Tegnap reggel (immáron az új téli időszámítás szerint) 7:13-kor léptünk ki a ligeterdőből a szántóföldi sétautunkra és egy hét párásság után végre megjelent a Nap.
Ugyanott kifelé 7:38-kor már volt árnyékom is.
No nem sokáig tartott, korán örültem, mert beborult az ég, bár meleg volt egész nap.
Tőlünk két háznyira Piroska virágokat ültetett a vízpartra, a méhek seregestül vetik rá magukat, de még egy pillangó is volt rajta (jobbra fent a fehér krizantémon, de mindjárt nagyítom).
Szóval tiszta "tavasz". De aztán mára vége lett, hűvös van és eső is esett a virágokon mindössze egy sztahanovista méhecske szorgoskodott.
Van akit így ébresztenek.
Nagyon nemszeretem munkába kezdtem már harmadik napja, a munka neve rendcsinálás a külső területeimen, most konkrétan az "esernyő" ( a polikarbonát kocsibeálló) alatt. Miután ellógtam a nyarat a nagy hőséggel mentegetve magam, halogattam a famunkákat, aztán belefutottam a covidba, be kellett lássam, hogy ott asztalosüzem nem lesz már az idén, ezért összepakolom a faanyagot, hogy be tudjak állni mellé télre az utcáról az autóval. Egyúttal megcsinálom azt a nagy munkaasztalt is amit már régen szeretnék. Miután a lányom nagy autója után nekem egy kis autóm van ( amibe viszont kétszer annyit be tudok pakolni mint a sportkocsiba, ma is hoztam a tűzépről két vödör sódert), bőven jut fedett hely az 1,25 x 250 -es asztalnak, alatta a szerszámokkal. Ezzel elfogyasztom a faanyagok egy részét is amiket erre tartogattam, a bontott hulladékfákat meg, amiket idáig állandóan kerülgettem, ide-oda rakosgattam, folyamatosan fűrészelem kályhaajtó méretre, meg aprítom machetával gyújtósnak. Négy óra a maximum amit tudok dolgozni, de a végén ma is csak piszmogtam rendes munka helyett úgy elfáradtam. Most lehet, hogy ellustultam a henyélésben, lehet hogy utolért a korom, ami elől sokáig úgy tűnt, hogy meglehetős sikerrel menekülök, de lehet, hogy ez még a covid, vagy mindhárom együtt. Mindegy, fő, hogy végre megköptem a markom és kimásztam a tunyulásból.
