Amióta rendet csináltam (többször), nem találok semmit. De folytatom. Ma kipakoltam egy rakás dolgot a hajó alól. Mert kellettek az ott tárolt fák a jobboldali padláda padlójához. Kezd összeállni a láda, kihoztam a már korábban összeállított fedlapot és oldallapot a műhelyből, amit ugyan kiürítettem az átadáshoz, de néhány dolgot azért eldugtam egy sarokba. Tegnapelőtt, miközben a vasakat hegesztettem, amik a lapokat tartják, szólt a Kossuth rádió délutáni "Disputa" című műsora. Csak átabotában hallgattam, mert a hegesztőinverter elnyomja a középhullámot amikor ívet húzok, de egyszercsak felkaptam a fejem. Valami nő volt a stúdióban, aki boszorkányokról (?!!) beszélgetett fesztelenül a műsorvezetővel. Bár nem hallottam az egész műsort, mert közben dolgoztam, de úgy tűnt a boszorkányszakértő mint létező lényekről beszélt a különféle boszorkányokról!!. Ezt a magyar közszolgálati rádióban...És kapcsolják a hallgatói bizonyító erejű telefonokat! Csupa idősebb női hang. Az egyik meséli, hogy megálmodja a tragédiákat. Egyszer álmodott egy magas oszlopról és lám három napra rá szeptember 11.-én lerombolták a Word Trade Centert! Máskor is álmodott valami rosszat és lám Chilében földrengés volt. Micsoda bizonyíték! Valaki bezabál vacsorára a töltöttkáposztából és ettől nehéz álma lesz. Egy két napon belül biztos tálal a kiéhezett média valami tragédiát, csak össze kell rakni a dolgokat! Másik vénasszony olyan félbemaradt hatáltalánosos szókinccsel és mondatfűzéssel előadja, hogy annyira fel van töltve energiával, hogy csak úgy sistereg és ráz, amikor valamihez hozzáér. És se a környezetében se a rádióban nincs senki, aki megmondja neki, hogy dobja ki a műanyagszemétből húzott szálból szőtt kinai otthonkáját és nem fog statikusan feltöltődni, miközben a gumitalpú mamuszában csoszog a kerti budi és a Mónikasó közt! Megismétlem, mindez a Kossuth Rádió vasárnap délutáni műsorában! Lassan teljesen elhülyül a nemzet, olyan ostobák leszünk, mint az amarikaiak.
Bár ha jól meggondolom, velem is történnek csodálatos dolgok. Csütörtök este későn sötétben érkeztünk meg Amapolára Balatonról. Bebújtunk a hajóba és ágynak dőltünk. Reggel kilépek a deckre, meglátok egy ott heverő reklámszatyrot benne egy rendkívül értékes eszköz, amire nagy szükségem is lesz nemsokára. Se egy névjegy, se egy cetli, hogy kitől kaptam!! Szándékosan nem írom meg, miről van szó, mert bár bízom az olvasóimban, (na jó azokban akiket személyesen is megismertem) de nem szeretném, hogy esetleg olyan ékeskedjen ezekkel a tollakkal, akit nem illet. Nagyon szeretném tudni, kinek köszönhetem ezt a jelentős ajándékot! Kérem, jelentkezzen!
