Hajónapló

 Tegnap felfűrészeltem "J" segítségével a raklapokat, délután csiszoltam a dinghy belsejét. Már úgy éreztem, hogy nagyon jól állok, amikor odahívtam "J"-t hogy nézze meg, milyen szép lett. Nézegette, hümmögött egy kicsit, aztán addig dugdosta az ujját a belső sarkok lekerekítésének szépséges betétfái alá és addig tapogatódzott, amíg talált egy kiálló valamit. Kijelentette, hogy ez még nem jó, ezt le kell innen szedni, mert nyomni fogja az ujját, ha odanyúl! Ki is jelentette, hogy már nem vagyok a régi, felületes és türelmetlen vagyok a munkában. Csak bólintottam és motyogtam valamit, pedig őszintén szólva szerettem volna megpofozni.

Ma mégiscsak lerakták a Mahart pontont, mert gondolom a kasszát akarják csöngetni, én csak annyit tudtam segíteni, hogy a csörlő kiolvadt biztosítóbetéteit kimértem, merthogy nem indult a szerencsétlen (csoda, hogy egyáltalán működik, a nyomógombok már rég kirohadtak a kapcsolószekrény előlapjából, egy deszkadarabbal kell nyomogatni a VMK mágneskapcsolókat), meg félkézzel egy stánglival tartogattam amikor már vízen volt amíg kikötötték. Aztán vendégek jöttek, elbeszélgettük az időt, csúszott az ebéd, sötétedés után az alvásból "J" ébresztett aki bent volt a városban úgy 60000Ft-nyi csekket feladni, a fene egye meg ezt a sok rohadt a csekket!

Mai ajánlatom http://lovoldozos.jatek-online.hu/de_animator.php 11-es szinten 120 a rekordom.

Behordtam kiskocsival néhány óriásraklapot a Syntexkeresek hulladékából a csarnokba, holnap felvágom tűzifának őket. Ezek a raklapok 1,25X2,5 méteresek, kifűtöm velük a januárt ha nem lesz ennél sokkal hidegebb . Aztán egész nap csiszatoltam a boci belsejében a "sarokvarratokat", még ebédelni se álltam le. Holnapra maradt még egy kevés belőle, bár a raklapfűrészelésre alighanem elmegy majd a nap fele. Lassú, lassú lassú vagyok és körülményes ezzel a másfél kézzel. Néha majd megpukkadok a méregtől tehetetlenségemben. Azt mondják a megváltoztathatatlanba való belenyugvás nemes erény. Belőlem hiányzik.

Délelőtt még ragyogó napsütés volt, egy 6m-es gumicsónakkal, rajta 130 LE-s motorral száguldoztunk egy kicsit a vízen , ha nem fújta volna le a menetszél a fejemet a helyéről, még melegem is lett volna a honvédségi mikádóban. Estére ahogy a meteorológusok jósolták már esett az eső. Fene egye meg, holnap megint merhetem a vizet a csónakból, ha partra akarok szállni.

 Reggel valami kiáltásfélére lettem figyelmes, ami ritkaság, mert részben nagyot hallok, részben olyan jó a hajó hőszigetelése, hogy alig hallatszanak be a külső hangok. De jó torka van a Ferinek a sólyáról, hogy akkorát "VILIBÁCSÍÍÍÍ"-zott a parton, hogy idebent meghallottam. Amikor kimentem azt kiabálta, hogy lerakják a nagy Mahart pontont a vízre. Mondjuk nekünk jó lenne, mert rákötve nem kéne csolnakázva közlekedni ki-be (bár ha holnap elviszik és nem hoznak helyette másikat, sokat nem érünk vele), de pont mára rendesen bebőgött a szél. Lett olyan Beaufort 6-os, legalább, erősebbebb ráfújásokkal. Mondtam "F"-nek, hogy nem akarok beleszólni a dolgukba, de én nem tudok ezzel a begipszelt kezemmel segíteni a kötélmanőverben, maradnak ketten a Pityuval, ha ez a szél elindítja azt az 50 tonnás vasat, összeveri a Rácz Józsi idekötött uszadékait, aztán Amapolát, aztán majd valaki kifogja a Gubacsi hídnál beleállva a kikötött hajók közé. Szóval lebeszélném erről a dologról. "F" okos ember az már többször bebizonyosodott (az okos embereket arról lehet többek közt megismerni, hogy hajlandók megváltoztatni a téves elképzeléseiket, hallgatva a jó tanácsra, nem olyanok mint egyes miniszterelnökök, akiket a legkutya3,14csázósabb stílusban lehet csak rádöbbenteni a hülyeségükre), ahogy ezeket a komoly acélszerkezeti munkákat gyakorlatilag másodmagával megszervezi, megoldja komoly technikai tudásról, érzékről tanúskodik. Kicsit gondolkodott, aztán bólintott, körözött egyet a karjával a levegőben, jelezve, hogy meggyőztem és búcsút intett.

Kezelésbe vettem, a már korábban kiszabott dörzsléceit a kis csónaknak. Korábban úgy gondoltam, hogy ahogy a Warren tette a RedBarn oktatófilmen ráragasztom a felső palánksor szélére, de átgondolva a dolgot a ragasztással szemben a csavarozást határoztam el. Az a tapasztalatom, hogy a dörzslécet néha cserélni kell, ebben az esetben ha oda van ragasztva, nem egy öröm lefeszegetni, a hajó is sérül, ráadásul ezzel a másfél kezemmel a ragasztás szinte megoldhatatlan annyi helyen kellene egyszerre fogni a csuparagacs, szorítók alatt elcsúszkáló mindent epoxigyantával összekenő anyagot. Szépen szárazon összeszorítózom lépésenként, összefúrom a facsavaroknak a lyukakat a mestersori palánkon át a koszorúléccel és amikor a csónak már le lesz festve akkor felcsavarozom. Egy réteg erősen meghigított gyantával lekentem a dörzsléceket, gyakorlatilag lelakkoztam őket, aztán a belső részek kézi csiszolásába kezdtem. Ez el fog tartani egy darabig, mert ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy... "a fenébe itt alaposabban elsimíthattam volna"... (a sarkokban az epoxiba kevert faporos masszával  történt kikenéseket). A kormányveret készítést továbbra is halogatom. 

A kormányt körbecsiszoltam, öszefúrtam a lapot a házzal. Aztán kihasználva, hogy délelőtt nem esett az eső, fát vágtunk, gyújtóst aprítottunk és behordtunk annyi tüzelőt még a hajóba, hogy akár egy hétig is eshet az eső, nem kell kimenni. Ugyanez a helyzet az élelemmel, elsuhantunk a Tescoba és alaposan feltöltöttük az élelmiszerkészletet. Holnap "J" még megcsinálja a heti piacozást, aztán felőlünk "délről virradhat".

Délelőtt összeragasztottam a kis csónak kormányszekrényét, most szorítókban köt a ragasztás. Az anyag ugyanaz a maradék 8mm vastag bakelit lemez, mint amiből a hajó belső burkolatait, válaszfalait készítettem, amúgy a Novotel szálloda bontott fűrdőszobai burkolatának anyaga. Délután szakadt az eső, ki se volt kedvem bújni a hajóból, minden vizes, csúszik, csónakban áll a víz, ki kellett volna merni, mert  társasházi közgyűlésre kellett volna menni, de szakadó esőben csónakot merni... "J" ráadásul ilyen időben nem mer beszállni se a csónakba, nekem se hiányzik egy újabb elesés, hát maradtunk a fenekünkön. 

 A délelőtt "házkörüli" karbantartással, konkrétan a head bordás alulemez padlórésze leszakadt merevítésének újrapopszegecselésével, tüzelő és élelem behurcolással telt, délután kiszabtam a kormányszekrény (elég nevetséges kifejezés a csöppnyi munkadarabra) lapjait és a távtartókat, melyből a két réteget össze is ragasztottam. Halogatom a kormányveretek elkészítését, mert a gipszelt kezemmel nehézkes lesz ez az aprólékos munka. Csak tudnám miért halogatom, a gipsz még nyolc hétig rajta lesz, addig úgyse várhatok (na jó várhatnék, de úgyse fogok), szóval tökmindegy mikor kezdek neki a kínlódásnak.

Mindig hencegek, hogy engem nem érdekel más véleménye, csak magamnak kell megfelelnem, de persze frászt, vannak elismerések amik nagyon jólesőek. Ma megnézte a bocit Attila, aki igazi erdélyi asztalos, antik bútorokat restaurál, szóval szakember a régi időkből,  és megtapogatva a tükörsima feneket, belenézve a belsejébe őszinte elismerését nyilvánította a munkámnak. A kritikákkal úgy vagyok mint Mikszáth Kálmán, ő a mazsolás kuglófhoz hasonlította, a mazsolát kieszi belőle a többit otthagyja, szóval a dicséret, pláne szakembertől azért jól esik.

 Hú csúnya egy délelőtt volt. De kicsit messzebbről futok neki. Hibáztam a hajó tervezésekor. Úgy gondoltam az, hogy minél kevesebb áttörés legyen a hajó fenekén az egy olyan szempont ami felülír bizonyos más praktikus szempontokat. Nevezetesen ennek a tervezési elvnek a jegyében nem csináltam még egy fenékszelepet közvetlen a mosogató alá, hanem a mosogató szennyvizét összegyűjtöttem a zuhany-mosdóéval és úgy vezettem a hajó alá, illetve egy golyóscsap átváltásával a graywater tankba. Ez azt eredményezte, hogy a mosogató lefolyó csövében van egy majd 3 méteres, közel vízszintes szakasz (nagyobb esést csak a mosogató és a csatlakozó pult megemelésével tudtam volna biztosítani, de a pult "J" testmagasságához igazodik) ami úgy évente egyszer totálisan bedugul. Na a tavalyi/idei az pont szilveszterre esett! Csak gyűlt a szennyes, úgy, hogy ma neki kellett komolyan állni kitisztítani. Előtte volt minden optimistább változat, lefolyótisztító vegyszer éjszakára, csónakpumpával forszírozás,  kicsi szétszedés dróttal piszkálva, mind mind eredménytelen. Csak egy megoldás működött, a headből spirált visszadugni a mosogatóig és mosatni. Ilyenkor kijön egy-két marék büdös zsíros szmötyi a zuhanyozóba és működik ismét a rendszer. Na ezzel ment el a délelőtt. (egész délután háromig) Este tüntetés az Opera előtt. Kicsit meggogliztam a témát különféle honlapokon. A neonácik köpték a markukat, hogy majd jó lepofozzák a gyurcsánista zsidókomcsikat (ezek lennénk én, meg az ott lévő többi pár ember), nos elég korán ott voltam és vitába is keveredtem egy kisebb csoport vezérével, aki magabiztosan kijelentette a Hír TV mikrofonjába,, hogy "az utca az övék" és meg fogják mutatni, de aztán amikor már voltunk úgy százezren valahogy nem láttam többé őket. Amúgy ez is nagyon szép tüntetés volt, kezdetben 5 méterenként állt velem szemben egy-egy sárga csilivilimellényes rendőr (én pont a rendőrlánnyal szemben állok, gondoltam ha gumibotozni fognak bennünket ő tán nem üt akkorát), aztán ahogy jöttek egyre többen hátulról és nyomtuk befelé a kordont és nem kíméltük a torkunkat se (Orbán takarodj, demokráciát, köztársaság, bóvli, ezek voltak a leggyakrabb jelszavak), lettek rendőrök először kartávolságban, aztán eléjük még egy sor készenléti rendőr könyöktávolságba gázálarccal, könnygázzal, könnygázpuskával, sisak a derékszíjon, kis terpesz, kemény tekintet, a harmadik sorban igazi bevetési overallban teljes aranyparolis  akcióparancsnokkal, legalább két csillag, szóval minimum ales. Életemben nem tisztelt meg ennyire a hatóság, amikor Siófokon bevittek az őrsre  megverni úgy 40 éve, fele ennyi rendőr se jutott rám. Persze ez egy békés tüntetés volt, szóval annyit viccelődtünk, hogy némelyik rendőr teljesen kiesett a szerepéből, remélem nem fogják szegényeket megfenyíteni, mert esetenként elröhögték magukat. Amúgy válogatott jókiállású legények voltak, különösen a bevetésiek, nagy kár, hogy csak ilyenkor veszik őket elő a naftalinból és nem az utcán ügyelnek a rendre napközben, talán kevesebb lenne a csirkefogászat, mint így, hogy a fegyelmezett testtartás és kemény tekintet helyett csak cingár, zsebredugott kezű, tarkóra tolt sapkában cigarettázó, vagy autóban szundikáló takonypóc  közegeket látok mindenütt. Volt persze hülyeség (szerintem) köztünk is, egy lányka gigafonnal a kezében folyamatosan azt üvöltötte, hogy "menjünk be", ilyenkor persze mindig van aki csatlakozik, de nekem semmi kedvem nem volt könnygázt szagolni, meg a bilincs se tudom, hogy ment volna rá a gipszemre, így mindíg megkérdeztem tőle, hogy mégis, mi a fenét csinálnánk odabent? Mi békés tüntetők vagyunk akik egy bejelentett tüntetésen élnek állampolgári jogukkal, ez nem a TV székház ostromló csőcselék. Volt egy kopasz gyerek is átütő cefreszaggal (majdnem olyan rossz volt mint a könnygáz) akit szintén gyakran kellett csitítsak, egyrészt ártott volna a renoménknak, másrészt sajnáltam volna szegényt ha ott verik meg a szemem előtt (amúgy egész meghatódtam, ahelyett hogy leütött volna egyszercsak így szólt "magának azért nagyobb élettapasztalata van"). Amúgy a bulira meghívottak a főbejáraton mentek be  rettenetesen megerősített rendőri biztosítással, de a legfőbb ártókat nem láttuk, a lezárt utcákról autóval jutottak az épülethez és a bal oldali cselédbejáraton sunnyogtak be félve szembesülni a népharaggal. Merthogy ez nem a komcsi, libsi, fenetudjami, amit rá szoktak sütni a magukat nemzetinek mondók a "másikakra", hanem százezer szabad polgár tiltakozása egy diktátor nyomulása ellen.

Ja és egyszer amikor rossz helyen álltunk, mert mint később kiderült onnan jönnek a "celebek" jött terelni bennünket a civilruhás rendőrlányka aki 31-én a Kossuth szobor tövében is "elterelgette" a vitapartneremet. Mondom neki:

-Te voltál aki a Kossuth szobornál elvitted előlem azt a kedves provokátort nem?

-Igen.(vigyorogva) Jól tettem nem?

- Persze, kösz szépen.

És mielőtt komolyabban végiggondoltam volna átöleltem és adtam neki egy-egy puszit két oldalról az arcára és még csak földre se tepert valami dzsúdó fogással, hanem továbbra is barátságosan mosolygott, miközben megfogadva az utasítását arrébb mentünk azzal a  sráccal aki ha esik, ha fúj  minden nap Amapola mellett megy el egy eszkimó kajakkal és most meg a tüntetésen futottunk össze.

No hogy ne legyen szubjektív számháború merthogy a Szíjjártó ezt mondta valamelyik TV-ben, hogy "... megmosolyogtató, hogy a szervezők százezres tömegről beszélnek, nyilván ezt ők sem gondolták komolyan, legfeljebb egy-két tízezren lehettek,  a higgadtabb beszámolók 5-8000 résztvevőről szólnak ". 

Reggel a Google earthön megmértem a tüntetés színhelyét. (a helyszínen lehetetlen volt felbecsülni, legfeljebb helikopterről lehetett volna áttekinteni, MINDENÜTT voltak amerre a szem ellát) 4 embert számolva egy négyzetméterre, olyan bő 30000 tüntető jön ki. Tehát a 100000 az alighanem barokkos túlzás, megesik ez tüntetőkkel, (lásd még a Filip gyerek aki a nagyjából 40000 négyzetméteres Kossuth térre kétmillió szimpatizánst jelentett), de ez is elég lenne ahhoz, hogy mutassák a TV-ben. Hát 20 másodperccel elintézték amiből 10 az volt, hogy egy nyilas leköpi valamelyik szocit. Ez az Orbán féle köztájékoztatás.

Tegnap szomorú hír ért, meghalt Garas Dezső, volt klubtársam a Mahart SC-ben. Szabó "Pempő" mancsaftja volt a Korall nevű dragonon, néha iszogattunk együtt a Nemzeti Színház üdülőjének büféjében (amit a Pempő család üzemeltetett) ami ott volt a siófoki Mahart telephelyen a klubház mellett. Egyszer meg úgy negyvenvalahány éve egy házibulin "helyezkedtem" egy Ági nevű lánynál (elég veszélyes helyezkedés volt  mai szemmel nézve, emlékszem tánc közben a karomba vettem és kitartottam az ablakon a negyedikről), de mielőtt a dolog valamelyest is helyes irányba fejlődött volna, csörgött a telefon és (később tudtam meg)a Dezső hívta a lányt, aki vette a kabátját és el is ment, hogy valamennyivel utána férjhez is menjen hozzá. A Garas később megvette a Daru nevű híres gaffos kuttert és a Baka Attila (szintén ex klubtárs) Keszthelyen teljesen felújította a hajót, de soha többé nem láttam a Balatonon, nem tudom mi lett a hajóval. Isten nyugtasson Dezső, Pempővel folytathatjátok odafent!

 Hát kérem ez már a boldog újév. A magam részéről (ahogy egy éve is mondtam) ha nem lesz rosszabb mint az elmúlt volt én beérem vele. Mondjuk egy sajkacsonttörést (de végülis stílusos, "sajkaépítőnek" mije törjön?) leszámítva. Nem mondhatnám, hogy az éjjel valami nagy vígasságot tartottunk, pillanatnyi hangulatomból ennyire futotta, de mielőtt elkezd valaki vigasztalni, nem vagyok, vagyunk szomorúak, csak mostanában komolyan vesszük az életet.

Tegnap délután hatkor ott voltam a Kossuth téren úgy nyolc-tízezredmagammal. (bár ha a Rákay Filip becslését arányosítjuk akár ötszázezren is lehettünk) Alapjábavéve szép, kifejezetten békés tüntetés volt, úgy tűnik ez ellen a kormány ellen nem a csürhe tüntet. Találkoztam ismerőssel is, Böjte Józsi,  TVSK-s klubtársam, a Kincsem nevű hajó tulajdonosa állt a Kossuth szobor tövében.

Beszélgetésünk közben egy hórihorgas fickó kezdett el győzködni bennünket arról, hogy semmi keresnivalónk a Kossuth szobor tövében, pont itt a szabadság szimbólumánál, a kommunisták szekerét tolva, a  téren, ahol azoknak a felmenői lőttek a tömegbe akikért mi most tüntetünk. (én meg mondtam, hogy nekem meg az apám volt itt azok közt akikbe meg belelőttek, szóval nehogymá...) Dehamár, akkor menjünk a Népligetbe ott nem vagyunk szem előtt és különben is a demokrácia ellen tüntetünk, Orbánt demokratikusan megválasztották, ergo azt csinál  amit akar. Mellettem Iványi Gábor csitította a hangulatot, hogy nem kell az ilyesmivel törődni, szemmel láthatólag sok ilyen vitán van már túl és a keresztényi türelemben is nagyobb gyakorlata van mint nekem, aki parázs vitába kezdtem a jövevénnyel. Figyelmeztettem arra, hogy anno Hitler is teljesen demokratikusan lett megválasztva, amire az volt a már másoktól is gyakran hallott ellenérv, hogy ne hasonlítsam Orbánt Hitlerhez! Szerintem kis ország kis diktátor (de nagyratörő tervekkel) nagy ország nagy diktátor, Rákosi se volt Sztálin, mégse szereti most senki, pedig annakidején ezrek mentek érte kékcédulával szavazni, akik később az Andrássy 60-ban végezték részben mint kínzók, részben mint kínzottak. Időnként helyet cseréltek. Rajk László belügyminiszter igazi kommunista hittel indított koncepciós mérnökpereket, amíg mint horthysta ügynököt fel nem akasztották koncepciós per eredményeként. Szóval a XX. század kissé bonyolultabb, mintsemhogy ez a mocsok ez meg a tiszta ember. De be kellett látnom, hogy aki feltétlen "HISZ" arról minden érv lepattan. Jól veszekedtünk amikor megjelent egy aprócska hölgy télikabátban, jobbjával kezet fogva, baljával igazolványt mutatva bemutatkozott az emberemnek, hogy "XY rendőrszázados vagyok és megkérem, hogy hagyja el a teret!" És hopp az emberem már nem is volt sehol. Voltak szép beszédek, esküt tettünk, hogy hazánkat a Magyar Köztársaságot híven szolgálljuk azokkal a törvényes és demokratikus eszközökkel amik rendelkezésre állnak. Aztán amikor Deák Bárdos Ágnes és a  Bizottság együttes következett leléptem, mert az alternatív zenétől a falra mászok, úgy vagyok vele mint az alternatív szexszel, élvezzétek fiúk-lányok, de én maradok a hagyományosnál! 

 Csudaszép a fényes fenekű ladik, megsímogattam, aztán nekiálltam kiszerkeszteni, kiszabni és összeragasztani a kormánylapot. Meghökkentően piciny a 25-ös jollééhoz, pláne Amapola kormányához képest. Annakidején a 25-ös kormányát amikor csináltam lelógott az asztalról, Amapoláétól meg alig fértünk be a műhelybe (akkor még volt "igazi" munkahelyem és ott fusiztam). Ez meg akkora mint egy nagyobbacska pingpongütő. Most ebéd, alvás, aztán elmegyek a parlament elé lelkiismeretfurdalásteljes újévet kívánni a kormánynak, végül a legjobb társaságban, Juditkával szilveszterezünk Amapola összes termeiben. Mindenkinek BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK!

Évbúcsúztatóul egy József Attila vers,

MAGYAROK

Minek magunkat lassan ölni?

Nem jobb egyszerre megdögölni?

Mint rokkant lábbal tántorogva,

Vizes, vak szemmel csillagokba,

Rossz, messzi csillagokba nézni

S régi dicsőséget idézni,

Idézni mind, mi ősi, ódon.

Hogy hátha mégiscsak megszánna

Az Úristen valami módon.

Minek magunkat lassan ölni?

Gonoszság helyett búza nől ki

Az égről földbe hullt szivünkön;

De igaz, nótás, füttyös másnak.

Magyar, köszönj az elmulásnak,

Nincs mit kereskedj már e tájon,

Akad legény, ki ideálljon

S ásóját vígan földbeszúrja!

Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?

Hisz életünk úgyiscsak talmi

S nem is nagyon kell már akarni,

Akaródik ez nélküled,

Agyadban bár égő hodályba zárt

Riadt baromként bőg a rémület.

1923. febr. 15.

különösen az első versszak utolsó négy sorát ajánlom azoknak akik még hisznek benne, hogy az idők változnak. Végül levezetőnek egy "amapolás" zeneszám.https://www.youtube.com/watch?v=D9zxXbFOM40  Juteszembe kitaláltam, hogy  a rengeteg kiszáradt japán keserűfű remek alapanyag a pánsíphoz, fogok egyet csinálni és zenélni fogok ha jó a kedvem, vagy ha szomorú vagyok.

A csónak feneke gyakorlatilag teljesen kész. A teljes külső le van műanyagozva. Ha úgy döntök, hogy jó így, akkor annyi lesz, hogy 150-es körüli  papírral átcsiszolom rezgőcsiszolóval és kap még egy réteg UV álló gyantát, szóval gyakorlatilag lelakkozom. Ha a festés mellett döntök, akkor ugyancsak csiszolás és lefújom valami színnel. Leginkább Amapolához hasonlóan feketét gondolok, fehér felső palánksorral, natúr mahagóni dörzsléccel. Most meg kell csináljam a kormányveretet és valami masszív fogantyút az orrtükörre, amivel lehet vontatni, partra húzni. Ja, azt nem is mondtam talán, hogy két szkegje lesz a bocinak, a végén kis kerekekkel, hogy mindenféle kocsi nélkül lehessen sólyázni, illetve a parton egyedül tudjam könnyen húzni-vonni, mint a kerekes bőröndöt.

Összenő ami összetartozik! Olyan szépen megkelt a tészta a melegben és a tepsiben még tovább dagadtak, egybegyógyultak, hogy így néz ki egy diósmákos kombinált szelet. Ez mostantól egy hétig a reggelim, én akármeddig enném, "J" viszont utálja, így övé a vaníliás kifli (elvileg...merthogy időnként én is becsapok egyet belőle), 

de most még mogyorós kuglófok is készülnek.

A tegnap lelaminált medersori palánk így néz ki nyersen.

Fent kilóg a szövet, mert behajtani nem hagyja magát, lent viszont a klinker átfedésbe visszahajtva bele tudtam tuszkolni, ahogy a korábbi rajzon mutattam.

Mára minden megkötött (amióta egyszer bajom volt az epoxigyanta kikeményedésével, azóta nagyon vigyázok a keverési arányra és időre ), így leszéleztem a felső, és kikentem az alsó széleket. Ahol szélesebb volt a hézag ott gyantába kevert faport használtam töltőanyagnak, ahol keskenyebb, ott Treecell adalékot. Aztán glettvassal  ráhúztam még egy réteg, kevés Treecellel bekövérített gyantát a fenékre, hogy teljesen eltűnjön a felületről a szövet textúrája.

Délutánra így nézett ki a fenék. Elég macerás a munka a gipszelt kezemmel, nagyjából a negyedére csökkent a teljesítményem, de mint a mellékelt színes ábrák mutatják azért haladok, ha lassan is. Eredeti terveim szerint karácsonyi ajándék lett volna magamnak ez a kis csónak és azt terveztem, hogy Szenteste itt fogok vele vitorlázgatni Amapola körül, hát ebből nem lett semmi. 

23:21 Ma ismét megkaptam ezt a linket http://sn137w.snt137.mail.live.com/default.aspx?fid=1&fav=1&n=63460597#!/mail/ViewOfficePreview.aspx?messageid=67471b2c-3198-11e1-94cf-00215ad99f00&folderid=00000000-0000-0000-0000-000000000001&attindex=0&cp=-1&attdepth=0&n=1204213190 , amit korábban már mások is elküldtek. Úgy belegondoltam, a "modern Skócia jelképe"....Ha mondjuk nálunk találna ki valami széllelbélelt mérnök hasonlót, azonnal kirohanna az utcára pár tucat bölcsész és teleharsogná a médiát, hogy tönkreteszi a szent természetet a látvány.

 "Utóirat" (dec. 29.15:07) Úgy tűnik amit belinkeltem, csak nekem jelenik meg, szóval, ha valaki meggooglizza a "skót vízikerék" kifejezést, be fog jönni egy rakás link, na erről van szó, ahogy az egyik kommentelő helyesen tippelt. Szerintem egyszerűen gyönyörű. Mind a látvány, mind a műszaki megoldás. Elkezdtem itt még mondatokat, de aztán csak legyintettem és kitöröltem. Pillanatnyilag MINDEN szempontból elveszettnek látom hazám helyzetét. Nem bánnám ha valaki akiben több a remény mint bennem, támpontokat adna, hogy ugyan miben reménykedjem. Nem a személyes sorsom izgat! Az országé és benne persze a gyerekeimé.

No végiglazsáltam a Karácsonyt. Semmi meló, szégyen gyalázat! Csak idebent tespedtem és néztem ahogy szegény "J" "pipőkézik". Csinát francia salátát kaszinótojással, főzött, halászlét, sütött soksok tarját panírban, meg natúrban, tegnapelőtt hajnali fél négykor hagyta abba! És akkor a bejglihez csak ma fogott hozzá. Igaz, már elmúlt a karácsony, de kit érdekel? Megvoltak a látogatások oda és vissza (szívmelengető érzés hazafelé ballagva a Kvassay hídról letekintve délre látni Amapola ünnepi díszkivilágítását), szóval ez a Karácsony is kipipálva, ahogy annakidején a katonaságnál, vagy a Magyar Tengerhajózásnál "...rendben, esemény nem történt". 

Ma már viszont munkanap volt, lelamináltam a kis csónak bal oldalán a medersori palánkot. Mondjuk nem volt több mint két óra mindennel együtt, aztán visszajöttem a hajóra, mert amíg meg nem köt a gyanta, úgyse tudok mit csinálni és "J" se legyen olyan egyedül, merthogy tovább folyik a "termelés", nemcsak bejgli, hanem diós-vaníliás kiflicskék is készülnek. Egyszer majd visszaalakul a szalon konyhából szalonná, de pillanatnyilag mindenütt barátságos illatos konyha van a hajón.

 Idén helyhiány miatt nem üzemeltük be a "nagy" ( mintegy félméteres), Karácsonyfát, csak ez a húszcentis áll itt a térképasztal mellett a karzaton, öregeknek elég ez. Mindenesetre jó nagy képet rakok róla be ide.

  Ma se lesz hajóépítés. "J" szigorúan közölte, hogy nem léphetek le a műhelybe élvezkedni, itt kell segédkeznem a sütésfőzésben, bár leginkább csak a hamupipőke érzést kell folyamatosan enyhítsem, mert a konyhai dolgokhoz nem értek. De a szeretet ünnepén hajlandó vagyok minden áldozatra!  Ma nem lesz politika (a holnapban már nem vagyok annyira biztos, mert néhány dolog nagyon piszkálja a csőrömet), a szeretetre fogok koncentrálni. Annakidején a gyerekeimnek mondtam mindig, hogy a szeretet a legcsodálatosabb dolog a világon, mert az egyetlen, amit ha valakivel megosztunk nem fele lesz, hanem a duplája.  Tehát mindenkinek azt kívánom Karácsonyra, hogy szeressen és szeressék, mert szerintem ez a legfontosabb. 

 Hát ismét megindultunk megvenni ami a  listáról kedden kimaradt. Szóval ma se volt hajóépítés. Vettünk kenyeret, mákot a bejglihez, gyümölcsöt, halat (merthogy halászlé nélkül nincs Karácsony), húst(merthogy bundáshús nélkül sincs Karácsony), meg még egy rakás dolgot amit becipeltünk Amapolára, most három nap sütés-főzés következik, pedig így is annyi a kajánk, hogy kitart egy hétig. Nagy bajom nem lesz a zabálástól, annyira kifogytam a farmeromból, hogy bele kell gyűrnöm a pulóvert és még így is az utolsó lyukba húzom a nadrágszíjat, hogy ne essen le rólam. 

Őrületes tömeg a bevásárlóközpontban. Kanyarog a sor a pénztárak előtt, negyed óra volt tegnap is (ma inkább fél óra) amíg sorra kerültem azzal a négy szem almával, amit a tüntetés után vettem a Tescoban, mert lemaradt amikor a francia salátához vettük az anyagot kedden. Na már reménykedem, hogy mindjárt fizethetek és eltűnhetek az izzasztó hőségből (ezer vevő nagykabátban, de a hőmérséklet olyan, hogy az eladók pólóban dolgozhassanak), amikor az előttem vásárló nő "pénzhelyettesítő okmányokkal" fizet. Tudjátok mi ez...anyám jancsibankónak hívta, annakidején  azt tanultam róla, hogy a mocskos tőkés a kapitalista kizsákmányolás nehéz évtizedeiben a munkásnak olyan utalványokkal fizetett, amit csak a gyár boltjában lehetett levásárolni, így a dolgozóról újabb profitot akasztott le. Most kafetériának hívják azt az intézményes jövedelemadó elkerülést célzó rendszert, ahol a dolgozó nem pénzt kap, hanem színes hologramos papírokat, amikért bizonyos dolgokat vásárolhat bizonyos helyeken. A jogászok, filozófusok, bölcsészek uralta  parlamenti bermudaháromszög izzadja ki magából ezeket a gyöngyszemeket, melyek azoknak az adójogszabályoknak a virtuális kijátszását célozzák, melyeket ugyanez a grémium kitalál. A következmény, újabb 5 percet áll a sor, amíg leszámolja, adminisztrálja a pénztáros (aztán még hányszor öt perc  amíg továbbiak is adminisztrálják majd és mennyit adminisztrálták már idáig különféle munkahelyeken?). Közeben elbeszélgetek a nővel, aki elpanaszolja, hogy dec 31.-ig le kell vásárolni az utalványokat és azért kellett most mindenféle szart összevásárolni gyorsan. Nincs hülyébb az embernél, állat nem találna ki ilyen marhaságot. A termeszek például olyan várat építenek, ami az uralkodó szélirány, a nap és egyéb természeti hatások figyelembevételével épül. Az ember meg olyan házakat, amik nyáron hűtés, télen fűtés nélkül lakhatatlanok, mert üvegből és betonból vannak. A csupaüveg, csupabeton a modernség szinonimái.

Tegnap amikor megindultam reggel a műhelybe csónakot építeni, mindenféle kalandok estek velem. Viszem a szemetet a kukába és eszembe jut, ha már ott megyek el a gumicsónaknműhely előtt, beköszönök "F"-nek, hátha nem lesz itthon az ünnepeken, kívánjunk egymásnak mindenféle jót. Na lenyomom a kilincset, mitteszisten éppen nálam törik el a kilincsnyelv visszanyomó rugó, szedjük szét javítani!  Büfés Misi szerez rugót a Vízügyes Feritől (másik Feri nem a gumicsónakos), "G", egy vendég is ott van, már mindenki szerel, mert az új rugó nem akar a helyére menni. Közbe szilvapálinkát kell inni, meg teát, szóval amire a zár működik  (ugye így télvíz idején nem lehet az ajtót csak úgy tárvanyitva hagyni, bár egy ideig a "gumipók" mint alternatív megoldás komolyan felmerül) majdnem vége a délelőttnek. Ma nekiálltam simára csiszolni a tegnapi kenéseket a csónak fenekén, aztán egy látogatóval, meg egy alkalmi segítővel hármasban megfordítottuk a csónakot, hogy hozzáférjek a fenék túlfeléhez, ahol alacsonyabb a sátor és ha így marad, csak görnyedve tudtam volna laminálni. de persze ma is voltak csip-csup dolgok, azaz délelőtt már nem tudtam hozzákezdeni a lamináláshoz, csak csiszoltam, mert jött az ebédidő. Ebéd után alvás, majd indulás a Magyar Rádió elé tüntetni. Igen, lehet helyeselni, vagy helyteleníteni, de én életem nagyobbik felét abban a rendszerben éltem le, amikor a Pravda megírta, hogy mit gondoljanak a Szabad Nép, később a Népszabadság szerkesztői és mit írjanak le. Nem volt cenzúra, öncenzúra volt a zsarnokság félelemvezérelt önszabályozásának kifinomult módszereivel. Most ugyanez kezdődik. Lehet ajkat biggyeszteni kedves kétharmad, de a médiatörvény, a Fideszvezérelt hatóság, a bolsevik nyomulás, a fékek és ellensúlyok eltakarítása a demokrácia útjából, mind-mind erre mutat. Különösen szembeszökő a Klubrádió pályázatának kiejtése. Természetesen lehet azt mondani, hogy kereskedelmi frekvenciák odaítélésénél az ár a döntő, aki többet kínál azé az engedély.Semmi kifogás nem lehetne, ha olyanok nyertek volna akik mögött ismert, vagy megismerhető médiaszakmai múlt áll. De az ismeretlen cégtulajdonosi nevek stómancégekről árulkodnak (http://nol.hu/ajanlo/20111222-retes_lusta_asszony_modra ). Nekem még egy undorító dolog  "árulkodik" a kommentek Andresew Iván írásához (zanzásítva, a zsidóbuzikomcsik most megszívták haha  http://mandiner.hu/cikk/20111221_andrassew_ivan_a_klubradio_kivegzese). Ez lenne a diadalmas (amúgy nemzeti együttműködő)kétharmad véleményformáló hangja?? Ez Magyarország? Nos mi is jön most? Elkussol a Klub rádió (a mocskos komcsi "Aczélsodrony", főzőműsorok, latin zenék riportok érdekes emberekkel, sportolókkal, művészekkel, nehogy már a drága Bolgárúrnak telefonálók görbéket mondjanak a kormányról!) marad a Lánchíd meg a Kossuth, az lesz az igazság amit ők elmesélnek (Nehogymá' a Drágabolgárúr finom kérdésekkel gyötörje Kósa Lajost! Majd kap egy jólfésült alázatos mikrofonállványt valamelyik közmédiában.). És ha az Autórádió nem tudja majd fizetni a reklámbevételből a megajánlott díjat akkor majd lesz sok hónapos szarakodás, mondjuk elveszti a frekit, de a Klubrádiónak attól nem lesz frekvenciája. Arra meg nem is merek gondolni (dehogynem), hogy majd kap egy rakás állami hirdetést amiből kifizeti az államnak a díjat. Oszt jónapot! Orbándoktor tudós jogfelfogásába pontosan belepasszol. Barátaim lehet szeretni, de (ceterum censeo) ez egyszerű bolsevizmus.

Legutóbb '56-ban jártam itt a Magyar Rádió előtt, valahogy soha nem vezetett erre az utam azóta. Akkor kicsit másképpen nézett ki a homlokzat. Nos nekem az a '60-as években a Vegyterv KISZ szervezet autóbuszos kirándulásán hallott vicc jutott eszembe a médianyomulást látva és felidézve azokat a "régi szép időket" amik ezt a háborús épülethomlokzatot eredményezték.

Nagy Sándor, Hannibál és Napóleon kapnak egy kis szünetet a pokolban, ahol jól megérdemelt gyilkosságaikért főnek az üstben. Kiülnek a padra. Megszólal Nagy  Sándor:

-Ha nekem olyan tankjaim lettek volna mint amik most vannak, enyém lett volna a világuralom!

Mire Hannibál

-Ha nekem olyan harci helikoptereim......akkor nem kellett volna  elefántokkal átkelni az Alpokon, legyőztem volna Rómát!

Mire Napóleon:

-Ez mind semmi, ha nekem olyan újságom lett volna mint a Pravda, máig nem tudja senki, hogy legyőztek Waterloonál.

Szóval ez az Orbán gyerek nem hiába tanult annakidején dialektikus materializmust. Ha nincs a Klub rádió, a kevés netbuzeránson kívül ember nem tudja meg amikor ő kapja a sallerokat a művelt világtól, marad a mucsai handabandázás a pórázon vezetett szájkosaras köz- és lakájmédiában a híveknek és a gyanútlanoknak.

Ja amúgy voltunk úgy 3-4000-en, voltak beszédek, meg kiabálás, hogy "nem hagyjuk" (nem a fenét nem, mit csinálunk, forradalmat, hülyeség) oszt ahogy a vezér mondja "hazamentünk oszt jónapot". És ha valaki megkérdezi, hogy miért megyek el egy tüntetésre (netán miért szólalok meg, ahogy a köztársasági elnököt is figyelmeztettem, hogy ne írja alá az új alkotmányt, pedig PONTOSAN tudtam, hogy hiába), ha nem hiszem, hogy bármi eredménye lenne, nem hiszem, hogy ha ott a tömeg az öklét rázza, harcias jelszavakat skandál (én amúgy egyiket se tettem, szóval még annál is visszafogottabb vagyok mint ahogy ezek a tüntetők viselkednek, nemhogy autókat gyújtogatnék, ahogy a magabiztosabb tették pár éve) bármiféle eredménye lenne, nos a válaszom, azért, mert nem tetszik a rendszer és nekem ne mondja senki (és ne szégyelljem magam magam előtt azért), hogy szó nélkül birka módra tűrtem!

 A dinghi fenekén a bal oldalon befejeztem a kilógó szövetrészek lecsiszolását és a klinker ugrások kikenését. Ezt epoxi gyantába kevert faporral, illetve treecell ragasztóadalékkel csináltam. Ez utóbbi glettelni is kiváló, ezzel simítottam át vékonyan az üvegszövettel leleminált feneket is. Végülis úgy döntöttem, hogy az oldalpalánkok nem lesznek laminálva, csak lekenem két réteg gyantával, hogy impregnáljam a fát.

Végülis így néz ki a ragasztás. Estére az étvágyam is megjött, már hazafelé evezés közben megéreztem az illatokról, ahogy a hajóhoz közeledtem, hogy valami sül, nos nem volt hiábavaló, hogy megmorogtam itt "J"-t, megint volt maradék főtt krumpli és miután tettem pár célzást is, csinált megint olyan izét, mint amit egyszer véletlenül. Így néz ki és nagyon finom, addig ettem vacsorára amíg már nem fért belém több, szóval csak visszajön az étvágyam.

Ma délelőtt vásárolni voltunk, hajóépítés semmi. Én nem tudom miért, de semmi ünnepi hangulatom nincs. Mondjuk ha jobban belegondolok, nekem már minden nap ünnep. Aki még a lapát valamelyik végén van, annak öröm ha leteszik, leteszi pár napra és elmerül a magasztos gondolatokba, vagy leginkább a zabálás és vedelés kötelező nemzeti együttműködésébe, de minekünk ezekhez nem kell a Karácsony. Ha időnként leülök a hajóm orrába és nézem a csendes víztükröt magam előtt, gondolataimat szabadonfutóra engedve, közelebb vagyok Istenhez, mint aki faragott oszlopok, festett képek közt hallgatja a "közvetítő" igemagyarázatát. Na szóval csak ácsorogtam ott a szupermarketban és egyáltalán nem volt kedvem semmit venni. Amúgyis valahogy leszoktam az étel élvezetéről. Amikor eszem, igazából csak elverem az éhemet, aztán ha már nem vagyok éhes tolom magamtól el a tányért, a maradék lesz a vacsora. Szegény "J" csak kérdezgetett, hogy ennék e ezt vagy azt, de csak a vállamat vonogattam. Egyedül a szilvásgombócnál mutattam némi érdeklődést egy zacskó erejéig, amikor rákérdezett. Persze volt egy lista amit mind bepakoltunk a kocsiba és két kerekes "banyatankkal" haza is hurcoltuk vitézül. Na ezzel elment a délelőtt. Délután megjöttek "G F"-ék Ráckevéről két hajóval, őket kalauzoltam kikötőhelyre holnaputánig, amikor kiszedik és elviszik a hajókat. Éppen elpakolóban voltam, amikor még egy látogató, "F" jött csónaknézőbe némi naranccsal és vörösborral, ja és délelőtt itt volt "J" akinek az a szép kis klinkerpalánkos motorosa van, ő is jókívánságokat és egy piciny, amapolákat (pipacsokat) ábrázoló festményt hozott, amit felrakok majd a szalonba a falra. Sorra jönnek az Emailek, SMS-ek a karácsonyi üdvözletekkel, én majd a "tárgynapon" itt fogok válaszolni generálisan mindenkinek, addig töröm a fejem valami frappánson (nem biztos, hogy sikerül), mert ...hogyismondjam nehéz ezen a Karácsonyon és Szilveszteren valami új fogást találni. Bár alighanem szükségtelen is.

Juteszembe, most hogy becsuktam a blogot és látom, hogy temtomtól már jött is egy komment, szóval két dolog jut eszembe, az étvágytalanságom és kedvetlenségem újkeletű (és remélem átmeneti), a másik az, hogy nekiálltam a temtomtól és Mihalik Pétertől kapott diót megtörni a karácsonyi bejglihez, köszönöm mindkettőtöknek. Kicsit nehéz így másfél kézzel, alighanem befogom hozzá "J"-t is én csak töröm ő majd pucolja, mert az a nehéz nekem az erőtlen, suta, begipszelt bal kezemmel, komolyan mondom nehezebb mint a csónaképítés. Körkérdés. Ki mivel töri a diót? Én apámtól tanult módon vízpumpafogóval.

Így néz ki a lelaminált fenékpalánk. (a svertnyílás még nincs kimunkálva teljesen) Mindjárt látszik miért leszek alighanem kénytelen lefesteni a végén a csónakot. Itt pl. a svertnyílás környékén több réteg szövet van, ahogy a feneket összehoztam a svertszekrénnyel, ezt muszáj volt glettelni kicsit, mielőtt az üvegszövetet felterítettem volna a fenékre, itt a több réteg és a glettelés  miatt más árnyalatú lett a végtermék. De mindenütt, ahol akár a drótozás furatait, akár egyéb javításokat kellett eszközölni, az bizony látszik. Ha csak nem akarok nagyon "őszinte" dolgot építeni (lehet ilyet csinálni készakarva is, pl. láttam már képen olyan rádiót, telefonkészüléket aminek direkt átlátszó plexiből volt a háza, hogy látsszon a keszekusza belseje), le kell fessem a végén az egészet, bár még mindig nem döntöttem véglegesen. 

A munka kellékei az üvegszövet szabásához szükséges terjedelmes helyigény miatt összeszorultak a munkaasztal sarkára, de itt van minden ami mostanában kell. (meg idejön magától kíváncsiskodni, mindenáron bele akar mászni a friss gyantába)

Az időjárás olyan digitálisra váltott, egy nap szép, napsütés, egy nap borongás. A tegnapi verőfényes szív(és test)melengető napot ma rusnya szürkeség követte, "J" simán elaludta a délelőttöt én jöttem befelé ebédelni a szokásos 13:04 perckor (ilyenkor kezdődik a Kossuth rádió irodalmi műsora, arra szoktunk ebédelni)és mivel még nem volt kész a kaja ledőltem kicsit ebéd előtt...Nos háromnegyed négykor ébredtem fel, "J" ott horkolt a lábamnál, kaja az asztalon. Most csendben vagyok, ha felébred megebédelünk. Szóval nem mondom, hogy száguldok a melóval, ma mindössze a képen a fenékpalánktól jobbra lévő palánkot lamináltam le.

 Tevékeny napom volt a tegnapi lustálkodás után, de már a reggel is olyan csodás volt, hogy elképzelhetetlen lett volna tovább tespedni. Hétágról sütött a nap, szél semmi. Éjjel fagyhatott, mert az árnyékos oldalon még nyolc órakor is jeges volt a deck. Először is gumicsizmát húztam, hogy kimerjem a csónakból a kétnapos esővizet, aztán kimentem a műhelybe és lelamináltam epoxigyantával és egy réteg 200-as üvegszövettel a boci fenékpalánkját. A laposfenekű héjnak ez a legszélesebb darabja, középen 55cm széles.  Délután "J"-vel megerősítettük a viharos igénybevételek után a cockpitot borító ponyvák rögzítését, felszereltük a karácsonyi fényfüzért körbe, behoztunk tűzifát, hogy ismét meglegyen a legalább egyheti készlet idebent a hajón és hoztunk a műhelyből be krumplit, meg dobozos tejeket. Ezzel ránk is sötétedett, még lehetett volna elvileg dolgozni a műhelyben, de amíg meg nem köt a fenéken a gyanta, nem akarom macerálni a csónakot. Holnap folyt. köv. a medersorral, ha minden jól megy.

 Viharos szél fújt egész nap. Tanulva a múltkori estből, nem akartam "J"-t egyedül hagyni a  hajón, így csak heverésztem, olvasgattam a rádióamatőr vizsgaanyagot (édes istenem, van amivel utoljára 1961-ben foglalkoztam a technikumban, elektrotechnika tantárgy keretében), este meg dominóztunk. Tökmindegy melyikünk nyer és melyiknek van szerencséje a szerelemben! "J" imádja hallgatni a rádióműsorokban a különleges ételrecepteket, de SOHA nem készíti el azokat nekem. Sőt! Néha kísérletezik és nagyon elsül a keze, csinál valami olyat amitől mind a tíz ujjamat megnyalom, na azt se hajlandó még egyszer megcsinálni! Évekkel ezelőtt valami krumplimaradékból sütött egy krokettszerű izét, amit úgy fumigálva rakott elém, hogy nem tudja hogy fog ízleni. Na NAGYON ízlett! De hiába könyörgök neki azóta is, hogy mégegyszer csináljon nekem ilyen izét, jusztse! De majd megismertetem a "kilencfarkú macskával"! (Na mi az? Ki tudja? Egyszer egy barátnőmet még a Balatonon a Tengerész nevű 25-ös jollén, az első magam építette hajón megfenyegettem vele és azt mondta, hogy nem tudja mi az, de valami szexuálisan rettenetesen izgató  dolog lehet. )

 Ma délelőtt meglátogatott "Sz F" és meggyőzött arról, hogy érdemes levizsgáznom rövidhullámú rádióamatörnek. Már a Fa Nándi-Gál Józsi páros is rádiózott ezen a módon, de Rotorman, vagy Méder Áron is így érintkeztek az itthoniakkal. Elbeszélgettük a délelőttöt. Aztán kimentem az OBI-ba szerszámért és délután folytattam a piszmogást a dinghi fenekével. A svertnyílásba csináltam hungarocellből egy dugót (amit persze jól leszigeteltem Folpack fóliával, mert ezt az anyagot szinte minden oldja, meg se próbáltam ellenáll e az epoxigyantának). A nyílást körbelamináltam 200-as szövettel és hogy jól rásimuljon arra a részre ahol a fenéklemez ki van vágva beleszorítottam a dugót. Így semmi szín alatt nem lesz műanyag bevonat nélküli fa rész a svertszekrény-fenék illesztésnél, nem tud innen semmiféle romlás elindulni soha. Sose felejtem el, hogy annakidején minden fa kalóz innen kezdett el rohadni.

Tegnap este óta esik az eső. MOST van az, hogy nem megyek ki a hajóból amíg el nem áll! Nincs igazán hideg odakint, 8 fokot mutat a külső hőmérő, de semmi kedvem megázni, ráadásul ki kéne menni az OBI-ba glettvasért, mert azt amit a belső fenék laminálásakor használtam sehol nem találom, szőrén-szálán eltűnt a két bankkártya nagyságú különösen hajlékony vékony acéllemez valahol a sátorban a rengeteg hulladék közt, egyszerűbb venni egy újat, mint még egyszer áttúrni az egészet. Szóval ma itt fogok henyélni bent. Barátságos meleg van, kajánk piánk tüzelőnk doszt, én ma el nem mozdulok a kályha mellől!

16:46 Párszor, valahányszor csökkent a vízcseppek száma a víztükörben, kísértésbe estem, hogy mégiscsak kiugrok legalább az OBI-ba szerszámért, de aztán mindig újra rákezdett az eső, most meg már sötét van, semmi kedvem kimerni a csónakból a vizet és kievezni a partra. A vizes csónakban amúgyis utálatos közlekedni, csak állva lehet evezni mert csurom víz az evezőpad, be és kiszállásnál óvatoskodni, hogy minél kevesebb nedvesség kerüljön át a gunwaleről a nadrágra, kabátra, maradok a jó meleg szalonban.

 Bocsánatot kérek mindazoktól, akik nagyon kedvesen felajánlják segítő kezeiket az enyém helyett (mellé), de elvagyok, haladok ha lassan is, ha erő kell emelni, forgatni, itt vannak a szomszéd műhelyek dolgos kezei, amúgy meg egész jól sikerült eddig minden feladatot megoldani, szóval köszönöm, de nincs hálistennek egyelőre szükség semmilyen segítségre, de ha valamiben mégis, akkor ígérem időben szólok. Rám csak az egyedül végzett munka van jó hatással, ha már másodmagammal kell alkotnom, akár én vezetek akár a másik, már nem érzem jól magam. Már az is zavar, ha munka közben kommunikálnom kell, mert a gondolataim szárnyalását a beszéd sebességére és a szavakkal megfogalmazható eszköztárra kell lesilányítsam. Most meg az, hogy külön megoldásokat kell találjak a kezem különféle eszközökkel való helyettesítésére, kiegészítésére, éppen elég plusz feladat, nem hiányzik még az is, hogy ebbe a technológiába még újabb kezeket belekomponáljak. Szóval BÁRKI, legyen az a legtürelmesebb, legnagyobb szaktudású, legjobban irányítható munkatárs, csak idegesítene, bocs, kössz, de marad a megszokott egyedüli meló.

Ma a lakatos fiúk megfordították a csónakot, csiszoltam, széleztem, gletteltem, ragasztottam, alakul a fenék és oldalpalánkok, meg a tükrök illesztése. Néhány helyen beleszakadtak a drótok, akármennyire is igyekeztem csípőfogóval kihúzni őket, úgy megfogta az epoxi, ezeket síkba csiszolom sikítóval, ellesznek ott a deszkában a műanyag alatt. 

Az az igazság, hogy tegnap kicsit túlerőltettem a kezem, lettek fájdalmaim. Ma csak leszedtem a szorítókat a tegnapi ragasztásról és  amennyire lehetséges volt csak jobb kézzel csiszolgattam a sarokerősítéseket az orrban és farban. Ezzel a belső rész kialakítása egyelőre befejeződött, holnap átfordítom majd (persze segítséggel) a testet és elkezdem kívülről ragasztani, laminálni. Aztán ha fent lesz a dörzsléc, akkor kívül belül kijavítom és átcsiszolom az illesztéseket és döntök a színről, mert úgy tűnik, hogy mégse lehet natúrba hagyni az egészet.

Ami a legjobb, "J" egészen rendbejött és elfogyott az antibiotikum is, szóval talán a mellékhatások is csökkennek, bár azt írta az irka, hogy akár hónapok múlva(!!!) is okozhat hasmenést ez a gyógyszer.

 Borzasztóan ügyetlen vagyok ezzel a másfél kezemmel. Ma az orr és fartükör sarkaiba faragtam a kis lekerekített sarok erősítéseket, rettenetes mit kínlódtam. De estére beragasztottam mind a négyet. Majd holnap ha leszedtem a szorítókat lefényképezem. Délelőtt volt egy látogató, ami persze szép, hogy eljön egy olvasó megkérdezni, kell e segítség, de bevallom kicsit szégyelltem (ami persze hülyeség), hogy milyen ügyetlen vagyok így begipszelt balkézzel mondjuk a felsőmaró vezetésében. 

No ez az a bizonyos árboctalp. Az 50X50-es zártszelvény az árbocot modellezi, ami az orrban lévő padon megy át. Ma a fartükör belső oldalára felragasztottam még egy réteg 6,5mm vastag rétegelt lemezt, mert valamelyik nap itt volt a Török Ervin és amikor a tükör vastagságát nézegette, amire majd a motor lesz felerősítve "motorcsónaküzemben" eléggé ingatta a fejét. Korábban én is ráncoltam a homlokom az alkatrész vastagságát nézegetve, nos ma ezért vastagítottam meg még egy réteggel, bár lehet, hogy túlbiztosítás a dolog, azért ez a kis 2,2 LE-s Suzuki nem fogja tán annyira igénybe venni a szerkezetet.

 Újból és újból ránézek a képre ami bennünket ábrázol ahogy Ráckevére igyekszünk a próbaút során.  Gyönyörű!

Csakhogy ti se felejtsétek el!

Ma kialakítottam a végleges formáját és beragasztottam a helyére azt a "bizonyos" árboctalpat. Majd holnap lefényképezem. Aztán egy nagyon undorító, de tovább nem nagyon halogatható munkába kezdtem, kikormoztuk a füstcsöveit a kályhának, mert már annyira nem volt huzat, hogy egy kínszenvedés volt a begyújtás, sok füsttel a szalonban. Hát kikapartunk, kivertünk, kilapátoltunk úgy egy vödör bekokszosodott kormot az összesen 2 méter csőből, koszos lett még holnapi nap is, merthogy muszáj volt szétszedni a csövet, ami elég nehéz a szűk hely és a két könyök miatt, nekem nem is sikerült a másfél kezemmel ,de "J" bedobta félelmetes erejét és szétkapta a csövet. Innen kezdve csak hullott és hullott és hullott a korom. Mindketten alaposan elfáradtunk mire végeztünk, "J" pocsékul van a gyógyszerek mellékhatásaitól, nekem a bordáimat kímélendő begörcsölt a hátam, a kezem fáj, mert azt is megerőltettem egy kicsit, de a tűz úgy ég  mint a parancsolat, reggelre jött még plusz fél méter víz alánk, mégiscsak szép az élet, ha sz@r is!

Ezt ma találtam. http://www.es.hu/vas_gabor_riportja;hajogyari_capriccio;2003-02-25.html#.TuIEoZHhMaU.facebook  Kicsit hosszú olvasmány, bevallom én se olvastam végig, de ennek az volt az oka, hogy  egyszerűen saját magamat kímélem az események felidézésétől, attól a tehetetlen dühtől amit érez a magamfajta ha bepillant a színfalak mögé. Korábban a Láng Gyuri ex hajócsoportfelügyelő kollégám mesélte a történet egy részét, szóval több oldalról megerősített a téma.

Viszont nő a Duna vízszintje. Naponta nézem a Hydrionfo honlapot, már tegnapelőtt látszott, hogy jövő hétre egy méternyi is lehet az emelkedés, ma reggeltől estig is emelkedett vagy 20 centit a víz. Ez esetünkben azt jelenti, hogy Amapola kiemelte gyönyörű seggét az iszapágyból.

Hát ma 15 nap késéssel kivágtam és összeragasztottam azt az árboctalpat, aminek az elkészítéséhez siettem két hete csütörtök délután, de elestem összetörve néhány csontomat. "J" is erőre kapott annyira, hogy el tudott menni a piacra néhány dologért, a nehezét meg én hoztam be egy alkalmi fuvarral (a két hónapja mozdulatlanul álló autómat meg se próbálom a legalább 8 éves akkujával önindítózni, kiszedni meg, hogy feltöltsem, ezzel a kezemmel meg se próbálom) kimentem a Tescoba és az akciós termékekből elintéztem a nehezebb cuccok beszállítását.

És most kicsit politizálok (tudom van aki nem szereti, de nem áll meg bennem a dolog, muszáj kiadjam magamból). Baka András régóta zabszem Orbán Viktor seggében. ( http://index.hu/belfold/2011/08/24/az_alkotmanybirosaghoz_fordult_baka_andras/ ) Mi a fenét csináljon a vezér egy ilyen hepciáskodó alakkal, akinek 2015-ig érvényes a kinevezése? Hát megszünteti a hivatalt és csinál helyette más névvel egy újat, gyakorlatilag ugyanazzal a feladatkörrel és annak élére hűbéresével Schmidt Pállal kinevezteti Handó Tündét! ( http://hvg.hu/itthon/20111209_kuria_biroi_hivatal_jeloltek ) Aki mitteszisten Szájer József ( tudjátok, aki a vonaton megírta unalmában az új alkotmányt) felesége és véletlenül ugyanabból a Bibó kollégista alomból került ki, mint a rendszerváltás többi hőse. Baka András meg elhúzhat a sunyiba a hivatalával, meg a 2015-ig érvényes jogosítványával, lehet belőle közmunkás, hogy ne rontsa a foglalkoztatási statisztikát. Nos sajnálom kedves barátaim, néptársaim, véreim, hazám lakosságának megcáfolhatatlan és megkérdőjelezhetetlen kétharmada, a győztesek megingathatatlan, kétkedéstől mentes hívei, nekem ez PONTOSAN ugyanolyan, mint amikor a Népi Kollégiumokból kikerült ifjúkommunisták elözönlötték a közhatalmat. Szóval újabb bizonyítéka a közönséges vegytiszta bolsevizmusnak.

Hát...bevallom nem tudok én "nem írni naplót". Pedig bizisten akartam. Ma reggel 8-kor már kint voltam és nekiálltam a dinghy árboctalp kifűrészeléséhez. Nem megy könnyen. Éppen csak belendülök, amikor telefonon hív "J" a hajóról. Irány Amapola. Már a műhelyajtóból látom, hogy baj van. Félméteres tarajos hullámok széguldoznak ezen a nevetséges kis vízen, zúg minden, a decken "J" birkózik az elszabadult tetőponyvával. Szegény egészen bepánikolt, de félelmetes is volt a helyzet, mindent cibál, tép visz a vihar, bőg, sivít a levegő, gond megállni a decken, mert belöki az ember a vízbe  a szél. Na eltartott vagy  egy bő órát amíg mindent lekötöztünk, az ideiglenes bejáró pontonokat amik most éppenhogy megakadályozták, hogy rendesen beálljon a hajó szélirányosabb helyzetbe, vissza vonszoljam ezzel a másfél kezemmel a helyére, szóval először szétfagytunk, utána leizzadtunk. De a végén még egy rakás tüzelőt is behordtunk, mielőtt visszaállt volna Amapola a régi horgonyzó, csak csónakkal megközelíthető helyére. Aztán kifáradva lerogytunk a szofára, én a széltől piros orrommal, "J" a szélcibálta égnek álló hajkoronájával és kitört belőlünk a röhögés. Ebéd  után én a szofán elhanyatolva (van ilyen szó?), "J" a laptop előtt ülve egyszercsak már aludtunk is. Aztán elállt a szél és minden a legnagyobb rendben. Csuda dolog ez az adrenalin. Amíg tartott a bál eszembe nem jutott a fájdalom se nekem se "J"-nek (mondjuk ő azért okosan bevett egy fájdalomcsillapítót reggel), csak most sajognak a bordáim (a kezem...le is kopogom, semmi) és az én drágám is elég óvatosan mozgatja eper ajkait, miközben a viharban csak ordítva lehetett társalogni és nem fukarkodtunk a (néha vaskos) szavakkal.

 "J" kicsit javult, bár ebben sokat segít ez a Flector nevű fájdalomcsillapító. Mindenesetre a rántott levest már el tudta fogyasztani. Én odáig vetemedtem, hogy már kimentem a műhelybe és előkészítettem az árboctalphoz az anyagot és elkezdtem kirajzolni amit majd ki kell vágni. De aztán sorra jöttek a látogatók, szóval munkavégzésre nem került sor.  Sétálgattunk a kellemes napsütésben, "J" macskázott egyet, szóval alakulunk. Sajnos nem igazán vagyunk vendégfogadó állapotban, igazából pár hétig inkább a sebeinket nyalogatnánk kettesben. Most meggogliztam, hogy meddig fognak még fájni  a bordatöréseim, mert tuti van pár darab, jobbról is balról is vannak a fájdalmak, bár sokat gyengültek az első napokhoz képest, de a tüsszentés, vagy éjjel amikor átfordulok, netán rámjön egy köhögési roham az még mindig nagyon fájdalmas . Szóval egy évbe is telhet a gyógyulás, de ami a megnyugtató, 6 hét után elmúlik a fájdalom. Sok éve volt bordatörésem már elfelejtettem meddig tartott a fájdalom, de a tüsszentést azt nem felejtettem el.