Eszkalálódik a kisemlős veszedelem. Ma reggel mindenféle tervekkel keltem, hogy felvágom a tűzifát, hogy kiszivacsolom a gépházat, hogy behordom a deckről a megszáradt holmit. Ehhez képest az éjszakai ködszitálásban a padlódeszkák vizesebbek mint amikor kiraktuk száradni, az egér meg, amit örvendeztem, hogy kiköltözött a padládában vert tanyájából, nem a fenébe a partra, hanem a hálókabinba vackolta be magáta tartalékruházat közé, vagy a kipufogócső hőszigetelő burkolatába "J" ágy alá. Az úgy kezdődött, hogy "J" valamiért hátra ment és hoz egy reklámzacskót, amiben a száraztészta volt, hogy mi van a fenekén. Nos egérszar. Elkezdtük kipakolni a holmikat onnan, rágásnyomok, egérvizelet it-ott. "J" teljesen kibukott tőle, én valahogy sztoikus nyugalommal veszem tudomásul az újabb ellenség megjelenését. Hamarosan be kellett lássam, hogy reménytelen megtalálni. Tegyük fel, hogy megpillantjuk. Akkor azonnal bebújik valahova, ahova nem tudjuk követni. A kipufogócső mentén bejut a falburkolat alatti hőszigetelésbe, ahol elérhetetlen. Megoldás? Csapda. Irány a Szögker, ott van ilyesmi. Egy-egy "agyoncsapós" típusú egér és patkánycsapdával tértem vissza. Még ebéd előtt beélesítettem "J" ágya alatt sajt csalival a kisebbiket, délután már ki is hajítottam a behatoló véres hulláját a jégre. Most ismét állnak a csapdák, egércsapda a hálókabinban sajttal, a ketreces és az agyoncsapós patkánycsapdák dióval a decken. A tegnapesti patkánykölyköt kivágtam a jégre a hajó mellé, ott nem tudott elszaladni gyorsan, mert csúszós volt az olvadó felület és a gumicsónak evezőjének végével a nyakszirtjénél eltörtem a gerincét. Egyből kinyúlt, semmi kínlódás, a második ütés áttörte a jeget és elsűlyedt a tetem. A harcsák majd hasznosítják. Háború van, megszűnt a teszefosza Chamberlaini politika rágcsálóűgyben.
21:46 No örömmel olvasom, hogy nagyjából egyetértetek a drasztikusra forduló megoldásaimmal. Nem merem elbízni magam, de egyelőre egy csapda csattanását se hallottam, pedig jócskán besötétedett. Végülis nem a vérszomj hajt, csak a területemet védelmezem. Juteszembe bár a gépházban még mindíg áll a víz, de a restanciából sikerült ledolgozni a favágást, sötétedésre láncfűrésszel felszecskáztam a deszkákat, "J" meg közben bevödrözött háromnapi adagot az immáron kiszáradt cockpitba, ezzel pótoltuk a tegnapi özönvízben eláztatott tüzelőt, ami továbbra is vizesen parkol az orrdecken. ( Eszembe jut az elmúlt kormány elmúlt hajó/vagyonadó törvénye. Érdekes lenne, ha a kiötlője úgy ránknézne, amikor a sárban caplatva vonszoljuk a fákat, vajh így képzelte el az unatkozó jachtos milliárdosokat?) A nedves padlódeszkákat is behordtuk a ponyva alá, hátha szárad valamit, mert baromira unom már, hogy a szerteszórt cuccokkal olyanok vagyunk mint egy hajléktaklanszállás.
