Most látom, hogy eléggé elhanyagoltam a blogot. Ma rámírt RP Ausztráliából, hogy látja Covidosak vagyunk, javulunk e. Nézem, valóban, utolsó bejegyzés IX. 29, aminek már több mint két hete. Valahogy csak egy hétnek éreztem, röpül az idő. Úgy gondoltam két hétig tartott a betegség, de a napló szerint több mint három hete kezdtem. Mindenesetre mostanra úgy érzem teljesen rendbejöttünk. Azt nem mondom, hogy az extra fizikai megterhelést is bírnám úgy mint előtte, mert nem próbáltam ilyesmit, de a normál napi tevékenység már megy. Azért méricskélem a gyógyulást ilyen aprólékosan, mert amiben más ez a betegség mint a korábbiak, például az influenza amire sokban azért hasonlít is, hogy nincs benne olyan, hogy az ember egyszercsak egyik napról a másikra gyógyultnak érzi magát. Nagyon lassan tér vissza a fizikai erő. Annyira legyengültem amikor épp bennem volt, hogy külön vittem a 10 m-es szalagos póráznak egy tarisznyát a vállamon, hogy ne kelljen kézben "cipeljem" amikor elengedtem a kutyát a szántóföldön rohangászni, mert még az a 15 deka is fárasztó volt kézben. De a kutyát is igyekeztem minél előbb elengedni, mert féltem, hogy ha megránt felborulok. Legszívesebben feküdtem volna egész nap (ha nem fájt volna a fekvés is), de hát a kutyában az a jó, hogy azzal akkor is menni kell ha az ember döglődik.
Ami változott, nem csinálok semmit amihez nincs kedvem. Tervbe vettem Amapola külső farészeinek, korlátoknak, kapaszkodóknak átcsiszolását és lazúrozását még a rossz idők beállta előtt, de csak halogatom. Lógok a neten, meg a nap teljesen különböző időpontjaiban lefekszem és alszom egy-két órát. Csak találgatom, ez még a betegség, vagy már "csak" az öregség. Lám a blogot is elhanyagoltam. Szóval az aktivitásom fogyott el.
Pedig az idő szép. Ez a tegnap reggel. Időpont olyan 07:20
Ma kicsit korábban indultunk a Szmájlival, a nap még a látóhatár alatt bujkált, csak a visszfénye aranylott a repülőgépek kondenzcsíján.
Aztán néhány pillanat és felsejlik a nap a távoli fák felett lévő párapaplanon tükröződve. Sz persze rá se bagózik a természet csodájára, őt csak a szimatolás és a jelölés érdekli, neki ez a facebook
majd ismét néhány másodperc és a fenséges Nap is elkezd látszani
innentől kezdve 10 másodpercenként nő a duplájára a napkorong látható része, szóval "felkel a nap"
Mivel telefonnal fényképeztem, kéznél volt az óra (mióta nyugger vagyok nem használok órát) a megjelenés 07:03-kor kezdődött és ez az utolsó kép 07:14-kor készült, ekkor már háttal voltunk a látványnak kifelé jövet a szántóföldről, megjelentek a lábunkból kiinduló elnyújtott árnyékaink és már nem lehetett belenézni a Napba.
Hát így élünk. Igazából sehogy másképp se akarnék.
