Hajónapló

Na ma mondom nekilátok az 5V DC tápoknak...Hát ugye a hűtőlemezt kivágni, furkálni, felerősíteni a wickmann foglalatot, meg az egésznek valami formát adni, az olyan lakatosféle munka, amihez ki kell menni a fuxba, ott a satu, műhelyasztal, szerszámok, ahol piszok hideg van. Hát...visszafordultam. Majd ha melegebb lesz. Addig ki se dugom az orrom innen a kályha mellől. Olvasgatunk, összebújunk, nem kapkodunk.

Miután Dezső tapinthatóan az olvasói érdeklődés középpontjában van, jelentem ma reggelre is egykupacba hordta a napraforgómagokat, megette az összeset, csak a héjakat hagyta ott. Viszont ma kihozta a csapdából is az ott lévő magokat (írtam, hogy kidrótoztam a csapdát, tehát nincs élesítve)! Azaz... kezdi megszokni a drótkalickát. Ma megint kiraktam, hadd fokozódjon a biztonságérzete. Ha ma éjszaka is hasonló lesz a helyzet, holnap dióval keverve kapja a kaját, még mindíg inaktív csapdában, mert a csapda csak dióval működik, napraforgóval nem lehet kitámasztani a pöcköt. Szóval megpróbálok túljárni az eszén. Eben az a nagy dolog, hogy ráérek ilyesmivel szórakozni, hogy egy patkánnyal játsszak társasjátékot.

Azt gondolom, hogy én vagyok a laptopok réme. Juteszembe! Mondtam már, hogy tegnap felhívott Antymix, hogy kész a gépem, gyors mint a villám? Ha, majd errejár hozza. Nekem elmondta mi volt a baj, de majd ha akarja megírja kommentben, mert én nem tudnám olyan jól leírni. Na a Kisember gépe ami kölcsönbe van nálam... na az is  elkezdett betegeskedni! A bekapcsolás után rendben dolgozott, de aztán úgy egy bő félóra múlva egyszerűen lefagyott, majd nemsokára sutty...kikapcsolt! Azannya. Egész bexartam, jól kinézek, idehoz egy jó gépet, én meg tönkreteszem. Ami feltűnt, forró volt a gépnek az az oldala ahol a szellőzőnyílások is vannak. De miután a gép kihült, rendben működött, mindaddig amíg ismét túl nem melegedett. "J" döbbenten nézte ahogy kezdem leszedni a gép hátlapját. "Az nem is a te géped!". Na megnyugtattam, hogy nem igazán szedem apróra, de fel kell derítsem ezt a melegedést. Hát a ventillátorából, meg mindenfelől kiszedtem egy jó adag bakapihét. (így hívtuk a seregben azokat a porcicákat amik a hálóteremben az ágyak alatt kergetőztek) Hogy az nem forgott az tuti. Visszaraktam a hátlapot, fujja a szelet, bár egy kicsit kerregős a hangja, szóval a fene tudja mióta lefogott állapota nem múlt el felette nyomtalanul, de ki-be kapcsol és a gépnek esze ágában sincs se túlmelegedni, se kikapcsolni. Végre valamit én is meg tudtam csinálni ami laptop.

20:29 Na kérem. Heverészve nézzük a TV-t valami zörgés hallatszik kívülről. "J" mondja biztos Dezső, én kételkedem, meg kedvem sincs kimenni a jó melegből, biztos feltámadt a szél, zörgeti a ponyvát. De a zaj erősödik, na feltápászkodom, elemlámpa a kézbe, kinyitom az ajtót. Robogás odakint, látni már nem látok semmit, de itt volt a nyavajás, csak az ajtónyitás zajára megugrott. Körbenézünk. Annak a bizonyos mikrózható doboznak a szellőzőnyílás fedele (amit amúgy keményen kell lepattintani, felpattintani) ismét leszedve. A zajt az okozhatta, hogy kitartóan próbált bejutni a műanyagdobozba, hogy megszerezze a dióbelet. Úgy tűnik kezdi otthon érezni magát. Megvizitáltam a csapdát, elvitte belőle a napraforgót is. tettem bele újat, meg feltörtem két diót, egyet a csapda elé, egyet bele tettem. Alakul a dolog. Megértem én, hogy a Kisember sajnálja szegényt, de nem akarom, hogy bejárjon. A végén beköltözik családot alapít, megrág kötelet, kábelt, szóval meg kell fogjam.

Tegnapról mára virradó éjszaka folyamatosan kolompoltak a jegek a hajó oldalán, annyira felerősödött a szél. Mondjuk sokat nem zavart a zaj, aludtunk mint a bunda, de nem szeretem a hangokat a hajón, ha ki lehet küszöbölni. Ugye a jegek úgy állnak elő, hogy reggelente, olykor estelente is körbetöröm a jégtáblát, hogy ne fagyjunk be annyira, hogy netán megnyomorgassa a hajót. Mondjuk most a rádió enyhülést jósol, de alighanem lesz még tél és jobban fel kell szerelkezzem a "jegezésre". Nem csak a zaj miatt. Az a helyzet, hogy a jég amit egyszer feltörök visszafagy. Azt gondolom, hogy ha amit feltörök, ki is szedném a hajó mellől, sokkal vékonyabb lenne amit a következő alkalommal törnöm kell, mert nem fagyna össze az, amit egyszer már széttörtem. Ha a jég vastagabb lenne, egyszerűen a hajó mellett végigmenve kilapátolnám a tört darabokat, de nem merek rámenni. Szóval ahogy a "T M" a Vizán csinálja, fogok majd egy gereblyét és amit fentről a deckről csáklyával megtörtem, azt kirakom vele a jégre. Aztán nem fogok valószinűleg vacakolni a hajó teljes kiszabadításával, hiszen elég ha az egyik oldalt végigtöröm, hisz már akkor se tudja a hajót megnyomni  a jég. Szóval gyakorolnom kell még ezt a jeges létet. De amúgy remek az élet a hajón. Mondjuk ma is minimalizáltam a kintlétet, egyrészt ebben a hidegben sok csinálnivaló nem akad odakint, másrészt biztos ismeri mindenki, ha valahol megsérül, tuti mindíg ott veri be magát. Na semmi kedvem a bal lábamat kitenni ilyesminek, a WC papír szépen beleszáradt a vérfoltba, együtt bevarrasodnak és szépen leesik majd az egész a teljes gyógyuláskor.

Idebent matattam egész nap. Drótokat forrasztok, lifegő-lafogó kábeleket szüntetek meg, pl a TV mindezidáig egy konnektorba dugott 230V AC/12V DC adapterról ment, na ma végre levágtam az adaptert a tábkábelról és fixre bekötöttem a hajó 12V DC "szórakoztató elektronika" tápjába a TV-t. Minusz egy repkedő vezeték. A következő ilyesmi lesz a 7805-ös IC-kkel megcsinálni a digitális vevő és a digitális TV antenna 5V DC tápjait ugyanerről az áramkörről és akkor azoknak is kidobhatom a hálózati adaptereit, meg a keszekusza kábeleit.

Biztos ami biztos megkérdeztem "J"-t hogy milyen nap is van ma. Szóval most van az "igazi" kedd. (Valamikor amikor még versenyeztem, volt egy hajó, amin hárman voltak mindíg és mindíg ugyanaz a három név szerepelt a nevezési listán. De a Stokker, az hol ráért, hol nem, amikor nem akkor valaki beugrott helyette, ebből senki nem csinált problémát, ilyesmi miatt abban az időben senki nem óvott, sokkal úriemberibben ment még a versenyzés mint manapság. Szóval egyszer kérdezem a Luxit, "Ki megy veletek harmadiknak?". Válsz: " Az igazi Stokker".)

Tegnap rendkívül tudományosan helyeztem ki a patkánycsapdát. Terelődeszkákat raktam a deckre, tudva, hogy a tolvaj settenkedik a fal mentén és úgy alakítottam a pályát, hogy a végén ott legyen a csapda. Az utat felszórtam napraforgómaggal, a csapdába diódarabokat raktam. De hát Dezső kemény játékos. Gyanítom az IQ-ja meghaladja egynémely politikusét. A szétszórt szotyolát összeszedte, egy zugolyban megette, az üres hélyakat egy halomban otthagyta, és a csapdából azokat a diódarabokat, melyeket ki tudott szedni anélkül, hogy mélyen behatolt volna kiette. Azt a szép nagy darabot a csapda mélyén, amit ha elvesz becsapódott volna mögötte az ajtó otthagyta. Szóval folyt. köv. Mostmár nem hagyhatom abba, ha harc, legyen harc! Kidrótozom a csapdát, hogy ne is csapódjon be és csökkentem a csalétket. Azt remélem, hogy felbátorodva megszokja (mint Hirosimában a lakosság a zavarórepülést), és amikor már ki be jár, akkor jön a beélesítése a csapdának. Szóval hosszú háborúra készülök.

Ma azt kell mondjam szerencsés balaest ért. Elcsúsztam a deres járón és a sípcsontomat alaposan bevertem a vasba. De nem tört el a lábam, csak jól lenyúztam a bőröm. Nagyon fájt, egész kiment belőlem az erő, de már rendben vagyok, csak a bőrt kellett "J"-nek némi sebhintőporral beszórt WC papírral pótolni. Le is dőltem kicsit regenerálódni és azonnal elaludtam. Ebédre megjött "A L" (Antymix) és egy darabig matatott a laptopomon, aztán, ahogy eredtileg is tervezte, a hóna alá vágta és elvitte haza ahol megpróbál belőle egy villámgyors használható eszközt faragni. Jó lenne ha sikerülne.

Nem tudom melyiktek olvasta Eric Knight "Sam Small csodálatos élete" könyvét (szívből ajánlom minden felnőttnek és gyereknek, én a srácaimnak olvastam belőle fel esti meseként és mindnyájan élveztük) abban van egy történet, "Nincs többé hétfő" a címe. Na nekem is ilyen érzésem van a napokkal, megint keddet írtam a fejlécbe, de most megkérdeztem "J"-t és ő kijavított (amúgy ha könyvajánló akkor szívből ajánlom a "Pokolba tartó vonat" novellagyűjteményt, a scifi nem az én műfajom, de ez nem "olyan" scifi ebben sokkal több van, különösen a címadó novella ér fel egy, a boldogság lényegéről szóló bölcs iránymutatással, szoktam mesélni azoknak akik megérdemlik). Szóval ma délelőtt bementem a Lurdy házba, ahol a  Tmobilenál a kis hölgy szemrebbenés nélkül nyugtázta őszinte vallomásomat és seperc alatt generált nekem egy PUK kódot, amivel bementem a telefonomba ami kért egy bármilyen PIN-t amit ezután használni akarok és mivel időközben a kezemnek eszébe jutott a régi, azt beütve már műxik is a telefonom Hurrá. Azt is felajánlotta, hogy ilyen aranykártyás kuncsaft mostmár szinte ingyen vehetne  egy új telefont, ami ránézve a folyamatos fizikai munka közepette műanyagszinűre kopott, százszor leejtett készülékemre akár időszerű is lehetne, de mivel kifogástalanul működik, eszembe se jutna kicserélni azért mert kissé megkopott. Én már nem foglalkozom ilyen hívságokkal. Helyette vettem egy MP4 lejátszót, mert régen szeretnék rádiót hallgatni munka közben úgy, hogy nem rántom le állandóan a készüléket amikor arrébb teszek valami gépet és ugyanabba a sávkonnektorba van dugva a rádió is, meg ha netán járkálok a hajótól messzebb akkor is halljam az adásokat. Na most ezt az új kütyüt kell megtanuljam egy teljesen használhatatlan kezelési utasításból, mert ahogy nézem ez zene lejátszásra van kihegyezve, nekem meg csak a rádió ami érdekes, de olyan hogy "csak rádió" az nincsen.

A neten barangolok és olvasom a felháborodott pro és kontra blogokat, kommenteket a Tilos rádió vs. Médiahatóság ügyben... nos kitalálhatjátok a véleményemet! De hogy nehogy azt higgye bárki, hogy fosok a hatóságtól, ide is írom, aki egy feljelentést (ami akár jogos is lehet, létezhet olyan ember akit annyira irritál az alpári szöveg ha netán ért belőle valamit, hogy "Emailt ragad") ilyen szinten tart ifjúságra veszélyesnek, tehát egy rétegrádió műsorából kifütyülendőnek az ostoba, meg az is aki odatette.

 22:12 Talán hogy más is értse, karácsonyi levelet kapta a Tilos, amúgy hozzám közel álló ( bár nem minden műsorát kedvelem de azt hiszem ez természetes, mindenki lehet így a kedvenc adóival, leginkább pont a zenéjük amit ritkán élvezek, azt a gettórapet meg amit a hatóság is kifogásolt valóban szarnak tartom, csakhogy ellentétben a hatósággal nem tartom az ifjúságra veszélyesnek) rádió a Médiahatóságtól. A levélre nem volt egyszerű egy fizetett alkalmazottakat nem foglalkoztató, közösségi, tehát nem reguláris közszolgálati (apropos van még olyan?), vagy kereskedelmi rádiónak a törvény szabta 8 napon belül pont Karácsonykor válaszolni, de sikerült. Mind a hatósági levél, mind a válasz itt  http://hirek.new.tilos.hu/?m=201012 olvasható. Ezt nem részletezem, a véleményemet korábban leírtam. De az ezután meginduló internetes adok-kapokba érdekes módon a Médiahatóság is szükségesnek tartotta beszállni. Kiadtak egy közleményt, ami ugye ha a hatóság teszi, az komoly dolog, nem olyan himihumi blogduma mint az enyém itten, hogy tovább tetézzék az első levelükben alkotott mintapéldáját a „Hogyan ne viselkedjen magára valamit is adó hivatal” kézikönyvének. Idemásolom és szerény tehetségem szerint kommentálom, ahogy maileimben is szoktam a kapott szövegbe tördelve ***jellel megkülönböztetve. Előrebocsájtom; szilárd meggyőződésem, hogy egy magára valamit is adó hivatalnak nem szabad közpénzen blgbejegyzésekre válaszolgatni, tehát az alanti levél oktalan, felesleges, káros. „Aquila non captat muscas”! Nos íme a levél:

Reggel nem kellett jeget törnöm, az idő kellemesen megenyhült, hétágról süt a nap, az éjszaka keletkezett gyenge jég azonnal megadta magát amint a backboardon fel-le kezdtem lépkedni a pontonra-deckre, mert ez a legjobb módszer a hajó meglengetésére. Silvermoonnak, akinek szomorúságot okozott a "bejgli" képe (a többieknek, ő a messzi USA-ban tengeti életét ugyancsak hajón) küldöm ezt a receptet, http://www.mindmegette.hu/dios-makos-beigli.recept  sok szerencsét az elkészítéshez és jó étvágyat! Nekiálltam és összepakoltam a cuccaimat a gumicsónakműhelyben, feltakarítottam a rengeteg szabáshulladékot, cérnát, felporszívóztam a padlót, szóval mindent ahogy illik. Még tegnap beálltam a hétvégén gazdátlan  lakatosműhelybe az autóval, hogy leolvadjon róla a jégkéreg és délután egyszerre hazafuvarozom a gumicsónakműhelyből a részletekben odahordott varróholmit.

20:49 Milyen igaz(avan IQ-nak és temtomnak)tényleg vasárnap van. De hát ennek a boldog felelőtlen öregkornak megvan az a hatalmas előnye, hogy ki a fenét érdekel, hogy milyen nap van?? “J” szokta tudni, mert ő TV sorozatfüggő, ha NCIS akkor hétfő, meg ilyenek. Nekem olyan keddérzésem volt reggel. De amúgy is hülyülök. (na ez viszont a hátránya a vénségnek, akadozik a szoftver). De tényleg, úgy tűnik kinyújtotta felém a kezét Arzheimer professzor. Ebéd után lefekszem aludni és szokás szerint kikapcsolom a telefonom, hogy ez alatt az egy óra alatt ne ébresszen már fel senki. Amúgy a ki és bekapcsolás szinte félálomban szoktam végezni, a PIN kód a kezemben van, nem a fejemben. Na ma elfelejtettem felébredve bekapcsolni, sőt az ez egész ritus kiment a fejemből, a telefont is csak azután kezdtem keresni, miután késő délután hazahoztuk a varrógépet, meg a többi kárpitos rekvizitet a hajóra. Ott kezdődött, hogy "Hol a fenébe van az a telefon? Ja tényleg, még ott van kikapcsolva az ágy fejénél a polcon." Na PIN kód....mennyi is?... és nincs a kezemben! Kiment belőle! Ezerszer kapcsoltam ki-be, az elmúlt,..tán 15 évben ugyanaz a számom. Fejből sose tudtam, mindíg az ujjam tudta és most nem tudja. Elkövettem azt a szamárságot, hogy fejből próbálkoztam háromszor...rosszul. Puff letiltott, mostmár PUK kódot kér, ami egy papíron volt az elmúlt 15 évben, az eredetin, amivel a telefont átvettem és pár hete egy rendcsináláskor dobtam a kályhába...15 évig nem kellett, hát akkor felesleges! (közben rájöttem a PIN-re, de már késő). Holnap mehetek a Tmobile-hoz bevallani, hogy elhülyültem. :((

Hát boldog újévet mindenkinek! És mi is köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, amiket a kommentekben küldtetek (bocs, de én már a Fiala és a csőcselék kivételével mindenkit tegezek), és köszönjük azt a szinte kézzel fogható, tapintható szeretethullámot, amit napmintnap kibocsát felénk az olvasóközönség, sőt közösség. Tegnap jó késő délutánig varrtam a hálókabin steuerboard ágy matrachuzatait. Utána csendesen szilvesztereztünk kettesben és nem is vágytunk ennél jobb társaságba. Ugye azt tűzten ki célul, hogy az ünnepek alatt megleszek a kárpitosmunkákkal a szalonban, nos az a ritka eset állt elő, hogy túl is teljesítettem a tervet, mert az imént még egy fekhelyet befejeztem a hálókabinban, ez az amin én alszom nyaranta. Már csak "J" ágya van hátra a baloldalon, de ezzel várok több okból; 1. holnapután kezdenek a gumicsónakos fiúk (akik közül az egyik lány) a műhelyükben, és így be kell fejezzem ott a munkát a nagy szabászasztalon. 2. "J" mindenképpen egybe akarja a 2m-es matracot, míg én, ahogy az én oldalamon is csináltam, három felé vágtam a latexet, meg alatta a habszivacsot, azért, hogy ha be kell nyúlni az ágy alatti tárolóba, ne kelljen az egész matracot félrerakni, hanem csak a három felnyitható "ládafedél"-lel azonos méretű matracszekció valamelyikét, így sokkal kevésbbé macerás az ágy alatt turkálás. "J" korábbi hitványabb fekhelyek rossz tapasztalati alapján attól fél, hogy szétcsúszna a matrac alatta, ha több darabból állna, hiába erősködök, hogy amit én csinálok az nem fog (ha másképp nem megy, tépőzárral "összeragasztom" a huzatokat), nem hisz nekem. Abban reménykedek, hogy ha párszor alszik majd az én oldalamon és tapasztalja, hogy nincs ilyen veszély, hozzájárul az ágy alatti tároló kezelhetősége miatt ésszerűbb megoldáshoz.

Három napja reggeli torna gyanánt jégtöréssel kezdem a napot, merthogy a visszatért hideg miatt ismét összefüggő jég takarja a vizet a túlpartig. Szóval reggelente körbecsáklyázom Amapolát, egyelőre nincs olyan hideg, hogy estére befagyjunk, mert ahogy mozgolódunk a hajón, meg direkt lengetjük is időnként, napközben nem tud a billegés miatt befagyni, de ahogy lefekszünk, a ráadásul hidegebb éjaszaka megteszi a magáét, reggelre mintha bebetonozták volna a hajót, masszívan belefagy a Dunába. Hogy hogy működik ez, pontosan nem értem, mert míg a hajó körül 3-5cm vastag már a jég, száz méterre tőlünk tegnap még láttam szabad vízfoltokat. A rendőrök egy nagyobbacska vashajóval, olyan Amapola méretűvel tegnap körbetörték a jeget a kikötőjük körül, hogy ez pontosan mit ér, nem tudom, mert az én tapasztalatom az, hogy nagyon gyorsan befagy újra a víz, amikor már egyszer rákezdett, mindenesetre a szárcsáknak nagy örömet okoztak, mert seregesül pedáloztak a rendőrhajó nyomában, a szabbaddá vát vizen. Ma sokadszorra ismét feltöltöttem a cockpitot a parti fóliasátorból tüzifával, mert sajnos a fa úgy fogy mint a hó áprilisban, pedig nagyon takarékosan fűtök, naponta kétszer tüzelek be, egyszer reggel felkelés után, egyszer meg késő délután, de hát végülis tél van, mi mást várjunk, ahogy nézem egy-két(5-6) raklapot be kell még gyűjtsünk, mert a télnek legfeljebb csak a fele ment el, de a tüzifakészletnek viszont úgy a kétharmada fogyott el, szóval ismét "nyitott szemmel" kell járnunk délutáni sétáink során, vajh mit készítettek nekünk ide-oda a különféle szállítók.

Most már kezd telelenni a gumicsizmám Dezsővel.  Na jó elhordta a diót, végülis vigyázhattam volna jobban is rá, "J" vett a piacon másikat. Megkóstolta a szotyolát, ezért haragudjanak a rigók, nekik jut kevesebb az etetőbe. De hogy a cockpit padládában megrágta a vaj mind a nyolc sarkát, az már túlmegy a piros vonalon! Ismét felállítottam a patkánycsapdát és mint a friss hóban a lábnyomok mutatták jócskán járkált éjszaka össze-vissza a pontonon és a hajón, de egyelőre nincs szerencsém vele. A kikötőkötelekre "J" által rakott felhasított PET palackokat fortélyosan megkerülte, a csapda környékén szétszórt napraforgómagokat megette, mint a tüzifa közt talált maghéjak mutatják, valamint kiette a csapdából a dió apraját, de azt a nagyobb darabot, amihez ha hozzányúlt volna becsapódott volna mögötte a csapda ajtaja...na azt otthagyta! Vagy nagyon óvatos, vagy hiányzik belőle az emberek mohósága, hogy ha lát még egy darabot, hiába van már belőle bőven, azért az is kell neki.

Most nézem éjfél jócskán elmúlt, szóval megint másnap van már.

Csak varrok, csak varrok. Az elején még élveztem, de bevallom őszintén már meguntam. Pedig piszokul belejöttem. Eleinte egy cséve alsószálat fél napig tartott amíg elhasználtam. Összesen két üres csévém van a varrógépemhez, a többin más szinű cérnák vannak, nos mostanra fél óra alatt elhasználok kettőt. A szalon szofa/franciaágy készen van, ma már a hálókabin matracokat szabtam. Így néz ki étkező és háló funkcióban.        

Megpróbáltam a képeket mégegyszer.  Nem mondom, hogy nem szenvedtem velük egy órát, amíg rájöttem, hogy kell. Amit a Kis ember írt úgy nem ment. Viszont nem hagyják magukat a képek tologatni az oldalon, nem tudom tördelni az oldalt. Relytély.... Mindent oda rak ahová kedve van és ott is hagyja.                                  Ma folytattam a kárpitozást. Azt mondtam fűtöt a műhely. Ez igaz, de én marha, hogy spóroljak a Vízügynek este munka végeztével letekertem a termosztátot 10 fokra. Ma reggel szörnyen fázott a lábam munka közben, kénytelen voltam a cipőmbe egy papírba is betekerni az amúgyis vastag zokniba bújtatott lábam fejét. Na jellemző a hőmérsékletre, hogy egy negyed vödörnyi havat bevittem, hogy abba mártogassam a késemet, hogy könnyebben vágja a latexet, nos hó még két óra múlva se olvadt el teljesen a padlón az asztal alatt.              

Na ugye mondom mindíg, hogy akinek barátai vannak az a leggazdagabb! Balázs (aki amúgy a Kis ember) megelégelte, hogy állandóan nyafogok ezzel a laptoppal és ma beállított eggyel, amit kölcsönadott, hogy használjam, amíg valahogy nem sikerül magához téríteni az enyémet. Mámorító érzés a sok kínlódás után, hogy csak úgy nyitotta a hajónaplót, pedig most még lassú is a netkapcsolatom mert túlléptem a 3GB-os kontingensem. (Ha túllépem a tárgyhó 6-ától következő hónap 6-áig tartó intervallumban a 3GB-ot, leveszi a sebességet 128 kbps alá.) Most olvastam a kommentekben Antimix és whale párbeszédét, tehát ha segítetek, amit NAGYON köszönök előre is, akkor az 6-a után lenne célszerű, addig a Kisember gépével prímán elvagyok. Szóval nagy örömmel üdvözöltük a hajón a Balázst és kedvesét, valamint Deni kutyát "aki" szemlátomást nem felejtett el bennünket és hiába a hótakaró, pontosan ugyanott kezdett el hemperegni a földön, ahol nyáron is, amikor mindent fű borított és ugyanúgy kezdett el oldalogni a konténerek alatt lévő patkányfészek felé, szóval nem felejtette el a régi szép napokat, amikor hajókutya volt nálunk egy hónapot.

Ma együtt keltem a nappal. Le is fényképeztem, előtérben a jégcsappal a ponyva kötelén. Meg lefényképeztem a karácsonyi beigliket is, amiket ma (na jó Karácsony utáni beigleiket) "J" sütött a hajótűzhely sütőjében, de sajnos ezzel a géppel nem tudom hogy kell blogméretre átméretezni, mint a Picassában, ami az én gépemen van, eredeti felbontásban és méretben viszont nem fér be ide.

Egész nap a szofa ülőpárnákat kárpitoztam, nem megy túl gyorsan, de a három darab ami készen van egészen jól sikerült.

Ma kihurcoltam a szalonból a latex matracbetéteket a gumicsónakműhelybe és kihasználva, hogy a fiúk évvégi pihenőt tartanak, a nagy asztalon kiszabtam még a latexszal azonos méretű 4cm vastag 32-es testsűrüségű habszivacsot. Ezzel a matrac szerkezete felülről lefelé úgy lesz, hogy 8cm latex+4cm habszivacs. Kicipeltük a rolni bútorszövetet is és kiszabtam a huzatok anygát. Kivittem a varrógépet és a jó fűtött műhelyben a nagy szabászasztalon kényelmesen meg fogom varrni a két ünnep közt a huzatokat. Van régről széles tépőzáram pár tekercs, ha jól számolom még 28 éve szereztem, azóta őrizgettem, hogy egyszer még jó lesz valamire, most eljött az idő, ezekkel lesznek lezárva a huzatok.

 Nem tudom, hogyan tovább ezzel a géppel. Egy teljes film lement a TV-ben reklámostul, amíg el tudtam odáig jutni, hogy ezeket a sorokat leírjam. Offline, online tetű a gép, de nagyon. Ha abbamaradna  a napló, akkor azért lesz, mert vagy teljesen felmondta a szolgálatot a gép, vagy egyszerűen elfogyott a türelmem kínlódni vele. Ja volt egy komment, hogy vajh megkapja e a tápfeszültséget. 19V DC van az adapteren kimenőnek írva, mértem rajta 19,41V-ot, szóval ez is rendben van.

Mégiscsak lett fehér Karácsony! Reggelre mindent 2-3cm vastag hó borított. Még a cockpitba is jutott belőle, a ponyva résein keresztül az erős szél vékony hóréteggel terítette be a hátsó fertályt. A nagyját összesöpörtem, az apraja meg majd elolvad és felszárad. Mondjuk jutott az ott tárolt tüzifára is, na kicsit gőzölögni fog a kályhában, az elpárologtatásához szükséges hőmennyiséggel csökkenni fog a fűtésem hatásfoka. Megyek szétszedem megint a WC szivattyúját, mert úgy tűnik az akadályozott mozgásból, hogy megint fogtunk egy halat.

11:50 Mindenki másképp csinálja. Ki hálóval, ki horoggal, mi klozetszivattyúval fogjuk a halakat. "J" ugyan megpróbálta életre galvanizálni a halacskát, de menthetetlenül megfulladt, miután a feje beszorult, akárcsak a múltkori társának, a membránszivattyú kimenő csonkjába. Kihúzni is csak fogóval sikerült. Most, miután úgy tűnik elcsitult a vihar, elmegyünk kicsit sétálni a behavazott partra. Lehet, hogy a madáretetőket is fel kell tölteni újból.

22:08 Esett gyakorlatilag egész nap a hó, bár nem nagyon, inkább csak szállingózott. De a hajó rendesen be van havazva. (Most 22:40 van idáig tartott amíg ezt a nyavajás egyetlen képet képes voltam a fényképezőgépről a PC mappájába, majd a blogba betölteni.) Ebéd előtti sétánk során betértünk a Gumicsónakos "F"-hez és tea mellett hosszasan beszélgettünk igazi karácsonyi hangulatban filozofálva az élet nagy dolgairól. Azelőtt, amikor még aktív kenyérkereső voltam, gyakorlatilag sose volt ilyesmire időm. Az életem nagyrésze valahogy mindíg "kettős fedezékben" telt. Ha néha kicsit elengedtem volna magam, mindíg megszólalt egy belső hang, valamit elmulasztok, valami fontos feladatnak nem teszek eleget éppen, nem a dolgomat végzem. Nem a munkámat, nem a kötelességemet, nem házat építek a családomnak, nem a gyerekeimnek kaparok, még a vitorlás versenyzés is olyan volt, hogy "muszáj jól szerepelni". Persze csak így lehet "eredményesen" élni. Mostanság kezdem magam kicsit lazábban viselni. És már egyáltalán nem akarok "eredményeket elérni".  És úgy érzem nincsenek már kötelességeim se ebben az életben.

Mégegyszer elnézést mindenkitől, aki üdvözlő mailt küldött. Egy bő félórája nyitottam meg a gépet, tele van a mailboxom bejövő kibontatlan levelekkel, de nem bírok velük, a sima maileket még csak csak, de amikhez mindenféle mellékletek vannak tűzve, na azokat képtelenség megnyitni. Tehát nem tudok válaszolni. Most ledőlök és megnézem a Denis a komisz 2-t a coolTV-n, közben hagyom főni a gépet, hátha belelendül, mint párszor már tette. Amikor nagyon elakad, letakarom a nyílásokat, ettől egy kis idő múlva felbőgnek a ventillátorai és mintha egy kicsit elkezdene dolgozni, de lehet, hogy csak a reményeimet érzem valósnak. Remélem ezt amit most írtam méltóztatik megenni.

21:20 Bemelegedett. Offline egész jól működik, de mostanra  lejárt a havi 3GB-om, így a hálózaton a sebesség "hivatalból" lelassult. Ez van. No az enyhülés nem tartott sokáig, esik a hó és hatalmas szélrohamok taszigálják Amapolát. Érdekes módon, bár teljesen zárt a hajó, mégis, ha erős a szél, sokkal hamarabb kihül itt belül, mint ha szélcsend van. Olyasmi lehet ez, mintha az ember fújja a kanál levest, hogy hamarabb lehüljön. Miután alaposan lement a vízszint, valamennyi ponton félig a fenéken ül a part szélén, így nem kell tartanom attól, hogy a nyakamba nyomja őket a szél. Amapola kielje is alighanem a fenékre ér, korábban aggódtam is emiatt, de körbetapogattam a csáklyanyéllel és  legalább 30 cm vastag az iszap, így  nem aggaszt a dolog különösebben. Tüzelőnk van elég, vizünk van elég, kajánk van elég (mindjárt megmutatom a töltöttkáposztát a 14 literes lábosban), még Karácsonyfánk is kettő van, szóval az is van elég, szép a karácsony.

1:21 Főzzük a káposztát, ez eltart hajnalig. Közben kicsit írok, aztán kicsit hunyok. Beszéltünk pár napja a reklámokról, amiket alapjábavéve utálok, de néhányat mégse. Ezt a Kopár Pista (tudjátok, aki a Salamboval egy megállásal vitorlázta körül a földet a három fok kerülésével) küldte Amerikából ünnepi jókívánságai mellékleteként. Hehe. Nem az a szokványos karácsonyi képeslap. https://www.youtube.com/watch?v=7vigUyVsbuI

9:49  Hehe. Azt mondtam hunyok egy kicsit. Lettetem a fejem és álomba zuhantam szegény "J" azt se tudom mikor fejezte be a főzést. Nagy elnézést attól, azoktól, akiknek esetleg nem válaszolnék a mailjére. 8-kor keltem, egyből bekapcsoltam a gépet és most jutott el odáig, hogy kezd tűrhetően dolgozni. Néhányan nagyon kedves karácsonyi MB-okat küdtek, ezeket jó hosszan bontja ki, nem biztos, hogy mind bele fog férni a napba, úgy, hogy bocs, ha egy kibontás, vagy válasz kimaradna. Most végre megreggelizem, mert már csorog a nyálam, a töltöttkáposztaillat belengi a hajót, még a decken is érezni.

15:31 Felborult minden időrend. Összevissza alszunk, táplálkozunk  és főzünk. Vettem a hajóra egy kis fritőzt, miközben "J" rántottcsirke combokat készít benne én szétszedtem és összeraktam a laptopot, hátha...de nem. Mindjárt felállítom a karácsonyfát. A térképasztalt a szofától elválasztó fal könyöklőjén lesz a helye ahonnan a TV-t eltakarítottam.

Nyakunkon az évvége. Ilyenkor mindenki ajándékok után rohangészik és megpróbálja eltalálni kinek mire lenne szüksége. Mi ezt kihagyjuk. Borzalmasan felduzzad az évek során azoknak a kacatoknak a mennyisége, melyekkel körbevesszük magunkat és voltaképpen semmi szükségünk rá. Mondok egy példát. Évekkel ezelőtt volt "J"-nek egy kedvenc kávésbögréje. (most otthon van valahol, a hajón másik kedvence van, amúgy értéktelen reklámholmi, tehát nem egy Ming korabeli csészéről beszélek)  Egyszer egy ügyes mozdulattal kicsorbítottam. Kapott helyette másik, pontosan ugyanolyat. De ő kivette a régit a szemétből, smirglivel lecsiszolta a csorbulást és továbbra is abból ivott, mert az új, az még majd jó lesz egyszer! Naná. A gyerekeinknek kidobni a halálunk után a szemétbe. Mint szegény anyám. Évekig szitássá kopott frottierokba törölköztünk, rendes törölközőt csak az kapott, aki mondjuk kórházba ment, és amikor évekkel a halála után kipakoltam a lakását ott voltak az érintetlen dörzsök. A fotelhuzatot akkor láttam elöször, amikor kilomtalanítottam, mert mindíg huzatvédő huzattal volt letakarva. Borzalom a rengeteg tárgy ami körbevesz bennünket és amikor Karácsony van még félő, hogy valaki hoz még valamit! Az úgyis reménytelen, hogy eltalálja valaki, hogy nekem most éppen mi hiányzik a hajóra, mert még én se tudom 24 órával azelőtt, hogy eszembe jutna például, hogy nem tudok élni 2db 14-es rozsdamentes anya nélkül. Az meg, hogy "J"-nek mi kell azt én is onnan tudom meg, hogy megyek a villamoson tegnapelőtt és csörög a telefonom. Na eszébe jutott (neki is akkor, nem előbb) jaj ez kell de nagyon. És akkor odamentem és megvettem. Szóval nem kell ajándéknak semmi olyan amit az ember nem fogyaszt el. Tehát vagy olyan amit az arcába rak, vagy amit magára ken. Lehetnek ritka kivételek, valóban hasznos és telitalálat számba menő ajándékok, de az én életem 66 éve alatt azt tapasztaltam, hogy ez olyan ritka, mint a nőgyógyász a pipsóban. Hogy nem csak én jutottam el idáig azt a múltkori, legújabbkori kedvencem itt látható száma is mutatja. https://www.youtube.com/watch?v=cs8DBsyhTxE Csak a cuccokat szaporítjuk életünk során, miközben alig használjuk őket. Vesszük, ajándékozzuk, kapjuk. Az első munkahelyemen a Vegytervben volt szokás megünnepelni a névnapokat a szakosztályon belül. Mindíg szedtünk pénzt, vettünk ajándékot, köszöntő, koccintás, ahogy kell. SOHA egyetlen egyszer se ivott senki abból a pálinkáspohár készletből, amit tán 25 éves koromban kaptam a kollegáimtól. Amikor anyám fejéből kezdett elmúlni a szoftver arra használtam, hogy minden kupicára ráírtam a hét egy napjának a nevét és belekészítettem az aznapi gyógyszerét. Így, filctolls felirattal ment ki a szemétbe a halála után.... három évvel, mert addig amíg rá nem vitt a kényszer, nem volt lelkierőm hozzányúlni a lakáshoz, kidobni a cuccait, mikre egy életen át vigyázott. Szóval sok a cucc, ne szaporítsuk, csak az utódainknak okozunk gondot. Próbáljunk hátrahagyni szép emlékeket, szeretetet, maximum bankbetétet, készpénzt. Annak hasznát veszik, a többivel csak a gond van, már az életünkben is.

Ma a SCART hosszabbítóval megdigitálisvevőtlenített TV-t felszereltem a deck alá a szofa fölé, így gyakorlatilag nem foglal másra használható helyet nem tud leesni és kényelmesen nézhető leheveredve, vagy az asztalnál ülve. Lehet forgatni, billenteni. Nem tudom ki, mikor olvassa ezt a naplót, de miután holnap Szenteste, mindenkinek Áldott ,Békés, Boldog Karácsonyt kívánok. Miután végig a hajón leszünk, én már innen nem megyek félnapnál messzebb a saját akaratomból, szóval az ünnepeket is itt töltjük, azalatt is dolgozgatok és valószínűleg írok is majd ahogy eddig, szóval nem búcsúzom még  idénre, de aki pihenéssel, teleléssel tölti az utolsó napjait az évnek, és idén már nem olvas, annak jó pihenést, jó szórakozást és Boldog Újévet!

Hálistennek rengeteg barátom, kedves ismerősöm van, akik nagyjából mindnyájan olvassák ezt a naplót. Ezért nem küldök külön-külön senkinek karácsonyi, újévi üdvözlő üzenetet, miközben rájuk, rátok gondolok, csak ezt az egyet, mely a kedvenc karácsonyi  nótám. Szóval sok szeretettel Nektek! https://www.youtube.com/watch?v=GhalnRbx4Tk (hüm...lehet tavaly is ezt küldtem?? de hát az én ízlésem már nem igazán változik)

Megenyhült az idő. Négy napja összeért a jég a túlpart és az innenső közt, most ismét szétvált. Tegnapelőtt még gondolkodtam, hogy körbesétálom a hajót, ma már nem merném megtenni, annyira megkásásodott a jég köröttünk. Gyorsan be kellett szereznem a boltokból amivel mostanság dolgozni szándékozom, amíg még be nem üt a nagy ünnepi bezárás, ami e legtöbb helyen január első hetének végéig tart. Tegnap miután szétszedtem a digitális kütyüt, megnéztem hogy van elkötve a SCART csatlakozó és sajnálattal tapasztaltam, hogy 14 ér kellene a bekötéshez, a meglévő SCART kábelem meg csak 9 erű, szóval nem elég véget cserélni, apát anyára, hanem kábelt is kell. Na mondom megyek a boltba ami a Szögker mellett van, meg megyek szivacsot venni a szalon fekhelyhez a latex alá, hogy kényelmesebb legyen az ágy. Kábelt nem kaptam csak öterűt, így mellé tettem a meglévő mellé így két kábel adja ki a szükséges érszámot. Beforrasztottam délután a végeket, NAGYON figyelve arra, hogy se a menetes kupakot ne felejtsem le, se a szekrény lukán ne felejtsem el áthúzni, mielőtt az összes eret beforrasztom. Most már arról megy a TV. A következő lépés az lesz, hogy a TV-t felfüggesztem a deck alá, hogy ne foglaljon ott helyet ahol most áll. Ha ez megvan, az ünnepek alatt szeretném a fekhelyek matracait véglegesíteni, összeragasztani a rétegeket és bevarrni rendes kárpitba. Persze majd meglátom meddig jutok...

Dezső haladékot kapott. Balázs elfelejtette elhozni a patkánycsapdát. Amúgy igazából nem tudom mit fogok vele csinálni, ha megfogom (ez a csapda élve fogja meg), igazából nem haragszom rá. Egyszer még az első hajómat építettem egy társasház udvarán, egy garázs/műhely/kazánház előtt amikor a garázsba bemenve egy egeret láttam elsuhanni a padlón. Na megpróbáltam agyoncsapni, de eltünt a kacatok között. Volt a kazánházban egy állandóan csöpögő vízcsap, ami alatt volt egy vödör, amiből az összegyűlt vizet naponta kiöntöttem, hogy ki ne öntsön. Ebédkor ránézek a vödörre, nem kell e már kiönteni, hát mi fuldoklik a vízben? Az egérke! Szerencsétlen lemerült, elrúgta magát a fenékről, felbukkant, akkor gondolom vett egy levegőt, majd ismét elsűlyedt, elrúgta magát...gondolom órák óta amikor elszaladt előlem és ijedtében beleesett a vödörbe ezt csinálta. Már nem ölhettem meg, végülis fogságba esett és az ellenség szürke egyenruháját viselte, szóval a genfi egyezmények védelme alatt állt. Na mi legyen vele? Gondoltam rettenetesen elfáradhatott, első megközelítésben lecsökkentettem a vízmélységet a felére, majd egy fadarabot tettem a víztükörre, amire okosan felkapaszkodott. Rettenetesen nézett ki. Az egeret mindíg vastag bundában látjuk, na ez olyan volt a rátapadt szőrével, mint egy nyúzott egér, minden bordája kilátszott és kis tutaján rángatódzva vacogott, szóval igazi hajótörött külseje volt. Kitettem a napra vödröstűl és elvonultam ebédelni. Nyár volt, rekkenő hőség amúgy, amire visszatértem, egérke megszáradva látszatra teljes lelki nyugalomban buzgón tisztogatta "emberi formáját" visszanyert bundáját. A vereteimet akkoriban kidobott automata mosógépek rozsdamentes alkatrészeiből csináltam, volt egy lyukacsos forgódobom, abba ügyesen bezártam a hadifoglyot, adtam neki az ebédem maradékából és folytattam a munkámat. Másnap sajtot kapott, amit egy hosszú pálcika végére tűztem, elvette, megette. Következő nap kettétörtem a pálcikát és úgy adtam oda vele a diót, azt is elvette. Megint eltörtem a pálcikát, mostmár tán csak 4-5cm hosszú volt és azzal adtam a következő ebédjét, minden félelem  nélkül elfogyasztotta. A következő étkezésnél a kezemből vette el a kaját, majd beült a tenyerembe és ott kényelmesen, a két mellső lába közé fogva eszegette. Mindez a szelidítés nem tartott tovább négy napnál. Nem tudom meddig juthattunk volna el a barátkozásban, mert indult a MAHART KISZ balatontúra, ahol több vitorlással vittünk körben a Balatonon vállalati fiatalokat, minden nap más kikötöben bulizva, én egy Dragont vittem, a Mephistot, amit későb  szegény Jávori Laci (Isten nyugtasson Lacikám!)vett meg amikor a cég hanyatlása során kiárúsították a népvagyont. Szóval egér komát nem volt aki etesse, ezért szabadon engedtem a fűben, sok szerencsét kívánva neki. Ennyit a kisemlősökről.

Ma a szokásos jégtörés után nekiindultam a városnak elektronikai alkatrészeket (SCART nőstény vég, stabilizátor IC az antennaerősítő 5V DC táphoz, forrasztható USB vég, hogy a mobil internet kábelt végre rendesen ki tudjam vezetni a tetőre, de ne kelljen akkora lyukat fúrni, mint a rápréselt gyári vég) venni, meg rozsdamentes anyákat a szalon felülvilágító nyitószerkezetekhez. A nagy CONRAD-nál kezdtem, hát..semmi se volt ezekből, csak gyári (naná, gondolom kínai dömpingáru) készkütyük. Irány a Vörösmarthy u. 5. alkatrészbolt, mindent kaptam, bár az eladót rá kellett beszélni dolgokra, mert nem igazán volt tájékozott a kínálata felől. De mázlim volt, volt a bolban egy vásárló, aki egyből vágta az IC tipusát, bekötését, a SCART végre meg sokáig tartott amire végre beugrott neki hogy van ilyenje, viszont "vette a lapot", szeretem a barátrságos, munkáját humorral végző eladót. A két darab 14-es anyáért ki kellett menjek a világ végére a Menet-trendhez a Szőlőkert közbe.  Autózni utálok a városban (na és ezek a benzinárak), bringázni nem igazán jó az idő, végülis ingyen utazom a BKV-n, szóval tömegközlekedtem. Említém, hogy utálok kimenni is a hajóról, be a tömegbe, ráadásul a 118-as busz ami félóránként jár, elment az orrom előtt. Juteszembe. Adva van egy buszcsomópont a Szentlélek téren az Árpád híd budai hídfője alatt. Onnan indul legalább 6 darab buszjárat. Ahhoz, hogy megtaláljam vajjon honnan indul az enyém, körbe kell járjam az egész teret, mert csak a megálló oszlopára kifüggesztett apróbetüs tábláról tudom leolvasni, vajh hányas busz áll meg itt. Esetemben nem volt olyan szerencsém, hogy egyből megtaláljam, na az volt az enyém ami elment amire odaértem. De ha lett volna egy jó nagy, messziről olvasható szám a tetején az oszlopnak, egyből célra mehettem volna. Úgy tudom a kommunikációt, marketinget  már felsőoktatási szinten is oktatják. A BKV nem alkalmaz itt végzetteket? Még külsősként se? Amikor állítólag százmilliókat fizettek ki tanácsadóknak? Én ingyen adom. LEGYEN MINDEN BUSZVÉGÁLLOMÁSON TÁBLA! Legyen a metró állomásokon olyasfajta jelzésrendszer, mint Párizsban, ahol 14 metróvonal van (volt amikor ott jártam, lehet azóta több is lett) és lehetetlen eltévedni. Én ma az Árpád hídi metróállomáson képes voltam rá, pedig Angyalföldön születtem, és elég jól beszélem a nyelvet. Juteszembe marketing, kommunikáció. Ki az a tökkelütött, aki azt hiszi, hogy a mozgólépcső mentén kifüggesztett reklámtáblákat el tudja bárki olvasni? Hosszú szövegek, gyakran apróbetüsek, ami előtt elsuhan a mozgólépcső. Kivétel nélkül ilyen mind. Ez a reklámszakma ennyire a hülyék paradicsoma lenne?? Hogy valakinek eszébe jutna, hogy ide valami, max 5 szóból álló ütős felirat, vagy embléma kell, ami olvasható, értelmezhető. Persze én csak ugatom a kommunikációt. Biztos jó ez így. Valakinek.

Szóval rozsdamentes bolt. Két anya vásárlása. Nagyon szarul mehet a gazdaság, valaha itt több eladó volt, nagyobb üzlet, plusz volt egy fióküzlet a Teve utcában, ami egy év múlva bezárt. Most itt egy eladó, ő kapkodja a telefonokat és ő megy be hátra az áruért is. Szóval várni kellett hosszasan, két 14-es anya számlázása pont ugyanannyi dő a gépkorszakben mint 10000 darabé, közbe naná hogy el fog menni a buszom (ahogy idefelé is elment, kínomba HÉV-eztem, plusz sokat gyalogoltam, de hát fő a testmozgás). Szerencsére van más vásárló is, ide rajtam kívül mindenki autóval jár, pofátlanul megkérem az utánam sorakozót, hogy vigyen már be a "városba", rendes ember, megteszi, így elvitt a HÉV megállóig, ahonnan már enyém volt a város. Na HÉV. Miután a ritka hajóelhagyásokat túristaútként fogom fel, tanulmányozom az arcokat. SEHOL egy nyílt tekintet. Befelé forduló, apatikus, tartózkodó, esetenként kifejezetten ellenséges, a szemkontektust kerülő arcok. Egyetlen fiút láttam a Filatori gát megállótól a Batthyányi térig aki úgy nézett a világra, mint akinek dolga van vele. Hogy egy fiatal lány, kinek ajakpiercingje, mókás fülbevalója akár extrovertált egyéniséget is jelezhetne, miért néz maga elé szinte vicsorogva??? Mindenki boldogtalan ebben az országban rajtam kívül aki tömegközlekedik?

Délutánra értem vissza a hajóra, de mindent kaptam amiért elindultam, szóval szerencsés napom volt. Hamarosan elkezdem forrasztani a drótokat, mert ez is kéjmámor lesz ettől kezdve, Karácsonyra megleptem magam egy olcsóbfajta forrasztópákával, mert már elegem volt a régi pisztolypákával való kínlódásból, ezentúl csak kötélvágásra fogom használni, arra jó lesz.

Na reggel 3/4-re be is fejeztem a dolgokat, gyors zuhany után ágyba hanyatlottam. 8-kor ébredtem, begyújtás után a befagyott hajót különösebb erőfeszítés nélkül körbecsáklyáztam, ennyi idő után tán csak félcentis jég fagyott a hajó köré, amúgy a hideg is enyhült, mínusz 1-2 fok volt mindössze napközben. Több dologról megfeledkeztem, pedig említést érdemelnek. Nézzük sorban!

Reggel napvilágnál mint Winnetou és Old Shatterhand átviszgáltuk a nyomokat. Két világos nyom látszott a porhóban, még az is érdekes, hogy inkább a hóban megy, mint az elsőpört részen. A hajóra a hátsó kikötőkötélen jön át, de itt reménytelen megakadályozni, hogy bejusson, mert négy kötél van, plusz a pufferek a ponton és a hajó közt. Aztán ha így körbe vagyunk fagyva, a jégen is idetalál és felmászhat a pufferokon, szóval nem tudom mennyi esze van, de attól tartok, hogy rengeteg. Valószinűleg az ember nem túl távoli jövőben való kihalása után a patkányoké lesz a következő civilizáció. A nyomokból látszik, hogy komoly jövésmenés lehet itt éjszaka. "J" amúgyis állatbolond, azon belül a vadon élő állatok szerelmese, amikor mondtam neki, miket látok odakint, azonnal beöltözött és nekilátott "nyomolvasni". Macska, szarka, egér, patkány mindenféle jár errefelé, de akár ragadozómadarak is vadászhatnak a hóban jól látható nyomok tanusága szerint.

Itt valami találkozó, (összecsapás?) lehetett, több nyom is  van egy tápláléknyom körül.

Itt meg jobbról bejönnek a lábnyomok és egyszercsak eltünnek. Viszont fent két madárszárny nyoma... Elsőre azt tippeltem, hogy jött a patkány és lecsapott rá a vércse. De valószinűbb, hogy egy szarka ugrált a hóban, majd felrepült, mert gyanúsan párhuzamosak a lábnyomok, szóval nics olyan szerencsénk, hogy Dezsőt megette volna a héja.

 Winnetou a "nyomolvasó".

  Amúgy a mai főtevékenységem a fahordás volt. Kihasználtam a szép napos időt, kinyitottam a tüzifaraktársátort és meghordtuk ismét a cockpitot fával, mert az utóbbi hideg napok alaposan leapasztották az ott lévő készleteket. Pedig úgy tippeltem, hogy idén kitart, de ha ma nem pótoltam volna, alighanem éppen szentestére ücsöröghettünk volna hidegben. A gyújtós is elfogyott nagyjából, ezért elővettem a machetát és aprítottam egy vödörel, na ennyi tüzelő már biztos kitart januárig. A másik fontos dolog az édesvízkészlet, nagyjából felénél tartunk a készletnek, ki kell majd használni, amint fagymentes száraz idő lesz és ha még nem is járunk a vége felé a víznek gyorsan feltölteni maximumra, mert mínusz tízben biztos nem lenne egyszerű a dolog a 100m slauggal. Ma megbeszéltem a lakatosok kisfőnökével, hogy a tél folyamán használhatom a fűtött műhelyüket, így nem kell a veretmunkákkal a hajón a fűtetlen fuxban erőlködnöm. Van rengeteg saválló maradékanyaguk, abból remélem mindent meg tudok csinálni tavaszig. Mázlim van ezzel a hellyel, mázlim van azzal, hogy olyan a stílusom, hogy szinte minden emberrel szót tudok érteni, hogy szinte mindenki elismerését ki tudtam vívni, hogy szinte mindenkiben feltámad a segítő szándék az irányomban, ha kérem. ....Volt itt egy komment a tegnapihoz, hogy "az érdekeset lezártam egy ennyit erről-lel". Mit mondjak...a fenti "szinte" azért van ott mindenütt, mert amit felsoroltam, az egyetlen emberre nem vonatkozik. Az egyetlen fiamra. :((

Ott hagytam abba, hogy családi tanács.. Mit mondjak, akár jól is hangozhatna, de nem véletlen, hogy se tegnap este, se mostanáig még naplót írni se volt kedvem. Pedig szeretem ezt az esti összefoglalót. Magam fejében is rendberalja a napot. Ha valami nem sikerült jól az életemben az a családalapítás volt. Ennyit erről.

1:56 Szóval már holnap van. De meg kellett nézzem a TV-ben a 22-es csapdája filmet. Persze láttam már nagyon régen, meg olvastam is vagy kétszer a könyvet. Ma (azaz mostmár tegnap) a hajó körbecsáklyázásával kezdtem a napot. Meglepően vastag jég volt körben, pedig este mielőtt nyugovóra tértünk volna alaposan meglengettük a hajót, hogy dülöngélve megtörje a jeget, de reggelre úgy állt mint a betonban. Ma egész nap autót szereltem, amit utálok. De csak imitt amott volt világításom. Végülis megtaláltam a hibákat, most az egyik rendszámtáblalámpa kivételével minden világít. Reggel nehezen indult a hidegben az autó, de gondoltam, hogy beállok a fűtött lakatoscsarnokba, úgyse tudtam volna kint szerelni ilyen időben, ott a jó melegben nem lesz gond. Fel se merült bennem, hogy annyira gyenge már az akku, hogy hiába a meleg, az egésznapos lámpagyújtogatás annyit ront még a helyzeten, hogy amikor a munka végén késő délután ki akartam állni, az önindító azt se mondta, hogy nyekk. Azóta töltőn van az akku (szerencsére a gumicsónakos Feri adott egyet kölcsön, így nem kellett becipelnem az akkut a hajóra Amapola töltőjével tölteni), most még körbepiszkálom a jeget, hogy ne hízzon nagyon meg reggelre, aztán megnézem beindul e már a kocsi és kiállok, hogy reggel ne legyek útba a munkakezdéskor a lakatosbrigádnak. Ilyen a tél a hajón és környékén.

Elnézést, de kezdek elálmosodni, és mint említém még jeget is kell gyaszálnom, mag autóznom, úgy, hogy a kommentekre csak majd holnap, ...szóval ma este reagálok.

Kinézek reggel az ablakon, vízszintesen esik a hó, odakint mínusz egy fok, idebent 9, de amikor e sorokat írom, mostmár  12 fokos "hőség" van egy órával a begyújtás után. Amíg a tűz kicsit magához tért megreggeliztem, közben kétszer is kialudt, újra kellett gyújtani, a begyújtás gyenge láncszeme a papír, egyszerűen nincs rendesen égő újságpapír, miden újság szines, úgy tűnik a festék égéskésleltető anyag, minél több a kép, annál kevésbbé ég. Na de most már rendesen beindult, hárompercenként emelkedik egy fokkal a belső hőmérséklet, már 14 fok van. Én a kályha mellett ülök,mert a géppel közben átköltöztem a térképasztalról, ahol láblefagyasztó idő van még akkor is, ha a szalonban amúgy 30 fok felett jár a munkasíkon a hőmérséklet, itt a baloldalam leég, a jobboldalam lefagy, időnként az elgémberedett jobbkezemmel átnyúlok és a kályha felett és kolvasztom. A szélverte hullámok elolvasztották a hajó körüli jég nagyrészét, a hajó sincs befagyva, azt szoktam csinálni, hogy időnként idebent ide-oda táncolva belengetem a hajót, ettől, ha be is kezdene fagyni, megtöröm a jégkezdeményt, kezdheti újra, reggeli tornalként is ezzel kezdtem a napot.

Tamásnak igaza van, ez a blog amúgyis a hajóépítésről, hajóséletünkről szól, a keddi nap további kommentelését részemről abbahagytam, ez persze rátok nem vonatkozik. Mindenesetre érdekelt és továbbra is érdekel mindnyájatok véleménye "oldaltól" függetlenül.

Miután az idő nem kelt bennem deckremenő ingereket, idebent fogom a rig vereteit tervezni, merthogy tavaszig azokat is meg kell csináljam, illetve csináltassam amivel egyedül nem bírok. Délután meg elmegyek a lányomhoz, ahol a két gyerekkel családi tanácsot tartunk.

Juhééé, ittatél! Reggel 8 után nem sokkal ébredtem, 8 fok idebent (begyújtás után is kellett vagy egy óra amire elérte a húszat), odakint mínusz hat a ponyva alatt, ahova az árbocbölcső csőtartójának belsejébe beépítettem a külső hőmérő érzékelőjét. Ez azt jelenti, hogy a hajótól kissé távolabb kebvesebb is lehet valamivel, főleg amikor idebent teljes erővel fűtök. A hó esik rendesen, mi meg kezdünk rendesen befagyni, nem csak úgy mint tegnap, amikor még símán keresztülpisáltam a deckről a jeget. A hajót időnként meg szoktam kicsit lengetni, hogy megtudjam, a folyamatosan szintjét vesztő Duna nem tett e teljesen le bennünket a fenékre, na ez ma nem ment, megfogta a hajót a jég. Csak úgy legényesen kilibbentem a deckre, na jó azért pufajka ilyesmi volt rajtam, de a kezemen csak egy vékony kötött kesztyű volt, aminek ráadásul az ujjai korábbi hegesztések folytán már eléggé hiányosak voltak. Csáklyát ragadva elkezdtem törni körben a jeget, na ezt így nem teszem többé. Bár megpróbáltam erőltetni a dolgot, hátha enged a szervezet, de hamarosan be kellett lássam, hogy ez így, ezekkel a kezekkel, ezekben a kesztyűkben nem fog menni. A ponyvát már alig volt kezem feltekerni visszarohantamban a cockpitba, lerúgtam a cipőimet és a szalonban a forró kályhát kezdtem el tapogatni, hogy minél előbb kiolvadjanak az ujjaim, de vagy 10 perc kellett hozzá, hogy a fájdalom kimenjen az ujjbegyeimből, kivált ahol a kesztyű lyukas volt. Na kesztyű... Háát az otthon van csak igazi. Aztán beugrott, hogy van egy uraságtól levetett síkesztyűm amit robogózáshoz, kerékpározáshoz szoktam használni, még a "KJ" találta az utcán és nekem adta, azt elhoztam az újságosbódéban parkoló bringáról, ebben már "ütőképes" voltam csáklyailag. Így már ismét szép az élet, különösen, hogy amúgy gyönyörű az idő, esik a hó, minden zúzmarás mint a téli képeslapokon, körbesöpörtem a decket és éppen a jeget törtem, ami amúgy nem vészes, ahol a legvastagabb a jég ott sincs vastagabb mint kb egy centiméter, amikor beállított a pontonra egy behavazott ember, kezében egy nejlonzacsóban dobozokkal. Rengetegen voltak már látogatóba nálam és bár a neveket azonnal elfelejtem (az övét is sajnos ...talán Kiss László volt?...de nem merek rá megesküdni), de az arcok meg szoktak maradni kedves fejemben (az megvan P Howardból, hogy "Freddi bátyám eme tréfát megtartá kedves fejében?" ?), de ez az ember nem volt ismerős. Be is mutatkoztunk, valóban nem találkoztunk még, ezzel együtt olvasója a naplónak, szóval mindent tud rólam, ezért hozott egy kis szalontüdőt! Invitáltam befelé, bár bevallom leginkább csak udvariasságból, különösen, hogy szerettem volna mielőbb végezni a decken a svédtornával, meg bent még "J" nagyjából a reggeli cihelődés állapotában, félúton a felöltözés és a klozet közt ingázott, szóval azért a hajó más mint egy lakás, ott is bajban lennénk, ha egy vendéget reggeli pipere közben csak a hálószobában fogadhatnánk. Látszhatott talán rajtam, ezért is nem fogadta el a meghívást, azt mondta nem akar zavarni, én meg nem erőltettem, bocs ha olvassa ezeket a sorokat, máskor talán jobban sikerül összejönnünk, mégegyszer kössz a szalontődőt, majd elmesélem milyen volt!

Láttatok már ilyen jégcsapokat? Ezeket tegnapelőttelőtt, amikor még nem volt befagyva a víz, fényképeztem a szomszéd elsűlyedt ponton szélén. Ahogy a hullámok felemelkedtek időnként, mindíg hízlaltak egy kicsit a jégcsap alján.

Amúgy most így néz ki Amapola körül és közvetlen mellette a jég.

Ahol sötétzöld, ott már megtörtem  a jeget, ilyenhelyütt a víz azonnal feltör a jég tetejére. Nem akaródzik már nagyon kint lennem, azt hiszem idebent a kályha mellett fogok a laptoppal kínlódni, Papó a Tilos rádiból küldött valami programcímet, amivel neki sikerült orvosolnia hasonló lelassulásokat, megpróbálom, talán nekem is sikerül, mert így egy kínszenvedés minden gépheznyúlás.

13:11 A  http://www.safer-networking.org/hu/download/index.html amit a Papó küldött, nagyon úgy tűnik, hogy rendberakta a gépemet! Jódarabig fűrészelte a masinát, el is mentem közben ivóvízért, egy rakás dolgot kijelölt, hogy szerinte ki kéne hajítani, ezeket szemrebbenés nélkül kidobtam, azóta ismét jó a gép el ne kiabáljam, még a hangja is másképp szuszog. Mondom. Az a leggazdagabb, akinek barátai vannak.

16:15 Hogy mik vannak?! Reggel már gondom volt a klozetöblítéssel. Na mondom befagytunk, biztos jégdugó került a membránpumpába, valahogy lekínlódtam az anyagot, de nem voltam nyugodt, mert ha kiszakad az amúgy is repedtecske, már Sikflexszel is gyógyítgatott membrán, öblíthetünk megint vödörrel, mint amikor a parton állt a hajó. "J" is panaszkodott, ráadásul ő többször kell szembesüljön a problémával én a kisdolgokat elintézem a deckről  a korláton át. Ahogy a jeget feltörtem a hajó körül a probléma még erősödött, nyilván beszívta a jégkását a szivattyú, gondoltam. Aztán amikor egy darabig hagytam megpihenni a szivattyút, utána mimndíg egy kicsit működött pár pumpálás erejéig, szóval teljesen arra utalt minden, hogy a jég bent megolvadt, akkor ismét bement a kar könyedén, de a másodikra már ismét jeget szívott, felakadt, majd rövid idő múlva ismét működött, de csak egyet-kettőt. Na ma délután mondom most utánanézek a dolgoknak, szétkapom én ezt a szivattyút. Hát mit látnak szemeim? Ezt. Egy 6-7 cm-es sügérke. Hát ez ráfázott szegény. Ennyit a jégről. Még jó, hogy rászántam magam a szétszedésre, mert ez a "jégdugó" sokára olvadt volna el, még a végén tavaszig vödröztük volna a WC-t. 

Kicsit aggódom, mert megint megmakacsolta magát a gép, pedig már ujjongtam ebéd előtt, most ismét újra kellett indítani, közben külön elmenteni, amit nem volt hajlandó, a betűméret is mutatja, szóval men vagyok nyugodt. Ajaj....

Befagytunk. Na nem vastag jégpáncél, ami fojtogatja Amapolát, csak egy vékony, még kásás hártya, ami ráadásul a hajó közepe táján, ahol a belső fűtött rész, meg a mosogató, mosdó és a WC kifolyó van nem is folytonos, de jelzi, hogy mostmár igazán itt a  tél. Délelőtt a géppel szenvedtem, akármit csinálok tetű lassú minden, tehát nemcsak a netes hálózati munka során, de az offline programok előszedése rakosgatása is gond, már meguntam nézni a homokórát, viszont ha engedve a türelmetlenségnek, optimistán kattogtatok, análkül, hogy kivárnám amíg percek alatt méltóztatik betölteni a dolgokat, azonnal besokal és kiadja a táblát, hogy akarom e értesíteni a Microsoftot a problémáról. Szóval nemcsak a víz, de a gép is lefagyogat. A sztrájk úgylátszik ragályos, meg akartam nézni a vízhőmérsékletet a Raymarine műszeren, ami a mélység, sebesség mellett a víz höfokát is mutatja, de töksötét a display, pedig a műszer megkapja a tápfeszültséget. Elképzelhető, hogy a folyadékkristályos kijelző nem mutat mínuszban?? A belső, mechanikus hőmérő, aminek az érzékelője a fenéklemez belső oldalára van ragasztva a hőszigetelés alá, fél fokot mutat. Szóval döglődnek az elektronikák, csak a mechanika ami bírja. Ez volt a tapasztalatom a tengeren is, elsőnek szart be mindíg ami villannyal ment, aztán a mechanika, hidraulika és csak a legvégén az ember.

Délután a szokásos Tescos vesszőfutást gyakoroltuk, bár most volt egy kétoldalas listánk és elég következetesen be is tartottuk, de emiatt kimaradt a délutáni alvásom, úgy, hogy azt hiszem mindjárt felborulok. 

Ma a deckre se léptem ki. Nézem az ablakon át a szárcsákat, tőkésrécéket és az alig öklömnyi apró kisvöcsköket, szorgalmasan bukdácsolnak a víz alá élelem után kutatva, hogy nem fagy be a fenekük? Azt megfigyeltem, hogy nagyobb csapatokba tömörülnek mint melegebb időben, sötétedés után meg egészen összebújnak, gondolom melegítik egymást, és nem a parti növényzet között éjszakáznak, hanem a nyílt vizen sodródnak. A vízre szórt kenyérmaradékot azonnal felfedezik és pillanatok alatt felfalják. "J" két madáretetőt is készített PET flakonokból, abban meg a cinkék matatnak.

Szóval ma egész nap könyveztem idebent a melegben a kályha mellett, kész vagyok a "M GY" könyvével címet is fogok neki javasolni, "Búcsú a Tengerektől", bár amikor már kieszeltem, jutott eszembe, hogy nagyon hajaz Hemingway "Búcsú a Fegyverektől"-jére, hm...vajh illik ez?

Ha netán abbamarad ez a blog ne arra gondoljatok, hogy elsűlyedtünk. Megint szarakszik a gépem, minden parancsot percek telnek el, amíg végrehajtja. Kezd elegem lenni az egészből. :=((((((((( 

Reggel eltakarítottam a havat a deckről, meg a pontonról. Hólapáttal kezdtem, de olyan kristálytiszta porhó volt, ami a kemény hidegben cseppet se olvadt még a napsütötte és alulról fűtött decken se (jó a hőszigetelésem), hogy a seprő bizonyult a megfelelő szerszámnak. Óvatosan pipiskedtem a járón, de szerencsére nem csúszott cseppet se. Kivittem a szemetet és megmértem mit bír a fagyálló a kocsiban, minusz 15-öt mutatott a műszer..hm ha hidegebbre fordul az idő letakarom egy ponyvával a motorháztetőt és berakok valami ellenállásos fűtést a motor mellé éjszakára. Még ki kell találjam mit. Bajban voltam pár napja, amikor a csomagtartót akartam nyitni, mert befagyott a zár, a kulcs ugyan belement, de nem fordult el, ma mondom rámegyek egy hajszárítóval és megpróbálom kiolvasztani, de csodák csodájára simán kinyilt, úgylátszik a napon kiolvadt tegnap, vagy tegnapelőtt. Amire mindezekkel végeztem alaposan átfagytak az ujjaim, nem tudom miért, aránylag jól bírok hideget meleget, de a kezeim nagyon hamar kezdenek fázni, annyira, hogy a fájdalomtól nem tudok velük semmit csinálni. Emlékszem amikor úgy 40 éve katonaként kihajtottak a zimankóba, akármit csináltam a kezemmel úgy megdermedtek az ujjaim, hogy képtelen lettem voltam tisztességesen célozva ellőni a lőszereimet, inkább elrejtettem őket a műanyag tusába a Kalasnyikovnak és nyáron azzal lőttünk nyulat Márkón. Az, hogy a nagy durrogtatás közben az én fegyverem nem szólt (és utána nem kellett megpucolni), a kutyának nem tünt fel, a tisztek behazudták a remek lőeredményeket a századnaplóba, ettől lettünk kíváló század, ami a főnökségnek extra prémiumot és egyéb jutalmakat jelentett. Ennyit a mostanság annyit emlegetett sorkatonaság hatékonyságáról.

Reggel kihasználtam a csapadéktalanságot és meghordtam a cockpitot puhafával. Volt idebent már egy csomó bükkfa tuskó, de az nem gyullad meg direktben a fenyő gyújtósról, kell mégegy frakció, (mint a betonnál a meghatározott méretű kavicsösszetétel) nagyobbacska deszkadarabok fenyő és más puhafákból, amik meggyujtják a nagyobb tüzükkel a keményfákat. Még trópusi fa is szerepel a tüzelőben, vérzik a szívem amikor az asztalosok által kihajigált teakfa darabokat tüzelem, de hát az ilyen 20centis darabokat már nem igazán tudom másra használni. Az idő ugyan csapadéktalan, süt a nap, de süvít a szél, bár visszavett a tegnap estiből, amikor jócskán taszigálta Amapolát, csak úgy csikorogtak a pufferok egész éjjel, de engem nem igazán zavart, aludtam mint a bunda. A hajó ki van kötve legjobb tudásom szerint, ha aggódom, hogy tartanak e a kötelek, attól nem leszünk nagyobb biztonságban. Most, hogy e sorokat írom ismét rábőgött a szél, lobogót nem húzok ilyen időben, mert ronggyá szakadna, ahogy a Mahart Passnave lobogója is amit a Viesgrád nevű kikötőpontonról lusták voltak lehúzni a profi hajósok, mielőtt itthagyták volna javításra várni. Mindenesetre ma már ki nem megyek a hajóról, mert a reggeli fahordásban is majd lefagytak a kezeim, mert keztyűben képtelen vagyok bármit is csinálni. Könyvezek, blogolok, olvasgatok, netezek, TVzek, alszom, "J" ugyanezt nőben. Ma kaptam kedves mailt barátaimtól, csupa jó volt benne, kivéve ezt az egyet, ez csak...bármerről is nézem,  szomorú és igaz, nálunk főleg, de ha ott is, akkor nem is tudom lehet e bármi jobban reménykednünk. https://www.youtube.com/watch?v=wbhqn7mBmbo&feature=related

19:23 Itt járt "G" (ICSG) és egyből rájött, hogy kell programozni a PIONEER rádiót. Amint mutatta, nekem is beugrott, hogy totóztam ki már egyszer. Én könyveztem, kimenni a reggeli fahordást követően semmi kedvem nem volt, a szél megint rendesen rázendített, tiszta háromnapos északi, napközben kicsit legyegül, este-éjszaka bebőg, sertepertéljen kint akinek muszáj.

Brr. A havazás esőre váltott. Ki se dugom az orrom a deckre. Kajánk van, tüzelőnk van, kicsit még antennázok, a hátsó kabinban összerakom a koaxát az ottani rádiónak, aztán visszajövök ide  a jó meleg szalonba és a kályha mellett könyvet lektorálok, mert a Gyulának azt igértem, hogy Karácsonyra megleszek vele, márpedig én kényes vagyok az igéreteim betartására. Juteszembe könyvek. Barátaim pár darab, de tényleg csak néhány maradt még a Bisset "Vitorla a láthatáron" könyvből. Néhányan telefonáltak, hogy kellene, de nem jönnek érte. Nyakunkon a Karácsony, aki úgy gondolja, hogy ajándéknak jó lenne ez a kíváló könyv, az jöjjön érte, elrakni nem rakok el senkinek, mert hogy nézne ki, hogy aki idejön érte annak nem adok, mert félreraktam, de amíg ez a pár darab el nem fogy addig még lehet érte jönni. Ha valaki nem tudja miről van szó itt megtalál.

19:13 Remek a rádióvétel. Hátul van egy ostorantenna a lobogóárboc mellett, arra van bekötve a hálóban és a szalonban lévő vevő. A hálóban egy ősöreg, de kifogástalan állapotban lévő, uraságtól levetett Pioneer kazettás rádiómagnó van, egy bajom van vele, kezelési utasítást még a neten se találok hozzá és elfelejtettem, pedig egyszer már rájöttem, hogy kell a csatornákat programozni rajta, viszont azóta sikerült a régi beállításokat eltüntetni róla. A szalonban egy JVC autórádió/CD van, ehhez van  irkám, egyszer be is állítottam a fontosabb adókat, de azóta változott néhány kedvenc, újra el kéne olvasni, de mindíg halogatom. Amikor belevágtam a digitális TV vevővel való szórakozásba, igazából "J"-nek akartam karácsonyi meglepetést szerezni, mert ő a szappanoperarajongó, de most, hogy lett nézhető kép, meg van pl Duna TV, meg M2 tehát nemcsak a két kereskedelmiből gyakran folyamatosan áradó szarok, én is leragadok a képernyő előtt. Pl a legelső nap, amikor még igazából a behangolással voltam elfoglalva beleragadtam egy gyönyörű riportba Zenthe Ferenccel, amit nemsokkal a halála előtt készíthettek vele, bizisten bepárásodott a szemem. Aki nem tudná Zenthe Ferenc  nemcsak a Tenkes kapitánya, hanem a Dragon flotta kapitánya is volt egy időben, szóval közűlünk való, kiváló hajósember.

Miután végeztem az antennakoaxok kötözgetésével, letelepedtem a szalonban könyvezni. Kicsit össze kellett szoruljak, de megérte. Ugyanis az asztalt "J" elfoglalta pogácsagyártásra, én a térképasztal mellett kucorogtam a kéziratcsomaggal. Viszont a pogácsa remek.

Délután beugrott a gumicsónakos Feri "J" napot köszönteni, ami ugyan tegnapelőtt volt,de ilyesmiből nem csinálunk gondot, pláne, hogy szép virágot és csokit hozott. Aztán (mondom a végén én is TV függő leszek) megnéztem egy ősrégi feketefehér magyar filmet az m2-n, gaffos(!!) hajókat mutattak háttérben a Balatonon, egész elérzékenyültem. Pogácsa, meleg, békesség, szívemnek kedves régi bugyuta film azokkal a szinészekkel, akik már gyerekkoromban is öreg szerepeket játszottak, nekem ennél több nem kell vasárnap délután a boldogsághoz.

Reggelre csak 10 fok volt idebent, kint meg olyan minusz kevés lehetett, mert a kölső hőmérőm, aminek az érzékelője a felépítmény tetején van a ponyva alatt, tehát egy kis meleget kap idebentről 0,5 fokot mutatott. Számítottam rá, hogy így lesz, mert tegnap koradélután tüzeltem be, estére elalváskor már csak 21 fok volt idebent és az intenzív szél kihúzta a meleget, félóránként csökkent egy fokot a hőmérséklet, szóval jól betakarództunk, nem is fáztam egy csöppet se, de valószinűleg "J" sem mert még mindíg alszik. Fél nyolckor  felkeltem (kicsit kényelmesebben élünk, mint a munkásszezonban)begyújtottam, már 22 fok van a szalonban, reggeli után folytatom az ismerkedést a digivevővel. Egy csomó csatornánál ilyeneket ír ki, hogy "Scramble channel" ami szószerint talán összekeveredett, zsúfolt csatornát jelent, de hát itt valami idiómáról van szó rágoogliztam. Ezt írja a szakszótár:

Reggelizés közben az ablakon kitekintve egyszercsak megindultak a parti fák és felnyögtek, csikorogtak a kikötőkötelek. Szóval tekeregni kezdett Amapola, megjött az a viharos erjű szél, amit a meteorológusok megjósoltak. Kimentem, meghúzogattam a ponyvát tartó gurtnikat, ellenőriztem a kikötőköteleket. Közben  összefutottam a pontontuningoló fiúkkal, akik nehéz feladat előtt állnak. Az a helyzet, hogy a SZENT ISTVÁN PARK II.(nevű kikötőponton) mellettünk suttyomban elsűlyedt. "J" ugyan észlelte a dolgot, de én annak tudtam be a vízfelőli oldal mélyebbre merülését, hogy a néhány napja lecsökkent víszinttől a parton felült, így a másik oldala mélyebben merül. Nos valóban ez történt, csakhogy ezek szerint volt ott egy lyuk a vízvonal felett, ugye ott rohad legjobban a hajó, ahol hol víz van, hol levegő, szóval amikor az víz alá került, szépen elkezdett becsorogni az úszótestbe a duna és a ponton, mint a kankutya amikor meglocsolja a villanyoszlopot kiemelve a partra támaszkodó végét, a másik végével elmerült egészen addig amíg a kötelei engedték. Szóval "J"-nek mint mindíg, most is igaza volt. Nos azt eszelték ki a profik, hogy azt a pontont, amire én vagyok kötve elsülyesztik a búvónyílások pereméig, összekötik a ronccsal és elkezdik kiszivattyúzni a vizet az "én" pontonomból, mire az kiemeli addig a roncsot, hogy az is szivattyúzható legyen. Elég szomorúan vakarták a fejüket a fiúk  de én igyekeztem vígasztalni őket, hogy milyen kellemes lesz hóesésben csinálni jövő héten, esetleg ha még a víz is elkezd befagyni. Mindenesetre ha kezdődik a manőver, elkötünk tőle jó messzire.

A becsület megkívánja hogy elismerjem, igazságtalan voltam a Dipol kft-vel, amikor kicikiztem, hogy nem küldtek bankszámlaszámot. Ugyanis az első, gép álta automatikusan generált rendelésfogadás legeslegalsó sorában volt egy megnyitható link, ami egy pro-forma számlát mutatott, tehát annak rendje-módja szerint tartalmazta a bankszámlaszámot, csak én az utolsó sorokkal, amik általában  reklámok, meg vírusölő figyelmeztetések úgy vagyok, mint a levélszekrénybe bedobált szórólapokkal, azokat szórom (kukába), ezeket nem olvasom. A 24 órás szállítást meg ők a vételár átutalásától értik és meg kell értsem őket, ebben a nemfizetős világban ez egy önvédelmi reflex. A pénz ma elment, ha holnap megjön a cucc egy szavam se lehet.

12:23 Most jöttem vissza a vízhordásból. Bár rozsdamentes édesvíztankjaim vannak, nem isszuk a tárolt vizet, igazából nem is tudom miért, mert az biztos, hogy sokkal tisztább, mint az a csővezeték amin otthon jön a víz, amit simán iszom a csapból. Mondjuk az otthoni víz az folyamatosan áramlik a vezetékekben, tehát talán nem tudnak benne a pangó vízben honos bacik megteremni, bár hogy mi a helyzet a víztározókban amikbe a kutak vizét betöltik, mielőtt az elosztóvezetékbe engednék, nem tudom. Szóval rendkívül takarékos módon megvesszük a legolcsóbb buborékos ásványvizet és itt a Sintexkernél akikkel jóban vagyok, van egy ivóvíztisztító berendezés, abból hozok a hajóra alkalmanként 8-10 másfélliteres palackkal. Ezt a vizet keverem 2:1 arányban az ásványvízzel. Így csak egy kicsit szénsavas, de az éppen elég. Miközben csordogált a víz a PET flakonokba, felhívott a Dipól, hogy holnap jön a cucc, szóval úgy néz ki működni fog életem első internetes vásárlása. Talán én vagyok konzervatív, de valahogy abban hiszek, hogy elmegyek a boltba, megfogdosom, megszaglászom, megrángatom, kipróbálom, kikérdezem a kereskedőt, stb. Mondjuk voltak rossz tapasztalataim. Pl. amikor a második feleségem kitette a szűrömet és új otthont kellett teremtsek gyakorlatilag romokból, a végén vettem szekrényfalat. Egy elég drága bútor volt ráadásul, minta után ment az értékesítés, kiválasztottam és lapra szerelve hozták. A könyvszekrény  ajtókat elsőre azért kellett cserélni, mert majd az összes üveg törött volt, másodszorra, meg, mert nem passzoltak a korpuszhoz. Bizonyos összeszerelő elemekből felesleg, másokból hiány volt. Bizonyára minél öregebb az ember annál több ilyesmit él meg, nem feltétlen antik maradi vénség az, aki ódzkodik a távvásárlástól, csak tapasztalt és kissé pesszimista. Az ember optimistaként születik és pesszimistaként hal meg én már közelebb vagyok  a hullaátmenethez, mint az origóhoz. Néha csábító dolgok vannak az Ebayen.  "RP" Itt a szomszédos Ausztráliában rendszeresen vásárol ott. De énnekem mindíg az jut eszembe, hogy megrendelem, kifizetem, sőt esetleg ha a tengerentúlról jön szállítással, vámmal, aztán kibontom és kiderül egy rakás szart vettem.

Visszatérve ma hem lessz deckmeló az biztos. Beretvál a szél, taszigálja a hajót, szegény Feriék a pontonokon lógnak és talán csak azért hegesztenek szakmányban, hogy a piros varrat kicsit átmelegítse fagyott kezeiket. Ezek azok a melók amiket nem lehet eléggé tisztelni. Hálát adok az Istennek, hogy nagyjából kimásztam már ezekből, de sose felejtem el, amikor az első hajómat építettem egy társaház udvarán hóesésben, amikor már nagyon fáztam és az ujjaimat se tudtam mozgatni, bementem a kazánházba és addig ültem a kazán tetején  amíg izzadni nem kezdtem, aztán menjtem vissza a hajóhoz. Vagy  pár éve az akkor még hőszigeteletlen hajón belül dolgoztam minuszban és szinte sütött a hideg fal amikor közel voltam hozzá, a decken meg, vagy korábban házépítés közben Balatonon miket fagyoskodtam össze. Ha van valamiféle statisztikai kiegyensúlyozottság az ember életében, talán kiérdemeltem azt, hogy most ilyen időben ki se dugjam az orromat a meleg hajóból. Nemrég mondta a rádió, hogy 170 km/h szelet mértek a Bakonyban, én amiben személyesen voltam az 130 volt, az Siófokon a kikötőben álló hajók felét letépte, ahol a kötél bírta ott kikötőbikákat tépett ki, csak remélni tudom, hogy nem jön ide, mert azt aligha ússzuk meg kár nélkül.

19:08 Belo írja, hogy evett fantasztikus szalontüdőt. Annyira beleette magát a gondolataimba ez a szalontüdő (és nem én ettem bele a gyomromba), hogy amikor pár napja elvillamosoztam a  https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08A film felvételi helyszine előtt (amúgy az Erzsébet királyné úton a Kolozsvári piacon lévő bádogbódé, jókat ettem ott párszor és beszélgettem a "tudományos ember" főnökkel), összefutott a számban a nyál a filmre gondolva. Le is száltam, de sajnos nem volt szalontüdő az étlapon. Mondjuk a rántott csirkemáj sültkrumplival amit helyette ettem, az se volt rossz, de hát szalontődő-zsemlegombócra voltam beindulva.

Reggel visszamentem az antennás boltba és vettem még koax toldókat meg elágazót, mert vérszemet kaptam a választéktól és a két autórádió magnót is, meg a TV-t is rendesen akarom megszerelni. Délelőtt kedves vendégünk volt, régi kolléganőm keresett meg bennünket, nagyon megörültem "ZS"-nek, még a fux tetejét is elfelejtettem becsukni, amikor éppen antennaszerelés közben megérkezett, aminek az lett a következménye, hogy beesett az eső, ami jól megeredt miközben bent az általa hozott süteményt és "TM" diópálinkáját fogyasztva beszélgettünk. Juteszembe valaki írta, hogy mi van a próbautakkal, tán már van víz a Dunában, hát lassan attól kell aggódni, hogy még itt egyhelyben a ponton végén is felülünk, annyira lement néhány nappal ezelőtt a víz, szóval csak essen az eső, mert lassan csak sár lesz köröttünk víz helyett. Holnaptól ismét csapadékos időt jósol a meteorológia, azért nyomtam ezt az antenna dolgot, egy látogató délutánra is bejelentkezett, de eltanácsoltam, mert így is, hogy ketten kűzdöttünk "J"-vel alaposan ránksötétedett mire befejeztük a mai adagot. Végleges helyén a burkolatok alatt megy végre a TV és a rádiók antennavezetéke, sőt a TV már arról is üzemel. De a debreceni cégtől megrendelt digitális antenna és vevő tényleges visszaigazolása csak ma érkezett meg, kérték a vételár átutalását, de  bankszámlaszámot nem közöltek. Nem is értem, hogy gondolják? Egy kereskedő cég utalást kér és nem közli a szükséges adatokat. Szivesen mondanám, hogy "ámátőrök" de az én vagyok. Ők a "profik". Visszakérdeztem, mert a honlapjukon ugyan van bankszámlaszám de az vagy jó, vagy nem, én pedig csak tutira utalok.

Amikor elállt az eső a víz felett egy alacsony ködtakaró jelent meg, ilyet tán még sose láttam, vagy oly régen, hogy el is felejtettem, szerencsések vagyunk, hogy ilyen természeti tünemények közt élhetünk.

Felszereltem a VHF rádió botantennáját, kihasználva a remek időt. A koaxokra ráforrasztottam a végeket, bekötöttem minden drótot, a rádiót már tavasszal a helyére csavaroztam a térképasztal alá. A kézibeszélő kábelének vége is régen kint van már a kormányállásban, csak vissza kell majd kötni rá a"kagylót", amit le kellett szedjek, hogy be tudjam húzni a sokerű kábelét az odavezető kacskaringós pályán. Ezzel a felszereléssel kell majd ügyeskedjek. Az a helyzet, hogy nem merek kint, a partól is jól látható helyre egy ilyen eszközt csak úgy felrakni. Bár a bent lévő rádió nélkül semmi értéket nem képvisel, de ezt az aki esetleg azért pajszerolja le onnan, hogy egy liter bort kapjon érte a kocsma előtt, különösebben nem érdekli. Szóval azt eszeltem ki, hogy lesz egy kis panel, amit mágnessel rögzítek a falon (mire jó egy vashajó!). Ezen a panelen lesz a rádió kézibeszélő/kezelőegysége, a horgonycsőrlő távvezérlő kapcsolója és a duda nyomógombja. Amikor áll a hajó a kikötőben, ezek feleslegesek, leveszem a falról és elrejtem. Ha indulás van, csak előkapom és rácsattintom a hátsó felépítmény homlokfalára a kormány közelébe.

Ahogy halad az idő egyre több ötletem támad, mit hova kell még bevezetékezni. Úgy tűnik sose lesz vége. Most jutott pl eszembe, hogy ezt a duda vezetéket egyszerre kellett volna behúzni az antenna koaxszal, merthogy ott lesz a helye az antenna tövében az első árbocbölcsőn. Most piszkálhatok  dróttal a koaxszal már elfoglalt csőben. Merhogy a koaxot visszahúzni már nem lehet, rajta van a ráforrasztott csatlakozó! Hehe. Szóval kitaláltam, hogy nem élhetek a cockpitban 230V AC és 12V DC dugaljak nélkül. Na ezeket is be kell vezetékezni, felszerelni. Nem tudom hány kilométer kábel, vezeték van már bent Amapolában és mennyi lesz még.