Itt az új versenyző.
Kifejezetten junior kategória, keresztben elfér a csapdában.
19:46 Két perce csattant a csapda. Újabb , hasonlóan kifejletlen példány a csapdában. A reggelit még elvittem bringázni, de megmondom őszintén megelégeltem a dolgot. Ezt holnap agyonvágom.
Ma amúgyis jelentősen csökkent az ingerküszöböm rágcsálóúgyben. Az történt, hogy lévén fogytán az édesvízkészlet, kihasználtuk a langyos időt és kigöngyölva a 100m slaugot betankoltuk a hajót. Megmondom őszintén nem rajongok ezért a munkáért. Na amíg folyt a víz elmentünk és hoztunk egy kézikocsi fát, ami a büfés Misi stégjéből maradt és neki már nem kellett. Mondom délután felvágom, újabb kétheti tüzelő megvan belőle. Na megyünk a hajóra ebédelni, "J" felkiállt, áll a víz a cockpitban! Valóban, 10-12 centi víz a padlón, szerencsére a küszöb 15 cm magas, nem folyt be a szalonba, de MINDEN elázott ami a padládákban volt, plusz a tüzifa ami ott volt, úgy egyheti adag. HOGYAZA!!! Az történt, hogy szarul csináltam meg a deck töltőnyíláshoz menő csőcsatlakozást, egészen pontosan nem tettem rá bilincset, csak rátoltam, jó szoros volt, idáig sok töltés során kitartott, most lecsúszott, így a víz nem a fenéktankokba, hanem a cockpitba folyt. Elemi hiba, nem is értem, hogy nem figyeltem oda. Mindent kipakoltunk a deckre száradni és bebújva a ládákba kinyitottam a kifolyónyílásokat, a víz kifolyt, ezután mindent amennyire lehet leszivacsolni, elpakolni éjszakára, tán holnapra kiszáradnak a dolgok. Elmondani könnyű, de ráment a délutánunk és holnap is lesz pár óra amire minden a helyére kerül, ha egyáltalán kiszárad addigra. Mert vizesen nem akarom visszarakni a padlódeszkákat, meg rá a cuccokat, kész gombafészek lenne. Szóval semmi se megy olyan egyszerűen, ahogy az ember gondolná. Pl épp nyúlkálok a metsző hideg vízben, hogy kinyissam a lefolyónyílást, ajkaim közt piros karikában 18-as szavakat mormolva, cseng a telefon. Szegény jó Antymix a kezdeti siker után másodszor kezd neki a laptopomnak, mert a végén, amikor már minden úgy tűnik, hogy jó, akkor kiderül, mégse. Nyugtatom, hogy ne hajtsa magát, és hogy borzasztó hálás vagyok neki, hogy a szarommal szúrja el a hétvégéjét. Elbúcsúzva kellemes hétvégét kíván, mit mondjak nem éppen úgy alakult, de csak magamra haragudhatok. Hibáztam és ez, kivált hajón, visszaüt. És most jönnek a rágcsálók. Egérfészket találtam a tágulási edény tetején, sok egérszarral, összerágott papírból és "J" hosszú hajszálaiból (ezeket a deckről kellett összegyűjtse, mert ott szokott fésülködni) készítve. Egér nem volt már benne, mert gondolom a patkányok elűzték (halálos ellenségek), de ezek szerint tanyázott ott. Aztán a padlódeszkák alatt napraforgóhély egy csomó. Fene tudja mennyi ideje fosztogatták a madáreledeles zacskót. Szóval elegem van a csirkefogókból! Ha belegondolok, hogy ezekből az egyívású kölykökből akár több tucatra is számíthatok, lehet, hogy több csapdára is szükségem lesz és hosszú háborúnak nézünk elébe. Azért is kell, hogy áttérjek a legyilkolásukra, mert ha továbbra is kerékpáral hurcolásznám őket távoli tájakra, a végén még indulhatnék az "IronMan"-en.
Ja és mivel magas volt a víz a cockpitban, túlfolyt a tágulási edény tömlőjének nadrágcsövén, le a gépházba, ott is áll vagy 2-3 centi víz. Ma már hozzá se nyúltam, de holnap kiszivacsolom.
