Lecsiszoltam a tegnap összeragasztott késtartót és a tűző napon ráraktam négy réteg lakkot. Olyan gyorsan száradt, hogy estére már használatba is került. A mikrohullámú sütő oldalára fogom felragasztani tépőzárral. A szabadtéri képen látható, hogy a lakkos doboz fejre van állítva. Ha így tárolom a csónaklakkot akkor nem bőrösödik be a teteje. Illetve biztos bebőrösödik, de amikor megfordítva kinyitom a bőr alul marad.
Gyönyörű idő volt ma, szinte hihetetlen amit a meteorológusok ígérnek, hogy Húsvétra visszajön a tél. A természet gyorsan mutatja a tavasz jeleit. Az utálatos nyárfa a parton hamarosan beborít minket fehér hópelyhekkel, mert már fürtökben lóg rajta a terméskezdemény. A tőkésrécék kissé megfogyatkoztak, alighanem a tojók (és tán a gácsérok is?) többsége fészkén ül, csak az éretlen ifjúság csatázik a bedobált kenyérdarabokért. "J" már alig várja, hogy megjelenjenek az aprócska pehelygombóc kiskacsák. A vízen érdekes csata dúl. Azt kell mondjam a területvédelem még a falatokért való harcot is megelőzi. Nemegyszer a vízen úszó kenyérdarabkákon átgázolva, azzal mitsem törődve űzik egymást gácsérok és tojók, mindegyik csak a saját párjával szolidáris, a másiknak mindkét nembeli példányát igyekszik elűzni a táplálékszerző hely környékéről. Mert az kacsakörökben közismert, hogy Amapola mellett van a svédasztal, amint megjelenik valamelyikünk a decken hanyatt-homlok rohannak a látótávolságban lévők, hangos hápogással követelve a jussukat. Van egy pár, ami éjjel nappal a hajó közelében van, a többiek elmászkálnak, de ezek kiválasztották lakhelynek azt a kis rezervátumot ahova az első fatörzset még a parti party alkalmával húztuk a part mellé és azóta még több úszó rönköt, ágasbogas fát odakötöztem, innen pár méterről ugranak azonnal az etetéshez. Miután ők a terület gazdái, ők a legagresszívebbek a jövevényekkel szemben, akik valamelyest ezt elismerni is látszanak. A nagy csatázás közepette sem vész kárba semmi, a télen teljesen láthatatlan apróhalak is megjelentek, falkában habzsolják a "kacsaeledelt", továbbá időnként lecsap egy-egy dolmányos varjú és a veszekedő récék orra előtt kikapja a kenyeret a vízből és a parti fákon fogyasztja el. Szóval a természet teljes tavaszi valójában bontakozik ki a szemünk előtt, ami bennünket valami nagy nyugalommal és békével tölt el. Akarom mondani töltene, ha....Ha nem lenne ez a csodálatos közmunkaprogram amit pártunk és kormányunk a foglalkoztatási statisztika javítására kiötlött. Ma kinézve a partra megint látom, hogy mozgatták az asztalomat odakint. Kievezek, hát az asztal azért kellett valamelyiknek, hogy leszedje ráállva azt a drótkötelet, amin a bogrács szokott lógni. A fene egye meg ezt az állandó lopkodást! Jól felpaprikáztam magam, különösen, hogy látom a parton ott heverésznek a fűben a naplopók. Az a helyzet, hogy mondjuk annyit csinálnak tucatnyian egy hét alatt, mint egy szorgalmas kertész egy nap alatt, de ennek sincs semmi értelme, mert ma pl az volt vagy hatuknak a napi teljesítménye, hogy egy bimbózó bokrot a karos ollóval cafatokra vágtak a tövéig. No szóval kinézve látom ám, hogy a két napozó sebesen bekuporodik a sólyacsőrlő mögé, mert valamelyik főnök közeledik az úton. Utólag belátom, hogy nem kellett volna, hisz igazodnom kellene a nemzeti egységhez, pofát befogni, szemet becsukni, disznóságot nem észrevenni, csak a saját dolgommal törődni, ha mást ütnek nem odanézni, de nem tudok napirendre térni disznóságokon, kikiabáltam hát a partra, hogy ott lapulnak a csőrlő mögött az emberek ha őt keresik netán. Nota bene a dologra csak a két sunnyogó reagált, az egyik mindjárt meg is jegyezte ordítva, hogy anyám a testével kereste a pénzt és nekem meg szétveri a pofámat merjek csak kijönni. Nos ezen ne múljon! "J" ugyan könyörgött, hogy ne menjek, de elöntötte az agyamat az adrenalin, ez volt a második hiba és csónakba ugrottam, hogy szembenézzek a disznóval. Kifelé evezve azért felmértem, hogy legalább kétszer annyi idős vagyok mint a szarházi és kb 30 kilóval könnyebb, ezért a tutajon lévő husángot kézbe kapva mentem a "kollégái" közé visszahúzódott embernek látszó tárgy felé, aki egy kapával kezdett el hadonászni (mégiscsak jó, hogy az adófizetők pénzéből kapnak szerszámokat). Nem túl nyugodt hangon rákérdeztem, hogy is van ezzel az anyázással, mit is merészel amikor én ledolgoztam egy életet ő meg itt lopja a napot és a pénzt, miközben a kapát a fustéllyal hárítottam, és a végével tartottam a távolságot a hátrányos helyzetű bordái és magam közt, amitől elkezdett visszavonulni és csak felém köpködéssel fejezte ki a véleményét. Nem tudom hogyan folytatódott volna a dolog amikor is megérkeztek a gumicsónakos Feriék akiket "J" riasztott telefonon, ezzel jelentős erőfölényre tettem szert, amitől a frontok eltávolodtak és a csatazaj is elcsitult. Úgy ahogy voltam karóval a kezemben felmentem "S" úr irodájába, aki itt az operatív főnök, de még nekem kellett őt vigasztalni, mert úgy tűnik ezt a szemétnépet ide internálták, a pénzü(n)kért gyakorlatilag csak megjelenni kötelesek, munkára bírni őket senki nem tudja, lopniuk nagyjából szabad. Miután kifújtam a mérgemet, visszamentem a tetthelyre azzal a szándékkal, hogy emberi hangon megpróbálok valamiféle párbeszédet ezzel az emberrel, hátha ki tudunk békülni, de már nem találtam. A többiek szerint elment csapatot gyűjteni azzal fenyegetőzve, hogy visszatérve itt kő kövön nem marad, egyelőre nem tért(ek) vissza, lehet, hogy fegyverkeznem kell? Mert ha a hajóhoz nyúlni próbálnak itt vér fog folyni azt garantálom.