Baj van. Tegnap este bekepcsolom a gépet és fekete alapon ferhér, olyan régi írógéptipusú betűkkel egy hosszú litániát ír ki, aminek a lényege, hogy a Windows nem tud beindulni. Felkinál normál, meg háromféle "csökkentett" üzemmódot, próbálkozik  a betöltéssel, de nem megy neki. Szóval beszart a gépem. Éjszakára kiraktam a cockpitba, hátha csak melege van, mert volt már olyan, hogy bedöglött a ventillátor benne és azért nem működött, de sajnos nem ez a hiba oka. A két tegnapelőtti kommentre a választ, meg ezeket a sorokat a szomszéd Sintexker gépén írom, de ebből nem csinálhatok rendszert, mert ők azért dolgoznának a gépükön. Szóval amíg valamiféle megoldást nem találok, addig se blogolás, se emailezés nem lesz. És akkor még frászba vagyok, hogy a gépemen lévő adatállománnyal mi lesz, és most pl egy új laptop vétele szóba se jöhet, egy vasam sincs. Megpróbálok ismét segítséget kérni Peti fiamtól, de nem tudom hogy ér rá és sikerül e neki valamit alkotni. Szóval folyt köv, de lövésem sincs mikor. Sory.

18:07 Nos ahol a szükség, ott a segítség. Bebizonyosodott mostmár sokadszorra, hogy az a leggazdagabb, akinek barátai vannak. Négyen hívtak fel segítséget ajánlva a gondomra, közülük a Belo (tisztességes nevén Beliczay Péter, a Sailing.hu gazdája) itt termett délután és azt mondta, néhány másodperc alatt rendberakja a gépemet. És valóban, két és fél óra alatt már meg is volt vele és csak egyszer kellett kiautóznia közben az öccséhez egy CD-ért a városba! És ráadásul gyorsabb is lett a gépem. Köszönöm Belókám mégegyszer, nagy kő esett le a szivemről. Szóval szörnyű dolog, hogy úgy alakult az életem, hogy lassan levegőt se tudok venni laptoptalanul, ugyanakkor az egyetlen gép a háztartásomban amihez tökhülye vagyok.

Ma hoztak még két pontont és rákötötték arra az egyre amivel már a múltkor is bajom volt ahogy kikötötték és kevés híjján ránknyomta a viharos szél éjjel. Na megköptem a markom (és szétszaggattam egy pár OBI-s keztyűt) és rászedtem az összes kötelükre. Kicsit majdbeszartam a baromi nehéz vastag drótköteleiket emelgetni, tekergetni, de amennyire lehet megakadályoztam, hogy össze-vissza úszkáljanak a part mentén amerre a szél fúj. Aztán még rávettem a fiúkat a sólyán, hogy rakjanak ki még egy kötelet északra, na az megfogja az egész csurmát, ha onnan kezd rá a szél. Jól elkutyafáradtam az erőlködésbe, mást nem is volt kedvem csinálni ma. Miközben a fáradalmaimat pihentem ki a horgásszéken, a símogató napfényben sütkérezve a Büfésmisi stégjén, a gumicsónakos Feriék beinvitáltak egy próbajáratós gumi speedboatba egy körre, fejembe húztam a sipkámat, de így is majd levitte a menetszél, mert "F" előadta ami örjöngést csak lehet a vizen elkövetni egy baromi gyors motorcsónakkal, de mielőtt a fogamból kivitte volna a szél a tömést, elfogyott a benzin, én csak azt izgultam, hogy valahogy vánszorogjunk vissza a partra, mert ezzel evezni.. na én azt aztán nem! Pláne, hogy evezőnk se volt. De szerencsére erre nem került sor, mert némi benzinpumpa taposgatással hazavánszorogtunk. Most megnézem a maileimet, mert abból is felgyűlt vagy nyolc.

20:19 Juteszembe. Gondolkodtam rajta, miért is végeztem ma ilyen keveset. Hát nem kiesett a fejemből, hogy a délelőtt nagyrészét autózással töltöttem (mégis mozog a Freud!, annyira utálok városban autózni, hogy a tudattalanomba söpörtem)?! elhoztam a latexet a szalon fekhelyhez, meg otthonról a varrógépet, beindul a matracgyár Amapolán.