Szombat reggel kimentem a hajóra és csak most jöttem haza. Ha kint alszom egy nap szinte a dupláját haladok, mintha jövök-megyek. Viszont pár nap alatt hullafáradt vagyok. Az eső változatlanul minden nap esik valamennyit, de valahogy mégis kész vagyok a fenékkel. Már csak a jobboldali támaszok helyét kell bejavítsam algagátlóval, bal oldalt azzal is kész vagyok. Ma reggel már fél hatkor lakkoztam a padláda tetőket, amiket tegnap kifugáztam Sikaflexszel. 
Lehetne kicsivel szebb is, de de hát ilyen fugázást most csináltam elöször életemben, rá kellett jöjjek a fogásokra. Szégyenszemre visszasunnyogtam a műhelybe, amit otthagytam egy hónapja, mert meg nem fordult a fejemben, hogy gyakorlatilag egész májusban képtelen leszek a szabad ég alatt a decken bármit is dolgozni. Mondjuk lakkozni amúgy se lehetett volna a nyárfavirágzás miatt. Érdekes módon nem következett be amitől tartottam, hogy a fenékfestést zavarni fogja a nyárfaszösz, valahogy a talaj közelében egyszerűen nem szálingózik, tán a folyamatos esőzés is gátolja, sőt, van egy olyan érzésem, hogy tudja a rohadék, hogy ilyen időben vizesen nem szál messze a magja, tehát inkább nem érleli meg, sunyin lapul füzérekben a zárt terméstok, várva a jó időt, amikor kipattanva összeszemetelhet mindent.
Ma kifurkáltam a magnézium rúdból készített anódokat és felraktam a hajócsavar tönkcsövére, meg a kormánylapát alá. Aztán rozsdamentes anyagból csináltam egy reteszt a csigához és azt is felraktam, alaposan meghúztam a bronz anyát és lemezzel lebiztosítottam. A fotózáskor volt utóljára ilyen szép csillogó-villogó, utána azonnal lefestettem az antifouling alapozójával és ha majd nem esik az eső, lekenem azt is a kék algagátlóval, részben, hogy ne algásodjon, részben hogy kevésbbé vonzza az esetleg arra járó szinesfémgyűjtőket. A folyamatos esőnek legjobban a növények örülnek, itt amapolák láthatók minden mennyiségben.
