Fenébe, milyen hamar sötétedik! Lerövidült nagyon a nap. Ha már sötét van, valahogy nincs hangulatom lámpafénynél dolgozni. Meg kint már nem is lehet. Felhasogattam egy csomó gyújtóst, mert ahogy említettem kevés papírral kell begyújtsak, ezért a ceruzánál is vékonyabb fákat nyesegetek a deszkahulladékokból. Nagyon mondja a közelgő hideget a rádió, hálistennek ma még 17 fok volt kint délben, minden nap nyereség amit megúszunk a télből, tegnap is csak egyszer gyújtottam be reggel, kitartott a meleg egész nap, igaz, hogy nem vettem figyelembe, hogy ugyan a szokásos mennyiséget raktam be a kályhába, de keményfa akadt a kezembe (a bútorzat kőris hulladéka), amitől délelőtt 36 fok lett idebent és erre még "J" elkezdett a gáztűzhelyen főzni, ami normál esetben egyedül elég a befűtéshez, úgy, hogy eltekintve a vendégek ittartózkodása idejétől, pucéran tartózkodtuk a szalonban. Ma reggel visszavittem a vízalatti kamerát, monitort a búvároknak. Elgyönyörködtem a mini múzeumukban és hallgattam a Vígh Jancsi (ő a főnök) előadását az ott lévő antik búvárholmikról, (egy ember, akinek minden szavából árad a szakmája iránti lelkesedés) van ott minden a búvártörténelem relikviái közűl, többek közt pl. olyan, több mint 100 éves kézzel hajtott légszivattyú, amilyet még gyerekkoromban láttam használni, amikor a felrobbantott hídroncsokat szedték ki a nehézbúvárok a Dunából. Apropos hídroncsok. Most az egész csapat kint dolgozik a Margit híd alatt, ugyanis van ott még nemcsak hídroncs, de villamos is a Dunában, meg rengeteg bomba, ugyanis annakidején nem termelték ki, csak "ahol a papok táncolnak", a többit igyekeztek berobbantani apróra a mederbe és ehhez a háborúból megmaradt bombákat használták fel, amiknek egyrésze nem robbant fel, ott van most is. Na a "Szücsiék" (a vezető búvár) ezeket termelik most kifelé. Úgy tűnik tavaszig ellesznek vele. "VJ" mesélt a munkájukról, szóval baromi romantikusnak gondolja a tudatlan kívülálló ezt a melót, de a munkájuk nagyrésze szennyvízbe merülés, még a nehézbúvár ruha se bírja néhány hónap használatnál tovább, mert feloldódik, elnyálkásodik a gumi anyag. Délután a szalon felülvilágítójának ablak szegélyeit szigeteltem öntapadós Armaflexszel, mert lehőszigeteltem ugyan a fémszerkezetet, de az élek(!) a 3mm-es vastagságuk egy részével néhány helyen kilátszanak. Na ezeken lekondenzál a belső pára és a legváratlanabb időpontokban cseppen a homlokomra, amikor elheveredem a TV elé, vagy délutáni szunyókálásra. Sok pici apró meló, ez lesz egész télen.
Más. Annak akit nem csak Amapola története érdekel, hanem más hajóké is. Meséltem már korábban egy Ausztráliában élő barátomról, akivel folyamatosan megbeszéljük a hajós dolgainkat. Na ő most a hajójával éppen Barcelonából tart a Kanári Szigetek felé, onnan indulnak egy Atlanti átkelő versenyen nov. 22-én. A felesége elkezdett egy blogot, akit érdekel és nem zavarja az angol nyelv itt megtalálja. http://blog.mailasail.com/fenix Az RSS feed-re kattintva az egész történet olvasható.
