Hajónapló

No ismét itt vagyunk fent a régi helyünkön. Délelőtt indultunk, du 5-re itt is voltunk a tutajt vonszolva 5 km/h körüli sebességgel ballagva. 19-re húztam lapot amikor úgy döntöttem, hogy a tegnapi átmeneti jó időt inkább lent töltjük, mint soványmalacvágtában elinduljunk fölfelé. Ezzel azt kockáztattam, hogy a meteorológia jósolta sz@r időben kell felhajózni, de mázlink volt, igaz szemerkélő esőben indultunk vízhatlanba öltözve, de folyamatosan javult az idő, végül napsütésben érkeztünk meg. Az ottartózkodásunk alatt nem tudtam internetet használni blogoláshoz, de wordben megírtam a napjainkat, idejopyzom.

Miután itt nincs hálózat offline írok, aztán majd felrakom amikor nethez jutok.
Szept. 6. Péntek.
Nem sokkal reggel 8 után indultunk a szokásos kikötőhelyünkről csodálatos időben alaposan megpakolvaRáckevére, ahova minden gond nélkül délután háromra meg is érkeztünk. A tűzifával megrakott tutajt vontattuk, a hajó 5km/óra sebességgel kisgázon szinte hullámkeltés nélkül haladt. Minden várakozásomat felülmúlta a vontatmány, attól tartottam, hogy a szögletes acéltutaj (hajófestéshez használják vízen) nagyon fogja túrni a vizet, számítottam rá, hogy „fa nem marad szárazon”, főleg ez okból raktam raklapokra a fákat, ehhez képest egyetlen csepp víz se ment fel a tutaj fedélzetére, pedig 10 centinél több nem nagyon volt a szabad oldalmagasság.
Ráckevére érve némi forgolódás után lecsobbantottuk a nagy rozsdás horgonyt, aztán csónakkal kivittük a parthoz a tutajt. A horgonyt meghúztam a part felé, hogy beszántson a fenékbe (na sokat nem tudtam húzni rajta), sikerült eltalálni a megfelelő helyet, hogy se túl távol ne legyen a parttól, hogy a lánc-drótkötél-poliészterkötél kombináció éppen kiérjen az orral a parthoz kötött hajó faráig , viszont nehogy olyan közel legyen a parthoz, hogy mondjuk a drótkötelet kelljen a farbikára kötni. Aztán megköptük a markunkat és kemény munkával kipakoltuk az egy télre való tűzifarakományt a kertbe, az utolsó szemig, leponyvázva várja a felhasználást, végeztünk vele pontban este hétre. A jól sikerült nap után  elfáradva ültünk vacsorázó asztalhoz Amapola szalonjában, most 21:48 van, bőséges vacsora és alapos zuhanyozás után (olyan lé jött le rólam, hogy virágot lehetett volna bele ültetni) jól esik nyugovóra térnem.
Szept. 7. Szombat. 20:14
Reggel némi karbantartás után beindítottuk a házzal együtt jött Tomos csónakmotort, aztán felraktuk a munkacsónakra és kimentünk a piacra. Hazatérve Csikós Laci motorcsónakját találtuk kikötve Amapola mellé, jött segíteni. Kapóra jött a segítség, kiraktunk a hajóból vagy egy tonna cuccot, aztán neoprént öltöttem és bementem a vízbe a medret tisztítani a kikötőhelyen. A nagy tuskót alaposan körbemosattam a kölcsön kapott Honda motoros szivattyú vízsugarával, aztán egy drótkötél hurkot tettem rá ( reméltem, hogy a mosatással sikerül egy főgyökeret feltárni és az alá kötni, de nem sikerült) és a hajóval megrántottam a meder felé. Lássatok csodát kiszakadt a helyéből, a hajó orra immár zavartalanul befér a tervezett helyre. Aztán következett a stég másik oldalán elsüllyedt nagy fa csónak. Vagy fél órát mosattam a víz alatt ( ha valaki azt hiszi ez egy egyszerű dolog, alaposan téved, elég a vízsugarat kicsit oldalirányba fordítani, máris mint a sugárhajtómű tolja az embert az ellenkező irányba, szóval a mosatás néha ide-oda száguldozással jár), A parti szekció, E és Zs  biztosították az eszköz utánpótlást, kezelték a szivattyút, adták a csövet.
keményen küzdöttem az anakondával amíg lehetőség szerint körbemosattam az elsüllyedt csónakot, meg megpróbáltam belülről is kimosatni az iszapot, de kézi erővel meg se tudtuk mozdítani a rákötött kötéllel.
 Így hát újból gépet csináltam és egy kis kukázó horgonyt beleakasztva drótkötéllel megrángattam a meder felé és harmadikra nagynehezen megindult. Tartottam tőle, hogy egyszerűen leszakad belőle az a rész ahova a horgonyt beakasztottam, de jól megcsinált csónak lehetett talán vörösfenyőből, ami a víz alatt csak erősebb lesz, ki tudja hány évtizede feküdt ott elsüllyedve. Arról persze szó sem lehetett, hogy kiemeljük, vonszoltam kifelé vagy 100 métert, aztán ahol már 3 méter volt a mélység elengedtem….volna. De a horgony nem akart kiakadni. Próbáltam horgonycsörlővel kiemelni, de mielőtt elérte volna a felszínt se té, se tova, a szemem jött ki az erőlködéstől, de nem jött tovább. Bementem a vízbe ismét és kitapogattam hogy áll a horgony, J leengedte a terhet a fenékre és én sikeresen kimozgattam a drótkötélnél fogva a horgonyt belőle. A kikötőhely akadálymentes, eredményes nap volt ez is.
Szept.8. Vasárnap.
Na ma volt a nagy nap. Eldőlt, hogy az én agyrémem e, hogy képes vagyok némi segítséggel 7 m-es cölöpöket leverni a mederbe, vagy Ervinnek (meg sokan másoknak) lesz igaza, aki kijelentette, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel ez lehetetlen. Én csak azt kértem, hogy segítsen, mert egyedül valóban képtelen leszek rá. A deckre hosszában lefektetett első csövet szépen kidugtuk a hátrafelé a fartükör fölé billenéshatárig. A cső felső végére oldalt ráhegesztett fülbe raktam egy nagy seklit, abba belekötöttem három hosszú kötelet. Egy nagyon keményfalú, tehát hajlékony, de nem megtörésre hajlamos fajta háromnegyed collos slaug egyik végét megtoldottam egy kb másfél méter hosszú félcollos acélcsővel, a másik végébe meg beleraktam azt a szűkítődarabot, aminek az egyik vége 3/4” –os tömlővég csatlakozó, a másik vége meg az 55mm-es tűzoltótömlő körmös karimás csatlakozója. Ide csatlakozott az a tömlő amibe a Honda szivattyú nyomta nagy nyomással a vizet, az acélcsővel megtoldott slaugot meg ledugtam a cölöp belsejébe egészen fenékig. Aztán megfelelő pozícióba állítottuk a hajót, kitoltam a csövet a far felé amíg bebillent a vízbe és feneket fogott (na ezt volt nehéz kitalálni, hogy mennyit túr elfelé az iszapban amíg betámaszt a fenékbe). Két segítőkész szomszéd (Sándor és József) a partról húzta a csúcson bekötött két kötelet (hát ezek is örülnek milyen ember költözött ide, megszűnt a lazsálás) úgy kb 120 fokban, én meg emeltem kézzel a decken amíg tudtam, aztán tartogattam a harmadik kötéllel, hogy ne dőljön ki a part felé. És lássatok csodát a csúcsa felemelkedett a hajóról, a kötelekkel (Sándorkötél, Jóskakötél, Vilikötél) beállítottuk függőlegesre, E elindította a szivattyút és a cső kisvártatva megindult lefelé! Időnként alul bugyborékolt, majd fent köpte kifelé az iszapos vizet, miközben megmegálva, elgondolkodva jócskán bement a fenékbe. Úgy tűnik olyan három méterre a víz fenekétől valami keményebb réteg lehet (később amikor a kimosott iszap megszáradt megállapítottam, hogy durva szemcsés kvarchomok), abba már nem lehet mosatással besüllyeszteni a csövet, így a tutajról amin a tűzifát hoztuk először egy magas „A” létra tetejéről, majd egy alacsonyabbról vertem tovább 10 kilós kalapáccsal, aztán amikor én kidőltem E folytatta és ott volt a cövek és úgy ahogy kell! Délután a másik két oszlopot is bemosattuk a fenékbe, a kalapálás még várat magára, egyrészt mert minden napba annyi fér bele amennyire az ember képes ( most ahogy e sorokat pötyögöm állandóan begörcsölnek a bal kezem ujjai, úgy az intenzív kalapálás után már a billentyűzet pötyögtetése is megerőltető), másrészt ez már ráér, a szivattyút legkésőbb szerdán vissza kell vinni, de ütlegelni bármikor tudom a csöveket tovább, ha éppen efféle sportra vágyom.
Szept. 9. Hétfő.
Csatornabekötés és gázbekötés dolgában ügyintéztem, aztán eleredt az eső, ami azért nem nagy baj, mert a tegnapi, meg az azt megelőző napok svédtornája után elkelt a pihenés. Így csak délután az eső elálltával pakoltuk kifelé a hajóból a dolgokat. Olyan 10 centivel merül kevesebbet a hajó mint érkezésünkkor és még nincs vége a kirakodásnak. E-ék hazamentek, délután csónakkal vittem őket át a túlpartra a HÉV végállomáshoz, már csak kettesben cuccolunk J-vel. Holnap vagy legkésőbb holnapután mi is felhajózunk a régi helyünkre, csak az időjárás fordulna kissé vidámabbra (nagyon megszoktuk a jó időt, nagy szerencsénk volt, hogy az elmúlt 3 nap is ilyen csodás volt), olyan hangulattalan dolog szakadó esőben állni kint a kormánynál.
Szept. 10. Kedd.
Amikor a Hernád utcai bejelentett lakásban J utoljára járt két tértivevényes levélről kapott értesítést, hogy vegye át a postán. A ráckevei önkormányzat adócsoportjának ingatlanadó űrlapjai voltak bennük, miután ketten vagyunk tulajdonosok, mindketten adóalanyok lettünk. Nem foglalkoztam a dologgal, mert az előző tulajdonos az egész évi adót befizette, de amikor ma áttanulmányoztam a csatolt kitöltési utasítást, látom ám, hogy az adóalanyként való bejelentkezésre az ingatlan vételt követően 15 napom van mindössze, amin már régen túlvagyunk. Na ma aggódva felhívtam az önkormányzatot de minden rossz várakozásom hálistennek okafogyottá vált, az adóügyintéző rendkívül kedves hölgy megnyugtatott, a 15 napos határidőt nem veszik komolyan (hiszen nem adócsalás volt az oka, az adó egész évre be van fizetve), sőt ma ugyan nincs fogadónap, de akár ma is jöhetek. Bebringáztam a papírokkal, gond megoldva. Odafelé benéztem a Dunanet nevű szolgáltatóhoz, amelyik a helyi szemétszállító. Na itt ért az első kellemetlenség életemben Ráckevén. Az ügyintéző közölte, hogy az ingatlan megszerzésével alanya lettem egy kötelező közszolgáltatásnak, akár van szemetem, akár nincs, fizetnem kell az éves díjat, de üdülőövezetről lévén szó, csak a nyári 6 hónapban szállítják el a szemetet. Vegyek kukát, adnak rá vonalkódos matricát, két szállítás jár a fix éves díjért havonta, ha plusz szemetem van elviszik, de leszámlázzák. Meg kell mondjam nem tetszik a dolog. Ha már vonalkódos regisztráció van, akkor miért nem annyit számláznak amennyit elvittek? Ha mondjuk egy hónapig nem szemetelek de a következőben három kukát is megtöltök, akkor az első hónapban elrakják a pénzt a semmiért, a másodikban meg leszámláznak egy plusz szállítást. Ráadásul a régi tulajdonostól is bekaszálják az éves díjat és tőlem is akarják. Hogy stílszerű legyek ez szemétség.
Megpróbálkoztam a cölöpök kalapálásával, de10 perc után abbahagytam, annyira elfáradtam az előző napok kemény munkájában, hogy kevés volt hozzá az erőm. Helyette kiraktam még 2-3 mázsa cuccot a hajóból, J is megindult a batyuival (tudtam, hogy rengeteg ruhája van a hajón, de hogy púposan megtöltsön egy ágyat a házban az meglepett és még maradt a hajón is jócskán), aztán lefűrészeltem néhány faágat ami rálógott a háztetőre, meg kitakarítottam az ereszcsatornából a rengeteg korhadt falevelet. Bevittük a telekre a Mákvirágot is, leszedtünk egy csomó almát a fáinkról (bioalma, évek óta nem volt permetezve, van közte kukacos is bőven, de kivágjuk belőle a férges részt, enni, meg almáspitének megsütni remek lesz), rengeteg termett, idén túl sokat nem tudunk belőle felhasználni, jövőre kénytelen leszek belőle pálinkát főzni. Ma itt volt a tervező gázterv ügyben felmérni, kitaláltuk merre menjenek a csövek. Amúgy remekül érezzük magunkat az új birodalmunkban, ha nem kéne holnap visszavinni a kölcsönszivattyút meg a tutajt még maradnánk egy darabig. Reggel a tegnapi esős nap után sokáig tejfelszerű köd volt, csak dél felé szállt fel és délutánra sütött ki a nap, mindjárt megvidámodtunk, de a legvidámabb családtag a Kormi cica, egyszerűen nem tud betelni az új birodalmával. Egész nap hancúrozik, rohangászik fel a fákra, délelőtt megjelent egy magafogta hallal, amit némi játszadozás után jóízűen elfogyasztott, nem tudok rá mást mondani, látszik rajta, hogy boldog.

Eddig az offline írt krónika az elmúlt napokról. Miután volt több kérés, hogy legyenek képek a "birtokról" is, tegnap csináltam néhány fotót., íme

 A szűk, alig használható konyhát és fűrdőszoba/WC-t teljesen át kell szabjam, mindkettő teret nyer majd a gardrobszekrény rovására. A ruhák meg felmennek a padlásszobába.

A nappali viszont remek.

És a végén a kikötőhely, amilyenről (szerintem) minden hajósember álmodik.

Felkötöttem a rozsdás vasat ( a közmunkások akik segítettek kicipelni a pontonra reklamáltak, hogy miért nem tisztítottam és festettem le, mondtam, hogy 100 évet így is kibír a fenéken, aztán majd kicserélem) az egyik darura. Előtte spekuláltam, hogyan is viszem ki a hajóra és ha már ott van hogy fogom ledobni, aztán jött az ötlet (általában ébredéskor még az ágyban, vagy közvetlen felkelés után, gyakran  a klotyón ülve jönnek a jó ötleteim), hogy odaállok a ponton fölé ahol a horgony van, kihajtom a darut, felemelem, megkötöm, így be se kell emelni a deck fölé, azaz ledobáskor csak el kell engedjem. Nem mondom, hogy minden ötletem bejött amit kitaláltam, egy sereg dolgot már másképpen csinálnék, ha most kezdeném építeni a hajót, de a daruk elől-hátul telitalálatok. Mind a különféle horgonyok, mind a csónak emelgetése gyerekjáték velük. Ez a horgony lesz az uralkodó ÉNY-i szélirányba kirakva, a másik kisebb DNy-ra farhorgonynak.

Délelőtt autogénnel vörösizzásra melegítve és 10 kilós kalapáccsal püfölve sikerült az egyberozsdásodott horgony keresztrúdját kiegyenesíteni és a szárát billenőképessé tenni. Délután folytattam a bepakolást, Amapola egyre mélyebbre merül.

Ma is beraktam párszáz kiló cuccot a hajóba. Kaptam a búvároktól  egy "alighasznált  horgonyocskát"  ( http://www.szokoar.hu/, Vígh Jani blogolvasóm, szinte már várta mikor jelenek meg nála farhorgonyért), ez lesz Ráckevén északnyugat felé. Holnap kicsit kitatarozom. Szerencsére a lányom elhozta Balatonról a régi 10 kilós "óráskalapácsom" , azzal megpróbálom kiegyenesíteni a keresztvasát. Lehet úgy 50-60 kilós, van hozzá olyan 10 m 12-es peckes láncom, az drótkötéllel, majd 20-as poliészter kötéllel csatlakozik majd a farhorgonyhoz. Még a drótkötél és a lánc közé lehet, hogy rakok egy 10 kilós vasdarabot is. Ne vegyük félvállról az uralkodó szélirányt....

Pakolással telt a mai nap, meg az ezt megelőzők is. Amapola teherhajó lett. Az itt felhalmozott összes cuccot, anyagokat transzportálni kell Ráckevére. Tegnap és ma behajóztuk az összes faanyagot, beleértve egy teljes téli tűzifakészletet. Mára segítséget is kaptunk, tegnap este megjöttek Török Ervinék a Baylinerrel ( hiába mondom nekik, hogy teljesen lehetetlen állapot, hogy a hajójuknak nincs neve), ma segítettek a rakodásban. A kirakásban is segítségünkre lesznek, a jövő héten együtt hajózunk le Ráckevére.

Kemény délelőtt volt, de jelesre abszolváltuk. Az a helyzet, hogy Ráckevére áthelyezendő, fel kellett szedjük azt a Danforth horgonyt ami már vagy 3  éve bent volt a mederben, egy évet rá is volt kötve a hajó, amikor semmi úszómű nem volt a part mellett amire köthettem volna. Reggel kiálltunk  erre a horgonyra és elkezdtük felcsörlőzni.  Villanytekerés szóba se jöhetett, kézzel is nehezen volt ketyegtethető ahogy  az iszapba megült lánc jött fölfelé, amikor meg már nagyjából ott volt a hajó orra a horgony felett na akkor se té, se tova. Végülis beindítottam a motort és géppel előre-hátrába ingatva a hajót felszakadt szerencsésen. Eltartott vagy egy bő órát. Na közben megjelentek az evezősök. Mindjárt az első, egy változáskorban lévő nő kikelt magából, hogy

-Ez nem lesz itt jó, hogy maguk itt állnak!

 A szemem jött ki az erőlködéstől, éppen nagy kedvemben voltam, vaze csak te hiányzol okostojás.

-Miért mi a baj?

-Minek állnak ide, itt útban vannak az evezősöknek.

-Hát kerülj ki! (megjegyzem J kint állt a farban és mindenkinek kiabált,hogy merre kerüljenek, mert ezek nem néznek hátra csak húznak mint a gép)

- De jönnek az evezősök és útban vagy, ha már tegeződünk. 

-Értsd már meg, hogy meló van, fel kell szedni ezt a horgonyt, eltart egy darabig aztán elmegyünk innen, szóltunk, hogy merre kerülj, mi van ezen nem érthető?

- Vannak szabályok..

-Ja ha mutatsz nekem egy táblát a parton, hogy itt horgonyozni tilos akkor igazad van. 

-De akkor is micsoda...

bla, bala bla

- Na elég. Tudod mit? Jelents fel!

Aztán jött egy siheder, olyan unokakorú, szintén szkifes és egészen alpári stílusban beszólt J-nek amikor az figyelmeztette, hogy balról kerüljön. Kigyulladt az agyamban a piros lámpa és leordítottam a fejét, hogy mégis hogy mer nála sokkal idősebb emberekkel ilyen módon társalgást kezdeményezni. Valami olyat is említettem, hogy valaha az evezés úriemberek sportja volt, de mostanra úgy látszik a tahókké lett. Na elkussolt a kölök. De tényleg? Hogy van az, hogy csakis és kizárólag az evezősökkel van a baj?  Vagy nekik velünk. Amikor ugyanezt az akkoriban ideiglenesen bójavesztett elveszett horgonyt gerebléztem két napig akkor is csak az evezősöknek voltam útban a vízen. Soha kajakos, kenus nem csinált gondot abból, hogy kicsit ki kell kerüljön. A legbarátságosabbak az indián kenuban túrázók. De az evezősök beülnek háttal a menetiránynak és a monotonitás valahogy az agyukra is visszahat és személyes sértésnek vesznek minden kizökkentést az agyatlan izomfárasztásból.

Amúgy a legjobbkor találtunk új kikötőt, mert ma hívott a Rácz Józsi, hogy miután felszámolta a hajósiskolát, eladta a vasait amire kötve vagyunk második éve, a vevő szeptemberben visz innen mindent, a korábban a sólyateret bérlő cég, aminek a pontonjaira azelőtt voltunk kikötve már régesrég  eltűnt, szóval csak horgonyon tudnánk telelni amit utálok, csónakkal járni ki-be aztán meg a jégen ha megbír. Az ABKSZ is teljesen megszűnik (onnan vettük a bérelt raktárban szélkelő cégtől a tojást), helyette ideköltözik a katasztrófavédelem, szóval a legjobb időben hoztuk meg a döntést.

Ma délelőtt elmentem a Tomos motor üzemanyagtankjáért a régi tulajékhoz. Délután pakoltam a hajót. Megmozgattam az olvasói fantáziát cölöpölés dolgában. Most azt gondolom, hogy a következőt fogom tenni. A hajóról és a stégről megpróbálom a kívánt helyre állítani a 7 m hosszú csövet. Beledugok fenékig egy slaugot, amit csatlakoztatok a szivattyúhoz (Honda 2000 liter/perc csak elég lesz). Igyekszem függőlegesre beállítani. A súlyánál fogva minden erőszak nélkül be fog csúszni az iszapos fenékbe legalább 1-1,5 métert. A víz kb 1,5 m, azaz kiáll kb 4m. A deck a víz felett van ugyancsak 1,5 m-el, innen a cső teteje már csak 2,5 m. Rányitom a vizet és remélem, hogy megindul lefelé a cső. Ha elérem a munkasíkot a többit leverem nagykalapáccsal.

Én lettem minden macskák patrónusa. Született egy rakás kiscica a műhelyben. Én mondtam mindenkinek, hogy miután kiköltöztem onnan, ez már az ő dolguk, egyet befogadtunk, három kölykének gazdát kerestem, tovább nem vállalok macskanagypapaságot. De ma jön az egyik közmunkás, hogy hát rakjam fel már őket a netre, hátha jelentkezik  valaki, gazdának. Szóval itt vannak, ha netán valaki kedvet érezne hozzá. http://kiscica.hu/elviheto/hazi-csepel-eszaki-csucsok-15261 Amúgy megértem, hogy az etológusok milyen élvezettel foglalkozhatnak az egyes állatfajok tanulmányozásával. Tényleg izgalmas dolog. Kormi cica nem szereti ha megy a hajó. Bizonyára zavarja a motor hangja, a mozgás, rezgés, meg az, hogy körbe víz van. Induláskor mindig bezárjuk az utazóketrecbe  (kivéve amikor elfelejtjük, ilyenkor kiugrik a hajóról és vissza kell érte menni), aztán menetben már kiengedjük. Ilyenkor idegesen mászkál körbe-körbe, kinézegetve  a vízre, aztán egy idő után megnyugszik és lefekszik aludni. De időről időre felmászik hozzám ahogy kormányozok,  elhelyezkedik a tetőn, rámnéz, keresi a szemkontaktust és egészen komolyan elpanaszolja, hogy neki ez nem igazán tetszik. Ilyenkor egy kis simogatás után visszamegy  aludni, hogy 5-10 perc múlva megismételje ugyanezt. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy amikor a Németh Sanyiék mellénk álltak a retro szovjet "Kazánka" motorcsónakkal és annak a deckjén egy kutyával, hogy ne akarja megtámadni a kutyát, J az utolsó pillanatban kapta el, mert képes lett volna átugrani az idegen hajóra csatázni.Na felértünk öt óra kocogás után a régi kikötőhelyre, kikötöttünk és a jószág bizalmatlanul tekintgetett a partra. Aztán amikor kiugrott, nem tudok mást mondani, de látszott az arcán a boldogság. Hogy "Hát én ezt a helyet ismerem!!" Kiugrott, beugrott, nyávogva hívott, hogy menjünk vele a partra sétálni, hempergett a fűben, előreszaladt, visszarohant, vége a viszontagságoknak, otthon édes otthon.

Tegnap reggel ugrik be a partról a cockpitba és valami nagy izét hoz a szájában. Jézusom elkapta a guvatot! (http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Rallus_aquaticus_1_(Marek_Szczepanek).jpg) És pofozza kínozza szegény madarat. Na gyorsan lefogtam a macskát J meg kesztyűt húzott, hogy a hegyes csőrével védekező madarat megvizsgálja. Hát elég szerencsétlenül nézett ki, nyakán harapás, végtagjai kifordulva. Beraktuk a macskaketrecbe és felhívtam az állatkertet, tudnak e valamit kezdeni vele. Mondták vigyem be. Robogó csomagtartón beszállítottam, ott átraktuk az állatkerti ketrecbe, addigra egészen összeszedte magát, felvette a szokásos mozdulatlan rejtőzködő pózt ( ül a fenekén, nyaka, csőre  függőlegesen  kinyújtva) talán túléli a dolgot.

Tegnap nekiálltam kicsit kitatarozni a munkacsónakot. Ez a kis 4 személyes műanyag teknő a házzal jött, a kertben volt hasra fordítva, szeméttel, mohával borítva, alatta tűzifával. Nem egy igényes jószág, elég ütött-kopott, gyanítom a felpuposodott kettős fenékben is lehet némi víz, vagy más, nem odavaló anyag, de arra pont jó amire a Mákvirágot sajnálom, a durvább vízi munkákra, piacra motorozni vele  Ráckevén, megpakolni akármivel. A hajó mellé véve utaztattuk idáig, ami azért volt macerás, mert ahelyett, hogy a rárakott Suzuki motort kötöttem  volna a hajóhoz szokás szerint kötéllel leesés esetére, ehelyett, miután csak egy kikötőkarika van az orrában, a farkötelet kénytelen voltam a motor felerősítő "satujára" kötni. Na most raktam a fartükörre egy masszív fület, így elöl-hátul ki lehet kötni rendesen. Az összetört orrát is kifoltoztam rozsdamentes lemezzel és lesikáltam róla a rettenet mennyiségű koszt amennyire tudtam, egész pofás lett. Az adattábla szerint 7 LE-s motort lehet max rátenni, jelenleg a 2,2-es Suzukival használom, de a házban ott maradt egy 4-es Tomos, azt se tudom működik e egyáltalán, benzintank nincs hozzá, majd varázsolok valamit, ha működik az lesz rajta, a Suzuki marad Mákvirágra. Aztán épp hogy csak végeztem megeredt az eső, ma délelőtt kicsit abbahagyta, de délre már megint esett, sokat nem tudtam ma tenni, de intéztem 5 kikötőcönköt, három darab 7m hosszút a stég mellé kell leverjek, két másfél métereset a partra. Azt, hogy a 90mm átmérőjű csöveket hogy fogom leverni a fenékbe még nem tudom, a lányom felhozta Balatonról a 10 kilós "népszava" kalapácsomat, ami remek szerszám, de ki kell találjam, hogy fogok odafent a víz felett olyan  4 m-re kopácsolni vele. Lehet megvárom a telet, ha befagy a víz megfúrom ahol kell és  állványt építek a jégre, érdekes meló lesz. Van elérhető szivattyú a tuskó, elsüllyedt csónak víz alatti kimosásához, nem mondom, hogy nem tartok a munkától egy kicsit, még sose csináltam ilyet.

Ezt a pár képet Monte Christo cselédje csinálta rólunk tegnapelőtt felfelé jövet.

Aztán búcsút intettek és elszáguldottak mellőlünk, mi meg szép tempósan cammogtunk régi kikötőhelyünkre ahova du. 6 órára meg is érkeztünk minden baj nélkül.

Átmenetileg búcsút mondtunk Ráckevének és visszatértünk tegnap délután Budapestre a szokott helyünkre. Nem nagyon akarom részletezni az elmúlt napokat, egyrészt összefolynak a dolgok, másrészt visszaemlékezni se akarok a macerás történésekre, az ingatlan átadás-átvétel nyűgeire, aztán a szaladgálásra a különféle mérőátiratások (még nincs vége) és egyebek dolgában, az egyrészt szerencse, hogy Ráckevén nincsenek távolságok, viszont ami Kiskunlacházán van ahhoz 10 km-t kell bringázni oda, majd vissza, belekezdtem, a nehezén talán túl vagyok. Utána kell járjak viszont egy csomó dolognak, ez már hosszútáv. Először is a parti rozoga stéget és főleg mellette a vizet alkalmassá kell tegyem hajókikötésre. Pár órát eltöltöttem neoprén ruhában a meder fenekét tapogatva  a jövendőbeli kikötőhelyemen, a rossz hír az, hogy pont ahova a hajó kieljének belépő éle kerül, ott kiáll egy tuskó az iszapos  fenékből úgy 30 centire, ezt valahogy meg kell szüntessem. Valamikor a part méterekkel beljebb lehetett a mostaninál, akkor is fák szegélyezhették, csak a víz elhabolta a régi partot, a fák pedig, ahogy az erdélyi Gyilkos tóban, ott maradtak a víz alatt. A törzsüket talán télen amikor befagyott a víz elfűrészelhették, felvágták tűzifának a rég elholt nemzedékek, de a csonkok bent maradtak. Abban bízom, hogy ez tán évszázadokkal korábban történhetett, így a gyökerek elrohadtak annyira, hogy ha beleakasztok egy horgonyt rövid lánccal és megrántom Amapola 18 tonnájával, kiszakad a fenékből. Ha nem, akkor víz alatt kell kibaltázzam, ami érdekes manőver lesz. Aztán a meglévő partot is erősítenem kell, mert a víz nem hagyta abba az aknamunkáját, csak a Vízügy a medrek karbantartását, szóval a víz az úr és ha tovább mossa alá a nagy parti fűzfámat, nem lesz mihez kikötnöm, sőt rádől a hajóra. A kikötés úgy fog kinézni, hogy orral a part felé két fűzfához "Y"-ban, farral meg egy horgonnyal a mederbe. Hajó 1-2 méterre a stégtől, így ha mozgatja a szél,  nem fogja a stéget lerombolni, viszont ki lehet járni egy pallón. Aztán a stég másik oldalán kitapogattam egy nagy elsüllyedt fa csónakot, ezt is ki kell valahogy szedjem, mert kiáll a fenékből. nem lenne jó dolog ráverni a kormánnyal. Megpróbáltam rákötni egy kötelet és húztuk teljes erőnkből, de az iszappal teli bárka csak kacagott rajtunk, talán tonnás súlya is lehet, ezt is hajóval kell majd megrántani, alighanem darabokban fog csak kijönni. Ennyi a hajóval, illetve a kikötőhellyel kapcsolatos rövidtávú teendő. A ház amit vettünk egy nyaraló, semmiféle hőtechnikai szabványnak nem felel meg, ott télen élni nem lehet, tehát továbbra is a hajón fogunk lakni. Persze hosszabb távon a házat téliesíteni fogom, ehhez a tégla részt belülről Ytonggal, a faház részt meg kívülről valami, egyenlőre még nem kitalált anyaggal hőszigetelnem kell. A tégla épületrész kívülről nagyon szép klinker téglával van burkolva, ezért ezt a minőségi falburkolatot nem akarom az amúgy kézenfekvő és legtöbbször alkalmazott Dryvit szigeteléssel burkolni. A Dryvit ellen szól még a harkályveszély, semmi kedvem a madarakkal harcot kezdeni, elég nekem a harc a saját örökös tennivágyásommal. Hőszigetelnem kell a padlókat is, ez se lesz egyszerű, a téglaépületnél ami egy nagy nappali, ezt célszerű padlófútéssel kombinálni, a faháznál meg a jelenlegi padló és az alatta lévő 25-30 cm légrés kitöltésével kell megoldjam, valamiféle nedvesség, gombásodás, rágcsáló és féregálló hőszigetelésssel.

Jelenlegi manőverünk célja az itteni ügyintézéseken túl, az itt 8 év alatt felhalmozott parti készletek behajózása és Ráckevére szállítása, majd a Hernád utcai lakás cuccaival ugyanez, ez sok forduló és sok meló lesz, rágondolni is borzasztó, nem tudom mikor végzünk, kapkodni nem fogunk az biztos. Sorra jönnek a blog folytatására a biztatások, legutoljára tegnap hazafelé úton állt mellénk egy motorcsónak egy kis beszélgetésre és ennek a hangsúlyozására, végülis nem lesz új blog, ez folytatódik itt és így, aztán majd szól amiről szól. Hiszen azt írtam a bevezetőben, hogy építek egy hajót és oda megyek a világban ahova kedvem van, ez továbbra is így igaz, egyelőre Ráckevéig volt kedvem menni. A blogról még annyit, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi idők történései és a nethiányos állapot miatt ellaposodott a hajónapló, ennek ellenére a  statisztikai jelentés szerint mindössze 15-20 százalékkal csökkent a napi olvasottság, ami szintén azt bizonyítja, hogy az én drága olvasóim kitartanak, akkor pedig folytatnom kell.

Tegnap este nagy flottaparade volt. Mit mondjak eleg izgalmas volt szaz csonak kozt manoverezni egymastol neha csak arasznyira, sotetben, mkozben mindenki agyon volt lampazva, reflektorokkal a szemembe vilagitva eszlelni egy mindossze egyetlen elemlampaval "kivilagitott" kajakot a hajo orra alatt. Szerencsere nagyobb baj nem tortent, egy motorcsonakocska motorjat utottuk seggbe az Amapola melle vett munkacsonakunkkal, J eszlelte a dolgot es vette az anyazast, de en eszre se vettem. Aztan az eredmenyhirdetesre (ja, merthogy ez szepsegverseny volt, ahol az extra otleteket is ertekeltek, vol orias Rubik kocka, meg injekcios fecskendo is), mar nem kotottunk ki, mas nem is hianyzott volna, mint bedrengolni a parti setanyra kihuzkodott csonakok koze a 18 tonnankkal. Hazafordultunk es a munkacsonakkal hazavittem a vendegeket a tulpartta (szerencsesen abszolvalva egy szondazast, merthogy ott lestek az esemenyt addig biztosito rendormotorosok egy kis bevetelre), amikor mar bekesen gyonyorkodtunk J-vel a decken hatradolve a balzsamos ejszakaben, jottek ismerosok, hogy nyertunk egy kulondijat, valami wellness izet... Na a  munkacsonakkal visszamentunk, de addigra a komite eltunt, ismerosok  mondtak, hogy atvehetjuk a dijat a muvhazban. A szokasos aug 20- ai lehules bejott reggelre, kifejezetten jol esik.

Aug. 12. 9:54 Offline írok a laptopon, ezen nem olyan küzdelmes mint a tableten. Aztán kirakom egy pendrivera és megpróbálom valahol valahogy feltenni a netre a blogba. Ha nem megy, akkor majd akkor kerül fel a netre amikor lesz hajóközelben elérhető wifi. Na szóval. Azért ez a géphavaria hozott némi eredményt is, azon kívül, hogy gyakorlatom szerint minden bajt úgy kell tekinteni, hogy 1. Dejó hogy nem lett nagyobb baj, 2. Tanulni kell belőle, tapasztalatszerzésnek tekinteni. De a fő eredmény, hogy a Rocna horgony koppintás remekül sikerült. Merthogy elsőre a kisebbik Fisherman horgonyt dobtuk le, amin a sodrás csak kacagott. Úgy vitte a kb 6 km/óra sebességgel áramló víz a hajót a fenéken ugráló horgonnyal mint a szél. De amikor lement a Rocna, plusz utána úgy 20-25m lánc, a kezdeti kaparás, majd ugrálás egyszerre csak megszűnt és a partot nézve megállt a hajó és úgy is maradt. Szóval a horgony jelesre vizsgázott. Fontos lehet, hogy a fenék kemény agyagos, kavicsos, a tűző napon másnapra rászáradt iszapot úgy kellett róla leverni folyamatos mosás közben. A főágban az erős sodrás miatt ezek szerint ismeretlen az a híg iszapos mederfenék, ami itt a gyakorlatilag állóvízben megszokott. A magam paraszt agyával úgy gondolom, hogy ha keményebb fenéken jól működött, akkor lazábban is ugyanilyen jó lesz. Aztán. A 10 napos kemény munka amibe a szorongatott körülmények közt a motor megjavítása került, bár a fenének se hiányzott, de sokat tanultam belőle ( lásd fentebb 2-es pont), továbbá miután sikerrel járt, a kezdeti frusztrációk után kifejezetten pozitív energiákat pumpált belém. Nem tudom másképpen magyarázni, de minden dolog ami sikerül, minden nehézség amit sikerül legyűrni olyan elégedettséget okoz, aminél kevés jobb érzés van. Ilyenkor minden bizonnyal néhány rákos sejtet elpusztít a szervezetem örömében. Tehát szuper a horgony és szuper a motor és ezt mind, számtalan nehézség leküzdésével, magamnak köszönhetem. Lehet másnak sekély e kéj, hiszen bemegy a boltba, megveszi a horgonyt, hív egy szerelőt bezavarja a gépházba és megcsináltatja a motorját, kifizeti mindezt, miközben issza a sörét és a fogyókúrája sikertelenségén kesereg, de nekem ezek sokat jelentenek és nem is akarok másképpen élni.

Kevés szebb napot tudok elképzelni mint a tegnapi. Pedig jóformán semmi se történt. Csak jó szél volt a nap nagyrészében és összevissza vitorláztam hol egyedül, hol kettesben J-vel itt a környéken a Mákvirággal. Olyan ínycsiklandó lehetett a látvány, hogy a parton elkezdtek felszerelni egy 470-est, pedig szemmel láthatóan el volt rakva valahova, de kihozták a sufniból és elkezdték összerakni, mert a parti tespedésből, fürdésből kizökkentette a gazdáját a látványom. Ja és addig állítgattam végre a vitorláját a kis hajócskámnak, hogy végre eltűnt róla az a bosszantó keresztránc, pedig már tartottam tőle, hogy muszáj lesz átszabni. Szóval még egy sikerélmény.

12:47 Méreg mindig akad. Ugye emlitém, hogy megtelepszünk Ráckevén, ehhez még a mai (állitólag) nyomott ingatlanárakon is egy rakás pénzt kell összekaparni, pedig állítom, hogy az áralku során a legkegyetlenebb, arab világban tanult tengerész módszereket alkalmaztam. Ez olyan 16, 66 % árcsökkenést eredményezett. De hát így se volt kis pénz, ezt több helyről kellett összekaparni, értékpapírokat eladni, két bank is érintett a dologban. Többek közt ma bemegyünk a veltberühmte OTP NAGYONMAGYAR bankba, ahonnan J maradék vagyonkáját kormányozzuk át egy másik bank erre a célra kijelölt pénzeszsákjába (én milliókkal a hátizsákomban nem vagyok hajlandó közlekedni). A pénzek egyrészének lekötése már lejárt, más rész azonnali értékpapírokban van. Miután minden papírmunka kész (innen 8000 lecsípve a banknak valamiért, onnan még valamennyi ami a banknak jár, pedig ezek régi megtakarítások, se kamatadó, se EHO {ha jól emlékszem mindkettő, de az egyik biztosan a nemmegszorítások, a csökkentjükazadókat nagy kitalálójának szüleménye} ) amikor meghúzzák az utca túlfelén a harangot a templomtoronyban. Kis rossz érzésem támad, de azért nagyjából nyugodtan kérdezem az ügyintéző hölgyet, „Ugye ez a pénz 24 órán belül ott van a megjelölt számlán?” Válasz nagyjából: „ Hát a giro (tán kompasz?) meg izé, mostmár dél elmúlt, szóval nem, de holnapután reggelre biztosan”.  Nab@zmeg! Holnap 13 órakor ügyvéd, ügynök, bankár eladó, meg vevő ott van a címzett bankban, a pénz egy része meg ezek szerint holnapután reggel. Még fingom sincs hogy fogom megoldani, de remélem valakik rugalmasak lesznek, mert én már más időpontot ennyi embernek át nem szervezek. Anyád Csányi! (Megmindenki, mert fogadok minden bankban ez van. Bezzeg a boltban amikor beüti a pénztáros a cechemet egyből csipog a telefonom, hogy már viszik is a lét a számlámról. FELÉM miért nem mutat a giro kíméletet??)

Aug. 14. 7:35 Tegnap megvolt az ingatlanvétel. Mostantól mienk a telek a kis házzal. Miután amúgyis bezáródtunk az RSD-re (Soroksár-Ráckeve Dunaág, vagy valami ilyesmi a neve ennek a folyamszakasznak, ami a Csepel szigetet keletről övezi), mert ilyen alacsony vízállásnál nem nyitnak zsilipet, tehát ugrott a dunakanyari túraterv, mostantól jó darabig a ház, telek és a kikötőhely alakításával, a fogyasztásmérők, a stég átiratásával, egy rakás dologgal, ami még az eszembe se jutot, de kiderül majd, hogy fontos. fogunk foglalkozni. Tehát ennek a fajta hajóépítő blognak, ami évek óta ezen a helyen működik itt most vége. Lesz egy új blog, a nevét még nem tudom, de a sok komment, Email, telefon  bíztat, hogy legyen, majd itt fogok hírt adni róla. Olyasmi lesz ez, mint egy regény folytatása, ami külön is olvasható, meg együtt is értelme van, mint mondjuk Ransome „Fecskevölgy” c. könyve után a „ Fecskék és fruskák a felfedezők”, gyerekkorom egyik kedves olvasmánya. Szóval ha lesz az új házban Internet akkor indul az új blog, addig mindenkitől türelmet kérek. (Ja és azoktól elnézést, akik úgy képzelték, hogy ez a hajóépítés hamarosan végre kalandos, főleg tengeri vitorlás élménybeszámolóvá fog válni, hát ez biztos nem lesz mostanában.)

Tegnap piacnap volt es viharos erossegu szellel jott be a hidegfront. Na mondom vitorlazva megyunk a piacra. Felszereltem a Makviragot es beultunk az Optimist merettel megegyezo dinghibe harman! Odafele a hatszelben suhantunk mint a  villám, J elol kissé elázott, mert amikor utolertuk a neha tarajozo hullamokat elol  neha bejott egy kis viz. Ennek egyenes klvetkezmenyekent kijelentette, hogy visszafele inkabb gyalog jon, miutan nem titkoltam el csaladom elott, hogy kreutzban nemlesz ilyen sima a hazamenetel, merthogy a szel meg tatett egy lapattal a delelott folyaman.  Szoval K-val ketten vitorlaztunk haza Na ez hatalmas vitorlazo elmeny volt. Nemcsak a szelerosseg, hanem a szellokesek ismegnehezitettek a hajozast, merthogy minden parti haznak, jegenyefanek megvan avizen a szelarnyeka es olyan turbulencia van, hogy a hidnakharomszor is nekifutottunk, mire sikerult atmenni alatta.A szel meg a 90 cokos szelfordulok kozepett ulllas es hetes kozt ingadozik. K eleinte riongott, mint picikoraban, de aztan raerzett azizere a dolognak es merte a vizet folyamatosan, mert szedtukbefele a spricceket rendesen. Szerencsere a viz meleg vol, akarcsak a levego, ugy hogy baj nem esett remek hazamenetel volt.

Bevallom ugy gondoltam, hogy vegge lesz a blognak, illetve ritkulni fog, tehat aparti elet nem lesz blogtema, hanem majd csak arrol irok, ha megindulunk valahova a hajoval. De most a kommentek elbizonytalanitottak. Ugye az volt az eredeti ok, hogy sokakat erdekelt a hajoepites, annak nagyjabol vege. Gondoltam sokakat erdekelnifog a hajoval valo hajozas tortenete, bar nincsenek es 

nem is nagyon lesznek nagy kalandos utjaink.  Ezert nem tudom hogyan tovabb. Azt hiszem ennek a blognak most vege szakad es talan, ha van erdeklodes, indul majd egy vizparti elet cimu eletmodblog, ha megszavazzatok. Tehat felteszem a kerdest, legyen, vagy ne legyen ilyen uj blog? Bevallom ket, harom embernek nem igazan szivesen irkalnek, de ha osszejon mondjuk 100 akkor folytatom. Tehat szavazasra teszem fel a kerdest, legyen, vagy ne? Aki nem akar, vagy nem tud kommentben, az szavazhat emailben is a vilmosbartyikkukachotmailpontcom cimen.

Naszòval. Most se leszek hosszú, mert ezen a tableten utàlok pötyögni. Főleg az èkezetes betüket maceràs gyàtrtani, a fene se hiszi el, hogy az Fidesz alaptörvényt, azaz anemzetit (ugye a kettő az ugyanaz) valaki ilyen tàblagèpen csinàlta, vagy ha igen, akkor èrtem mièrt lett ilyen. Ezert mostantol abbahagyom az ekezeteskedest, mert egyszeruen belebolondulok ebbe a tabletmasszirozasba ekezetesseggel valo mukodes celjabol. Bocs. A lenyeg, megvan a honi kikoto, illetve nem akarom elkiabalni, megalkudtunk, jovo heten alairjuk a szerzodest es a mienk. Olyan amilyen kell, a kert vegeben a folyo, vegigtapogattam a medret, a vizmelyseg megfelo, sajat steg tartozik hozza, tehat ott a kikotohely, a telken kis haz ami telen nyaron lakhato, Rackeve centrumtol csonakkal 10 perc biciklivel 12. Tudom sok olvasonak csalodast okozok ezzel, mert azt vartak tolem, hogy csodas tengeri kalandokrol fogok beszamolni elob utobb, de  nem lesznek. Illetve fene tudja.  Ahhoz, hogy az emberbelmenjen, ket dolog kell, egyik, hogy az ember akarjon, a masik, hogy legyen hova. (Marai Sandor) Az az igazsag, hogy nem vagyok biztos benne , hogy az eltelt evek alatt nem ugy ertekelodtek at bennem a dolgok, hogy nalam egyik kriterium is maradektalanul teljesulne. Annyira teljes eletet elunk igy ahogy most vagyunk, hogy nem biztos, hogy valaha ennel tobbre ,jobbra vagynek. Ha lenne az a bizonyos zseboram, mint a "Pokolba tarto vonat" hosenek, most biztos megallitanam. Ez perszenem jelenti azt, hogynem lesz hajozas mindenfele a jovoben, de nem ez mar a focel.. Tovabba nem lehetett azt az allapotot se tovabb fenntartani, hogy egy ipartelep legyen a honi kikoto. Nagy dontes ez, kicsit izgulok is, hogy csak igy ripszropsz egy het alatt belevagtam, de sose halogatam sokaig a donteseimet. Remelem nem fogom megbanni. Amugy 29 fokos a viz a hajo alatt, ami furdes szempontjabolmar sok is, olyan hoseg van, hogy meg a vizben se lehet igazabol lwehulni, tegnap vagy egy orat tapogattam a feneket a jovendobeli kikotohelyen es egyaltalan nem faztam. Nagy baj viszont a hoseg az elovilagnak, pusztulnak a kagylok, mert nem birjak a meleg vizet, tomegevel jonnek fel a felszinre.  Folyt. Kov. Most megyek a postara csekket feladni.

Tabletről ìrok a råckevei kastèly parkjaåbòl, szòval nem lesz ez egy hoszú blogbejegyzès.  Nincs nyilvànos wifi, így egy kedves recepciòs osztotta meg velem a sajàtjåt. Remekül èlünk, èlvezzük a hely adta lehetősègeket, vizen ès szárazon naponta új baràtaink lesznek. Nagyon jò ìgy èlni. Ha sikerülne talålni itt egy megfelelő vìzparti telket, szìvesen lenne itt anyakikötőm.

Mihalik Péter gépén írok. Minden  legnagyobb rendben volt, simán leértünk Ráckevére bő négy óra alatt. Motor szépen bírta, füstölés hamar megszűnt. Folyt. köv. majd.

Délelőtt indulunk, ahogy a Kiskata lányom ( a továbbiakban K) megjön. Majd jelentkezem.

Még tegnap amikor leállítottam a motort, azon tűzforrón kiszedtem az adagolót, mert erős volt a gyanúm, hogy valamit rosszul állítottam be. Reggel felgumiztam a robogó csomagtartójára és kivittem a Kiss Gyula műhelyébe a Soroksárira.

- Gyula hova tegyem?

-Ide ne! ( a szentélyben voltunk ahol precíz dolgok zajlanak)

-Itt kint jó?

-Hüm...

-Mutasd meg hol az a jel amihez állítani kell a ricnis hüvelyt, mert valami nem stimmel! Hol a francba van a jelzés, mert azt hittem látom, de nem működik a dolog.

- Ott van az...

-Mutasd már meg mert én már mindent jelzésnek nézek.

Gyula sarkonfordul és kimegy a helységből.

-Ne hagyj itt!

- Mért félsz egyedül?

Visszajön, nem magyaráz, de látom, hogy csak szemüvegért ment. Ránéz, mutatja a parányi pontozóval bevert jelet.

-Ott.

-És ehhez állítsam a gyűrű vájatát?

Nem válaszol, csak levesz egy 17-es kulcsot, fordít a tengelyen és lerakja elém.

-Vaze én a hüvely mélyedését raktam a jelhez!

-Az nem érdekes, ott a tengelyen a bemarás, annak kell a jelnél lenni, ennyi.

-És a hüvely bemarása itt belül? 

-Az semmi, mindegy hol van. Bedugod, persze amikor az egyes dugattyú 25 fokkal van a felső holtpont előtt és kész.

És tényleg. Hazahoztam, odaraktam ahol a jelzés van, bedugtam a helyére, minden csövet a helyére raktam, légtelenítettem az alacsony nyomású gázolajvezetékeket ( a magas nyomást sose kellett), aztán beindítottam, 15-20 másodperc önindítózás után elkapta és működik ahogy kell. Némi világosszürke füstölés van a kipufogóból, de hát ki kell égnie a szerelés közben bekerült olajoknak. Járattam amíg elérte az üzemi hőmérsékletet, terheltem a kikötött hajónál előrébe, hátrába, húzta a köteleket rendesen. Addig nem megyek ki a Nagydunára amíg legalább 8 üzemóra nem lesz benne a motorban mindenféle meghibásodás nélkül. Ez azt jelenti, hogy holnap lemegyünk Ráckevére, megnézzük a Mihalik Peti épülő hajóját, aztán visszajövünk és  folytatjuk ahol abbamaradt a motorhiba miatt a túra.

Bejegyzés a gépnaplóba:Hengerfejtömítés és olajcsere, valamint szelephézag állítás 66,9 üzemóránál.

-

Ma kész lettem a motor összerakással. Betöltöttem az olajat, kilégtelenítettem az üzemanyag hozzávezetést, a hűtést.  Beindítottam, elindult, hűtővíz nem szaporodik, de rángat a motor és szürke füstöt okád a kipufogó.  Alighanem egy henger nem megy. Biztosan persze nem tudom mi lehet. Abban is reménykedem, hogy csak az előbefecskendezést állítottam be rosszul. Baromi rossz kedvem lett. Ebben a pokoli hőségben 7 órát rohadtam bent görnyedve étlen-szomjan, a saját izzadtságomon kívül különféle olajokban ázva, a végén teljesen beszűkült az agyam (tudom néhányan mondják, hogy nemcsak a végén) , nem tudtam gondolkodni sem, a szerszámok meg az olajos kezeimből ( minden rongynak a nyakára hágtam egy idő múlva) egyszerűen kicsúsztak a végén. Aztán megmártóztam a Dunában, most éppen egész tiszta a víz és mindjárt jobban lettem. De a rossz kedvem nem múlt el. Valahogy úgy érzem, hogy ennyi megfeszített munka után igazán megérdemelném, hogy végre egyenletesen duruzsoljon a motor. De majd összeszedem magam, nem jellemző rám a hosszasabb csüggedés.

Piacra indulunk. Amíg J készülődik kicsit irkálok. Mondja a rádió, hogy a Nagykörút villamos sínek felújítása miatt újabb sávkijelölések, lezárások, terelések lesznek. Na tegnap amikor robogóval jártam a várost megtapasztaltam. Még kétkeréken is nehezen volt járható, pedig én aztán megyek mindenütt ahol hely van. És hogy a Parlament környékén mi van?!! Gondoltam visszafelé kerülöm a körutat, megyek a Dunaparton. Haha! Én kis naiv. Még úgy is kacskaringós volt, hogy mentem szembe egyirányún, mentem járdán és forgalom elől elzárt területen. Autók százait kerültem ki amik vesztegeltek a rettenetes hőségben haladásban reménykedve. És most szabadságon van az autóval közlekedők jelentős része! Mi lesz itt, ha pár hét múlva visszatérnek azok, akik most különböző üdülőhelyeken gyűjtik a cégesautókkal az adócsalnivaló kilométereket? Hogy kedvenc rablókormányom egy ilyen abszolút felesleges beruházás miatt (persze csak szerintem felesleges, a Fidszhívők biztos teljesen jogosnak gondolják, hogy az antikommunista bolsevik csókosok így jussanak kivitelezői adóforintokhoz, amit elvonnak oktatástól, egészségügytől) elvágja a forgalom egyik ütőerét.

Ja, kaptam levelet. J is kapott. ( postaköltség egy ilyen gazdag országban smafu) Orbán Viktor Nemzeti Fővajda tokátlanná photoshopolt képével tudatja velem, hogy ha netán egy hónapja nem értesültem volna róla, győztünk! Európa a lábainknál hever, beadták a derekukat, vége a túlzott deficit eljárásnak, most aztán már muszáj lesz a szemeteknek a zsebükbe nyúlni, hogy támogassák az ellenük vívott szabadságharcunkat. A héten vettünk egy karton tejet. A két hét előttihez képest 20%-al lett drágább. 500 Ft egy kiló őszibarack. A gazdaság stagnál, a munkanélküliség még a rengeteg kényszermunkás beszámításával se csökkent, a GDP arányos államadósság semmit nem csökkent 2010 óta (holott teliszájjal ezt hazudja a kormány) , miközben 20%-al kevesebbet ér a pénz. Ki az a hülye aki elhiszi ezt a minden médiából túlcsorgó sikerpropagandát? Megmondom. 1. Azok a becsületesek akik képtelenek szembenézni azzal, hogy tévedtek amikor elhitték a mézesmázas szavait a Csüngőhasú Maradonának. 2. Azok a haszonlesők (persze azok is csak hivatalból), akik abban reménykednek, hogy a most vastagabban becsorgó EU-s pénzekből nekik is jut majd, netán több mint eddig. 3. A tökhülyék akik elhisznek mindent amit a TV mond, ők azok akiknek éppen csak annyi eszük van, hogy nem ülnek be háttal a moziba.

A héten Emailben megkerestem egy abszolút Fideszhívő exkollegámat, barátomat. Három éve olvasva kirohanásaimat azt ígérte elteszi az Emailemet és három év múlva visszatér rá. Gondolom abban bízott, hogy az Orbándiktatúra eredményei fényesen cáfolják majd aggodalmaimat. Nos én is eltettem és végülis én jelentkeztem nála, de csak olyan válaszokat kaptam, hogy " a politika szennyes dolog", a dolgokat lehet nézni "így is, meg úgy is", "a pohár lehet félig üres, meg félig tele", "ne menjünk bele"...stb. Nos ez maradt a lángoló hitből. Az a helyzet, hogy az alamuszi tolvaj szocikat felváltották a bátor rabolók, ennyi a változás 2010 óta.

Délelőtt elrobogóztam olajszűrőért, olajért meg Loctite 5920-ért, az olaj és a szűrő az olajcsere miatt, a tömítőpaszta meg a termosztát visszarakásához kell. Na lemerülők a gépházba, hogy leengedjem a régi olajat. Autónál ugye ez egyszerű, az ember aláfekszik, netán ha van műhely lemegy az aknába, vagy mégúriasabban felemeli az autót, na ez itt a hajón kicsit komplikáltabb. Az olajteknő alját csak kitapogatni tudom, az a megoldás, hogy alátenni egy literes tejfölösvödröcskét, kihajtani a csavart, lukat ujjal befogni és adagolni az olajat a vödörbe. Amikor megtelt, ujjal befogni, kiadni J-nek, aki egy vödörbe üríti, majd visszaadja. Hogy ha forró olajjal kell ugyanezt csinálni, nem tudom még hogy fogom megtenni. A baj ott kezdődött, hogy a 13-as  kulcsnyílású csavar hatszöge a sok ki-be csavargatástól elnyalódott és a dugókulcs szerencsésen megforgott rajta. El lehet képzelni, hogy mit kínlódtam, amíg kigyilkoltam onnan ahol az ujjammal is éppenhogycsak elértem. Amikor végre kijött és sikerült leengedni az olajat,  rágegesztettem egy 24-es anyát, ez már nem fog elkenődni az én életemben. Ha már fejlesztettem, behegesztettem egy légtelenítő anyát csavarral és vörösréz tömítéssel egy  magaspontra ahol mindig gondom volt a légtelenítéssel, csak az Aba bilincs lazítgatásával tudtam kilégteleníteni, de ez mindig macerás dolog. Véglegesre behegesztettem azt a vízcsonkot is ami a motor autó korában a fűtőtesthez ment. Ezzel korábban a szalont akartam menetben fűteni, de ez felesleges, egyszerűen ki kell nyitni a gépházajtót és máris meleg van idebent Véglegesre lehúztam a hengerfejcsavarokat, visszaraktam a vezérműtengelyt, láncot, lánckereket, szelephimba bakokat.  Aztán este lett, J a zuhany alatt Ultradermmel és körömkefével lesikálta rólam az olajsarat, jól esik most elheveredni, mert dögfáradt vagyok.

No tisztul a kép. Először is köszönöm mindenkinek a tanácsokat, a segítő szándékot, remélem túlvagyok a nehezén, nem kell már böngésznem a szervizkönyvet, törnöm a fejem mit fordítottak félre és mi maradt teljesen ki. Lehet, hogy leírom pontosan majd magamnak az egész munkafolyamatot, mert miután lassan négy napja seggelek a gépházban kiokosodtam. Igaz, közben háromszor mentem tanácsért a Kiss Gyulához http://www.ferencvarosi.info/Autoszerviz/Diesel-autoszerviz-Ferencvaros-adagolo-javitas-9.-kerulet-484/Reszletek-megtekintese.html ,  kétszer alkatrészért a Báthori utcába és háromszor különféle szerszámbeszerzőhelyekre, de ma este fél kilencre helyén a hengerfej az új tömítéssel 70 Nm-re lehúzva.a 18 db csavar.  Holnap még húzok rajta kétszer 90 fokot, ezt ugyan az irka 10 perc várakozás utánra írja, de megfogadom ha jól emlékszem Sandrovics tanácsát és holnapra halasztottam. Így utólag nem nagy dolog az egész, most már fél nap alatt meg tudnám csinálni, ha minden itt van hozzá. Szóval kezdődött az önindítóval.

Azt mondani se kell, hogy bárhol csinálok valamit, jelen képen éppen kirakom a cockpit padlóra a munkadarabot, a kíváncsi jószág azonnal elkezd ugyanott sertepertélni. Miután túllendültem az önindítón, mindenféle gondjaim lettek a hengerfej leszereléssel, ide végülis ma délutánra jutottam el. A leemelést , miután alig van hely a gép fölött, tehát ilyesmi mint csigasor, vagy egyéb alkalmi daru szóba se jöhetett, egy libikókával oldottam meg. A szalon padlójára települt egy kis gázpalack, mint a mérleghinta alátámasztási pontja és egyúttal görgője. A gépházba lógó végre rákötöztem a hengerfejet, a szalonban lévő végre J ráállt, ettől a hengerfej felemelkedett, majd az egész cucc Juditostul elgurult a görgőn kifelé és ott leraktuk. Egész jól ment. Vissza ugyanígy került, miután alaposan letakarítottam mindkét felületet. Hajószalon csendélet hengerfejjel és egyéb alkatrészekkel.

Na és a lényeg.  Ugye ahogy lekerült a hengerfej sebesen dobogó szívvel vettem szemügyre a látványt. De gyorsan megnyugodtam. 1-es, 4-es dugattyúk felső holtponton, semmi rendellenes,
viszont a 2-es, 3-as hengerek közt a tömítést mintha egér rágta volna meg, a kompresszió ezeken az apró lukakon keresztül áramlott alá a víztérbe, illetve a motor leállítása után minimális hűtővíz az alatta lévő folyadéktérből ezeken az apró lukakon keresztül szivárgott be  a 2-es, 3-as hengerekbe, a képen ott látható a dugattyú homlokának mélyedésében csillogó folyadék, nem olaj, fagyálló, az volt az első, hogy megkóstoltam. ( mindig kéznél lévő műszeink a nyaliméter, tapihőmérő és a szikroszkóp) A tömítés levétele után szemrevételezve, mind a hengerblokk, mind a hengerfej kifogástalan repedésmentes. Nagy kő esett le az én szívemről.

Reggel kirobogóztam a Kiss Gyula műhelyébe a Soroksárira. Ő az a diesel specialista aki már egyszer segített 3 éve. Iszonyatosan nyugodt XXL-es pasas, nem szaporítja a szót. Mondom:

-Szevasz, emlékszel rám?

-Persze

-Na ki vagyok?

-Hát a hajós

-Azannya, nem hittem volna, hogy emlékszel rám.

Na kérdeztem dolgokat, milyen szerszám kell (12-es torx dugó pl.) és hol vegyek tömítést. Elmondta. Búcsúzóul még megkérdeztem

-Szerinted mit tudok elb@szni?

-Mindent.

Mondom hogy remek fickó!

Aztán elrobogóztam a Fairtoolhoz  http://www.fairtool.hu/ 12szögletű dugókulcsért. Megkérdeztem ha netán nyomatékkulcsot akarnék venni mibe fájna, az olcsóbbik volt valami nettó negyvenezer, na azt nem vettem. Ellenben kaptam kínait nagyon kulturált megbízhatónak kinézőt (itthon rugós mérleggel ki is próbáltam, egészen pontos volt) 8000-ért a Kőbányai piacon a szokásos szerszámbeszerzési helyemen. Remélem most először és utoljára lesz rá szükségem. Hazatérve bemásztam a gépházba és késő délutánig szedtem kifelé a dolgokat, de a lánckeréknél elakadtam (nem balmenetes, a csavar kijött simán) mert fogalmam sincs hogy szabaduljak meg itt a dolgoktól, hogy lejöjjön a hengerfej. Improvizálni nem akarok, a szervízkönyv fordítója meg ennél a bekezdésnél végleg beleveszett a szövegbe. Amúgyis hülyén van összeszedve szerintem, pofonegyszerű dolgokat hosszasan magyaráz képekkel, most meg elég komplikáltnak tűnő dolgot elintéz egy mondattal, amiben két szóról se tudni mit jelentett eredetileg németül.

A kommentekhez. A jó hír az, hogy nincs víz-olaj emulzió sehol, szép fekete olaj van, újságpapírra cseppentve nincs "udvara", egyenletes sötétszürke a folt teljes szétszivárgás után is. Azt, hogy van e repedés bárhol, majd ha egyszer kiszedtem, petróleummal és krétapéppel megvizsgálom. Na az még kérdés, azon a szűk helyen hogy fogom leemelni a hengerfejet (rajta a kipufogótoldatokkal), mert ahogy elnézem nem egy pillekönnyű darab.

Eléggé eltanácstalanodtam. A hiba ugye az volt, hogy véletlenül elzárva maradt egy csap a hűtővízkörben. Ettől amikor a termosztát kinyílt, azaz elérte az üzemi hőfokot a motor, akkor nem indult be a hűtővíz keringés a hajófenéken keresztül ( egykörös az un. "köpenyhűtés", kb 240 liter hűtőfolyadék cirkulál, maga  a fenéklemez a hőátadó felület). Miután kiderült a hiba ( füst a gépházban, maximumon kiakadva a hűtővízhőmérő mutatója, hűtőfolyadék tágulási edény maximumra megtelve, azaz bőven felforrt a víz, jelentős gőzmennyiség keletkezett ),  a gépet  leállítottam és kezdtem keresni a baj okát. Felfedeztem az elzárt csapot, kinyitottam és az elektromos szivattyúval ( a motor saját mechanikus hűtővízkeringtető szivattyújával sorbakötött pótszivattyú) elkezdtem keringetni a vizet. Amikor visszahűlt 90 fokra újraindítottam a motort, ekkor történt, hogy az időközben lecsökkent tágulási edényben a folyadékszint nemvárt módon hirtelen megemelkedett és lelökte a nyomás a csatlakozó csövet elöntve alant mindent hűtőfolyadékkal. A vízen próbáltuk begyűjteni és újra feltölteni, de a jelenség megismétlődött. Aztán már a motort indítani se sikerült, akkor úgy véltem az akku merült le, de tévedtem, ma ráindítóztam feltöltött akkuval, így se indult, kiszedtem az önindítót, a mágneskapcsoló ment tönkre. Ezzel valamikor régen már volt baj,  eltört a bakelit háza, akkor megragasztottam, működött, ezért nem raktam be azt a pótdarabot amit az egyik kedves autóbontós olvasómtól kaptam ajándékba. Na ma beraktam, működik, mondom szuper. A folyadékfeltöltődést úgy magyaráztam, hogy biztos van valahol egy nagy levegődugasz a rendszerben, ettől nem tud keringeni a víz és kínjában feltölti a szabadkifolyású legfelső ponton lévő tágulási edényt. Ez volt az elmélet, amiben ugye minden működik. Mindent alaposan légtelenítettem és gondosan megszűrve vissza is tudtam tölteni a rendszerbe mind az összes folyadékot amit  kínkeservesen begyűjtöttem a fenékből. Megmondom őszintén azt vártam, hogy meggyógyítottam a hajót, már az indulás járt az eszemben, amikor beindítva a motort azonnal láttam a tágulási edényben ahogy rohamosan emelkedik a szint, azaz hullafáradtságig menő erőfeszítéseim ellenére semmi se javult meg, az önindítót kivéve. Végignézve a csőkapcsolási rajzot azért rejtélyes számomra a dolog, mert a sorbakötött szivattyúk pontosan abból a csőszakaszból szívnak, ahova a tágulási edényt kötöttem. Tehát éppenhogy ott nem kéne túlnyomásnak lennie! Gyártottam egy újabb elméletet, nevezetesen a túlmelegedéstől a motor hengerfejtömítése kifújt, ettől a sűrítéskor levegő megy a víztérbe azaz felfújja a folyadékot a tágulási edénybe. Ennek viszont ellentmond az, hogy a motor, bár a szokásosnál kissé nagyobb gázzal, de indul, márpedig diesel be nem indul ha ott nincs kompresszió. Létezik, hogy csak egyik hengerből megy levegő a hűtővízbe? Van valaki aki ért hozzá nálam jobban hogy kéne ezt a hibát kiszűrni?

23:46 Szóval elolvastam a kommenteket, kösz a tanácsokat. Továbbá konzultáltam két szakemberrel is időközben. Az eredmény ; minimum hengerfejtömítés csere. Merthogy a tágulási edény átlátszó ( 5 l-es műanyag marmonkannából csináltam) a folyadékszint erőteljes gázbuborékolás közben növekszik benne amikor a motor beindul és olyan savanyú büdös jön ki belőle.  És attól, hogy kicsit átmegy a víztérbe a kompresszió, még vidáman beindul a motor, csak én gondoltam, hogy nem. Aztán hiba volt a hűtővíz felforrtakor hirtelen leállnom a motorral, ha visszaveszem a fordulatot alapjáratra, lehet, hogy megúszom a dolgot. (persze ehhez az kellett volna, hogy egyből rájöjjek, hogy a hiba az elzárva maradt csap és gyorsan kinyissam, de hát ez elmélet) Szóval okosodtam, de persze eső után köpönyeg. Holnap utánakavarok új tömítésnek, továbbá kellenek szerszámok is, mert az irka azt írja, hogy a belső kulcsnyílású hengerfej csavarokat nem lehet sima imbuszkulccsal kioldani csak egy ún. poligon kulccsal( erre én is emlékszem amikor a motort szétszedtem annakidején, a Székely Boldizsár műhelyében az ő spéci sokcsillag szerszámával csináltam, de ő most külföldön van ), továbbá kell nyomatékkulcs is a meghúzáshoz, mert három lépcsőben kell meghúzni őket közben időnként 10 perces szünettel, ahogy a német szervízkönyv precízen leírja. Mondjuk a fordítás az katasztrofális, egész mondatoknak se füle se farka, de remélem mutatja magát a dolog, nagyjából az a lényeg ahogy nézem, hogy nagyon precízen össze kell jelölni a vezérléssel összefüggő alkatrészeket szétszedéskor, mert ha elállítódik akkor kaka van.

Sajnos "shit happened". Szépen indultunk, de ahogy kiértünk a nagydunára még bőven a Lágymányosi híd előtt fűst és 120 fokos hűtővíz, szóval felforrt. Horgony le, hibakeresés. Hiba megvan, egy csap elzáródott a téli munkák során, de úgy tűnik nagyobb a baj, mert újraindításkor eldurrant egy cső és elöntött mindent a fagyálló. Szívás valóságban és átvitt értelemben. Ilyenolyan próbálkozások után belátom, hogy ezen a gondon itt és most ( fagyállóban fetrengve csúszkálok mint két kígyó egy vödör takonyban , egy bordám az oldalamon alighanem gyengébb mint a hajó bordája amin feküdtem, mert most minden lélegzetvételnél sajog) nem tudok segíteni. Segítséget kell kérni, valaki egy komolyabb motorcsónakkal ami Amapolát mellékötve folyással szemben le tudja küzdeni azt a 100 m-t ami a zsilipcsatornáig van. Sajnos egy sincs a barátok közül telefonnál a hajótulajdonosok közül. E-nek aki velünk jött segíteni a zsilipelésnél (úgy terveztük, hogy a "K" híd közeli kikötőjükben lesz az első megálló) van egy telefonszáma a vízirendőrökhöz. Hívom a számot, ez a Kopaszi gáton lévő ügyelet, készséges, de aggódik, hogy ha ez az a nagy (?) hajó amit mondtam, hogy ő is lát ha kinéz az ablakon errefelé, akkor nem lesz elég erős a motorosuk, hogy behozza. Kérdezem hány lóerős a hajócskájuk? Mondja 250. Na akkor nincs baj, az enyém csak 70 és elég jól elviszi a hajót, nem lesz baj. Nem is lett. Hamarosan feltűnt a két mentőangyal, főleg az egyik volt egészen angyalszerű, eltekintve a pisztolytól a derekán, ő volt Andrea, a hajóvezető meg Csaba, ő inkább arkangyalforma, alighanem ekkora mentenivalójuk nem nagyon akadhatott még, de szuperügyesen megoldottunk mindent, szóval volt kis hajósmesterség gyakorlás ( Kádár Ferenc Isten nyugosztalja, http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=hajosmesterseg&ID=44345 az ő könyvéből tanultam annakidején, elégedetten tekinthetett le ránk az égi vizekről) , mellévéve a zsilipig, ott vontában, mert  nem fértünk volna be másképp, majd vissza mellévéve a helyünkre. Köszönöm ezúttal is a segítséget, MOST éreztem, hogy ez a két fiatal hajósember valóban szolgál és véd. Még a Kormi cica bizalmát is elnyerték, mert egyszerűen átugrott hozzájuk egy kis körbenézésre.

Na kicsit még visszajöttem a bloghoz. Ma meghozta Antymix a régi Asus notebookomat kitatarozva, az asztali PC-t már elzéfeszteltem a szalon szófa alá  de az Asusra feltelepítettem a TP.LINK wifivadászt és most ezen írok. Reggel óta szinte megállás nélkül tevékenykedünk. Tegnap elkezdtem írni egy listát, hogy minek kell meglennie a holnapi indulásig, 12 tétel, csodák csodájára nem történt meg vele ami az ilyen tennivalós listákkal szokott, hogy az eleje fogy, de a vége gyorsabban nő, ezen ugyanaz a 12 tétel van amit tegnap este összeírtam, nyolcat ma abszolváltam, holnap délelőttre maradt négy. Kösz mindenkinek az útravaló jókívánságokat,  most ugrik a majom a vízbe, az elkövetkező napokban kiderül mit bír a hajó tartósan folyással szemben és  hogy mi mit bírunk.

Lehet, hogy csönbe leszek egy darabig. Szombaton a a 13 órás zsilippel indulunk fölfelé a nagyDunán. A blog attól függ hogy lesz idő, net és kedv hozzá( ha valamit nagyon elszúrok, lehet nem lesz kedvem vele dicsekedni). Ott egye meg a fene a papírokat, ami megvolt idáig az rendben, ami meg nem az várhat ha eddig ráért. Pakolom elfele a PC-t, rámolok, selejtezek, majd jelentkezem.

A mai nap nagyrészét víz alatt töltöttem. Végül mindhárom anódot kicseréltem a hajócsavar környékén. Nem volt egy egyszerű dolog, folyik a Duna, erősen hordalékos, olyan rossz a láthatóság odalent, hogy hiába csináltam lámpát, gyakorlatilag csak tapogatva dolgoztam. Még menetet is kellett így vágnom. De hát egy hajókiszedés és vízrerakás, ezért... félmilliót? Megérte szenvedni vele, túlvagyok rajta ez a lényeg. 

Ilyen volt, ilyen lett. Mármint a régi anód amit leszedtem és az új amit felraktam 

és három éve ugyanilyen volt az ami ilyen redvás lett. Szóval valóban "önfeláldozó" fém, anódabbként viselkedik mint a hajó vasteste így védi meg azt a rozsdamentes tengely és a bronz hajócsavar  galvánelem katódként viselkedő  korróziójától.Csuda érdekes, hogy ahol a felfogató csavarok voltak ott megmaradt az eredeti anyagvastagság ( Hajdu villanyboyler magnézium anódjából készítettem), de a csavartól, azaz a vas potenciáltól távolodva már rendesen fogyott a fém. Amúgy az édesvízre magnézium, a kevert vízre alumínium, a tengervízre cink anód való. 

Miközben én alant hemperegtem az iszapban (nagyon jól bevált a légzőkészülék, ha van parti áram akármeddig tudok lent dolgozni) J biztosított fent, meg madzagon lógatta a kívánt szerszámokat, alkatrészeket. Nevetve mesélte, hogy a Kormi cica teljesen bepánikolt, ahogy látott engem lemerülni. Jajgatva rohangászott fel-alá, még a hajó mögött kikötött vitorlás oktatóhajóba is beugrott, amit soha azelőtt meg nem tett, hogy hátha ki tud engem menteni. Félő volt, hogy beesik utánam a vízbe annyira kilógott a peremeken. Épp csak a kezét nem tördelte. A fene gondolta volna egy macskáról, hogy egyáltalán felfogja a szituációt. És megértett mindent, mert amikor látta, hogy semmi bajom, a délutános műszakban már egyáltalán nem érdekelte a dolog, szemmel láthatóan tudomásul vette, hogy a gazdája nem fullad bele, megnyugodott, holnap is lesz aki enni adjon neki.

Ma kimentem Pilisvörösvárra adsa-hoz (Rengeteget köszönhetek ennek a blognak, ő is a blog nyomán talált rám) akitől megtanultam (na jó, ez erős túlzás, kapiskálom) a Locus térképprogramot. Kétféle vektoros térképet kezel immáron a Tableten, az egyik a http://www.openmaps.eu linkről tölthető le, ez egy nagyon részletes utcaszintű (tömegközlekedési eszközök jelölésével) térkép, a másik a darabokban letölthető, még ennél is részletesebb, több információt tartalmazó ( pl  folyamkilométerek, vagy "harapós kutyák") Turistautak Hungary térkép, mindkettő együttműködik a Tablet GPS-ével , azaz mind a belvizeken, mind a szárazföldön használható chartplotternek. Wifiközelben töltögetem rá a térképrészleteket, melyeket a gép egyberak és úgy kezel, egészen elbűvölt a tökéletességével.

Rámégett az adminisztráció. Egy csomó dologgal nem foglalkoztam sok hónapja vagy akár évek óta, mert egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Pedig pénzekről is szó van, de engem már az se nagyon érdekel. Na most sora kibuggyannak a dolgok, jönnek a levelek, végsősoron nem vezet semmi jóra ha továbbra is lezserkedek. Nekiálltam utánajárni, minden napra van valami romeltakarítás, ma is egész nap jöttem-mentem. Nem mondom, hogy nagyon vészes dolgok, de olyan mint a lavina, ha csak görgetem magam előtt csak növekszik és akadályoz, ha megpróbálom hátrahagyni, utolér és eltemet. Talán kissé rejtélyesen hangzik, de okom van nem kiteregetni ezt a rakás szennyest. A hét végén vagy legkésőbb a jövő hét elején neki akartam indulni a Nagydunának fölfelé, de addig nem tudunk menni amíg legalább a nagyjával nem végzek.

Bent voltam a László kórházban a T-nél, szerencsére kibekkelte a János kórházat így a legjobb helyen van, inkább egy napot döglődött otthon, csakhogy megússza a vasárnap ügyeletes hullagyárat. Egyelőre szó nincs róla hogy hazaengedjék, mert a diagnosztika és terápia még jócskán alakulóban van. Én nem értek hozzá, de J aki rendelkezik némi egészségügyi praxissal azt mondja, hogy a máj elég jól képes magát regenerálni, szóval nem olyan veszélyes a dolog mint amitől én tartottam.