Említettem már, hogy elkezdtem szórni a pénzt. Kedvem támadt kerti sütögetésre, de az a faszenes grillező bödön ami a házzal együtt jött anno, teljesen szétrozsdált. Gondolkodtam rajta, hogy csinálok egyet, tele az internet különféle tákolmány ötletekkel, főleg acélhordóból alkotják a népek, de egyrészt ilyen nagy nekünk nem kell, másrészt semmim nincs itthon hozzá, főleg kedvem anyagért autózni, aztán melózni vele, elhatároztam hogy veszek egy pont olyat amilyenre szükségem van. Szívtam azért a fogam, mert nem olcsó, de ott egye meg a fene, spórolni már nem érdemes, oly mértékben értéktelenedik a pénz, hogy olyan lenne tartani, mintha az ember lukas vödörben akarna vizet tárolni. Úgy, hogy hosszas Internetes mérlegelés ár/érték arány latolgatás után erre esett a választásom. https://www.obi.hu/.../jamestown-jaxon-faszenes.../p/4717245 . Megnéztem a Praktikerben is, ott is volt hasonló, de ez jobban tetszett. Viszont láttam kirakva kerti hintaágyakat az árúház elé. J régóta rágja a fülem, hogy legyen legalább egy pad, de inkább hintaágy a stégre, ahonnan bámulni akarja a naplementét. Na idáig ellenálltam, de a Praktikerhez negyed órával a nyitás előtt érkeztem és végigültem a mintadarabokat. A legtöbb kifejezetten kényelmetlen volt, de az egyikből egyszerűen nem volt kedvem kikelni. NA úgy döntöttem ezt megveszem. Ha már ̶l̶ú̶d̶ pénzszórás akkor legyen kövér. (Tényleg kövér lett, a rendkívül kedvező leértékelt árról a pénztárnál derült ki, hogy az csak a kirakott mintadarabra vonatkozik, amúgy egy húszezressel több, de ott egye meg a fene, ha már rászántam magam legyen. Juditka boldog és ez a fő.)
Ma folytattam a kerti pavilon dekorálását, amit a hét végén kezdtem el. Van egy rakás relikviám, még tengerészként gyűjtöttem be a világból, ezek idáig a padláson, dobozban, ágy alatt hevertek, úgy döntöttem életem alkonyán még gyönyörködöm bennük és közben emlékezem az időkre amikor hozzám kerültek. A hajón ilyesminek nincs hely, sőt a házban se nagyon, azt egyébként is csak raktárnak és munkásszállásnak tekintem, de a pavilon a kerttel kedves a szívemnek, hát nekiálltam felcicomázni.
Aztán amikor ez az adag már nem foglalta a helyet a munkasíkon, kibontottam a grillsütőt. Meg kell mondjam én ilyen precízen csomagolt holmival életemben nem találkoztam.
Minden alkatrész külön fóliázva, Hungarocellbe ágyazva, kitámasztva, hogy még durva rakodáskor se sérüljön.
Csak csomagolóanyagból maradt egy 110 literes kukányi a végére.
Mondjuk összerakni, bár elég jó, kizárólag ábrákat tartalmazó könyvecske van hozzá, de alacsonyabb műszaki képzettséggel nem ajánlanám senkinek, így is összevesztünk rajta legalább kétszer, pedig még csak az elején tartunk.
Szegényember jakuzzija a szőlőtaposó kád, napmelengette vízzel. Olyan forróság van, hogy erősen nyomni kell bele a hideg kútvizet mert a reggel kirakott víz délutánra legalább 50 fokos.
Mondtam J-nek (emlékezve a korábbi fotózásra), hogy "húzd be a hasad, fényképezek"! De hát ez nem az a pozíció ahol meg lehet csinálni, így a Dunában lebegésre használt úszógumival gondolta leplezni a sajátját