Hajónapló

Én is azt mondom, csütörtök. Merthogy nagyon úgy tűnik elkaptam a kórt Juditkától, csak kóválygok mint gólyafos a levegőben, köhögök, taknyolok, meg alszom. Ráadásul délelőtt muszáj volt hazamenni mert megigértem Lajosnak a számvizsgálóbizottságból, hogy segítek a pincében elkészült drenázs-búvárszivattyú rendszert átnézni a közös képviselővel, meg a német pinceraktár tulajjal. Amire visszaértem a hajóra már jó szarul voltam, most visszafekszem és várom sorsom jobbrafordulását. Azt hiszem becsapok egy bögre törkölyt, nemrég hozta egy gyönyörű kis kenufarú, felhúzott orrú skandináv tengeri motorosával egy hajós ember, aki a búvár haverjával volt meglátogatni Amapolát, azt követően, hogy itt a vizen pár hete összeismerkedtünk. Na ettől vagy felvágom a talpam, vagy meggyógyulok, vagy egyik se. Mindenesetre mondtam "J"-nak, hogy ha nem élném túl, tengerésztemetést kérek, zsákbavarrt tetemem lábához tett ágyúgolyóval sűlyesszen a Dunába. Nagyon el se kell tőlem búcsúznia, mert amekkora a víz, a fejem ki fog állni, arra dobálhatja a koszorúkat.

Miután szép idő volt, kivonultam a deckre és elkezdtem méricskélni, spekulálni. Ki kell találjam az árbocállítás, árboctalp megoldását. Mit, hogyan, hova. Ilyenkor mindíg vázlatokat készítek, egyiket a másik után tartom jónak, vagy helytelennek, szóval dolgozik az agyam. Az a legjobb ami a legegyszerűbb. Sajnos nem voltam eléggé körültekintő, mert az árboc készítésekor nem gondoltam rá, hogy egy keresztbe menő csapszegen forduljon az árboctalp felállításkor és középen vezettem az árboc tengelyében a két gégecsövet az árboclámpának, illetve egy tartalékot a majdan esetleg valami más felszerelendőnek. Namármost legegyszerűbb, ha keresztbe fúrom egy csapszeggel, de akkor pont elfúrom a kábelek csövét. Hiba. Ki kell valamit találjak.

Ma ezt írtam a Fialának.

Jónapotatengerész.

Már megint kedd. Csak még egy apróság. Átolvastam amit az imént írtam és vissza akartam lépni a hibát javítani. Hát nem tudok, mert a szerkesztésbe lépve nem az a szöveg van amit elmentettem és kitettem a netre, hanem egy korábbi változat. Ennek pedig semmi köze a gépemhez. Vagy mégis? Lehet, hogy átok ül rajtam??

19:00 Most pl próbálom a Skipeot. Valamikor volt egy szép listám azok nevével akikkel beszélni szoktam, a franc emlékszik, hogy töltöttem le és mikor, egyszer valamikor megkűzdöttem vele, volt egy ikonom, amire rákattintottam és ment. Most ebből semmim sincs. Googliztam, jelszót kért. Sose volt ilyenem. Letöltsem mégegyszer?? És újra kell listázni? Mindenkit megkeresni? Vagy megvan az egész valahol és csak felesleges, sőt hibás dolog mégegyszer letölteni? Általában volt egy rakás képecske amikre rákattintva ezt azt tudtam csinálni. Most semmi sincs. Vannak rejtélyes dossziék a dokumentumok kötetben amiket nem lehet megnyitni, mert mindenre kiír valamit, aminek az a lényege, hogy nem megy. És ha elkezdek próbálkozni, vajh nem töltök e le megint egy rakás szart amire tkp. semmi szükségem? Vagy éppenhogy árt?  Aztán ha találok egy olyat amire azt gondolom, hogy nem kell, kidobom és közben az valami fontos dolog volt ahhoz, hogy valami működjön?? Vagy rájövök valamire amit megszokok használni, közben esetleg túlzottan komplikált, lenne egyszerűbb megoldás is, olyan mintha a viszkető jobb fülemet a bal lábammal vakarnám. Működik, de hülyeség. Hogy a fene ott egye meg az egész szart!!!

19:15 A kocka el van ültetve! Beiratkoztam a http://www.pckonnyeden.com/ internetes iskolába. Várom sorsom jobbrafordulását.

Hangulatom a mélyponton. Mindjárt érteni fogjátok. Előre bocsájtom, egyszer láttam egy olyan filmet, ahol  egy PC előtt üldögélő, ember egyszercsak felugrik és ripityára töri a monitort, ugrálni kezd a billentyűzeten és cafatokra rugdalja a gépet. Nos én ezt az embert tökéletesen megértem. Aztán. Halottak napja van. Elgondolkoztam azokon akiket szerettem és szerettek, a szüleimre, akikre naponta gondolok, akikkel gyakran találkozom álmomban, akik minden cselekedetemben, gondolatomban benne vannak még akkor is, ha ez akkor nem tudatos bennem. Hogy miért vagyok képtelen mégis kimenni a temetőbe és mint minden más rendes ember virágot tenni az urnakőre, ha ugyan ki nem dobták már a hamvaikkal megtöltött konzervdobozt, nem értem. Egyszerűen nekem nem megy ez a temetőzés. Anyám mondta, hogy csak az hal meg, akit elfeledtek, ezek szerint amíg én élek ők is fognak velem élni, de én a temetőbe hozzájuk nem megyek. Rossz ember, rossz gyerekük vagyok? Csak itt mélázok és eszembe jut amikor ezt, vagy azt mondták, a szerszámokat úgy fogom ahogy apám tanította, olyan szavakat használok, amiket anyámon kívül mástól az életben soha nem hallottam, de nem megyek a temetőbe. Mi ez? Még mindíg nem dolgoztam fel az elmúlásukat? Vagy éppen hogy nagyonis?  Aztán. "J" beteg. Még szerencse hogy éppen kifaragtam a végleges latex matracokat a szalonba, most azon fekszik szegényke. A tünetek influenzára utalnak. Egyszer beoltották ellene, addig hol megkapta, hol megúszta, de azóta minden szezonban elsőnek megkapja és a szezon végén mégegyszer. Most is elég volt bemennie a körzetibe feliratni a szokásos gyógyszereit, amiket évek óta szed egyéb bajaira, máris megfertőzték a rendelőben.

Na ennyit a nyafogásról. Szóval a laptoptalan napok alatt fekhelyszabászat volt, tüzifahasogatás, kéziratlektorálás, meg ilyesmi. Visszatérva amivel kezdtem. Úgy alakult a világ, hogy azért, hogy a munkánkat végezni tudjuk, vagy egyszerűen csak az amőbaember szintje felett létezni tudjunk, szükség van a géphasználatra. Viszont ezeken a gépeken minden bizonytalan. Legalábbis számomra. De azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Én ezt sose tanultam, de mivel a munkámhoz elemi szinten használnom kellett, megkínlódva, autodidakta módon elvoltam vele. Ha meg elakadtam, ott volt a rendszergazda, eligazított. De kimaradtak az alapok és most hiányoznak. Az elmúlt napok történései ezzel kapcsolatban. Amit már írtam, nem ismétlem. Amikor másodszorra is előjött ugyanaz a hiba, mint amivel a Belo megküzdött, hívtam telefonon, de Agárdon volt, így jutottam a mostohatesójához, aki igazi pécéguru. Aprácskánt kezdtük, aztán egyre több darabban volt a gép, adatmentés folyt fél éjszakán át, persze én ekkor már nem voltam ott, de reménykedtem, hogy kimentve újratöltve rendben lesz. De nem. Másnap hív a Gábor, hogy ajaj, nem indul a gép, ennek nem szoftveres hibája van,hanem hardveres, tehát olyasmi, mint amikor a rádió, vagy a TV elromlik, alighanem ez vágta tönkre a szoftvert is. Kb 6 éves a gép, ennyi a normál élettartama, újat kell venni. Jó. (Jó a frászt, de mit csináljak?) Ehhez a vastartalékhoz kellett nyúljak, de hát nincs más megoldás. Éppen a bank pénztárában várok a pénzemre ami merőben szokatlan dolog, mert idáig  a neten bankoltam,amikor felhív "G" és közli a jó hírt, szétszedte a gépemet még apróbbra és összerakva megint működik, nem kell újat vegyek. Heuréka! De. Miután az történt, hogy a kioperált winchesterről egy speciális eljárással lett az anyag az ő gépére lementve, majd a kitakarított gépemre visszatöltve, minden cucc ott van, csak éppen a felét nem tudom használni. Mert azok a programok viszont amik működtették volna, na azok nincsenek. Ahogy "G" magyarázatát értelmezni próbálom, olyan ez, mintha egy könyvtár katalogizálva van, de elvész a katalógus, plusz összekeverednek a könyvek, minden ott van, csak nem lehet semmit megtalálni. Illetve az egyszerűeket még csakcsak. Tehát a képeket, levelezést ha jól keresem igen, bár azok is máshol vannak, mint annakelőtte. De mondjuk volt egy rakás tengeri térképem, amik egy navigációs rendszer tartozékai voltak, az ikonok még ott vannak (bár azokat is csak keresővel lehet megtalálni, tehát aminek elfelejtem a nevét akkor annak annyi) na azokra hiába kattintok, nem tudja megnyitni. Vagy volt egy Sharp managerkalkulátorom, amiről éppen a biztonság miatt elmentettem a gépre a teljes anyagot, az is használhatatlan, pedig olyanok vannak benne amiket nem tudok máshonnan előszedni. Szóval mindenem itt van a szekrényben, csak kulcsom nincs hozzá. Minden másképp van mint eddig.  Az egeret nem ismerte fel az átok, csak egy rakás ki-be dugdosás után. A Tmobile mobil net kütyüt újra kellett telepítsem, mert azt se ette a mocsok, fogalmam sincs hogy fogok Skipeolni és még mi jön elő, iletve mi nem jön elő. Semmit se találok. Ami meg megvan az máshol és másképpen. Olyan ez az egész PC világ, mintha minden autót másképp kéne vezetni. Ki kellene találni mindegyiknél, hogy ennek itt lent van a kuplungja és jééé, a másiknak meg a kormány közepén. Miért nincs ez szabványosítva? Az egész világon ha metrikus csavart kérek ugyanazt adják. Miért van az, hogy a szoftverírók olyanok mint a költők, mindenki más rendszert talál ki? Vagy csak nekem tűnik ez ilyen érthetetlenek? Valószinű. Mindenesetre elhatároztam, hogy elkezdem az alapokról megtanulni valamilyen szinten ezt az egészet. Mert én nem bírom ki, hogy valamihez ennyire ne értsek. Ha valaki tud valamilyen netes irodalmat ehhez, kérem jelezze! Aztán ha valaki küldene egy olyan képet, ahol egy szoftvercsináló látható karóba húzva, na azt megtenném háttérképnek, mert most csak kék képernyőm van, mert naná, hogy a szép régi tenger a keresztvitorlázatú hajókkal eltűnt.

Megint kegyelemneten vagyok,a gépem úgy tűnik teljesen beszart, jelenleg a Belo tesójánál szétszedve, a winchesterről egy kütyü kísérletezik az adatok mentésével. Folyt köv.

Amíg felszárad a decken a zúzmara idebent matatok rendszerint. A felkelés is későbbre csúszott. Szezonban nagyjából egyszerre kelek a nappal, de mostanra a nap is elcsúszott. (Mármint az én napom, nem az égitest, bár az is ellustult, "ő" is többet alszik.) Hét és nyolc között kelek általában és tegnap is ma reggel fél háromkor feküdtünk le, mert a megújult gépen "Honfoglalót" játszottunk. Amikor felkeltem 12 fokot mutatott a hőmérő idebent reggel mielőtt begyújtottam, odakint 4-et. (mondjuk a fűtetlen hálóban lehetett mondjuk 6 fok, de még bírjuk) Mostmár túl vagyok a reggelin és 22,5 fok van, lassan "J" is megjelenik majd az ajtóban és örül majd a melegnek amivel minden reggel fogadom. A kályhában "közepes" tűz ég, nagyon oda kell figyelnem milyen és mennyi fát rakok a tűzre (jééé, lehet, hogy megleltem a "rossz fát tett a tűzre" közmondás eredetét??), mert ha "gyenge" tüzet csinálok, lassan és kevéssé melegszik fel a szalon. Ha meg "erős" tüzet, akkor egy órával a  begyújtás után csak anyaszült meztelenül bírjuk idebent, ami azért kellemetlen, mert néha ki kell ezért azért menni a deckre. De az "erős, közepes, gyenge" ráadásul mindíg a külső hőmérséklet függvényében olyan amilyen, ha kint süt a nap és gyorsan melegszik, a gyenge is közepes. Aztán még lehet gyors és lassú tüzet is csinálni, ez a fadarabok méretével szabályozható. Szóval tudomány ez barátaim és nekem csak mostanában kezd eszembe jutni drága jó apám, amikor minden reggel hamuzással, begyújtással kezdte a napot, miközben én mérgelődtem, hogy nem tudok aludni a zörgésétől. Aztán amikor már felnőttem és én jártam be dolgozni, ő meg nyugdíjasként megengedhette magának, hogy tovább aludjon, a fűtetlen, piszokul kihűlt szobában milyen dermesztő élmény volt felkelni. A fürdőszobában meg (már persze amikor már volt ilyen nekünk, mert 15 éves koromig olyan lakásban laktunk, ahol nem volt ilyen helyiség, valahová a Gyöngyösi út környékére ahol ma a Madarász  utcai gyermekkórház van, oda jártunk köz kádfürdőbe, vagy a konyhában otthon lavórban pacsáltunk, sose felejtem el, nem tudtam olyan óvatosan mosakodni, hogy anyám ne tóljon le, hogy a könyökömről, mint a csatornából folyik a víz a konyhakőre) nem volt semmiféle fűtés, csak hetente egyszer az összegyűjtött éghető szeméttel begyújtottunk a réz víztartály alá és megfürödtünk a jéghideg öntöttvas kádban gyorsan hülő vízben. Ehhez képest Amapola egy kéjtanya. Csak mosolygok, amikor barátaink aggódva kérdezik hogy fogjuk kibírni a telet. Amikor panelban laktam bizisten rosszabb volt. És akkor nem beszélek a távfűtés számláról!

Baj van. Tegnap este bekepcsolom a gépet és fekete alapon ferhér, olyan régi írógéptipusú betűkkel egy hosszú litániát ír ki, aminek a lényege, hogy a Windows nem tud beindulni. Felkinál normál, meg háromféle "csökkentett" üzemmódot, próbálkozik  a betöltéssel, de nem megy neki. Szóval beszart a gépem. Éjszakára kiraktam a cockpitba, hátha csak melege van, mert volt már olyan, hogy bedöglött a ventillátor benne és azért nem működött, de sajnos nem ez a hiba oka. A két tegnapelőtti kommentre a választ, meg ezeket a sorokat a szomszéd Sintexker gépén írom, de ebből nem csinálhatok rendszert, mert ők azért dolgoznának a gépükön. Szóval amíg valamiféle megoldást nem találok, addig se blogolás, se emailezés nem lesz. És akkor még frászba vagyok, hogy a gépemen lévő adatállománnyal mi lesz, és most pl egy új laptop vétele szóba se jöhet, egy vasam sincs. Megpróbálok ismét segítséget kérni Peti fiamtól, de nem tudom hogy ér rá és sikerül e neki valamit alkotni. Szóval folyt köv, de lövésem sincs mikor. Sory.

18:07 Nos ahol a szükség, ott a segítség. Bebizonyosodott mostmár sokadszorra, hogy az a leggazdagabb, akinek barátai vannak. Négyen hívtak fel segítséget ajánlva a gondomra, közülük a Belo (tisztességes nevén Beliczay Péter, a Sailing.hu gazdája) itt termett délután és azt mondta, néhány másodperc alatt rendberakja a gépemet. És valóban, két és fél óra alatt már meg is volt vele és csak egyszer kellett kiautóznia közben az öccséhez egy CD-ért a városba! És ráadásul gyorsabb is lett a gépem. Köszönöm Belókám mégegyszer, nagy kő esett le a szivemről. Szóval szörnyű dolog, hogy úgy alakult az életem, hogy lassan levegőt se tudok venni laptoptalanul, ugyanakkor az egyetlen gép a háztartásomban amihez tökhülye vagyok.

Ma hoztak még két pontont és rákötötték arra az egyre amivel már a múltkor is bajom volt ahogy kikötötték és kevés híjján ránknyomta a viharos szél éjjel. Na megköptem a markom (és szétszaggattam egy pár OBI-s keztyűt) és rászedtem az összes kötelükre. Kicsit majdbeszartam a baromi nehéz vastag drótköteleiket emelgetni, tekergetni, de amennyire lehet megakadályoztam, hogy össze-vissza úszkáljanak a part mentén amerre a szél fúj. Aztán még rávettem a fiúkat a sólyán, hogy rakjanak ki még egy kötelet északra, na az megfogja az egész csurmát, ha onnan kezd rá a szél. Jól elkutyafáradtam az erőlködésbe, mást nem is volt kedvem csinálni ma. Miközben a fáradalmaimat pihentem ki a horgásszéken, a símogató napfényben sütkérezve a Büfésmisi stégjén, a gumicsónakos Feriék beinvitáltak egy próbajáratós gumi speedboatba egy körre, fejembe húztam a sipkámat, de így is majd levitte a menetszél, mert "F" előadta ami örjöngést csak lehet a vizen elkövetni egy baromi gyors motorcsónakkal, de mielőtt a fogamból kivitte volna a szél a tömést, elfogyott a benzin, én csak azt izgultam, hogy valahogy vánszorogjunk vissza a partra, mert ezzel evezni.. na én azt aztán nem! Pláne, hogy evezőnk se volt. De szerencsére erre nem került sor, mert némi benzinpumpa taposgatással hazavánszorogtunk. Most megnézem a maileimet, mert abból is felgyűlt vagy nyolc.

20:19 Juteszembe. Gondolkodtam rajta, miért is végeztem ma ilyen keveset. Hát nem kiesett a fejemből, hogy a délelőtt nagyrészét autózással töltöttem (mégis mozog a Freud!, annyira utálok városban autózni, hogy a tudattalanomba söpörtem)?! elhoztam a latexet a szalon fekhelyhez, meg otthonról a varrógépet, beindul a matracgyár Amapolán.

Nem is igaz, már csütörtök van, de most lettem kész a nappal. Délelőtt kihasználva a jó időt, kiköltöztem a pontonra a szofa/franciaágy faalkatrészeit méretre csiszolni, mert hamarosan be kell költözzünk aludni a fűtetlen hálóból a szalonba, ahhoz meg véglegesíteni kell itt a fekhelyt. Kiszabtuk rá a Polifoam alsó réteget, de ráragasztani a rétegelt furnér lapok mindegyikére már nem sikerült, mert elfogyott a kontakt ragasztóm. Valahol emlékeim szerint van a hajón még egy dobozzal, csak meg kell találjam. Aztán ebéd, alvás majd Skipeon a Gyulával a könyvét javítottuk. Utána tüdőszűrés miatt be kellett menni a városba, ez elvitt egy csomó időt, ami azért volt baj, mert délután kifogyott a víz a negyedik tankból is, szóval ha pancsolni, főzni akarunk, muszáj volt betankolni, ez egy másfél órás procedúra, plusz száz méter slaug ki- és visszatekergetése, nemrég lettem vele készen.

Nagyjából egész nap esett az eső. Ez a nap az irodalomé volt. Ugye van a Marton Gyula tengerészkönyve, melyet én lektorálok, aztán a múlt héten betelefonáltam a Fialának kijavítani, hogy az Agatha Christie könyvéből készült filmnek nem tíz kicsi néger, hanem tíz kicsi indián volt a címe, erre mitteszisten kiderült kapok két könyvet, melyeket viszont cserébe valamelyik közeli műsorban méltatnom kell. Puff neki! Sic tranzit gloria mundi! A világ legnagyobb krimiírójának, a világon legnagyobb példányszámban megjelent könyvéről egy mezitlábas Tengerész mond recenziót a rádióban. Na szépen vagyunk. Mit szól vajh ehhez mondjuk Réz András, vagy a többi felkent ítész? Merthogy miután "levágtam" a könyveket elolvastam néhány hivatalos kritikát a neten, amik viszont kórusban dícsérték. De hát mit tegyek? Nekem ez a véleményem és én nem a kritikus, én az OLVASÓ vagyok! Az utolsó szó az enyém. Szóval ma könyveztem. "M Gy" könyvét egyszer már végigolvastam és alaposan kijegyzeteltem a véleményem szerint változtatandókat és azt hittem újraolvasva már alig találok valamit amit kifogásolnom kell, de úgy tűnik annyira elragadott elsőre a sztori, hogy sok minden felett elsiklottam, így újabb hosszas jegyzetelés megy. Nem mondom, hogy amit találtam az mind "hibának" nevezhető, inkább véleményeltérésnek, melyet a szerzővel meg kell beszéljek. Lehet, hogy túlzásba viszem az alaposságot, de én csak precízen tudok dolgozni, végülis nem a honorárium gyors felvétele a célom, különösen, hogy ezt a munkát ingyen végzem. A két ajándékkönyvről akit érdekel, hogy mit írtam idemásolom, nem a hajóépítés része, de mostmár nemcsak az építésről, hanem a hajón való életről is szól ez a napló, márpedig ma ez volt az "élet".

Első könyv, Jared Cade, „AGATHA CHRISTIE ÉS A HIÁNYZÓ TIZENEGY NAP”.

Amikor a Fiala stúdiójába szembeszélben átbringáztam Csepelről Kelenföldre még nem számítottam ekkora csalódásra. Most elmondom a történetet. A hölgyet a férje alaposan és hosszasan csalta a feleségénél jóval fiatalabb golfpartnernőjével. Aztán egy hirtelen felindulástól vezérelve bevallotta, és közölte, válik és szeretőjét kívánja elvenni. Ettől az akkor már közepesen híres krimiírónő elutazott egy luxusszállodába, ahol cselsztonozással múlatta az időt, és hogy megleckéztesse a hűtlen férjet, nem adott magáról hírt, bár annyira tökkelütött volt, hogy nem számított rá, hogy nemcsak a férjet szívatja, hanem a rendőrséget, a világsajtót és azt a sok száz önkéntest, akik tavakban, mocsarakban kutatnak holtteste után. Aztán jól megtalálták, elváltak, újraházasodtak másokkal, akik ismét csaltak és megcsalattak, vége a dalnak. Mindez 335 oldalon 3500 forintért. Ez a könyv azoknak a lelkes rajongóknak, akiknek létfontosságú megtudni, hogy 1932 június 21-én milyen színű zokni volt a hölgyön, merthogy a könyv quasi ilyen aprólékosan taglalja tárgybani személy életét, nélkülözhetetlen. Bizonyára a Brit Nemzetközösség területén számos ilyen akad. De hogy milyen elvetélt ötlet lehetett ezt magyarra lefordítani, azt a könyvborító grafikusa már sejthette, mert a szokásos tartalomból (szerző, cím, kiadó) az „AGATHA CHRISTIE”-t valami baromi nagy betűkkel csinálta meg, hátha valaki felületesen azt hiszi ez egy krimi és megveszi. Nem ez lesz az első eset, hogy a felületesség megbosszulja magát. Végülis 3500 forint talán nem túl nagy ár, hogy az illető máskor másban  óvatosabb legyen, így ennél nagyobb katasztrófát is megúszhat, mint ez a könyv.

Második könyv, Agatha Christie, „TÍZ KICSI NÉGER”

A Fialának azért jó szeme van. Honnan tudta, hogy utálom a modern regényeket? Szóval retro könyv, retro embernek. Más kérdés, hogy retro, vagy molyrágta. Taglalom. Ha létezik klasszikusa a műfajnak ez biztos, hogy az. Kétségtelen, hogy azért nem véletlen, hogy ezt a könyvet több mint százmillió (!!!) példányban adták el. Legalábbis az előző könyvben Jared Cade ezt írja. Hogy honnan a fenéből tudja? Merthogy azt még csakcsak meg lehet saccolni, hogy hány példányt adtak ki belőle, de hogy „el” mennyit adtak?? Mindenesetre jelen kiadvány kolofonjában a példányszám nem szerepel, rosszmájú véleményem szerint APEH okokból. Nos a könyv volt annyira izgalmas, hogy villamoson olvasva elmulasszam a megállót ahol eredetileg le kívántam szállni, tehát idáig krimiben hibátlan. Sőt! Attól függetlenül izgalmas volt, hogy láttam valamikor a 60-as években a könyv alapján készült filmet aminek „TÍZ KICSI INDIÁN” volt a címe és bár a sztori kicsit más volt, hogy legyen hepiend, mert filmben hogy néz ki, hogy a végére mindenki feldobja a talpát, meg filmben kell szex is, de a gyilkos ugyanaz volt. Továbbá olvastam már a könyvet is valaha régen, szóval számomra kimaradt az igazi izgalom, hogy „ki a gyilkos??”, hisz első perctől fogva tudtam. De! Ezt a könyvet valahogy a régi idők kevésbé gyanakvó, naivabb olvasóinak írták. Vagy legalábbis nálam fiatalabbaknak. Akik nem spekuláltak olyasmin, és most direkt írok kissé ködösen, mert nem akarom lelőni a poént azok elől, akik meg akarják venni ezt a könyvet és végigélvezni, hogy vajh a gyilkos hogy a fenébe számította ki ilyen pontosan, hogy iksz, vagy ipszilon pont így fog reagálni az adott szituációban?? Mert ha kicsit is másképp reagál, már borul a sztori. Ez az, amikor nézünk valami idióta filmet a TV-ben és az én drágám rákiált mellettem valamely szereplőre, „hogy lehetsz ilyen hülye?!”, én meg mindig azt mondom rá, „szegény nem csinálhat mást, így írták meg a forgatókönyvet”. Ugye egy nagyon jó filmben ilyesmi nem fordulhat elő? Szóval jó könyv ez, csak a mai embernek már a hátán is szeme van, gyanakvását kiélesítette a létért való mindennapi harc, az agya kétszer úgy pörög, mint Krisztinéni akkori célközönségének, akiknek nem kellett nap-mint-nap sávot váltva besorolni olyanok elé, akik ezt nem igazán szeretnék. Ha már retro, legyen Jókai, mondjuk a „FEKETE GYÉMÁNTOK”, ott a tőzsdei rész még ma is aktuális!

És végül. Ezt a két könyvet köszönettel vettem és miután nem tartom magam megfellebbezhetetlen ítésznek, ha valakinek ingerenciája van rá, hogy elolvassa és netán nyilatkozna is róla, a Fialának, szívesen továbbadom a könyveket. Gyakorlatilag mindig megtalál az Amapola fedélzetén, Csepel Weiss Manfréd út (a volt Szabadkikötő út) 2. Előtte azért csörögjön rám a 30-2792250-en, mert ha nagyon muszáj időnként elszédelgek ezért-azért a „faluba”.

Fenébe, milyen hamar sötétedik! Lerövidült nagyon a nap. Ha már sötét van, valahogy nincs hangulatom lámpafénynél dolgozni. Meg kint már nem is lehet. Felhasogattam egy csomó gyújtóst, mert ahogy említettem kevés papírral kell begyújtsak, ezért a ceruzánál is vékonyabb fákat nyesegetek a deszkahulladékokból. Nagyon mondja a közelgő hideget a rádió, hálistennek ma még 17 fok volt kint délben, minden nap nyereség amit megúszunk a télből, tegnap is csak egyszer gyújtottam be reggel, kitartott a meleg egész nap, igaz, hogy nem vettem figyelembe, hogy ugyan a szokásos mennyiséget raktam be a kályhába, de keményfa akadt a kezembe (a bútorzat kőris hulladéka), amitől délelőtt 36 fok lett idebent és erre még "J" elkezdett a gáztűzhelyen főzni, ami normál esetben egyedül elég a befűtéshez, úgy, hogy eltekintve a vendégek ittartózkodása idejétől, pucéran tartózkodtuk a szalonban. Ma reggel visszavittem a vízalatti kamerát, monitort a búvároknak. Elgyönyörködtem a mini múzeumukban és hallgattam a Vígh Jancsi (ő a főnök) előadását az ott lévő antik búvárholmikról, (egy ember, akinek minden szavából árad a szakmája iránti lelkesedés) van ott minden a búvártörténelem relikviái közűl, többek közt pl. olyan, több mint  100 éves kézzel hajtott légszivattyú, amilyet még gyerekkoromban láttam használni, amikor a felrobbantott hídroncsokat szedték ki a nehézbúvárok a Dunából. Apropos hídroncsok. Most az egész csapat kint dolgozik a Margit híd alatt, ugyanis van ott még nemcsak hídroncs, de villamos is a Dunában, meg rengeteg bomba, ugyanis annakidején nem termelték ki, csak "ahol a papok táncolnak", a többit igyekeztek berobbantani apróra a mederbe és ehhez a háborúból megmaradt bombákat használták fel, amiknek egyrésze nem robbant fel, ott van most is. Na a "Szücsiék" (a vezető búvár) ezeket termelik most kifelé. Úgy tűnik tavaszig ellesznek vele. "VJ" mesélt a munkájukról, szóval baromi romantikusnak gondolja a tudatlan kívülálló ezt a melót, de a munkájuk nagyrésze szennyvízbe merülés, még a nehézbúvár ruha se bírja néhány hónap használatnál tovább, mert feloldódik, elnyálkásodik a gumi anyag. Délután a szalon felülvilágítójának ablak szegélyeit szigeteltem öntapadós Armaflexszel, mert lehőszigeteltem ugyan a fémszerkezetet, de az élek(!) a 3mm-es vastagságuk egy részével néhány helyen kilátszanak. Na ezeken lekondenzál a belső pára és a legváratlanabb időpontokban cseppen a homlokomra, amikor elheveredem  a TV elé, vagy délutáni szunyókálásra. Sok pici apró meló, ez lesz egész télen.

Más. Annak akit nem csak Amapola története érdekel, hanem más hajóké is. Meséltem már korábban egy Ausztráliában élő barátomról, akivel folyamatosan megbeszéljük a hajós dolgainkat. Na ő  most a hajójával éppen Barcelonából tart a Kanári Szigetek felé, onnan indulnak egy Atlanti átkelő versenyen nov. 22-én. A felesége elkezdett egy blogot, akit érdekel és nem zavarja az angol nyelv itt megtalálja. http://blog.mailasail.com/fenix  Az RSS feed-re kattintva az egész történet olvasható.

Ma ilyen lusta nap volt. Peti fiam összetákolta a gépet és még több vendég is volt, többek közt Sün 77 az elsőszülöttjével (a négyhónapos fiú hármasikrek otthon maradtak), egy ötéves tüneményes kislánnyal, aki egy pillanat alatt belakta a hajót, be nem állt a szája és elképzelni nem tudtam volna, hogy négy túrógombócot képes befalni, azután, hogy előtte kijelentette, hogy nem szereti. Aztán jöttek "BA"-ék (ő kezelte az orrkötelet a vízretételkor), jól elbeszélgettünk, eltelt a nap. Délelőtt feltöltöttem a cockpitban a heti tűzifakészletet, mert úgy néz ki, hogy esősre fordul az idő, semmi kedvem sincs esőben trógerolni a tüzelőt a sátorból, amúgy meleg van odakint, 12 fokig ment fel a hőmérő. De ha beáll az esős évszak ki se dugjuk az orrunkat a hajóból. Lehet, hogy téli álmot alszunk. Ma igazi "angolszombat volt", kitakarítottunk idebent és mostantól igazi hajóbelső lesz, műhely felszámolva, BELÉPÉS CSAK ZOKNIBAN, mint az igazi hajókon! Ma elöször! Ezt is megértük.

Jajistenem a technika! Iszonyatosan belassult a gépem. Egy kínszenvedés a blogolás, mailezés. Van egy sanda gyanúm, hogy a Tmobil internet nem mobil. A fiam aki ért ezekhez a dolgokhoz megigérte, hogy holnap eljön és megnézi....meglátjuk.

Viszont a vízalatti kamerázással sikerünk volt. Aggódtam hogy fogjuk bejátszani pontosan a csiga tengely tönkcsőből való kilépési pontjához, egészen pontosan nem is igazán reménykedtem benne, hogy sikerülni fog a kamerát 80 centire a vízvonal alá és másfél méterre oldalt a hajó alá bedugni. De egész kevés kisérletezéssel sikerült egészen pontosan ráállni, a lakatosok szemetjéből guberát betonvas és egy kötél segítségével mozgatva a kamerát. Miután láttuk a képet (a mellékelt képnél sokkal jobb minőségben, de valahogy a monitor lefényképezhezhetetlen),rögzítettem a kamera mozgató betonvasat, kötelet és alászállva a bilgébe megnyomtam a zsírzóprést, "J" meg nézte a képet és lássatok csodát az ötödik hatodik pumpálásnál felkiálltott, megjelentek a zsírcsomócskák a csapágypersely végén. Szóval működik a kenés, csak időnként oda kell majd nyomni neki. Néhányszor kézzel átforgattam a tengelyt, motort nem akartam indítani, nehogy pofonvágjam a kamerát, és egyet még odapumpáltam neki. Megnyugodtam kenésileg.

Ma bementem a "városba" megnézni ezt a teniszpálya burkolatot, hogy jó e a matracok alá párakiszellőztetőnek. Hááát vagy igen, vagy nem. Egyelőre nem tudta eldönteni akit kérdeztem "hogyéadja", majd felhív ha megbeszélte a társával. Ha a kevésnél többet kérnek ezért az udvaron földdel félig betemetve heverő szemmel láthatólag bontott hulladékért nem kell, mert többezret nem adok olyasmiért, amit esetleg egy hónap múlva kidobok a szemétbe, mert nem vált be. Odafelé beugrottam egy ismerőshöz, mert útba esett és egy egészen megdöbbentő dolgot mesélt el. Továbbadom, mert másnak is jól jöhet a dolog. Előrebocsájtom, hogy csökönyösen nem hiszek az ezoterikus hülyeségekben, csodagyógymódokban és egyéb bűbájosságokban, de az illető komoly ember és nincs okom kételkedni a szavában. Már a kézfogásnál feltünt, hogy kissé kikerekedett a képe. Kérdem mi újság, azt mondja fél éve leszokott a dohányzásról, most kűzd a felrakodni kívánkozó kilókkal, meg elkezdett kívánni bizonyos édességeket. Mindenesetre gratuláltam a lelki erejéhez, de azt mondta nem volt rá semmi szükség, a leszokás egy rövid biorezonanciás kezelés eredménye volt, melyet követően teljesen és azonnal megszünt a dohányzás iránti vágya! Ő sem hitt a dologban, de neki is olyan ajánlotta akinek hitt, azt mondta hatezret megér egy próba és lám, működik. Egy dologra kell vigyázzon, nem szabad rágyújtania többet, mert egy cigaretta is elég az azonnali visszaszokáshoz, de nem gond megállni, mert minden vágya a cigi után megszünt, sőt néhány hónap alatt eljutott odáig, hogy kifejezetten zavarja a füst. Maga a kezelés egy semmi, valami elektródákkal felszerelt rézlemezt kell tapogatni. Elképesztő. Számomra azt mutatja, hogy mennyire semmit se tudunk az emberi szervezetről. Csak azért írtam le itt, mert szent meggyőződésem, hogy a dohányzás súlyos önpusztítás, jó néhány derék embernek szónokoltam már ellene hiába, akik már nem élnek és meggyőződésem, hogy  a cigarettázásba pusztultak bele. Szóval ha valakinek segít ez a http://www.antidohany.hu/ nem pötyögtem itt hiába.

Ha már bent voltam a "városban" (tisztára mint a falusiak) intéztem pár dolgot, de annyira rosszul éreztem magam pl a Lehel piacon a tömegben, egyszerűen nem kívántam mást, csak pucolni innen vissza a hajóra az én világomba. Tömeg a villamoson, lökdösnek, letipornak, nyakamba köhögnek, könyökkel taszigálnak, mozgólépcsőn összevissza állnak (pedig milyen jó lenne gyorsan menni lefelé, ha mind jobbra állna mint németországban, de a magyar ehhez túl individualista), egyébként is undorítóak a gusztustalan pofájukkal (hogy abból a sok gyönyörű kisgyerekből hogy lesz ez a sok randa felnőtt?), büdösek, barátságtalanok, szemmel láthatóan nem szeretnek engem, pedig  én olyan kedves ember vagyok, igaz lökdösöm őket, meg taszigálom a könyökömmel, de hát annyira útban vannak! Szóval félre a viccel, csak a hajón jó, kétszer is meggondolom, hogy kimozduljak innen.

Délután folytattam a kipufogó hőszigetelését, ezúttal köhögés nélkül, mert vettem porálarcot a városi kirándulásom során.

Reggel átbringáztam Kelenföldre két könyvért. Jó viharos szél volt, leizzadtam mert szembe fújt, majd fellökött a Lágymányosi hídon, de csodák csodája, visszafelé se fordult meg (mint gyakran szokott) így hazafelé szinte vitorláztam a hátszélben. Aztán nekiálltam a kipufogó hőszigetelésének. Mivel kőzetgyapotot kaptam ajándékba, jó fuldoklós pora van, holnap folytatom, de porálarcban, mert így kibírhatatlan. A kőzetgyapot alá raktam egy réteg alufóliát, a kőzetgyapotot kívülről meg selejt lepedőbe varrtam be, hogy ne "fertőzzön" a porával. Ha ezzel megleszek, végre vissza rakhatom a polcokat a hálókabinba a kipufogódob fölé, ezzel is csökken a cockpitban tárolt dolgok száma. Elhoztam a kamerát, monitort a búvároktól, a hét végén a tönkcső víz felőli végét ellenőrzöm kenőzsír áthatolás vonatkozásban, feltéve, ha a víz alatt sikerül látni valamit. Majd kiderül.

Elgurultunk a Polifoamhoz a Táblás utcába, mert azért hamarosan eljön a tél, amikor már nem fogunk a fűtetlen hálóban aludni, hanem beköltözünk a szalonba. Most még az a rendszer, hogy a fűtött szalonban "élünk", itt kellemes melegben töltjük az estét, az étkező asztal egy mozdulattal való lesűlyesztésével le is lehet heveredni, az összenyitott ajtón át a head is meleg, tehát a zuhanyozás se probléma, majd átsuhanunk a hálókabinba ahol hálósipka, meleg zokni, melegítő, meg a külső hőmérséklettől függően egy-két-három hálózsákkal takaródzva istenieket durmolunk. De ha kitörnek a mínuszok mégiscsak hideg lesz ott aludni, így a jelenlegi díb-dáb szivacsok helyett rendes matracokat gyártok a szalonba is. Ugyanazt a rendszert csinálom itt is majd, mint a hálóban, 2cm polifoam az ágydeszkára ragasztva, azon 5cm 32-es (félkemény) habszivacs+4cm latex.  Jelenleg az alánedvesedést úgy szárítom ki, hogy reggel amikor kimászok a szamárfészekből, két üres PET palackot a matrac alá dugok, ettől a távtartótól nap közben kiszárad a derékalj alja, de nézek majd valami más megoldást, pl már beprotezsáltak a műanyag teniszpálya burkolat specialistához ( http://www.uzletiajanlatok.hu/image.php?uaid=42630&type=1 ), megnézem majd, hátha jó kiszellőztetőnek.

Aztán persze semmi se lett a további "ágyazásból", mert ahhoz, hogy bármit is csináljak a cockpitban, pl kiterítsem a polifoamot a szabáshoz, meg kellett szüntessem az ott felhalmozott dolgokat, na erre ráment a nap. Délután behasaltam ma gépházba egy stecklámpával, SEMMI SE FOLYIK! Apropos stecklámpa. Nemrég vettem. Naná, hogy beszart. Ráadásul ez olyan "örökre vasalva", szóval szétszedhetetlen. Elvileg. Azért persze tegnap mégiscsak szétszedtem és meg is javítottam a primitív, szarul összeszerelt kínai vackot, csak ilyenkor mindíg jól felmérgesítem magam.

Tegnap este-éjjel elég kemény viharos északnyugati szél tört ránk esővel, beöltöztem vízhatlanba és körbejártam a dolgokat, minden kötél rendben dolgozott, egy dolog aggasztott csak, a "profik" fölénk hozták a HORÁNY kikötőpontont és igen "takarékosan" kötötték ki. Számukra ha valami száztonnás vacak nem úszik arrébb azonnal amikor leakasztják a tolóról, és valami parti tárgyra ráakasztottak egy kötelet, megfelelő módja a kikötésnek, féltem, hogy a vihar ránk nyomja, de szerencsére az egyik sarka kiment a partra és ott felakadt, nem tudta a szél tovább gurítani.

Ma addig mesterkedtem, amíg végül semmi se folyik. Se gázolaj, se víz, se kenőolaj. Mert felfedeztem még egy kenőoljszivárgást is a hajdanvolt autó szintszabályzó szivattyújánál. Ez a cucc minden funkcióját elvesztette, de kidobni nem lehetett, mert kifolyt volna a kenőolaj a helyén, egy flansnit meg nem volt kedvem csinálni oda, helyette csak eldugóztam csonkjait, meg kidobtam a járókereket belőle. Na a klingerit tömítése valahogy megadta magát, korábban nem tűnt fel, de most, hogy állandóan törölgetem a gépet és környékét, felfedeztem a hercig kis olajtócsát a hengerfej öntvény mélyedésében.  Ma a "szivárgásmentesítés világnapján" ezt  a kiherélt szivattyút is leszedtem, kidobtam az oda nem való  klingerit tömítést (olajra? nem is hallottam még ilyet, még a valahavolt DIPA is jobb, a pauszpapírról nem is beszélve) és a Loctite folyékony gumijával, amivel az irányváltót is tömítettem azt is megjavítottam. Valamikor a tengeren a  Hermeticont használtunk erre, de ez a szer amit még a "T M"-től kaptam azért sokkal kultúráltabb. Mondjuk a Hermeticon se volt rossz, mindaddig amíg szét nem kellett szedni. Mert úgy összeragasztotta a dolgokat, hogy néha szétvern is alig lehetett. Viszont nem kötött be a tubus pöcsébe, mint a Loctite szilikongumija. Már csak azért se mert emlékeim szerint fém dobozkában volt. Szóval változnak az idők és az anyagok.

A PVC csöveknél meg visszaemlékeztem, hogy a bordás csonkokra szorosan illeszkedő csöveknek eszük ágában se volt ereszteni mindaddig amíg egy csőleesés miatt rájuk nem raktam a bilincseket. Tehát csak az lehet, hogy a bilincs elnyomja a lágy vékony csőfalat egyik oldalra és ahol a bilincs átfed egy nagyon vékony rés keletkezhet, amin egy olyan penetrációjú anyag mint a gázolaj ezek szerint utat talál. (hiszen nyugodtan használható petróleum helyett krétás hegesztési varrat vizsgálatra) Na vékony réz tekercselődróttal betekertem a csöveket és arra huzattam rá a bilincseket. És lőn, megszünt a szivárgás.  De! Meg fogom fogadni a tanácsot és ezeket a PVC csöveket, mielőtt rácsukom a gépházra az ajtót, a próbák végén lecserélem olajálló gumicsövekre. Végülis nem fogom örökké az üzemanyag áramlást kukkolni a gépházban hasalva. És nemcsak azért cserélem, mert ezek  a csövek idővel elridegednek és eltörhetnek, hanem mert a gépházban alighanem meleg lesz nyáron járó motornál. A PVC meg aránylag könnyen lágyul  melegben, nehogy már ez miatt legyen valahol üzemanyag kispriccelés, majd netán tűz.

A tönkcső tömszelence tegnapi utánhúzása nyomán megszünt a víz csepegés, majd kiderül ha jár a hajócsavar akkor is így lesz e. De előtte megnyomom mégegyszer a tönkcsövet zsírral és a szomszéd  búvároktól kölcsönkért vízalatti kamerával ellenőrizni fogom, hogy rendesen kijön e a csiga tövében, majd minden menetben töltött nap végén rányomok a beépített zsírzópréssel egy adagot, hogy biztos legyen kenése a külső csapágyperselynek.

Tegnap megnéztem a kipufogódobot. Ahogy írtam "J" lefogta a kilépő nyílást és meg figyeltem nem pipál e valahol. Tökéletes lett. A telepen körbejárva nem találtunk számottevő mennyiségű hőszigetelő anyagot, de "A" az asztalosoktól hozott otthonról mára három táblányit is, pedig csak egyet kértem, úgy hogy most megint feleslegem van. Plusz egyik olvasóm ma reggel felhívott, hogy ha kell hoz, szóval úgy tűnik minden problémámra azonnal van aki segítsen. Ma az egész napot a gépházban görnyedve, guggolva, hasalva, tekeregve töltöttem. Ugyanis tegnap kinyitottam a gépházajtót és szomorúan tapasztaltam, hogy a fenékben megint folyadék csillog. Egyelőre nem adtam fel azt az elképzelésemet, hogy a gépháznak tisztának és főleg száraznak kell lennie, így meglehetősen felizgatott a dolog. Emlékszem amikor úgy 35 éve behajóztam a Buda nevű iskolahajóra, mennyire meglepődtem, amikor azt láttam, hogy a főgép hengerfej sor tetején vidáman csörgedezik a hűtővíz a zsírból készített "gátak" közt. Szóval nem szívesen fajulnék idáig. Elsőre azt gondoltam, hogy ismét a gázolaj csepeg, pedig egyrészt tettem a tápszivattyú alá egy edényt, másrészt korábban úgy tapasztaltam, hogy csak működő motornál áll fenn és akkor is minimális mértékben a probléma. Na amikor nekiálltam kiszivacsolni a löttyöt, gyanús lett, hogy olajos tapintású ugyan az anyag, de ez nem gázolaj, inkább víz. Na de akkor fagyálló, azaz a hűtőrendszer tömítetlen valahol, vagy "sűlyedünk"? (na azért nem annyira tragikus a dolog, mondjuk két hete csuktam be a gépházajtót, azóta bejött úgy 3 deciliter) Mondjuk a tágulási edényből eltűnt a lé, de hát alaposan lehűlt a levegő és a dunavíz, tehát akár össze is zsugorodhatott. Ha megkóstolom, azonnal megérzem az ízéről, hogy  sima víz, vagy etilénglikolos keverék, de valahogy sehogy se volt kedvem belenyalni a szutykos nedűbe. Beraktam hát a mélyhűtőbe, ma reggelre megfagyott, tehát... dunavíz. A hír jó, legalábbis jobb mintha hűtő folyadék lenne, na de hol jött be? Végülis a leggyanúsabb helyen, a tönkcső tömszelencéjénél csepegett. Utánahúztam a tömszelencének, plusz aládrótoztam egy tálcát és megfigyelés alatt fogom tartani. Lecseréltem a hármas henger porlasztójának magasnyomású acélcsövét ami, mint korábban írtam  szintén könnyezett. Ehhez felhasítottam sikítóval egy 17-es csillagkulcsot, így végre nem kellett villáskulccsal kínlódnom a hozzáférhetetlen helyen. Mindent alaposan letörölgettem, beindítottam a motort és a stecklámpával beültem a járó gép mellé szememet le nem véve a tápszivattyúról. És lőn! Egyszercsak a kilépőcsonk bilincses csatlakozójánál megjelent az első halovány gázolajcsepp. Hát innen szivárog! Na kicserélem a csövet, a bilincset, mostmár csak jó lesz! Ami sikerült, a magasnyomású cső hollandija a porlasztónál megjavult. De a tápszivattyú csöve....na az nem! Könnyezett továbbra is. Ennek fele se tréfa. dacol velem az átkozott. Kiszedtem az egész csatlakozást. Szétszedtem a kúpos darabot az üléket, a menetes hollandit, mindent amit csak lehetett megtisztogattam és mielőtt újból összeraktam megkentem a Loctite menettömítő kencéjével. Aztán az alacsonnyomású felexi csőcsatlakozásokat is megkentem mielőtt összeraktam volna. Ezzel el is telt a nap. Nagyjából kiegyengettem a tagjaimat az egésznapos gépházi megpróbáltatások után. Holnapra megszilárdulnak a kencék és újabb próba következik. Lehet, hogy megoldaná a problémámat, ha gumi üzemanyagcsöveket használnék a PVC csövek helyett, de akkor nem látnám az üzemanyagot a csövekben, hogy nem levegős e. Pl ma a legutolsó próbánál elfelejtettem kinyitni az üzemanyagcsapot. Azonnal feltűnt, hogy miért is habzik annyira a gázolaj a csövekben?! Jé, nincs nyitva a csap. Ha nem láttam volna, addig jár, amíg el nem fogy a szűrőből, adagolóból, aztán leáll a gép és kezdhetem orrba szájba légteleníteni. Szóval jók ezek az átlátszó csövek. De hogy ezen az egyetlen helyen miért vagyok képtelen megállítani a szivárgást? Relytély. Már arra is gondoltam, hogy nagy a gázolajszűrő ellenállása, azaz már elkoszolódott. De egyrészt új, másrészt akkor a cső másik vége ami bemegy a szűrőbe miért nem folyik? Miért csak az a vége ami kilép a szivattyúból? Ugyanaz a nyomás van rajtuk. Mondom, relytély.

Pfüü, ez kemény nap volt. De ki akartam használni a jó időt, mert ilyesmit igazán kint a pontonra telepített vasasztalon tudok csinálni, nem kell a fuxműhelyben szorongani. Arról van szó, hogy miután befejeztem a téli felkészülést, visszatértem a motorozással kapcsolatos munkákhoz. Na egyelőre amíg nem enged valaki vizet a fenekünk alá nem fogok további motor és manőverpróbákat végezni, nincs kedvem újból felülni, de egyszer csak lesz víz a Dunában és kikecmergünk néha innen ebből a biztonságos mélyedésből ahol most állunk. Na szóval említettem, hogy vissza akarom tenni a kipufogó zajcsillapító dobot, mert a sebeségben gyakorlatilag nem csökkent semmit, viszont magasabb fordulaton nélküle eléggé hangosak vagyunk, ami engem nagyon zavar. Mindent meg fogok tenni a zajcsillapítás érdekében, ez volt az első lépés. Egyelőre a próbamenetek alatt nyitva a szalont a gépháztól elválasztó ajtó, a  folyamatos ellenőrzés miatt, de ha megnyugtató módon lezárom a próbákat, az ajtó is erre a sorsra jut, belül hangszigetelő burkolattal. Ma a nap nagyrészében egyedül voltam, "J" még tegnap este hazament piacolni így még az ebédet is elhanyagoltam, nem volt aki megetessen, csak amikor délután megjött akkor estebédeltünk. Még tegnap kivágtam a korábban a kipufogódob helyére behegesztett csődarabot és ma amire "J" megjött, majdnem teljesen kész voltam a hagtompító javított változatával. Levágtam a régi csonkokat és új, saját fejlesztésűeket készítettem helyettük. Most végeztem a (jó kínlódós, szűk helyen fejjel lefelé való) beszereléssel, holnap napvilágnál kipróbáljuk. Az úgy lesz, hogy beindítom a motort, a fartükrön van egy csappantyú, ami normál esetben amikor a motor működik nyitva van, de becsukva a kipufogógáz nyitogatja, azt egy bottal "J" majd megpróbálja enyhén nyomni, ettől megnő a kipufogócsőben a nyomás és ha valahol tömítetlenség lenne  látszani fog, mert pipál ott a füst, de lehet, hogy habbal is megnézem. Ha minden rendben van, az egészet, síppal, (kipufogó)dobbal, nádihegedűvel együtt hő- és hangszigetelem. Amikor a kabinokat hőszigeteltem, egy egész tekercs Therwoolint ami megmaradt elajándékoztam, mert úgy gondoltam soha az életben nem lesz rá szükségem, na most egy méter jó lenne belőle a kipufogódob és csatlakozó csőszakaszok burkolására, de valahol majd csak találok valamit kidobva, csak nyitott szemmel körbe kell járnom a telepet.

Más. A természetközeli élet következtében rendkívüli módon kiélesedett az időjárás változásaira való érzékenységünk. Néhány fok hőmérsékletváltozás, egy befelhősödés, vagy felderülő égbolt, szélerősödés, vagy gyengülés nyomot hagy bennünk. Befolyásolja a gondolatainkat, az érzéseinket, a reakcióinkat, mindent amik vagyunk. Lakásban bent a városban fel se merülnek ezek a dolgok az emberben. Nem tudom jobban megmagyarázni, képtelen vagyok szavakba önteni igazán a dolgot, de kezdem megérteni a pásztorokat, akik a szabadban éltek, mitől volt teljesen más a gondolkodásuk, mint a városból jött "nadrágos" embernek.

Úgy érzem befejeztem a téli felkészülést. A ponyvát már mutattam. Íme a tűzifa és a fáradt favágó és favágóné.

  "V B" tanácsolta, hogy több kötelet rakjak ki, biztos ami biztos, lehetnek nagy szelek télen, nem árt egy pópótpótkötél. Bandira érdemes odafigyelni, a fedélzeti tengerésztapasztalata nagyobb az én hajóelektrikusimnál, szóval megfogadtam a tanácsát. Az uralkodó északnyugati irányba kikötöttem még Amapolát egy 12-es drótkötéllel, amit a"BB" ex tengerészbócmantól kaptam ajándékba, ő piombálta meg a Vizán minőségi módon a végére a gasszákat. (aki nem érti annak megpróbálom fordítani, bár ezek a szavak pontosan lefordíthatatlanok, ő fuxolta {kötélfonta} a végére a hurkokat)

 Más. Talán mégis van remény. Részlet a  http://kozoshullamhossz.hu/hirszolg/index.php?start=10 -ból.

"A vörösiszappal szennyezett területek akár újra termővé tehetőek – nyilatkozta a vörösiszap kezelés nemzetközi tekintélyű szakembere, Puskás Ferenc. A mellőzött szakértő szeretne bekapcsolódni a kárelhárító és kármegelőző munkába, de az illetékeseket napok óta nem lehet elérni.

Puskás Ferenc agrármérnök és Seres Mária, a Civil Mozgalom vezetője tartott sajtótájékoztatót a Mal Zrt. budapesti székháza előtt. Az esemény célja az volt, hogy felhívják az illetékesek és a közvélemény figyelmét arra, hogy van megoldás a jelenleg kezelhetetlennek tűnő helyzetre. Létezik olyan kipróbált technológia, ami hatékony és olcsó megoldást kínál a vörösiszappal elárasztott területek kezelésére és rehabilitációjára.

Puskás Ferenc évtizedekig ENSZ szakértőként tevékenykedett, és nemzetközi tekintélyt szerzett a vörös iszap kezelésének és ártalmatlanítási általa kifejlesztett technológiája révén.

. Évtizedeken keresztül a világ különböző pontjain – Indiában, Dél-Koreában és Jamaicában - kapott ilyen megbízásokat. Az elméleten túl a gyakorlati megvalósításban is részt vett a szakértő.

Puskás Ferenc tevékenységét a '90-es években idehaza is elismerték. 1997-ben megbízást kapott Ajka város önkormányzatától, hogy adjon technológiai javaslatot a vörös- és szürkeiszap tározók katasztrófa megelőzési működtetésére, környezetvédelmi rekultivációjára és táj rehabilitációjára. Az elkészült javaslatot az önkormányzat nem vette át és nem használta fel, pedig segítségével nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna a mostani tragédia is. "

Nagy kérdés, hogy a szakértő vajh milyen pártszimpátiával gyanusítható, mert ha mondjuk a felesége unokahúgának a házmestere netán egy utcában lakott valaha Gyurcsán Ferenccel, a jelenlegi főnök zsigeri félelme "GY F"-től , illetve az alsóbb szintű döntéshozók feltétlen alkalmazkodókészsége (istenem a kommunizmus diszkrét bája) esélyt se ad rá, hogy szóhoz jusson...

További nagy kérdés, a tragédia miatt kinek a feje fog porba hullani. Mert valakit, valakiket biztos fel kell áldozni. Megjósolom az igazságszolgáltatás nem az igazi bűnösre, bűnösökre, aki, akik erkölcsileg felelősek, fog lesújtani. Volt szerencsém majd két évtizedet műszaki vezetőként, gépüzemvezetőként, igazgatóként  dolgozni a kőkemény kapitalizmus keretei közt. Folyamatos a gazdasági vezetés részéről a legbrutálisabb nyomás a műszaki, karbantartási, és általában a biztonságot szolgáló, főleg a csak ritka esetben bekövetkező káresemények megelőzését célzó költségek minimalizálására. Miután a tulajdonost csak a pénzügyi eredmény érdekli, a mindenkori műszaki vezető folyamatosan kénytelen az üzemvitel folytathatósága érdekében szabálytalanságokat elkövetni, ha meg akarja tartani az állását és el akarja tartani a családját. Szinte csak a vakszerencse befolyásolja, ki az aki megússza és ki az aki megbukik. Nekem sikerült, de nem biztos, hogy az eszem miatt. Persze az ember megpróbálja védeni a bőrét, amennyire meri. Idézek egy beszélgetést a főnököm és köztem. Előzmény; a költségcsökkentések érdekében ki kell rugni embereket, ez felső parancs, kivédhetetlen. Színhely a Novotel-Budapest Kongresszusi Központ igazgatói irodája. A főnök kezdi:

- Úgy gondolom, teljesen felesleges, hogy éjszaka egy villanyszerelő bent legyen a házban. Csak alszik, nem csinál semmit.

-Ennek semmi akadálya. Mindössze egy dolgot kérek. Egy egészen kicsi papírra írd le nekem, hogy utasítassz, hogy egy embert küldjek el, mert feleslegesnek gondolod.

-Miért? Nem elég, ha szóban mondom?

-Kell nekem egy papír, ha majd a bíró megkérdezi, hogy miért döglött bent valaki a liftben, vagy a tűzben miért nem volt aki áramtalanítson. Ha ott a papír nem kell magyaráznom. Jobb így....

-A liftből kimenti a porta, vagy a biztonsági őr.

-Én tartottam az oktatást a felügyelővel a recepciósoknak. Volt olyan aki a liftgépház ajtaján nem mert belépni, mert félt a csattogó fékektől, süvítő kötelektől, zúgó motoroktól. Ezek fogják majd feltekerni kézzel a kabint szintbe állítva azt, meg kinyitni a vészkulccsal az ajtót??? Jó ha nem esnek be az aknába! Az IN-CAL-os meg minden nap más van éjjel szolgálatban, egyik nap itt másik nap a Népstadionban. Azt se tudja hol a ház eleje-vége. Ha egy amerikai matróna beszorul egy órára a liftbe, nem kell hogy ottpusztuljon, elég ha az ügyvédei beperelik a céget, hogy olyan klausztrofóbiát kapott, hogy ezentúl csak testőrökkel tud közlekedni, perköltség+kártérítés egy szállodai villanyszerelő száz évi bére. Kell ez nekünk?

Szerencsém volt. És nagyon okos főnököm. A téma soha többé nem került elő. Maradt a villanyszerelő. Szakács lett kirúgva.

A vörösiszap ülepítő jó pár évtizede ott állt anélkül, hogy kidőlt volna az oldala. Vajh ha valaki nekiállt volna kuvikolni, hogy pártucat milliócskáért erősítsék meg az oldalát, mert hátha kiszakad, mekkorát rúgtak volna a seggébe? A mindenek felett álló pénzügyi szigor addig karcsúsítja a tartóoszlopokat, amíg valamelyik kidől. Ha megtörtént a baj, szigorítanak a jogszabályokon, de csak ha megtörtént! A Titanic kellett ahhoz, hogy ne spóroljanak a mentőcsónakokkal és a BP texasi olajszennyezése, hogy előbb utóbb megszigorítsák a tengeri olajfúrás műszaki előírásait.  A kapitalizmus így működik.  Még "odaát" is. Nemhogy itt,  "vadkeleten".

Nagyjából kész a ponyva. Ma még ringliket vertünk ide-oda, kötöztünk, feszítettünk, igazgattunk, meghegesztettem még ezt-azt egyes helyeken ahol szükségesnek tartottam, ez egy ilyen babra munka. Ilyen lett elölről, oldalról és hátulról nézve.                                                                                                     

Az imént, mondom ránézek a Glatisant  weboldalára.

http://www.glatisant.hu/hajonaplo.php?hn=213

 Az utolsó hír amit olvastam az volt, hogy küszködnek a motor problémával. Látom, hogy megszünt a napló. Csak remélni tudom, hogy nem nagyobb a baj... Csak nem történik olyan, amiért a naplót elkezdte az írója.  Elgondolkodtat a dolog. Mondjuk, ha egyszer netán szembesülnék azzal, hogy fel kell hagyjak ezzel a "projekttel". Mert kiderül, hogy nem sikerült a hajó... Hogy nem alkalmas arra amire kitaláltam....Hogy én nem vagyok alkalmas erre az életre, mert kitör rajtam a lakásban lakási mánia és felhagyok az "offshore" (és itt nem az adóparadicsomról van szó, mert sajnoshálistennek engem a jövedelemadó már nem érint) élettel. Vajh a kudarcot ugyanígy leírnám e ebben a blogban? Vagy egyszerűen elhallgatnék? Egyáltalán meddig lehet egy naplót írni? Most van rendszeresen napi 200-250 olvasóm. De ha majd odáig jutok, hogy a legnagyobb hírem az lesz, hogy sikerült egyedül kimásznom a deckre meg vissza, az vajh kit fog érdekelni és ha netán igen, illik e, szabad e ezért naplót írni? Na majd ha oda jutok kitalálom.

Nagyon igyekszem kihasználni ezt a pár kellemes napot, mielőtt ránkesik a tél. Elugrottam a boltba anyagért és ma egész nap ponyvákat hegesztettem. Körbeértem az anyaggal, a hátsó front új lebernyegébe még egy ablakot is tettem, hogy kilássak hátra. Mivel ilyen luxusholmim, mint axiométer nincs és nem is lesz a hajón, amikor hátrafelé kinézek azt is  látom hogy áll a kormány. Holnap reményeim szerint minden rögzítéssel megleszek, többet nem tud bejönni se hó, se eső a "verandára". Igy itt a cockpitban le tudjuk venni a sáros bakancsot, gumicsizmát, esőkabátot, meg lehet szárítani az esernyőt, szóval a koszolás, vizezés a szalonban, hálóban jelentősen csökkenni fog.

Ma a gumicsónakműhelyben nagyfrekis hegesztőgéppel meghegesztettük a ponyvák kiegészítéseit. Helyre is raktuk nagyjából őket, de annyi vendég jött egymást követve, meg átfedéssel is, hogy nem tudtuk befejezni, meg a maradék raklapvagdosásból se lett semmi. Sebaj, holnap is lesz nap. Sikerült egy ollót beejtenem a vízbe (mi úgy mondjuk a "Balatonba", ez egy alig megmagyarázható nosztalgia, ha bármikor az alattunk lévő vízről beszélünk így hívjuk), de "J" ügyesen kihalászta egy erős mágnessel, pedig én már lemondtam róla. "J" rábeszélt, hogy a tükörnél lévő utolsó nyitott részt is zárjuk le télre egy ponyvával, én nyitva akartam hagyni, hogy kapjunk onnan  levegőt, de végülis a réseken keresztül így is jön be elegendő, viszont ezzel valóban teljesen védettek leszünk hátulról is, ha netán onnan jön a hófúvás. Szóval megint el kell menni a boltba némi anyagért, mert már csak dirib-darabok maradtak ebből a jó kis PVC kamionponyvából.

Tegnap (vagy tegnapelőtt?, fene tudja, ahogy itt rohan az idő) ezt írta régi tengerészkollegám "T M" amúgy most a "Viza" (ex csapatszállító {"honvédségiül" Cs. Sz.}, ami most Ráckevén parkol) gépésze,  a korábbi megnyilvánulásomra itt a hajónaplóban, ahol azt jövendöltem, hogy az iszapkatasztrófa majd lovat ad az ökofundamentalisták segge alá:

Prófétai előrelátással beszélsz a "haragoszöldek" fölfokozott óbégatásáról, a magas ló alájuk tételéről. Itt van!!! Ez a kaptafájától elszabadult, aggkori agylágyulásban szenvedő Karátson Gábor írt egy oldalnyi "vegyes felvágottat" a szombati Magyar Nemzet Magazin részének címoldalára. .....Természetesen mindez a katasztrófa kapcsán, de van benne Bős, van benne hajózható Duna és minden egyéb, amihez ez a szerencsétlen azt gondolja, hogy valamit is konyít. .....van egy könyvem, Lao Ce-nak tulajdonítják, a "tao te king", ezt fordította le, méghozzá igen jól. Ezzel nem is lenne semmi bajom, de...és itt akadtam ki először. Az eredeti szöveg és a tüköroldalon lévő fordítás után jön egy hosszú magyarázat, kommentár Karátson tollából, kezdve ott, hogyan is fogott a fordításba, mi volt az előzmény! És - gondolom már kitaláltad - a 95.-ik oldalon mi másról van szó: a Bős-nagymarosi vízlépcsőről! Ekkor majdnem odavágtam a könyvet! Szegény kínai filozófus, mit vétett???!!!! Forog a sírjában!

Szóval úgy tűnik fején találtam a szöget, pedig a tavaszi árvizek után hogy befogták a szájukat a típusdumájukkal, hogy "A vizeket úgy kell hagyni folyni, ahogy vannak!" Na most ismét eljött az ő idejük.

Ma ismét csodálatos idő volt. Igazi vénasszonyok nyara. Mondtam is "J"-nek, hogy ha most a lakásban lennénk annyit észlelnénk belőle, hogy a szomszéd ház tetejét süti a nap. A szük utcák is árnyékosak mifelénk a kies "Csikágóban" azaz a VII, kerület Garay környékén. Itt meg a hajón szinte ránkzuhan a levegőég. Csodás napfelkeltéket, fantasztikus szinekben játszó naplementéket élvezhetünk. A város bűze is csak megszűrve jut már el idáig.  Az alacsony vízállás miatt lezárták az erőművet, nincs hordalék, a víz méteres mélységig átlátszó, még a halakat is látni, bukdácsolnak is a vöcskök, kacsák, szárcsák mindenfelé.

Ma a téli felkészülés jegyében begyűjtöttünk még vagy egy tucat roncs raklapot. Úgy gondolom lassan összejön a teljes téli tüzelőnk. Persze ha valahol belebotlunk valami deszkába, nem fogjuk otthagyni. Kettő híjján valamennyit felvágtam kályhaméretre láncfűrésszel, de nem tudtam befejezni, mert rámsötétedett, pedig a végén "J" is beszállt segíteni tartani, hordani.  Tetőtől talpig alaposan fűrészporos lett, a termoruhája, mert persze nem öltözött be, bár kapott tőlem szép "kisvakond játszónadrágot", meg dzsekit, de mindíg optimista, azt gondolja nem lesz rá szüksége. Miközben dolgoztunk, a vers jutott eszembe, (ha jól emlékszem, mert van van vagy 50 éve, hogy tanultam)

....A napszámos, napszámosné/Tuskót fűrészel és hasít,/ Daróc pólyában gyermekük/A szévésszel versenyt sivít/ Hol a boldogság mostanában?/Barátságos meleg szobában. ...(Petőfi, Téli Világ)

Nos most a fűrészporból kifürödve éppen a barátságos meleg hajószalonban, pihenjük ki a tüzelőanyag feldolgozást, a kályha üvege mögött vörös lángok táncolnak, "J" TV-t néz és pletykalapokat olvas közben, én blogolok, mit mondjak, ez valóban a boldogság.

Gyönyörű időben folytattuk a ponyvatuningolást. A mindezidáig sok helyen lifegő darabokat zéfeszteljük. Egyszer mindennek eljön az ő ideje. Még amikor a tengeren hajóztam több mint 30 éve  esztergáltam egy kétrészes ponyvakarika beütő szerszámot. SOHA idáig egyszer se használtam. Nem is emlékeztem már, hogy van nekem, de nemrég a varrócuccaim közt megtaláltam. Szóval ma, miután reggel frissen gyorsan felfűrészeltem a tegnapi raklapot, a nap nagyrészében ponyváztunk. 

Estefelé meg a hét folyamán elhasznált gyújtóst pótoltam, akkor vagyok nyugodt, ha legalább egy hétre való, méretre vágott száraz tüzelő van a cockpitban felhalmozva, mert ha bejönnek az esős napok, nem fogom ilyen vidáman vágni a fát a pontonon, ezt csak jó időben lehet csinálni.

Messziről futok neki a tegnapnak, nem is lesz benne hajózás, akit nem érdekel más nyugogtan "ugorgyon". Öt éve vagyok lassacskán nyugdíjban és amint letelt az utolsó munkanapom tervszerűen elkezdtem megváltoztatni az életemet. Első nap letettem a karórámat a fürdőszobában a mosdó pult szélére és soha többé nem vettem fel. Kétszer költöztem azóta, fogalmam sincs hova lett, mert egyéltalán nem érdekel mennyi az idő, soha nem megyek "időre", az életritmusom leginkább a rádió műsoraihoz igazodik, pl, azért ebédelek pontosan 13:04-kor, mert akkor kezdődik a Kossuth rádió irodalmi műsora amit  mindíg meghallgatok, utána alszom és szinte pontban 3 órakor ébredek. Amikor sötétedik abbahagyom a munkát, amikor felébredek elkezdem. Ha mégis valami miatt kiváncsi vagyok mennyi az idő, ránézek a telefonomra, ami viszont mindíg kéznél van. Szóval nagyon jól elvagyok óra nélkül, és főleg amit az óra jelent, időpontok, határidők, időre indulások és érkezések nélkül. Pár napja felhívott "B" aki amúgy lótifuti funkciót is ellát Dr Bálint György, mindnyájunk "Bálintgazdája" mellett. ( http://www.balintgazda.hu/ )  Arra kért, hogy helyettesítsem egy alkalomra, amikor is egy vidéki előadására sofíroznia kelene Gyuri bácsit, aki ugyan remek sofőr (73 éve kezdett autózni), de 91. életévében jár (Isten éltesse sokáig) és nem szívesen vezet többszáz kilométert egyhuzamban egyedül. Alapjábavéve nem vagyok egy kertész tipus ("J", na ő az!), bár pl Balatonon az első perctől építettem komposztálót, Amapola mellett évekig termesztettem paradicsomot, de érdekelnek a növények, mint a természet csodái. Miután nem kell a napi megélhetés érdekében minden fillért levadássszak, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül segítsek annak, akit erre érdemesnek tartok. Aztonkívül nagy tisztelője vagyok mindenkinek, aki mesterfokon űz bármely szakmát, így örömmel tettem eleget, hogy az örökvidám, huncutkásan mosolygó tudós embert közelebbről is megismerjem. Szóval elvállaltam, hogy a saját autójával elviszem  "Bálintgazdát" Nagyhegyesre és az előadás végeztével hazahozom. A délelőttöt, miután nem akartam nagyobb munkába bonyolódni a "M Gy" könyvének lektorálásával töltöttem, délután 2-re igértem, hogy jelentkezem "B Gy" háza előtt. Nos itt jön a hibapont. Miután öt éve nem kellett szinte soha sehova pontos időre mennem, de ha kellett is, miután vagy robogóval, vagy kerékpárral közlekedek szinte percre ki tudtam számolni az érkezést. Most "B" rábeszélt az autózásra, én meg elfogadtam. Megnéztem a GPS navigátoron, "B Gy" háza  11,4km-re van Amapolától, na mondom ezt fél óra alatt bringával is könnyedén megteszem (bár tettem volna!!), autóval is elég lesz a fél óra. NEM VOLT ELÉG. Most itt közbeszúrok még valamit. Betegesen kényes vagyok a pontosságra. Egész életemben úgy működtem, mint egy időgép. Életemben egyszer késtem fél órát, vagy valamivel többet is talán, de egyrészt utáltam azt akivel találkoznom kellett, másrészt teljesen kiment a fejemből, hogy oda kell menjek, szóval nem elkéstem, hanem elfelejtettem elmenni, csak telefonhívásra esett le a tantusz. Most jött el a második!  50 percig tartott a 11,4km!!!! Állt a forgalom a Könyves Kálmán körúton, a Kerepesin, és a Veress Péteren! További hülyeségem, hogy nem írtam be a telefonomba "B Gy" telefonszámát, tehát még oda se tudtam szólni illendően megnyugtatni. "B"- meg nem vette fel az övét, pedig egyfolytában hívtam, hogy megkérdezzem, merthogy éppen dolgozott. Elképzeltem "B Gy"-t amint vár egy teljesen ismeretlen emberre, aki nem jelentkezik. Na amikor odaértem már az utcán várt, a Gyuribácsis huncut mosolynak nyoma se volt az arcán, szemei szikráztak és csak ennyit szólt: "Parkoljon le és szálljon be!! Már épp indulni akartam!!" Hát ez volt az "antrém" . Nem részletezem a mentegetőzésemet, mert minden mentegetőzés szánalmas. Szégyenemben ráadásul az amúgy rám talán jellemző "slágfertigségem" is cserbenhagyott tán, azt hiszem nagyjából csak makogtam. Annyira megviselt a szégyen, hogy ez pont velem történt meg, hogy még késő este, amikor hazatértem és Juditka faggatott, hogy mi,'s hogy volt, egyszerűen nem volt kedvem beszámolni a nap eseményeiről, ő is akkor fogja megtudni, ha elolvassa e sorokat. Pedig " B Gy " nem volt képes sokáig haragudni. Néhány kilométer után már barátságosan társalogtunk, pótolta a kézfogást, ettől kezdve tegeződtünk, később átvettem a vezetést és este, miután hazaértünk barátként váltunk el. Mesélt nekem az életéről, munkájáról, én meg neki az enyémről és persze a hajóról. Nem csalódtam a róla alkotott képben, miután személyesen is megismertem. Az, hogy hosszú és hányattatásoktól sem mentes élete során sikerült megőriznie ezt a derűt, vicsorgásteli korunkban a legnagyobb ritkaságnak számít, így különösen tiszteletreméltó. Kitüntetéssel végezte el a mezőgazdasági főiskolát, utána (mező)gazdálkodott. 27 éves  volt, amikor 3 órát kapott, hogy összecsomagoljon és családostul eltakarodjon ősei birtokáról. Csak sok év után kapott végzettségének megfelelő segédagronómusi munkát egy állami gazdaságban, ahol kezdetben a parasztok gyanakodva néztek rá, kit rakott vajh a mindenható "Párt" a nyakukba. Amikor azonban a frissen sarjadó vetésre a kocsis azt mondta (beugrató kérdés a "nadrágos embernek")

-Gyönyörű ez a búza ugye?

(nem könyű a néhánycentis növénykezdeményre megmondani valójában micsoda)

-Gyönyörű, de nem búza, hanem őszi árpa!

A kocsis megemelte a kalapját..

-No akkor maga a mi emberünk...

Szóval örülök, hogy Gyuri bátyám már nem haragszik rám, bár nekem kell még kis idő, hogy megbékéljek magammal.

Ma a téli felkészülés jegyében kihasználtuk a gyönyörű időt és nekiálltunk a cockpit, valamint a hátsó felépítmény tetejét takaró ponyvaelemeket kegészíteni. Babramunka ez, de majd ha sivalkodik a téli szél, esővel, hóval teszi próbára az elmúlt tél tapasztalatai alapján tökéletesített munkánkat jóleső érzés lesz kacagni a próbálkozásain. Délutáni sétánk végén megint hazahoztunk egy kihajított raklapot, újabb, legalább kétnapi tüzelővel gyarapodott a készletünk, holnap felaprítom.

Hallgatom itt a Kossuth rádió reggeli műsorát. A Környezetvédelmi Felügyelet képviselőjét interjuvolják. Hosszú cikornyás többszörös bővített mondatok hangzanak el, a lényege az ellenőrzés kizárólag papírmunka. Tehát a cég gyárt egy rakás papírt, aminek meglétét a hatóság ellenőrzi. Nem tudom más országokban mi a szokás, de valahogy nálunk mindenre csak a fiskális megoldás az a mi működik. Illetve frászt működik. Van jogszabály a kutyaszaratásra? Naná, hogy van! Tele az utca kutyaszarral? Naná, hogy tele.  Van jogszabály az állatkínzásra?  A zebrán való óvatos áthajtásra? Az éjszakai randalírozásra? A fizetési fegyelem betartására??? És? Ez egy kinemszarjaleország. Ha meg a"hatóság" bekeményít, elkezdi betartatni a szirszart. Közúti ellenőrzés a veszélyes vezetők kiszűrésére? Megállítanak mindenkit és megbüntetik akinek nincs bekötve az öve. Aki a discoterepjárójával 200-al a leállósávban előz az meg biztos megússza. Foglalkozzunk a vakondtúrással, a hegyek meg majd csak ellesznek valahogy! A hatósági munka nélkülözi a kreativitást. Azt nem lehet normázni. A bürokrácia működteti önmagát, mindenki lepapírozza a saját bőre védelme érdekében amit a jogszabály megkíván, az élet meg megy ahogy tud. Ahol meg ekkora pénzek gurulnak, mint itt az aluminiumtermelő cégnél, kártalanítására nem lesz pénz, hisz a kár gyakorlatilag felmérhetetlen, de lesz sztárügyvédekre, akik mindenkit kimosnak, kivéve az iszapot a tájból és az otthonokból. Az se megoldás a következő időkre, hogy minden cég kössön felelősségbiztosítást. Vajh mekkora lenne a havi összeg ekkora veszélyeztetésre? Ki tudná, akarná azt fizetni? Melyik biztosító merne felvállalni egy tízmilliárdos kockázatot? Aztán ha nagybátran felvállalná, ki is fizetné, vagy inkább becsődölne? Ó mennyi kérdőjel és paragrafus, amik közt a jogászok jókat csűrcsavaroghatnak, miközben gyakorlati eredmény nélkül eltelnek az évek. Aztán még egy veszély. Ekkora ipari katasztrófa majd ráerősít a méregzöld ökofundamentalistákra akik eddig is minden amúgy értelmes, munkahelyteremtő beruházásnak keresztbetettek (lásd veresegyházi injekcióstűgyár), ki a fene fog tőkét invesztálni olyan iparilag elmaradott területekbe, ahol lassan felnő egy generáció úgy, hogy munkahelyről csak a választási plakáton olvasott?

 21:45 Ma reggel gyönyörű idő köszöntött ránk. A reggel mindíg hamutzással és begyújtással kezdődik, utána kivittem a szemetet és amíg kicsit felszáradt a rengeteg harmat odakint, a naplót írtam, meg megtörtem a diót amit "T" hozott tegnap. Közben vidáman égett a tűz a kályhában és amire "J" kibújt a rongyok közűl, már 25 fok volt a szalonban. Reggeli után kihasználva a szélcsendet átálltunk Amapolával a ponton másik oldalára. Itt a ponton reményeim szerint majd leárnyékolja az uralkodó északnyugati zegernyét. Szóval ez lesz a téli helyünk. A pontonon balra a villanyóra és a hűtőszekrény. Mondjuk a ki és bemászkáláshoz korlátot kell mászni, de ez bennünket nem izgat. Amapola orral északkeletnek áll, egyharmada túlnyúlik a pontonon, ez hátul a kormány alatt a vízmélység miatt elkerülhetetlen de a hajó orra sokkal védettebb az időjárás ellen mint a többé-kevésbbé nyitott hátsó fertály. Duplasoros autógumipufferekkel alaposan kikötve reményeim szerint nem lesz gond az időjárás, vagy a hajóforgalom keltette hullámzásokkal, lökésekkel télen. Ez persze nem jelenti azt, hogy leállt a motor menet közbeni további próbálgatása, de most nem ez a főcsapás iránya, a cél a megfelelő téli felkészülés, ami pl. további ponyvák szabását, a meglévők tökéletesítését  jelenti. A felkészülés jegyében láncfűrésszel felvágtam a kályha számára "ehető" méretre a tegnap begyűjtött raklapot és gerendákat, kb. egy átlag téli heti tüzelő. Délutáni sétáinkon ahol kihajított fát látunk, begyűjtjük. Érdekes módon a fahulladék (hálistennek) a kutyának se kell, mindenki gázzal fűt, központifűtéses házban lakik a fahulladék csak szemét. Na mi hasznosítjuk. Amíg kitart nem kell villannyal, gázolajjal fűteni.

Ma megjelent a pontonon "Á M" a ponton gazdája. Rosszat sejtettem, tán útba vagyok neki,  esetleg bérleti díjat kér érte, nenetán mégiscsak kifizették és elviszik, pedig milyen jól berendezkedtünk rajta. De nem ez volt a helyzet. Közbevatőleg ugye a ponton azért maradt itt, mert a

megrendelő akinek készítették nem fizette ki, így a nyakukon maradt. Most megnyertek egy tendert több régi dunai ponton felújítására, ahol szükséges fenékcserékre, szóval nagy munka esett be a cégbe. Na úgy tűnik a konkurrencia, aki elbukta a tendert, bosszúból feljelentette a rendőrségen, a munkaügyi hivatalban, APEH-nél, ahol csak lehetett. (tipikus magyar történet, dögöljön meg a szomszéd tehene is!)Meg is jött a csipetcsapat, rendőrautó, munkaügyiautó konfetti brillantin, láthatósági mellény et cetera, azonban nem találtak semmi szabálytalanságot. Nehéz ezt egy hatóságnak elviselni, semmi esemény, büntetés. Emberek bejelentve krampácsolnak a sólyatéren, sehol egy román. (pedig egy nagyon komoly gépelt feljelentés volt...{aki nem látta a "Tanu"-t ne törje a fejét hogy kerül ez ide})

- Na ott az a ponton az mért van ott?!  Kérdi a rendőr. (amin éppen rendezkedünk Juditkával)

-Hát azt nem fizették ki.

 -Nincs hatósági vizsgája.

-És akkor nem lehet a vizen?

 -Lehet, de hajót nem szabad rákötni.

Itt a tudós rendőr még kioktatta szegény "ÁL"-t (aki amúgy annakidején a Lékai János hajózási szakközépiskola igazgatója volt, illetve tán még ma is az, nem kérdeztem), hogy ha valami havaria történik a rákötés kapcsán, majd én jól beperelem, mert nem volt a pontonnak papírja!

 Na ekkor látogatott meg "Á L", hogy most mi legyen. Mondtam neki, hogy ha kifogása van ellene hogy itt vagyok, már szedem is a köteleimet, de ezt a helyet a Vízügytől bérlem, tehát teljesen legális az ittlétem. Szabadkozott, hogy neki aztán nem vagyok útjában, csak a rendőrnek. Na mondom én akkor innen el nem kötök, ha a rendőrnek baja van, jöjjön ide, majd elmagyarázom neki a HSz-t, hogy a mindenkori hajóvezető oda köt ahova akar ha a hajó biztonsága, a viziút szabadon tartása, az emberélet biztonsága és a víz tisztaságának megóvása szempontjából ezt tartja helyesnek.  Ha a bérelt területem mellett van egy akármi, amit az összeütközés elkerülése érdekében célszerűnek tartok kötéllel a hajómhoz rögzíteni, az csak az én dolgom. Na jól felhergeltem magam, de a rendőr oda se dugta az orrát, ami a legjobb dolog volt ami történhetett, mert az a legjobb konfliktus, ami elmarad.

De ahogy mondám foglalkozzunk a vakondtúrásokkal (Tengerész hova köt, pontonon ki áll) a hegyek (iszapár, lúgfürdőben két falu) majd csak ellesznek valahogy.

Reggel kicsit elaludtam, úgy látsziik kiszívott a tegnapi kötelekkel való bírkózás. Telefon ébreszetett 7 után pár perccel a Temesi Tamás (tudjátok a "14" írója) drága jó ember, kaptam tőle ajándékba egy gyönyörű tűzoltókészüléket, melynek a papírja mostantól egy évig érvényes, meg hozott egy nagy zacskó diót, hogy legyen mit törnöm, ha elfogyna a saját szedés. Jó is volt felkeljek, mert a kitűzőn a fiúk nemsokára elkezdtek cihelődni, aztán fél kilenc felé meg is indult a hajó az uszállyal. Arra számítottam, hogy megmozdulunk pontonostul, mert a motoros farától legfeljebb 2-3 méterre álltunk, szegény "J"-t is kipiszkáltam az ágyból, ha netán a köteleken kell igazgazni legyen segítségem, de olyan ügyesen sikerült tegnap a ponton végét  a parthoz igazítanom, és "J" (ez egy másik "jé", ő a hajóvezető) olyan ügyesen indult, fordult hogy meg se mozdultunk (szóval számítanak az évek, úgy mozog hajóval, mellékötött bazi nagy uszállyal centiz, öröm nézni, pedig hát hm... szóval nem absztinens éppen), így a kötélmanőver elmaradt hálistennek, merthogy azért a merev drótkötelekkel nem egy gyönyör a legalább 50 tonnás pontont hozzákötve a 16 tonnás Amapolával friss szélben mocorgatni. Amúgy a "Kitűző VIII." motoros azért vette magára az uszályt, mert kábelkitermelést végez a Nagydunán. Valamikor régen a Posta kezelésében voltaképpen a BM speciális szervezete működtette az országos titkos lehallgató hálózatot. Ez olyan szuperkábelekkel volt kiépítve, melyek acélpáncél és ólom burkolattal voltak ellátva, a burkolat alatt valamennyi légnyomás volt azt hiszem, ha az "ellenség" megpróbálta volna lehallgatni, ahhoz be kellett volna hatolnia a burkolat alá ezt a nyomáscsökkenésből  észlelte volna a központ és behatárolva a helyszint lecsapott a behatolóra. "M J" mesélte, hogy egyszer építkezéskor eltéptek egy kábelt, mire rövid idő múlva szirénázva érkeztek a rendőrök. Na ez volt a spéci kábel. Most, hogy immáron 20 éve kitört a szabadság és a nemzetbiztonsági szolgálatot kizárólag pofozógépnek használják, ezeket a kábeleket a Posta kitermelteti, jelen esetben a Dunából. Ehhez a kábel mentén lefektetnek egy drótkötelet  teljes mederszélességben a fenékre, ez segít a búvároknak, akik a víz alatt felderítik, megkötik a kábelt, azt az uszályról daruval kiemelik és szétvágják szállítható darabokra. Persze mindenkinek jobb lenne nyáron csinálni, mint mostantól egyre hidegebb időben fagyoskodni a vizen, de ugye a gazdaságnak nem az értelem diktál, hanem a pénzügyi szigor. Miután a pénzeket egy évre kell tervezni, beosztani, elkölteni, év közben senki se mer ilyesmire költeni, mert mi van, ha elfogy a pénz és év végére nem lesz meg a terv? Tehát nagyjából az év végére derül ki, hogy lesz e, és mennyi erre a munkára. Ezért az emberek most az "emberes" (nov-, dec-) hónapokban fognak fagyoskodni víz felett és alatt. De hát kit érdekel az ember? Örüljön, hogy van munkája. Eszembe jutott a szállodás  múltam. Ugye a szállodák január, februárban üresek. Természetes, hogy ilyenkor kell végezni a felújításokat. De a pénzügyi év is a naptári évvel kezdődik, tehát amikor nincs bevétel, egy vasat se szabad elkölteni, azaz nincs semmi pénz a munkára. Mindenki tudta, de szemet hunyt a legnagyobb szabálytalanság felett, minden év végén a kivitelezők benyújtottak teljesítési jegyzőkönyvet, számlát, építési naplót, megannyi hamis okoratot, (csak magam írtam alá sok tucatot mint műszaki ellenőr, megbízó,  beruházó, stb) az egész január-februárban majdan elvégzendő munkára, ezzel a pénzügyi év (az elöző) lezáratott, majd a munkát annak rendje-módja szerint az év elején elvégezték. Mindenki boldog volt, a pénzügyérek lekönyvelték a hamisítványokat, megújult megint két szállodai emelet. Persze ezt csak a legnagyobb bizalom mellett lehetett csinálni, de SOHA egyetlen kivitelező se élt vissza az én pályafutásom során a bizalommal. Igaz, a fizetési határidő is olyan hosszú volt, hogy akkor kapta csak meg a pénzét, amikor a munka is épp meglett, de ez még az elöző pénzügyi évet terhelte, tehát minden szabályos volt. Sőt! Van még ebben az országan vállalkozó, aki nem hányna cigánykereket, örömében, ha a munka elvégzésének másnapján a bankszámláján lenne a számlája ellenértéke??Még egy apró történet. A titkos kábelekről jutott eszembe. Egyszer tán 6-8 éve egy  tavaszi napon megjelent egy teherautóval három ember, egy öltönyös, két melósruhás a Novotel BKK-ban, engem kerestek. Az öltönyös nemzetbiztonságis igazolványt mutatott és kérte, menjünk a telefonközpontba. Ott rámutatott egy nagy szürke kétajtós  acéllemez iratszekrényre és azt mondta ezért jöttek. Kérdeztem mi a fene ez? Neki volt hozzá kulcsa. Kinyitotta, ólom kábelek, egészen spéci kábelfejekkel, további ólomburkolatú vékonyabb kábelekre kifejtve, melyek eltüntek a falban. Na ezek voltak a bizonyos szállodai szobákba beépített rejtett mikrofonok kábelei. Kiemelték a szekrényt és elvitték. Szerintem valakinek otthon kellett szerszám, vagy fegyverszekrénynek, persze annál több eszem volt, hogy ellenkezzem. Vigyétek fiúk, eddig se tudtuk, hogy itt van és miért, ezután se fog hiányozni. Bájbáj diktatúra!

Lassan az idő is kijavult, kisütött a nap. Beindítottam a motort és amennyire lehetett a pontont megtoltam a partnak, ráhúztunk a kötelekre, kész az új kikötőhely, van a hajó kielje alatt még ennél a kis víznél is legalább 20 centi a fenékig, ezt már szeretem. Megint gyűjtöttünk egy kis tüzifát, holnap azt fogom láncfűrésszel kályhaméretre aprítani. Az aprófát amikor machettával aprítom mindíg eszembe jut a régi versike: "Nem kell papír, nem kell gyújtós, itt a Tüker alágyújtós!" Fiataloknak: Tüker= Tüzelőanyag Kereskedekmi Vállalat (A TÜZÉP elődje) az alágyújtós pedig egy papírba csomagolt, kötegelt, gázolajjal átitatott, két marékkal átfogható aprófaköteg volt, melyet gyufával meg lehetett gyújtani, erről a nagyobb hasábok már könnyen fogtak lángot. Persze sose használtuk, mert nem volt rá pénzünk, vágtam a gyújtóst gyerekként minden nap és a Szabad Nép-pel alágyújtottunk. '56-ban amikor minden újságpapír elfogyott, nem volt mivel begyújtani egy idő után, emlékszem nagyon örültünk, amikor égi áldásként röpcédulák hullottak pár utcányira tőlünk földetérve, rohantam  haza az összeszedett kazalnyi gyújtóspapírral, melyből mellékesen megtudtuk, hogy valami Kádár János vezetésével megalakult az ideiglenes kormány.

Ja és vörösiszap. Megy a hazudozás. Ugyanis nem a vörösiszap ami megmarta az embereket, az valóban nem veszélyes anyag, hanem a lúg ami a tetejéről leúszott. Ma már 700000 köbméterről szólt a híradás, szóval még egy nagyságrend. Ipari tartályoknál ha veszélyes anyagot tartalmaznak szoktak un, kármentő medencét építeni köréjük éppen az ilyen esetek megelőzésére. Az iszap ugyan nem minősül veszélyesnek, de a lúg ami borítja egész biztosan az. Vajh itt miért nem volt második gát?

Sehogy se voltam megelégedve, ahogy tegnap is írtam a pontonnal. Oldalt állt a parthoz kötve, így alig volt alattunk víz, azt szerettem volna, ha merőlegesen áll a partra és akkor ha a végéhez kötünk lesz alattunk legalább 20 centi víz, ami megnyugtatóbb a számomra. Kihasználtam a déli szelet és átrendeztem a köteleket még tegnap este, de persze a száztonnákat kézzel nem tudtam igazán mozgatni, rábíztam a szélre, hogy éjjel tán lefordítja a pontont velünk együtt. Csak az volt a veszély, hogy rányom a "Kitűző VIII"-ra, "J" alaposan rám is ripakodott, hogy milyen ostoba vagyok, hogy kockáztatom a biztos kicsit rosszat a bizonytalan jóért, vagy nagyon rosszért. Na mázlim volt, reggelre pont úgy állt a hajó, meg a ponton ahogy szerettem volna, csak legalább 4 méterre volt a ponton vége a parttól, ami kijárásilag nem a legjobb, úgy, hogy amire "J" felébredt én már agyonmelóztam magam a drótkötelekkel, de kint van a járó a parton és alig kaptam leb@szást, mert ő persze csak azt látta már, hogy jobbra balra ki vagyunk pufferezve, tehát nyilván odaverődtünk a kitűzőhöz, ahogy ő megjósolta. Most magyarázzak? (Kicsit azért próbáltam)

15:54 Azért ezt a szakadó esőben való kötélmanővereket nem szeretjük. Az eső úgy csinált mintha elállna, kimentem és "J"-t is alarmíroztam, hogy hátrább álljunk a pontonon, mert ha beindul a kitűzőhajó esetleg kocc lesz. Merthogy ilyen alacsony vízben a fenéken ücsörög uszály, motoros, szóval ugratni kell a hajót. Na "J"-nek több esze volt, gumicsizmában vízhatlanban jött ki, rajtam csak egy régi Detertes vízhatlanfelső volt, el is áztam rendesen alul, merthogy naná, hogy rázendített az eső, amint belekezdtem a kötelezésbe. Most szárad a cucc a kályha mellett, meg kell csináljam minél előbb azokat a mennyezeti kapaszkodórudakat, melyeknek másodlagos funkciója a ruhaszárítás lesz a kályha fölött, quasifregoliként, mert alighanem nem ez az utolsó eset, hogy szárítkozni kell.

Délelőtt "T" meghozta a javított változatát a fordulatszámmérőnek, de még nem stimmel igazán, az lesz, hogy hoz egy marék ellenállást és kondit és addig csereberéljük itt a helyszínen az alkatrészeket, amíg sikerül belőni egy kontrollműszerrel, szóval folyt köv. Mindenesetre már annyit játszottunk vele, hogy motorhangról tudom mennyit pörög, abszolút hallásom van már erre, nem is kell műszer, úgy vagyok vele, mint annakidején egy pilóta, aki azt mondta, hogy a legfontosabb műszere a segge, azzal érez az ülésen mindent.

Más. Tegnap este nézem a híradót, elöntött két falut a bauxitos vörösiszap Ajka környékén. Négy halott, otthonok pusztultak. Tragédia. Na hogy jön ez le a "népnek"?  Hírek a médiában. Mondjuk az Illés Zolitól nem meglepő (szemellenzős  mozgalmár, ezt én írásba adom), azt mondja a tízmilliárdos kárt a károkozóval meg fogják fizettetni. Ekkora ökörséget!! Minek kell a népet ilyesmivel hülyíteni? Persze, ez így "igazságos". Naná erre iszik a vendég.  De ki az a hülye, aki úgy gondolja, hogy egy bármiféle cég ma magyarországon, 1.  tízmilliárdos szabad, kártérítésre felhasználható tőkével rendelkezik? 2. ha netán lenne is ennyi pénze, majd odaadja egy vismajor kárra, merthogy ha nem vismajor, hanem emberi hiba, akkor az a hibás aki elkövette. Magánszemélytől tízmilliárd? Ha meg vismajor, akkor nem kell kártéríteni. Gondolom a magáncégnek van max 10millió alapító tőkéje, addig felelős, aztán csődeljárás, Marinéni beállhat a sorba, vagy az állam, ha meghitelezi Marinéni házikójának rendbetételét, a kár az államé, azaz mindannyiunké. Csak majd nézzük, hogy bújik ki a biztosító is a számtalan jogászával, szakértőjével a kártérítés alól! A média meg azt a legszebb fogást találta az eseményen (a mai manőverek közt viszonylag keveset hallgattam rádiót, de ez tuti benne volt), hogy Gyurcsán Ferencnek valami ijafija, valamikori üzlettársa tulajdonos a bűnös cégben. Na egy újságírónak csak meg kell mutatni a célsegget és máris hegyezi a nyelvét. Most meg, hogy benarancsosodott az ország muszáj igyekezni, mert aki elsőnek odafér az kapja a legzamatosabbat és hátha elfelejtik, hogy korábban vörösebb segget nyalt.

Az meg csak hab a tortán, hogy az átlagújságíró, tehát nem a műszaki szakújságíró, annakidején megbukott fizikából, kémiából, matekból, tehát símán keveri a köbmétert a literrel, kilóval, fingja sincs mi a különbség a feszültség, az áramerősség, a teljesítmény, a vilamos fogyasztás (Volt, Amper, Kilowatt, Kilowattóra) közt, számára csak a forint, euro, svájci frank, stb az értelmezhető dimenzió, így szólhatott tegnap a királyi TV híreiben az, hogy hetvenezer liter zagy ömlött ki, majd a rádióban az, hogy 70000 köbméter. Csak három nagyságrend a különbség, persze a "nagyságrend" szó is mást jelent újságírónak, politikusnak, náluk azt jelenti, hogy valami kicsivel több, vagy kevesebb. Micsoda farkak formálják itt a közvéleményt! És ha most valaki azt hinné, mert nálunk nem ész van, hanem szekértáborok, nem a gondolkodás, hanem a hit a meghatározó, hogy azonnal beledug engem az általa kommunistáknak, vörösöknek, szoclibeknek, netán zsidóbérenceknek, szóval a nemzetrontó utálatosoknak a gyűjtőzsákjába, nos nagyot téved, mert amit a politikusokról, médiamunkásokról mondtam, azt párt és rendszerfüggetlennek gondolom, amióta én élek (66 éve) így van, talán az egyetlen, amiben nemzetünk folyamatossága töretlen.

Tegnap délután vendégségben voltunk. Délelőtt nem kezdtem komolyabb munkába, fél napra nem akartam belevágni valamibe, előszedni, elpakolni, inkább rávettem "J"-t, hogy rendszabályozza meg a frizurámat, meg a szakállamat. Merthogy borbélyra nem költünk, egymást fodrászoljuk, legfeljebb ha majd a köztársasági elnök megkérdezi, hogy "Ugyan kedves Tengerész, miért kellett annyit várnom kegyedre?" azt válaszolom, hogy "Elnök úr sokat melóztak rajtam a sminkesek  mielőtt ideengedtek, mert "J"-t éppen nem tudtam rávenni hogy nyírjon meg".

Aztán folytattam egy egész másfajta munkát. Arról van szó, hogy Marton Gyula volt Mahartos kollegám ismét írt egy könyvet melyben a végelgyengülésben kimúlt magyar tengerhajózásnak, a tengerészeknek, az akkori életformánknak a velünk együtt lassan kihaló tengerésznyelvnek állít emléket. Engem kért fel a könyv lektorálására, azt mondta, tudva mennyi a dolgom Amapolán, hogy nem kell siessek, tavaszig van időm, én Karácsonyt igértem a munka befejezésére, de annyira tetszik a könyv, fordulatos a történet, emlékeket felelevenítő a cselekmény (pl az egyik főhős zátonyra futott házasságának története annyira hajaz az én első válásomra, hogy csak megerősít benne, bizony ez tipikus tengerészsors), hogy biztos előbb kész leszek vele. Szóval jó könyv lesz ez, csak találjon a Gyuszi kiadót rá!

Ma folytatódik a "Fekvőhelyproject", ezúttal a szalonban, mert ha így hül a levegő hamarosan be kell költözzünk aludni a fűthető térbe. Ami a jó hír, hogy második napja mellőzöm a PET palackok matrac alá dugdosását szikkasztásilag a hálóba, és estére mégis száraz a matrac alja, tehát úgy tűnik felülről is kiszárad a nyirkosság, alighanem túlértékeltem a problémát, illetve a latexen lévő perforálás remekül működik.

 Felhívtam a "B J"-t a Vízügy nautikusát, délutánra igéri az uszálymanővert, édekes lesz, majd elmesélem mire jutottunk.

20:35 Meg is jöttek délben a fiúk a kitűzőhajóval. Gyorsan mindent elkötöttünk és kiálltunk horgonyra, hogy kedvükre manőverezhessenek a vasakkal. A manővert a partról "G" megörökítette és átküldte a képeket. Innen karbatett kézzel néztük az eseményeket. Egészen pontosan a rádió van a kezemben, amin a "14 karátos autó"-t hallgatjuk, a Kossuth minden hétköznap 13:04 perckor szóló "hangos könyv" irodalmi műsorában. Most épp P Howard van soron, nagy kedvencem, amúgy minden nap ilyenkor szoktunk ebédelni, közben rádiót hallgatva, de ma kicsit felborította  a napirendet a manőver.

Aztán kieveztem a partra, hogy odavezényeljem a pontont, ahol elég mély a víz, hogy ne üljünk fel rákötve, most az új helyen állunk, no nem messze, mindössze tán 20 méterre az elözőtől, holnap még igazítok a pontonon, mert a profik nem tudták kioldozni a ponton 20-as kikötő drótkötelére, a korábbi profik által kötött csomót(!), ezt én miután elmentek kibontottam és az összes kötelet elkezdtem a saját számíze szerint átrendezni, de rámsötétedett, folyt. köv. holnap. Tulajdonképpen jók ezek a kényszermanőverek, mert szokjuk a hajóval való bánást, külön örömömre szolgáll, hogy "J" milyen ügyesen dolgozik kötéllel, csáklyával, vízmérőléccel, így ő is elsajátítja azt a rutint, amire egy matróznak szüksége van. Én is sokat tanulok. Pl meggyőződésem volt, hogy a hajó, miután ledobtam a horgonyt, majd beáll szélirányba, orral délnek, folyásnak farral, merthogy erős déli szél fújt. A folyást elhanyagolhatónak gondoltam, mivel a zsilip zárva, áramtermelés nincs. ÉS NEM! Elöször azt hittem, megint felültünk, mert nagyjából folyásnak szemben kezdett el jobbra balra legyezni! Mondom magamban, csak lefordul, merthogy belekezdett fordulni, de aztán megindult visszafelé. Mi a fene van? Aztán miután körbetapogattam a feneket és kizártam a felülést, lassan tisztult a kép. A friss, erős szél pont folyással szemben fújt délről, a hajó feneke felől.  Elkezdte a hajót fordítani, de amikor a hosszú hajótest elkezdett keresztbe fordulni az általam elhanyagolhatónak gondolt folyásban, miután alig volt alatta fenék, mégiscsak érvényesült az áramlás visszafordító hatása, visszaállt a hajó orral északnak. És ezt csinálta folyamatosan, miközben a horgonykötél hol előre, hol oldalt, hol hátra húzott. Jó kis kalamajka! Mondjuk nem volt körbe senki akivel ütközzünk, de furcsa, zavaró, amikor az embernek fogalma sincs milyen mozgást fog végezni a hajója. Na azért mégis volt esemény, amíg kieveztem a partra és "J" engem figyelt a hajóról, egy evezős nekiment Amapolának, mert persze nem néz előre, csak húz háttal a menetirányának és ahhoz van szokva, hogy itt sose áll senki.

Befejeztem az uszályon tárolt anyagaim kitelepítését. A fahulladékokat machetával felaprítottam és a cockpitba deponáltam, kicsit zsufi lett ott a hely, de tapasztalatból tudom, hogy a felhalmozott tüzifa fűtési szezonban olyan gyorsan olvad el, mit a májusi hó, szóval jó ha a hónap végéig kitart. A többi ugye már a fóliasátorban van a bokrok közt. Áthelyeztük biztonságosabb helyre a parti kábelt is, mert ha a bokorszerűen elburjánzott gizgazt netán elkezdik a motoros kaszákkal irtani, esetleg a kábelt is kivágják.

Harmadik éve TV-zünk egy darab dróttal a tetőn, ma belefektettem egy órai  munkát és csináltam egy hurokdipólt a hűtőláda maradék rézcsövéből, valamint a félméteres lécdarab helyett egy kétméteres kukázott alucsődarabra tűztem, amit  a ponton korlátjához drótoztam, ettől a mindezidáig 5-6 szellemképpel felturbózott, folyamatosan széteső  kép csodálatosan leegyszerűsödött, szinte kedvem támad nézni, de  "J" nálam sokkal jobban szereti, imádja a sorozatokat én meg őt, ennyi év után igazán megérdemelte, hogy belefektettem ezt a hatalmas melót. 

 Felfújtam a gumibocit, ledobtam a vízre és egy beskálázott léccel körbetapogattam a feneket a környezetben. Találtam helyet 15-25 méternyire előttünk 12-14 deciméter vízzel, ahova átállhatok pontonostúl, ha elviszik az uszályt. Szóval nem olyan fekete az ördög, mint elsőre látszott.

Szedtünk egy csomó diót amit kiszárítottunk még amikor sütött a nap, azt is elkezdtem megtörni, Karácsonyra tán megleszek vele a beiglihez. 

Remek dolog a hajón és környékén  matatni, az ember egész nap tesz-vesz a jó levegőn, nem kell utazni sehová, nem kell autózni, nem kell emberekkel vesződni, abszolút ingerszegény a környezet.

Ma próbából nem dugtam szellőztető távtartóként pillepalackokat a matrac alá felkeléskor, most ellenőriztem, így is kiszellőzött a nyirkosság, lehet, hogy nem is kell semmi távtartó rács a matracok alá, de ha mégis találok valami alkalmas anyagot azért odarakom.