Korán indult a nap. Már reggel 7-re végeztem a kutyázással és boltba indultam, mert elfogyott a pékáru, már reggelire se jutott. ( a kenyérsütés projektem nyáron befuccsolt, mert a hőségben megbuggyant a kovászom, nyugalmasabb időkre félretettem). Ha már biciklire pattantam, mondom utánanézek a doboz projektnek is. Az apropó nem túl vidám, legkiseb gyermekem is végleg elhagyja az országot, a héten költözik az összes maradék cuccát bedobozolva teherautóval Németországba, ehhez gyűjtöm a dobozokat. Na mondom javasolták az italnagykert, azzal indítok. A piásüvegeket jó masszív karton dobozokba szokták csomagolni, költözködéshez csomagolásra ideális... de nem volt neki egy darab sem. Benéztem a Pennybe, mondták van banános karton, ami remek, de ugye én bringával voltam. De ha adják vinni kell, vittem.
Felszállni valahogy még csak ment, de leszálláskor átemelni a vázon a lábam...kishíján felbuktam. Benéztem a kínaihoz, nem volt doboza, de a Lidlben volt valamennyi, de erre a biciklire több dobozt nem tudtam volna felkötözni, mondtam, szét ne tépkedjék (mert az a rendszer, hogy amint kirakják az árut a polcokra, már tépik is lapokra, hogy kis helyen elférjen, jövök vissza autóval). Visszamentem amilyen gyorsan csak tudtam, mondja a kislány, a kolléganője széttépte.... de azért ő párat gyűjtött nekem, szóval nem autóztam hiába.
9-re otthon is voltam.
Nagy a rendetlenség, mert a munkaasztal-autóbeálló sóderezés projekt általános rendcsinálással és némi betonozással ( a munkaasztal mögötti állóhelyen) egészül ki,
úgy hogy ma a 4 órás munkaidőmet 8 órásra módosítottam és gyanítom ezt ezen a héten így is marad (vagy még hosszabb lesz). De egész jól bírtam. Mindenféle extrák jönnek be, például a satupadot felemelni az új asztallal azonos síkba a lábak alátéglázásával gondoltam megoldani, de aztán inkább hozzáhegesztettem a szögvas lábakhoz 15 cm toldást. Ja kérem, ahogy Virág elvtárs mondá Pelikán gátőrnek: "Az élet nem habostorta".