Bár 3 óránál többet nem voltam képes dolgozni, de végre meg voltam elégedve a mai teljesítményemmel. Reggel kilenckor kezdtem és délben hagytam abba, közben volt két 10 perces pihenő. Javul a technikám és mintha az erőnlétem is. Bár elfáradtam, de egy ebédszünet és némi alvás utána teljesen rendbetett, nem érzem az ólmos fáradtságot, amit korábban ilyenkor. Ez itt alant bár kicsit nehezen különíthető el a környezettől egy púpozott, és kötéllel lekötözött talicska, a kerítésről, bokrokról leszaggatott, talajról feltépett, levagdalt kúszónövény gubanccal, kb egy órai munka eredménye, nagyjából 2 m2 megtisztított területet jelent.
Gond az elhelyezés. Mert ennyit (meg még azt a kb. 50 talicskányit ami még lesz) lehetetlenség a kukába begyömöszölni, de még ha hozatok egy négyköbös konténert, abba se fér el (arról nem is beszélve, hogy nyár közepe lesz mire végzek (HA végzek) és ha kint áll az utcán telerakják mások. Komposztálni kell. NA EZ a komposztálóm.
Remek darab, de még 1 m3 se fér bele. Némi tűnődés után egy az internetről, a szuhafői Dr Gyulai Ivántól tanult módszert alkalmazom.
(Ezt a filmet mindenkinek látnia kellene, de persze kevesen fogják megnézni.) A kert végében a Balabán csatorna partján van vagy 30 m2-nyi szabad területem, ott vasvillával szétterítem, letaposom és így a természetben komposztálódik a biológiailag tiszta, lebomló növényi anyag. Miközben búvóhelyet nyújt sünöknek, talajon fészkeló madaraknak, rágcsálóknak. Ha lebomlik, feltéve, hogy megélem, vissza tudom forgatni a kertbe termőtalajnak.
Egész jól haladtam. Mindenesetre a kezdeti, a sziszifuszi munka nyomán keletkezett reménytelen állapotom jelentősen javult.