Szakad az eső. Semmi kedvem nem volt elindulni Sz-el, de itt toporzékolt az ajtóban. Ezért teljesen új technikát alkalmaztam. Nem a kutyasétáltatós nadrágomba bújtam. Ez szemmel láthatóan elgondolkodtatta. Ráadásul utána, bár a kijárat felé indultam, de nem vettem fel kabátot. Nem is jött utánam, hanem várakozó álláspontra helyezkedett az előszobai szélfogó mögött, de még a függönyt se húzta el az orrával szokása szerint. Ekkor füttyentettem neki, amitől boldogan megindult, de csak a kertkapuig mentem, oda is esernyővel és kinéztem az utcára. Máskor előttem rohan, viszont most utánam ballagott, de az "esernyő" (a polikarbonát íves tető)alól már ki se jött, csak kérdően nézett rám. Megcsóváltam a fejem és így szóltam: " Szmájli ebben az időben NEM megyünk sehova.... majd ha eláll jó?" És ő (esküszöm megvonta a vállát) szépen visszaballagott a házba és most összegömbölyödve békésen alszik a lábamnál.
(Azóta kiegyenesedett. Amint a fényképezőgépért nyúltam megmozdult, frászt alszik, minden idegszálával engem figyel, hátha mégis megindulok.)
Nem túl gyakran éri az embert olyan öröm, hogy a munkájának azonnali eredményét látja. Ezt csak előrebocsátottam de mindjárt mondom tovább. Tegnap kissé bizonytalankodva, merthogy nedves csúszós minden, felmásztam a tornác ferde tetejére és leszereltem az ott tárolt, még az öt évvel ezelőtti háztető cseréből maradt 3 x 1,15 m-es tetőfedő lemezt, "egyszer majd még jó lesz valamire" ősi szempontból. Na ez az "egyszer" most jött el. És most jön az öröm. Ekkora bádog méretre szabása korábban komoly nehézséget okozott volna, DE MOST...KÉLYMÁMOR! Felfektettük J-vel az új terítőasztalra, még két azonos magasságú bakot is készenlétbe helyeztem és az így kialakult óriás munkasíkon görnyedés és egyéb nyomorgás nélkül kényelmesen körbejárva tudtam csúsztatgatni, méricskélni sikítóval a szükséges méretre szabni a lemezt.
Ebből lesz a munkahely lezárása az "esernyő" keleti oldali végén a csapó eső ellen. Így néz ki még rögzítés nélkül a tegnapi munkanap végén már beszabva de még csak beállítva a helyére.
Fényes a lemez a rajta csordogáló esőtől, máris betölti a jövendőbeli funkcióját. A jobb felső sarkot a később készült ferde polikarbonát nyúlvány és esőcsatorna közt még lezárom majd valami hasonlóan maradék anyaggal és akkor a munkahely porszáraz lesz. Na így alakulnak evolúciós alapon a dolgaim.
