Miközben ma a boltba kerékpároztam, látom, hogy SP egy halom murva mellett áll Z-vel a polgármesterrel. Éppen útkátyúzáson elmélkednek. Z elautózott a hivatalába, de visszafelé nem akartam, hogy SP aki 62 éves és rokkantnyugger egyedül dolgozzon, beálltam egy lapáttal és talicskával segíteni. Ketten gyorsan el is teregettük a mélyedésekbe az anyagot, aztán majd az autók besimítják. P fiatalabb és sokkal erősebb, ő púposra rakja a talicskát,
Én csak olyan bő félig. Azért így Covid után, 78 évesen némi asztmával így se rossz teljesítmény talán. Bár nem vagyunk profi útkaparók, de mégis jobb lett az út mint volt.
Laca megemlítette tegnap, hogy nem számoltam be idén a kertről. Valóban, leginkább azért, mert nem sok gondot fordítottam rá. Miután kiültettem a palántákat, csak J gondozta a paradicsomokat. Idén is jól elkanászodtak, burjánzott, kúszott mászott mindenfelé minden. Termés még most is bőven van, de íze már semmi,
úgy tűnik a napfény az amitől finom lesz, nem véletlen, hogy a szupermarketben kapható példányok gyönyörűek, a fólia alatt mindent megkapnak ami táplál, de napfényt nem, vagy csak keveset, ízük alig van.
De hihetetlen micsoda erő van a növényekben, van aminek a levelei már teljesen leszáradtak, de a termés még mindig burjánzik.
Ami idén kellemes meglepetés volt, két év szünet után ismét teremnek a diófák. Mintha kidöglöttek volna a burokfúró legyek az idei forró nyártól, egy darab dió nem volt ami olyan lett volna mint tavaly, vagy tavalyelőtt, amikor dióbél helyett korhadt fekete mocsok termett. Miután nincs nálunk permetezés, itt minden bio, az alma többnyire kukacos, de kivágjuk. Az apraja alma a nagyobbja tök.
Dió, és paradicsom
Ebből diós kiflit fogok sütni.
Vágtunk még gazt, én a damilos kaszával, J a tologatós fűnyírógéppel, kétségtelen a derékig érő gaz a kertben nem túl rendezett, ráadásul a kutyák teleássák gödrökkel, az ember sose tudhatja mikor fordul ki a bokája benne.
Utána pihentünk a stégen, kedvenc helyünkön a hintaágyon.
Jól esik a napocska, hol van már a 40 °C amikor bújtunk előle!
A szitakötők azt hiszik visszajött a nyár, napoznak a stégen és üzekednek a levegőben. Van piros potrohú
és szürke potrohú.
Búcsúzóul pár korábbi naplemente J telefonjáról.
