Éjjel patkányt kerestünk. Olyan zörömbölést csinált a cockpitban, hogy felébredtem rá, de még J is hallotta, pedig ő még a szalonban TV-zett. Persze semmi eredmény, amint az ember kimegy, hogy megpróbálja felderíteni hol lapul, már nyoma sincs. Reggel láttuk, hogy megkóstolt egy almát, szóval egy vega patkánnyal van dolgunk. Nappali fénynél a poros párkányon hagyott lábnyomaiból az is látszott hol bújt be a ponyva alá. Pont az ultrahangos riasztó felett. Az imént amikor a tegnapi képeket szerkesztettem újra, elcsattant a napnyugtakor felállított csapda, de semmi eredmény, még csak vérnyom se, viszont az összes diót, napraforgót megette a csapda körül, illetve a csapdából. Szóval ez egy süket vega szuperintelligens behatoló. Ami még ennél is rosszabb, hogy felszórtam fűrészporral a párkányt körben, de most nincsenek lábnyomok, ami azt jelenti, hogy már bent lakik. Felcsaliztam ezúttal szalonnabőrrel a csapdát, azt nehezebb kilopni, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem kerüli el messzire, okulva a szerencsés megmenekülésen, akármennyire is vonzó a csali.
Ma nekiláttam a bejárati ajtók átalakításának. Korábban ezek a megszüntetett tolótetőkhöz illeszkedtek, de amióta fix tetők vannak, amik 75mm-el magasabbak, fent egy ilyen széles hézag van a tető és az ajtók közt. Idáig a melegben nem volt jelentősége a dolognak, de most, hogy fűteni kell, gondoskodnom kell jól záródó ajtókról. Különös aktualitást adott a dolognak a patkánybehatolás, mert már az is elég baj, hogy beköltözött a cockpitba a spájzládába, hát még ha a szalonba, vagy a hálóba költözne be! Szóval ma az ajtómagasító fákat szabtam, de közben jött spray egy saját készítésű távirányítású hajómodellel, összerakta és persze én se tudtam ellenállni a játéknak, azonnal elkezdtem vele üldözni a kacsákat.