Gyorsan érkezett a tél. VAGY sokáig tartott a nyár, a lényeg, valahogy mintha kimaradt volna az ősz. Bár nagyon remélem, hogy még lesz. Merthogy két hete még közel 40 fokban izzadtunk a délutáni kutyasétáltatás közben a perzselő napsütésben, tegnapelőtt meg éjszaka felébredtem rá, hogy vacogok. Mondjuk még a nyári takaró alatt aludtam a fűtetlen hajó hátsó kabinjában, csak a szokásos gatya-póló helyett pizsamában, de hát kevés volt. Reggel mindössze 10°C volt odakint, a hajóban 14, a vízhőmérséklet a hajó alatt meg 15. Egy biztos, vége a nap melengette fürdővízben zuhanyzásnak, kezdetben csak 30, majd 25 fok volt a használati melegvíz hőmérséklete a hajón, ennél hidegebben nem zuhanyozok, le fogom engedni a vizet a napkollektorból, meg a tároló bojlerről, márcsak a fagyveszély miatt is.
Na mondom "ebből elég", lett nekem finom téli hálózsákom, itt az idő kipróbálni. Egy egészen picit aggódtam, sose volt még ez a fajta, tehát "múmia" holmim, és amikor megírtam itt, valaki rámírt, hogy nem lesz kényelmes, mert nem lehet bene mozogni. Hát várakozáson felül volt remek. Elsősorban kényelmes. Lábnál nem szorít, lehet benne "pedálozni", csípőtől pont annyit szélesedik amennyit kell, mellkasnál van hely bármilyen kéztartásnak és a nyak-fej rész, lezárva a hőveszteség útjait, egyenesen zseniális. A kétoldali hőszigetelt cipzár lehetővé teszi a karok kidugását az ágyban olvasáshoz. Kiváncsi vagyok milyen lesz ha hidegebb lesz, mert azért a + 14 °C kabinhőfok nem nagy kihívás az elvileg -3 °C komfortfokozatú, -10-ig ridegtartásra alkalmas hálózsáknak, de ha netán fáznék rádobok a tetejére egy nyári takarót. Ami nem kellemetlen, de nagyon szokatlan, hogy nagyon könnyű. Az embernek nincs az az érzése, hogy "eléggé be van takaródzva". Ugye nyáron amikor néha egy szál lepedővel takaródzom, mert abszolút takaró nélkül valahogy nem tudok elaludni, megszoktam, hogy nincs "súly" rajtam. De a hideghez hozzá tartozik, hogy vastag izék nyomnak az ágyhoz. Ez meg mint a pille. De végigaludtam benne az éjszakát ( na jó azt a 3,5-4 órát amennyit én általában szoktam mielőtt felver a prosztata), ugyanabban a testhelyzetben ébredtem mint amiben elaludtam, nem fáztam és nem izzadtam, ugyanakkor amikor kibújtam belőle annyira rajta volt a testem a komforthőtartalmon, hogy meztelenre vetkőzve és az áthűlt ruhákba beöltözve sem borzongtam, vacogtam. Említettem, hogy vége a hajón fürdőszobázásnak, bevonultam a házba és a reggeli piperét mostantól idebent végzem, ennyi csak a változás. Ha sikerül ezt egész télen megvalósítani, megspórolok napi egy begyújtást.
Apropos ágyban olvasás. Ezt olvasom éppen. https://www.antikvarium.hu/.../len-wincott-ofelsege... A szerző Len Wincott mint "értelmi szerző" számol be az Invergordon-i tengerészlázadásról, az azt megelőző életéről, az okokról és gondolom majd a következményekről, mert ott még nem tartok. A Wikipedia itt https://en.wikipedia.org/wiki/Len_Wincott vázlatosan beszámol a szerzőről, gyanítom, miután angol nyelvű a bejegyzés (automatikus google fordítóval olvasom, mint mindent, és meglepően jó a fordítás) nem épp "baloldali" a válogatás, én hajlamos vagyok hinni a szerzőnek, hogy ez igazából nem lázadás volt, hanem a bigott fafejű elitcentrikus, Nelsonba ragadt admiralitás ostobasága miatt bekövetkezett sztrájk, ami semmiben se különbözött egy munkás sztrájktól, csak abban, hogy ezt hivatásos katonák "követték el", nem mondjuk bányászok. Még a második világháborúról is olvastam amerikai szerzőtől olyan könyvet, mely meglehetősen élesen kritizálta a brit hadsereg elitista ostobaságát. Egyébként meg aki volt katona, pontosan ráérez milyen az amikor a vezetés teljesen elszakad a "beosztottaktól", szóval érteni vélem az okokat és a következményeket. Visszatérve Len Wincott-ra miután kirúgták a flottától, ahol kiváló minősítésű mintatengerész, tüzér altiszt volt, és ezzel elvesztette nyugdíjjogosultságát és a kenyerét, sorsa egyenesen vezetett a kommunista pártba, majd a Szovjetunióba, ahol végül 14 évi Gulag-gal jutalmazták töretlen baloldali munkáselkötelezettségét. Hogy egy kicsit haza is kacsintsak, a legbigottabb bolsevik hagyományokat működtető, magát jobboldalinak, sőt konzervatív, polgárinak hazudozó állampárt a lopott közmédia és a KESMA propagandagépezet útján folyamatosan tartja programon a kommunista bűnökről szóló visszaemlékezéseket, filmeket, stúdióbeszélgetéseket riportokat, miközben eredményesen bíznak abban, hogy ha nem említik, akkor a szavazóik közül egynek se fog leesni, hogy 1. ugyanazzal a propagandával élnek mint a kommunisták, 2. a kommunisták több kommunistát irtottak ki, küldtek lágerbe, telepítetek ki, hurcoltak meg stb. mint "osztályellenséget". A lényeg, az ember már csak olyan, hogy ha rossz a sorsa, változtatni akar rajta és könnyen kezd hinni ámítóknak, akik valami eddig sosevolt csodálatos módszerrel akarnak új világot teremteni, ettől elkezdenek fasiszták, kommunisták, soviniszták és egyéb "isták" lenni, és miután alapvetően gerinces jellemek, akkor is azok maradnak, ha kiderül, hogy már csak a kurzussöpredékkel vannak egy kalapban, így aztán még akkor is Rákosit éltetik, amikor a korábbi nyilas verőember ÁVÓ-s üti őket a Sztálin sugárút (ma Andrássy) 60 pincéjében, VAGY a Fideszre és sunyi felszopópártjára a KDNP-re szavaznak, miközben a vezér az ex KGB-s véreskezű háborús agresszor Putyinhoz és a kommunista Kínához dörgölődzik.
Ha már olvasmányok.... Egészen a fenekéig merültem az egykori Szovjetuniónak. Korábban elmeséltem itt, https://amapola.blog.hu/2022/02/07/hetfo_800 Jevfroszinyija Antonovna Kersznovszkaja és itt https://amapola.blog.hu/2022/05/27/pentek_9281 Vaszilij Grogrosszman könyve kapcsán mit éltem át, miket tanultam, mikre véltem ráérezni. Most, ha már "keserű a pohár" , úgy döntöttem fenékig ürítem. Kezembe került (úgy tűnik minden kidobott könyv nálam köt ki) Vaszilij Ázsájev igazi sztálinista regényopusza, a https://moly.hu/konyvek/vaszilij-azsajev-tavol-moszkvatol.
Elképesztő. Nincs rá szó, milyen szinten hamisította meg a vakbuzgóság (plusz még a fene tudja micsoda, félelem?, hit?, megfelelési kényszer? remény a beteljesülésre? mindennek a keveréke?) a valóságot. Kreált a rögvalóságból, a GULÁG-ok népének borzalmas körülmények közt végzett heroikus munkájából hazug szappanoperát. A kétségtelen jeles írói tehetséggel rendelkező szerző teljes komolysággal alkot papírból kivágott figurákat, akik Sztálin rádióbeszédén fellelkesülve életüket áldozzák a "kommunista építőmunka frontján", fellelkesülve attól, hogy ha munkaversenyben elhódítják a vörös zászlót, a másik kommunista csapattól, akkor ők írhatják majd alá a diadal jelentést az építkezés befejezéséről, amit Moszkvába küldenek Sztálin elvtársnak. Ezek a titáni erővel felruházott papírfigurák mínusz 40 fokban kesztyű nélkül szerelnek villanyt, és kizárólag lelkesedéssel képesek legyűrni a telet a távolkeleti tajgában, képesek napokat dolgozni ilyen körülmények közt alvás, pihenés nélkül. Ezek a hősök néha szerelmesek lesznek, de érzéseiket kizárólag a párt iránti lelkesedés motiválja, kefélni is csak kommunista utódnemzés céljából és a könyv lapjain kívül szoknak, negatív figura csakis szabotőr, volt fegyenc képében jelenik meg, aki a kőolajvezeték suttyomban való eldugaszolásával akar kárt okozni a hős kommunista építőknek, szerencsére mind agyonlövik őket a barátságos bennszülött kolhoztagok, akik bár oroszul gyengén beszélnek, de elkötelezettségük a Párt iránt töretlen és majd megszakadnak, hogy ingyen dolgozhassanak a projekten, sutbadobva a családjukkal való törődést. Tele a könyv mintafigurákkal. Kubikos, aki amikor épp nem lapátol, az építés legfőbb parancsnokával bratyizik, más összespórolt pénzéből tankot vesz a hadseregnek (!), más nem tudja megbocsátani, hogy nem küldik a frontra harcolni a fasisztákkal, hanem itt kell helyette csöveket hegeszteni. Apropos "hegesztés", a fordítás csapnivaló, a fordító azt gondolta, hogy a "forrasztás" és a "hegesztés" szinonimák, akár egy mondaton belül is használja őket azonos (hegesztés) értelemben, a "nyomáspróbát" meg "préselés"-nek fordítja, nyilván a Szikra könyvkiadó nem talált olyan szaklektort az oroszul beszélő volt hadifogoly mérnökök közt, mert azok megjárva a hadifogoly lágereket, alighanem nem voltak hajlandók kollaborálni a bolsevik irodalmi propagandával.
A könyvből, melyet igazából újraolvastam, mert valamikor 12-13 éves koromban egy kifosztott lakásban találtam egyet kidobva és elolvastam, filmet is csináltak, https://en.wikipedia.org/wiki/Far_from_Moscow nem láttam hálistennek, de gondolom a maga idején "rendkívül sikeres" lehetett, emlékszem hasonlókra, amikre elhajtottak bennünket kisiskolásokat és utána dolgozatot kellett írni "Miért szeretem a szovjet filmeket" címmel.
Bár nyitott vagyok mindenre ami irodalom, de mostanában nem kívánok több "szovjetet", egyelőre csömöröm van.
