz. http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html . Bár minket itt a Kisdunán nem érint a dolog közvetlenül, tegnapelőtt még ment az áramtermelés a Kvassay zsilip vízerőművében, aztán tegnap  leállhattak, mert hirtelen csökkenni kezdett a víz alattunk vagy 30-40 centit, azaz lezártak mindent, de lent Tassnál még folyatták kifelé a vizet, hogy kisvízzel várják az áradást. Mindenesetre a tervbevett grillpartyból, pontosabban a viziúton való Kopaszigátra menésből nem lesz semmi, ilyen vízállás mellet zsilipnyitás nem lesz hetekig. Ilyenkor zárva van mindaddig amíg a budapesti vízállás 4m alá nem csökken. Mindazonáltal nagyon tartok attól, hogy kitartanak e majd a gátak, mert az már látszik, hogy ez nem egy gyorsan lefutó árhullám lesz. Mondom a várható kormánykomünikét ( azt, hogy Giro-Szász kezdi és Selmecy Gabriella meg Kocsis Máté fogja visszhangozni, vagy fordítva azt pontosan nem tudom). 

"A" variáns ara az esetre, ha a gátak nem bírják a terhelést és bajok lennének: "Az előzőnyócév szocialista kormányzása elhanyagolta, bűnös felelőtlenséggel,... stb stb, sajnos ennek a levét isszuk...bla, bla, bla..". "B" variáns, ha megússzuk nagyobb baj nélkül: "Bár az előzőnyócév szocialista kormányzása elhanyagolta, bűnös felelőtlenséggel,... stb stb, de a fideszlétrehozta katasztrófavédelem hősies helytállása...bla, bla, bla...". ( Ja, a gátőrök a hajukat tépik a rájukzúdított közmunkások hadával mi a fenét kezdjenek) Mindemellett az igazság az, hogy a gengszterváltást követő VALAMENNYI kormány magasan lesz@rta (egészen pontosan forrásaitól megfosztotta, kontraszelektálta, lealázta, cafatokra szervezte) a vízügyet, pl. amikor a jelenleg államtitkári rangban kontárkodó Illés Zoli kijelentette, hogy nem ismer kártékonyabb lényt egy vízügyes mérnöknél. Nagyon szeretném, ha egy hősies médiamunkás most odadugna egy mikrofont bármelyik híradóban a Karátson Gábor, Hajósi Adrenne, Lányi András, vagy bármelyik Dunakörös zöld fundamentalista orra alá, mondja már meg bele a szemébe a gátak mögött rettegőknek kedvenc mondásukat, hogy " .. a vizeket békén kell hagyni, azok folyjanak úgy ahogy akarnak!".

Más. Májusi eső aranyat ér, csak nehogy úgy járjunk mint tavalyelőtt, hogy annyi esett, hogy minden elrothadt a földeken. Lassan egy hete nem tudok semmi komolyba fogni odakint, szegény Mihalik Péter Ráckevén a szabad ég alatt építi az új hajóját,

elképzelem mennyit kínlódik. 

12:10 Ma nem dolgozom. Utálom amikor bármibe belekezdek és gyorsan kell pakolni, mert jön az eső. Mert hiába van mondjuk idebent a tevékenység, akkor is, olyan nincs, hogy ne kelljen mindig szerszámokért kiszaladgálni a fuxba. Elbicikliztünk megnézni a Nagydunát. Rohan a víz rendesen, bár egyelőre éppen bent van a mederben, de ha azt nézem, hogy erre még jön 3 méter, hát kint lesz majd a HÉV sínig. A zsilipkapunál is alighanem be kell majd rakni a magasítást, mert nincs ennyi a tetejéig. A Lágymányosi híd pesti hídfőjénél  már be van rakva az árvízkapu a Weiss Manfréd út felé vezető lejáratnál, két sor gerendapalánk közt egy méternyi homokzsák, ezt elég erősnek nézem, a többi helyen magas a part, itt nem lesz tán gond, de hogy a Római part hogy fogja bírni, az nagy kérdés. Már hallottam a Lánchíd, vagy az Info rádióban (már nem emlékszem pontosan) a "mobilgát körüli pánikkeltés"-t emlegetni, csak azt nem hallom, hogy a tervezett mobilgát ilyen magasságú víz ellen már nem védene, mindenféleképpen fel kéne rakni homokzsákokkal, szóval elég necces a dolog, kipusztul a növényzet, de nem elég a védelem, kifejezetten magyaros kompromisszum, a kecske is éhen döglik és a káposzta is elfogy. A parton áll egy régi Mahart épület, valaha hajósszállás volt, amikor még volt Mahart, voltak hajók és volt hajózás. Most rendőrök és egyéb szemmel láthatóan hivatalos személyek sürgölődnek az ajtajában.  Ennek a földszintje biztos víz alá kerül, az egyik rendőrtől megtudom, hogy két hajléktalan lakik benne, azokat győzködik most, hogy menjenek velük hajléktalanszállásra.  A kerékpárúton (fél szemmel az eget kémlelve) tovább kerekezünk, a hivatalos személyek közül rámköszön egy  széles vállú 50-es férfi...de ismerős... de nem tudom hova tegyem. Ilyenkor mindig nagyon szégyellem magam, onnan lehet tudni, hogy az ember már öreg, hogy állandóan ismerősbe botlik, már ha ez a képzavar kerékpáron ülve is érvényes. Mindazonáltal sose megyek bele a Karinthy féle halandzsába, mintha tudnám ki az illető, én mindig azonnal bevallom, hogy bizony fogalmam sincs honnan az ismeretség. Na kiderül, hogy Bácskai János a ferencvárosi polgármester, itt szemlézi a dunapartján az árvíz-védekezést, mentegetőzöm, persze, hogy nem ismertem rá, "kentaurként" ismertem meg, a régi szép fa kajakjában itt a vízen Amapola mellett, de most hogy két lábon áll a parton egész másképp fest. Kíséretében van még többek közt egy kölyökképű rendőr őrnagy, nagy lehet a káderfogyás közegéknél, (és ezért gyorsabb az előmenetel) az "én időmben" (amikor Széplakon vertek az őrsön) még a főhadnagyok, századosok is legalább 45-50 évesek voltak. Nos a polgármester úrtól megtudom, hogy a régi Mahart épület lakója valami öreg hajós, hiába, a nosztalgia vízen, vagy ahhoz egész közel tartja azt akit egyszer "a mozdony füstje megcsapott", hogy egy újabb képzavarral tündököljek. Elkerekeztünk még a Petőfi hídig, de J nagyon aggódott hogy "megcsapkodja a fejünket az eső", ezért visszafordultunk, éppen akkor kezdett el cseperészni amikor bebújtunk Amapola ponyvája alá.

Ez a "megcsapkodja a fejünket az eső" onnan került a családi legendáriumba, hogy valamikor nagyon régen kikötöttünk a flottatúra kapcsán Balatonföldváron a Galamb szigeten a szokásos TVSK parton és kisétáltunk a városba. Visszafelé jövet  már erősen tornyosultak a felhők és a dörgés, villámlás is közeledett, úgy hogy az akkor még picike lányomat karomra vettem, a fiamat meg kézenfogva siettettem, hogy szaporázzunk vissza a hajóra, mert jön az eső és megcsapkodja a fejünket. Na ez annyira megijesztette a piciny lánykámat hogy kétségbeesett sírásra fakadt azt kiabálva "Én nem akarom, hogy az eső megcsapkodja a fejemet!"

Kihúztam az összes horgonyláncot a deckre és dacolva a fenyegető felhőkkel, 5m-enként fehér, 10m-enként piros festékkel megjelöltem néhány láncszemet, hogy lehessen tudni horgonydobáskor, hány méter lánc van lent.A lánc utolsó szemére erősítettem egy keresztvasat ami megakadályozza, hogy kifusson az egész a vízbe. Sokan hagytak már úgy el horgonyt, főleg köteleset a Balatonon, hogy nem volt a vége megkötve.  A kis, kb 12-14 kilós  Fisherman második horgony egy pár kilóval nehezebb előtétláncon keresztül kötélen csatlakozik a hajóhoz. Mindig bajom volt a horgonykötél elhelyezésével, általában a decken gubancolódott össze-vissza, ahhoz túl vastag, hogy üzemszerűen rendesen karikába lehessen szedni . Most felfüggesztettem egy műanyag kosarat a ledobónyílás alá a lánckamra fölé és abba fut bele a kötél, így nincs útban és összegubancolódni se tud. A hajóorrban a lánckamrában parkoltak mindezidáig a marmonkannák is, számszerint 4 db, ezek nélkül ugyan lehet hajózni, de jobb ha itt vannak a hajón, egyrészt benzint kell tárolni a kis csónakmotor és a majdani áramfejlesztő részére, másrészt sose lehet tudni mikor kell gázolajat hozni valami távolabbi tankolóhelyről. Na hogy ne legyenek útba, kitaláltam egy hevederes megoldást a rögzítésre. Egész megvidámodtam olyan praktikus rend lett a hajóorrban még a bogrács  és a "himihumiköteles" vödör is elfér felakasztva a lánckamra fölé.A vidámságom délután múlt el, a másik horgony láncára csináltam 10-es köracélból egy karikát, hogy kötelet lehessen hozzá kötni. Ehhez a hegesztési varratot apránként kell felrakni és közben kovácsolással tömöríteni, hogy ne legyen benne salakzárvány és megfelelő szilárdságú legyen, amikor a kis hegesztő inverterem megadta magát. Alighanem újat kell vegyek, mert gyanítom hogy ezt az olasz cuccot itt nem javítja senki, tele van elektronikával. Mindazonáltal holnap megpróbálom bevinni a Nefelecs utcai Trakishoz ahol vettem vagy két éve, hátha.

J új típusú vadkacsát fényképezett, alighanem a tőkésréce és a házikacsa mixturája, azt se tudom fiú, vagy lány, bár J szerint tojó, mert nincs neki gácsérfarka.

23:48 Itt követhető a Duna vízállása. http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html

Tegnap furcsa látogatónk volt. A cockpitban feküdt a hátán, a macska gyanakodva nézegette, de nem nyúlt hozzá. Megnéztem a bogárhatározóban, óriáscsíbor.  Szépen kitessékeltük a deckre, onnan menjen tovább Isten hírével. Hol esik, hol kisüt a nap, nem tudtam kivonulni a deckre dolgozni, így pénteken bekényszerültem a műhelybe és a régi sarokban a két mentőgyűrűt, amiket alaposan kifakított a nap újrafestettem. Ma meg kihasználtam, hogy hétvégén teljesen üres a műhely és csináltam a horgonylánchoz a csörlő elé egy terelőgörgőt. Erre azért volt szükség, mert a lánckeréken a lánc  átfogási szöge éppen a határon volt, olyan 90 fok körül és néha  felhúzáskor  átugráltak a szemek. Ez kézi üzemben nem okozott akkora gondot, miközben egyik kezemmel ketyegtettem a csörlőt, a lábammal rálépkedtem a feszülő láncra. De most, hogy motorral robog a lánc ez nem működik. Nagyon jó lett, fe is hegesztettem egy megfelelő hosszúságú  vastagfalú zártszelvény lábra megfelelő pozicióba a deckre, kipróbáltam prímán működik.Ha holnap nem esik az eső le is festem, bár a görgő és a villa saválló acélból van, csak a láb, meg a deckhez hegesztés tud rozsdásodni.Ezzel a fenti bejegyzéssel nagyon megkínlódtam. Tegnap délután, azon örvendezve, hogy milyen szépen működik a horgonycsörlő, leültem a PC elé és offline Wordben megcsináltam a fentieket. Aztán átraktam pendrivera és a netbookon felmenve a netre megpróbáltam feltölteni. Én kis tudatlan! A netbookon csak egy megnyithatatlan docx file mutatta magát és eltartott egy jódarabig, amíg a tapló agyammal rájöttem, hogy a netbookon nincs word program, tehát képtelen megnyitni. A PC-n meg nem tudtam netet fogni. Na ma, vasárnap reggel egy órás kínlódással sikerült feltöltenem, de ez nem egy állapot a jövőre nézve.

Más. Tegnap ezt a képet kaptam ICSG- től.Ott a kép bal alsó sarkában vitorlával megy egy 15-ös jolle, ezek meg nem azt mutatják!!

Vasárnap 9:01  Mára is rossz időt mond, legalábbis esőket. Alighanem bevonulok a gépházba. Szégyenszemre begyújtottam a kályhába, nagyon jólesik a melegben ücsörögni idebent.

No villany forgatja a horgonycsörlőt. Erről van szó.A betáp a gépházban.
A helyi működtetés.A szovjet harckocsiból származó áramvédő kapcsolók.

Itt kérem minden fel van használva. A régi porszívó csövében mennek a vastag vezetékek és "elkoptak" a rövid ilyenolyan salaugdarabok is amiket már régóta rakosgatok ide-oda, örökké kacérkodva a kidobásukkal.A kormányállásból ezzel a kapcsolóval lehet felhúzni, leengedni.És aki mindenütt ott van, az "árnyékom".

Az az igazság, hogy többé-kevésbé besz@rtam. Hozzájárult, hogy több figyelmeztetést is kaptam blogolvasótól, Tilosrádió hallgatótól, hogy ne kezeljem félvállról ezt a szem-dolgot, mert a tünetek tipikus retinaleválást jeleznek, ami igen rövid idő alatt teljes vaksághoz vezet. Ismerős dolgozik a vakok intézetében, ha valahol, akkor ott tutira értenek ehhez, de a doki épp szabadságon van, ezért hát visszamentem "garanciálisra" a Péterfybe, merthogy ahogy elolvastam, megnéztem mindent a neten ami ide vonatkozhatott, egyre  jobban  kezdtem félni, pl rájöttem, hogy az a csillogás amit a TV nézéskor a szemüvegkeretemen jelentkezőnek gondoltam, az nem ott, hanem a szememben belül jelentkezik, ami aztán tuti retinaleválási tünet, legalábbis a netes doktor szerint. De a doktornéni ( olyan jó tízessel lehet fiatalabb nálam) megnyugtatott, hogy 1. Az, hogy elmúltak a tünetek időlegesen, az attól volt, hogy még egy darabig tartott a pupillatágító hatása, ami eltüntette a pöttyöket is, 2. Alaposan megnézte a szemfeneket, higgyem el, semmi leválás nincs ott, az időnkénti felvillanásokat az okozza, hogy ezek a szem kocsonyás testében úszkáló szemetek időnként nekikoccannak a retinának, szóval aggódásra nincs ok, hacsak hirtelen rosszabbodást nem tapasztalok. Hálistennek egyelőre mintha fogynának ezek a pöttyök, szóval mintha javulnék, ami lehet a napi 500 mg C vitamintól, én, talán miután  semmi gyógyszert nem szedek, ha néha mégis be kell vennem valamit, azonnal  nagyon pozitívan reagálok mindenre. Mindazonáltal ha megjön a vakok doktora szabadságról vele is megnézetem a dolgot.

Minden lassabban megy mit az ember tervezi, már múlt hét pénteken beindítottam a horgonycsörlőt (üresjárásban 55-65 A közt van az áramfelvétel), csak úgy ideiglenesen, hogy kiderüljenek a forgásirányok, melyik drótvég melyik, naná, hogy valahova elkevertem a kapcsolási rajzot, szerencsére a neten találtam egyet. Mindazonáltal egy rakás szerelés volt hátra, kellett csináljak egy kis kapcsolótáblát a fuxba amire a szovjet harckocsiból származó áramvédőkapcsolókat szereltem, a gépházba a tápkábel elé ( a motor starter akkujai táplálják a csörlőt) egy 250 A-es "NKI" olvadó biztosító aljzatot 125A-es betéttel a tápkábel zárlatvédelmére ( 70 éve nincs NKI  biztosító, NOL van, de mindenki a régi nevén hívja), a fuxba meg egy olyan csatlakozó aljzatot amibe be lehet dugni egy hosszú kábelhernyón  (mint a telefonkagylók rugós kábele)lógó kézi kezelőegységet amin egy FEL és egy LE gomb van, ezzel lehet a csörlőt működtetni úgy, hogy az ember nézi közben a láncot, hogy hogy dolgozik, merthogy  csak akkor szabad a láncot húzni ha az laza, azaz nem arra való a csörlő, hogy azzal húzassuk a hajót a horgony fölé, pláne hullámmal, széllel szembe, a horgonyra rá kell motorozni, máskülönben leold a túláramvédelem, szerencsétlen esetben leég a motor. Amikor a Mahart hajókon dolgoztam, nekem mint elektrikusnak  manőverkor mindig a főkapcsolótábla előtt kellett waccsolnom, mert gyakori volt, hogy valamelyik winchet "leültették", szóval kioldott a betápjának a túláramvédelme, pláne ha hülye volt a kezelő ( a horgonynál a bócman, a kikötőcsörlőnél a hajóács  teljesített szolgálatot) és a gyors, kizárólag kötélbeszedésre való fokozatba kapcsolta a csörlőt, mert az volt a kényszerképzete, hogy akkor "erősebb" a gép. Az áramfelvétel és a terhelés összefüggését nagyon szemléletesen mutatta az ampermérő a betápban, a mutató minden láncszemnél lendült egyet, ha számoltam volna, a gépházban meg tudtam volna mondani hány nódus jött be. Idevaló történet, hogy "okos" elektrikus tett róla, hogy ne oldjon le minden szíre-szóra a védelem és ne sokat macerálják egyéb elfoglaltsága közben, hogy " Eeeeleeek! Már megint nincs áram a konyhában a tűzhelyben!" (akárhányszor kifutott a leves és belefolyt a kapcsok közé testzárlatot okozva). Így történt, hogy valamelyik kiselejtezett és ócskavas árban megvett, egyenáramú  német  építésű hajón ( három volt ilyen, a Duna, a Tisza és a Rába, ezeknél a hajótest is áramvezető volt ha jól tudom, én nem szolgáltam ilyen tipuson)  a "Lucskos" (a szakács, az igazi  nevét bizisten nem tudom) beleejtette a villát a sütőbe, ami csinált egy nagy zárlatot, de nem a tűzhely védelme oldott le, hanem a segédgépé, villany nélkül maradt az egész hajó, így a kormánygép is, majdnem kimentek miatta a partra. Amúgy a horgonycsörlőmet a kormányállásból is lehet működtetni, csak akkor elől is kell egy "szem" aki jelez, hogy mikor laza a lánc. Pár forrasztás van már csak hátra és kész az egész, azt tudom, hogy a csörlő az hibátlan, remélem a kapcsoló-irányváltó egység is az. (használtan vettem az egészet, de a motor kommutátorán látszott, hogy tán még sose üzemelt).

J nagy örömére új tűkésréce család jelent meg, itt hat fióka van és az előző anya is olyan sikeresen vigyáz a kicsinyeire, hogy két hét elteltével is megvan mind a nyolc.

Ma délelőtt kirobogóztam megnézni kik jöttek vitorlással a Dunán ahogy akiga belinkelte pár napja. ( http://sailing.hu/egyebek/esemeny/balatoni-vitorlazok-a-dunan/488332) Kicsit keresni kellett, elsőre a hajógyári öbölbeli kikötőbe mentem,. merthogy az van az Árpád híd alatt, de ott megtudtam, hogya Foka öbölbe várják őket. Na ezt nehezebb volt megtaláljam, utoljára úgy 60 éve jártam ott, akkor még Foka (Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat)se volt, oda jártunk pecázni, azóta kissé megváltozott. Na becsattogok a marina irodába, kérdem hova jönnek a siófoki vitorlázók, mondják amott lent van egy vitorlás, aki azon van az tudja. Megyek le, hát ki van a hajón?! A "kis" Fluck Jenő ( azért "kis", mert a papája volt  "nagy" Fluck Jenő", klubtársam és jóbarátom a Vízügy klubban Siófokon), itt oktat vitorlázást, úgy megörültem neki, mindjárt a keblemre öleltem, nem láttam vagy 25-30 éve. Kimentem velük, beszélgettünk, miközben a tanítvány mindenféléket csinált a kormánnyal és a grószshottal. Aztán megjelentek a siófoki hajók, sajnos a Pomucz Tamáson kívül nem volt köztük ismerős, reméltem pedig, hogy itt lesz a Luxi (Lukács Alexander) is, de csupa ismeretlen, leginkább fiatal volt.Sajnos a "trimarán" pont nem fér be erre a helyre.Át kell álli a túloldalra. Az a baj, hogy túl sok az üres hely a kikötőben. A Balatonon ilyesmi nem tud előfordulni manapság már.

Ja, Kormi cica teljesen megegészségesedett, a jóltartás következtében kifényesedett a bundája, kiteltek az idomai, sohanemlátott viháncolásba kezd időnként, rátámad mindenre ami mozog, kiderült róla, hogy egészen játékos jószág, de  a kutyákat továbbra se szíveli, amikor a szemészetről jöttem visszafelé a portás nevetve mesélte, hogy a Béla exkandúrral és ezek után alighanem exszerelmével (aki szintén felépült már a múltheti miskárolásból) ketten, ollóba fogva  támadták meg szegény Lüszi kutyát, aki fejvesztve menekült előlük.

Sok újság nincs, párhuzamosan vacakolok a faragasztással, de az időjárás betart ennek a futó esőkkel vagy legalábbis a fenyegetéssel és a horgonycsörlő villanyozással. Ez utóbbi egyáltalán nem egyszerű, 1kW-os a motor, 50-100 A közti áramot nem lehet akárhogy és akármin vezetni. A legnehezebb, a tápkábel, ami a gépházi starter akkumulátoroktól a hajóorrba megy, már régóta bent van a helyén ezzel nem kellett már nyűglődni, akkor behúztam amikor a beépítettség még jóval hézagosabb volt, most csinálom a többi dolgot, de mindig közbejön valami ami feltart. Pünkösdkor pl azt vettem észre, hogy fekete pöttyök ezresével  úszkálnak a szemem előtt. Olyan mintha fekete hó esne. Nem egy öröm, bár igazából csak erős nappali fénynél jelentkezik, főleg azért aggaszt, mert a jobb szememre gyakorlatilag vak vagyok, szóval ha ez a bal szemem is besz@rik, faraghatok magamnak fehér botot, a hajózásnak annyi. Kedden elmentem a Péterfybe szemészetre, mit mondjak kishíjján sikerült kinyomnia a szememet a doktornőnek annyi mindenfélét dugott a szemembe, végülis megállapította, hogy a szemem a koromnak megfelelő, szedjek lóadag C vitamint 4 hónapig, aztán majd meglátjuk. Miután másnapra nagyjából kihevertem a vizsgálatot, örömmel tapasztaltam, hogy a pöttyök eltűntek, alighanem a nyomkodástól valami helyrement a szemgolyómban. Sajnos mára visszajöttek, pillanatnyilag nem tudom mennyire izgassam magam miatta, végülis látok.

Amíg leszárad a deck kicsit irkálok. Nagy vihar volt este-éjszaka, de most gyönyörű verőfényes az idő, holnaptól mond megint esőt, lehűlést. Az volt a tervem, hogy kürtőskalácsot sütünk a parton, de ez a nyárfavirágzás lehetetlenné tesz minden ilyen tevékenységet, ha csak nem akarjuk a karamellizált cukormázat fehér vattával borítva eszegetni. Ugyanezen okból a bográcsozás se jöhet szóba. A gunwale szegélylécét ragasztgatom, helyenként elég csúnyán elbánt vele a tél, szétvált, megnyílt a fa ahol rétegekből összeragasztottam,  ez a nagy igénybevétel sok volt neki, eső mossa, harmatban ázik, nap perzseli, hó borítja, most még az egyszer körbejavítom, de ha nem sikerül, szembe kell nézzek vele, hogy újat kell csináljak. Az orrsudár felső, napsütötte felületéről is lepergett a lakk, meg  a lazúr, miután mint említém hullik a nyárfaszösz semmiféle felületkezelés nem jöhet szóba a szabad ég alatt, kihasználtam, hogy üres a műhely, bevittem, átcsiszoltam és csónaklakkal újrakentem az egészet. Amúgy a macskaápolás uralja a napi tevékenységet. Nem a műtéti heg a gond, azzal semmi probléma, hanem az a kb 20 cm2-es nedvedző, vérző felhámseb a hasa jobb oldalán. Ha nincs rajta a gallér  véresre nyalja, egyszerűen nem tud gyógyulni. Kétszer lejódoztam, de ebből nem lehet rendszert csinálni, a jód erős maró anyag, biztosan fertőtlenít, de a gyógyulást is megakadályozza. Végülis hagytam, hogy alaposan kinyalogassa a sebet, aztán rátettem a gallért és az egész sebfelületett beszórtuk sebhintőporral. Én a saját sérüléseimet is így szoktam gyógyítani. Igen, én is kinyalogatom, kiszopogatom, aztán beszórom sebhintőporral, csak utána békén hagyom, akkor kialakul egy csúnya, ránézésre penészesnek tűnő, de rendkívül hasznos kemény varras védőréteg, ami alatt fertőzéstől izoláltan gyógyul a seb. De hát ez a tökfej állandóan nyalogatni akarja, ezért a gallér, amit egész jól megszokott. Lehetetlen állandóan bent tartani a kórházdobozban, mert rettenetesen cirkuszol, pontosan ugyanúgy kell vele kijárni sétálni háromszor mint a Deni kutyával kellett, akkor békésen poroszkál mellettem, kivéve amikor összetalálkozunk a Zsömi kutyával, mert azt ez a szegény elesett beteg állat nyakán a gallérral megtámadja. ( Nem tudom kinek nem ismerős a vicc, Kis faluban temetési menet, arrajáró idegen kérdezi, kit temetnek. Válasz: " Egy szegény,  öreg,  nagyon nagyon beteg asszony....nak....a férjét.")Tegnap J kihalászott egy tenyérnyi halat, valamelyik horgász foghatta ki és visszadobta, de elpusztult és a macska befalta az egészet. Séta után gyógyszer amit elég nehéz neki beadni, utána békésen alszik a dobozban egy hatalmasat, de felébredve megint cirkuszol, szóval elég macerás így az élet, de hálistennek holnap kiszedi a Gy a varratokat, talán a bőrsérülése is rendbejön annyira, hogy nem kell már ezt a tölcsért hordania, akkor felügyelet nélkül is kijárhat, így azért nem merem szabadon járkálni hagyni, ha egy erősebb kutyával összefut nagy handicap neki, hogy se oldalt látni, se harapni nem tud rendesen ettől a gallértól.

Hogy IQNukunak is legyen miért olvasni a naplót, ma macskanap volt. Eléggé bágyadtan mozgott a jószág, bár folyamatosan kifelé kívánkozott a kórházdobozból. Kikisértem a partra, hogy talán jobban szeretné használni a zöld természetet mint a macskaWC-t, de csak jött ment, vagy inkább csak ténfergett, lefeküdt a pontonra és nem igazán mozdult volna, amikor hívtam csak nagynehezen jött oda hozzám, szóval nem mutatott valami aktív formát. Átvizsgálva a hasalját a varrat rendben volt, viszont az egyik emlője mellett beszáradt tej, szőrzettel csapzottan nem mutatott valami "tisztaacica" formát. J hozott egy melegvizes rongyot, hogy megtakarítsa, de nem hagyta, fájdalmat mutatott, holott itt nem érintette a műtét, de sebes lett, olyasmi mint a felfekvés, valószínűleg a tejsavó felmarta a bőrét miközben rajta feküdt bepállott. Na telefon a doktornak és máris robogóztunk a rendelőbe. Gyuri ollóval lenyírta a szőrt, hát csúnya seb és ledobott hámréteg, váladékkal borított terület volt alatta. Láza is volt, szóval érthető volt az elanyátlanodás. Kapott mindenféle injekciót, láz és fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, féreghajtó tablettát, jódtinktúrával lemosták a sebét amit nem nagyon szeretett, de hát ez a legjobb a fertőzés ellen, én se szerettem gyerekkoromban amikor az állandóan levert térdeimet kezelték így. Na annyira használt a kezelés, hogy egyből megvidámodott, az Istennek se akart a dobozban megmaradni, kaparta, dugta kifelé a rács kerete mellett a lábát. Kiszedtem kicsit hadd járkáljon, de erősen nyalogatta a sebét és elkezdte a fogaival csipkedni a varratot, úgy, hogy miután adtam neki Augmentint a folyékony fajtából ( legutoljára a gyerekeimnek adtam amikor még kicsik voltak, ők se akarták bevenni, a macskának fecskendővel nyomtam le a torkán) és bejódoztam a sebét amit véresre nyalt, aztán ráadtuk a tölcsérgallért, hogy többet ne tegyen ilyet, na ebből nagy botrány lett. Rettenetes ugrálást csinált, mindenáron szabadulni akart a kínzószertől, de hát muszáj volt rátenni. Amíg simogattam tűrte, de utána azonnal rákezdett, megpróbált belőle kihátrálni, kaparta, rázta a fejét, mindent megpróbált, kivittem megint sétálni, hátha megszokja, de már kockásra fagytam odakint a macskawatchban, végül evett aránylag jó étvággyal (J kényezteti, már csak a Friskiest hajlandó megenni) aztán beraktam a dobozba és rátettem a rácsot. Egy darabig még panaszkodott és matatott, gondolom nem adta fel, hogy megszabaduljon a gallértól, de mostanra elnyugodott. 

Tegnap és ma egész nap a hajóoldal zsilipeléshez való kipufferezésének megoldásán dolgoztam. Kicsit félve írom le a megoldásomat, mert idáig mindenki azt mondta rá, hogy hülyeség, de én ragaszkodom hozzá. A lényeg, hogy több dolgot kell megoldani. 1. A zsilip, illetve az előtte lévő várakozóhely fala ha olyan utálatos mint a Kvassay, vagy a tassi, azaz párnafák állnak ki belőle amik csak az "ütömvágom" uszályokat "párnázzák",  finom hajókat jól összekaristolnak, de a helyzet helyenként még rosszabb, a párnafák már kirohadtak, viszont az azt tartó szögvasak kiállnak a falból alig várva, hogy jól beledöfjenek a hajó oldalába. Tehát olyan vastag puffer kell ami jobban eltartja a hajó érzékeny oldalát a faltól, mint amennyire a párnafák kiállnak. Ez vagy 25-30 cm. RP nagy átmérőjű gömb alakú puffereket javasol, ezek jók lehetnek, de egyrészt iszonyatos drágák, másrészt nagy helyet foglalnak, harmadrészt lifegve kitérnek az erő elől, megszorulva a párnafa és a hajó közt, ha a hajó még mozog előre vagy hátra leszakadnak. 2. Fontos lenne nem domború, hanem egyenes vonalú hajóoldalt mutatni a zsilipfal felé, mert ekkor nem fog billegni a hajó a fal mellett a vízmozgás hatására (mint a tapper, ifjabbaknak http://aprod.hu/hirdetes/tapper-tinta-felitato-a-kepen-itatos-papir-nelkul-irodaszer-IDS8pt.html) tehát elől-hátul meg lehet rendesen fogni, persze ha van mihez, mert pl a tassi zsilipben olyan messze vannak egymástól a kötéspontok (naná, ugye nem létezik más csak kis csónak vagy 850 tonnás uszály) , hogy kettőt egy hajóhosszon belül nem lehet elérni, trükközni kell korlátláb, létrafok felhasználásával. Ezért ezt ötöltem ki.

Ezzel a megoldással nem érhet sehogy se a párnafa, se a betonfal a hajó oldalához. A gumikat fel tudom csavarozni a gunwale vízkieresztő nyílásaihoz, ezt ma kitrükköztem, zsilipelés után leszerelhetők. Két darab 10-es csavar tartja őket, vannak olyan erősek, hogy kis sebességgel való elakadás esetén se fognak leszakadni, mint ha kötél tartaná őket. Rengeteg tanácsot kaptam, akácfa dörzsléc körbe, metrókorlátgumi körbe stb, de mindegyikhez egy csomót kéne melózni, szétfurkálni a hajót.... egyelőre ez lesz passz.

Ma macskaivartalanítási nap volt. Mit mondjak jobban izgultam mint a saját műtéteim előt, pedig volt pár komolyság, gerincmútét meg csavarok most is a lábamban. Argay Gyuri régi vitorlázó barátom csinálta ( http://www.cegmatrix.hu/CegReszlet.aspx?id=126509) , mit mondjak ez egy nagyon komoly hasi műtét volt. Talán jó is, hogy nem volt nálam fényképezőgép, mert akkor most teleraknám a naplót a fotókkal és nem biztos, hogy mindenki szeretné nézni. Amúgy teljesen olyan mint az emberműtét, nagyobb a sterilitás mint egy második világháborús frontkórházban. Eltartott egy bő órát, megnehezítette a dolgot, hogy át kellett metszeni a még működő tejmirigyeket, de nem lehetett tudni elég e egy kisebb vágás, mert csak kézbe véve lehetett megállapítani, hogy elég e a petefészkeket kivenni, vagy a méhet is muszáj, mert ismét vemhes a jószág, amire komoly esély volt, mert állandóan fűrészeltek a Bélával, a gumicsónakos Feri kandúrjával. De elég volt a kisebb rombolás is, Bélának nem sikerült a tízpontos lövés. A bódult állat már a hajón kezdett ébredezni ( nem akartam már felébredve mégegyszer ijesztgetni a ketrecben robogó csomagtartón szállítással, odafelé eleget nyávogott félelmében, ráadásul egy furgon el is ütött, szerencsére csak kicsit koppantam, mert időben fékeztem, a sofőr nem nézett a tükörbe mielőtt ráfordult a sávra ahol mellette haladtam és majdnem fellökött a járdára, úgy meg volt ijedve, hogy nekem kellett vigasztalni) de még most is, midőn ezeket a sorokat írom, nagyon csárdásan rakja a lábait és szemmel láthatóan fogalma sincs merre mászkál. Jön-megy támolyogva, nem találja helyét, így nem mertem felügyelet nélkül hagyni, egy darabig őriztük, de ez nagyon macerás, hoztam a hajósboltból egy kb 1m2 alapterületű kidobott dobozt, annak a tetejére kölcsönvettem  a műhelyből egy  expandált lemez rácsot, beraktam az almot, meg rongyokat amin fekhet és ivóvizet, most békésen alszik odabent. Így nem tud kimenni a deckre és bedrogozott állapotban beleesni a Dunába, aztán majd holnap megszakértem hogyan tovább.

Megjelentek az idei kisrécék, az anyjuk abból az alomból való amit J etetett tavaly, ő felismeri mindegyiket, már meg is vacsoráztatta a családot. Sajnos ilyenkor naponta elfogy egy-kettő, szerencse ha kettő-három megéri a felnőttkort, de bizakodjunk!

Képletesen szólva végleges formába öntöttük Abraxassal a horgonyt. Nagy segítségem ő nekem, annakidején ő tervezte a Mákvirág köré a gumivirslit is.

Juteszembe a képet nézve, valaki egy korábbi kommentben szürkehályogot emlegetett, hálistennek nem ezért van a dupla szemüveg. Az úgy kezdődik, hogy olyan 50 körül az ember észreveszi, hogy a keze kezd rövid lenni az olvasáshoz, az apó betűk meg még nagyon kinyújtott kézzel se mennek. Akkor jön olvasáshoz egy gyenge szemüveg, ami két- háromévente egy dioptriával erősödik. Aztán jön a bifokális szemüveg, aminek alja jó közelre olvasástávolságra, teteje meg messzire.  De a PC senem közel, senem távol, ezért egy egydioptriás ( az első, a 18 évvel ezelőtti) elétéve pont jó a bifo távolnézőjével hozzá. De a dolog nem ilyen egyszerű, mert a szerszámokkal való munka ugye olyan kartávolság, ahhoz van egy harmadik szemüveg, TV nézéshez meg egy negyedik. Mindez azért mert a szemlencsét görbítgető izmok ellankadnak. Egy időben úgy is trükköztem, hogy oldalról nyomkodtam a szemgolyómat, így változtatgatva a szemlencsém dioptriáját.

Helyén az axiométer. Azt hiszem elég trükkös megoldást találtam ki. A kormánykerék végén lévő zárt anya hengeres palástjára van felszerelve az egész úgy, hogy el tudjon forogni. Hogy a pozícióját megtartsa miközben a tengely forog a kormányzásnak megfelelően, ólomsúly függ le róla. Ahogy a kormánykerék tengelye forog, az anya hegyébe, tengelybe fúrt csavar tart egy 10mm átmérőjű spulnicskát arra tekeredik 5 menet damil ami egy skála előtt vonszol egy mutatót, ami a kormánylapot szimbolizálja. A villás "U" alakú lemezzel állítható be a damil feszessége.

 Kormány 25 fok jobbra

és 35 fok balra. A mutató még azt is jelzi, hogy ez balanszkormány.

Megvan a fekete "gömb" is, polifoamból, ahogy már mondtam.

Viszont nagy marhaságot csináltam. nem szabadott volna a kiscicákat ilyen hirtelen és egyszerre kettőt elválasztani az anyjuktól. A kisebbik baj, hogy szegény állat egész éjjel ki-be járt és jajgatva kereste a kicsinyeit. A nagy baj az, hogy már tegnap estére körte nagyságúra duzzadtak a tejtől az emlői, belázasodott nem evett és szemmel láthatóan szenvedett. Én naiv azt gondoltam, hogy felhívom a két utoljára megajándékozottat és kölcsönkérem még egy hétre, 10 napra valamelyik kölyköt, hogy fokozatosan apadjon el a tejtermelés, felajánlva, hogy hozom-viszem a kicsit, szóval nem okozok problémát, de bár együttérző, de  kitérő válaszokat kaptam. Nagyjából azt, hogy a kicsi már megszokta az új helyét, ne bolygassuk...majd még beszéljünk róla... megkérdezem a férjemet... ilyenek. Az, hogy az anyjuk lehet, hogy belepusztul... hát az az én problémám. Tegnap este és ma  egész délelőtt borogattuk szegény állat hasaalját, amit békés belenyugvással tűrt, de igazából az látszott, hogy ez nem fog segíteni, a beszorult tej felszívódni aligha fog, begyullad, lehet, hogy operálni kell az állatot, belenyomorodik, el is pusztulhat. Ráadásul nekem békésen tűrnöm kellet J szemrehányásait, ugye " Mert ha te nem adod oda egyszerre... Nem szabadott volna ilyen korán...Mert én mondtam neked, de te..." ami mind igaz, de semmit nem segít a bajon. Ezen gyötrődtem, aztán elgondolkoztam, hogy is működik a fejőgép, meg annakidején amikor gyermekeimet szoptatta a feleségem miket is csináltunk. Előszedtem egy méteres átlátszó 12-es benzincsövet, a végét kívülről sikítóval, belülről fúrógépbe fogott csiszolóval elvékonyítottam, hogy puhább legyen, rácuppantottam a macska csecsére és elkezdtem  szívogatni. Nem nagy meggyőződéssel kezdtem neki, de csodák csodájára megindult a tej. Az állat azonnal megnyugodott és az egész művelet alatt békésen aludt J ölében, pontosan úgy ahogy a kicsinyei amikor szopták. Vérszemet kaptam és összehoztam a szerkezetet a porszívóval, de egyből elugrott a macska, a géphangot a levegő sivítást nem volt hajlandó eltűrni, pedig azt is kitaláltam, hogy fogom szakaszosan szívni egy luk befogásával-elengedésével a csövön. Marad a tüdővel való munka... aki hülye szívjon! Viszont Kormi megnyugodott, jó étvággyal eszik, már csak az a kérdés mikor fog engem "elválasztani".

A nap folyamán többször beszéltem telefonon Dáviddal, tegnap hajnalban indultak a St Jonnnal lefelé, zsilipet nem voltak hajlandók nekik külön nyitni, ezért csak a 15 órai zsilippel tudtak Tassnál kijutni a Nagydunára, Pakson éjszakáztak és valamikor reggel tudtak egy rakás pénz lefizetése után bezsilipelni a Sióba. Mintegy mellékesen, se Tassnál, se a Siótorkolatnál nincs rendes várakozóhely, fuss ki a partra, dögölj meg, minden a te problémád, mi elvagyunk itt, fizess és takarodj! Különösen az után, hogy ezzel a hajóval két éve lejöttek Szajnán,  Rajnán, Dunán, száz zsilipen át http://www.stjohn.hu/stjohn/folyami_csapat.html, ahol úgy viselkedtek a zsilipkezelők ahogy szolgáltatóknak illik és a zsilipek is megfelelőek voltak, elég éles a kontraszt. Amúgy a Sió az csodálatos, csak tele van bedőlt fával, a medret senki nem tartja karban, a fatolvaj cigányok viszont már pár napja bántottak egy hajót, mert zavarta a tevékenységüket. Szóval EZ Magyarország. Emlékszem amikor a Kopár Pista ( a földkerülő Kopár papája) nyugdíjba ment a Siófoki Mahart éléről elindított egy mozgalmat, hogy legyen a Sión 3-4 zsilip amivel a folyót állandóan hajózhatóvá lehetne tenni, felvirágoztatva a környék viziturizmusát, de akár  Duna-Balaton viszonylatban is komoly idegenforgalmat generálna a terv, kihasználva a csodás természeti adottságokat, de vén hülyék álmodozásának ítélték a döntéshozók és maradt a nagy semmi, szarlén kívül más nem nagyon hömpölyög a Sió medrében, igazi víz 10 év óta most van benne először. Meg vagyunk áldva tehetségtelen kormányokkal, a sunyitolvaj szoclibeket, felváltották a pofátlanrabló fidesznyikek, egyhelyben topog, vagy inkább hanyatlik a nemzet, azokat az adottságainkat se tudjuk kihasználni amik lennének, laborcbotrány, trafikbotrány, kicsinyes küzdelem a koncért, az emberek egymást b@sztatják, ki fasisztázik, ki kunbélázik, ki zsidózik, ki cigányozik miközben mint a nyitott tenyérből a víz folyik el a nemzet testéből az erő.

Ma szerencsére nem esett az eső. Folytattam az axiométert, estére egy darab damillal és drótmutatóval kézben már működött, kell csináljak rá valami szálfeszítőt, egy szebb mutatót és mehet a helyére.

Mindenféle egyebek történtek, vízre került a St John katamarán (regényes Atlanti óceáni átkeléséről Méder Pistával, Áron papájával a Vitorlázás magazinban olvashattatok)Tulajdonosa Dávid versenyt fut az idővel, mindössze pár napra engedtek vizet a Sióba, ha nem tud időben odaérni, szedheti ki és viheti tengelyen a Balatonra. Egyszercsak megjelentek a rendőrök egy nagy motorossal, az idők hajnalán a Balatonon is volt kettő ebből a típusból ( úgy 40 éve amikor felborultunk viharban kalózzal a Rákóczy Pistivel és akkormégcsak barátnőjével Zsókával ilyennel mentettek minket, ha jól emlékszem Varsó volt a hajó neve, a siófoki rendőrkapitányé, aki leszedte rólunk a keresztvizet meg  Kurdi János, a hajóvezető meg a Halász Gyula volt a MAHART Sc-től, Isten nyugtassa ), annakidején az Adony is ilyen volt amire Anmapola vízretétele után kötve voltunk egy darabig, szóval nem egy mai típus, meg is látszott rajta, lefelé saját "lábon" ment, de visszafelé már mellékötve hozta egy kisebb rendőrhajó... hát igen, az évek, meg a szűkös karbantartás költség.

Utolsó szoptatás megfogyatkozott létszámmal.

Utolsó együttpihi a kedvenccel.Utolsó anyai "fürdetés".És máris jönnek az új gazdik.  Szegény anyja a "rabomobil" rácsán keresztül még elbúcsúzik a Misivé vált Ubultól. "Szegény fiacskám  ilyen fiatalon letartóztattak?"
És a Zénó is, akiről időközben kiderült, hogy lány, szatyorba került.Szegény Kormi azóta nem találja helyét. Ki-be mászkál és folyamatosan hívogatja a kicsinyeit (korábban állandóan hanggal is kommunikáltak). Nem akarok túlzottan szentimentálisnak látszani, de meghat a viselkedése.

Kormi cica háromig biztos tud számolni, mert egész nap kereste a hiányzó Grezsont. Megtanulta, hogy nem szabad bejönnie a szalonba, ezért az utóbbi időben már meg se próbálta, csak leült az ajtóba és befelé kukucskált. Ma viszont amint nem figyeltem beugrott és kutatott, hátha itt rejtegetjük a kicsinyét. Megható az aggódása, azt gondolná az ember, hogy "az a buta állat".. Hát egy cseppet se buta, pontosan annyi esze van amennyire szüksége van, de azt hiszem ez a macska még az átlagnál is okosabb. Nekem gyerekkoromban két kutyám is volt, Deni is itt vendégeskedett, szóval azokat inkább ismerem, kissé tartottam a macskától, mert azt hallottam, hogy nem a gazdához, hanem a megszokott helyükhöz hűségesek, hogy túlságosan öntörvényűek ( a kutyának gazdája, a macskának szolgája vagy), hát erre a jószágra egyik se igaz. Egyből otthon volt a hajón és rendkívül alkalmazkodó, követ mint egy kutya, de amúgy egyáltalán nem kell sétáltatni, ami nagy előny. Ha leülök a cockpitba azonnal mellém telepszik, nem tudok mást mondani, de "beszélget" velem, rövideket nyávog, miközben fenntartja a szemkontaktust, hallgatja amit beszélek hozzá, buzgón  válaszolgat aztán persze kiprovokálja a simogatást, amihez lehunyt szemmel dorombol, fejét a tenyerembe hajtva kéjesen elnyúlva. Szegény, nagy trauma lesz neki ha holnap mindkét maradék kölykét elviszik, de hát nem lehet már tovább fenntartani se az állatkertet, most is olyan rohangászást csinálnak odakint, percek kérdése és fel tudnak majd ugrani a padládákra, onnan a deckre, onnan a Dunába, mert veszélyérzetük az úgy tűnik csepp sincs.

Pakoltam, cuccoltam és kicsit haladtam az axiométerrel, a fúrógépállványt ezúttal esztergaként használtam és kiesztergáltam azokat a piciny görgőket amin a kormányállás mutatót mozgató szál fut majd. Időnként rázendített az eső, ami nem könnyítette meg a munkát a decken, de ami a rosszabb megkezdték a másfél hónapos undorító koszolást a parti nyárfák, már minden tele a fehér pihékkel, egyelőre annyi a lazúrozásnak, egy ecsetvonást nem lehet csinálni, mert beleragadnak mindenbe.

Már vagy hat vödörnyi cuccot kihordtam a fuxból a partra, nem egy köztük olyan nehéz volt, hogy a karom majd leszakadt tőle, de csak nagy jóindulattal mondhatom, hogy csökkent odabent a káosz. Nekiálltam volna az axiométer formába öntésének, de mindaddig amíg ilyen nagy a rendetlenség képtelen vagyok termelni, pedig nagyon szeretném a keserű robotot némi alkotással "cukrozni". Ráadásul mindjárt a legelején vissza kellett hozzak hozzá dolgokat amiket két napja kihajítottam (Murphy), szerencsére nem egyből a kukába, van közbenső fázis is. Csak a "nagyonnemkell" kategória megy a szemétbe, vagy elajándékozásra, ha más még tudja használni (juteszembe nem kell egy még használható komplett pumpás hajóWC valakinek?), a "nemkelldekellhet" parti raktárba, hajón csak a "biztoshogyelőbbutóbbkell" marad. Szóval sok naplóban megörökíteni való termelés nincs. Hamarosan befejeződik a "macskaprojekt", ma elvitték Gerzsont, itt látható az új mamájával (pénteken viszi Ubult hzizi, és ha jól emlékszem jövő hét hétfőre pedig Zénóért jön az új gazdája).Szóval a kis család ma volt utoljára együtt.

Tegnap este szakadt odakint az eső, mindnyájan a cockpitban nyüzsögtünk, én Emaileket irkáltam, amikor egy érdeklődő elkezdett felmászni a nadrágom szárán.

Hiába próbáltam róla nem tudomást venni, lehajtotta a netbook tetejét, hogy ő is lássa mit írok.

Most mi van? Békén hagynál? Letettem a földre, egy perc múlva megint ugyanott volt, ezt eljátszottuk többször, még a pólómba is beakasztotta a körmét, hogy ne tudjam eltávolítani.

Érdeklődésük mindenre kiterjed. A szalon bejáratot ha nyitva van az ajtó nap közben, le kellett zárni a gáztűzhely rácsával, nehogy bebukfencezzenek.

"Ott túl a rácson egy más világ van."

Engedjenek...BE!

Megint volt patkány a hajón! Reggel felébredve kifelé jövet a hálóból ez a kép fogadott. A macskák által elbirtokolt zoknim mellett egy patkánytetem!

De hol a feje? Körbenézve megpillantom a macskakaják közt.

Az öreglány minden nap hoz valamit. Vakondot, pannon gyíkot  (hiába mondom neki, hogy nem szabad, védett állatok), egeret, most meg egy patkányt amit ráadásul lefejezett. Hát mostantól nem kell aggódni, hogy bejön a patkány garázdálkodni a hajóra. A watchcat elintézi.

Végre látok szakszerű szivattyúpróbát. Erről van szó! Ha így megjáratják a gépeket mielőtt kihelyezik a munkatérre kevesebb a valószínűsége a meghibásodásnak.

Na a 10 pontból egy kész ( igaz közben eszembe jutott még kettő :( ).  Kemény munkával áttelepítettük a megmaradt tűzifát, közte MP "sohaelnemfogyó" hasábjait a Rácz Józsi által bérelt területre, ott már nem lehet útba senkinek, Józsi azt mondja őt nem zavarja. 

A végleges rakás kicsit magasabb lett, ez a mennyiség nagyjából három téli hónapra elég nekünk. Letakartuk, várja a következő telet. Ma eltakarítottam a régi rakás helyét, eltüzeltem a szemetet, kihajítottam a sok felesleges kacatot, szóval nem érheti szó a ház elejét, nem hagytam magam után rendetlenséget. Miközben a pakolás mechanikus munkáját végeztem a többi 9 ponton járt az eszem, azt hiszem a fekete gömbre remek megoldást találtam ( az fel se merült bennem, hogy többezerért vegyek egyet), ma délután seperc alatt kivágtam  2cm vastag fekete polifoamból, ami a matracok maradéka volt.  Az összeerősítés és a felhúzás  gumifülekkel történik majd, használaton kívül meg ülőpárna. Kiötlöttem a lényegét a kizárólag mechanikus axiométernek, harpi nyitott kapukat dönget, eszembe se jutott elektromossággal komplikálni, még finomítani kell az ötletet, a lényeg, egy kis kerekecske lesz a kormány tengelyre tengelyben hozzátoldva, erre mint a rádió kereső skálahúrja tekeredik egy szál ami jobbra-balra vonszol egy kormánylapát alakú mutatót  egy szektor alakú skála előtt. A nap többi részében pakoltam, de ez szörnyű.... még mindig csak nő a rendetlenség. Már nem férek be a fuxba az onnan előszedett holmiktól, kitolult a cuccok egy része a deckre! Pedig már pár vödörnyi anyagot lehordtam a hajóról amik mind ott voltak idáig. Szörnyű na, nem tudok mást mondani.

A cicák ma 5 hetesek és 60 dekásak, a jövő hét végén, utána következő elején  sajnoshálistennek megszabadulok tőlük, addigra el lehet őket választani az anyjuktól. Két napja kezdtek el szilárdat enni,  nem egyszerre és nem egyforma intenzitással, de azért egyelőre a fő táplálékuk az anyjuk teje, még egy hétig szívhatják, attól lesznek szép erősek és egészségesek. Sajnos azért, mert nagyon aranyosak, igazán szeretnivalók, fognak hiányozni, főleg Juditnak, mert ő egyfolytában dajkálja őket és már előre zokog, mi lesz ha elviszik a "gyerekeit", hálistennek, mert nekem már kicsit sok, hogy a szó szoros értelmében láb alatt vannak, lépni nem lehet az ugrabugráló aprólékoktól. Ha éppen nem rohangásznak, akkor bunyóznak, amelyik éppen a rövidebbet húzza visít ha a másik érzékenyebb helyre harap, ha nem bunyóznak akkor szopnak vagy alusznak ilyesféleképpen. 

Miután az egyik az első vizeletével megkeresztelte a papucsomat, csináltam nekik macskaWC-t egy félbevágott 

20 l-es marmonkannából, első nap egy vakondtúrásnyi homokot rakott bele J, aztán hoztam nekik a piacról igazi macskaalmot, egyből tudták mire való, azóta oda járnak.