Amíg felszárad a decken a zúzmara idebent matatok rendszerint. A felkelés is későbbre csúszott. Szezonban nagyjából egyszerre kelek a nappal, de mostanra a nap is elcsúszott. (Mármint az én napom, nem az égitest, bár az is ellustult, "ő" is többet alszik.) Hét és nyolc között kelek általában és tegnap is ma reggel fél háromkor feküdtünk le, mert a megújult gépen "Honfoglalót" játszottunk. Amikor felkeltem 12 fokot mutatott a hőmérő idebent reggel mielőtt begyújtottam, odakint 4-et. (mondjuk a fűtetlen hálóban lehetett mondjuk 6 fok, de még bírjuk) Mostmár túl vagyok a reggelin és 22,5 fok van, lassan "J" is megjelenik majd az ajtóban és örül majd a melegnek amivel minden reggel fogadom. A kályhában "közepes" tűz ég, nagyon oda kell figyelnem milyen és mennyi fát rakok a tűzre (jééé, lehet, hogy megleltem a "rossz fát tett a tűzre" közmondás eredetét??), mert ha "gyenge" tüzet csinálok, lassan és kevéssé melegszik fel a szalon. Ha meg "erős" tüzet, akkor egy órával a begyújtás után csak anyaszült meztelenül bírjuk idebent, ami azért kellemetlen, mert néha ki kell ezért azért menni a deckre. De az "erős, közepes, gyenge" ráadásul mindíg a külső hőmérséklet függvényében olyan amilyen, ha kint süt a nap és gyorsan melegszik, a gyenge is közepes. Aztán még lehet gyors és lassú tüzet is csinálni, ez a fadarabok méretével szabályozható. Szóval tudomány ez barátaim és nekem csak mostanában kezd eszembe jutni drága jó apám, amikor minden reggel hamuzással, begyújtással kezdte a napot, miközben én mérgelődtem, hogy nem tudok aludni a zörgésétől. Aztán amikor már felnőttem és én jártam be dolgozni, ő meg nyugdíjasként megengedhette magának, hogy tovább aludjon, a fűtetlen, piszokul kihűlt szobában milyen dermesztő élmény volt felkelni. A fürdőszobában meg (már persze amikor már volt ilyen nekünk, mert 15 éves koromig olyan lakásban laktunk, ahol nem volt ilyen helyiség, valahová a Gyöngyösi út környékére ahol ma a Madarász utcai gyermekkórház van, oda jártunk köz kádfürdőbe, vagy a konyhában otthon lavórban pacsáltunk, sose felejtem el, nem tudtam olyan óvatosan mosakodni, hogy anyám ne tóljon le, hogy a könyökömről, mint a csatornából folyik a víz a konyhakőre) nem volt semmiféle fűtés, csak hetente egyszer az összegyűjtött éghető szeméttel begyújtottunk a réz víztartály alá és megfürödtünk a jéghideg öntöttvas kádban gyorsan hülő vízben. Ehhez képest Amapola egy kéjtanya. Csak mosolygok, amikor barátaink aggódva kérdezik hogy fogjuk kibírni a telet. Amikor panelban laktam bizisten rosszabb volt. És akkor nem beszélek a távfűtés számláról!
Szombat.
2010.10.30. 09:46 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.