Tegnap szomorú hír ért, meghalt Garas Dezső, volt klubtársam a Mahart SC-ben. Szabó "Pempő" mancsaftja volt a Korall nevű dragonon, néha iszogattunk együtt a Nemzeti Színház üdülőjének büféjében (amit a Pempő család üzemeltetett) ami ott volt a siófoki Mahart telephelyen a klubház mellett. Egyszer meg úgy negyvenvalahány éve egy házibulin "helyezkedtem" egy Ági nevű lánynál (elég veszélyes helyezkedés volt mai szemmel nézve, emlékszem tánc közben a karomba vettem és kitartottam az ablakon a negyedikről), de mielőtt a dolog valamelyest is helyes irányba fejlődött volna, csörgött a telefon és (később tudtam meg)a Dezső hívta a lányt, aki vette a kabátját és el is ment, hogy valamennyivel utána férjhez is menjen hozzá. A Garas később megvette a Daru nevű híres gaffos kuttert és a Baka Attila (szintén ex klubtárs) Keszthelyen teljesen felújította a hajót, de soha többé nem láttam a Balatonon, nem tudom mi lett a hajóval. Isten nyugtasson Dezső, Pempővel folytathatjátok odafent!
Hát kérem ez már a boldog újév. A magam részéről (ahogy egy éve is mondtam) ha nem lesz rosszabb mint az elmúlt volt én beérem vele. Mondjuk egy sajkacsonttörést (de végülis stílusos, "sajkaépítőnek" mije törjön?) leszámítva. 
Nem mondhatnám, hogy az éjjel valami nagy vígasságot tartottunk, pillanatnyi hangulatomból ennyire futotta, de mielőtt elkezd valaki vigasztalni, nem vagyok, vagyunk szomorúak, csak mostanában komolyan vesszük az életet.
Tegnap délután hatkor ott voltam a Kossuth téren úgy nyolc-tízezredmagammal. (bár ha a Rákay Filip becslését arányosítjuk akár ötszázezren is lehettünk) Alapjábavéve szép, kifejezetten békés tüntetés volt, úgy tűnik ez ellen a kormány ellen nem a csürhe tüntet. Találkoztam ismerőssel is, Böjte Józsi, TVSK-s klubtársam, a Kincsem nevű hajó tulajdonosa állt a Kossuth szobor tövében.
Beszélgetésünk közben egy hórihorgas fickó kezdett el győzködni bennünket arról, hogy semmi keresnivalónk a Kossuth szobor tövében, pont itt a szabadság szimbólumánál, a kommunisták szekerét tolva, a téren, ahol azoknak a felmenői lőttek a tömegbe akikért mi most tüntetünk. (én meg mondtam, hogy nekem meg az apám volt itt azok közt akikbe meg belelőttek, szóval nehogymá...) Dehamár, akkor menjünk a Népligetbe ott nem vagyunk szem előtt és különben is a demokrácia ellen tüntetünk, Orbánt demokratikusan megválasztották, ergo azt csinál amit akar. Mellettem Iványi Gábor csitította a hangulatot, hogy nem kell az ilyesmivel törődni, szemmel láthatólag sok ilyen vitán van már túl és a keresztényi türelemben is nagyobb gyakorlata van mint nekem, aki parázs vitába kezdtem a jövevénnyel. Figyelmeztettem arra, hogy anno Hitler is teljesen demokratikusan lett megválasztva, amire az volt a már másoktól is gyakran hallott ellenérv, hogy ne hasonlítsam Orbánt Hitlerhez! Szerintem kis ország kis diktátor (de nagyratörő tervekkel) nagy ország nagy diktátor, Rákosi se volt Sztálin, mégse szereti most senki, pedig annakidején ezrek mentek érte kékcédulával szavazni, akik később az Andrássy 60-ban végezték részben mint kínzók, részben mint kínzottak. Időnként helyet cseréltek. Rajk László belügyminiszter igazi kommunista hittel indított koncepciós mérnökpereket, amíg mint horthysta ügynököt fel nem akasztották koncepciós per eredményeként. Szóval a XX. század kissé bonyolultabb, mintsemhogy ez a mocsok ez meg a tiszta ember. De be kellett látnom, hogy aki feltétlen "HISZ" arról minden érv lepattan. Jól veszekedtünk amikor megjelent egy aprócska hölgy télikabátban, jobbjával kezet fogva, baljával igazolványt mutatva bemutatkozott az emberemnek, hogy "XY rendőrszázados vagyok és megkérem, hogy hagyja el a teret!" És hopp az emberem már nem is volt sehol. Voltak szép beszédek, esküt tettünk, hogy hazánkat a Magyar Köztársaságot híven szolgálljuk azokkal a törvényes és demokratikus eszközökkel amik rendelkezésre állnak. Aztán amikor Deák Bárdos Ágnes és a Bizottság együttes következett leléptem, mert az alternatív zenétől a falra mászok, úgy vagyok vele mint az alternatív szexszel, élvezzétek fiúk-lányok, de én maradok a hagyományosnál!
