Hajónapló

No meghozta a "MP" embere a tűzifát. Ez annyi, amennyivel a jövő telet is kifűtöm. Kiszórtuk a transzporterből, megvolt a reggeli torna, a hétvége az eltalicskázással fog eltelni. Aztán vendég jött, "K J"-nek itt volt dolga a szomszédban, bejött meglátogatni, talán nem lehettem olyan rossz főnök, ha egykori dolgozóm 5 év után meglátogat és elbeszélget velem. Most ebéd lesz  lassan (már fél egy van), aztán ha kialudtam az ebéd fáradalmait elbringázok a boltba egy új optikai egérért, mert ezt a régit kidobom, nem vacakolok vele tovább. Ha ma nem jelentkeznék már holnapig is ajánlom mindenki figyelmébe ezt a gondolatébresztőt, kár, hogy semmi hatása az itt felvetett gondolatoknak a nemzet sorsának alakulására. Itt megy a harc a parlamentben szarságokon, miközben a komoly dolgokhoz se tudás, se bátorság, se akarat nincs "odafent". http://realzoldek.hu/velemenyek/2010/05/11/a-hazai-energiaforrasok-kihasznalasanak-lehetosegei-es-ellentmondasai/

17:02 Hehe hülye tengerész. Körbenéztem a laptopomat, mondom jé van rajta RS 2 csatlakozás, hát mért használjam el a mindig kevés USB lyukakat az új egér RS-2-es végű lesz. Na megvettem, most értem vele vissza, boldogan dugom...dugnám...ez a lyuk nem az a lyuk. Ez alighanem egy S video lyuk a laptopon, csak elnéztem. Hétfőn vihetem vissza, ha egyáltalán kicserélik, mert hát kibontottam a lehegesztett zacskóból.

22:25 Más. Ki tudja hogy lehet kiküszöbölni az alábbi hibát? Írok valamit akár a blogban, akár Emailben. Akarom szerkeszteni a mondatot, valamit kijelölök CTRL+X-szel, eltűnik, oda akarom rakni máshová, odavíve a kurzort nyomok egy CTRL+V-t, odakopyzza, de sokkal kisebb betűvel, plusz az utána következő, már ottlévő szöveg is lemegy kisebbre. Ha megismétlem, megint lecsökken a méret. Négyszeri ismétlés a normál 10-es Arielt lecsökkenti egy milliméteresnél is kisebbre. Íme: AAAAA   AAAAA    AAAAAA   AAAA    Segííítsééég!

 Ahhoz képest, hogy tegnap a medve nem látta meg az árnyékát, azaz már a tavasznak kellene következni, ma reggelre körbefagytunk. Na nem volt vészes, a hártyajég a hajó enyhe döntögetésére azonnal engedett, de az utóbbi hetek leghidegebb éjszakái voltak az elmúlt napokban. Reggel elbringáztam pár zsemléért a Tescoba, mert elfogyott a kenyerünk (hja a töltöttkáposzta ebédek mellé fogy), de ezen kívül továbbra se volt kedvem odakint tevékenykedni. Csapdák érintetlenek. Volt két vendég, meg pofázás délelőtt a Tilos Rádióban, főleg örökös vesszőparipám a nagymarosi vízlépcső ügyben. E tárgyban megígérte a Papó, hogy lesz egy, sőt több igazi stúdióvita komoly szakemberekkel, ahogy szeretném, tehát nem az amitől a falra mászok, hogy jogászok, bölcsészek oktatnak ki innen-onnan előszedett érvekkel, de főleg szlogenekkel, ott nem lévő, tehát válaszolni, ellenérvelni képtelen mérnököket. Nem feltétlen foglalok el szilárd álláspontot a vízlépcső mellett, ráadásul a dolognak immár semmi jelentősége az igazságkeresésen kívül, mert most amikor az ország segge kilóg a nadrágjából nincs közpénz egy szöget beverni, nemhogy ilyesmit építeni, de nagyon szeretném, ha több mint 20 évvel a rendszerváltás után, annak trójai falova, a vízlépcsőügy végre a helyére kerülne és kiderülne, ki hazudott és netán hazudik még most is. Téma volt még a rádióban a pörc és a tokaszalonna, megegyeztünk benne, hogy nincs egészségesebb, mint a friss tepertő, a paprikás mangalica csécsiszalonna lilahagymával, nem véletlen, hogy három napja azt vacsorázom, abba nem tudnak sok E betűs adalékot tenni amivel minden más, kajagyárban készült dolog tele van! Amíg minden laborleletem a határértéken belül van, a testsúlyom meg 70 kiló alatt valamivel a 178-as testmagasságomhoz, addig nem izgatom magam különösebben a zsírokkal.

Antimix délután kisegített egy photoshoppal, immáron minden képpel azt csinálok amit akarok (remélem...).

A napirendem szerint minden nap 12:04-kor kezdek el ebédelni. (Hehe. Amit ide a zárójelbe írok azt már péntek reggel írom. Valóban 13:04-kor, de elírtam, mint ahogy ki is plankoltátok. Ha politikus lennék azt hazudnám, hogy direkt, hogy figyeltek e és észreveszitek e. De én bevallom simán elírtam. Amúgy meg az lehet mögötte, hogy amikor már éhes vagyok, ránézek az órára és azt mondom, mindjárt a 12-esen a mutató, azaz óra négykor ebéd. És az, hogy az 13 óra négy az hát "persze", mert a gyomrom jelezte. Szóval gyorsan kézmosás, leülés az asztalhoz és ordítás "J"-nek, hogy "EBÉÉÉD". Mert mingyá' jön a rádióban a műsor! És ha netán még nincs kész a kaja, akkor mindig megfenyegetem, hogy "benaplózom", mert ez hallatlan függelemsértés egy hajószakácsnál.) Így Azért ekkor, mert eben az időpontban kezdődik minden hétköznap a rádióban az irodalmi műsor. Mostanában a "Pál utcai fiúk" megy Gábor Miklós felolvasásában, most haldoklik a Nemecsek. Én nem szégyellem, bepárásodik a szemem időnként a hangoskönyvet hallgatva. Ebben a könyvben minden benne van a hazaszeretetről, a hősiességről, a félelemről, a hűségről, az árulásról, a kisszerűségről, a fontoskodásról, a körülmnényeskedésről, a dicsőségről és a bukásról, mindenről, amiről az életünk szól. Valahol olvastam, hogy Olaszországban kötelező olvasmány az iskolákban, nem tudom jó e ez, mert a kötelező olvasmányokat a diákok kötelezően utálják, de talán ha minden gyerek abban a korban, amikor még a zsenge lélek nagyon fogékony elolvasná és főleg megértené, nehéz lenne belőle utána rossz embert faragni. Azt gondolom, hogy a fiatalok vágynak az eszmékre, de nagy az esély a mai világban, hogy rossz, káros, téves, amihez könnyen hozzáférnek és kötődni kezdenek.

 Hideg van. Reggel leengedtem a hajó mellett a Dunába egy kötélen a bordás alulemezt ami a headben van a zuhanyvíz-graywater tank tetején, hogy leázzanak róla szöszök, hát amikor kihúztam megtakarítani, majd ráfagyott a kezem. Annyira fáztak az ujjaim, hogy fájtak, kínomban gyorsan beletartottam a kezeimet a kéményfüstbe, ezt szoktam csinálni amikor nagyon fázik a kezem hólapátolás, vagy jégtörés közben. A hatás gyors és utána még órákig kellemes gyulaikolbász illata van a kezemnek. Szóval ma se lesz semmi tevékenység a "külső körleten". Egész elszoktam már a behatolóktól, már egy ideje kint sertepertéltem, amikor eszembe jutott ránézni a csapdákra, hát egy jókora patkány lóg ki az "agyoncsapós"  fajta csapdát a csapadék ellen védő  félbevágott lata nyílásából. Kifejlett felnőtt példány, remélem az ivadékai okulnak a sorsából. Kidobtam a jégre, a harcsák majd megtalálják, ha lesüllyed a fenékre. Éppen a lemosott és a kályhán megszárított csapda felcsalizálához kezdtem volna hozzá, amikor befutott a rádiós stáb. Nem számítottam ekkora csapatra, amikor korábban különféle TV-sek csináltak velem riportokat, azok mindíg csak ketten voltak. De semmi baj, Amapola nagy hajó, elfértünk, bár a hangmérnököt nagyon kellett kapacitálnom, hogy jöjjön már be a melegre, ne fagyoskodjon a cockpitban, mert alighanem attól félt, hogy nem fog elférni idebent. Részemről jó hangulatú volt a beszélgetés, aztán, hogy nekik, és kiváltképp a hallgatóknak hogy tetszett, majd elmondja mindenki, ha akarja. Az egész riport tán egy bő óráig tartott, ebből lesz vágva 25 perc. Akit érdekel, meghallgathatja február 16-án szerdán, 11 órakor a Kossuth rádión "A Hely" című műsorban. Ja és a Farkas Erika egy kicsit se volt se erőszakos (annak ezen a hajón itt vagyok én) se félelmetes. Ezt a képet a Visy Laci csinálta közben. Na megint egy probléma. Olyan nagy a kép, hogy csak a közepe látszik a fele lelóg a blogról. Ötletem sincs hogy lehet átméretezni. A Picassa meg meg se találja ott ahova elmentettem. relytéjes dolgok ezek...

18:52 Ma ezt a levelet írtam a Fialának.

OFF 

Bevallom az igazaságot drága anyám részéről amolyan szoft antiszemita neveltetésben részesültem. Ahogy az angyalföldi prolikörnyezetben az divat volt. Abban, hogy ez érett koromra nemcsakhogy nyomtalanul lekopott  rólam, hanem szoft filoszemitizmussá patinásodott, az első lépés az volt, hogy az általános iskolában az osztálytársaim, miután a legjobb tanuló voltam az osztályban, elkezdtek engem is zsidózni, mert otthon az ő szüleik azt vélték természetesnek és ezt a gyerekeik előtt se titkolták el, hogy aki ötösöket kap az biztos zsidó. Az, hogy nekem úgy kellett tiltakoznom a zsidóvád ellen, mint a leprásnak,  hogy nem fertőz, abban a zsenge ifjúkorban nagyon kiélesítette az érzékeimet a tárgyban. Bár a neveltetés azért nem múlik el az emberről nyomtalanul, később, amikor ez quasi rendszerkritika volt az én számból is gyakran kiszaladt olyan amit ma már szégyellek.  Mindazonáltal az én szélsőségesen szabadságelvű, anarchista, rendpárti (na ezt rakja össze aki tudja) felfogásom szerint antiszemitának is szabad lenni. De akkor arról aki ilyen az látsszon! Az mondja ki amit gondol, tudjam mit gondol és miért vállal legalábbis erkölcsileg felelősséget. De az a "falhugyozó" antiszemitizmus, amit a debreceni filozófus pontosan megjelölt és amivel szemmel láthatólag  vérig sértette a Magyar Nemzet inkvizitorát, tolerálhatatlan. Az az, hogy "mi" tudjuk, hogy miről van szó, aki a  "mi kutyánk kölyke" az érti, a többiek meg próbáljanak fogást találni rajta, sőt nédda itt a Fiala, majd jól elkapjuk a tökét, mert ő aztán zsidózik a Paizs Miklóssal! Hehe. Sunyi, ravaszdi, alattomos, számtalanszor érezhető, érzékelhető, de valóban jogilag tetten nem érhető, megmarkolni nem lehet, olyan mint két kígyó egy vödör takonyban. És az a debreceni filozófus meg vigyázzon má' mert ha nem fogja be a pofáját, nemhogy igazgató nem lesz, hanem ha eljön a mi időnk megy a vagonba a zsidó csókosaival együtt!

Másnap 11:15

Na sikerült felrakni két képet, ehhez az kellett, hogy a Visy Laci elküldje fele méretben a képeket. Mostmár csak az a szépséghiba, hogy percek amíg megnyilik, gondolom ez azért van mert nagyobb felbontású a kép, ezen nem tudok segíteni, viszont annyira lehet nagyítani, hogy még a szocialista brigád jelvény is kivehető a játszónadrágom mellén.

 Leginkább idebent matattam, kint továbbra is hideg az idő. Mindössze ha  tíz percet dolgoztam a pontonon lévő munkaasztalon (átszabtam a térképasztal lámpabúráját), de annyira fázott a kezem a sikítón, hogy gyorsan befejeztem és elpakoltam. Meg kell várni a tavaszt. Gesztenyét sütögetünk a kályhán, süteményt a gázsütőben, olvasgatunk, lógunk a neten, minden keresztrejtvényt kifejtettünk ami a begyújtáshoz való újságokban volt. De mondja a rádió a lassú enyhülést, szóval az idő nekünk dolgozik. 

Madarak. Nem győzöm csodálni őket és fogalmam sincs igazából mit miért tesznek. Azt megtanultam, hogy a sirályok hidegben jönnek csőstül. Gondolom északon még hidegebb van, befagynak a vizek ilyenkor és ide jönnek "melegedni". Máskor pár darab van a környéken, most ezres csapat lepte el a vizet, az összes szárcsát, tőkésrécét elkergették, amikor "J" kiment a deckre, hogy egy kis kenyérmaradékot dobáljon nekik. Egyedül a kormoránok nem félnek tőlük, ezek  kőkemény vízalatti vadászok. Tegnap megfigyeltünk egyet, egészen másképpen vadászik,  mint akár a vöcskök, akár a kacsák. Míg amazok csak úgy lebuknak, majd felbukkannak, mondjuk a nagyvöcsök azért kissé távolabb, tehát félperceket is eltölt a víz alatt, a kárókatona hatalmas dinamikával tűnik el a víz alatt, tán egy percnél is több időt tölt el odalent és olyan messze tűnik fel újra, hogy csak csodálom, hogy tudott annyit úszni. Viszont ahányszor felbukkant, komoly halat nyakalhatott befelé, mert piszokul dolgozott a csőre-feje-nyaka az erőlködésben. Amint lenyelte, máris rohant a víz alá újabb zsákmányért, szóval nem pihegett, szellőztette a tüdejét, mint én a búvárúszás előtt, nyilván gyorsan akarta kihasználni a lehetőséget, hogy felfedezett egy halrajt. Hja a kárókatonának 30 millió évvel több ideje volt hozzászoknia a búvárúszáshoz mint nekem. Szóval csak bámulom a madarakat. Amikor elheverek az ágyamon, felettem a felülvilágítón látok egy nagy darab eget. Látom vonulni őket, ahogy egyesével, vagy  kisebb-nagyobb csapatokban szelik át a levegőt, aztán besötétedik, ha éppen telihold van  belesüt  a szemembe, le kell hunyjam  és hopp már alszom is. Reggel, amint kinyitom a szemem őket keresem, ha süt a nap és látom a "madaraimat" vidáman kelek.

Fogalmam sincs mitől ugrál a betüméret. Egyszercsak ilyen lesz. De a piszkozatban még csak nem is látszik, csak amikor elmentem és feltöltöm, akkor derülnek ki ezek a dolgok. Reljtély. A szöveget amikor szerkesztem és kijelölök ezt azt, hogy áthelyezzem, egyszercsak egész sorok mérete változik apróra, ez viszont a piszkozatban is látszik. Kipróbáltam, ahányszor arrébb raktam, annyiszor felezte le a betűnagyságot, negyedszerre milliméter alatt volt a méret.... Mondom relllyttéélly.

21:46 Nézem a TV-t a Wesbalkán ügyben máris befejezték a nyomozást és átadták az ügyet az ügyészségnek. Ma reggel a Tilos rádióban is emlegették a fiúk, hogy milyen érdekes, hogy ebben az ügyben milyen gyors volt a rendőrség. Mondjuk ez talán nem igényelt komplikált nyomozást. Ezzel együtt rengeteg ügy, ami talán nem sokkal bonyolultabb évekig tart amíg eljut a tárgyalásig. És utána a tárgyalások tartanak évekig. Jó lenne, ha a mostani példás ügyintézés elharapódzna a jövőben. Valahogy erősítené bennem az igazságszolgáltatásban megingott hitemet. Amúgy nem gondolom cinikusan lebecsülni a tragédiát, semmi se áll tőlem távolabb. De Magyarországon évente, meghal egy falura való ember  közúti balesetben. Ugyanilyen ártatlan emberek, gyerekek, családok. A zebrán való gázolásoknak  ennél több halálos áldozata van évente. Mégsincs országos felháborodás, hatósági akciók kilátásba helyezése, jogszabályi változtatás (Mondjuk az nem is kell, a szabály olyan szigorú, hogy még! De néha az az érzésem rajtam kívül mindenki leszarja a zebrán a gyalogost.). Mégis most erre a discotragédiára ráharapott mindenki. Megy a duma, hogy a fiatalok este felügyelet nélkül, hogy a kábítószerek, hogy a befogadóképesség ellenőrzése, hogy az engedélyek felülvizsgálása, hogy a hatóságok.... Az az igazság, hogy ez a baleset délután 3 órakor is bekövetkezhetett volna a legszabályosabban üzemeltetett focipályán, csupa nagykorú személy részvétele mellett is. Ha a pánik kitör, borzalmas dolgok történhetnek. És a megelőzésben fikarcnyit sem fog segíteni az, ha háromhavonta egy tűzoltó ellenőrzi a tűzoltókészülékeken a pecsétet. Viszont a hatóság legritkább esetben fogja felfedezni kreativitáshiány és lustaság okán azt, hogy egy rendezvényen azért, hogy megspórolják még öt biztonsági őr bérét, bezárjanak lánccal ugyanennyi, amúgy szabályos, belülről pánikzárral nyitható vészkijáratot.

22:34 Most olvastam: "A meggyőződés veszedelmesebb ellenfele az igazságnak, mint a hazugság." Friedrich Nietzeshe.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy ez a Guggenheim múzeum modern művészetek csarnokának egyik remeke, nem, ezt én csináltam. Hogy miért?? Kínomban. Arról van szó, hogy egy árbocveretet akartam lerajzolni, hogy elküldjem a "P"- nek Ausztráliába, de csak szenvedek az egeremmel. Kivételesen nem a hajón garázdálkodó rágcsálókról van szó, hanem arról az  optikai patkányról, amivel a laptopot használom. Szórakozik velem. Ha ki akarok jelölni valamit, kihagy, megváltoztatja a betüméretet,  akadozik, nem dolgozik, lefagy. Már csak a kurzor taszigálásra használom, amúgy inkább a laptopon lévő gombokkal dolgozom, azonban a rajz egyszerűbb lett volna egérrel, de hát csak a szenvedés volt vele. És akkor még nem beszéltem "J" -ről aki a pasziánszát meg az egyéb játékait csak folyamatos dühöngéssel tudja játszani és amikor mondtam neki, hogy használja a laptopon lévő kezelőszerveket, kategórikusan  kijelentette, hogy "azt nem lehet".  Szétszedtem, kitakarítottam (az egeret, "J" javíthatatlan) és ezután próbáltam rajzolni, na ebből lett ez az alkotás. Szóval szar. Nincs valakinek ötlete, mit lehet tenni vele? Vagy kuka és újat? 

A TV meg a rádió folyamatosan mondja a híreket a tegnapi földrengésről. Hát ez a veszély pillanatnyilag nem fenyeget bennünket. Ha valami földrengésbiztos az egy hajó. De ahogy hallom a szárazföldön se esett sehol komolyabb kár hálistennek. 

23:44 Tegnap beleragadtam egy blogba. http://varosban.blog.hu/2011/01/26/megneztuk_belulrol_a_cet_et#c12373879 Megdöbbentem a kommentek kisszerűségén. Azt hittem ez a stílus csak a primitív témák környékén bukkan fel, de úgy látszik tévedtem. Sokan azt gondolják, hogy névtelenül mindent megengedhetnek maguknak.  Írtam is a végére egy megjegyzést. Aztán ma körbeolvastam a botrányos témát az építészeti blogokon. Gyalázatos az egész történet. Nekem úgy tűnik egy holland azt hitte azért mert tud egy szép házat rajzolni, itt a mucsai végeken mindenki hasra fog esni a nagysága előtt és most baromira megsértődött. Nekem nagyon tetszik a ház és csak azt nem tudom, hogy fogják a hőszivattyúkkal valóban gazdaságosan klímázni nyáron. Mert a papír sokmindent kibír. Akit egyszer a kígyó megmart a gyíktól is fél. Én amit szívtam a Novotel csodás üvegfelületei miatt villanyszámlával, az egyszerűen borzalom. A franciák a véremben fürödtek, mert ők egy szállodai szobára vetítették az energiafelhasználási költséget és az üveg télikert nyári hűtése, téli fűtése majdnem a fele volt a 314 szobáénak.

 Hideg volt ma, de csodás napsütés és szélcsend. Elkezdett hártyásodni a jég Amapola mögött. Érdekes dolog ez, a part felől kezd el nyomulni és lassan körbevesz minket, a hajó körül már egészen vastag néhány nap alatt, miközben előttünk 10 méterre esze ágában sincs befagyni. Pedig nem is folyik a víz, minden zsilip zárva, annyi csak a mozgás amit a szél csinál. Mégis ennyit számít. Szóval ma is angolszombatot tartottunk. Délelőtt kiadtam a parancsot, "Indulás kifelé ebben a szép időben!". Összecihelődtünk. Igazából kerékpározni szerettem volna, de "J" megmakacsolta magát, nem hajlandó jégen bringázni, így hát gyalog vágtunk neki, a még el se döntöttük merrefelének. Kimenve a kapun, átsétáltunk szembe, a zsiliphez, annak is a nagyduna felőli kapujához. És milyen jó, hogy az én drágám lebeszélt a bringáról! A lombjahullatta ártéri óriásfákon csodálatos madárvilágot figyelhettünk meg. A velünk szemben ujjszerűen  vízbe nyúló földnyelv a partról nem megközelíthető, lezárt tiltott terület és vízről se nagyon lehet idejutni, nincs kikötni mihez, szóval eszményi madárrezervátum. Tucatnyi szürkegém, kormoránból meg  ennek a többszöröse  szárítgatta, lebegtette szárnyait, nyújtogatta kígyónyakát a kopasz ágakon. Időnként egyik-másik nekiindult, tett néhány laza kört a levegőben, majd visszaült ugyanoda, esetleg másokat megzavarva másik ágra telepedett. Ez utóbbit a többiek nagy "kváááák-kvááák" kiáltozással helytelenítették. A gémek, a vitorlázórepülés mesterei megvetően nézték, amint a vadkacsák sűrűn csapkodva  nevetséges szárnyaikkal, húztak át a fák közt párosával és tűntek el a messzeségben. "J" a "járt utat járatlanért el ne hagyj" közmondás jegyében megindult volna visszafelé, de engem vonzott az ismeretlen, így rábeszéltem, hogy kövessük a hóban lévő keréknyomokat és menjünk tovább a parton kifelé. Sár nem volt sehol, keményre fagyott a talaj, a hó meg mindössze néhány centiméter, eszményi talaj a felfedező expedícióhoz. Hát a dupla, mélyen benyomódott  nehéz teherautó nyomait követve elsőre egy dupla aknafedélhez jutottunk, éles eszemmel azonnal "felfedeztem", hogy idáig jött a szarszippantós autó. Innen már csak emberi, és kutya, macska, meg fene tudja milyen állatok nyomai vezettek a part mentén, ezeket követve haladtunk tovább. Kikanyarodva a nagydunaág partjára egy kereszt állt a parton, koszorúval, mécsesekkel, virágokkal, rajta tábla névvel és hogy horgász volt aki itt lelte halálát. Reméljük csak csendben elaludt a botja mellett, kedvenc halfogó helyén és nem a vízbe fúlt...Vagy egy kilométert haladtunk a folyó mentén, szemben a Kopaszi gát épületei, mögöttük a Kelenföldi Erőmű kéménye, a függőlegesen felszálló fehér füstoszlop jelezte, semmi szél nem fúj. Rejtélyes sziklafalmaradványok szegélyezik néhány helyen a partot, elképzelni nem tudom mi célt szolgálhattak, leginkább katonákra gyanakszom, akiket valamiféle túlpartról jövő támadás megakadályozására vezényeltek erre az értelmetlen munkára...."Jönnek a ruszkik.. itt megállítjuk őket"...Édes Istenem kinek a jobb sorsra, alkotó munkára teremtett kezét sebezhették fel ezek a szikladarabok, hogy utána itt álljanak mementójául az emberi ostobaságnak? A part "elfogyott", összefüggő növényzetbe ütköztünk. Az idáig vezető ösvény célja alighanem az lehetett, amint a hellyel közzel felbukkanó szétfagyott beton kikötőcönkök jelezték, hogy valaha itt köthettek ki azok az uszályok, melyek a zsilipbe való behajózásra, vagy az ehhez szükséges vízszint emelkedésére vártak. Hja, valamikor volt még hajózás, ami mögött volt termelés, áruszállítás és működő ország. Most van gizgaz, ápolatlanság a parton és úgy általában. A lábnyomok is elkanyarodnak, követve a csapást, kijutottunk a csodás (és ezt most nagyon komolyan mondom, mert végre valami szép) délpesti szennyvíztisztítót övező betonútra. Kicsit aggódtam, hogy belefutunk valami zárt kapuba, aztán mehetünk visszafelé ugyanazon az úton, de szerencsénk van, rejtélyes, "színéből, szagából, érzetéből" honvédséginek gyanított épületeket kerülgetve (ajaj, hatalmas kutyaól a kapu mellett kívül {!!}, mellette nagy lábos amiből eszik, a méretek alapján jó nagy dög lehet, nálam meg semmi fegyver, megfogadom, soha többé nem indulok sétálni a finn tőröm nélkül) visszajutottunk a zsiliphez, ahonnan indultunk. Szép séta volt. Ebéd, alvás, hajón piszmogás, blogolás.

Reggel kerékpárra pattantam (na jó másztam) és egy túlméretes hátizsákkal (kislányomtól kaptam karácsonyra, mert a régi már gyalázatosan nézett ki, bár magamtól ki nem cseréltem volna az biztos), meg egy műanyag ládával, olyannal, amit a horgászboltokban árulnak és passzol a kerékpár csomagtartóra megindultam a piacra. Úgy döntöttünk, hogy a nagy sikerre való tekintettel prolongáljuk a karácsonyi töltöttkáposztát, szóval savanyúkáposzta, füstölt és nem füstölt, darált és nem darált húsok bevásárlása, valamint pékáru volt a beszerzés tárgya. Nem mondom, hogy túl könnyű volt az út a még csúszós, meg havas járdán, kerékpárúton, de a Könyves Kálmán körút forgalmába nem volt kedvem belekeveredni. Azt hiszem ráfér egy alapos kenőanyagcsere valamennyi mozgóalkatrészre, mert ebben a hidegben alig gurult a jármű, ráadásul alaposan felöltöztem tekintettel a reggeli mínuszokra, ez se tette könnyűvé a mozgást, visszafelé meg megpakolva még keményebb volt az út, de ugye úgy szól valahogy a mondás, hogy "amibe nem halsz bele az hasznodra válik", bár szerintem ez egy nagy marhaság, mert mondjuk ha "csak" heresérvet kapsz, attól kezdve nem egy kéjmámor a tökeidet kerülgetni a térdeddel, nem tudom hogy függ ez össze az edzettséggel. Aztán még betankoltam egy szatyor ivóvizet a Syntexkertől és úgy döntöttem, hogy ennyi elég is volt mára az erőfeszítésekből. Ebéd, alvás, neten szörfözés, szóval angolszombat (a legnépszerűbb szó  a hajdanvolt magyar kereskedelmi tengerészek szótárából, olyan nap, vagy legalább félnap, amikor valamely vezető a munkavégzés alól felmenti a beosztottait, amikoris azok kitakarítják a kabinjukat, mosásba kezdenek, vagy egyszerűen csak leülnek beszélgetni, netán elfogyasztani némi alkoholtartalmú anyagot), bár még csak péntek van.

Idézek a "V L" mailjéből, hogy oszoljék a homály rádióriport ügyben: "Olvastam a blogodat, helyesbítenék: a beszélgetés valóban meg lesz vágva, de az egész 25 perc rólatok szól majd!" Na. Abba azért már belefér ez-az Amapoláról.

Most megint másról fogok beszélni, mert ez nagyon foglalkoztat mostanság. Jönnek a hírek, most éppen azt mondják a hírekben, hogy Kairóban dörögnek a fegyverek. Egyre több a rossz hír közelkeletről, egészen pontosan az iszlám világból. Hol vannak már azok a "boldog békeidők" amikor Irakban minden veszély nélkül tudtam éjjel sétálgatni Basrah kül és belvárosában, mindössze egy hatalmas patkány keresztezte az utam, azt is jól megijesztettem (pedig néhányezer tonna tüzérségi lőszert vittünk oda a "testvéri" iraki népet megsegítendő, ami persze mezőgazdasági gépnek volt deklarálva a rakományjegyzékben, mi csak úgy hívtuk, hogy "bőrlyukasztó", szóval szerszámféle, de ez egy másik történet). De ugyanilyen biztonságban érezhettem magam Szíriában, Tunéziában, Marokkóban, szóval bárhol. Amikor 2001 szeptember 11-én ledőltek a tornyok szinte az egész arab világból jöttek a híradóképek, hogy a népek boldogan ünneplik a nagy muszlim győzelmet. EZEK NEM SZERETNEK MINKET. Ahogy nő a szakadék a zömmel szegényebb iszlám és a zömmel gazdagabb keresztény világ közt, úgy gyűlölik egyre jobban a keresztényeket. Ölik a kopt keresztényeket, pedig azok ugyanolyan arabok, csak más istenben hisznek. A korlátlan népszaporulat ontja az önkénteseket, akik boldogan robbantják fel magukkal együtt az "ellenséget" a "mást", hogy ezzel hitük szerint azonnal a paradicsomba jussanak, vagy a fene tudja miért. Szóval ha extrapolálom a jelenlegi folyamatot, mert nem tudom mitől állna be változás, a jövő nagy szembenállása a két világvallás szembenállása lesz, még akkor is, ha mindkét oldalon bőven vannak hitetlenek. Még tartja magát a muzulmán világ azon része ahol jól élnek az olajból. De mi lesz ha elfogy az olaj? Nem lesz harcosabb muzulmán, mint az az olajsejk akinek vissza kell szállni a Rollsból a tevére és nem pakisztáni rabszolga adja elé a kanárinyelvet, hanem saját magának kell kikaparnia valami ehetőt a kecskeszarból. A maradék pénzből, a kimentett vagyonból persze sokan majd átköltöznek Európába, az Egyesült Államokba, ezek elszegényedett leszármazottaiból, meg a korábban vendégmunkásnak betelepedett milliók unokáiból verbuválódik majd az a láthatatlan hadsereg, mely bár már tán nem beszéli ősei nyelvét se, de kész lesz az ősi gyökerekhez visszatérve harcba szállni a "fehér emberrel" és annak civilizációjával. Volt már ilyen nagy szembenállás és a keresztény világ és benne kis hazánk (ami azért akkoriban nem is volt ilyen kicsi) bizony súlyos véráldozatok árán tanulta meg, hogy mekkora a veszély. A Lepantói Csatában ha Cervanteséknek nem sikerült volna elkalapálni a török flottát, nem úszta volna meg Málta, Olaszország, és ha nem úszta volna meg, akkor akkora lett volna az oszmán birodalom, hogy lehet, hogy egész más lenne ma a világ. Bár a mórok, akik ugye arabok voltak, csak kicsit mások, mint akik most a bazárban megfogdossák a gyanútlan szőke turistanők seggét, éppenségel nem taszították mocsokba délspanyolországot, de ha most mennének oda az utódaik....ne legyenek illúzióink! Nézze meg bárki az arab városok utcáit. (Mondjuk a pestieket se árt, ezzel akarunk idegenforgalmat...röhej. De ez megint egy másik történet.) Nem kell sok, hogy egy-egy szegénységgel, elmaradottsággal küzdő arab  országban valamely populista vezető hatalomra jusson, (mé' nálunk sok kellett??) ezek egy követ kezdjenek fújni, lesz atomfegyverük, rengeteg vakhitű harcosuk, hogy nekimenjenek a világunknak.... A "fehérember" amúgyis egyre korcsosul. Létszámban fogyatkozik, elöregedő, önpusztító, önző belpolitikai harcokban, európai közösségeket nevetségessé tevő társadalmi csoportosulásokban szerencsétlenkedve vívja kicsinyes harcait, éli önpusztító hedonista életét, miközben "azok" egyre egységesebbek, kiirtják maguk közül a békésebbeket  és szaporodnak mint a nyulak.....Szóval veszélyt érzek, nagyobbat, mint amivel a kapitalista és a kommunista világ ellentéte fenyegetett, mert azért az civilizáltabb szembenállás volt és mindkét félnek sok volt a vesztenivalója. Most egy olyan ellenség bontogatja a szárnyait, melynek  ebben a harcban alig van vesztenivalója. (csak a láncainkat..nekem is eszembe jutott, nem csak neked)

Ez a havazás mindig álomkórtüneteket okoz nálam. Fél kilenckor ébredtem! Mondjuk nem maradtam ki semmiből, mert ma csak egy munka lesz, elautózunk bevásárolni valami főznivalót, meg egyéb élelmiszert, mert nagyjából kifogytunk. Reggelre ismét hó borította Amapolát, le is fényképeztem, csak még le kell töltsem a Picassát a netről, mert abban tudom átszerkeszteni a képeket olyan formátumra, hogy ide be tudjam rakni, szóval láthatjátok majd az ismét hókunyhóvá változott hajót. Olvasom a kommenteket, tegnap rákérdeztem a "V L"-nál és nem egyenesben fog menni az adás, hanem felveszik és megvágva adják le, szóval lesz gondolom két óra riport, amiből lesz három perc bevágott anyag, merthogy több hajóépítőt is fel akarnak keresni, gondolom lesz 4-10 riportalany egy fél órában közben zene, szóval Kisember hiába kajánkodik nem lesz belőlem celeb, hacsak nem jön ide közben a Kelemen Annácska is  mondjuk Fekete Pákóval, mert akkor viszont főműsoridőben lesz "velem" 50 perc.

17:57 Otthagytunk  valami 26 ezret a Tescoban és ez még csak a fele az aktuális kambuzafeltöltésnek (kambuza olasz eredetű kifejezés a magyar tengerésznyelvben, jelentése éléskamra), holnap reggel bringára pattanok és a piacon beszerzem a húsféléket és a pékárút, mert ezekből nem érjük be a tescominőséggel, fene a gusztusunkat. "J" szokta a piacozást intézni, de nem akarom most, hogy a hóban cibálja a banyatankját, meg én gyorsabb is vagyok, amire ő felébred én már alighanem visszafelé tartok a piacról. Miután alapban VII. kerületi (csikágói) lakosok vagyunk, a Garay piac a bejáratott helyünk, pl. a hentesek blogolvasóim. Mondjuk ami kaját behordtunk ma, meg holnap amit még hozok az ismét elég lesz legalább két hétre, lesz ami tovább is, mert csak tartós tejből betankoltunk 48 litert, pedig még volt a hajón is vagy két kartonnal a korábbi bevásárlásból, de mindig kihasználjuk az akciókat és ebben a hidegben attól se kell tartani, hogy ránkrohad bármi is. Egyetlen dolog amire vigyázni kell, hogy minden zárt dobozban legyen a cockpit ládában, mert bár második hete nincs patkány, egér  a csapdákban, sőt a pontonon se láttam a friss hóban nyomokat se tegnap se ma, de az ördög (na jó a rágcsáló) nem alszik, mégegyszer nem szeretnék olyan vajat kenni a reggeli kalácsomra, amit Dezső körberágott.

Szóval ismét így néz ki a hajó, és az autót se volt két perc kiásni a hóból.

 Tudja valaki hogy lehet valami kisebb fényerőre állítani a laptopot? Ez a sok világosság a fekete betűk körül, az amúgy szinte sötét térképasztal környezetben teljesen kinyírja a szemem.

11:40 "Műszaki"-lag megoldva. Fn+F5 és vége a káprázatnak.

12:05 Ma megint ilyen semmilyennap van. Hólapátolással kezdtem a napot, mert olyan 3-4 cm hó esett az éjszaka, még reggel is szálingózott. Miközben matattam a decken megjött a Kisember a rettenetesen izgatott Deni kutyával, "akivel" kitörő örömmel üdvözöltük egymást. Visszaadtam a kölcsönlaptopot, amiért ezúttal is hálámat fejezem ki. Kicsit beszélgettünk idebent a jó meleg kályha mellett, aztán tettünk egy kört odakint a hóban, a kutya ha jól értem a testbeszédet, meg a nyihogást, borzasztóan örült a sétának. Juteszembe. Tegnap felhívott a Visy Laci, (vitorlázóember ő is ha valaki nem tudná) és bejelentkezett jövő hét szerdára, a Farkas Erikával.  Amapolán készül velünk a "Hely" című műsora a Kossuth Rádiónak, ha éppen érdekel valakit 11 órakor lesz délelőtt.

Havazik, hideg van. Ma semmi hasznosat nem csináltam. Rakosgatom a gépen ide-oda a dolgokat, kezdek megbarátkozni vele. A Kisember gépéről leirtottam a saját cuccaimat, de előtte kiírtam egy pendrivera, amit megőrzendőnek gondoltam, onnan meg majd rátöltöm a saját gépemre. Egész hétre ilyen hideget mond a meteorológia, sokat nem fogok alkotni, téli álmot alszunk.

Azt is mondhatnám, hogy örülök, ha nem kínlódnék és káromkodnék folyamatosan. Ezeket a sorokat már a megújult régi gépemről írom. De semmit nem találok, semmi se olyan mint rég. Ugye megbeszéltük, hogy az explorer egy szar, ezért ezen a  gépen Google chrom  a böngésző. A Kisember gépén meg Firefox volt. Azokat már megtanultam. Fontos nekem a régi címek egy kattintással való beolvasása, ami az egyiknél "kedvencek" a másiknál "könyvjelzők" címen megy. Na itt nincsenek ilyenek. Illetve biztos vannak, de hol a k..anyjában van? Aztán volt olyan, hogy internetbeállítások, ahol be lehetett a hotmailt állítani kezdőlapnak, sok szar előzmény törlését beállítani, meg ilyesmik. Itt nem találom. Régen volt a  jobb alsó ferályon egy százalék, hogy mekkora legyen a betű. Na az sincs. Hogy ezekből a hangyafaszányi szarokból olvasható szöveg legyen most ctrl+ görgetés az egérrel kell. De ha nincs bedugva egér, csak a laptopon lévő szart buzerálom, akkor mi van? Hogy az a.......sok sok piros karikába 18-ast gondoljatok!!!  

16:07 Több mint egy órát kínlódtam még ebéd előtt, hogy "J"-nek felrakjam a Skipeot.  Persze mind a skipenév, mind a jelszó elfelejtve. Na rákérdezve az elfelejtettekre mailen küldött ideiglenes kódokat, bekopizva, hurrá, kiírja "Üdvözöljük L J"....rengeteg kecsegtető lehetőséget kínál, örömtől kicsattanó reklámarcok konfetti, brillantin, csak azt a qrva megszokott partnerlistát nem találom, amikkel el tud kezdeni az én drágám csevegni az ösmerőseivel.

16:54  Meg akartam nyitni egy Word dokumentumot amit előkerestem a filekeresővel csak úgy próbából. Ezt írja ki ennél is, meg az összesnél: " A művelet csak az éppen telepített termékek esetén érvényes". Na ez mi a vén bánat??

19:31 Sikerélmény. Antymix tanácsa használt, visszamentem valami 2008-ig és a Skipe egy 3,8-asnak nevezett ottani verziót töltöttem le. Mondjuk amire letöltődött az tartott vagy fél órát és a végén azt írta ki, hogy ő a 4,1-es verzió, de működik és ez a fő.

23:39 Szóval ráment a nap, de van már "könyvjelzősorom" Skipeom, működik a mail, meg a gépen lévő dolgaim nagyját is elérem. A Word az nem műxik, mert le kell irtani róla azt a későbbi verziójú Office-t amit erőltet, de nem jó a korábbi levelezésemhez. Ehhez kell majd Antimix és a CD-je amiről rárakta. Fárasztó nap volt. 

0:08 És még nincs vége. A gép ketté van osztva. A másik felén "J" cuccai vannak. Nos valami miatt a Microsoft Explorert rakta be böngészőnek a gép teljesen magától. OK maradjon így! De ezen már nem működik a betüméret nagyító se a CTRL + Egérgörgővel, se a CTRL+ FN + plusz jel az É betü mellett! Akármit teszek aprók a betűk. Viszont a százalék a bal alsó sarokban, ami régen ott volt és lehetett változtatni... na az is eltűnt.

Hallgatom reggel a Kossuth rádió Vasárnapi Újság műsorát. (mint sokéve minden vasárnap reggel) Szalai Annamária felelget a szokásos kérdésekre médiatörvény ügyben. Bevallom nem volt hozzá kedvem, hogy vgigolvassam mind a 108 oldalt ( http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=25674&letolt ), tehát nem vagyok teljesen kompetens annak bírálatában.  Nekem is az a meggyőződésem, hogy sokan beszélnek itt össze-vissza anélkül, hogy tudnák, mi az amiről beszélnek. (vajh a Gyurcsán öszödi beszédét hányan olvasták végig a TVszékház gyújtogatók közűl?)  Tehát csak arról beszélek, amit látok, érzek, tudok. Akár ki is húzhatom magam, mert ha nem is személy szerint, de "SZ A" engem is említett a műsorban. Valami ilyet mondott: Van egy internetes szubkultúra, amely minden ellen ágál, mindent kritizál, semmi se jó neki, zsigerből elutasít mindent. Ezekkel nem kellene törődni, de azért létrehoztunk egy internetes portált ahol a blogolókkal is vitatkozunk. Nos a 2011. 01. 03. hétfői naplóban alaposan elemeztem, miért volt ez nagy hiba a Hivatal részéről. Ha csak ez az egy válasz az "internetes szubkultúra" kihívásaira, akkor ez szánalmas. Mert a virtuális netközösség ilyen is, meg olyan is. A mocskos gyalázkodóktól, a beretvaéleseszű elemzőkig száles a skála. Ha a hivatal képtelen elintézni őket egy kézlegyintéssel, tehát válaszolni akar, de legjobb erőit mozgósítva mindössze ennyi telik tőle....ezek a suta, erőtlen, rosszul fogalmazott igaztalan mondatok, akkor ez a legfényesbb bizonyítéka annak, hogy akik ott ülnek, nem oda valók. Elhangzottak "SZ A" szájából a sokat hallott mondatok (pedig reméltem valami újat, hogy halljak végre "jobboldalról" is valamit, amire bólinthatok), hogy a nyugat felhördülése a bukott pártok aknamunkájának köszönhető. Nem mondom, hogy biztos nem sírt a szájuk, akinek csak tudott. De hogy ez egy olyan újságot, mint a Thimes ilyen szintem befolyásolna? Képtelenségnek tartom. Az Euópai Parlamentről meg szinte úgy nyilatkozott mint egy gittegyletről, ahol minden párt a maga kutyája kölykét védi.  Erre meg azt mondom, "Ki mint él úgy ítél". Nekem a fő bajom az, hogy a hatóságban csak azok ülnek akiket a kormánypárt delegált. Ez számomra azt bizonyítja, hogy ha a 2/3-uknak megfelelően hagytak volna bekerülni másokat is, attól még ugyanúgy ők dirigáltak volna, viszont senki nem vádolhatta volna őket egyoldalúsággal, egyszerűen kihúzták volna a méregfogát a támadóknak. De nem, a zsigeri bolsevista gondolkodásukat ez se tudta befolyásolni. Viszont nem tudok hibát találni abban a gondolatmenetben amit tegnap a Klub rádióban hallottam (sajnos nem tudom ki mondta, mert csak félfüllel hallgattam), hogy az a szomorú, hogy a törvény magas összegű bírságokkal fenyeget egy egyoldalúan összerakott hatóság elbírálásával, miközben a közszolgálati média munkatársait másik törvény értelmében meg indoklás nélkül bármikor ki lehet rúgni. Ez biztosítja a teljes médiakeresztmetszetben a félelmen alapuló öncenzúrát. Az amit "SZ A" mondott ma reggel erre, hogy a bíróságnál lehet támadni a hatóság döntését, nos nagyon félek tőle, hogy a bíróságon is működni fog a kétharmad. Ahogy a Fidesz nyomul, nem tudom elképzelni, hogy kihagyná a bírók megfélemlítését a fegyvertárából.  Van hozzá hatalma. Ahogy Rákosi is megtette, mert hatalma volt hozzá. Ha valaki erre csóválja a fejét, gondoljon az alkotmánybíróság nemrég történt megszabályozására.  Ha a hatalmat nem a törvény szelleme, hanem csak maga a hatalom korlátozhatja, az az én életemben, amit én megtapasztaltam 40 év alatt, nem működött jól. Jobb lenne, ha a törvényekben lévő  biztosítékokban bízhatnánk, nem a hatalmat gyakorlók jóindulatában. Lelkes seggnyalók bújnak ki a semmiből és überolják a főnökeiket, lihegve buzgólkodnak a "régi rend" elpusztításában, "aa múltat végképp eltöröölni, rabszolgahad indulj velünk, a füld fog sarkából kidőőőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk!" (ha valaki nem ismerné két sor az Internacionáléból). Ha valaki a fejét csóválja erre a durva hasonlatra, kicsit olvasson utána (Ha kérhetem ne csak a mameluk sajtóban, mondjuk ajánlom a http://hevron.freeblog.hu/      11 01 11  bejegyzést is.) a filozófusok ellen most zajló támadássorozatnak.

19:59 Ma kihasználtam a szép napos időt és aprítottam újabb 10 vödör tűzifát. Raklapmaradékokat, meg még azoknak a gerendáknak a maradékait, amikkel Amapola alá volt támasztva a parton. Be is hordtam a hajóra, ezzel, meg ami idebent volt kihúzzuk a hónap végéig még akkor is tán, ha ilyen hideg marad, esetleg még hidegebbra is fordul. Ha meg megenyhül, akkor tovább is. Ahogy elnézem (bár mindíg optimista vagyok tüzelő ügyben) a maradék fa a parton nagyjából kitart február végéig, március közepéig. Aztán meg csak vége lesz a télnek! Elgörbült a gázpalackos láda vastag vörösfenyő teteje, ma vágtam két vastagfalú 30X30-as zártszelvény darabot, ki is fúrtam őket a lakatosok állványos fúróján, ezekkel fogom a görbületet ihuzatni a ládafedőből. Délutáni alvásomból ébresztett (jogosan, az alvásidő 3-ig tart, most meg már majdnem 4 óra volt, szóval elszunyáltam) Az "A L" (itt a kommentekben Antymix), hogy mehetek a laptopomért. Itt is köszönöm neki mégegyszer, hogy megcsinálta, majd ha kedve lesz elmeséli kommentben mit csinált vele, most ismét meg kell tanuljam használni, mert az adatok ugyan megvannak, de a programokat, meg a parancsikonokat újra rá kell applikálnom. Sok dolog már teljesen kiment a fejemből, mim volt hogy is volt és hol.

Hát ez a hétvége jól kezdődik. Megnyitom a gépet, hát látom a Kisember kommentjét a "belepofázás" tegnapi témára.

http://napirajz.hu/archives/2008/02/12/GYEMANTTAL/#comments

Mit mondjak, "nagyon ottvan" a dolog. Már jól indul a napom. Amúgyis "napirajz" kedvelő lettem, merthogy a Kisember gépét használom már második hete és a kedvencek sorában nemsokkal az én naplómtól ez is ott van, na belenéztem, ott is ragadtam, bár sokat közűlük nem értek, mert van bennük folyamatosság, amihez valószínűleg az egészet kellene a kezdetektől figyelnem. Azt látom, hogy a Grafitnak komoly műhelytapasztalata lehet, a satupadot 30 éve nem hallottam pl "pank"-nak nevezni. Szeretem, ha végre nemcsak a bölcsészek osztják az észt.

18:44 No befejeztem mára a tevékenykedést. No nem azért mintha túlzásba vittem volna. Odakint fagy, matattam, méricskéltem, kotortam a cuccok közt, de sütnek a vasak a hidegben ráfagy a kezem. Merthogy nekiláttam a VHF rádió mágnessel rögzíthető kézibeszlő egységének kitalálására a cockpitba. Szóval kínlódás ez, pár anyagot előkapartam, de bevallom elfogyott a kitartásom, inkább csak a műszaki megoldások felskiccelésével, az ezzel kapcsolatos dolgok kiötlésével foglalkoztam idebent a meleg kályha mellett. Amúgyse lehet az ötleteket erőszakkal elővezetni. Ha nem jön az ihlet, csak őrlöm a gondolatokat és semmi... mintha üres lenne az agyam. Aztán egyszercsak a klozeton ülve, vagy felébredve reggel még az ágyon heverve belevág egy villám az agyamba és kipattan az ötlet, az egyszerű, a könnyen megcsinálható, a tetszetős, a kevés mozgóalkatrésszel működő, szóval a tökéletes megoldás. A fene érti hogy van ez. Na ma már semmi komoly nem lesz,csak  nekiállok rendesen lefordítani mondatról mondatra a Furuno rádió service manuálját.

Szépen sütött a nap, mondom elviszem a szemetet, hát azért.... csalóka ez a napsütés. Nincsenek ugyan mínuszok, de utána lekucorodtam a fuxba előszedni dolgokat, rendezkedni, forrasztani egy réz könyököt az összelapult kanyaros cső helyére ami a motor hűtőfolyadék tágulási edényéhez vezet. +5 fok volt odalent, mit mondjak, jó volt utána bejönni a kályha mellé. Ebben a hol kint vagyok, hol bant vagyokban az a rossz, hogy állandóan öltözni, vetkőzni kell(ene). Persze ebből az van, hogy hol kint didergek egyszál májóban ("tengerészül" a póló,Tshirt = májó), hol bent izzadok pufajkában. Ez a szemételvivés, ivóvizes palackok megtöltése, télre imitt-amott fűtött helyekre elrakott virágaink meglocsolása, mindíg egy időigényes "munka". Az ember betéved  az útba eső műhelyekbe ahol jóízű hosszas beszélgetésekbe bonyolódik a jóbarátokkal, belebeszél, mit, hogy csináljanak, ma is "A" a Sintexkernél egy madáretető számára készített állványt, a végén már hárman adtunk neki tanácsokat, kész csoda, hogy ennek ellenére elkészült. Eszembe is jutott a régi vicc, hogy miért nem lehet délben a Körúton közösülni? Mert annyian pofáznának bele, hogy nem így, ne így tartsa, ne oda, stb, hogy abból semmi jó nem sülne ki (el). Emlékszem annakidején amikor a Vízügy klubház elé kiraktuk a kalózt és elkezdtük felrakni a legújabb "spécijeinket", nem volt olyan aki arra járt, hogy bele ne pofázott volna, de nem volt ez másképp akkor se, amikor a hajdanvolt MMRK-ban sárkányrepültem, amint elkezdte rakosgatni a szárnyait a hangár előtt az ember, azonnal akadt valaki, aki már mondta is a "frankót". Ott volt divat, hogy mikulásra mindenki húzott egy kalapból egy klubtárs nevet, akit valami tréfás ajándékkal kellett megajándékozzon. Nos az egyik pilóta, aki különösen sokat bütykölte a sárkányát, egyszer  egy dobozt kapott, rajta "JÓTANÁCS ELHÁRÍTÓ KÉZI KÉSZÜLÉK" felirattal... két füldugó volt benne.

Na szóval a dumakörút végén, ha már kint voltam, behoztam még két vödör tüzifát, de többre nem volt kedvem, leereszkedtem a fuxba fagyoskodni, aztán beépítettem a réz könyököt a gépházba. Az úgy vettem észre, hogy ellapult a műanyag cső a kanyarban, hogy bemásztam a gépházba behúzni azt a kéteres vezetéket ami majd a kormányállásból a hajókürtöt működteti. Elvittem a vezetéket egészen a hálókabinig, ott egyelőre "J" ágya alatt van feltekerve a vége, valahogy ki kell vezessem majd a rádiótelefon kábele mellett, csak nem tudom átfér e majd a lyukon. De ha ilyen idő lesz holnap is, alighanem másba kezdek, mert nincs kedvem kint matatni ebben a hidegben. A nehezebb munkákkal nincs bajom mert favágás, fűrészelés, cipekedés közben kimelegszem, de villanyt szerelni, drótokkal pepecselni, fagyott ujjakkal szerencsétlenkedni.... annyira rossz a hatásfoka a munkavégzésnek, hogy értelmetlen az egész, fél nap alatt "termelek" annyit, mint jó időben egy óra alatt.

No mostmár működik. Az ablakok felőli oldalon kifeszítettem plusz három ponton, a felülvilágító oldalon meg egy lécet raktam a szélébe, amit egy kampóval beakasztok a felülvilágító fogantyújába amikor már bepakoltam a cihákat. Nos nem azt mondom, hogy a látvány feldobja a szalont, mert nem egy nyerő látványelem a mennyezetre felnyomott ágynemű. De még mindíg sokkal szebb, mint az étkezővé áttranszformált franciaágy egyik felén a nagy rongyhalmaz, amitől ráadásul rendesen körbeülni se lehet az asztalt, ha vendég jön, vagy teljesen hozzáférhetetlen miatta a fekhely alatti tároló rész, továbbá nem lehet felállítással, átforgatással kiszellőzteti a bepárásodott matracpárnákat. Szóval hasznos, könnyen kezelhető, és végülis csak télre kell megbarátkozni vele, ha vége a fűtési szezonnak, az alvás a hálókabinban lesz.

Valamennyit emelkedett a vízszint, ahogy nézem olyan 10-15cm-el magasabb mint egy héttel ezelőtt. Ami viszont sajnos úgy tűnik ezzel együtt jár, szörnyű koszos a víz, míg a befagyott állapotában kristálytiszta átlátszó vizet szívtam a WC pumpájával az öblítéshez és a jég alatt látszottak a fenéken a kagylók még a méteres vízben is, most meg állandóan takarítani kell a WC csészéből a "tiszta" öblítővíz nyomán maradt szennyet. Nincs túl hideg, éjjel is bőven fagypont felett van a hőmérséklet, viszont minden vizes, mert vagy esik, vagy csepeg, vagy szemerkél, vagy csak "lóg a lába az esőnek", napnak szinét se látni, szürke, nyirkos, vígasztalanul szomorú, környékez a depresszió....Jöhetne már a tavasz!

0:10 És néhány perc alatt így néz ki az ágy és az üres háló. Szuper!

Fent van a háló a helyén a mennyezeten.remekül feszül, de még nem tetszik. Amire nem gondoltam, hogy ha egy téglalap alakú hálót a két rövidebb végét lécre feszítve hosszában kihúzok, az középen orsó formájúra el fog karcsúsodni. Ezen a hosszában behúzott 5db gumikötél se változtat, nem is ez a funkciójuk, terheletlen állapotban kell a hálót a mennyezetre simítaniuk és ezt rendben is működik. De holnap keresztirányban is ki kell valahogy feszítenem a hálót, de úgy, hogy a használhatóságot ne befolyásolja a plusz felfüggesztés.

Szinte ki se dugtuk az orrunk egész nap. Az eső esik, a deckre is csak "folyó ügyeimet intézni", meg a csapdákat ellenőrizni mentem ki. A csapdák érintetlenek, vagy elfogytak a patkányok, vagy megunták a hajót, vagy ami nem lenne jó, megóvatosodtak. Mindenesetre nem hagyunk kint olyasmit, amiben kárt tehetnének.

Befejeztem a famunkát, szárad a lakk az ágyneműtartó háló kifeszítő lécein, holnap felszerelem, majd kiderül, hogy működik. Kisembert nem akarom ijesztgetni, de most raktam össze hatodszor a laptopját. Ugye úgy kezdődött, hogy elkezdett lefagyogatni és feltűnt, hogy tűzforró az a része ahol a processzor hűtőventillátorának a kifúvó nyílása is van. Szétszedtem, egy rakás kosz volt benne, a ventillátor be se tudott tőle indulni. Kitakarítottam, majdnem rendben működött, de arra azért kellett figyeljek, hogy ha azt vettem észre, hogy lasssul a működés, bele kellett fújni a ventillátor kifúvó nyílásába, amitől azonnal beindult és forró levegőt kezdett okádni. Ez így ment egy darabig, de a ventillátor egyre hangosabb lett. Szétszedtem, összeraktam párszor, de a végén a kerregés már olyan hangos volt, hogy elnyomta a zenét ami a gépen szólt. Azért ez szép teljesítmény egy ilyen kis ventillátortól. Na az imént megint szétszedtem, lassan bekötött szemmel is megy, mint katonáéknál a géppisztoly összerakása, de most nem álltam meg félúton, rájöttem, hogy a ventillátort is szét lehet szedni, valójában csak a mágneses erőtér tartja össze. Na mondom adjunk egy cseppecske szilikonolajat a tengelynek! És kérem a kenés csodát tett! (Nem először az életemben. Mondják egy csepp olaj többet ér mint egy vődör veríték.) MINDEN hang megszünt, fúj mint állat, jó a gép! "La lubrificazione!"  Mondta Toto, ifjúságom hallhatatlan olasz filmsztárja, amikor a Gassmanékat tanította páncélszekrényt kinyitni. Magára a filmre már egyáltalán nem emlékszem úgy egészben, csak két jelenetre. Ez volt az egyik. Toto becstelenségben megöregedett visszavonult kasszafúrót játszott, akinek egy háztetőn, neorealistásan száradó lepedők közt volt a "tanterme", ahol egy demo páncélszekrénye volt, rajta számtalan furarttal, nyílással, olyan volt mint az a bizonyos állatorvosi ló, melyen minden betegség be van mutatva, szóval ezen oktatta a zöldfülű kasszafúrótanoncokat. És amikor bemutatta, hogy kell rögzíteni a fúrógépet a "mackó" testén, hogy az egyik hogy tekeri a fúrót, a másiknak meg az olajozókannával folyamatosan kell csepegtetni az olajat a fúróra,  többször is a lelkükre kötötte,  "La Lubrificazione il piú importante!!. A film másik emlékzetes jelenete volt, hogy azt oktatta, hogyan kell faldöntéssel behatolni valahová a szomszéd lakásból. Ez úgy megy, hogy a bútorokból torlaszt építünk egy teherbíró fal és a kidöntendő közé, majd egy olajemelöt rakunk a torlasz és a fal közé, és az emelőt pumpálva kidől a fal a nyomástól. Nos a kétbalkezes tanoncok elnézik az alaprajzot és sikerül is nekik kidönteni a behatolást indító lakás szobája és konyhája közti falat. Ennyit a computerszerelésről.

Szép dolog mondhatom.... Hatkor keltem és még mindíg a gép előtt ülök és tangóharmonikát hallgatok. Először is végighallgattam ennek az Alexander Khrusztevics gyereknek az összes számát, amit whale mutatott a kommentjében. Valóban leesett az állam. Aztán öszevissza barangoltam és találtam pl ezt: https://www.youtube.com/watch?v=kA3L7x7t2mI&feature=related  Nos amikor a berlini fal leomlott, 23 éve az Átrium Hyattban voltam villanyszerelő és gyakran átjártam a Vörösmarthy téren. Amúgy nem sok figyelmet szentelek az utcazenészeknek, mert általában alacsony a játékuk színvonala. de időnként kint volt egy srác, aki előtt mindíg megálltam és még a zsebembe is nyúltam, hogy némi fémpénzt dobjak a hangszertokjába, annyira lenyűgözött a játéka. Sose maradt sokáig, játszott pár számot, aztán eltűnt. Magasan a legjobb zenész volt a téren. Nos esköszöm ez az Orosz Zoli gyerek volt! Ha már harmonika, megmondaná valaki, (Kisember?) hogy miért van az, hogy a keleti népeknél, pl az oroszoknál a jobboldal gombos, a nyugati játékosok harmonikáján meg billentyűs? És hogy mi a különbség? Vajh aki az egyiken tud játszani az tud a másikon is? Van balkezes harmonika is? Most abbahagyom, mégiscsak munkanap van, de este mesélek még harmonikás történetet.

22:39 Gondot okoz ilyenkor télen, hogy amikor átalakul a "franciaágy" szófa-étkezőasztal kombinávióvá, nincs hova rakni az ágyneműt. Gyürögetjük,rakjuk ide-oda, de igazából baromira útban van. Azt találtam ki, hogy gumikötelekkel kifeszítek egy hálót a mennyezetre és mint a vonaton az ülések feletti csomagtartóba a bőröndöket, táskákat, felkelés után egyszerűen felpaszírozom ide a takarókat, párnákat. Ott szellőzik és alatta  felszabadul a hely, pl arra, hogy megforgatva napközben átszellőzzenek a matracpárnák is. Délelőtt ezért ementem a Czucor utcába és vettem 2m2 hálót és 10m gumikötelet. Délután nekiálltam a kifeszítő fa szegélyeket elkészíteni, de befutott a Marton Gyula, akivel a könyvét lektoráltam és átbeszéltük az utolsó kb 250 oldalt. Sokat dolgoztam ezzel a könyvvel és nagyon remélem, hogy nem hiába, szóval talál rá valami rendes kiadót, megérdemelné ez a könyv, mely hűen számol be a magyar tengerhajózás tündökléséről és bukásáról és bár a helyszínek, hajók és emberek kitaláltak, és ahogy szokták mondani, a valósággal való egyezés csak a véletlen műve, de nagyjából így hajóztunk és azt is tudom, hogy pontosan így lopták szét a tengerhajózást, amikor 2 forintért(!!) adták el a hajókat és milliárdos ingatlanokat tettek zsebre azon a bizonyos spontán privatizáció során.

Na és a történet a harmonikáról, amit igértem. Ugye köztudott, hogy az oroszok amikor bejöttek zabráltak (szabiratty= gyűjteni, szüretelni) mindent amit értéknek gondoltak ("davaj csaszi" , aki nem tanult oroszul, "ide az órát") és zsebrevágható (jelen esetben karra csatolható) méretű volt. De egymástól is loptak, szóval a zsákmányt gyakran könnyebb volt megszerezni, mint megtartani. Én akkoriban anyám hasában parkoltam és ez némi tiszteletet ébresztett a ruszkikban, akik szerencsénkre a "rendesebbek" közé tartozhattak. Másik szerencse volt, hogy mellettünk volt a kenyérgyár, ahová azonnal beköltözött a szovjet tábori pékség, Alexander a fehérorosz "major" (őrnagy) civilben tanár, kemény fegyelmet tartott, a gyárat és így bennünket is szigorúan őrizték, bár amikor anyám elment hozzá panaszkodni, hogy a katonák ellopták a csirkéit, csak széttárta a karját és annyit mondott, hogy "vájná, vájná", ami kb annyit tesz, hogy "elestek a csirkéid a háborúban b.meg". Na szóval minden ruszki dugdosta azt a kis szajréjéát a másik elől, amivel haza kívánt térni a háborúból, ezért egymás után keresték fel anyámat, kézzel lábbal magyarázva, hogy "mamka ezt tedd el nekem és senki másnak ne add oda!". Így lett a mutter a rablott jószágok megőrzője. És itt jön a harmonika. Egy nap megjelent az egyik koma egy hatalmas harmonikatokkal, benne egy csodás kivitelű tangóharmonikával. A fiatalok nem ismerik már a bőröndcimke fogalmát, kiment rég a divatból, de valaha minden szállodában ragasztottak egy egyedi cimkét a vendég bőrönjédre, akinek sok volt rajta az rangot, sokat utazott, világlátott embert jelentett. Nos ezt a hangszertokot elborították a különféle külországok szállodáinak cimkéi, nyilvánvaló, hogy komoly művésztől "szüretelte"  a katona, aki szószerint megeskette anyámat, hogy ezt aztán senkinek! Megmutatta neki a hangszert, aztán kulcsra zárta, a kulcsot eltette és bár játszani egy hangot se tudott rajta, de minden nap eljött megnézni, hogy megvan e még  kincse. Anyám mesélte, hányszor gondolt rá, hogy mennyire sirathatja a kenyérkereső eszközét az a zenész akitől elvették. Csak remélni tudom, hogy ennek a Khrusztevics gyereknek a nagypapája volt a katona, mert akkor tán mégse került rossz helyre a hangszer.

A könyököm végtelenül hálás volt az egy nap pihenőért. Ma reggel még éreztem ugyan, hogy "van könyököm", de igazából nem zavart már a mai könnyed tevékenykedésben. Végre megjavult az idő, 13-15 fok volt odakint, szél alig és ha nem is hétágról, de azért sütött valamennyire a nap. Kihasználtam a jó időt és megbontottam a ponyvát a VHF rádió antenna tövében. Kicsit aggódtam, hogy a múltkor amikor behúztam az antenna kábelét olyan tökkelütött voltam, hogy nem húztam be vele egy behúzószálat, de szerencsére könnyedén be tudtam dugni a koax mellé egy drótot, amivel behúztam egy spárgát, amivel behúztam a mobil internet USB kábelét, meg egy kéteres vezetéket a dudának, merthogy itt lesz a kültéri eszköze a PC-nek és a hajókürt is. Ezúttal a spárga bent maradt, ha estleg valamit később még be kéne húzni ugyanide. Bajban voltam az USB kábel ráöntött gyári végével, mert az persze nem fért át a lyukon, ami egy csőben folytatódik és a belső borovifenyő burkolaton át bukkan ki a mennyezetre a térképasztal fölé, majd még további három furaton és védőcsöveken érkezik meg végül a géphez, ezért le kellett vágjam és egy korábban vásárolt forrasztható véget raktam rá amikor már helyén volt a kábel. Már arról működöm, újabb lifegő-lafogó repülővezeték, azaz az utolsóelőtti tűnt el a légtérből. A hajókürt vezetékével elhatoltam a főkapcsolótábláig, innen a gépházon és a hátsó kabinon át kell majd a kormányállásba vezessem. Jó kis bújkálós melók ezek. Ami a jó, hogy mostmár állandóan itt van "J" és ketten sokkal könnyebb kábelt behúzni, korábban, amikor még otthon laktam és egyedül dolgoztam idekint a parton álló hajón, mindenféle trükköket kellett alkalmazzak. Az volt a találmány, hogy amikor már sikerült átdugni a vezetéket, az "érkező végre" kötöttem egy hosszú, alaposan megfeszített gumikötelet, majd átmentem a "bedugó végére" és ott beigazítottam a vezetéket, amit a gumikötél addig húzott, amíg elfogyott a húzóerő. Ezt párszor megismételve helyén volt a vezeték. rengeteg trükkös megoldást kellett kiötöljek, hogy kompenzáljam, ha kevés volt az "egy kéz". (hajón az "egy kéz" az egy ember, azaz tkp. két kéz)

Délután lekaptam a kéményt odakint és kikormoztam egy duguláselhárító spirál végére kötött ronygylabdával a füstcsövet, mert úgy éreztem, hogy csökkent a huzat. A kályha felőli végen a rókatorokból kilapátoltam úgy 2 liternyi kormot, remélem ezen a télen nem kell mégegyszer kéményseprősködnöm, ezért a munkáért valahogy nem rajongok.

21:39 Zenéket hallgattam a neten, miközben "J" illatos pogácsákat és sajtos kifliket sütögett a kemencében.  https://www.youtube.com/watch?v=XLdqEn8pqis  elképesztő. A tangóharmonika amúgyis az egyik kedvencem. Amúgyis átalakulóban a zenei ízlésem. Valahogy sose szerettem az operettet. Csárdáskirálynő...fujj. Az öregeknek való, antik zene...(csak hogy képben legyen az olvasó én a beatnemzedék, a "nagy generáció" vagyok) Tegnap a TV-ben a Kálmán Imre életéről szóló filmet néztük este. Hát amikor a száguldó, két éjfekete tüzes paripa vonta bricskát hajtó amazon énekelte a "de jó is volna, szerelmes lenni", megnemmondom melyik operett betétdalát, a hátamon futkosott a hideg, az olyan zene volt. Szóval ha néha belehallgatok valamelyik rádió, véleményem szerint döntően computerszerzette sikerslágereibe, nem érzem a fejlődést.

Jusztis megkerestem. Ez ugyan nem az a filmrészlet, de 2:30-nál ugyanaz a zene. https://www.youtube.com/watch?v=WZMw99kWCSs

Ellógtam a napot. Az a helyzet, hogy nagyon úgy néz ki a könyök győzött. Annyira erősödött a fájdalom tegnap estére, hogy vetkőzni alig tudtam, meg fogat mosni is balkézzel kellett. Szóval szégyenszemre felkötöttem a karom és egész nap úgy járkáltam, leginkább hverésztem és az elmaradt hajós sajtótermékeket lapozgattam. Nota bene tegnapelőtt jött Belo és hozott egy Yacht Magazint, amiben szép, rámnézve túlságosan is hízelgő négyoldalas cikk lett abból a riportból, amit még tavaj csinált velem. Úgy tűnik használt a pihenés, mert mostanra határozottan csökkent a fájdalmam. Talán ez esetben mégse működik a korábban alkalmazott önkínzós öngyógyítás.

Egész elszoktunk a hajómozgástól, hol be voltunk fagyva, hol meg éppencsak hogy nem, de ma egyszercsak dübörgés hangja figyelmeztetett a deckről, hogy feltámadt a szél és elfújta a patkánycsapdát takaró félbevágott műanyag marmonkannát, meg még ezt-azt a száradni kirakott cuccokból. Megcsikordultak a puffernak kirakott autógumik, nyikorogni kezdtek a kötelek és Amapola is elkezdte kéjesen riszálni szemérmetlen buja seggét.

Napok óta fáj a jobb könyököm. Szokás szerint ezt a fájdalmat is semmibe vettem. A módszer általában beválik, van az a mondás, hogy ha hatvanon túl úgy ébredsz, hogy semmid nem fáj, azt jelenti, hogy meghaltál. Mondjuk e mondás alapján már halottnak kéne lennem, mert az esetek döntő többségében vidáman frissen, kipihenten és fájdalommentesen ébredek, de ugye a kivétel akár erősítheti is a szabályt. Szóval ha valamim mégiscsak elkezd fájni, nem foglalkozom vele és általában egyszercsak elmúlik. (mint a múltkor a lábfájás) De ez a könyök ez egyre rosszabb. Ma behordtam hat vödör (a 17 literes festékesvödröket használom e célra) tűzifát, hát a végére ebédkor a pohár fröccsöt gondom volt a számhoz emelni. Meggoogliztam a dolgot, kérem ezt úgy hívják, hogy fonák teniszkönyök. Úgylátszik nem csak tenisztől lehet kapni, merthogy teniszütő 30 éve nem volt a kezemben.

Miután az idő továbbra is nyirkos, nem nagyon száradnak a dolgaink, azért a baloldali padládát némi fenékdeszka hiánnyal, amik még száradnak, összeraktam és a hellyel-közzel mégiscsak megszáradt cuccaink jelentős része visszakerült a helyére, csökken a rendetlenség. "J" elment piacozni, magam vagyok napközben, kihasználtam a "megfeleződött személyforgalmat" a szalonban és ismét szétpakoltam a dolgokat, hogy a gépházat, a bilgét és az ágy alatti fenékrészt alaposan átszellőztessem, mert a gépházba legutóbb, a bilge első rekeszébe meg korábban lefolyt víz mindenfelé lekondenzált, ami nem szerencsés a belső rozsdásodás szempontjából. Most egy nagy ventillátorral hajszolom a levegőt alant, hogy forszírozzam a száradást. Kicsit zavar a pakolászásban ez a könyök, kíáncsi vagyok ki fogja előbb feladni, ő a fájást, vagy én a jobbkézhasználatot. A neten a doktor pihentetést javasolt, én még nem kezdek hozzá, hátha meggyógyul anélkül is.

Nem igazán javul az idő. A nap nagyrészében esett az eső. Semmi nem szárad, ki se mentünk a partra ma. Idebent matattunk, körletrend, ágynemű húzás, ilyesmi. Patkány nem volt reggelre a csapdákban. Érdekes módon a decken lévő napraforgókat viszont megette "valaki", csak a héjak maradtak. Hm. Vagy egy újabb nagyon okos patkány, vagy a rigók, cinegék működtek. Bár ez utóbbi nem valószinű, azok felkapják a táplálékot és valamelyik faágon fogyasztják el. Inkább egy újabb kifejlett patkány lehet, annakidején a Dezsőnek is napok kellettek, amíg bemerészkedett a csapdába, előtte ő is csak a körötte elszórt szotyolát ette meg.

Ocsmány idő. Ha hideg lenne és hó esne, tán még az is jobb lenne. Reggel kidobtam a patkánytetemeket, mindkét csapdában volt egy-egy , ugye az egyik agyoncsapós fajta, de ma a ketreccsapdával se volt hóhérfeladatom, mert úgy tűnik annyira megviselte a magány a behatolót, hogy magától elpusztult. Hoztam egy szatyor ivóvizet, ennyi elég is volt a kintlevésből, bár az eső éppen elállt, (csak a víz csepeg kitartóan a két napja száradni kiakasztott cuccainkból) de olyan igazi nyirkos takonyhúzó idő van, a hideg bekúszik a kabát alá, a kéz rádermed a szatyor fülére és a szem nem lát semmit a szürkeségben, ami vidámabb kedvre derítené. Ha összegyűjtöm a mardék energiáimat elautózunk a Tescoba egy élelmiszerkészlet feltöltésre, de mást nem tervezek mára, leginkább aludnék egész nap.

18:41 Majdnem ez történt. Leeresztettem az asztalt és beraktam a háttámlákat, szóval félperc alatt ággyá alakítottam az étkezőt, eldőltem mint a zsák és aludtam délután egy óráig. És mire ébredtem?? Napsütésre! Aztán megebédeltem és immár kissé megvidámodva  kimentünk  elintézni a bevásárlást. És délután négykor még sütött a nap! Azért csak kifelé megyünk már a télből!

22:48 Most olvasom, hogy megszüntették az eljárást a Tilos rádió ellen. Hálistennek észhez tértek. Ha valaki nem olvasta volna a korábbi fejtegetéseimet, az Ice T szám valóban förtelmetes, de hatóság nem működhet izlésrendőrségként. Nagyon kíváncsi vagyok, a továbbiakban hogy él majd a Médiahatóság a gyakorlatilag korlátlan, civilek és a Fideszen kívül más  pártok által nem befolyásolható teljhatalmával. Ami a félő, és ezt nem értik meg sokan, a jogalkalmazás szigora nem a törvényből következik, hanem a hatóság kegyétől függ. Mint anno Lakatos Ernő elvtársétól az MSZMP KB agit.prop. osztály vezetőjétől, vagy  Aczél Györgyétől, a KB kultúrális osztály vezetőjétől. Kétségtelen, a korábbi médiatörvény rossz volt. Nem tudom milyennek kellene lennie a "jó" törvénynek. De nem is ez a dolgom, mert nem állok fel a dobogóra, hogy "szavazzatok rám, mert tudom a frankót!". De aki odaáll, attól elvárnám, hogy tudja. De ezek szerint az se...:-(

Utálatos idő, utálatos feladatok. De az élet azért szép! Merthogy minden csapda érintetlen, nem akarom elkiabálni, de hátha...Mindenesetre mostantól állandóan lesz beélesített egér és patkánycsapda a hajón, nem bízom a dolgot a szerencsére. Minden nyirkos, napot ma se láttunk, mint a ködös Albionban. Csak annak buli aki betonozik. Tutira nem kell locsolni. Szóval reggel kezemben a papírokkal számlareklemációra indultam. Ez a második esetem, hogy hibásan számláz a Vízügy, gyanítom az általános létszámcsökkentés a könyvelésen is degradálta a precizitást, megint leszámláztak egy 45000 forintos tételt (ez a mederhasználati díj jövő tavaszig, magyarul amit azért fizetek, hogy itt állhassak), amit egyszer tavaly már kipengettem. Még jó, hogy hagyományos módon csekkel fizetek, ezt lehet mutogatni, de ha mondjuk neten utaltam volna, nem tudom mit lobogtatnék. Végezvén az irodázással nekihasaltam a gépháznak és egy labdás benzinpumpával (tudjátok, amilyen a csónakmotor és a benzintank közt van), meg botra kötött szivaccsal kiszürcsöltem 4 vödör vizet a bilgéből. Utána alaposan befűtöttem és igyekeztem kiszárítani nyitott gépházajtóval a motorteret...kevés sikerrel. A hőmérséklet ott alant megegyezik a külső vízhőmérséklettel és hiába fűtök egy méterrel feljebb, nem igazán indul párolgásnak odalent az a nedvesség ami a szivacsolás után ottmaradt. Holnap majd ismét megvizitálom a dolgot, de alighanem elő kell szedjem a nyáron használt nagy szobai ventillátort és azzal próbálkozni. Ez a száraz bilge a mániám, tudom, hogy a legritkább esetben megvalósítható, de én nem vagyok az a feladós fajta. Ezzel el is ment a délelőtt, ebéd utáni alvásból ébredve mégegyszer áttöröltem szivaccsal a feneket, aztán csak henyéltem.

Köszönöm a jótanácsokat a rágcsálók elleni háborúhoz. Se kutyát se macskát nem óhajtok a hajón sanyargatni (amúgy "J" részéről is folyamatos a nyomás rajtam háziállat ügyben), menetben egy kutyának szomorú a sorsa, nem lehet a parton szaladgálni, hovaszarikhugyozik (bocs), a macska meg megfogja ugyan az egeret (sőt a partról is behordja), de lefekszik vele az ágyamra szétrágni, a hajómozgást nem bírja, szóval csak a gond van velük. Marad a csapda.

Eszkalálódik a kisemlős veszedelem. Ma reggel mindenféle tervekkel keltem, hogy felvágom a tűzifát, hogy kiszivacsolom a gépházat, hogy behordom a deckről a megszáradt holmit. Ehhez képest az éjszakai ködszitálásban a padlódeszkák vizesebbek mint amikor kiraktuk száradni, az egér meg, amit örvendeztem, hogy kiköltözött a padládában vert tanyájából, nem a fenébe a partra, hanem a hálókabinba vackolta be magáta tartalékruházat közé, vagy a kipufogócső hőszigetelő burkolatába "J" ágy alá. Az úgy kezdődött, hogy "J" valamiért hátra ment és hoz egy reklámzacskót, amiben a száraztészta volt, hogy mi van a fenekén. Nos egérszar. Elkezdtük kipakolni a holmikat onnan, rágásnyomok, egérvizelet it-ott. "J" teljesen kibukott tőle, én valahogy sztoikus nyugalommal veszem tudomásul az újabb ellenség megjelenését. Hamarosan be kellett lássam, hogy reménytelen megtalálni. Tegyük fel, hogy megpillantjuk. Akkor azonnal bebújik valahova, ahova nem tudjuk követni. A kipufogócső mentén bejut a falburkolat alatti hőszigetelésbe, ahol elérhetetlen. Megoldás? Csapda. Irány a Szögker, ott van ilyesmi. Egy-egy "agyoncsapós" típusú egér és patkánycsapdával tértem vissza. Még ebéd előtt beélesítettem "J" ágya alatt sajt csalival a kisebbiket, délután már ki is hajítottam a behatoló véres hulláját a jégre. Most ismét állnak a  csapdák, egércsapda a hálókabinban sajttal, a ketreces és az agyoncsapós patkánycsapdák dióval a decken. A tegnapesti patkánykölyköt kivágtam a jégre a hajó mellé, ott nem tudott elszaladni gyorsan, mert csúszós volt az olvadó felület és a gumicsónak evezőjének végével a nyakszirtjénél eltörtem a gerincét. Egyből kinyúlt, semmi kínlódás, a második ütés áttörte a jeget és elsűlyedt a tetem. A harcsák majd hasznosítják. Háború van, megszűnt a teszefosza Chamberlaini politika rágcsálóűgyben.

21:46 No örömmel olvasom, hogy nagyjából egyetértetek a drasztikusra forduló megoldásaimmal. Nem merem elbízni magam, de egyelőre egy csapda csattanását se hallottam, pedig jócskán besötétedett. Végülis nem a vérszomj hajt, csak a területemet védelmezem. Juteszembe bár a gépházban még mindíg áll a víz, de a restanciából sikerült ledolgozni a favágást, sötétedésre láncfűrésszel felszecskáztam a deszkákat, "J" meg közben bevödrözött háromnapi adagot az immáron kiszáradt cockpitba, ezzel pótoltuk a tegnapi özönvízben eláztatott tüzelőt, ami továbbra is vizesen parkol az orrdecken. ( Eszembe jut az elmúlt kormány elmúlt hajó/vagyonadó törvénye. Érdekes lenne, ha a kiötlője úgy ránknézne, amikor a sárban caplatva vonszoljuk a fákat, vajh így képzelte el az unatkozó jachtos milliárdosokat?) A nedves padlódeszkákat is behordtuk a ponyva alá, hátha szárad valamit, mert baromira unom már, hogy a szerteszórt cuccokkal olyanok vagyunk mint egy hajléktaklanszállás.

Itt az új versenyző.

Kifejezetten junior kategória, keresztben elfér a csapdában.

19:46 Két perce csattant a csapda. Újabb , hasonlóan kifejletlen példány a csapdában. A reggelit még elvittem bringázni, de megmondom őszintén megelégeltem a dolgot. Ezt holnap agyonvágom.

Ma amúgyis jelentősen csökkent az ingerküszöböm rágcsálóúgyben. Az történt, hogy lévén fogytán az édesvízkészlet, kihasználtuk a langyos időt és kigöngyölva a 100m slaugot betankoltuk a hajót. Megmondom őszintén nem rajongok ezért a munkáért. Na amíg folyt a víz elmentünk és hoztunk egy kézikocsi fát, ami a büfés Misi stégjéből maradt és neki már nem kellett. Mondom délután felvágom, újabb kétheti tüzelő megvan belőle. Na megyünk a hajóra ebédelni, "J" felkiállt, áll a víz a cockpitban! Valóban, 10-12 centi víz a padlón, szerencsére a küszöb 15 cm magas, nem folyt be a szalonba, de MINDEN elázott ami a padládákban volt, plusz a tüzifa ami ott volt, úgy egyheti adag. HOGYAZA!!! Az történt, hogy szarul csináltam meg a deck töltőnyíláshoz menő csőcsatlakozást, egészen pontosan nem tettem rá bilincset, csak rátoltam, jó szoros volt, idáig sok töltés során kitartott, most lecsúszott, így a víz nem a fenéktankokba, hanem a cockpitba folyt. Elemi hiba, nem is értem, hogy nem figyeltem oda. Mindent kipakoltunk a deckre száradni és bebújva a ládákba kinyitottam a kifolyónyílásokat, a víz kifolyt, ezután mindent amennyire lehet leszivacsolni, elpakolni éjszakára, tán holnapra kiszáradnak a dolgok. Elmondani könnyű, de ráment a délutánunk és holnap is lesz pár óra amire minden a helyére kerül, ha egyáltalán kiszárad addigra. Mert vizesen nem akarom visszarakni a padlódeszkákat, meg rá a cuccokat, kész gombafészek lenne. Szóval semmi se megy olyan egyszerűen, ahogy az ember gondolná. Pl épp nyúlkálok a metsző hideg vízben, hogy kinyissam a lefolyónyílást, ajkaim közt piros karikában 18-as szavakat mormolva, cseng a telefon. Szegény jó Antymix a kezdeti siker után másodszor kezd neki a laptopomnak, mert a végén, amikor már minden úgy tűnik, hogy jó, akkor kiderül, mégse. Nyugtatom, hogy ne hajtsa magát, és hogy borzasztó hálás vagyok neki, hogy a szarommal szúrja el a hétvégéjét. Elbúcsúzva kellemes hétvégét kíván, mit mondjak nem éppen úgy alakult, de csak magamra haragudhatok. Hibáztam és ez, kivált hajón, visszaüt. És most jönnek a rágcsálók. Egérfészket találtam a tágulási edény tetején, sok egérszarral, összerágott papírból és "J" hosszú hajszálaiból (ezeket a deckről kellett összegyűjtse, mert ott szokott fésülködni) készítve. Egér nem volt már benne, mert gondolom a patkányok elűzték (halálos ellenségek), de ezek szerint tanyázott ott. Aztán a padlódeszkák alatt napraforgóhély egy csomó. Fene tudja mennyi ideje fosztogatták a madáreledeles zacskót. Szóval elegem van a csirkefogókból! Ha belegondolok, hogy ezekből az egyívású kölykökből akár több tucatra is számíthatok, lehet, hogy több csapdára is szükségem lesz és hosszú háborúnak nézünk elébe. Azért is kell, hogy áttérjek a legyilkolásukra, mert ha továbbra is kerékpáral hurcolásznám őket távoli tájakra, a végén még indulhatnék az "IronMan"-en.

Ja és mivel magas volt a víz a cockpitban, túlfolyt a tágulási edény tömlőjének nadrágcsövén, le a gépházba, ott is áll vagy 2-3 centi víz. Ma már hozzá se nyúltam, de holnap kiszivacsolom.

 Na állatbarátok meg lehet nyugodni. Dezső ("aki" úgy tűnik, hogy lány) szabad. Amikor elgondolkodtam arról, hogy hogyan is pusztítsam el, néhány dologtól valahogy visszariadtam. Ha kinyitom a csapdát és kiengedve megpróbálom valamivel agyoncsapni, az nem biztos módszer, ha elvétem meglóg és többet meg nem fogom ezzel a csapdával, viszont továbbra is bejár kárt tenni. Puskával simán lelőném, az olyan "humánus dolog", de fegyvertelen vagyok. Hogy most valami hegyes szerszámmal kezdjem el a csapda rácsán keresztül agyonszurkálni, miközben jajgat és próbál kitérni .... hát nem volt kedvem hozzá. Egész más lenne a dolog, ha mondjuk meg akarnám enni. Akkor van apropója a gyilkolásnak, húst is eszem, szóval amúgy nem vagyok egy "széplélek". Attól meg, hogy vízbefojtsam, vizenjáró énem tiltakozott. Komolyan, eszembe jutott, "ma neked, holnap nekem". Ráadásul  ugye itt a kommentelők többsége is protestált, a Kisember még telefonált is az érdekében. Egyébként meg amúgy nagyon csinos kis jószág. Jólápolt bundájában reggel összekucorodva békésen aludt a csapdában. Hideg lehetett odakint az éjszaka, mert felborzolta a szőrét, olyan volt mint egy kis szőrgombolyag, azt gondoljuk elsőteles, még nem teljesen kifejlett példány, bár amikor kinyújtózkodott farok nélkül is végigérta a kb 25 cm hosszó csapdát. Amikor megmozgattam azonnal támadott, keményen rágta a rácsot, dühösen kiabált, majd lenyugodva értelmesen nézett velem farkasszemet gombszemeivel, ha mondjuk fordított lenne  a méretarány nem sokat lacafacázna velem, de hát ő ragadozó én meg nem (nem a fenét, hatékonyabb és kíméletlenebb ragadozó aligha van az embernél, csak ezt is olyan álszent módon teszi). Mi maradt? Előszedtem a biciklimet, felakasztottam a csapdát a csomagtartóra és városnézésre indultunk Dezsővel. Úgy 3km-re egy gazos grundon kinyitottam a csapda ajtaját. Elöször nem vette észre, hogy szabad, a rácson keresztül dűhödten támadta a rugót feszítő kezemet, aztán lassan "leesett neki" és lelépett. Visszatérve mérgesen tapasztaltam, hogy alighanem megfogott az átka, melyben valamiféle balészerencsét kívánt, mert észrevettem, hogy elhagytam a lakatkulcsot, nem tudom a bringát helyrerakni, úgy hogy végigjártam ismét immáron lépésban az odavissza utat, hogy vajh hol eshetett ki a zsebemből, na már amikor minden reményt feladtam, akkor találtam meg a kaputól nem messze, a kapu távnyitó madzagjával ránthattam ki amikor korábban használtam. Mindegy, ma nem volt jégtörés, mert megenyhült az idő, ma kerékpározás volt a testmozgás.

A csapdát forró vízzel lemostam és továbbra is működni fog, nagy a valószinűsége, hogy több Dezső is van még.

13:24 Az imént kaptam egy a mailt, amiből idézek.

Ezt válaszoltam:

***Szilárd meggyőződésem, hogy ha nemsokára az ember kipusztítja önmagát, nagyjából annyi idő múlva, amennyivel az ember követte a dinoszauruszokat, a patkányok civilizációja fog következni. Isten nem adja fel, folyamatosan próbálkozik a hülye kísérleteivel...Nem kell sietnie, végülis örökkévaló.

18:06 Kint van a csapda és a csalikaja beélesítve a decken. A küzdelem folytatódik. Hallgatom a rádióban, hogy örvendetesen apadni kezdett a folyók vízszintje, bár aztán azt is mondta, hogy az alsótisza környéken. Hát itt meg olyan alacsony a vízszint, amit a 6 év alatt amióta itt vagyok soha nem tapasztaltam. Van egy autógumi, aminek csak a körvonalait láttuk a fenéken, ha nagyon tiszta volt a víz, na az most szárazon van az iszapba befagyva. Feriék a "profik" is megszívták, mert se a kész pontont vízretenni, se a javítandókat onnan a sólyára ráncigálni nem tudják, mert az egész sólyapályával "kint vannak a vízből". És akkor még az elsűlyedt pontonról nem is beszéltünk, hogy azzal mi a fene lesz. Ugyanakkor tavaszra ezeknek a Passnave kikötőknek a helyükön kéne lenni. Istenem  de csodálatos, hogy nekem már nem kell többet határidőkkel törődnöm!!

21:57 Most olvasom a neten:

Ami először eszünkbe juthat róla, az a pestis, ami a régi korok egyik legszörnyűbb, járványszerűen terjedő betegsége volt. Ezt a betegséget a házi patkány terjesztette el az emberek körében is. A XVIII. században, a kereskedők vitorlás hajóinak a segítségével azonban szerte a világban egy hasonszőrű faj kezdett tért hódítani: a vándorpatkány. Ez sokkal nagyobb és agresszívebb, mint a házi patkány. Megérkezése után kb. húsz év leforgása alatt kiszorította a házi patkányt, és szinte minden létező helyet benépesített. Furcsa módon ezeknek az ellenszenves kis élőlényeknek köszönhetjük, hogy a pestis megszűnt, hiszen az okozói, a házi "rokonok" kihaltak. Természetesen a vándorpatkányok is terjesztenek betegségeket, de jóval kevesebbet, mint pl. a városi galambok.

Na tessék! Megint egy remek dolog, amit a vitorlás hajóknak köszönhetünk. És ezek a galambok mindíg is gyanúsak voltak nekem. Amit a szobrokkal művelnek! Eltekintve attól, hogy Dezső makkegészségesnek és bolhátlannak tűnt, ezek szerint nem kell attól tartanom, hogy Amapola pestishajó lesz. viszont azt is írja az irka, hogy nagyobb családokban él, szóval könnyen lehet, hogy a háború csak most kezdődött. Amúgy nem tudom mondtam e, hogy mi a különbség a mókus és a patkány közt? Semmi, csak a mókusnak jobb a PR-ja. De tényleg, nagyon tiszta csinos állat volt, akár a mókus, amiről épp most írta "T M", hogy nagy fészekrabló, szóval nem ám az a drága kedves, "akit" a férfiak emlegetnek egyesszám első személy birtokos esetben becézve, amikor a szerelmüknek hízelegnek. Kérdezzék csak meg a rigókat!

Ma túristáskodtunk. Be kellett menni a városba feladni egy könyvet postán, piacozni, hazavinni a szennyest, átadni egy ajándékot. Ha már "felmentünk Pestre", megebédeltünk az István utcai Bécsiszelet vendéglőben, mint az igazi túristák. Mondjuk nem egy Gundel, de ott biztos nem úsztuk volna meg ketten együtt jattal hatezerből úgy, hogy jól is lakjunk. Mondjuk ezt se sokszor engedjük meg magunknak, de hát talán egy évnél is régebben volt, hogy fizetőset ettünk. Dezső tegnap éjjel még kétszer jelent meg, egyszer ismét kihúzta a diós doboz szellőződugóját és kétszer kiürítette a csapdából a magokat, diót. Most beélesítettem a csapdát egy dióval, reggelre elválik mire mentem vele.

22:09 Nem kellett reggelig várni a kattanásra a decken. Elszántam magam,hogy egy nehezékkel kötélen leengedem a víz alá, de amikor rénéztem és meghallottam a kétségbeesett segélykiálltásait mégse tettem meg. Holnap döntök a sorsáról.

Na ma mondom nekilátok az 5V DC tápoknak...Hát ugye a hűtőlemezt kivágni, furkálni, felerősíteni a wickmann foglalatot, meg az egésznek valami formát adni, az olyan lakatosféle munka, amihez ki kell menni a fuxba, ott a satu, műhelyasztal, szerszámok, ahol piszok hideg van. Hát...visszafordultam. Majd ha melegebb lesz. Addig ki se dugom az orrom innen a kályha mellől. Olvasgatunk, összebújunk, nem kapkodunk.

Miután Dezső tapinthatóan az olvasói érdeklődés középpontjában van, jelentem ma reggelre is egykupacba hordta a napraforgómagokat, megette az összeset, csak a héjakat hagyta ott. Viszont ma kihozta a csapdából is az ott lévő magokat (írtam, hogy kidrótoztam a csapdát, tehát nincs élesítve)! Azaz... kezdi megszokni a drótkalickát. Ma megint kiraktam, hadd fokozódjon a biztonságérzete. Ha ma éjszaka is hasonló lesz a helyzet, holnap dióval keverve kapja a kaját, még mindíg inaktív csapdában, mert a csapda csak dióval működik, napraforgóval nem lehet kitámasztani a pöcköt. Szóval megpróbálok túljárni az eszén. Eben az a nagy dolog, hogy ráérek ilyesmivel szórakozni, hogy egy patkánnyal játsszak társasjátékot.

Azt gondolom, hogy én vagyok a laptopok réme. Juteszembe! Mondtam már, hogy tegnap felhívott Antymix, hogy kész a gépem, gyors mint a villám? Ha, majd errejár hozza. Nekem elmondta mi volt a baj, de majd ha akarja megírja kommentben, mert én nem tudnám olyan jól leírni. Na a Kisember gépe ami kölcsönbe van nálam... na az is  elkezdett betegeskedni! A bekapcsolás után rendben dolgozott, de aztán úgy egy bő félóra múlva egyszerűen lefagyott, majd nemsokára sutty...kikapcsolt! Azannya. Egész bexartam, jól kinézek, idehoz egy jó gépet, én meg tönkreteszem. Ami feltűnt, forró volt a gépnek az az oldala ahol a szellőzőnyílások is vannak. De miután a gép kihült, rendben működött, mindaddig amíg ismét túl nem melegedett. "J" döbbenten nézte ahogy kezdem leszedni a gép hátlapját. "Az nem is a te géped!". Na megnyugtattam, hogy nem igazán szedem apróra, de fel kell derítsem ezt a melegedést. Hát a ventillátorából, meg mindenfelől kiszedtem egy jó adag bakapihét. (így hívtuk a seregben azokat a porcicákat amik a hálóteremben az ágyak alatt kergetőztek) Hogy az nem forgott az tuti. Visszaraktam a hátlapot, fujja a szelet, bár egy kicsit kerregős a hangja, szóval a fene tudja mióta lefogott állapota nem múlt el felette nyomtalanul, de ki-be kapcsol és a gépnek esze ágában sincs se túlmelegedni, se kikapcsolni. Végre valamit én is meg tudtam csinálni ami laptop.

20:29 Na kérem. Heverészve nézzük a TV-t valami zörgés hallatszik kívülről. "J" mondja biztos Dezső, én kételkedem, meg kedvem sincs kimenni a jó melegből, biztos feltámadt a szél, zörgeti a ponyvát. De a zaj erősödik, na feltápászkodom, elemlámpa a kézbe, kinyitom az ajtót. Robogás odakint, látni már nem látok semmit, de itt volt a nyavajás, csak az ajtónyitás zajára megugrott. Körbenézünk. Annak a bizonyos mikrózható doboznak a szellőzőnyílás fedele (amit amúgy keményen kell lepattintani, felpattintani) ismét leszedve. A zajt az okozhatta, hogy kitartóan próbált bejutni a műanyagdobozba, hogy megszerezze a dióbelet. Úgy tűnik kezdi otthon érezni magát. Megvizitáltam a csapdát, elvitte belőle a napraforgót is. tettem bele újat, meg feltörtem két diót, egyet a csapda elé, egyet bele tettem. Alakul a dolog. Megértem én, hogy a Kisember sajnálja szegényt, de nem akarom, hogy bejárjon. A végén beköltözik családot alapít, megrág kötelet, kábelt, szóval meg kell fogjam.