Reggel valami kiáltásfélére lettem figyelmes, ami ritkaság, mert részben nagyot hallok, részben olyan jó a hajó hőszigetelése, hogy alig hallatszanak be a külső hangok. De jó torka van a Ferinek a sólyáról, hogy akkorát "VILIBÁCSÍÍÍÍ"-zott a parton, hogy idebent meghallottam. Amikor kimentem azt kiabálta, hogy lerakják a nagy Mahart pontont a vízre. Mondjuk nekünk jó lenne, mert rákötve nem kéne csolnakázva közlekedni ki-be (bár ha holnap elviszik és nem hoznak helyette másikat, sokat nem érünk vele), de pont mára rendesen bebőgött a szél. Lett olyan Beaufort 6-os, legalább, erősebbebb ráfújásokkal. Mondtam "F"-nek, hogy nem akarok beleszólni a dolgukba, de én nem tudok ezzel a begipszelt kezemmel segíteni a kötélmanőverben, maradnak ketten a Pityuval, ha ez a szél elindítja azt az 50 tonnás vasat, összeveri a Rácz Józsi idekötött uszadékait, aztán Amapolát, aztán majd valaki kifogja a Gubacsi hídnál beleállva a kikötött hajók közé. Szóval lebeszélném erről a dologról. "F" okos ember az már többször bebizonyosodott (az okos embereket arról lehet többek közt megismerni, hogy hajlandók megváltoztatni a téves elképzeléseiket, hallgatva a jó tanácsra, nem olyanok mint egyes miniszterelnökök, akiket a legkutya3,14csázósabb stílusban lehet csak rádöbbenteni a hülyeségükre), ahogy ezeket a komoly acélszerkezeti munkákat gyakorlatilag másodmagával megszervezi, megoldja komoly technikai tudásról, érzékről tanúskodik. Kicsit gondolkodott, aztán bólintott, körözött egyet a karjával a levegőben, jelezve, hogy meggyőztem és búcsút intett.
Kezelésbe vettem, a már korábban kiszabott dörzsléceit a kis csónaknak. Korábban úgy gondoltam, hogy ahogy a Warren tette a RedBarn oktatófilmen ráragasztom a felső palánksor szélére, de átgondolva a dolgot a ragasztással szemben a csavarozást határoztam el. Az a tapasztalatom, hogy a dörzslécet néha cserélni kell, ebben az esetben ha oda van ragasztva, nem egy öröm lefeszegetni, a hajó is sérül, ráadásul ezzel a másfél kezemmel a ragasztás szinte megoldhatatlan annyi helyen kellene egyszerre fogni a csuparagacs, szorítók alatt elcsúszkáló mindent epoxigyantával összekenő anyagot. Szépen szárazon összeszorítózom lépésenként, összefúrom a facsavaroknak a lyukakat a mestersori palánkon át a koszorúléccel és amikor a csónak már le lesz festve akkor felcsavarozom. Egy réteg erősen meghigított gyantával lekentem a dörzsléceket, gyakorlatilag lelakkoztam őket, aztán a belső részek kézi csiszolásába kezdtem. Ez el fog tartani egy darabig, mert ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy... "a fenébe itt alaposabban elsimíthattam volna"... (a sarkokban az epoxiba kevert faporos masszával történt kikenéseket). A kormányveret készítést továbbra is halogatom.
