Tegnap kigöngyöltem Mákvirág vitorláját és miközben J a baromfiudvarral foglalkozott én a gaffon a felerősítésen alakítottam, hogy jobb legyen a formája, Délután szerettem volna kipróbálni, de elkezdett cseperészni az eső, maradt a dolog mára. Aztán ma délelőtt is esett, így olvasgattam. Mondom nem tudok ellenállni a könyveknek, szombaton a piaci turkálóban megláttam Eric Knight Légy hű magadhoz c.könyvét. 200Ft-ért kinálták, mondom az eladó hölgynek, hogy bár piacon mindig alkuszom, de ebből az árból nincs pofám. "De hát miért nem alkuszik?" Mondom, jó, akkor legyen 150! Rendben mondja, így aztán ennyiért hoztam el. (amúgy olvasva rájöttem, hogy valamikor talán gyerekkoromban már olvastam, de csak halvány részletekre emlékszem belőle.) Én kölyökkorom óta állandóan olvasok. Ahogy megismertem a betűket, azonnal rávetettem magam a könyvekre és ez a szenvedélyem azóta se csillapodott. Talán nem mindig jó ez. Merthogy gyakran találkozom könyvekben olyasmivel ami annyira összevág a mával! És ez elgondolkodtat és néha olyan csüggesztő. Mondok egy példát. Nemrég olvastam ki Clive Irving " A tengely" c. könyvét. Arról szól, hogy a hitleráj alakulásakor jelentős szimpátia övezte az angol arisztokrácia körében a nemzetiszocialista Németországot és messze nem volt biztos, hogy Anglia beszáll e egyáltalán a háborúba és ha igen, nem véletlenül Németország oldalán e. Ezt már én teszem hozzá, Franciaország se dicsekedhet túlzott előrelátással, a békehívő franciák kimentek tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Warsóért", így aztán meghaltak (sokkal többen) Párizsért. Szóval Neville Chamberlain elment Hitlerhez akiről azt hitte, hogy majd az engedmények (szudétenémet területek annektálása feletti szemet hunyás) hatására nyugton marad és nem vette észre, hogy egy diktátornak nem szabad hinni, a fasizálódó országban már a müncheni olimpián világosan látszott, hogy ezeket csak erővel lehet megállítani, de Angliában jelentős volt a tábora azoknak akik inkább hittek abban, hogy csak a zsidók akarják rossz hírét kelteni Németországnak, ahol éppen ellenkezőleg egy új dicsőséges, követendő világrend alakul. Szóval ismét csak a hívőkkel való győzködés, a közben eltelt értékes idő, mialatt volt ideje a náciknak alaposan felkészülni a világháborúra. Valahol így szól a szerelméhez a könyv egyik hősnője, aki látta a németek legújabbkori művészetét bemutató kunsthallét és ettől nyílt ki igazán a szeme: "Ezeknek abból ered a hatalmuk, hogy kitalálják kit kell gyűlölni." Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de valahogy így hangzott. Ezt viszont most belelapozva megtaláltam:
"...A közvélemény leigázása annak a folyamatnak az első lépése, amely a népek leigázásához vezet"
Nos mi változik a történelem folyamán? Mindig jön egy erőszakos ember aki két könyökkel tör utat magának, mindig van egy csomó másik akinek ez nem tetszik, de olyan zsenánt, olyan közönséges, olyan fárasztó lealacsonyodni a szintjére és felpofozni, inkább mindenki félreáll, az ostobák akik csak az erőben hisznek követni kezdik, sokan lesznek, ettől a gondolkodók beszarnak jön a diktatúra ami persze megbukik, de sokakat ránt magával a sírba.
Na délután jó szél volt, úgyis kellett kenyérért menni így aztán J ellenkezését ismételten leküzdve elindultunk vitorlázva a "városba". A délutáni vitorlázás mindig kockázatosabb, mert 5 óra felé le szokott állni ez a fajta délies szél, most is ez történt. Odafelé még csak-csak csordogáltunk kreuzban, de amire visszafelé mentünk volna, kitükrösödött a víz és annyi fuvallat maradt csak, hogy gyengécske folyással szemben egyhelyben álltunk. Na de ahol a szükség ott a segítség, GF pontosan ott jött ezzel 
a kiránduló-városnéző hajójával és mellévéve hazasofírozta velünk Mákvirágot.
Más. Ahogy ígértem időnként vissza fogok térni Schneider Karcsi Amapolához hasonló méretű eladó hajójára, akit esetleg érdekel ezen a napon írtam róla részletesen. http://amapola.blog.hu/2012/08/13/hetfo_739
