Hajónapló

Kemény napom volt. Reggel éhgyomorra nekiálltam a kikötőmben levágni a nádat, gyékényt. Ki kellett használnom, hogy perceken belül elolvad a jég és a munka lehetetlené válik. Mert azt a vadállati munkát nem vállalom be többet, mint két éve, hogy csónakból vágjam. Most se volt egyszerű, mert a szélén még csak megbír embert a jég, de bent recsegett, csak deszkákon, jégre fektetett alumínium létrán állva állva lehetett dolgozni, amit macerás rakosgatni.

A legnagyobb munka kellős közepén csörög a telefonom, M1 érdeklődik, hogy mikor viszem el a fáimat, mert útban van a kertben.

Ez is egy kemény téma. Rossz szomszédság török átok, M1-éknek van három hatalmas nyárfa a telkükön. De a falevelek, lehulló ágak átmennek a szomszédba, ami a szomszédnak nem tetszik. Ezét aztán beperelte őket, hogy veszélyes fáik vannak, amik rá fognak dőlni az ő házára. M1-ék hívtak faröntgenező szakembert, aki szakvéleményt, számítógépes metszeti képeket adott, hogy a fák egészségesek, de a drága jó bírónő a felperesnek adott igazat és elrendelte a fakivágást, illetve legalábbis csonkolást. Z, M1 férje hívott tegnapelőtt, hogy (tudva hogy fával fűtök) kell e nekem a fa. Naná hogy kell! A nyárfa fűtőértéke ugyan 20 %-al kevesebb mint a bükkfáé, tőlgyé, de majd többet rakunk a tűzre. Jöttek a pribékek nagy erőkkel és a három fából a szélsőt estére lebontották a felére (gondolom egy raklap pénzért). Namost a feladat, hogy ezt a rakást

meg ezt

meg még az apraját amilyen sebesen tudom, talicskázzam haza, mert amikor M1-nek említettem, hogy még az idén eltrógerolom, nem látszott boldognak. Mindenesetre hozzákezdtem. Ez egy ágnak a fele tőben.

Ez egy másik "ág".

Vagy ez is az.

Ami nagyon látszik, hogy ez a fa, ezek az ágak biztos nem voltak a kidőlés határán, szóval ez egész munka értelmetlen, de törvényes és költséges természetpusztítás.

Holnap megköpöm a markom és nekiállom hordani. Ahogy erőm engedi, mert a nádaratás után két talicskával is elég volt, remegnek az inaim. És ezt nemcsak haza kell hordani, hanem ott amíg friss, szóval könnyebben hasad fel is kell fűrészelnem, baltáznom kályhaajtó méretre.  Ki fog derülni mennyire vagyok még "férfi".

23:04 A Klubrádió "Búcsú a frekvenciától" műsorát hallgatom. Szomorú nap ez, éjféltől megszűnik a rádió "földi" frekvencián sugárzása, addig fondorkodott a feudálbolsevizmus amíg csak elhallgattatták ezt a rádiót. Ahogy a többi nem kormánnyaló médiát is Népszabadságtól a megyei lapokon, köz(?)TV-n át az Index.hu-ig. Persze drága pártállamhívő barátaim most felhördülnek, hogy hiszen minden teljesen törvényes volt. Nos drágáim, volt egy rádió aminek  a második legnagyobb látogatottsága, ( támogatása meg velem együtt a legnagyobb) volt valamennyi magyar kereskedelmi rádió közt, az meg hogy egy ilyennek az elhallgattatása törvényes, az csak arra mutat, hogy a törvények törvénytelenek. Ugye az is teljesen törvényes volt, hogy a rabszolgák gyerekeit el lehetett szakítani a szülőktől és eladni, ahogy az is, hogy kínvallatással kicsikart vallomás alapján boszorkányokat máglyán elégetni, ahogy az is, hogy bűntelen állampolgárokat lágerekbe lehetett hurcolni és halálra dolgoztatni, majd gázkamrákban megölni, ahogy az is, hogy rendszernek nem tetsző állampolgárokat lakhelyükről sertésólakba kitelepíteni... és még sorolhatnám. Az aktuális hatalom az aktuális söpredék támogatásával minden történelmi korban megtalálta hogy törvényesítse az igazságtalanságot. Most is ez folyik. Sajnos bármekkora a nekiveselkedés, az internetes rádiózás nem fogja pótolni az FM sugárzást. Mert azt például nem fogja pótolni, sem egy PC, sem egy okostelefon, sem egy netes rádió, hogy nagyjából az összes helyen ahol előfordulok nap közben, van egy FM rádió és a Klubrádió szólhatott rajta. Valaha lelkes Tilosrádió hallgató voltam, amit szintén hallgathatnék a neten, de ugyanezen okból amikor kiköltöztem az adáskörzetéből, megszűntem Tilos hallgatónak lenni. Mert komplikált így, mert nem fér bele a "hátérrádiózás napi tevékenység közben " üzemmódomba.

0:01 Ezzel zárta a Klubrádió egy perce a kishíján 20 éves adását. https://coub.com/view/1e6jvv

Szögények vagyunk de jól élünk. Pár napja pizza van reggelire.

Már melegszik nekik a sütő.

Azt hiszem ezen a télen ma volt először igazi tél. Felébredve kinézek a hajószalonból az ablakon, fehér mesevilág. Aztán nézem a külső hőmérsékletet, -0,9 °C, szóval nem fog sokáig tarani a hó. Gyorsan le is fényképeztem, mert mire végeztünk a kutyákkal a sétával, már minden olvadt. 

Találkozunk a két Krisztivel és az ő kutyáikkal, Nellivel és Parázzsal, a négy kutya fergeteges bandázásba kezd, időnként a sárban hemperegve.

Szmájli még csak hagyján,

de a Picur, mire hazaérkeztünk, a hosszú bundájával leginkább sárgombócnak néz ki.

Ilyenkor száműzetnek a télikertbe, ahol néhány órát száradnak mielőtt bejöhetnek a házba. Érdekes módon valahogy maguktól megtisztulnak.

Azt mondja a rádió, TV, hogy "visszatér a tél, sarkvidéki hideg légtömegek...stb" . Nézem az Aigner Szilárdot az eumet.hu-n (tudom nem él már, de nekem örökre ő marad ez az oldal) egészen -1, SŐT -2 °C hideg is lehet a jövő hét közepén! MI VAAAN??? Tél van gyerekek, január, a tél dereka mégis mennyi legyen? AZ a nem normális, hogy tegnap is + 10 volt, tegnapelőtt meg +12 ! Ingujjban dolgoztam a kertben. Ki is vittem vissza a hajóra a honvédségi mikádót, ne foglalja az előszobában a fogason a helyet, ismét elég a kockás flanel favágókabát, kesztyűből is elég a vékony. Ez sorban a harmadik tél egymás után ami nemtél. Még a tavaly előtti beszerzésű tűzifa se fogyott el, tavaly nem is vettem, de még a tavalyelőtt előtt előttiből is van egy kalodával.

Az imposztorok.

Ja... utóirat. Nagy csapás ért. Ma reggel elfogyott a karácsonyi bejgli. :(

Gyerekkoromban gyakran fáztunk télen. A szobában nem is volt kályha, csak a konyhában egy sparherd (hívják többféleképpen "sparhelt"-nek "spórheld"-nek, hivatalosan "takaréktűzhely" a német der Sparherd tükörfordítása), azon főztük, sütöttünk és jobbára mindenféle hulladékkal működött, anyám még a krumplihéjat is kiszárította és eltüzelte, szóval TÉNYLEG spórolós üzem volt, ami akkoriban nem volt környezetszennyező, lévén műanyagok még nem léteztek. Volt ugyan szén meg fa a pincében, de azzal nagyon módjával kellett bánni.

Éjszakára a fűtetlen szobában dunyhával takarództunk, hogy ne legen olyan dermesztően hideg az ágy, a sparherden mindig állt egy nagy mosófazék, tele vízzel, azt betöltöttük egy csatos kristályvizes üvegbe, beraktuk a dunyha alá és akkor feküdtünk le amikor már átmelegítette az ágyat. Reggel dermesztő hideg vízben mosakodtunk a lavórban, apám aki sportember volt midig derékig, én bevallom csak olyan cicamosdást műveltem, apám nagy rosszallására. Fürdőszoba nem volt, hetente egyszer elballagtunk a Rákospatakon túlra Tripoliszba a kádfürdőbe, ahol az ember befizetett egy fürdést, kapott egy pici szappant, egy pár gyékény papucsot meg egy törölközőt és egy kabinban egy kád forró vízben megfürödhetett.  Ezért, vagy nem ezért, én még mindig nagyra becsülöm, hogy meleg otthonom van. Ez valahogy elhalványodott azok alatt az évtizedek alatt, amikor panelban laktam, ahol természetes volt, hogy mindegy milyen az idő odakint, bent gatyában lehet lenni, sőt néha ha nagyon meleg van ablakot kell nyitni ( a radiátorszelepet nem volt ajánlatos tekergetni, mert hamar elkezdett csöpögni a vacak tömítése), de most ismét érzem a régi érzést, amikor kint süvít a szél és jegesedik az ember orra, aztán milyen jó, amikor egyszercsak itthon vagyunk és 25 fok meleg van a házban. 

A kutyák amint húzom a "játszónadrágomat" a sétához már járják a táncukat, hogy MEGYÜNK! Mindent tudnak, de amikor hazaérünk, a Szmájli akinek rövid szőre van és nagyon tud vacogni amióta benti kutya lett belőle (korábban kint aludt a kutyaházban, de amióta lemészárolta a szomszéd baromfiudvarát bent alszik), egyből húz a helyére a kályha mellé.

Szóval ő is nagyra értékeli a komfortot. A Picurnak hosszú szőre van, nem fázik, ő egy darabig megpróbál elsunnyogni a bejövetel elől, hogy kedvére terrorizálhassa a kerítésen át az errejárókat, de rászoktattam egy kompromisszumra, egy darabig maradhat a télikertben ahol az üvegen át kilát az utcára és balhézhat. De nem is kell neki látnia, fantasztikus milyen szimata van, bent a télikertben, de még a házban is, csukott ajtókon át megérzi, ha már a sarkon bekanyarodik az utcába egy idegen kutya és megy neki csaholva az ajtónak. Szerencsére szinte szó szerint "a kutya se jár felénk", szóval a dolog elviselhető. Amúgy a fene érti, azokkal a kutyákkal amikkel puszi pajtások kint az utcán, amint a kerítésen belül van rettenetes veszekedést produkál, mindjárt azután, hogy ő bejött az meg kint maradt. Az emberek közt is válogat, míg Sz mindenkivel barátságos, senkit nem ugat meg, bárki simogathatja, hálásan csóvál, P van akinek beül az ölébe, udvarol neki hogy simogassa, másokat meg megugat és ha teheti bele is harap a bokájába. Általában azokat akik első pillanatban nem kezdenek neki hízelegni, ha meg felfedezi, hogy valaki tart tőle azt egyből megtámadja, ami azért elég vicces egy ilyen zsebkutyától. De kétségtelen remek pszichológus, mert képes terrorizálni ezeket az embereket. Kukázott kutya lévén nem ismerem az előéletét, de alighanem férfi bánthatta, mert ezt mindig férfiakkal teszi, a nőkkel szemben megengedőbb. Viszont ha idegen férfi azonnal őszintén, kedvesen szól hozzá, leguggol és megsimogatja, azt azonnal elfogadja barátnak. De ha az illető csak egy kicsit is bizonytalan, már támad is.

Fentieket még délután írtam sünfürdetés (időnként büdös a Cuki) és etetés előtt. Aztán kimentem a hajóra kihamuzni és bekészíteni a kályhát, most (22:17) voltam kint begyújtani, a decken -7,7 °C van a szalonban meg +2,7 °C  Úgy egy bő óra múlva lesz bent kb. 18-20 fok, akkor kimegyek gyakorolni a harmonikával, rárakok még egy tuskót az addigra parázzsá vált tűzre, mire befejezem a muzsikálást lesz 27-30 fok, akkor lefekszem, olvasok amíg észre nem veszem, hogy ugyanazt a mondatot harmadszor olvasom el de még mindig nem értem, akkor becsukom a könyvet, lámpát oltok és úgy 10 másodpercen belül már alszom is reggel 6:30 ig..... vagy tovább, mert néha, mint tegnap és ma is elalszom és van, hogy 7 után ébredek. No jóccakát mindenkinek!

Valamelyik nap este szokás szerint nyomkodom a TV távirányítót. Duna TV "Gyilkosság a Hermian úton" megy. Nagyon érdekel a XX. század történelme, gróf Tisza Istvánról van szó, akit apám csak "Tisza Pistának" hívott korszakának egy részét meg úgy, hogy  "békében még úgy volt".  Ezen kívül nem sokat tudtam róla, szóval a film érdekelt, ott is ragadtam. A filmet érezhetően a mai rendszer kurzustörténészei csinálták, de az, hogy ennek megfelelően liberálisalázásra van kihegyezve, nem zavar, én már az eggyel ezelőtti bolsevik rendszerben megtanultam a "sorok közt olvasni", le tudom hántani a propagandát a mondanivalóról. Mindenben egyetértek amit megtudok Tisza Istvánról, sőt az ellenzékéről is. Kedvemre való derék magyar ember lehetett, különösen ha ez volt róla Mikszáth Kálmán véleménye is. Miközben komoly erőfeszítéseket tesznek az alkotók, hogy a mondanivaló nemhogy áthallásosan, de ordítóan utaljon a mai ellenzéki obstrukciókra, begurul a hálóba... már annak akinek szeme van a látásra, füle a hallásra, egy hatalmas gól.(12:49-től tessék nézni)

Ez tutira nem lehetett az alkotók célja. Ha Tisza István lenne ma a miniszterelnök, aki mellett úgy tűnik, hogy a jelenlegi állampárt teljes mellszélességgel kiáll, mert szükségük van patinás hősökre akikből magukat ámító módon eredeztethetik (végülis mibe van az nekik?), és akit én is államférfinak és nem politikusnak tartok, a Fidesz szavazóinak 80 %-át, akiknek kártékony nemzetrontó, antieuropéer hatalmukat köszönhetik, az urnák közelébe sem engedné. Hogy kedves állampárthívő barátaimat megnyugtassam az ellenzéki szavazók egyharmadát sem. 14:30-nál van a vége a lényegnek. AZÓTA se sikerült ezen a csapdán túllépni, pedig ha sikerült volna, mára a populizmus nem uralkodhatna világszerte a politikában, a demokrácia nem lenne a hülyék diktatúrája és talán nem nyikhajok ülnénk a parlamentben hanem úriemberek.  

Huh...az első hideg reggel ezen a télen. Felébredve kihűlt kályha és 12 °C belső hőmérséklet fogadott a szalonban. A külső hőmérő -6,3 fokot mutatott, amikor felöltözve kitópáltam a deckre, sűrű köd fogadott és összefüggő jég a hajó körül.

Első alkalom volt, ezen a télen hogy felvettem a Veperdi Banditól örökölt honvédségi mikádót, idáig csak a "lidlis" flanel kabátban flangáltam. Olyan hideg van, hogy még a PC is lefagyott, visszatérve a kutyasétáltatásból mindig azzal kezdődik a nap bent a házban, hogy bekapcsolom a PC-t, beállt a tegnap esti kikapcsolási állapot, de hosszas várakozás után se hagyott kattintani semmire, kénytelen voltam kikapcsolni a tápfeszültség megszüntetésével, mert másra nem reagált, majd utána újraindult és felkínálta, hogy helyreállítja magát, amit hagytam neki.

De semmi gond, a téli tüzelőből idáig talán 20-25 százalék ha elfogyott, pedig ezen a télen a hajón is fával fűtök, mert egyrészt nagyon nem gazdaságos a villanyfűtés amit tavaly csináltam, másrészt kályhával sokkal melegebb van és nagyon jó érzés este 30 fokban a barátságosan parázsló kandalló (igazából üvegezett ajtajú kályha) mellett nyugovóra térni.

Szóval ilyen világ fogadott ma reggel.

 Vigyázni kell, mert minden vastagon deres, csúszik a járó is mint a fene.

Tegnap úgy döntöttem, hogy vége a betegségnek, tehát a kényszerű lustálkodásnak, fizikai kímélésnek. Mondjuk nem esett rosszul, egészen hozzászoktam, de felszedtem két kilót tőle. Elsőnek szétcsapkodtam a nagy baltával azt a göcsörtös tuskót amit tavaly nyár óta kerülgettem, az első adagot mindjárt be is tüzeltem belőle este a hajókályhába (ennek nagyobb az ajtaja mint a cserépkályhának a házban). Aztán lebontottam a karácsonyi fényfüzért lézerfényjátékokat, elvégre túlvagyunk a vízkereszten, kikormoztam a hajón a kéményt, mert éreztem némi huzatcsökkenést, egy kicsit porszívóztam is, meghordtam tűzifával a hajón a kézikészletet és a házba is behoztam a cserépkályha mellé két vödörrel, könnyebben kap lángra a fa ha előtte egy-két napot melegszik a kályha mellett. Szóval így telik a boldog újév. Jobbat nem is kívánok.

Na mégiscsak leírom, legfeljebb kinevettek. A múltkor már említettem, hogy remekül alszom és valami elképesztően színes bonyolultságokat álmodom. Szóval mára virradó éjszaka.

Gyerekkori jóbarátommal Bandikával autóúton tolunk egy hosszúkás dögnehéz faládát ócska, támolygó, kétkerekű vasabroncsos kézikocsin, lejtőn felfelé egy város felé. Süt a nap, hőség van. Az autók húznak el mellettünk, mégis utolérünk egy rozoga tragacsot, valami amerikai őskövület Cadillac, hosszúkás hátsó lámpákkal, felette krómozott szárnyakkal, rozsdabarna színe van, de talán nem is a szín hanem a rozsda rajta, alig vánszorog, meg kéne előzni, mert még gyalog is gyorsabbak vagyunk nála, de félő, hogy elütnek akik minket és őt is előzik. Tudatában vagyok, hogy tilosban járunk, autóúton tilos kézikocsival közlekedni. Szerencsére az emelkedő tetejére érünk, lejtőnek sebességet nyer és mi is könnyebben toljuk a kocsit. Előttünk a város, az út beérve kettéválik.

 -Itt kell legyen valahol, emlékszem, csak azt nem tudom, hogy jobbra vagy balra.

- Kettéválunk, én jobbra te balra, a két út később összetalálkozik.

-Mi legyen a kocsival?

-Itthagyjuk a bokor alatt, a kutya nem jár erre gyalog, senki nem fogja bántani.

Elindulunk, én balra megyek és nemsokára megtalálom a helyet amit keresek. A kirakatról megismerem. Belépve látom, egy köpenyes ember Danamid gömböt esztergál.

-Jónapot, mi lesz abból?

- Egy gömb, oldalán lukak, amiben van egy másik gömb, amiben van egy kisebb gömb, amiben meg egy még kisebb és így tovább...

- Ezt ismerem, láttam már ilyet, de az elefántcsontból volt és kisebb.

-Igen. De hát amióta állatvédelem van, nem lehet már elefántcsontot használni marad a Danamid. Mi tetszik?

- Dolgozik fémmel is?

-Persze láthatja kint a táblát. Ötvös és ékszerész.

-Arannyal is? 

-Azzal is ha van.

-Vesz törtaranyat?

-Igen, mért eladna?

-Igen, de nem tudom hány karátos. Maga meg tudja állapítani? Lehet hogy csak 14 karátos, de az is lehet, hogy huszonegy.

-Nem probléma, meg tudom állapítani.

-Hogyan?

- Egyszerű. Berakom egy edénybe amiben meghatározott mennyiségű víz van. Aztán megmérem mennyi vizet szorított ki, ebből megvan a térfogata, megmérem a súlyát, a kettőből kijön hogy hány karátos az arany.

- Hüm... nehéz ügy. Mekkora az edénye és mekkora mérlege van?

-Mért menyi aranya van?

-Nem tudom pontosan, olyan 2-300 kiló lehet.

És kinyitom a szemem, egyrészt mert fél hét van, ilyenkor szoktam általában ébredni, azonkívül  még álmomban is érzem, hogy annyira szürreális a mese, hogy nem tudom folytatni. Annyi változott csak az álomhoz képest, hogy fordítva csináltam amit a filmes dramaturgok szoktak csinálni, ugye ők egy könyvet írnak át filmre én meg az álmom filmjét szövegeztem meg, hogy legyen benne poén, mert álmomban az első perctől tudtam, hogy ékszerészt keresünk, hogy a ládában arany van, de akkor nem lett volna poén, csak unalmas mese.

Tegnap meghozta a postás a tökömet. Jó nagy csomag.

Szeretitek a sült tököt? Én imádom. Nagy bánatom, hogy nem lehet olyan szép nagy "úritököket" kapni már a piacon, meg sehol, mint gyerekkoromban azokat a "parázs" tököket amiket árultak. Helyette mindenütt a kanadai sonkatököket látni. Kérdeztem az egyik kereskedőt mért van ez, azt mondta az emberek nem veszik, mert nehéz darabolni. Nálam is termett a kertben, véletlenül, kihajtott a tavalyi komposztból, nem rossz, de ízben elmarad a régihez képest. Szóval ez a tököm se a régi már. De a kereskedőtől megtudtam, hogy a régi az a "nagydobosi" fajta. Kis guglizás után megtaláltam ezt az oldalt. https://egy.hu/zonantul/a-nagydobosi-tok-nalunk-szinte-csaladtag-interju-filep-laszlo-es-piroska-toktermesztokkel-108054 És lehet a neten rendelni és elküldték és OLYAN. Pont mint gyermekkoromban! 11000 Ft volt 18 kg, házhoz szállítva, kibelezve, feldarabolva, konyhakészen csomagolva lehegesztett fóliatasakokban küldik, szóval nincs vele macera sem.

Mindjárt be is rakom a második adagot a sütőbe. Még a nap is kisütött!

Lustálkodom. Mondjuk vannak a fix elfoglaltságok, kutyák mozgatása (vagy ők engem), hajón a kályha bekészítése, Lucky Cuku sün házának, edzőkerekének kitakarítása és a jószág megetetése, gyakorlás a harmonikával, ez napi két és fél óra, de azon kívül nem sok mindent teszek ma sem. 

Valahogy eszembe jutott BB King és egyik kedvenc filmem a "Blues Brothers". Itt a második rész csúcsszáma,

vagy egy tucat olyan sztárral akik bármikor megtöltöttek közönséggel egy stadiont. BB Kinget (Isten nyugtassa) magam is láttam a Budapest Kongresszusi Központban amikor Magyarországon volt koncertje.

Hát kérem ez az év jól indul!

Ez az idő fogadott a hajóról kilépve.

Azok ott nem hegyek a távolban, hanem a hideg fellegek leszorultak alacsonyra, ahogy a fizika parancsolta. Balra a még alvó város piheni ki az éjszakát. Tiltás ide, vagy oda, éjfélkor tűzijátékoktól volt fényes az égbolt.

Körpanoráma a szomszéd stégről, jobbszélről az én birodalmammal indul.

Nagyon irigykednék arra aki itt él, ha nem én lennék az.

Boldogságot mindenkinek és köszönöm a sok jókívánságot, igyekszem megfogadni.

És ismét a kedvenc év végi dalom. 

Mégegyszer BÚÉK !

A bölcs öregek szerint ha ma nem esik a hó, akkor az idén már nem is fog. (most olvastam a Fb-on)

Valahogy nincs mostanában írhatnékom, lehet ebből is kinő az ember egyszer. Amúgyis aggódom a blog miatt. Vannak gyanús jelek. Alighanem összefügg a dolog az Index összedőlésével (OK nemzetvédő barátaim, akkor a MEGMENTÉSÉVEL) mert alighanem az Indamédiától is távoztak a munkatársak akik a technikai hátteret biztosították, így például nem lehet az olvasóknak lapozgatni a blogot előre-hátra mint korábban, én meg nem tudom az elrontott bejegyzéseket törölni, mert nem adja ki a korábban a "gépházban" elérhető listát, így csak szaporodnak a kidobhatatlan piszkozatok. Nem lehet továbbá belinkelni megnyitható hivatkozásokat sem. Úgy tűnik karbantartó szakember nélkül maradt a blog.hu. Aggódom, hogy egyszer csak bedől az egész és ugrik tizenvalahány év munkája. Mert a szöveg mentésére még csak kaptam ötleteket, de a berakott képanyag már nem menthető a saját helyén. De hát semmi se tart örökké és ha egy Esterházy Péter életműve nem méltó arra hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum eltárolja, akkor milyen alapon várom el én azt egy ingyenszervertől?

Azért van jó hír is és ez az ami igazán fontos legalábbis nekem. Gyógyulok. Persze ez enyhe túlzás, hozzáértők szerint a pajzsmirigybetegség nem gyógyítható, viszont az állapota kontrollálható és odafigyeléssel kordában tartható. Végülis 35 éve volt a műtétem vele, ha azóta most jelentkezett először probléma, idén voltam 75 éves, ha újabb 35 évre sikerül most megoldani, az nekem elég. Az számomra egyértelmű (bár majd vizsgálatokkal még igazolandó), hogy a szívpanaszaim oka a pajzsmirigyhormon túltermelés volt, illetve még most is van. Viszont azzal, hogy egy hónapja szedem a Metothyrint (igaz csak fele adagot, mint amit előírt elsőre az endokrinológus) a dec. 28.-án mért TSH értékem (ennek a számnak a kórosan alacsony értéke az ami alapján a kardiológus megállapította, hogy nagy valószínűséggel a szörnyeteg EKG-m oka a pajzsmirigy túlműködés) egy hónap alatt egy nagyságrendet javult! A normál érték 0,25-5 ig terjed, szóval elég tág a határ, de én még ebbe sem estem bele, mert a kardiológiai laborban novemberben TSH<0,005-öt mértek, most meg 0,05 mlU/l volt az érték. Számomra egyértelmű, hogy ez állt a szívpanaszaim mögött, mert míg akkor mind frekvenciában, mind amplitúdóban teljesen aritmikusan dobogott a szívem, úgy egy hete semmiféle ilyesmit nem éreztem. Továbbá akkor meg kellett kérnem J-t, hogy menjünk lassabban a kutyákkal, mert mintha ülnének a mellkasomon, most simán bírom a tempót. Most EZEK után mit izgassam magam, hogy mit ugatnak a politikusok? 

Amúgy meg, miután rám lett parancsolva, hogy csökkentsem a fizikai aktivitást, egészen hozzászoktam a lustálkodáshoz. Ez a mufurc idő amúgyse csábít tüsténkedésre, sokat alszom, szerencsére mint a tej, felőlem dülöngélhet a hajó, süvíthet a szél, düböröghetnek a hullámok 20 centire a fejemtől a hajó oldalán, alszom mint  a bunda. Ja...és elképesztő történeteket álmodok, hosszú komplikált cikornyás sztorikat, komolyan mondom néha kedvem támad leírni, csak félek, hogy kiröhögtök.

Szóval mostanában nincs sok cselekvés amiről érdemes írni, ezért lett ilyen lukacsos szerkezetű ez a blog.

Na szóval minden olvasómnak, tisztelőmnek és undorodónak vidám Szilvesztert és boldog újévet kívánok!

Akartam írni egy hosszabb bejegyzést, mert sokminden eszembe jutott, de rájöttem semmi kedvem hozzá. Bocs. Mindenkinek a lehetőségekhez képest boldog karácsonyt és Szilvesztert kívánok ennek a pocsék évnek a végén! Ne feledjétek, az alkohol öl butít és nyomorba dönt!

Íme a mikulás- és karácsonyi ajándékom magamnak . Az új szennyvízszivattyú, 84190 Ft + 2000 a futár. Nem az a szokványos ajándék.

A kiszerelt meghibásodott szivattyú.

Na azért hogy így néz ki az hosszas slaugolás eredménye, mert elsőre egy sárgombóc volt ahol a sár az ugye nem sár volt.

Ez a kis 750 W-os búvárszivattyú ami szó szerint kimentett minket a sz@rból.

Az új szivattyú beszerelve, a kábele még nincs behúzva abba a sárga csőbe ami kilóg ott balra lent az akna falából ( benne a vékony kötél, amit a régi kábellel behúztam a csőbe az új szivattyú kábelét behúzni vele), de már tökéletesen működik, estére a végleges bekötés is megvolt.

A régi szivattyút egyelőre elraktam, tavasszal javítása következik.

Hát ez megint nem az én napom volt. Épp készítem be  a kályhát a hajón, amikor J dörömböl a stégről, hogy elment az áram én csináltam e valamit. Hát ez kizárt, napközben napelemekről működik minden, a parti áram be sincs kapcsolva. De nézem a kapcsolótáblán, valóban nem ég a parti táp kontrollámpája. Na ahogy végeztem a kályha kihamuzásával és a tüzelő bekészítésével az esti begyújtáshoz, elkezdtem keresni a hibát. Nem volt könnyű, valami állandóan verte a FÍ relét. Már mindent kihúztam, lekapcsoltam, de még mindig verte. Legutoljára lekapcsoltam a szennyvízátemelő szivattyút. Na EZ volt a bűnös. Kikötöttem, rámértem, 6,7 kOhm a földhöz képest, szóval ez bizony testzárlat. A jelenség szomorú, nem olyasmi amit csak úgy meg lehet seperc alatt javítani. Elővettem a kis mobil búvárszivattyút amit még azután vásároltam miután majdnem sikerült tavaly nyáron elsüllyesztenem a hajómat és rácsatlakoztattam a collos tömlőt. Na ezt nem volt egyszerű kiteríteni, mert kint a hidegben tárolva olyan lett feltekerve a nyáron puha slaug, mint a spirálrugó. Valahogy kihúztam és a szivattyút leengedve a félig telt aknába, a szennyvizet átemeltem a régi, már nem használt emésztőgödörbe. Persze ez nem egy állapot, megrendeltem egy komplett új szivattyút https://elpumps.hu/termekek/darabolos-szennyviz-szivattyu/bt-6877-inox/. Az a tervem, hogy ha majd meleg lesz odakint, szétszedem és megjavítom. Minden alkatrész kapható hozzá, de nincs fűtött helyem a javításhoz, ez meg nem olyan munka amit szabad ég alatt fagyott kézzel csinálni lehet. Ha megjavítom lesz egy tartalék szivattyúm. Amúgy a Vízművek ilyen szivattyút használ, https://www.szivattyuwebaruhaz.hu/termekek/zenit-grs-daralos-szennyvizszivattyu de ebből egy annyiba kerül mint az enyémből három és az se tud többet se emelőmagasságban, se szállított mennyiségben, sőt, a Zeit még gyengébb is. Bár a szállított mennyiségnek itt különösebb jelentősége nincs, legfeljebb a gyengébb 2 perccel tovább üzemel mire kiszívja az aknát. Amúgy a Zenit azért jobb elvileg, mert azt a Vízművek cseréli ha baja van, de nekem ne jöjjön be ide a tornácra senki gumicsizmás pribék összemászkálni mindent, meg kieregetni a sz@rlét a tűzifám alá, mindig jobban járok ha én csinálok meg valamit mintha idegen munkaerőt veszek igénybe.

Vége a jóvilágnak! Négy napja leszedtem a kertben az utolsó, még valamennyire használható paradicsomokat. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az ENYÉM. Na ennek is vége. Ahogy bejöttek éjszakára a mínuszok, meglottyadt az összes.

Levágtam az utolsó három kanadai sütőtököt is. A két kisebbiket amik nem voltak egészen beérve megsütöttük, egész ehető volt, a nagytól,

ami viszont teljesen beérett különleges ízélményt várok...majd kiderül.

Aztán. Beköltöztem a fűtetlen, hátsó hálókabinból a szalonba a kályha mellé. Nem azt mondom, hogy azért mert fáztam, az első igazán hideg, reggelre - 5,7°C-ra lehűlő éjszakát is békésen átaludtam az elalvás előtt elektromosan alaposan befűtött ágyamban dupla takaró alatt (csak az volt rossz este elalvás előtt, hogy olvasáskor a kezem majd lefagyott a könyvön), de az történt, hogy reggelre kívülről csurom víz lett a felső paplanom. Ugyanis az ember alvás közben jelentős mennyiségű vizet párologtat el a bőrén keresztül. Ez normális esetben átmegy a takarón keresztül a környezetbe. De a hideg kabinban a külső levegővel találkozva azonnal lekondenzált belőle a víz. Próbáltam szárítani napközben, de ebben a hidegben nem száradt. Szóval beköltöztem a szalonba, ahol most a hulladék fákkal fűtök, egy takaró is elég éjszakára és még reggel is 10 fok felett van a hőmérséklet.

Húztam tiszta ágyneműt is és megkezdtem a nyári ruházat elpakolását. Ez a téli előszedését jelenti egyúttal, de két jó meleg bolyhos bélésű tréningnadrágomat sehol se találom. Tavaly vettem őket a régi (hát tán még kamaszkori) "mackónadrágjaim" helyett, amik az évtizedek alatt átlátszóvá vékonyodtak, hát SEHOL nem találom őket. Rejtély hogy tudnak dolgok eltűnni egy parányi házban és egy még kisebb hajóban.

A jó hír, hogy a padláson elfogytak az egerek. Második hete mind a négy egércsapda, melyekben az ősz beállta óta minden héten volt 1-3 agyoncsapott egér, érintetlen.

Cuki a sün tegnap, miután a nagytakarítás után visszaraktam a házába, este fél nyolctól éjjel kettőig egyfolytában ügetett a sünkerékben. Elképesztő.

Ahogy itt ülök a gép előtt, feltekintve a fejem felett a polcon ilyenek vannak.

A padláson még van vagy kétszer ennyi meg egy doboz tele érmekkel, plakettekkel. Ez csak azért érdekes, mert a középsőnek ez áll a talapzatán.

Nem rossz nevek.  '83 után a Magyar Vitorlás Szövetség úgy tűnk, hogy eltrehányodott, több nevet már nem véstek fel, gondolom betelt a tábla, újat nem csináltatott senki. csak úgy odaadták minden évben annak aki nyerte, merthogy vándorkupa VOLT. De már nem vándorol. Merthogy 1989 október 23.-án megszűnt a Népköztársaság. És mivel 1988-ban én nyertem a kupát, '89-ben már nem hirdettek győztest így itt maradt nálam örökre.

Ma nagytakarítást csináltam a sünházban, mert már volt egy kis ammóniabűz. Kidobtam a murva almot, a PVC padlót feltöröltem Domesztoszos szivaccsal, kiszellőztettem, megszárítottam és feltöltöttem szilikonos macskaalommal és friss tiszta murváva a kerengő padlóját. A Cuklit ez alatt az alvókuckójával együtt visszaraktam a macskahordozóba és elhelyeztem a cserépkályha mellé. Amit nem gondoltam volna, a 40 W-os kályha kevés a ház hőfokon való tartásához, a jószág nagyon okosan fel is költözött a kályha tetején lévő alvókuckójába, pedig amíg nem volt ilyen hideg, addig a kerengőben aludt a legtávolabbi sarokban. De hát már éjszakára mínuszok vannak és a télikerben is csak 10 fok körüli a hőmérséklet. Szerencsére Icukától kaptam egy 60 X 60-as hősugárzó panelt, aláraktam a sünház és a hőszigetelő Hungarocell lap közé, ezzel a padlófűtéssel összesen 120 W a fűtőteljesítmény, ez már gond nélkül befűti a kéjlakot. Ami nagyon jól bevált, háztartási papírtörlő összetépkedve, abból csinál magának a kerengőben a kedvenc sarkába búvóhelyet, most, hogy megint jó meleg van a padlószinten, ott szeret aludni.

Ja, Cukiról kiderült, hogy hímnemű, végre sikerült annyira megszelidíteni, hogy az ölemben hanyatt fekve kitárulkozott és megmutatta mije van. Tegnapi mérés szerint 509 g a testsúlya.  6 hét alatt nőtt meg ekkorára 132 g-ról.

Na akkor folytatom. Lehet, hogy át kell értékeljem, hogy nem kell autó. Idáig elvoltam a biciklivel, de úgy tűnik mostantól rendszeresen kell majd Budapestre járnom az egészségügy bugyraiba. Az pedig 3 km a HÉV, vagy 8 km a vonatállomásig. És majd ahogy a beszámoló végén kiderül, idézem a szakembert: " fizikai és psychés kímélését javaslom". Szóval autóznom kell. Most ugyan szerencsére itt van nálam a lányom autója, mert ő kint él tavasz óta Németországban, szóval kapóra jön, hogy nekem kellett levizsgáztassam a kocsit, de ez múló állapot, BÁR nagyon nem adtam fel, hogy a betegségem is az. Szóval ...meglátjuk.

Ott tartottam, hogy beutáló (sic) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe. Azt se tudtam, hogy van ilyen. meggoogleztam, google Eathöztem a hol és hogyant és múlt héten kedd délelőtt megjelentem.

Előrebocsájtom nem volt betegségtudatom (mostanra lett). Vidáman, peckesen gyalogoltam le a bő egy kilométert ami a Ferencvárosi vasútállomástól a Nagyvárad térhez közeli intézetig van, felvettem a maszkot és beléptem a kapun. Zord biztonsági őr állta utamat, "Időpontra jött??", "Nem" rebegtem, "de van beutalóm". Ez úgy tűnik enyhítő körülmény volt, mondta fertőtlenítsem a kezem és haladjak tovább "arra". Az "arra" az egy kis asztal volt két fős személyzettel akiknek a feladata a vírus behatolásának megakadályozása volt az intézetbe. Ennek megfelelően megállapították, hogy a testhőmérsékletem 35,3 °C és a kérdőív valamennyi pontja alapján nincs bennem koronavírus. Téptem egy számot, amivel 5 m-el arrébb kellett várakozzak amíg az ablak feletti eredményjelzőn megjelenik a számom. Ez meg is történt néhány percen belül, az ablakban igazolnom kellett magam, meg hogy jogosult vagyok ellátásra, meg hogy igazán orvos küldött ide és nemcsak úgy bejöttem, sőt azt is be kellett vallanom, hogy van egy feleségem telefonszámmal ha netán tepsiben és + 5 fokosan hagynám el az intézményt akkor kinek szóljanak, hogy részükről ennyi. Mindent rögzítettek a kompjúterben és innentől kezdve bekerültem a "gyárba" mint munkadarab. Mondták a 110-es ajtó előtt várakozzak, majd név szerint fognak szólítani. Az ajtó megtalálása kis nehézségbe ütközött, mert sok ajtó volt, a szembelévő fal mentén kényelmes széksorral, az ajtók szép kék táblával felcímkézve, sőt alatta felirat hogy az ajtó mögött miféle munkafázist gyakorolnak, megvolt a 109-es és a 111-es is, de az, hogy a kettő közt lesz a 110-es is a sorban azt csak én gondoltam. Próbálkoztam még a 90-esek környékén is, de azokról gyorsan kiderült, hogy a felszálló csőstrangok ajtajai és sorszámai. Szerencsére elég jól beszélem a helyi nyelvet, sikerült elcsípnem egy helybélit, megkérdezve, hogy hol a 110-es, meglepődve mutatott rá egy ajtóra egy zsákfolyosón a klotyóval szemben, amin valóban volt egy 110-es szám, de csak egy A4-es papírra írva. Ez előtt viszont többen ácsorogtak, például mentősök is egy tolókocsis jövevénnyel. Szék viszont csak egy volt, nem is fért volna el több. 

Megkérdeztem még egy helybélit, hogy van e itt ruhatár, mondta hogy volt, de szétverték, szóval mindenki  télikabátban várakozott egy olyan folyosón amit a rövidujjú pólóban, köpenyben dolgozó helybéli személyzethez fűtöttek. Egy egészségügyi intézményben tapasztalatom szerint rengeteget számít a helyismeret. Tehát hiába érkezel időben, van beutalód, betegséged, igazából az "Erzsikeszindróma" ami működik. Az tökmindegy, hogy azt aki  időnként kidugja a fejét egy ajtón Erzsikének, vagy Lujzikának hívják, abban kell jártasnak lenni, hogy hogy kell rá a megfelelő pillanatban lecsapni a kezünkben lévő átizzadt papírlappal. Aki ezt kitapasztalta órákat nyerhet a várakozási időben, magában elégedetten röhögve a tudatlanokon. Olyan tudás ez, amit csak szorgalmas intézménybejárással lehet megszerezni ( mint Privát Eleknek a vagonok és titkos ládák tudójának {nem Rejtőfanok ne is próbálják értelmezni}) Itt, miután sorszám és név szerinti szólítás van, ez ELVILEG nem játszik, de azért gyanús a dolog, mért csoportosulnak az ajtó körül. Távolabb hívogató széksorok, de mi van ha nem fogom onnan hallani amikor szólítanak? Mi van ha nem is tudják kimondani a nevemet  ( tízből kilencszer nem tudják), szóval csupa aggódás az egész. De 20 perc ácsorgás és izzadás után feladom, engedek a székek csábításának, nekivetkőzök és leülök távolabb, lesz ami lesz. Azt már felfedeztem, hogy a mennyezetről lelógó táblán világító számoknak  közük nincs az én 41-es sorszámomhoz, de időnként szólítanak valakit a 110-esbe és hallatszik. Aztán szólítják azt a köpcös lapajt, aki besurrant előttem a sorszámtépőhöz a kapuban a 40-es számért, szóval jól állok. És csakugyan úgy fél óra múlva engem is szólítanak.

Innentől kezdve mint a karikacsapás. De tényleg. Ketten csak velem foglalkoznak a kis szobácskában, egy fiatalember ( a továbbiakban a "fehérmaszkos srác"), ad egy orvosi maszkot amire lecserélem a szokásosan hordott ipari gázmaszkomat, mert akadályozza a vizzgálatokat, miután derékig levetkőztem és felfeküdtem a priccsre  villámgyorsan rakja rám az elektródákat, máris kihangosítva pittyeg a szívritmusom, a fiatal doktornő ( a továbbiakban a "rezidens kislány") felveszi és rögzíti az anamnézist. Megkockáztatok egy elméletet. Mert amire idáig értem, már persze mindent kigugliztam a szívaritmiáról. És egyik oka lehet a káliumhiány. Az asztmámra évek óta kortikoszteroidot használok, az pedig pusztíthatja a káliumot. Orvosok utálják, ha a beteg kész elméletekkel áll elő, de ez a kislány még olyan fiatal, szinte még gyerek, sőt otthon még biztosan az is, hátha nem fertőzte még meg a szakmai nagyképűség, előadom az elméletemet, persze csak mint lehetőséget. Megnyugtat, hogy a labor ki fogja deríteni. Ajaj mondom, akkor még kell menjek laborba is? ( aggaszt az Erzsikeszindróma) de ez itt kérem tényleg egy MŰKÖDŐ rendszer. A maszkos srác már nyomja is belém a branült, levesz vagy három fiola vért, minden mozdulatából sugárzik a magabiztos gyakorlat. Ahogy végeztek velem, máris jön az átviteltechnikus egy kerekes székkel, csak egy pólót kell magamra vennem, beülök, ölembe kapom a monitor készüléket, a ruháimat, hátizsákomat felnyalábolja és visz ki és liften fel egy nagyobb helyiségbe amiben elfüggönyözött ágyak vannak. A maszkos srác jön velünk, jelen van amikor 4 (!!!) nővér pattog az ágyam körül, újabb izéket szerelve rám, a legnagyobb probléma találni egy konnektort( itt alighanem valami átrendezés lehetett, gyanítom a covid miatt), mert az ölbéli monitorom (immáron kisasztalon az ágyam mellett) biztos  nem sokáig bírja akkutápon. Kérdem a maszkos srácot aki ezek szerint felelős értem mint munkadarbért mindaddig amíg az idevalósi személyzet valamilyen módon át nem vesz tőle, hogy meddig leszek itt? Csodálkozva néz rám. "Uram ez itt sürgősségi betegellátás". Ezt ő biztos tudja mit takar, de én azt szeretném tudni, hogy MEDDIG LESZEK ITT? Szerintem továbbra se érti mi a problémám, de közli, hogy 2-től 72 óráig. Hát nem izgulok, de nem erre készültem. Egyszercsak megjelenik egy rozsdabarna ruhás (itt a ruhák színében lehet valami rendszer, de még nem tudtam felfedezni a lényegét)  kisfiú, nyakában fonendoszkóp, de kizárt hogy orvos legyen nincs több 15 évesnél, mondja hogy koronavírius tesztet fog végezni, mondom hogy sebaj. Na itt hibáztam. Láttam sokszor a TV-ben hogyan csinálják, "de akkor még nem sejtettem" (lásd még Pelikán József gátőr a főtárgyaláson) hogy ennek még jelentősége lesz. Merthogy orrsövényferdülésem van, operáltak is vele, de a siheder a hurkapálcikájával sutty, mindkét orrjáratomat egyenesre szúrja, majd kéjesen megforgatja benne a szerszámát. Úgy érzem az agyam ugrik ki a helyéről, igyekszem decensen vonyítani, de nem nagyon sikerül. Ő ezt indokolatlan kényeskedésnek értelmezi és reagálja, csak akkor lepődik meg amikor elkezd mindkét lukamból folyni a vér. Akkor valami olyat motyog a nővérek felé, hogy "hát ezt így kell a szabály szerint csinálni" aztán elkotródik. (Még két nap múlva is véreset fújok a zsebkendőmbe.) Az egyetlen papírzsebkendőmet hamar átvérzem, szerencsére még itt sürögnek köröttem az ápolók, kapok egy csomó papírtörlőt és itatom a vért szorgalmasan. Ami átvérzett azért nyújtja a kezét egy nővérke, de aztán eltávoznak, én meg csak vérzek, egy idő után tele a kezem átázott törlőkendőkkel, jó lenne valami szemetes, de nincs, az ágyat nem akarom összekenni (ez hiba volt, ilyen csak itthon tilos, a kórházban nem) némi tétovázás után a véres csomagot ledobom az ágy mellé. Ez is hiba volt. Van a nővérek közt egy rózsaszín kabátos, ő olyan rangidős lehet ő dirigálja  a fehéreket, észreveszi a földön a szemetemet és kikel magából, hogy hogy képzelem (mondom, parancsoláshoz szokott, ezt katona és tengerészviselt ember azonnal észreveszi). Engem nem nagyon lehet terrorizálni, önérzetesen válaszolok, hogy nem akartam az ágyneműt összekenni, sajnos a gyerek felszúrta az orromat. Na ez aztán végképp felháborította, közölte, hogy "az nem GYEREK, az egy ORVOS!! Hát úgy tűnik a rozsdabarna ezek szerint azt jelenti, hogy leggyengébb láncszem, ezért nem bíznak rá komolyabb feladatot mint az orrbatúrás.

Aztán béke van. Fekszem az ágyon ( https://www.youtube.com/watch?v=p9fd5YTd8LY&ab_channel=V%27Moto-Rock-Topic) és sudokut fejtek, kicsit zavar az ujjamra csippentett szaturáció érzékelő, időnként amikor elmozdul velvisít a készülék mellettem, ettől valaki bedugja a fejét a függönyön, kérdezem nem lehet e átrakni lábujjra, de nem lehet. Bár mindenki el van függönyözve, hallani mindent lehet, mellettem valaki kacsát kér (erről jut eszembe, egy ilyen műanyag víziállatra nekem is hamarosan szükségem lesz, hajnal óta úton vagyok és már dél van, a prosztata nem ismer tréfát), valaki nyög, a rangidős nővér kommandírozza az alantasait, "őt felvesszük, ő mehet haza, ő megy  a harmadikra, valamilyen Vilmos (ez alighanem én leszek) még vár". Megjelenik egy nővér, azt mondja "Hoztam magának ebédet kéri?" Kérem. Tudom, hogy ez itt nem a Gundel, de éhes vagyok. "Kanala van". bevallom hogy nincs, azt mondja "Majd hozok". De  nem hoz. Egy idő múlva kérek kacsát és egyúttal kanalat is. A kacsa működik, az ebéd nem, a fasírt az nem az a kívánatos finom gombóc amire én gondoltam, hanem egy szelet íztelen valami, a főzelék állítólag tökből van, de szerintem darált WC papír, de eszem mert éhes vagyok, viszont a vízben úszkáló sárgarépakarikákra mint levesre nem visz rá az éhség sem.

Aztán jön a rezidens kislány. Mondja, hogy az ionjaim rendben vannak (szóval nem a kálium), viszont sürgősen menjek endokrinológushoz (ekkor még nem tudtam az micsoda) , ha nem megy TB-re mert hosszú a várakozási idő, akkor menjek magánorvoshoz. Az elbocsájtó levélben az endokrinológiai kivizsgálás sürgős voltát vastaggal szedve közli. 

Aztán leszednek a gépről, kapok egy papírt amivel fel kell menjek a harmadikra, ahol rám szerelnek egy hordozható EKG monitort ami másnap reggelig fogja rögzíteni a szívadataimat, amikor vissza kell hozzam. Ez volt kedden.  Szerdán délelőtt visszavittem a rámszerelt technikát, csütörtökön meg mentem ismeretség révén kikutatott maszek endokrinológushoz, mert megtudtam, hogy ha várok arra amiért egész eddigi munkás életemben levonták a díjat akkor az 3 hónap. Addigra simán meghalhatok a pajzsmirigy által túlhajszolt szívem miatt. Ja.... merthogy az endokrinológus az mirigydoktort jelent. Szóval újabb kanyar Pestre, három hónap helyett egy nap alatt lenyomtam az endokrinológust (á: 25000 + 2000 a labornak ami ugyan közgyógy, de nem mindegy az elejére tesznek vagy a végére). Felírt gyógyszert  és utasitásokat a háziorvosom részre, mert maszekdoktor ide vagy oda, az igásló akkor is ő lesz, mert neki kell hetente laborba küldenie értékelni a vérképet, mert pl. a gyógyszer mellékhatásként zabálja a fehérvérsejteket, tehát ha 4 alá megy, akkor változtatni kell, a terápián. És még van egy csomó más érték is amit a háziorvosnak kell ellenőriznie, a helyi szakorvosi rendelő ( a szép szőke) bevonásával. Az endokrinológus doktornő elküldött még szintén maszek pajzsmirigy ultrahangra ( újabb 12000), az lesz dec 1-én. Most beszéltem telefonon a házidoktornővel, vette az adást, meg fogom magam gyógyíttatni velük.(persze csak ha előtte meg nem halok, de nem hinném, hogy ez lesz)

Ja FONTOS. Azt írta az endokrinológus a papíromra, hogy "Fizikai és psychés kímélése javasolta." Úgy, hogy azt a nagy csomós tuskót amit nyáron félretettem, hogy majd télen fűtési szezonban, amikor nem lesz olyan hévség mint júliusban, szétcsapkodom a nagy baltával, egyelőre félrerakom. Ahogy a Fb-on se fogok válaszolni drága kormánykedvelő barátaim kommentjeire. 

Pocsék egy hetem volt. Akik régen olvassák  ezt  a blogfolyamot, talán emlékeznek rá amikor még telve energiákkal  nekikezdtem a hajóépítésnek. Már  akkor mondtam valami ilyesmit, hogy "most jó, aztán majd EGYSZER jön a vége amikor már rossz lesz és akkor majd ez a blog is szomorú véget fog érni". Ennek több mint 15 éve, hát kezdtem azt hinni, hogy most jön az "akkor".

Úgy kezdődött, hogy a múlt hét csütörtökön elkezdett a szívem össze-vissza ütemben és össze-vissza erővel dobogni. 18 órakor leszofáztam szokás szerint az RTL klub TV híradó elé és feltűnt, hogy a szívem valami ilyeneket csinál, hogy "pikk, pikk, pikk.....BAMM, BAMM.....pikk, pikk, BAMM.....BAMM, stb". A "BAMM" az olyan, hogy a hátam közepéből a torkomig megrecegtette a berendezéseket. (És a híradó még el se kezdődött!) Mondom J-nek mi van, azt mondja, "semmi nekem is van, erre kapom évek óta a Betaloc-ZOK-ot". Azért én mégse voltam higgadt, ilyenem sose volt még. Ugye Covid van, ilyenkor semmi se olyan mint régen, a háziorvos ha jól tudom csak előzetes bejelentésre fogad, mondom írok neki. Több mint egy éve nem láttam, a szokásos vérnyomáscsökkentőt egy erre a célra rendszeresített Email címen rendelem újra 3 havonta, na mondom oda leírom mi  a bajom. Ez volt pénteken, visszaírt, hogy ennek nem ez a módja, rendelni mostanság nem rendel, de majd az asszisztense ad beutalót a szakrendelő belgyógyászatra hétfőn. Hétfőn elbringáztam érte, a szakrendelő két házzal arrébb van, ami a jó a járványban, hogy a máskor zsúfolt váróban összesen hárman várakoztunk, úgy tűnik a népek megegészségesedtek a járványtól.

Néhány éve jártam itt, akkor 80 év körüli főorvos úr vizsgált, most viszont meglepetésemre mézszőke Barbi baba ült a helyén (persze lehet ha leveszi  a maszkot kiderül, hogy egy foga sincs) a szívdobogásom ettől biztos nem csillapodott. Mit mondjak, az EKG-m még nekem is fertelmesnek tűnt, rettenet tűhegyek felfelé és lefelé, mindenféle szabályos ismétlődés nélkül, köztük ugyancsak ritmustalan alacsony amplitúdójú rezgésekkel. Mielőtt odamentem, persze alaposan utánagoogleztam a témának, szóval már tudtam mi az a kamrafibriláció, meg a tachikardia, kezdetben a doktor néni(?) is ezt motyogta, miközben a pulzusomat tapintotta, de aztán azt mondta "ez nem az". Hosszasan tanulmányozta az EKG diagramot, közbe azt mondta, ilyet még az egyetemen látott csak. Aztán azt mondta "Nem tudom mit csináljak magával. Ha nem lenne a járvány simán adnék egy sürgősségi beutalót, de nem tudom most ki az aki fogadná." Erre megszólalt az asszisztensnő: "Doktornő küldjük a Kardiológiai Klinikára, a múltkor is oda küldtük a ...-t" Így jutottam a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe.

Folytatása következik. ( Az az igazság, hogy a teljes  beszámolót megírtam tegnap {ma vasárnap van}, de elment az egész a semmibe, amikor ki akartam rakni vázlatból élesbe, pedig be van kapcsolva az automatikus mentés, azt hittem a guta üt meg, nem volt kedvem újra megfogalmazni ugyanazt, de majd erőt gyűjtők és pótolom. Idáig jutottam. )

Úgy tűnik vonzódnak hozzánk az állatok. J amikor valami rendellenességet észlel, azonnal megvádol, hogy biztos én vagyok annak okozója. (hova tetted a fakanalamat??) Na a télikertben kiszórt földet talált  a cserepek mellett, azonnal jött a fúróval "mit csináltál a növényeimmel?!!". Ilyenkor hangoztatom az ártatlanságomat, de persze mindegy. A fakanál aztán meglesz az eszcájgtartóban ("de akkoris te raktad oda hátra!!") és úgy tűnik meglett a felforgató is a télikertben. Hogy hogy került oda be...rejtély.

Meggugliztam, zöld varangy, gyönyörű példány. Sajnos ott rossz helye van, mert a fő élelmiszerforrását hangyát nem nagyon fog találni, J most megpróbál neki lisztkukacot adni, de azt hiszem megy vissza a kertbe.

 A sünházat kicsit átalakítottam. Arrébb raktam a kályhát, mert túl közel volt a termosztáthoz, pont alatta volt, ami azért nem jó, mert hamar kikapcsolta a fűtést, miközben  távolabb hideg volt. Az alvó kuckóját meg két lépcsőfokkal megemelve a kályha fölé telepítettem, ott jó meleg lesz neki az "ágya". Az ötletet saját tapasztalatból merítettem, egyelőre még mindig a fűtetlen hálókabinban alszom a hajón, amióta befűtöm az ágyat magam alatt elalvás előtt, megfelelő mennyiségű takaróval, fejemen kötött sapkában úgy alszom mint a bunda, ugyanabban a testhelyzetben ébredek ahogy elaludtam.

Hát elég undorító volt. Gyakorlatilag telesz@rta a jószág  a futókereket és szétkente rajta a belső hengerpaláston. Levagdaltam róla a kartonpapír burkolatot és a rácsot kislaugoztam. Némi tépelődés után J javaslatára, az általa a padláson rejtegetett  5 mm-es Polifoam lemezből szabtam rá új burkolatot (ő is ugyanakkora gyűjtő mint én HA NEM NAGYOBB)

Vágtam két tartalék csíkot, ahogy elszennyeződik cserélem és kimosom. A gyors cserét kárpitos gumihevederek biztosítják, varrtam két feszes végtelenített szalagot ami tartja a rácsdob külső oldalán a Polifoam lemezt.

Korábban probléma volt az etető edény. Amíg könnyű tálka volt, felborogatta. Lett nehéz üveg hamutartó, azt teleszórta a forgácsalommal. Hegesztettem ezt a dögnehéz vas spécit. Nem tudja felborítani és a magas perem miatt fel kell kapaszkodnia, hogy enni tudjon belőle, viszont remélhetőleg már nem tudja átemelni belé az almot. 

A táplálék betöltése a szürke bontott  PVC lefolyó csődarabon át történik (még a felduzzasztott, korábban a mosdószifonhoz csatlakozó rész is passzolt a vastagfalú acélcsőhöz), pont ekkora darabot találtam a kertvégi szemétdombomon.

A karika egy szétrohadt szekérkerék közepének fa alkatrészeit fogta körbe amin a tengely átment, a feneke a háztető lemezmaradéka, a fenéktől 1 cm-re véget érő acélcső még Amapola építéséből maradt. Szóval továbbra is recicling. Viszont a csepegtető nyalogatós itatóedény az gyári kínai, erre rászántam 800 forintot.

A műszer az alvó kuckó hőmérsékletét mutatja.

Nagyon él a jószág.

Ma beköltöztettem a kész sünházba a télikertbe. "L" alakban a "kerengő" a központi "terem" körül, a nyitható tető felett a hőszigetelést búvárólmokkal súlyoztam le kimászás ellen.

Az ablak a kerengő végén a futókerékhez való csatlakozásnál reciklált mirelit húsostálca. Amúgy a futókerék kivételével itt minden újrahasznosított anyag.

A kerengő padlója PVC burkolatú, rajta vastag fóliából tálca, benne murva és kövek, ha elpiszkolódik, könnyű a fóliával együtt cserélni. Így ha nem is örökéletű, de nincs is rá szükség, csak májusig kell kitartson, akkor a lakója megy vissza a természetbe.

A jobb alsó sarokban lévő nyílás a kerékdobba vezet.

Miután beraktam a központi "terembe", elmentem neki kajáért, mire visszatértem eltűnt. Azt hittem bebújt a kuckójába, de nem volt benne. Kinyitottam a kerengők tetejét, az egyik sarokban volt megbújva. Elkezdtem neki csipesszel kukacokat kínálni, amiket minden tartózkodás nélkül elvett, szóval az áttelepítés az ismeretlen helyre nem okozott neki tartós tarumát. Elcsalogattam egészen a húsostálca ablakig, ahol jól láthattam kívülről hogyan táplálkozik, jó étvággyal megevett vagy 30-40 lisztkukacot. Ezután rácsuktam a kerengők tetejét a hőszigeteléssel és vártam mi lesz. És az lett amit vártam, de ekkora sikerre azért nem számítottam, bebújt a futókerékbe és egyszerűen megmámorosodott tőle. Kis megszakításokkal több mint egy egy órát edzett benne, de később is amikor visszanéztem hozzá tekerte. Életében még nem mozgott ennyit az biztos. Szerintem most holtfáradtan izomlázzal alszik a kuckójában, mert órák óta nem láttam mozogni.

Ezért a videóért elnézést kérek, nem használok okostelót, ezt is a Juditéval készítettem.

Ami már biztos, a  futókerék rácsának sün számára járhatóvá tétele kartonpapír befűzésével hibás döntés volt. A "nagy dolgát" úgy tűnik edzés közben szereti végezni és az anyagot szétkeni körben a kartonra. Le kell szedjem és valami olyan anyagot kell kívülről ráfeszítenem a rácsra, amit tudok naponta cserélni és kimosni.

Walter Scottot olvasok. (http://mek.oszk.hu/03900/03916/html/01.htm) A piacon turiztam. Nem könnyű olvasmány. A cselekmény lebilincselő, de az az stílus amiben megírták, NAGYON más mint amihez szoktunk, pedig én (többek közt) Jókain szoktam olvasáshoz zsenge gyermekkoromban, de még ahhoz képest is antikabb. De néhány oldal után beleszoktam. Olyasmi, mint amikor valaki megszokta a sört és hirtelen valami óbort kezd kortyolgatni. Ahogy 10 évesen élveztem Jókai mondatait, amik tele voltak latin szavakkal, ráadásul régi kiadványokat olvastam, amik akkor jelentek meg, amikor még mindenki értette azokat, tehát nem voltak lábjegyzetben megmagyarázva (innen tudom még mindig, mit jelent a "konstábler" vagy a "hic Rhodus hic salta"), nekem külön élvezetet jelentett a szövegkörnyezetből elérteni, mit is jelentenek, úgy élvezem most is a 200 éves stílust. De alighanem az utolsók egyike vagyok az ilyeneknek, tán még a könyvolvasás is velem együtt megy ki a divatból.

Naná, hogy nem lettem kész a sünházzal, de azért haladtam.

Alakul a hőszigetelés is a külső falra.

Az alvó kuckó a hőtárolós kályha végében, felette a helyiségtermosztát.

A tetőn meg a belső hőmérsékletet mutató csőhőmérő.

Még nem megy a fűtés, a benti hőmérséklet megegyezik a télikertével.

Lassan vége a paradicsomszezonnak. A nagy bogyók már rég leérettek, de ez az aprószemű koktélparadicsom terem mint a dudva, felkúszott a mandulafára, fenyőfára, csak mér nem érik be.

Ilyen sápatag lesz az is ami megpróbálja, még ehető, de már messze van az íze a nyáritól.

De ő megpróbálja ami tőle telik, végülis a célja  a fajfenntartás, ha már a létfenntartás nem megy és meglottyad sárgán, de a magjait, a jövő zálogát még elengedi. Jövő tavasszal akkor is nőne itt, ha nem palántáznék belőle.

Az más kérdés, hogy hiába teszi, Mind ki fogom gyomlálni, mert nem kell ez a rettenetes burjánzás, előbb terem amit a télikerben kikeltetek palántának és már májusban kiültetem. De hát az élet ilyen, a szaporodás pazarló, százezer magból jó ha egyből ivarzó növény lesz ami tovább viszi a fajt. 

Lucky Cuki már 410 g !

https://youtu.be/ERQ3sAP7

Igyekeznem kell az új otthonával, mert  igazából kinőtte már a macskahordozót. Már bent van a fűtés, amit  ki-be kapcsol a szobatermosztát, kellett rá csináljak egy fémhálót, mert a kályha (szóval a sörösdoboz)  felmelegszik 55 fokra, nem akarom, hogy megégesse magát vele. Az ideális hőmérséklet a központi  "teremben" ahol az alvókuckója is van 25° C. Kaptam a kisállatboltban neki nagy átmérőjű futókereket, ma azzal voltam elfoglalva, hogy összekössem az új háza labirintusával és beborítsam futófelülettel, hogy a körmei, lábujjai, vagy akár a lába be ne szoruljanak a rácsba és csináljak rá átlátszó polikarbonátból (hogy látni lehessen hogy edz odabent) "szökésgátlót". Talán, ha nem jön közbe semmi (mindig jön) holnap befejezem, próbaüzem és holnapután beköltözhet.

A reggel mindig sétával indul. Ez a nap kellemes indítása. Még akkor is, ha nincs igazán szép idő. De ez ma nem áll, csodás időjárás lett mára a csúf hétvége után.

Ez itt az RSD, a túlparton a Savoyai kastély.

SP kint horgászott ma is a kiskutyájával a stégjén, ilyenkor leülök mellé beszélgetni.

Már harmadik napja én hozom a szerencsét neki, PONT akkor fog egy bő kétkilós pontyot amikor én odaérek hozzá. A tegnapelőttit nekem adta. A tegnapit is akarta, de mondtam nem kell, mert még a másik is ott van a fricskóban feldarabolva, amíg tart a csülkös füstöltkolbászos bableves, nem főzünk halászlét. J ha nekiáll főzni mindig több napra készít ételt, engem cseppet se zavar ha négy napig ugyanazt eszem. Ez lesz a halászlével is.

Sajnos aztán elromlott a nap. Pár napja kórházba került koronavírussal  a pár háznyira tőlünk lakó barátunk (amúgy a város polgármestere ) és sajnos rosszabbra fordult az állapota. A felesége (akit itt M2-nek szoktam emlegetni ) szintén beteg, ő itthon van. És ők még nem is tartoznak a "veszélyeztetett korosztály"-ba. Nagyon aggódunk. Amúgy miközben nem győzik emelgetni a karantént megszegők büntetését, őket senki nem rakta karanténba, nem kaptak piros cédulát, rajtunk, barátokon és a családtagokon kívül a kutyát nem érdekli kikkel tartottak kontaktust és merre jártak, járnak. Nézem az RTL klub esti híradót, az "operatív törzs" rendületlenül közli, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igaz, hogy egy hete kétóránként, három napja már óránként, tegnap már félóránként, mára meg már 20 percenként halt meg egy koronavírusos beteg. Vigyázzon mindenki magára! És most nem csak a koronavírusra gondolok. Boldogult anyám mesélte, hogy az ő gyerekkorában a "közönséges" tüdőgyulladás is halálos kórnak számított. Nos ha valaki most kap tüdőgyulladást, ha lázas, a háziorvosa csak akkor fogadja, ha tesztelték Covidra. Ez most 4 nap volt mire kijött a mentő a barátunkhoz. Utána 3-4 nap az eredmény. Addig nincs aki antibiotikumot felírna, azt meg recept nélkül nem adnak a patikában. Ez alatt simán meg lehet halni, szóval ott tartunk mint 100 éve mielőtt Fleming feltalálta a Penicillint.

Amúgy csendesek a napok, a téli felkészülés megvolt, készül Cukinak a sünnek a háza, mert a macskaszállítót hamarosan kinövi. Megérdemli a jószág. NAGYON akar élni, Mára 30 dekára hízott, zabál, egészen pontosan úgy viselkedik amikor meglátja a lisztkukacos edényt mint az újságírók a sajtófogadáson. Éjszakára nem kapott csak száraz kölyökmacskaeledelt, kukacot nem, ezért mérgében mindent felborogatott.

A magas doboz a központi "terem" az étkező, ivó és alvóhellyel, körben L alakban a bújkálótér több bejárattal, nyitható tetővel a takarításhoz. Lesz még csúszda, körömkoptató, játékszerek és egy csatlakozó "mókuskerék".

Ez a villamos fűtőtest próbaüzemben. 

Két 40 W-os gyertyaizzó sorbakötve (így fél feszültségen soha nem ég ki) a villamos vezető részek betontömbbe kiöntve és az egész egy sörösdobozba elhelyezve, kaviccsal körberakva, ettől hőtárolós a "kályha". 31 W a teljesítménye a műszer szerint. Termosztát fogja működtetni. Az egész kap majd külső hőszigetelést és a télikertben lesz a helye. 

Cuki a sün előnevet kapott, ő a Lucky Cuki, merthogy ha nincs olyan mázlija, hogy a Picur rátalál, akkor alighanem már nem él. Az anyja feltehetően lemondott róla és a közelgő tél elől vagy már elvermelt, vagy épp a saját felhízlalásával van elfoglalva. derekasan él a felkínált lehetőségekkel, kezdetben mohón ette a szaftos macskaeledelt, aztán a száraz kölyökmacskatápot. Próbálkoztam lisztkukaccal, de elutasította. Már épp aggódni kezdtem, hogy ha igy undorodik az élő kajától, hogy fog tavasszal életben maradni ha szabadon lesz engedve a kertben, de aztán valahogy ráérzett az ízére. Kezdetben volt a műszerészcsipesszel darabonkénti etetés, de aztán már csokorral ette, a végén belemászott a kukactárolóba.

Szemre is sokat nőtt, de az igazi a mérleg, három hét alatt megduplázta a testsúlyát.

Tegnap elbúcsúztunk Csikós Laci barátomtól. 11:30 kor volt a  találkozó a Dráva utcai pontonnál álló "Halászbástya" hajón. Nem szeretek idejárni. Úgy két éve lehetett amikor egy hajós barátom, Csendity Gábor hamvait ugyancsak erről a hajóról úsztatták a Duna vízére, akkor is ugyanilyen pocsék idő volt, esett az eső, hideg volt és kellemetlen szél. Ő is fiatalabb volt nálam, ő jó pár évvel, Laci csak nem egészen három hónappal, két hét hiányzott, hogy megélje a 75. születésnapját.

Nehezen élem meg a barátok elvesztését. Amikor sok éve meghalt a Rehák Balázs barátom, a "Bagó" nevű, tengeri mentőcsónakból átépített lakóhajócska tulajdonosa, az egykori Lágymányosi híd hídmestere, annyira gyáva voltam, hogy nem mertem elmenni a temetésére, neki már úgyis mindegy, én meg azt gondoltam megúszom a fájdalmat. Azt mondtam, csak akkor megyek majd ha engem visznek. De hát beláttam, hogy ez nem megoldás. A halál elől nem lehet elmenekülni. Még a másé elől SEM. Azóta sorra búcsúztam el barátoktól, osztálytársaktól, egykori technikumi osztályfőnöktől, de nem mondom, hogy hozzászoktam. Egy kicsit se jelent vígaszt, hogy "lám én meg még élek". Még az ellenségeim kárán se tudtam örvendeni soha. Egyszer pont a Lacival beszélgettünk róla (ő Szigetcsépen lakott a vízparton közel hozzánk és gyakran találkoztunk, amíg el nem adta a házát), hogy mitől ilyen jó hozzám az Isten, hogy megengedi, hogy ilyen boldog nyugalomban éljek itt a szigeten, a hajón. Amit tudok, hogy én életemben szándékosan rosszat nem tettem senkinek, még annak se aki megpróbált nekem ártani. Olyankor csak legyintettem, "hát ő ilyen". Laci azt mondta erre, " hidd el, ez visszajön". Nem tudom ő kinek ártott, hogy neki "nem jött vissza", ráadásul elképzelni nem tudom, hogy lett volna rosszakarója. 

Voltunk vagy 60-80-an, nem is gondoltam, hogy ennyien szerették, de megérdemelte.

Egy temetés amúgyis pocsék dolog, de a Covid járvány erre még rátett egy lapáttal. Mindenki maszkban, olyanokat kellene felismerni akiket nem láttam 20-30 éve, a szemüvegem folyton bepárásodik ebben a vacak nyirkos időben, nem látok amúgysem semmit, he meg leveszem, akkor meg azért nem látok semmit. Ennek ellenére a Kő Pityu (Kővári István egykori vitorlás versenyrendező, mentőmotorosvezető) felismer, neki jobb a szeme mint nekem, de Laci fiára, akit nem láttam idestova 10 éve rá kell kérdezzek, nála nagyobb bajban csak Etával vagyok Laci feleségével, mert több szőke rövidhajú nő közül kell felismerjem a szeméről. Nem is sikerül, de a második akit "leszólítok" valóban ő. Pedig biztos van egy csomó ismerős az álarcosok közt, de hát végülis ide nem beszélgetni jöttünk.

Ha temetés akkor beszéd van. Bevallom, nem szeretem a hivatásos megemlékezőket. Egy igazán jó temetési búcsúbeszédről tudok, Poszlovszki Rezső barátoméról, aki 96 évesen ment el rövid szenvedés után, annak a beszédnek a végén mindnyájan mosolyogtunk, az furcsamód  vidám beszéd volt, hisz a beszéd nem a halottnak szól (ki nem állhatom, ha az elhunytnak beszélnek, vele hosszasan "beszélgetve" ) hanem a "felkészülőknek"..... de hát azt a beszédet én mondtam. A hivatásos beszélőket hallgatva mindig az jut eszembe, "na ennek sincs halvány fogalma róla, hogy milyen volt az akit búcsúztat és mi az amit a hátramaradóknak a lelkére kéne kötni". És ezt a hiányosságot nem pótolja a beszéd profi megmunkáltsága.

Amikor a vízben oldódó urnát a személyzet vízre bocsájtotta, a szemerkélő esőben ( a Jóisten is őt siratta) mindenki fehér virágokat dobált  a vízbe, kivéve engem, én a kulacsomból egy elegáns arannyal szegélyezett vékonyfalú üvegpohárba egy bő fél deci, neszmélyi hajóskanzenből való minőségi törkölypálinkát töltöttem magamnak és Laci emlékére ürítettem, majd neki is töltöttem egy adagot és a poharat az urna után dobtam. Úgy gondoltam jobban illik hozzá mint a halott növényi nemiszervek. Utoljára "élőben" a Thököly- Dózsa György út sarkán lévő kocsmában poharaztunk együtt a Kopár István Népsatadion konferenciatermében történt előadása után (mindketten adakozói voltunk az István földkerülő útjának). Sok időnek kell még eltelni, hogy ne ez jusson eszembe ha  hajón alkoholos italt  tartalmazó poharat veszek a számhoz.

Azt hiszem a saját halotti beszédemet amint megszáll az ihlet magam fogom megírni, jobb az ilyet nem idegenre bízni. Igazából felolvasni is én szeretném,  de tekintettel a technikai nehézségekre talán hangfelvételt csinálok róla.                                                                                                                                     

A sün neve "Cuki", mert amikor M1 meglátta a róla készült videót azt írta "Jaj de cuki". Így nem kell a nemét sem megállapítani névadás előtt. Mert az macerás lenne, bár már elég jól tűri a fogdosást (szigorúan manőverkesztyűvel), mert minden etetésnél kivesszük, visszarakjuk, de komolyabb kézbevételtől még mindig összegömbölyödik. Amúgy remekül viselkedik, amikor jóllakott, hátat fordít a kanálnak és megpróbál elrejtőzni orrát bedugva a legközelebbi sarokba.  A macskahordóban lakik macskaalmon, rejtőzködésre van benne egy zárt dobozka búvónyílással, azt azonnal megszerette, benne alszik. Amikor éhes elkezd motoszkálni. Ezt éjjel meghallja a Szmájli kutya és felkelti J-t aki megeteti és aztán mindenki alszik tovább. A közeljövő az lesz, hogy csinálok neki valami nagyobb dobozból egy komolyabb lakást a télikertbe elektromos fűtéssel és rászoktatjuk az önálló táplálkozásra.

Sz képtelen elszakadni tőle, ott ül mellette vigyázzban és egyfolytában szimatolja. Egész testében remeg annyira felizgatja a látvány, vagy amit hozzá képzel, mert amúgy nem lát a sünből semmit mert az békésen alszik a dobozkában. Csuda érdekes, ugye Picur kutya aki megtalálta a kertben hangosan ugatta folyamatosan az összegömbölyödött gombócsünt, tisztára meg volt tőle bolondulva, hogy nem tudja megrágni mert szúr. Idebent rá se bagózik, a közelébe nem megy. A Szmájli meg akivel sétáink során számtalan sünnel találkoztunk, miután megtapasztalta, hogy értelmetlen kikezdeni velük, mert se játszani nem hajlandók vele se megrágni nem lehet őket már rájuk se néz ODAKINT. De idebent nem tud tőle elszakadni.

Ja képfeltöltés! Panaszkodtam, hogy nem működik a ..... végülis kiderült SD kártyaolvasóm. Ma kaptam kölcsön kettőt. Azokkal simán ment a PC-re való másolás. Tehát valóban az olvasó romlott el. Na mondom ebben már nem tudok kárt tenni, szakad az eső, ilyen időben semmi kedvem elbiciklizni a boltba újért, megnézem milyen belülről, hátha tudok valamit csinálni vele. Levettem a "kabátját" szemre semmi híbanyom. Óráslupéval nézegetve egy kis, talán ha 2 mm2-es szürke koszfoltot találtam a dupla nyáklap külső oldalán az egyik alkatrész lábai körül. Csak úgy rutinból a megnyálazott ujjam hegyével letörölgettem és megállapítottam, hogy ezzel nem tudok mit csinálni. De azért  úgy tok nélkül utoljára bedugtam az USB csatlakozóba, benne a kártyával és meglepetésemre működött. Az a koszfolt valami kicsapódott só lehetett és ezek szerint zárlatot okozott, a használat megkezdése után vagy egy évvel. Vannak ilyen rejtélyek.