Hajónapló

 Reggel még egy kicsit szemerkélt az eső, de aztán annyira megjavult az idő, hogy két réteg zománcfestéket rá tudtam tenni a csónakdarukra. Ezzel késznek nyilvánítom őket. Délután a korábban szétszakított munkásnadrágjaimat kezdtem foltozni, mert megfogadtam, hogy a vitorla és csónaktakaró varrás után addig nem rakom el a varrógépet a hátsó kabinba az ágyam alá, ameddig minden varrnivalót ki nem végzek. Nos már nagyon unom kerülgetni a cockpitban a varrógépes koffert és ez az esős idő is éppen alkalmas a ponyva alatti varrogatásra . Amúgy a hajóépítés különösen ruhapusztító foglalkozás, a sok festék és ragasztófolt csak szépséghiba, nem foglalkozom vele, viszont a térdeimen állandóan kiszakadnak a nadrágjaim. Műszálas anyag tartósabb lenne, de azt meg kihegesztem. Tavaly kaptam "J"-től egy remek könnyű, meleg pufi mellényt, na napok alatt cafatokra hegesztettem.

Vasárnap délután szoktuk megtölteni az édesvíztankokat, úgy másfélhavonta. Most pont az ebéd utáni mosogatás legeslegvégére fogyott el a négyes(az utolsó) tankból az utolsó csepp víz. Jobban kiszámítani se lehetett volna. Szóval délután víztöltés volt a program, amiről már írtam egy párszor mennyire nemszeretem meló, nem ismétlem magam. Délelőtt kihasználva a derengő napfényt, rákentem a harmadik réteg alapozó festéket a csónakdarukra, kezd pofásodni a termék. Az 1-3-as édesvíztankok tisztítónyílásait korábban kibontottam ellenőrzés céljából amikor kiürültek, most kettőt újraszigeteltem a hármast viszont elfelejtettem, ki is jött egy pár szivacstörlésnyi víz a töltéskor, ha majd lefogy ismét, meg kell csináljam. Az 1-est meg újra kell tömítsem mert gyengén, de egy csavar mellett ereszt. 

Tegnap délelőtt városbanügyintézés volt, délután felhegesztettem a darukarok tetejére a bikákat, amik a pozíció rögzítésre szolgáló kötelek bekötőpontjai (ezeket le kellett vágjam a befogáshoz amikor az ívet görbítgettük), lecsiszoltam és lefestettem két réteg alapozóval mindkettőt, ami jó döntés volt, mert éjjel elkezdett esni az eső, de mostmár nem tud rozsdásodni. Ma idebenti munka lesz, mert vagy esik, vagy éppen lóg a lába az esőnek, mert amit a legjobban utálok, hogy jól kipakolom a szerszámokat (a legkisebb munkához is rengeteg szerszám kell) és elkezd esni az eső, villámgyorsan kell elpakolni, na ehhez semmi kedvem.

10:39 Elhunyt Moldován Stefánia.   http://hirszemle.net/article/elhunyt-moldovan-stefania-operaenekes  Az  Ódry Árpád színészotthon lakója volt. "J" ott töltötte az ápológyakornoki idejét és a kedvence volt "Stefike", ő meg a művésznő kedvence. Csak "J" fésülhette meg, pedig járt be fodrász is. Azt mondják ilyenkor a fiatalok, hogy "öreg volt már" (82 éves) én meg arra gondolok, hogy "csak" 15 évvel idősebb nálam. Borongós idő borongós hangulat....

14:29 Borúra derű. De tényleg. Kieveztem a partra, legszebb reményeimet megcáfolva, hogy ebben a szezonban már nem kell többet fűteni, elég az a két vödörre való fa ami idebent van, hozzak még egy nagy vödör parkettahulladékot, meg kivigyem a Szutyokcicának a maradékot amit "J" a paprikás csirke készítésekor kivagdalt. Visszafelé éppen a sólyás fiúkkal beszélgetek, amikor ketten közelednek rámköszönve. Egyikük meg is kérdezi, hogy megismerem e? Hát nagyon hajaz egy régi jóbarátra, aki eltűnt vagy  30 éve, de nem lehet az!! De amikor mondja, hogy a tejtestvérem, akkor kiderül mégiscsak! Ő az személyesen a Felker Józsi, akivel valóban a háború után ugyanannak a kecskének a tejével tartottak bennünket életben anyáink! Akivel egy iskolába, az "Ütegbe" jártunk és akivel tizenvalahány évet dolgoztunk együtt első munkahelyünkön a Vegytervben. Ezt az örömöt!!! Tényleg olyan ő mintha a testvérem lenne és most előkerült a semmiből, illetve a messzi Baden-Wüttenbergből. Jót beszélgettünk idebent a hajón és mostmár soha többé nem fogunk kikerülni egymás látóköréből. Tán vagy egy éve írta valamelyik kommentelőm, hogy vajh mi lehet vele, hát megvan! És jól van, éli a német nyugdíjasok felelőtlen életét. Kinemsz@rja le ezek után az időjárást? Meg azt, hogy hol settenkedik a halál a kaszával?

Mindenki dolgozik valamit. A szomszédok például árbocot cibálnak. Én befejeztem nagyjából a darukarokat, csak festeni kell. Immáron feltudom emelni a kormány fölé a bocit. Ha még a "V" alakú felfüggesztést is lerövidítem egy kicsit akkor a hurka nekifekszik a daruszáraknak és még billegni se fog hullámos vízen az egész.

Szóval igaz, hogy 10 perccel elmúlt éjfél,  tehát hivatalosan már szerda van, de ez még a keddi történet, azaz az alant következő "ma" még keddet jelent. Csak vacsora után rámjött az álmosság, úgy héjastul eldőltem és most ébredtem fel. Ma nekiálltam a darukarok átalakításának, első lépcsőben becipeltük mindjkettőt a lakatosműhelybe és autogénnel melegítve egyenesítettünk az íven, ettől a vége feljebb jött. Miután visszahurcoltuk a hajóra látom ám, hogy a szomszédok szerelnek az oktatóvitorláson. Rátekintve a lobogóra, friss déli szél volt, ott egye meg a fene a munkát, én is felszerszámoztam a Mákvirágot és egész délelőtt le-föl vitorláztunk. "J" is élvezte a dolgot, bár mindenféle oktatás ellen tiltakozik, a rögeszméje, hogy a vitorlázás az én dolgom, ő úgyse tudja megtanulni, hogy mi a különbség a hátszél és a raum közt. Délután már inkább nem is jött ki a vízre, valahogy alattomosabb módon kell becsempésznem az oktatást az életünkbe, mert a direkt tanulás ellen tiltakozik. Mondjuk ezen az egyik oldalon  magas parttal, a másikon meg magas fákkal szegélyezett keskeny vízen elég macerás a vitorlázás, egyik pillanatban szélcsend és döghullámok, a másik pillanatban "kiülős" szél és mindez folyamatosan változó irányú ahogy a turbulenciában csolnakázik a dolgozó. Délután amikor egyedül élvezkedtem és minden fordulónál át kellett hemperednem lúvba egyszer fültövön is vágott a bum (aki megkérdi mi ebben az élvezet az nem érti az egészet), ennyivel jobb amikor ketten ülünk a csónakban, akkor mindenki marad a helyén, egyik az egyik, másik a másik oldalon. Igaz viszont, hogy egyedül nagyobb a sebességélmény. Namost a lényeg. A gumivirsli remekül vizsgázott! Pl hátszélben ebben a forgolódós szélben állandó a halzveszély, jópárszor átvágott minden óvatosságom ellenére a bum, miközben az enyhén tarajozó hullámok dülöngéltették a hajócskát. Ilyenkor az ember ugye ottmarad leeben, annyira gyorsan játszódik le a dolog, hogy szóba se kerülhet, hogy a másodperc törtrésze alatt valahogy átkerüljön a túloldalra. És semmi probléma. Ami mondjuk egy finndihghyben azonnali borulás lenne, az itt egy kis dőlés, az új lee oldalra, a hurka felfekszik a vízre (na jó kis vízfröccs néha a kormányos tarkójára ami ilyenkor közel kerül a hullámokhoz) és a csónak leebe dőlve bár, de biztonságosan robog tovább, aztán vagy újabb halz, vagy az ember átmászva a tuloldalra kiegyenesíti a hajót. Nagyon úgy néz ki (amit a "P" Ausztráliából meg is jósolt), hogy a hurka nem fog lekerülni a bociról soha. Addig vasalgattam a hullámokat (még a Kvassay híd alatt is átvitorláztam, na itt voltak aztán szélfordulók) amíg már a fenekem se bírta tovább a gyötrést és kikötöttem Amapola mellett. A délután további részében folytattam a darukarok végére kerülő új, a korábbi helyigényes blokkok helyetti fix csigák kialakítását. Derék jó Mákvirág leponyvázva lebeg a hajó és a part közé átfeszített kötélhez kötve, mely parti tápot (villany) tartja.

23:50 No még éppen bent vagyok a szerdában, különben ma is holnap lenne. Ma folytattam a darukarok átszabását. Ez az alapjábavéve egyszerű meló egy rakás agyalás során alakult végleges (remélem) formára. Elsőre mindenféle komplikált megoldás jut az eszembe, aztán lassan tisztul le a forma. Az is fontos tényező valamely konstrukció kialakulása során, hogy mi van a kacatosban. Merthogy kiderült, hogy a megfelelő csőből kifogytam, viszont 30X30-as vastagfalú zártszelvény még van egy arasznyi. 

Más. Felhívott a Mihalik Péter a ráckevei parti party ügyben. Úgy tűnik, hogy nem május 1-én, hanem április 30-án lesz, de miután azt mondta, hogy megírja ide a kommentek közé, még megvárom a megerősítést. Csak azért, hogy akik bejelentkeztek, hogy Amapolával jönnének számítsanak rá, hogy a tárgynapon reggel 8:00-kor indulunk innen.

 Reggel az új kerekeken szép könnyedén legurítottam a sólyán a bocit. Felvitorláztam, beleültem és a friss szélben könnyedén elhajóztam Amapola előtt. A hullámok muzsikáltak a fenéken, remek érzés volt....de nem sokáig tartott. A tegnapi viharos szél maradéka tíz perccel azután, hogy elkezdtem "felhasználni" kifoltosodott, forgolódni kezdett, majd majdnem teljesen leállt. És itt jött amire ugyan gondolhattam volna, de nem készültem fel rá, bár tenni ellene nem tudtam volna sokat. Miután a vízállás lehetővé teszi az erőműben az áramtarmelést, a víz szép lassan folyik,  épphogycsak  elsuhantam  az észak-északnyugati szél maradékával  délnek, kifogyott az "üzemanyag" viszont a sodrás vitt tovább lefelé miközben a visszakreuzoláshoz semmi szelem nem maradt. Szégyenszemre le kellett szereljek és visszaevezzek. Szóval rövid volt a mai vitorlázás. Elpakoltam a csónakban és felhúztuk Mákvirágot próbából a csónakdarukra a hajó farára, mint a mellékelt színes ábra mutatja. A képen azon túl, hogy a figyelmetlen kormányos elfelejtette a svertet kihúzni kiszedés előtt, az is látható, hogy súlyos bajaim vannak a férőhellyel. Miután így felhurkásítottam a borjút, épp annyival lett szélesebb, hogy nem fér el a kormány fejétől. Fölé kéne húzni, de ahhoz pillanatnyilag nincs elég magasság. Szóval át kell alakítsam a darukarok végét. Mondjuk nem egy hatalmas probléma, számítottam is rá, holnap belevágok. (a sikítóval a darukarokba)

 Egész nap viharos szél fújt, nem gondolom, hogy épp ez lenne a legalkalmasabb Mákvirág kipróbálására, még a partra való kievezés is nehézkes volt. Lehűlt a levegő, +7 fok volt amikor a legmagasabb volt a hőmérséklet. De hát nekünk ez semmi. A horgonyaink, köteleink jól fognak, begyújtottam a kályhába és pihenőnapot tartottam. Végülis Húsvét vasárnap van. Kata lányom és barátja Geri ebédeltek nálunk, sokat beszélgettünk, jó volt "apának" lenni egy kicsit. Estére ismét beborult, lehet visszajön az eső ami előző éjjel is esett, reggel vagy 10 liternyi vizet mertem ki a gumicsónakból.  Napnyugtával  egészen drámai volt a látvány, a szinte teljesen fekete égbolt nyugaton egy keskeny tündöklően fényes csíkban meghasadt. Bent a városban ilyet soha nem látni, hiányzik hozzá a tér. Megpróbáltam lefényképezni, de az erős széltől felkorbácsolt hullámzás okozta hajómozgás miatt csak hitvány, életlen képét tudom megmutatni a lélegzetelállítóan szép látványnak.

Minden olvasómnak áldott békés Húsvétot kívánok! Nekünk az lesz. Délelőtt bár még szép volt az idő és nagyon kiakartam már próbálni Mákvirágot "felhurkásítva" hogy fekszik a vízen, de amire végeztem  a reggeli matatással látszott, hogy ez csalóka, bejön a meteorológusok jóslata, romlik az idő. Nem túl sokára el is kezdett szemerkélni az eső. A cockpitban kifejtettük "J"-vel a régi Soling orvitorlából az élkötelet, ez pont méretes Mákvirághoz, ez lett a vitorlafelhúzó. Mindig azt akarom mondani, hogy grószfall, de hát ezen a hajón csak egy vitorla van, és ráadásul nem is valami "grósz". Itt kérem semmi nem vész kárba, mindent felhasználok. Talán már meséltem, ezt a Soling fockot (a hozzá tartozó grósszal együtt), amiből most az élkötelet kifejtettük még tengerész koromban vettem használtan a John Albrechtsontól személyesen, aki az Elvström vitorlákat szabta-varrta (amúgy maga is olimpiai bajnok volt ahogy most meggoogliztam, sajnos meghalt már szegény). Albrechtson egy gyönyörű faházban lakott egy sokadik öblének partján  a tengernek, egyik oldalon autóval megközelíthetően, "természetesen" erdő mellett, másik oldalon saját stég vitorlásokkal. A földszint egészében vitorlaszabó műhely. Szóval ahogy kell! No szóval, az első vitorlák amit a Tengerész nevű saját építésű 25-ös jollémra felhúztam ezek voltak. A  '83-as szezont ezzel versenyeztem végig. KATASZTRÓFÁLIS eredménnyel. Nincs rá szó mennyire porig aláztak a versenytársak. Ehhez a tapasztalatlanságomon kívül az járult hozzá legfőképpen, hogy az egész szezonban ilyen 1-2-es és az alatti szelek fújtak. Az ellenfelek meg Star grószt és Dragon génuát húztak fel, azaz vagy 20%-al nagyobb vitorlát, mint amit én. Ha legalább egy erős szeles futam lett volna! De nem volt egy se. A Földvár-Keszthely verseny úgy nézett ki, hogy befutottak a Martin Janóék olyan  délután, elmentek enni-inni, aztán békésen elaludtak (kijózanodtak), felébredtek és kipihenten mosolyogva elnéző derűvel nézték ahogy a lenyugvó napfénynél főttrákká aszalódva befutottunk a Tengerésszel. Mit mondjak nagyjából az osztály hülyéjeként könyveltettem el, nagyon nagyot kellett köszönjek, hogy egyáltalán visszaköszönjenek. Aztán jött a tél és összekapartam egy kis pénzt egy használt Star grószra, meg arra a génuára aminek a történetét már elmeséltem, amiből most a Mákvirág takarója készült. Úgy kezdődött, hogy a szezonnyitón megvertem vele a teljes 25-ös mezőnyt, közte a Kenedi Pistát aki előző évben nulla ponttal nyerte a Magyar Bajnokságot. Nagyjából elkezdtek visszaköszönni, de a tekinteteken látszott, hogy ez azért biztos, hogy valami rendellenes dolog...nem úgy van az! És jöttek a versenyek sorra és a további jó eredmények. A csúcs a Balaton Kupa és egyéb trófeák elnyerése volt, a vitorlásbálon már zsúrkocsival mentem a díjakért annyit kaptam. És elérkezett az is, hogy olyanok akiket nem is ismertem ELŐRE köszöntek. Hogy amikor a Mihálkovics második napján a befutó után utolért a Hárpiával a nagy Izsák Szabolcs (Isten nyugtassa) akkor megkérdezte "Mitől vagy ilyen piszok gyors?" No rég volt, mára már csak pár szétbontani való vitorla nyomán emlékszem minderre..... de nagyon jó visszaemlékezni...

Beadtam a derekam. Sokáig ellenálltam a Facebooknak. Mindig azt mondtam, elég nekem a neten való kapcsolattartáshoz az email címem, meg ez a blog, mi a fenének, hogy mindenki rám akadjon aki csak éppen úgy bejelöl ismerősnek, mert egyszer találkoztunk az életben. De nemrég egy régenvolt, a Balatonba fulladt jóbarát lánya talált rám, akinek másképpen nem tudtam válaszolni, csak a facebookon (a fiataloknak úgy tűnik már természetes, hogy aki számít az ott van), hát én is beregisztráltam. Illetve egészen pontosan valamilyen rejtélyes okból már ott voltam, bár nem emlékszem, hogy valaha bekéredzkedtem volna, most csak azt kellett mondanom, hogy elfelejtettem a jelszavam és új jelszóval bejelentkezve máris válaszolni tudtam a Papanek Áka lányának. No ettől aztán elkezdtek dőlni a meghívók, meg a többi javasolt ismerősök. Énnekem eddig ez nem hiányzott, de mostmár benne vagyok, én csak azt jelölöm be akivel valóban közeli kapcsolatban voltam, főleg balatoni vitorlázókat, extengerészeket, de nem akarok senkinek betolakodni a belső szférájába.

Ma délelőtt még elég szép idő volt, berobogóztam a városba hazavinni és otthonról elhozni szennyest, tisztát, ne kelljen szegény "J"-nek annyit cipelni, de hiába, most jött meg és akkora motyót hozott a banyatankjában, hogy megbillent tőle Amapola. Mondom, a hajózás=80%cuccolás. Délután a szemerkélő esőben a cockpitban a ponyva alatt varrtam a Mákvirág takaró ponyvájára a meghosszabbított füleket, mert a felpróbálás után rövidnek ítéltem az első változatot. A meteorológia változatlanul mondja a rossz időt, tegnap még reméltem, hogy tévednek, de alakul a jóslatuk, ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a húsvét hétfői bográcsozásból nem lesz semmi.

 Lecsiszoltam a tegnap összeragasztott késtartót és a tűző napon ráraktam négy réteg lakkot. Olyan gyorsan száradt, hogy estére már használatba is került. A mikrohullámú sütő oldalára fogom felragasztani tépőzárral. A szabadtéri képen látható, hogy a lakkos doboz fejre van állítva. Ha így tárolom a csónaklakkot akkor nem bőrösödik be a teteje. Illetve biztos bebőrösödik, de amikor megfordítva kinyitom a bőr alul marad.

Gyönyörű idő volt ma, szinte hihetetlen amit a meteorológusok ígérnek, hogy Húsvétra visszajön a tél. A természet gyorsan mutatja a tavasz jeleit. Az utálatos nyárfa a parton hamarosan beborít minket fehér hópelyhekkel, mert már fürtökben lóg rajta a terméskezdemény. A tőkésrécék kissé megfogyatkoztak, alighanem a tojók (és tán a gácsérok is?) többsége fészkén ül, csak az éretlen ifjúság csatázik a bedobált kenyérdarabokért. "J" már alig várja, hogy megjelenjenek az aprócska pehelygombóc kiskacsák. A vízen érdekes csata dúl. Azt kell mondjam a területvédelem még a falatokért való harcot is megelőzi. Nemegyszer a vízen úszó kenyérdarabkákon átgázolva, azzal mitsem törődve űzik egymást gácsérok és tojók, mindegyik csak a saját párjával szolidáris, a másiknak mindkét nembeli példányát igyekszik elűzni a táplálékszerző hely környékéről. Mert az kacsakörökben közismert, hogy Amapola mellett van a svédasztal, amint megjelenik valamelyikünk a decken hanyatt-homlok rohannak a látótávolságban lévők, hangos hápogással követelve a jussukat. Van egy pár, ami éjjel nappal a hajó közelében van, a többiek elmászkálnak, de ezek kiválasztották lakhelynek azt a kis rezervátumot ahova az első fatörzset még a parti party alkalmával húztuk a part mellé és azóta még több úszó rönköt, ágasbogas fát odakötöztem, innen pár méterről ugranak azonnal az etetéshez. Miután ők a terület gazdái, ők a legagresszívebbek a jövevényekkel szemben, akik valamelyest ezt elismerni is látszanak. A nagy csatázás közepette sem vész kárba semmi, a télen teljesen láthatatlan apróhalak is megjelentek, falkában habzsolják a "kacsaeledelt", továbbá időnként lecsap egy-egy dolmányos varjú és a veszekedő récék orra előtt kikapja a kenyeret a vízből és a parti fákon fogyasztja el. Szóval a természet teljes tavaszi valójában bontakozik ki a szemünk előtt, ami bennünket valami nagy nyugalommal és békével tölt el. Akarom mondani töltene, ha....Ha nem lenne ez a csodálatos közmunkaprogram amit pártunk és kormányunk a foglalkoztatási statisztika javítására kiötlött. Ma kinézve a partra megint látom, hogy mozgatták az asztalomat odakint. Kievezek, hát az asztal azért kellett valamelyiknek, hogy leszedje ráállva azt a drótkötelet, amin a bogrács szokott lógni. A fene egye meg ezt az állandó lopkodást! Jól felpaprikáztam magam, különösen, hogy látom a parton ott heverésznek a fűben a naplopók. Az a helyzet, hogy mondjuk annyit csinálnak tucatnyian egy hét alatt, mint egy szorgalmas kertész egy nap alatt, de ennek sincs semmi értelme, mert ma pl az volt vagy hatuknak a napi teljesítménye, hogy egy bimbózó bokrot a karos ollóval cafatokra vágtak a tövéig. No szóval kinézve látom ám, hogy a két napozó sebesen bekuporodik a sólyacsőrlő mögé, mert valamelyik főnök közeledik az úton. Utólag belátom, hogy nem kellett volna, hisz igazodnom kellene a nemzeti egységhez, pofát befogni, szemet becsukni, disznóságot nem észrevenni, csak a saját dolgommal törődni, ha mást ütnek nem odanézni, de nem tudok napirendre térni disznóságokon, kikiabáltam hát a partra, hogy ott lapulnak a csőrlő mögött az emberek ha őt keresik netán. Nota bene a dologra csak a két sunnyogó reagált, az egyik mindjárt meg is jegyezte ordítva, hogy anyám a testével kereste a pénzt és nekem meg szétveri a pofámat merjek csak kijönni. Nos ezen ne múljon! "J" ugyan könyörgött, hogy ne menjek, de elöntötte az agyamat az adrenalin, ez volt a második hiba és csónakba ugrottam, hogy szembenézzek a disznóval. Kifelé evezve azért felmértem, hogy legalább kétszer annyi idős vagyok mint a szarházi és kb 30 kilóval könnyebb, ezért a tutajon lévő husángot kézbe kapva mentem a "kollégái" közé visszahúzódott embernek látszó tárgy felé, aki egy kapával kezdett el hadonászni (mégiscsak jó, hogy az adófizetők pénzéből kapnak szerszámokat). Nem túl nyugodt hangon rákérdeztem, hogy is van ezzel az anyázással, mit is merészel amikor én ledolgoztam egy életet ő meg itt lopja a napot és a pénzt, miközben a kapát a fustéllyal hárítottam, és a végével tartottam a távolságot a  hátrányos helyzetű bordái és magam közt, amitől elkezdett visszavonulni és csak felém köpködéssel fejezte ki a véleményét. Nem tudom hogyan folytatódott volna a dolog amikor is megérkeztek a gumicsónakos Feriék akiket "J" riasztott telefonon, ezzel jelentős erőfölényre tettem szert, amitől a frontok eltávolodtak és a csatazaj is elcsitult. Úgy ahogy voltam karóval a kezemben felmentem "S" úr irodájába, aki itt az operatív főnök, de még nekem kellett őt vigasztalni, mert úgy tűnik  ezt a szemétnépet ide internálták, a pénzü(n)kért gyakorlatilag csak megjelenni kötelesek, munkára bírni őket senki nem tudja, lopniuk nagyjából szabad. Miután kifújtam a mérgemet, visszamentem a tetthelyre azzal a szándékkal, hogy emberi hangon megpróbálok valamiféle párbeszédet ezzel az emberrel, hátha ki tudunk békülni, de már nem találtam.  A többiek szerint elment csapatot gyűjteni azzal fenyegetőzve, hogy visszatérve itt kő kövön nem marad, egyelőre nem tért(ek) vissza, lehet, hogy fegyverkeznem kell? Mert ha a hajóhoz nyúlni próbálnak itt vér fog folyni azt garantálom. 

 Délelőtt átbicikliztünk a szomszédos ÁBKSz telephelyen (valahavolt árvíz és belvívédelmi készenléti szolgálat) működő tojásnagykerbe és vettünk egy tálca tojást tekintettel az elkövetkező Húsvétra. Aztán a Tescoból hoztunk egy adag élelmiszert, főleg zöldséget, gyümölcsöt. Délután folytattam a tegnap megkezdett konyhai késtartó készítést. A dolog elég régóta aktuális, még a parton volt Amapola amikor megígértem "J"-nek, hogy a konyhakéseinek csinálok egy korrekt falra szerelt késtartót, ne kelljen folyton a zsúfolt fiókban kotorászni utánuk. Nos most nekiálltam kifaragni egy maradék vörösfenyő deszkából, holnap készen is lesz ha nem lesz eső odakint, merthogy ez is deckmunka.

Amúgy képtelenek voltunk kivárni a Húsvétot a sonka-tojás menüvel, már második napja ezt esszük vacsorára, de hát ellen lehet ennek állni? Merthogy ezzel a sonkával tért haza pár napja "J" a piacon jártából. Most kint lóg a cockpitban és időnként lekanyarít belőle a drágám egy darabot és beteszi a fazékba.

No íme Mákvirág alulról, felülről, kipárnázott háttámaszokkal, natúrban és gumiúszóval, két kerékkel és négy kerékkel, ponyva nélkül és ponyvázva, teljes a szortiment (jó ez a szó ide?). Ja és Szutyokcica is átjött a másik műhelyből leellenőrizni, hogy a nagyjából vele egyidős alkotás milyen eredménnyel fejeződött be. Még az asztalra is felmászott, hogy jobban lássa, de belemászni összekoszolni a koszos tappancsaival a szép tiszta festést már nem engedtem. De nem tűnt sértődöttnek.

Tegnap hazaérkezett a Kisember, ma meg is látogattak bennünket, Deni kutyával az élen "aki" amint meglátott vigyorogva rohant a karjaimba. Kicsit macerás volt kivinni a hajóra, de megoldottuk, ahol a szokásos otthonossággal mozgott, szemmel láthatóan semmit nem felejtett el azóta, hogy itt vendégeskedett.

 Hehe. Lenni nagy meglepetés, mint a maláj erőművész mondá José pincérnek Penangban (én az M/S "Budapesttel" és a"Petőfivel" jártam ott néhányszor, ónt és pálmaolajat hoztunk Európába) a Honolulu Star fedélzetén, mielőtt a  balkezes pofont kapta volna. (nem Rejtő fanok googlizzanak utána) Merthogy nem a festék folyt meg a szórás folyamán. Azt jól csináltam. Ez akkor derült ki, amikor megpróbáltam a folyásnyomokat csiszolással eltüntetni. Kiderült, hogy alatta az epoxigyanta folyt meg amikor felkentem, csak miután színtelen volt és a mesterségesen gyengén megvilágított téli műhelysátorban kentem, nem láttam ahol megfolyt a gyanta. Sőt később napvilágon se mutatta magát, mivel átlátszó. De miután most lefújtam fényes feketére, ami a legkényesebb szín, ez minden hibát kihozott. Amennyire tudtam kijavítottam, ha meg valaki nagyon keresi a hibát a festésemben legfeljebb belököm a vízbe. Ezennel a Mákvirág projektet befejezettnek nyilvánítom. Majd holnap lesz fénykép.

 Nagyon szomorú, hogy a pártpolitika, a pártfegyelem, a hatalomért való küzdelem, a hatalom mindenáron való megtartása minden mást, többek közt tisztességet, becsületet, igazságot, szabadságot felülír. Hogy az, hogy valaki a feketére rámondja hogy fehér, az nem hazugság, hanem " kommunikációs technika". Hogy a lopás az simán tisztességnek kommunikálható, amennyiben a nyáj érdeke úgy kívánja. Most éppen egy ritka tisztességes embert fognak pártfegyelmi elé állítani, mert nem állt be a főnöke mögé sumákolni. http://kdnp.hu/news/budapesti-elnok-nyilatkozatai-nem-tukrozik-part-egeszenek-velemenyet Nem tudom mi lesz az eljárás vége, de a módszer ismerős. Rákosi Mátyás idejében követte el néhány becsületes kommunista, hogy szót emelt a "baloldali elhajlások" (később amikor már "kiegyenesítették" a rendszert így nevezték a személyi kultuszt) ellen. Pártfegyelmi indult ellenük.  Akinek szerencséje volt megúszta azzal, hogy"önkritika gyakorlására" kényszerítették. Esetleg kizárták a pártból. Esetleg bebörtönözték. Esetleg kivégezték. Most még puha a diktatúra (ez a neobolsevik rendszer most pont fordítva van mint az előző, az kemény diktatúrával kezdődött és fokozatosan puhult fel, a mostani egész lágy még, de keményedik mint a mellékelt példa igazolja, aztán ahogy minden pozícióban bent lesznek a káderek jön az, hogy kinek milyen a származása, kinek a gyereke nem mehet egyetemre és ki lesz kitelepítve) Szalma Botond még legfeljebb kizárást kockáztat. Mert amennyit én tudok róla az alapján "megköpködni magát" (anyám nevezte így azokat akik az akkori rendszeres újsághírek szerint "önkritikát gyakoroltak") nem lesz hajlandó. 

Amiben nem vagyok jó az úgy tűnik a festékszórás. Ecsettel jó vagyok, de nagyon szépre akartam csinálni a Mákvirág fenekét, ezért hangyaszorgalommal kitakartam amit kellett és lefújtam feketére, hogy olyan legyen mint Amapola. Hát....megfolyt jópár helyen, akárhogy is próbálkoztam elkerülni, szakaszosan fújni, sok rétegben, egyszerre csak vékonyan...szóval ez is egy szakma. Nem tudom az autófényezők hogy csinálják, hát én még messze vagyok attól a színvonaltól. Holnap megpróbálom némi vízbecsiszolással javítani. Viszont belül szépen megszáradt a szürke. Azt ecseteltem, az szép lett. Hogy is van? Járt utat járatlanért el ne hagyj! De mi lesz akkor a fejlődéssel?

 Befestettem szép nagyonvilágosszürkére a boci belsejét, a felső palánksort meg kívülről fehérre fújtam. A festés nem tartott sokáig, csak a maszkolószalaggal és fóliával való kitakarása a festeni nem kívánt részeknek vett el sok időt. Remélem holnapra megszárad. A külső fehérrel nincs baj, az akril, amire a másik oldallal végeztem az egyik  már meg is száradt, de a szürke az egy, a két éve elköltözött asztalosok által otthagyott valami osztrák műgyantaalapú emailfesték, szépen terült minden hígítás nélkül (ez volt eleve gyanús, a festékek az idő haladtával sűrűsödnek), két rétegben jól is takar, de ha bedöglött az idők folyamán és nem szikkad rendesen, hanem örökre ragacsos marad nagy bajban leszek. Holnapra kiderül.

 Remélem "átugrottam az árkot", ahogy anyám szokta mondani amikor kilábaltam valamiféle betegségből. A fene tudja mi volt ez, de egész jól megy a járkálás, a fájdalom a combforgómban szinte teljesen megszűnt lázam nem mértem, de biztos nincs. Mondjuk nem vagyok még valami nagy erőben, tehát a szervezetem valami kórral biztos megküzdött, mert egész kevés teszveszmunkától is remegett ma délután kezem-lábam, éhséérzet ellenére sincs étvágyam, de a tegnaphoz képest azért jelentősen jobban érzem magam. Holnapra csónakfestést tervezek, az talán nem lesz megerőltető, merthogy már a ma délelőtti fekvéstől is "munkahiányom" van.

Ma megint volt balhé, a terepet felderítő kényszermunkások a parton felkarikázott kikötő drótköteleket kezdték bolygatni, de kiplankolta és elkergette őket a sólyán dolgozó "K" . Később visszaszivárogtak nagyobb erőkkel, de akkor már mi is többen voltunk, a kisfőnökük azt kérte, ha meglátjuk őket lopni, fényképezzük le, hogy legyen bizonyíték, de én megnyugtattam őket (mármint a tolvabandát), hogy ne aggódjanak, nem lesz kép, simán belevágom a vasvillát abba amelyiket elérem.

Napok óta viharos szél fúj, ma reggelre különösen beerősödött. Ez azért rossz nekem, mert túl azon, hogy tép, szaggat mindent, rángatja a hajót, szóval idegesítő, a decken való munkavégzést nagyon megnehezíti. Egyszerűen nem tudok a munkára koncentrálni, amikor belefúj a szél a fülembe, ráfagy a kezem a szerszámra, valahogy a gondolatokat is kifújja a fejemből. Pedig miután kifogytam a parti műhelylehetőségekből a hajón kell dolgozzak és ezzel a kerekes projekttel nem férek be a fuxban lévő hajóműhelybe. A szikrázó napsütésben amúgy remekül lehetne dolgozni, erre is számítottam amikor a műhelybérletem lejártát odakint időzítettem, de ez a makacs szélvihar keresztebe tesz mostanság. Azért próbálkoztam, eljutottam az eszköz  csóakgörgető funkciójának majdnem teljes befejezéséig, műhelyben működik, terepen se lesz gond vele, már csak felületkezelni kell. Jön a bicikliutánfutó funkció kialakítása, na ebben hátráltat az időjárás.

Tegnapelőtt tartoztam az ördögnek egy úttal. Már anno megmondtam, hogy nem kellene elmenni a tüdőszűrésre, a vízen élünk jó levegőn, fertőzésmentes környezetben, nem dohányzunk, stb. de "J" addig erősködött amíg csak elmentem vele. No nemrég kaptam egy levelet, hogy menjek felülvizsgálásra, de előtte egyeztessek telefonon időpontot. Megintcsak ellenkeztem volna, de "J" rámparancsolt, szóval telefonáltam, egyeztettem, elmentem, a megadott időpont előtt fél órával ott voltam...12-en voltak előttem. Leültem, majd később felálltam sorbaállni, mert a magyar ember márcsak olyan, hogy hiába jött 23.-iknak akkor is odaáll az ablakhoz elsőnek, mert feltételezi, hogy akik ott ücsörögnek a padokon csak pihenni tértek be a rendelőbe. Vártam egy órát, akkor kijön a nő, hogy már csak hármat(!!!) tud bejegyezni, mert a doktornőnek hatkor el kell mennie. Előttem egy ember elkezdett dühöngeni, hogy most van itt negyedszer megbeszélt időpontra, más azért sírt, hogy neki csak oxigént kellene receptre felírni, mert otthon döglődik a hozzátartozója, na őt még fogadták, én csak annyit kérdeztem, hogy ha ez így van, akkor miért nem szóltak egy órával ezelőtt, nem vártam volna feleslegesen (arról nem is beszéltem, hogy a telefonban is mondhatták volna, mert akkor nem jövök ide), a válasz az volt, hogy "nem lehetett tudni, hogy a doktornőnek el kell mennie" (gondolom épp állásinterjúra megy Angliába). A lényeg, sarkonfordultam és az életbe nem megyek többet se tüdőszűrésre, se kontrollra. Tudom az összes ellenvéleményt, az én érdekem, meg hát erre telik az egésszégügynek, de nem megy ki a fejemből, hogy a politikai elitnek van már külön kórháza, rendelőintézete, fogászata, mi meg le vagyunk sz@rva. Ez a rendszer ugyanúgy nem működik mint a demokrácia, a jogállam. Papíron van, gyakorlatban nulla.

Szóval átmeneti javulás után a rossz hangulatom visszatért amit különösen erősít az, hogy a jobb combforgóm tegnap elkezdett fájni, szokás szerint nem foglalkoztam vele, de mára annyira beerősödött, hogy a lágyékomba is beleszurkál, nehezemre esik lépni is, biztos a tüdőrák lekúszott a seggembe, amúgyis holtfáradt vagyok lefekszem aludni, szép napot mindenkinek!

20:37 Megvan mitől vagyok fáradt. Egyből elaludtam amint elheveredtem, de felébredve  olyan koradélután, érzem, hogy több ez sima fáradtságnál. Bedugok egy lázmérőt 37,5. Szóval úgy tűnik a tüdőgyógyászaton az egy órás egymás nyakába lihegésben sikerült elcsípnem egy kis influenzát. Mégse mentem teljesen eredmény nélkül orvoshoz. Ráadásul "J" mondja, hogy a parti vasláda (amiből nemrég ellopták a kukta fazekat meg a rozsdamentes tálcát) tetejéről már megint lelökték az asztalt. Felöltöztem és kieveztem a partra (majd elvitt a viharos szél amikor keresztbe kapott), szerencsére a lakatpántba belehajtott és meghúzott 10-es imbuszcsavarról kézzel nem bírta lehajtani az anyát a tolvaj, de begyűjtötte a bográcsozás, parti sütésfőzés ott lévő többi kellékét a 2-es vaslemez platnit, meg az alátámasztó vasakat. Az se kérdés többé hogy viszik ki a portán a nemzetközi könyökméretnél (fiatalok számára a Kádár rendszerben ez volt a gyárbóllopás mértékegysége) nagyobb darabokat, jelen esetben a vaslemezt, azt mondja a portás, hogy autóval is szabad volt bejönniük vasat gyűjteni, valami különös okból a hátrányos helyzetűek megsegítési programja keretében. Ez a vasláda úgy vonzza őket mint a mágnes, alighanem rejtett kincseket sejtenek még benne, bár csak az van benne amit a korábbi tolvaj bent hagyott, de ezt az újabb kényszermunkára idevezényeltek nem tudhatják. Felmentem az irodába, hogy jelentsem a dolgot az illetékesnek, de már nem volt bent, így a szakaszmérnökség vezetőjének "K"-nak panaszkodtam el a dolgot, de az az igazság, hogy nem akartam még az én nyavalyámmal is szomorítani, elég neki az ő keresztje. Elmondta, hogy a közmunkaprogram keretében 800 embert kell foglalkoztasson az I.-es szakasz. Ebből jelenleg 500 van még csak munkában, itt a telepen úgy 30-an lehetnek. A Vízügy nem válogathat, a munkaügyi központ azt küldi ide aki már senkinek nem kell. Ezek az emberek néhány üdítő kivételtől eltekintve semmihez nem értenek, a munka az egésznapos lapátra támaszkodásból, napon sütkérezésből áll, arra nincs ember, hogy jelentős létszámmal ellenőrizze is, hogy mit végeznek, de amúgy se nagyon van mit csinálniuk, a felszerszámozottságuk és szakértelmük az egyiptomi piramisépítőknek a töredéke lehet. Egyszer megfigyeltem többszöri arrajártamban egy embert aki egy nap olyan 5 négyzetméternyi gazt húzogatott ki kézzel. Az egy olyan irodai asztal mellett kitalált dolog, hogy majd dologra lehet szoktatni olyanokat akik semmihez se értenek, semmit csinálni nem akarnak és semmi szerszámot nem lehet a kezükbe adni mert tönkreteszik. Még ha értelmes feladattal el lehetne látni őket. De az hogy egy nap alatt kiásnak egy gödröt és  elültetnek egy vadon talált diófa magoncot (gondolom arra nincs pénz, hogy nemes oltványt vásároljon a Vízügy), szóval eddig itt volt, most meg már amott...én nem látom értelmét. De hát én már öreg vagyok, a zseniális fiatalok akik most irányítják az országot biztos jobban tudják. Szóval elnézést kértem "K"-tól, hogy háborgattam, az én gondom az övéhez képest semmi. De ha elkapom valamelyiket amelyik a ládámat kerülgeti el fogom verni.

 Hálistennek megvan ez a Rakonczay gyerek. Ma reggel össze is kaptam a Fialával (meg is írtam neki, hogy annyira felbosszantott, hogy most jópár hétig büntiben lesz, nem telefonálok be műsorba egy darabig), mert ő fanyalgott a dolgon, hogy a Viki hogyhogy nem várja a parton, szóval azt sejttette, hogy ez alighanem valami sunyi reklámfogás. Nem érti szegény szárazföldi patkány, hogy átevezni az Atlantit az nem olyan, mint menetrendi géppel megérkezni a túlpartra. Hova menjen az a szegény lány és főleg miből, amikor sejteni se nagyon lehet, hogy a Gábor hol fog végülis kikötni és mikor, mert párszáz mérföld és jópár hét lehet a szórás érkezésben. 

Ma elrobogóztam a NOVIÁhoz, mert Abraxas azt írta, hogy van nekik UV álló gyantájuk, ami az ALVINPLASTNAK elfogyott. Gyanús volt nekem a dolog, mert egy egyszerű kérdésből kiderült a fiúknak fogalmuk sincs a NOVIÁNál, hogy mit árulnak, de megbíztam az infoban, ami hiba volt, mert kiderült, hogy ez az MR3010-es gyanta az MH3120-as edzővel közönséges laminálógyanta, nem UV álló. Mindegy elfogy majd ragasztónak. Délután folytattam a bicikliutánfutó-bevásárlókocsi-csónaksólyakocsi projektet, ami a folyamatos agyalás nyomán eszkalálódik. Terveim szerint használaton kívül a kocsi platója étkezőasztal lesz a cockpitban. Tehát mostantól az eszköz neve asztal-sólyakocsi-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó. Esetleg bevásáróasztalbiciklisólyakocsi. Vagy bevásárlósólyaasztalkocsi.  A nagy kérdés, hogy meg tudom e csinálni úgy, hogy minden funkciójában tökéletes legyen. Megpróbálom elkerülni az "öszvérek" (így hívtuk tengerész koromban azokat az akkor újdonságszámba menő "brejzliket" amik lemezjátszó, magnó, rádió funkciót ötvöztek egy dobozban) azon rossz tulajdonságát, hogy minden funkcióban olyanok "mintha", de egyikben se olyan jók, mint a csak erre a funkcióra kihegyezett eszközök. Ezeket az apró kihívásokat szeretem.

23:35 Mai ajánlatom:https://www.youtube.com/watch?v=LLHPBo0FmhU Tegye fel a kezét aki ilyen mellzongorát látott valaha! Mert én még soha.

Fantasztikus mennyire más úgy dolgozni, hogy az ember keze nincs könyékig begipszelve!  A bal kezem olyan 98%-os, szóval megy a munka mint a szél. Tegnap a kikanyarított és megvastagított hátsó padot leszegélyeztem egy rétegelt lemez csíkkal. Hogy meg tudjam görbíteni beirdaltam félvastagságig, így hagyta magát behajtani a 6,5mm vastag anyag a kanyarba. Ma  a maradék epoxim utolsó cseppjeivel lekentem, gyakorlatilag ezt az UV álló edzővel kevert gyantát hígítva úgy használom, mint a lakkot. Ez a kb 6cm széles szegély kényelmes háttámaszt ad a fenékben ücsörögve, különösen, hogy Polifoammal be fogom borítani. A pad meg éppen elég a 19 cm-es szélességével középen egy nem túl terjedelmes fenéknek ( a mieink ilyenek). Ma jelentős előrehaladást tettem a kombinált csónakkocsi-bevásárlókocsi-bicikliutánfutó kialakításában, sőt a kisemnber bejelentkezett, hogy Denikutya bicikliutánfutón szállító is legyen, na szóval ez a projekt is alakul. Nem győzök ujjongani, hogy mennyire jó két kézzel dolgozni. Visszahordtam minden szerszámot a külső műhelyből, ahova egy hétvégére kéredzkedtem be vitorlát varrni és hát két hétig bitoroltam ott a helyet. Örökös meglepetéssel tölt el, hogy mennyi szerszámot kell állandóan ki-be hurcolni a legegyszerűbb dolgok megoldásához is. Most is megtöltött két kanyart a csónakkal amire varró-, fúró-, kétféle csiszoló-, dekopírfűrész gépek, egy rakás szorító, kéziszerszám, vitorlazsák bent volt a hajón. A múltkor megemlítettem a gumicsónakos Feri előtt, hogy a hajózás 90%-ban cuccolás, azonnal rávágta, hogy a búvárkodás is ilyen (ő búvár is és egyszer megemelgettem a palackjait, na mit mondjak legalább olyan sz@r mint az akkumulátorcipelés) és ha jól belegondolok a sárkányrepülés is, szóval minden amivel idáig próbálkoztam. Volt egy tengerészkollégám a "Z" rádióskambuzer, akinek a civil foglalkozása kárpitos volt, ő úgy választott szakmát (ritka lusta ember volt), hogy megnézte ki az aki a ,legkisebb szerszámosládát cipeli. Víz-, gáz-, villanyszerelő kiesett az első rostán, de egyszer meglátta a színházban ahol valamit semmittett a műszakban a kárpitost, aki egy kis dobozkában vitte a tűt cérnát, na így lett kárpitos.

Hát kész a "virsli" végleges rögzítése. Nagyon masszív és egyszerű. Ezt a kikanyargatott dörzsléc tette lehetővé. Ez a gurtnis, megoldás annyira megtetszett, hogy alighanem az evezővillák is ilyesféle módon lesznek rögzítve. Aztán kivágtam a hátsó padot, ahogy pár napja a próbavitorlázás után említettem, hogy több helyem legyen mozogni a fenékben ülve. A "márkajel" áldozatul esett a kivágásnak. A svert fogantyúját már pár napja levágtam és egyszerűbbre szabtam. A pad szélén lévő erősítést most újra kell gyártani. Az első darabnak a levágott részt használtam fel, aztán majd holnap a széleken kiegészítem. A kipárnázáson még gondolkodnom kell, de valami nagyon jót kell kitaláljak, mert piszokul törte a hátam, oldalam.

 Kész a "virsli". Most a rögzítő pántokat varrom. Visszatértem az eredeti elképzelésemhez, hogy UV álló hevederekkel fogom rögzíteni a bocira. Kitaláltam egy egyszerű, de masszív megoldást, három készen van a 12-ből. Kiötlöttem, hogy hogy hozom össze a körbefutó dörzsgumival, szóval fejben kész van. Ahogy a csónakszállító-bevásárlókocsi-kerékpárutánfutó (egy kommentben szó esett Vernéről, ő ír a kombinált "szék-ernyő-pipa" eszközről) is megvan fejben, már csak meg kell csinálni.

Újabb ragasztások a gumivirslin. Vettem gumikötelet, meg hevedert a ponyva illetve az úszógumi rögzítéséhez.(a Saroltánál valóban olcsóbb volt mint a hajósboltban, de hát mindennel így van) Kifaragtam még pár rögzítő fület. Vettem két kereket, meg villákat a tanulóbicikliboltban a Hunyadi téren. Olyan többcélú eszközt akarok csinálni belőlük, ami nemcsak kézikocsi, bicikliutánfutó, hanem nyomtávnöveléssel lehet vele a csónakot is gurítani a szárazon, ha kissé hepehupás is a talaj, mert erre a szkegekre szerelt kerekek nem igazán alkalmasak. Az egyik kereket a boltban ráülve kipróbáltam. Alattam nem nyeklett össze, tehát párban kibír akár 100 kilót is. Az átmérője 12" szóval ez már elég nagy a göröngyök, aszfalthibák leküzdéséhez.

 Történelmi relikvia. Egy kb.40 éves pecsét a régi génua sarkában. Akkoriban egy nagyhajós bajnokság volt amin minden nagyhajó (volt összesen olyan 40-50 darab az egész Balatonon) részt vett Balatonfüreden. Esténként zenés táncos ökörködés, sütésfőzés a mólón, szélcsendben Ovenal nyomó verseny a betonon (ki tud hosszabb, egybefüggő csíkot nyomni). Ennyi maradt a régi génuából. A többi anyag bedolgozva a csónaktakaróba. Alakul a formája. Tud valaki valahol olcsó 8-as gumikötelet (mint a "gumipók" anyaga) a szélébe? Hajósboltban drága.

Más. Rossz hangulatom  van, itt nem részletezhető okból. Munkába temetem a bánatom, de ilyenkor mindenre érzékenyebb vagyok. Délután a decken matatva látom az ismerős horgászt a bádogcsónakjával evezve közeledni. Tegnap is evezett, motor sehol a csónakon, nem úgy mint tavaly. Kérdezem, mi van a motorral? Rövid ingerült válasz, a lényeg munkanélküli lett, ráadásul egy csomó pénzével adósa a munkaadója, 3 gyerekkel ismerkedik a nyomorral, csak azért jött ki a vízre, hogy elűzze a rossz gondolatokat. Eszembe jut a felszámolt, lakatosüzem az üzemi csarnokban, ahol azt panaszolta a 60 év közeli ember, hogy csak úgy kapott biztonsági őr állást, hogy azzal kezdte a "fejvadász", hogy mennyi pénzt ajánl fel(!!!) ha berakja állásba. Hogy jutottunk idáig....

 Egész nap a csónaktakarót varrtam. Minden apró darabot bedolgoztam, mert éppenhogycsak kiadta a felületet. Még a sarokerősítéseket is szétszedtem. Kicsit tarkabarka lett ettől, mert ezeket nem szívta ki a nap, meg a sok diribdarab összevarrásától kissé hullámosra sikeredett a munkadarab, de végülis ez nem vitorla, csak egy hajótakaró, védjen az esőtől, ennyi a dolga. 

Befejeztem a vitorlazsákot, egyik oldalán tépőzárral egész praktikus holmi lett. A régenvolt dragon génua maradékából (ez az amit egy német használt, aztán eladott a Krasznai Tóni bácsinak, aki használta aztán eladta a Perjés Piminek {sajnos már  mindketten odafent vitorláznak} aki használta aztán eladta  nekem, én nyertem vele egy magyar bajnokságot nálam szakadt ketté a Tengerész nevű 25-ös jollén) nekiláttam egy takaró ponyva kiszabásának Mákvirágra. Délután élelmiszerkészleteinket feltölteni kibicikliztünk a Tescoba. Kicsit macerásabb a bevásárlás autó nélkül, "J"-nek van egy kormányra szerelt kosara, nekem csomagtartóm hátul és húzok még utánam kötve egy nagyobbacska "banyatankot", illetve csak a vázát egy rádrótozott műanyag rekesszel, de elég gyengécske a szerkezet a nagyobb súlyokhoz, bár kibírt  30 kiló ásványvizet és tejet. Ha valahol találok két, olyan 20cm körüli átmérőjű könnyű erős kereket, akkor csinálok egy masszívabb bicikli utánfutót, amivel akár 50-60 kilót is elhúzok. Merthogy, különösen ha egyszer útrakelünk, nagy szükségünk lesz egy ilyenre. Az OBI-ban is nézegettem ilyesmit, de nem igazán tetszett, ami olcsó az gyenge ami erős az drága és a formája se tetszik igazán, kicsi a nyomtávja. Eszembe jut az egykori vietnami háború, ahol a dzsungelben Csepel bicikliken tolták a vietkong harcosok a haditechnikájukat,egy bringával 120 kiló cuccot vittek, szétszedve a könnyű lövegeket, aknavetőket, géppuskát, lőszeres ládákat, legalábbis a híradó filmeken ezt mutatták.

 Reggel vízreraktam Mákvirágot! Első kellemesség, hogy szépen ül a vízen, üresen alig merül valamit és se orra, se farra nem bukik. Második kellemes tapasztalat, hogy a vártnál sokkal stabilabb. Megvallom kicsit aggódtam, hogy amikor belelépek mekkorát billen majd, de még az orrban, ahol minden vízijármű a legkevésbé stabil, az ülőpad mögé közvetlenül belépve se billen meg az én súlyom alatt annyira, hogy víz jönne be. 

Egyelőre evezővillák nélkül csak odakötöztem az evezőket a dörzsléchez, könnyű vele evezni 

és mint a mellékelt színes ábra mutatja terhelve is szépen áll a vízen. 

Ami kevésbé működik az az orrban ülve egy pádlival evezés fartükörrel a menetirány felé, ezt a balatoni hegyesorrú bocikkal minden további nélkül szokott működni, itt viszont a vágott orrtükör miatt nem lehet eléggé hátra ülni,

 mert ha kiülök a végéra bejön a víz a fenekem alá, onnan meg ahova ülni tudok nem lehet hatásosan kormányozni a vágóevezővel (ez a hivatalos neve a pádlinak). Miután végeztem az evezős próbákkal beállítottam az árbocot és felszereltem a vitorlát. És ekkor megtartottuk a hivatalos keresztelőt is, 

némi töprengés után a Mihalik Péter fehér rumjából öntött "J" egy kis kupicával az árboc tövébe (ilyen pezsgő hozzácsapdosás szóba se kerülhet ekkora hajónál) 

a többit Colával hígítva mi fogyasztottuk el. Aztán kipróbáltam a vitorlázást az immáron megkeresztelt bocival. Nos ami a legfontosabb. Ebben a lepkeszellentésszerű szélben is megindult a hajócska. Az, hogy például  hogy kreuzol, hogy mennyire éles, annak megállapítására ez a forgolódó, leállogató semmi nem volt alkalmas. Amennyire az időnkénti befújásokban meg tudtam állapítani, a vitorla szabása megfelelő, szóval minden, ami egy ilyen aprócska csónaktól elvárható, rendben van. Amit feltétlen módosítanom kell a mai próba nyomán, azok szerencsére nem igényelnek túl jelentős beavatkozást. Első ilyen a svert. Amikor kitaláltam a középső evezőpad közepébe azt a komoly fogantyút akkor nem gondoltam rá, hogy erősebb szélben nem lesz jó a fenékben ücsörögni, mert nem tudok majd a szűk helyen gyorsan átmenni lúvba a forduláskor. Tehát fel kell ülni a padra. De forduláskor a svert fogantyúja akadályozza az átcsusszanást, mert amolyan "tojászúzóként" funkcionál. Szóval a svert tetejét a paddal valahogy szintbe kell hozni. A második amihez hozzá kell nyúlnom a hátsó pad. Ezt ücsörgés szempontjából szép szélesre csináltam, ami minden bizonnyal kényelmes az utasnak evezéskor, de nagyon beszűkíti a mozgásteret a maihoz hasonló gyengeszeles vitorlázáskor a fenékben ücsörögve. Forduláskor most úgy tudok csak átmenni a túloldalra, hogy a térdemet egészen az államhoz húzom. Egyszer görcsöt is kapott a lábfejem a kényelmetlen pozitúrában, szóval egy hirtelen szélerősödés közbeni beszorulás biztos borulás. A helyet növelendő a hátsó padból egy jó darabot ki kell kanyarítsak. A maradéknak a peremét, valamint a belső koszorúlécet pedig valamivel ki kell párnázzam, mert nagyon töri a hátam. Szóval ilyen apróságok. Délután szétszedtem az egész cuccot, visszagurítottam a bocit a műhelybe és felpróbáltam a még mindig csak "ragasztáskímélőre" felfújt virslit a peremre. A ráncok a teljes nyomásra majd eltűnnek, valamint még jön kívülről egy zárószalag, plusz gumi dörzscsík. 

A vitorla a gaffra tekerve tárolható, a belevarrt latnik egyáltalán nem zavarják a felteketést. Délután nekiláttam egy huzatot varrni az így elrakott vitorlának, hogy ne koszolódjon, bomoljon ki tároláskor.

Délelőtt az átalakított árbocot epoxiztam. Ahol a bum villája koptatja rátekertem további réteg üvegszöveteket, ahol csiszoltam, ragasztottam, erősítettem ott csak lekentem UV álló gyantával, mintha lakkoztam volna. Miután nem fenyeget egyelőre a Duna befagyása üzembehelyeztem a gumicsónakot. Alig engedett le a használaton kívüli hónapok során, nem is kellett bele sokat pumpálni. Korábban pár nap alatt meglöttyedt és attól tartottam tavaly amikor kerestem hol szökik meg a levegő, hogy valami komolyabb hiba. Szerencsére csak a szelepek nem voltak jól meghúzva, a Ferinek van hozzá szerszáma, meghúzta a szelepeket, azóta nem eresztenek. Délután a Milla tüntetésen voltam. Rengetegen voltunk, az Erzsébet híd pesti  pillérjénél lévő emelvénytől nagyjából a Kossuth Lajos utca Városház utca sarokig zsúfolásig volt a térség. A jégbüfé előtt kettős vasrács mögött ácsorgott egy maréknyi árpádsávos erős rendőri felügyelet mellett, ezek később alighanem megszaporodtak, mert a rádióból tudom, hogy balhéztak, de amikor ezt a képet csináltam róluk még elég tanácstalannak tűntek, talán vezérre vártak. A hídon találkoztam jobbikballal, meg még egy ember köszönt rám amikor éppen a neonyilasokat fényképeztem, de rá valahogy nem emlékeztem. Nagyon kellemetlen, hogy egyrészt senkit nem ismerek fel, másrészt akit felismerek azokat is összetévesztem valakivel, de hát ezen nem tudok változtatni, elnézést. Hazafelé mielőtt leszálltam volna a villamosról egy figyelemreméltó vállalkozás tűnt a szemembe, azonnal visszafordultam, ,hogy alaposabban megnézzem. A Lágymányosi híd kopár, leginkább graffitikkel borított hídfőjének a Nemzeti Színház felőli részére festik a nemzet nemrég elhunyt színészeinek arcképét művészfiatalok. Megtudtam, hogy a színház 10. évfordulójára  készül a freskó, bár a dologhoz a színháznak sok köze nincs, Alföldi Róbert elég kurtánfurcsán bánt a művészekkel amikor bejelentkeztek nála, pedig még pénzt se kértek tőle, de jó szót se kaptak. Keveset tudok a dologról és azt is csak erről az oldalról, szóval nem tudom megítélni a dolgot, de én például örülnék, ha ingyendíszt kapna az évfordulóm. Érdekes a kontraszt az "igazi"és az egy szinttel feljebb lévő "népművészeti" tagek közt.

 Kész a gumivirsli. Legalábbis az alapforma. Most várni kell legalább egy napot amíg a ragasztó megszilárdul és felfújva kiderül jó lett e, passzol e a csónakra. Ha minden rendben, rájön körbe a külső zárószalag, a gumidörzsléc meg a rögzítő fülek, meg amit még esetleg kitalálok. A módosított árboccal már rendben van a kis csónak rudazata. Ma bosszúság is ért. Kinézve a partra látom, hogy az asztal, amit a parti bográcsozó helyen lévő vasláda tetejére tettem, nincs a helyén. A ládában a parti sütésfőzés anyagait tároljuk, plusz a harpi4-től kapott ötliteres kuktát, amiben a blokkokat főztem ki olajban tavaly. Rossz sejtésem csak erősödött amikor megpillantottam a láda mellett a kiszórt parkettahulladékot ami tüzelőként volt egy zsákban a ládában. Nos kinyitva a ládát a kuktafazéknak és egy nagy rozsdamentes tálcának hűlt helyét találtam. Körülnézve a tüzelő melletti olajtócsa jelezte, hogy a tolvaj gyorsan megszabadult az olajtól ami a kuktában volt. Korábban említettem, hogy a kényszermunkásokból sokat foglakoztat a Vízügy, nos immáron engem is elért a hatása. A lakatosoknál az összes méretre vágott rövid vasat ellopták a satupadról. Utánaérdeklődtem, a főnökük szabadságon van, úgy tűnik ezekben a napokban csak lopni járnak be, amúgy hátul a telep végében ücsörögnek a tűz mellett a bokrok takarásában. Mondjuk az engem ért kár nem jelentős, merthogy az olajban főzés "nem jött be", a télen kinthagyott blokkok megrepedeztek, más megoldást kell kitaláljak a fa telítésére, alighanem a híg epoxival itatás lesz a következő. Szóval nem a kár ami bosszantó, hanem az a tény, hogy nincs biztonság, az idáig aránylag biztonságos telephely tolvajok fészkévé silányult a szép új világ alakulása során. Eszembe jutnak  annak idején a szocialista nagyipar  új beruházásaira ( Sztálinváros, Komló, Tiszavasvári, Uránváros  stb.) tömegével vezényelt csőcselékről olvasott dolgok Moldova riportköteteiben . A világ nem változik, a történelem ismétli önmagát.

A képen nem látszik, de nemcsak egy fecskefarok toldás, hanem a túloldalon van benne egy kis flikk-flakk elhúzás, ami billenti is majd előre egy kicsit  az árbocot.

A  gumihurka (na jó inkább virsli a 20 cm átmérőjével) munkával szépen haladunk, holnap tán fel is lehet fújni már, legalábbis összeáll, aztán majd kiderül mennyit kell várni a ragasztó teljes megkötéséig.

Ma nekiálltunk a gumihurka elkészítésének. Szóval egyelőre semmi vitorlázás a bocival, de a viharos szél miatt nem is vágyakoztam rá túlságosan. Azért ideteszek két képet a Mákvirágról. A rudazaton valamit igazgatnom kell még,  mert nem igazán férek át forduláskor a bum alatt, legalábbis nem kényelmes a dolog. A vitorlát nem akarom átszabni, mert nagyon elégedett vagyok a formájával, inkább az árbocot fogom előbbredönteni, persze kérdés mennyire lenne ettől leegerig a pici, de hát arra sincs semmi biztosíték, hogy nem ettől lenne éppen kiegyensúlyozott, hiszen a víz alatti és a vitorla súlypontokat úgy saccperkábé szerkesztettem ki amikor terveztem a jószágot. Szóval egyelőre árbocot döntök(nekem kifejezetten tetszik a dzsunkák előredőlő árboca, biztos nem véletlen, hogy ilyenre csinálták a ferdeszeműek), aztán ha netán ez rosszat tenne a vitorlázótulajdonságoknak akkor próbálkozom mással.