Tegnap reggel bár erős szél fújt, de elállt az eső és kisütött a nap, ezért indulásra alkalmasnak ítéltem az időt. J még aludt amikor én már visszajöttem a péktől a kenyerekkel és éppen a bicikliket pakoltuk befelé B-vel, amikor kitópált a deckre és kinyilvánította legmagasabb nemtetszését a tervezett indulással kapcsolatban. Mondtam, hogy apelláta nincs, standby van, ő meg mondta, hogy ilyen szélben nem hajlandó kormányozni, ebbe' maradtunk. Miközben ő reggelizett beszedtem a köteleket és úgy fél tíz óra tájt elindultam a hajóval. Kissé csípős volt az idő, 9 fokra hűlt le a levegő az egy nappal azelőtti huszonvalahányakról, ez párosulva a friss északi széllel hamar kipirosította az orrunkat, de ezzel együtt kifejezetten kellemes volt a hajózás, a végén még rövid időkre mégiscsak sikerült rásóznom a kormányzást életem párjára, amíg én elvégeztem a szemlélődést odalent a géptérben. Éjfél óta horgászati tilalom volt, de tegnap és ma is több helyen láttunk horgászokat, úgy tűnik nem olyan komoly ez a dolog. Egyáltalán van valami ami komoly ebben az országban? Pl. a komp ami a két part között jár Erzsébetnél ugye csak akkor szabadna, hogy kitűzzön egy zöld lobogót amikor le van engedve a kötél, tehát szabad a meder a hajók számára. Ehelyett még menetben is ott a lobogó. Talán csak a kerékbilincs és az autópályadíj, szóval ami lehúzás az ami komolyan működik.

Déltájt láttuk meg a hidat Szigethalomnál, innen kezdtem telefonon többször egyeztetni a találkozót B Gy-vel akit már szombaton említettem. Sikerült nem eltévedni a nádszigetek, hókonyok és egyéb labirintusok közt és szerencsésen horgonyt dobtam Gy csónakjától 20 méternyire Taksony és Szigetszentmiklós vonalában. Nem láttuk egymást 37 éve, de Gy semmit nem változott, szerinte én sem, ez utóbbi nagyon hízelgő, de aligha igaz, mindenesetre  könnyedén felismertük egymást. Meglátogattuk parti házában és vele és családjával ebédeltünk mindenféle finomságokat csatolt házi termésű roséval, mely igen itatta magát. Jól elbeszélgettünk ott, majd a hajón folytattuk. Gy sokáig dolgozott még a Vegytervnél aminek én '75-ben hátat fordítottam a tengerészet miatt, ott volt amikor részekre szakadt a cég, a villamos tervezéssel foglalkozó főosztály több dolgozójával saját céget csinált ezt http://www.villkobak.hu/, sokáig nagyon komoly munkákat csináltak, mert a vegyipari tervezés még a volt szocialista nagyipar privatizációját követő befektetőgazdák alatt is intenzíven folyt, de az életút egyre rögösebb lett, ahogy az intézményes elcsibészesedés egyre inkább teret nyert. Olyan osztrák tulajdonos próbálta meg egy teljesen kész munka átvételekor elszabotálni a végszámla kifizetését, aki ezt otthon meg nem merte volna tenni, de hát a gyarmatosítók erkölcsei évszázadok óta különböznek a hazájukban tanúsítottól. Az ilyen labancmódszert csak egy kurucos megoldással lehetett orvosolni, a memóriakártya kihúzásával a PLC vezérlés a végszámla kifizetéséig nem volt képes üzemelni. Én mint bérmunkás nem sokat láttam bele a vállalkozások korának hajnalán a széthulló szocializmus romjain kialakuló rablóversenyes kapitalizmusba, csak csóváltam a fejem amikor Gy, ennek a korszaknak a veteránja életképeket villantott fel belőle. Volt sok szomorú hír is, sokan a régi kollégák közül már nincsenek az élők sorában, nálam fiatalabbak, Gaál Tivadar, Joó Misi, aztán a nem sokkal idősebbek, Pintér Misi, Barbarits Tomi, Báthori Jancsi (ő még ott volt a parti partyn, itt van a 2012-es újévi szerencsekívánó Emailje, hát neki nem volt szerencséje). Azért írom a neveket, mert tudom, hogy olvassa olyan a blogot aki ugyancsak velünk volt annakidején, had szomorkodjon kicsit ő is. Szóval így telt a délután, miután búcsút vettünk a Bak családtól már nem mentünk tovább, részint mert késő délután volt, részint meg mert alkoholos befolyás alatt hajót vezetni se szabad (És hajón horgonyőrséget adni? Hm? Határeset...), ott éjszakáztunk és ma reggel fél kilenckor indultunk tovább immáron szélcsendben, így J is boldogan kormányzott amíg háromnegyed 11-kor megérkeztünk megszokott helyünkre a Vízügy 1-es szakaszmérnökség vízterületére. Hajó kikötve, ismerősök meglátogatva, etetés hiányában elvadult kacsák visszaszelidítése megindítva.Tegnap volt pont egy hónapja, hogy ugyaninnen elindultunk. Nagyon szép utunk volt.

Ps. Szegény Szutyok cica is elment, elütötte egy autó, Lajos az udvaros mondta, hogy tegnap temette. Két árvája már egészen felnőtt méretű, egyikük a teljesen tigriscsíkos ugyanolyan barátságos mint az anyjuk volt, a másik viszont, amelyik az anyja kiköpött mása ami a csíkokat és foltokat illeti, természetére nem az anyjára ütött mert megközelíthetetlenül bizalmatlan, nem hagyja magát simogatni.

Jajdejó!!! Most hívott a B Gy , hogy tévedtem, a Barbarits Tamás nem halt meg! Mostmár nem törlöm a téves bejegyzést, mert akinek halélhírét keltik az sokáig él...IGY LEGYEN!