Reggel hat óra tájban ébredve hallom, hogy kopog a fejem felett a decken az eső. Kinézve borongós idő, napfénynek nyoma sincs. Új szélirányba állt be a bójához kötve ringatódzó Tequila, a háttérben a város a szürke homályba vész.
Szóval úgy tűnik vége a nyárnak. Olyan nagyon nem bánom, pokoli volt a hőség, csak azért nem mondom, hogy "kutyameleg" volt, mert a kutyák se szerették. Nem hittem volna, hogy én jobban bírom mint ők. Én igyekeztem becsületesen végigmenni a napi pályán, bárhogy is tűzött a nap, de a Picur mindjárt az elején visszafordult a szántóföldön amint elvégezte a "dolgát", és peckesen, sietős léptekkel elindult hazafelé, ha meg pórázon volt akkor lefeküdt a földre és még vonszolásra se volt hajlandó továbbmenni. A Szmájli minduntalan megállt és visszafelé tekintgetett, Noszogatásra végig kutyagolt (milyen beszédes szó) velem, de amint fordultam a "nagy tócsánál" (ami természetesen már több mint egy hónapja kiszáradt), boldogan megindult haza. Semmi szokásos szaladgálás. Bezzeg ma! Mindkét kutya mint a bolondok rohangált a szemerkélő esőben, annyira örültek végre a hűvösnek. Hazatérve a két sárgombócot száműztem a télikertbe kicsit leszáradni. Sz-t az imént engedtem be a házba, ő száraz és megtisztult ( és mindig az ajtó előtt várja, hogy beengedjem), ezt sose tudom hogy csinálja, a rövidszőrű bundája porcelánfehér, bármennyire is összekoszolja magát, amint leszárad meg is tisztul ( egész életében mindössze négyszer fürdettem meg amikor valami ocsmányságba belehentergett, mert azt az ilyen vadászkutyák, ha módjuk kínálkozik rá mindig megteszik ösztöneiknek engedve, hogy a saját szagukat elnyomják), viszont a P elbujdokolt valahova a kertben, alighanem fürdetés lesz ha újabb sárrétegeket gyűjtött be a hosszú bundájára. Egészen különleges helyeket tud magának találni, például amikor azok a nagyon meleg napok voltak, beásta magát J virágai ALÁ a kerítés közelébe, ahol mégis hűvősebb van a gödörben, de szükség esetén könnyen szemmel tarthatja az utcai járókelőket.
Sz-t amint beengedtem azonnal lefeküdt J lábai elé.
P-t be kellett gyűjteni a kertből. Viszont miután elállt odakint az eső és leszáradt, az ő bundájából is kihullott a homok, a fürdetés elmaradt. DEHAMÁR így kézbe került, J nekiállt az őszi fazonírozásának.
Egy naplóban nem szabad eltitkolni a kudarcokat sem. Nem tudom írtam e már a kovászról. Nagy akarattal indultam neki, de egy hét alatt kiderült, hogy nem működik. Már harmadik nap azt hittem siker, mert úgy beindult a fermentáció, hogy kétszer is etetni kellett, de aztán leállt. Nem vagyok vegyész, de úgy gondolom, hogy a túlzott hőmérséklet ártott meg neki. Alighanem a túlzottan magas hőmérséklet is leállítja a vegyi folyamatot, nemcsak a túl alacsony. Nem adom fel, újra neki fogok kezdeni, amint kicsit beáll a hőmérséklet.
A másik a hintaágy a stégen. Bár tudatában voltam, hogy veszélyes a rögzítetlen állapot, de nem tettem semmit az ügyben, a hőség és szélcsend elaltatta a veszélyérzetemet, másnap éjjel arra mentem ki a hajóra, hogy a stég mellett a gyékényesbe befordulva találtam a hintaágyat. Egy futó szellő beborította. Akkor még elég vacak volt a derekam, de azért kikínlódtam a vízből. Azért se rögzítettem (nem mentegetődzöm, ideiglenesen megtehettem volna), mert a végleges elhelyezésre konzolokkal akartam megoldani a hátsó lábak feltámasztását, hogy több hely maradjon a stégen és akkor ezzel egyidejűleg akartam megcsinálni a rögzítést is, de hát elkéstem. Na az elmúlt négy napban ezzel bíbelődtem. Nem voltam a legjobb állapotban, a hőségben a tűző napon görnyedve dolgozás előhozta a tengeri betegségre emlékeztető szédelgést, ami úgy tűnik most már maradék hátralévő életemben kínozni fog a fülemben lévő egyensúlyszervem meghibásodása miatt, ha lógatni kell a fejemet fizikai megerőltető mozgás közben. Márpedig a fejjel lefelé való hegesztés az ilyen. Na a lényeg, ez a mini projekt is kipipálva. Így néznek ki a hátsó lábak konzoljai, ez a bal ( a konzol alatt a munkacsónak sátorteteje, még rajta a két réteg papundekli amit vízbe áztattam, hogy a lehulló szikrák ki ne égessék)
ez a jobb, ezt könnyebb volt megcsinálni, mert hozzá tudtam hegeszteni a bejáróhoz,
ez meg a két első láb rögzítése. 10-es csavar biztos elég lesz. A csavarokat lent a deszkaborítást tartó acélszelvényhez rögzítettem.
Még a hátsó lábakat is le fogom kötni a konzolokhoz, de azt már valami gyengébbel, mert erősebb keleti szélre nem számítok a mögötte felmagasodó part felől, az igazi veszély a víz felől jön ÉÉNy-tól DNY-ig, ahonnan akadálytalanul száguldanak a szelek.
Ami még pozitív, a sok munka rendbetette a derekamat.
Ja, juteszembe, majdelfelejtettem. Kísérleti projekt indul a téllel. A rezsinövelő kormány juttattatta az ötletet az eszembe. Eddig az életemben a legnagyobb luxus az volt, hogy két helyen fűtünk télen, én a hajón, J a házban. A hajón az ablakos vaskályhában ( amit a köznyelv kandalónak nevez, de hát ez nem igaz, az csak a nyitott tűzterű eszközökre vonatkozik), a házban meg cserépkályhában, mindkét helyen kizárólag fával. Egy tél volt amikor villannyal fűtöttem a hajón, de egyrészt drága, másrészt mégcsak nem is annyira komfortos, HACSAK a gatyámat nem akarom kifizetni a villanyszámlára, visszatértem a fafűtésre. Na a villanyfűtés most a rejtélyes áramszámlák bejöttével pláne nem játszik. Naszóval. Miután az szóba se jöhet, hogy feladjam a hajón alvást és beköltözzek a házba, azt találtam ki, hogy leállok a hajón zuhanyozással. Télire levíztelenítem a hajón a csőrendszert ( a fenéktankokban marad a használati víz, azok a fagyhatár alatt vannak), tisztálkodás a házban a fürdőszobában, az alvás pedig a hajón, de mínuszos múmia hálózsákban. Miután az ágyat lefekvés előtt eddig is bemelegítettem villannyal, az a 30 W még belefér, szóval meleg hálózsákba bújva fogok aludni télen. De a -5°C komfort hálózsákban (tegnap meghozta a futár, nagyon tetszik) akár az új hintaágyban is alhatok szép csillagfényes éjszakán.
