Hajónapló

 Nemrég értem haza. Reggel elmentem a "mankógyárba" megvettem a kapaszkodókat a fürdőszobába és fel is szereltem, hogy "J"  egyre nehezebben mozgó szülei végre tudják használni. Kirobogóztam a Maritimehoz a Szentendrei útra, hogy membránt vegyek a hajó WC öblítővíz szivattyújához, mert a meglévő kilyukadt és csak némi lábmosás mellett lehet klotyót öblíteni, de nem volt szerencsém, ilyen membrán nincs, szerelhetem vissza a régi lyukasat, ráadásul a gumicsónakos "F" is eltűnt valahova, pedig neki van anyaga amivel a régit még meg tudtam volna foltozni, hogy egy darabig még működjön. Elhoztam a búvároktól az ólomöntő formát és az olvasztóedényt, a hét végén az ólomcsöveimből övre húzható súlyokat öntök. Itt a nyakunkon aug. 20. ami azt jelenti, hogy vége a nyárnak. Ilyenkor mindig elszomorodok egy kicsit...

 Tegnap délelőtt ügyintéztem, délután vártam a szakembereket dönéspróba megbeszélésre. Végülis megjöttek. nehéz volt  a "P Gy"-t meggyőzni róla, hogy hagyjuk már a fenébe az árbocállítást. Egyrészt ha most neki kell állnom állókötélzetet gyártani, amire kész leszek vége a szezonnak, nem lesz hajózás az idén. Másrészt nem rajongok az ötletért hogy az árboccsúcsnál fogva  döntögessük a hajót, akkora a stabilitása a hajónak, hogy ahhoz, hogy mondjuk 20 fokkal megdöntsük, tonnás erőkkel kéne meghúzni szerintem, jobban szeretném ha a vitorlák egyenletesen megoszló terhelése terhelné, nem egy ilyen goromba igénybevétel. Harmadrészt a hajó menetkész súlya olyan 16-18 tonna. Ehhez képest a stabilitás szempontjából tökmindegy, hogy egy 70 kilós stángli 8,20 m magasra kiáll belőle avagy sem. Azért egy árboc és 24 m2 a bevallott rigje a hajónak, mert egyelőre ennyivel akarom levizsgáztatni, bár megszűnt a "motorsailer" kategória. Aztán hogy hány árboccal és hány négyzetméter vitorlával fogok a tengeren hajózni, ha majd egyszer odajutok, az már az én dolgom. Nem bízom benne, hogy a közeljövőben valamelyik pártunk és kormányunk nem fogja prolongálni a hajóadót és nem vagyok hajlandó kockáztatni azt, hogy azért mert hat éven keresztül melóztam mint egy állat, még évente egy-kéthavi nyugdíjamat visszatereljék az államkasszába azért mert teszefosza hülyék (és akkor még kedves vagyok, mert mondhatnék cinkos tolvajt is) módjára hagyták lopni az adót a szemfüleseknek és most abból indulnak ki, hogy akinek nagy háza, hajója , repülőgépe van az mind gazdag adócsaló, tehát fizessen. Vannak optimisták, akik bíznak a hajóadó eltörlésében, szerintem ha azt fontolgatják, hogy aki mondjuk sziklamászás, ejtőernyőzés és más az éppen aktuális hatalom szerint extrém sport során sérül meg ( a foci nem az, bár éppen most rúgták fejbe a Bajnai Gordont, az Orbán ettől ha szeretné se fogja bevezetni, márcsak a fiára való tekintettel se) annak a TB csak az amputálást fizeti, ha gipszelni kell, azt már nem, szóval ha ekkora a córesz akkor lesz hajóadó is nemsokára.

Tegnap odaadtam stabilitást számolni a hajó tervcsomagját a "P Gy"-nak, aki azt azonmód lerakta a kikötőbakra a pontonon amíg még beszélgettünk...aztán ott is hagyta. Na ma elrobogóztam vele azt irodájába Budára.  Robogó....tegnapelőtt amikor a seklikért robogóztam egyszercsak nem akart indulni. Naná hogy nem itthon, hanem a város másik végén. Önindítóznék semmi pörgés, rúgom...semmi. Eszembe jut, hogy van egy Wickmann olvadóbiztosító az ülés alatt a bukósisaktartóban, még én raktam be a régi tönkrement japán helyett. Na kipakolok, semmi...még a drótok is eltűntek. Alápiszkálok, hát a legutóbbi javításkor a "T" siettében rápakolta az ülést amikor visszaszerelte és most sehol az aljzatból a betét a fejjel. Naná, hogy nincs semmi villany. Kínomban egy csavart dugok a két bejövő drót közé, egyből indul a gép, hazáig elmegy. De nincs még vége. Miután kicseréltem az egész cuccot, vidáman száguldozok tegnap a városban, egyszercsak hazafelé a Kvassay hídon, naná, hogy éppen előzés, besorolás közben hopp, lefullad a Yamaha. Gyorsan beállok a záróvonalra, így egyik irányból se fognak elütni, aztán kigurulva hazatolom a járművet, szerencsére csak párszáz méter. Na ma nekiálltam keresni a hibát, volt egy jó kormos gyertyám, megpucoltam, megy mint a villám, szóval gyertyaslusszom volt...gondoltam én. Ezekután indultam el a hajópapírokkal a Lágymányosi hídon Budára. Épp átérek a túlpartra...lefullad a motor. Önindítózok pörög, de nem indul. Semmi kedvem a tűző napon szerelni a földön guggolva, elkezdem tolni visszafelé. Jó hosszú az út innen hazáig, sehol egy nyugodt árnyékos hely, végülis már a Weiss Manfréd úton egy fa árnyékában nekiállok leszedni a burkolatot, mert amúgy semmihez nem lehet hozzáférni szerelés nélkül, nem úgy van ez már manapság, mint anno a Danuvián. Hát.. úgy fogom fel, hogy mázlim van. LEESETT A GYERTYAPIPA! Az a helyzet, hogy az utóbbi idők szerelései során elmúlt az a rugóacél izé ami a pipában a gyertya végét szorongatja. Egyelőre visszaraktam anélkül, mást nem tehettem, elintéztem minden dolgomat délután amit terveztem, csak egyszer kellett megállnom a Hamzsabégi úton szerencsére veszélytelen szituációban amikor ismét leugrott a pipa. Késő délután még beszabtam és felszereltük a Marekban a fürdőszobára a harmonikaajtót,  "J" ugyanott egész nap nagytakarított a nagy meló után, aztán hazatértem Amapolára, ahol Deni kutya kitörő örömmel fogadott, merthogy vagy 4 órát volt egyedül a cockpitban, őrizve a hajót, mint egy igazi watchdog. Amikor elengedtem őrült száguldozásba kezdett, a gazdái nem fognak ráismerni jövő héten ha majd letelik a vakáció, erre a szélvészre, ami lett a dagadt szobakutyájukból.

Elrobogóztam a http://www.h-itb.hu/osszekotoelem.aspx -hez horgonyseklikért meg összekötőelemekért. Arról van szó, hogy a 10-es horgonylánc végére rakok egy  KTG 10-es szemet amibe be lehet seklizni bármiféle horgonyt amit éppen használni akarok. A gond csak az, hogy a 10-es lánc terhelhetősége  3,15 tonna, de a sekli aminek a csavarja befér a 20 kilós Bruce horgonyomba az csak 2 tonnát bír. Ugye "minden lánc olyan erős mint a leggyengébb szeme", tehát a sekli gyengébb mint a lánc. De a horgony furatát nem akarom bővíteni, mert az a szárat gyengítené, marad a 2 tonnás sekli, pedig már megvettem a 3,25 tonnásat, de annak 19mm vastag a stiftje, a furat meg csak 18-as, így kénytelen voltam visszavinni és kicserélni. A hajót 4 db 3,25 tonnás seklivel emeltük, van egy pár darabom belőle, a nagy Rocna horgonyon majd ilyen lesz, ehhez a Bruce-hoz meg csak elég lesz a 2 tonnás. 

Ma vettem egy görögdinnyét, mert nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy telezabáljam magam még egyszer az idén vele, pedig már egy "Lőrinces" volt a múlt héten amit vettem és megfogadtuk, hogy nem eszünk idén már többet, de hát "csak az ökör következetes". Elvileg holnap jönnek a fiúk és megbeszéljük hogy legyen ez a döntéspróba ami az utolsó (??) követelmény a hajóvizsgához...majd kiderül.

Kis mai életkép. Kutyasétáltatok a parton. Öreg horgász ül a botja mellett. Ugye velünk szemben a túlparton a lepukkant egykori nagyvásártelep körben a dzsumbuj, szeméthegyek, rekettyés. Szóba elegyedünk,az öreg anyázza Demszkyt, hogy megszüntette a nagyvásártelepet;

-De hát bátyám, a nagyvásártelep valamikor a '60-as években szűnt meg, amikor a Demszky még iskolába járt...

- Igen...igen... A marhahúst meg vidékről hozzák amikor itt voltak a vágóhidak.. Az a hülye Demszky, mindent tönkretettek...

Mondjam, hogy egy fülkeforradalmárral beszélgettem?

Ma kirándultunk. "E" elvitt bennünket Hárosra. valaha, vagy bő 40 éve voltam ott egyszer, már nem emlékszem milyen apropóból, akkor volt ott néhány csónak az öbölben, most van párszáz és egy komoly villasor a hárosi partrészen. Mindazonáltal természetvédelmi terület, tehát ősvadon van a félszigeten. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Érdekes módon a németeknek megéri hajóznia Dunán. Láttam egy sereg román lobogójú hajót is. Csak magyart nem láttam egyet se. Visszafelé közvetlen a "Petróleumkikötő", majd a Szabadkikötő bejárata előtt mentünk el. Semmi hajóforgalom. Pedig valaha milyen jövés-menés volt itt. Mégcsak nem is a dunatengerjárókra godolok, hanem a régi Mahartos folyami árúszállításra. Most minden közúton zajlik, véleményem szerint jóval drágábban. Gazdag ország a miénk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De menjünk sorjában. 10:45-kor elbúcsúztunk Amapolától.és elindultunk a Kvassay zsilip felé. 

Elég régi lehet a zsilipkapu, legalább 60 éve nem csinálnak már szegecselt acélszerkezeteket, mindet hegesztenek. A zsilipnél találkoztunk a "Hepajka" kocsmahajóval, ők a Római part felé igyekeztek. A 7 órási zsilippel jöttünk vissza, megint velük találkoztunk. odafelé csorogtunk a folyással, visszafelé suhantunk.

 

 

 

 "E" még nálam is sportosabb, annyira felizgattam a búvárfelszerelésemmel, hogy ma délelőtt lemerült vele csak úgy fürdőgatyában és spaklival levakarta a hajócsavaromról a vízkövet. Nem tudom  miért lesz vízköves minden hajócsavar. "E" kapott búvárkiképzést sok évvel ezelőtt a honvédségnél, meg javított készülékeket a hőskorban, bár merülni sose merült igazán. Szóval ma délelőtt megint búvárkodás volt a program. Én is beöltöztem, hogy elgyönyörködjek a tükörsíma hajócsavarban, bár a szemüveg a maszkban még nem jött össze. További tapasztalatokra tettem szert. Persze ha elmennék egy tanfolyamra biztos megtanítanák amire így magamtól kell, hogy rájöjjek, de hát a személyes tapasztalat mindennél többet ér, azt az ember soha az életben nem felejti el. Tehát úgy tűnik ebben az átlátszatlan vízben egyszerűen nem lehet lámpa nélkül boldogulni. Szóval nem csak a szemüvegtelenség ami akadályoz. Merthogy "E" se sokat látott, pedig ő nem hord pápaszemet. Aztán. Kísérleteztem az ólmokkal. Semmi másra nem ügyeltem, csak a lebegésre, uszonyt se vettem fel. Nos csak teljesen kifújt tüdővel süllyedek le a fenékre, amint beszívom a levegőt, már emelkedek is. Tehát nemcsak ezt az ólomcső tekercset kell formába öntenem, hanem még egy jó kilót rá kell tenni, hogy ne igényeljen erőfeszítést munka közben a lent maradás.

A búvárkodást megelőzte egy reggeli "kellemes" program. Tegnap este "J" rezignáltan közölte, hogy "már megint nem folyik le a mosogatóból a víz". Na ma reggel, miután eredményetlenül próbálkoztam a gumicsónakpumpával, bevetettem a "nehéztüzérséget". A headben lévő tisztítónyíláson keresztül benyomtam a csőbe a duguláselhárító spirált (ugye teljesen természetes, hogy minden hajón van ilyen), az eredmény azonnal megmutatkozott, iszonyatosan bűzölgő zsírcsombékokkal és egyéb nyálkás, valamint megkövesedett koszokkal dús szennyvíz árasztotta el a head padlóját, innentől kezdve csak a hosszan tartó takarítás volt hátra a dugulás megszűnt. A legkellemetlenebb, hogy a zsírcsomók nem kiszivattyúzhatók a bilgében lévő graywater rekeszből, mert a maradék víz tetején úsznak akkor is, amikor a búvárszivattyú már csak szörcsög, mert levegőt szív. Csak úgy tudtam megszabadulni az illatozó mocsoktól, hogy beengedtem a Dunavizet a rekeszbe és a tetejéről lemeregettem az uszadékot egy szűrőkanálra terített csipkefüggöny darabbal. Ezt többször megismételve (a bilgébe fejjel lefelé lógva) a végén "ivóvíz tisztaságú" szennyvíz volt már csak a tankban. Hja a jachtosok élete csupa öröm és henye élvezetek tömkelege.

 Tegnap este visszajöttek "E" ék a Baylinrrel. Ma búvárkodás volt délelőtt. Némi izgalommal álltam a dologhoz, soha nem csináltam mégy ilyesmit, hogy készülékkel merüljek a víz alá. Beöltöztem (ez a legnehezebb a dologban, azt a tapadós neoprén ancúgot felhúzni, nem tudom a búvárok is ennyit kínlódnak e vele mint én) és alámerültem.... Volna. Mert a 14 kiló ólom kevés volt, mindig feldobott a víz, kepesztenem kellett a lentmaradáshoz, ami lihegéssel, buborékok tömkelegével jár, szóval nem működött a dolog. Elmentem a gumicsónakos Ferihez  plusz ólmot kölcsönkérni, de nem volt otthon, a búvárok meg sehol, szombat van, pihennek a Margit híd után. Végülis egy tekercs ólomcsövet kötöttem pluszban magamra (milyen jó, hogy én nem hagyom ott az ilyen hasznos dolgokat a sittben), így már nagyjából súlyon voltam, pár deka hiányozhat csak már, mert kifúváskor lebegek, beszíváskor úszom csak fel.

Hozzákészülés.

Elrugaszkodás. (látszik a hátamon az ólomcsőtekercs)  

És már csak a buborékokból látszik, hogy "búvár dolgozik a hajó alatt".

Nos az algagátló remekül működik, a legalsó képen látszik ahogy nagy foltokban válik le a hajófenékről ahol hozzáérek. Tehát megtelepszik ugyan, de a legkisebb erőhatásra lejön, reményem van rá, hogy menetben egyszerűen a vízáram lemossa. De ha beletanulok ebbe a búvárkodásba, megpróbálom egyszerűen szivaccsal letörölni. Ehhez két dolgot kell feltétlen fejlesztenem. 1. Kell öntsek ebből az ólomtekercsből, plusz még egy kicsit hozzátéve a fürdőszoba felújításkor kitermeltből egy, az övemre passzoló további súlyt, 2. Meg kell oldjam egy régebbi szemüvegem beleépítését a búvármaszkba, mert így nem látok rendesen. Amúgy amiért tulajdonképpen a mai merülés történt az rendben van. Az anódok bár valamennyit lunkeresedtek, de bőven van anyag, nem kell cserélni, az algagátlóról már szóltam, amúgy meg minden rendben van odalent, ezt a búvárkodást azért még szokni kell, pl bevallom kicsit féltem az elején, amikor elmerültem, ösztönösen kapkodtam a levegőt, amíg le nem győztem az érzést, ami tulajdonképpen a fulladástól való félelem lehetett. Meg is kérdeztem amikor feljöttem, hogy a kompresszor hogy bírja a fogyasztást, de megnyugtattak, semmi baj, normálisan ki-be kapcsol.

Délután régi program valósult meg. Elautóztam a Poszlovszki Rezsőért és feleségestül unokástul elhoztam őket megnézni Amapolát. Akik netán kezdettől olvassák ezt a naplót és még emlékeznek az első lépésekre tudják, hogy Rezsőnek múlhatatlan érdemei vannak Amapola építésében, ő esztergálta a csavartengelyt a bronz perselyekkel csapágyházakkal, tömszelencével  és tengelykapcsolóval, valamikor 2004-2005 fordulóján. Most jár a 90. évében, hálistennek egész jól mozog, nem jelentett neki gondot beszállni a hajóra. Kellemesen elbeszélgettük a délutánt "J" almáspiskótája  és némi vörösbor mellett, aztán hazasofíroztam őket.

 Megcsináltam a csáklyanyelet. Felsőmaróval, abrichterrel, sarokcsiszolóval kerekre munkáltam a tegnap összeragasztott léceket. Délelőtt jött temtom és kicserélte a tűzoltókészülékemet egy újonnan töltöttre, mert a régin nullán állt a manométer. Merthogy ugye készülök a hajóvizsgára, még jó, hogy megnéztem, mert amúgy még érvényes vignetta volt rajta. Délután vettem az OBI-ban egy harmonikaajtót a fürdőszobára, mert a régi ormótlan tolóajtót némi töprengés után kihajítottuk. Megvolt a családi kupaktanács, kitaláltuk a kapaszkodókat a falra, a fürdőszoba osztatlan elismerést aratott "J" szüleinél, nem dolgoztam hiába.

 Délelőtt megnéztem a gyógyászati segédeszközök boltjában a kínálatot fali kapaszkodók témában. Van sokféle, nem vállaltam fel a döntés felelősségét, hoztam egy fénymásoklatot, aztán holnap összejön a kupaktanács a fürdőszobában és eldöntjük mit és hova. Elugrottam a Lehel piacra kenyérért, de amikor indultam volna visszafelé először rángatni kezdett a robogó alattam, aztán végképp leállt és nem volt hajlandó elindulni. Puff neki, még egy svájci bicska sincs nálam, nemhogy csavarhúzó, gyertyakulcs. Kénytelen voltam eltolni a gépet a Frangepán utcába a Tomedhez (3-4 km?), ahol Tamás megállapította, hogy kicsúszott a gyertyakábel a pipából. A pipát még csak kitapogattam, de a kábelt már nem értem el, neki is le kellett bontania a burkolatot, még az ülést is le kellett venni, hogy hozzáférjen. Hogy mondjak csodát is, egy fillért nem fogadott el a félórás munkáért. Na ezzel elszórakoztam a délelőttöt ebédre kolbászos krumplileves és görögdinnye, majd alvásból ébredve frissensült baracklekváros palacsinta után aláhanyatlottam a fuxba és nekiálltam egy kevés rendet csinálni, mert már mozdulni nem tudok a cuccoktól, nemhogy dolgozni. A 20 kilós Bruce horgony jó lesz a vizsgához, de a kötelet ami most van ideiglenesen rajta láncra cserélem, igazából ez iniciálta a rendcsinálást, mert képtelen voltam hozzáférni a lánckamrához. Kivágtam és összeragasztottam három csík kőris lécet, kerekre gyalulva egy erős, de rövidebb csáklyanyél lesz belőle. Nagyon jó egy hosszú stángli a hajón, de a 3,5 méteres az egyszerűbb műveletekhez túl hosszú,  körülményes a használata. Olyan véget akarok rá szerkeszteni, hogy cserélni lehessen rajta az eszközöket, a csáklyavég helyett lehessen rá erősíteni jégfűrészt, esetleg szigonyt is.

 Na mindjárt más, hogy vajas lekváros kalácsot reggeliztem hideg tejjel! Ebédre meg görögdinnyét akarok enni őszbarackkal! Akutyafáját!! Amúgy más vonalon is kedvező a helyzet, úgy tűnik vége a kutyaféltésnek. Már tegnap is feltűnt, hogy kinézve a partra sehol a kis kan. Séta még pórázon persze, de nem követ minket tisztes távolságból, mint jó pár napja folyamatosan. Bár "D" állandóan tekintget hátra, de sehol a lovagja. Na mondom menjünk át provokátorba (imádok kísérletezni, az egész életem abból áll), felkerestük "ZS"-t "aki" szokásos helyén a portán heverészik a sorompó tövében (időnként ráhajt valaki autóval a lábára, mert olyan hülye/lusta, hogy nem megy arrébb az Istennek se, ilyenkor napokig 3-3,5 lábon közlekedik). "D" lelkesen ráront, függőlegesen tartott farokkal kínálja magát, "ZS" kényelmesen feltápászkodik, unottan beleszimatol, a biztonság kedvéért belenyal a szokásos helyre, majd hátat fordít és undorodva bevonul az őrbódé alá kapart odújába. "D" még szomorúan vakkant párat aztán értetlenül leereszkedik a fenekére és szomorúan bámul befelé az odúba, de "ZS" fenékkel fordul felé, mégcsak szemkontaktusba se bocsátkozik. Így múlik el a szerelem. Tisztára mint az emberek. Szerencsére nincs dráma, vidáman futkározunk, ma már póráz se volt, visszatértünk a biciklis futkározásra, jóízű szaladgálásra szimatolásra a rekettyésben.

Más vonalon viszont kedvezőtlenség van, tegnap felhívtak a kereskedésből, hogy nincs 50 literes Hajdu boyler, az összes beszállítójuk lemondta, kénytelen vagyok 7000-el többért megvenni a Praktikerben. Ezek is olyanok mint a Grűn, nála mindíg olcsóbb a káposzta mint a Kohnnál, csak nem tart belőle. Mindegy, ma boylerszerelés lesz, meg takarítás, estére lesz kép a fürdőszobáról.

"E"-ék útrakeltek Szigetszentmiklósra ma reggel az öreg, de kifogástalan állapotban lévő Baylinerrel, "E" talán még nálam is nagyobb hajóbütykölő, a karbantartásban legalábbis jobban jeleskedik. Visszafelé még egyszer útba ejtenek bennünket és akkor talán bográcsozunk egyet, mert tegnap az állapotom nem volt erre alkalmas, merthogy azt terveztük. Nagyon úgy néz ki, hogy csúszik ez a hajóvizsga, pedig szívesen vettem volna részt a ráckevei lampionos hajófelvonuláson, de hajólevél nélkül nem merek odáig osonkodni.

18:43 Most értünk vissza a fürdőszobázásból. Készen van a lényeg. Csak az encsembencsemek vannak hátra, fogasok, polcok, törölközőtartók, szárító, kapaszkodók. Holnap elrobogózok kapaszkodó ügyben a "mankógyárba", ez a gyógyászati segédeszközök valahavolt gyára a Dózsa György úton az egykori Volga szálló közelében, tudomásom szerint egy bolt még van ott, megpróbálom megvenni ami kell és visszafelé jövet fel is szerelem. A többit majd kitalálják a használók, hogy mi legyen még és hol. 

 

Itt éppen a villanybojlert nézem, hogy ki-be kapcsol e a termosztát. Aztán bekötöttem és már melegszik is a víz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kell aggódni, hogy valaki beveri a fejét a bojler aljába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki szerencsés a nyitott ablak alatt is elfér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Amúgy így néz ki a kész munka. Félreértés ne essék, a villanyszerelés kivételével mindent más csinált én csak a szervezést a bevásárlást és a szállítást végeztem, de azért mégis a "saját termékemnek" érzem a fürdőszobát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kedvelem a zuhanytálcát. Körülményes belépni, leverődik a zománc, vagy elreped a műanyag, eldugul a lefolyó. Itt, mint korábban Balatonon, meg egy korábbi lakásomban is olyan megoldást alkalmaztam, hogy a zuhany alatt egy 90X90 cm-es négyzeten 3cm-el mélyebb a padló és van benne egy összefolyó.  A zuhanyfüggönnyel is csak a baj van. A kéményhatás következtében a függöny alja rászívódik az ember lábszárára, ha meg a lesúlyozott függönyt használom bepenészedik, elkoszolódik a varrásnál. Az eltolható falú zuhanykabinnal is az a baj, hogy nehéz tisztán tartani, ráadásul az olcsó kategória semeddig se tart, törik, szétesik, ami jó az meg nagyon drága.  Itt van bőven hely pancsolni, ami víz meg kifröcsköl azt egy nyeles gumilehúzóval be kell húzni a lefolyóba és kész.

Tegnap elintéztem a vizsgához szükséges soronkövetkező dolgot, megvan a motor emissziómérési jegyzőkönyve. Már csak a döntéspróba van hátra és annak a jegyzőkönyve, számítási eredménye a beadandó papírok közül. Amúgy rossz hírek vannak. Az tényleg semmi, hogy elkapott a cifrafosás, második napja tart a dolog, tegnap még eléggé félvállról vettem, étkeztem ahogy szoktam, ebédre pörkölt kelkáposzta főzelékkel, vacsorára kolbász, de ma már remegnek a lábaim olyan gyenge vagyok, most keserű tea és kex van és ez lesz egész nap, túl kell lendüljek a dolgon, nincs most időm ilyesmire. Az igazi rossz hírek a barátoktól jönnek, "B" hívott fel pár napja, máj- és vastagbélrák amit diagnosztizáltak rajta, ma hívott "K", mindkét térdét cserélni kell, vége az álmoknak, eladja az enyémhez hasonló méretű negyedkész hajóját, kérdezte tudnék e rá vevőt, csak annyit tudtam felajánlani, hogy ezt a blogot sok hozzám hasonló fantáziadús ember olvassa, hátha valakinek kedve támad egy ekkora hajót befejezni, majd ha kapok még képeket, meg árat közzéteszem itt. Most visszakerestem a régi Emailek mellékleteiben, így nézett ki amikor éppen mozgatták. Mindezidáig szigorúan reklámmentesen tartottam ezt a blogot (na jó ma saját kiadású könyvem az kivétel volt), de ez most egy más dolog.

Megnéztem a naplóban, múlt hónap 10-én vasárnap töltöttük fel az édesvíztankokat. Általában kitart a vizünk egy hónapig, de most már csütörtökön ki kellett teregessük a salugokat, mert szerda este épp csak annyi volt, hogy lezuhanyozhassunk. Ma nagytakarítás volt a program, tipikus tengerész "angolszombatra" való munka. Felszedtem a padlódeszkákat is és rettenetes mennyiségű koszt kisöpörtem, kiporszívóztam az édesvíztankok tetejéről és a bordaközökből. Volt itt még ami a hajóépítés során a belső famunkákból maradt bent fűrészpor is, de amúgy akárhogy is akar az ember nem behozni koszt a partról, papucsozásal mezitlábazással, ez mind hiába, minden mélyedésben előbb-utóbb felhalmozódik a homok és a hajszálak.  2-es édesvíztank tetején a tisztítónyílást újra kell tömíteni, mert a töltéskor keletkező statikus víznyomástól ereszt. Csak el ne felejtsem, mert ha már fogyás van a tankból azonnal megszűnik a probléma de a következő töltéskor persze újra jelentkezik majd. Felsöpörtem és porszívóztam a cockpitban felhalmozódott kutyaszőrt, ezt amúgy naponta csináljuk, de reménytelen a dolog, amint bejön az ebállat, megrázza magát, hogy csak úgy csattog a füle és máris felhőzik belőle a szőr, pedig naponta fésülöm, kefélem, túrom, vakarom tépem mint a libát, de nem fogy el soha belőle a hulló szőrszálak tömege. Amúgy egyenesbe jöttünk a tüzeléssel, az ember mindent kitanul idővel. Az éjszakáink nyugodtak immár, mert úgy néz ki, hogy azért volt a nagy izgalom, mert a sötétben a "Zs" beosonhatott a pontonra és habár a hajóra nem mert beugrani, de miután  érezték hogy közel vannak egymáshoz, "D" rákezdett a műsorra. Két napja viszont élére állítjuk a járót ami a pontonra vezet plusz elbarikádozzuk a feljárót, így csak a parton tud őrködni a kis hülye, így "D" nyugodtan végigalussza az éjszakát és ami ennél sokkal fontosabb mi is. A séta meg  csak pórázon működik sajnos. Sajnálom szegény állatot, hogy vége a gondtalan futkározásoknak, bokorban való, sündisznókergetésnek, fácánriogatásoknak, szóval megannyi izgalmas dolognak amiben városi kutyának csak ilyenkor van része, de hát tegnap is keményen "megszívtam a hátulütőjét". Megsajnáltam szegényt és elengedtem a pórázról, bízva, hogy a hódoló valahol távol jár. Na ehelyett egyszercsak előtűnt a semmiből, "D" rárontott, mire elvágtattak én persze utánuk, berohantak a legsűrűbb tüskebokrok közé az ártérre, hiába kiabáltam, az amúgy mindig engedelmes "D" rám se hederített, csak nagysokára sikerült megállítani és pórázra venni. Szerencsére a kibontakozófélben lévő aktushoz mindig meg kellett állniuk, azt nem lehet csak úgy "kutyafuttában" (most értem meg mit is jelenthet ez a kifejezés) lebonyolítani, ilyenkor mindig beértem őket mire a gyáva kukac "Zs" menekülni kezdett, a vágytól űzött "D" meg minden parancsom ellenére utána. Így rohantunk árkon-bokron át, végülis a térdig érő vízben kötöttünk ki ahol valahogy lehűlt a szerelmi téboly, "Zs" végképp megpucolt, "D" meg bevárta, hogy megfogjam. Na tanultam az esetből, meg a vérző sípcsontomból és a tüsketépte bőrömből, többet nincs póráztalanság. Este a 7 órási zsilippel megjöttek Ervinék a Baylinerrel, hazafelé menet itt éjszakáznak, aztán majd holnap vagy holnapután indulnak vissza a hajógyári sziget mellett a "K" híd tövében lévő báziskikötőjükbe. Sajnos az üzemanyagárak nem tesznek lehetővé hosszabb utakat, csak Hároson voltak egy kikötőben pár napot, meg egy éjszakát az M0-ás híd felé egy vadregényes sziget alatt horgonyon, hja nyuggereknek nem felhőtlen a hajósélet, eléggé bekorlátozza a jövedelem, bár alighanem a még aktívaknak sem egyszerű az életük, sőt.

 A fürdőszoba felújítás nagyjából kész. Ma majdnem minden vízvezeték szerelés befejeződött, működik a mosdó, zuhany, egyedül a villanyboylerre kell várni, mert így 7000-el olcsóbb, hogy nem megveszem és hazaviszem, hanem megrendelem és kihozzák, de erre várni kell a jövő hét közepéig. De világítanak a végleges fényforrások, fent van a falon a tükrös szekrény, igazából csak takarítani kell, meg kitalálni hova kell még pár kapaszkodót, fogast felfúrni a falra. Szóval a szerelvényezés volt a mai program. Megmondom őszintén olyan jóleső érzés volt körülnézni, hogy alig volt kedvem otthagyni a kész munkát, hosszú percekig nézegettem körbe-körbe az amúgy cseppnyi fürdőszobában.

 Kellemetlen éjszakánk volt, a kutya gyakorlatilag nem hagyott aludni bennünket. Mivel érzi a partról a hódolója szagát, hallja a hangját, egyfolytában nyugtalankodik. Rángatja a pórázt amivel ki van kötve, nyüszög, dobog, veri az ajtót a farkával, kaparja a bordás lemezt, egészen a hányásig fuldoklik a nyakörv húzásától. Reggelre ő is kimerült meg mi is, a saját hányadékába hanyatlottan találtam immáron lenyugodva gondolom a kimerültségtől, csak bágyadtan pislogott rám. Mit mondjak én se voltam sokkal jobb állapotban, a fejem majd széthasadt, ma csak ténferegtünk. Muszáj volt autózni, amit még akkor is utálok a városban, ha amúgy kipihent vagyok. Cuccoltunk haza és otthonról, meg csináltunk egy nagybevásárlást, mert eléggé kifogytunk a kajából.  Érdekes módon, illetve javítok, egészen természetes módon amint eltávolodtunk a teleptől a kutya lenyugodott, a lakásban békésen lefeküdt, ő is én is elaludtunk, amíg "J" elintézte a nagymosást, a postát, szóval ha nincs a közelben a gaz csábító, akkor semmi gond nincs vele. Hazatérve a lovagja már a pontonon várta, az egész cirkusz kezdődik elölről. Séta már csak pórázon működik, mert amint meglátja a kant azonnal ráront és bár az kifejezetten félénk, tehát elsőre menekül, de miután "D" a legráutalóbb magatartással kínálja fel magát, aminek az végülis nem tud ellenállni, szóval amikor nem volt rajta póráz úgy értem oda, hogy majdnem késő volt. De így ha elkezdődik az előjáték, csak "ráshottolok" a pórázra, fenyegetőleg megemelem a botot  és "Zs" már pucol is.

 A változatosság kedvéért megint szakad az eső. Még jó, hogy hajnalban felkeltem kutyázni, akkor még nem esett így nyugodtan tudtunk sétálni. Nyugodtan....Denivel egyre komplikáltabb az élet. Arról már nem is beszélek, hogy mindenünk tele van kutyaszőrrel, pedig naponta fésülöm, kefélem, tépem mint a libát. Újabban csak toprongynak hívom, tisztára mint egy öreg partvis. De most már hangos is. Szegény "J" már tegnap se tudott tőle éjszaka egy szemhunyásnyit se aludni, mert egész éjjel "énekelt" kínzó szerelmi bánatában. Én nem ébredtem fel, gondolom a süket fülem volt felül, de ma reggel én is felébredtem rá. Preventív okokból vége az éjszakai bizalomnak amióta elkezdett tüzelni meg van kötve, de azért kibontotta a ponyvát, kierőlködte magát a deckre és ott mint a Fehér Agyar a Vadon Szavában nekiállt vonyítani. Amúgy nagyon dallamosan teszi, nem csak úgy egy hangon, hanem kicirkalmazza, "úúúúííínyííí...aaajííííúúú és így tovább, de erre ébredni nem egy gyönyör. Persze "J" még rá se szólna "szegény állatra", de én kevésbé vagyok elnéző, kimentem és kissé erélyesebben léptem fel, na nem nagyon (Márti nyugodj meg!), kapott két kisebb pofont meg egy seggreverést hangos szidás kíséretében, mindjárt tudta merre lakik az atyaúristen, szemrehányó tekintetek kíséretében lekushadt duzzogni a helyére és attól kezdve hangját se lehetett hallani. Persze nem lehet rá igazán haragudni, tényleg olyan mint egy gyerek, de megálltam, hogy ne simogassam meg mert akkor oda a nevelés hatása. Pár napja is este nekiállt ugatni és egyéb ráutaló magatartással követelődzni, hogy menjünk már kifelé, de én még blogoltam, így rászóltam szigorúan, hogy várjon a sorára, feküdjön a helyére és maradjon csöndben. Előbb visszapofázott, de a megismételt parancsra  olyan szomorú szemrehányás volt a szemében ahogy a helyére feküdt, hogy elröhögtük magunkat. Na ezt észlelve egyből érezte, hogy nem komoly a dolog, máris kezdte elölről a rendetlenkedést. Aztán itt ez az átok Zsömi, meg a Bodri. Hála a folyamatosan elhelyezett jeleknek (ez is érdekes, nem ám kipisálja magát egyszerre, hanem beosztja, hogy állandóan legyen neki anyaga a jelöléshez) a két kan mindig tisztában van a helyzetünkkel. Főleg a "Zs" az aktív, tisztes távolságban követ bennünket, de az "én kutyám" minden figyelme rá irányul. A korábban szinte szemmozdulatokkal irányítható állat makacs, alkalmi süket lett, amint lankad a figyelmem megindul és ráront a kanra, véleményem szerit annak félénk érdeklődését próbálja felerősíteni valami akcióra serkentve. Egyelőre mindig sikerült beavatkoznom amikor még más "nem volt bent", csak az orruk egymás fenekében. De nem bízom benne, hogy megmaradnának a pettingnél. A járót éjszakára az élére állítjuk, plusz eltorlaszoljuk a bejáratot, így reggel amikor  már itthon voltunk csak sóvárogva nézett egymásra a két eb, "D" a fenekén ülve szomorkodott idefent a pontonon, "Zs" lent a parton ácsorgott a fűben, fél szemével engem figyelve, mert tartott tőle, hogy bár a botot letettem, de az az izé amit rászegezek, sőt az előbb villant is egyet, valami még a botnál és a köveknél (amiket korábban a séta során felé hajítottam), is veszélyesebb. Rómeó és Júlia erkély jelenete jutott az eszembe, én most mi vagyok, Montagu....vagy Capulet? "Zs" szemében persze nyilvánvalóan egy gonosz pinairigy ellenség. "J" meséli, hogy miközben éjjel elemlámpafénynél halat pucolt a pontonon, a két udvarló kitartóan várakozott a parton, hogy hátha... Vajon egymás között már eldöntötték, hogy ki lesz az "erősebb kutya". Merthogy egyelőre még szövetségeseknek tűnnek. Olyan ez, mint amikor Alfonzó mesélte, hogy annak idején amikor a közel-keleten dolgozott artistaként, a zsidók és a palesztinok szövetségesek voltak a brit gyarmatosítókkal szembeni harcban.

Ma elvittek két pontont,egyik volt az amire vagy két évig kötve volt Amapola, a Spoon nevű étteremhajó mellé lesz kötve mint pótkocsma. Még jó, hogy akkor még nem esett az eső, jól eláztunk volna a kötélmanőverben ha ez lett volna mint ami most van.

 Kicsit aggódom. Elkezdődni látszik az öregkori elhülyülés. Ma két dogot egyszerűen elfelejtettem. Reggel odarobogóztam a Marek József utcába és vártam "A"-t hogy nyolckor kezdje a festést a fürdőszobában meg a konyhában. de "A" sehol. Felhívtam, hogy merre jár, meg elbüszkélkedjek vele, hogy ma kivételesen nem késtem el (most úgy tűnik ő késik), mondja, hogy az jó, de csütörtökre beszéltük meg, ma meg szerda van... Délelőtt a városban szaladgálva benéztem a lányom munkahelyére, mert már régen kíváncsi voltam hol dolgozik. Jó puccos hely, három megjegyezhetetlen nevű amerikai ügyvéd magyarországi leánycége, de nem ez a lényeg, miután én ajánlottam fel, hogy megyek hozzá ma délután a csempézést követő villanyszerelésre (mi ilyen örökösen csempézők vagyunk, én kivételesen nem személyesen csak "generálkivitelezőként", de a Kata keményen saját maga), ezt mégegyszer jól meg is beszéltük. Ehhez képest hazajöttem a hajóra, megebédeltem, szunyáltam egyet, aztán tökéletesen megfeledkezve a dologról, nekiálltam kutyát sétáltatni, Emailekre válaszolni, hajón matatni, bográcsra fedőt csinálni (ez utóbbiért "J" vagy két éve rágja a fülemet, de most a szilvalekvár főzés okán nem halogathattam tovább), amikor is hív az én lányom, hogy "na nem jössz?". Hát kénytelen voltam bevallani, hogy kiment az egész a fejemből. Eszembe jutott szegény "J J" bácsi, isten nyugtassa,  aki fénykorában komoly gépészember volt a Rábánál, de megöregedve Arzheimer professzorral keveredett közelebbi ismeretségbe. Leautózott Balatonudvariba a sógornőjével (vagy menyével...mindegy), majd amikor kimatatta magát a telken a ház körül, lement horgászni, szóval megvolt a "rutin" ahogy már évtizedek óta, beült a kocsiba és hazaautózott. Eszébe nem jutott, hogy nem egyedül jött.

Elintéztem a közjegyzőt, 22ezerért van egy olyan papírom amiben a közjegyző elismeri, hogy azt állítom, hogy én építettem Amapolát. Amúgy meggogliztam a közjegyzői kamara ajánlását a közjegyzői óradíjakra, az 1500 Ft...nos mit mondjak. Az egész tartott tán fél órát  úgy, hogy ezalatt nagyrészt arról faggattam az amúgy kifogástalanul kedves, szimpatikus  hölgyeket, hogy hogyan lehetne legolcsóbban megúszni a családi ingatlanok gyerekeimre ruházását még az én életemben. Nos úgy tűnik a közjegyző se olcsóbb mint az ügyvéd. Ki van ez találva kérem. Ahogy a foglár mondja a "Tanú"-ban "Így vannak ezek egymással!"

Csak azt tudnám miért van az, hogy a betűméret minden nap más ezen a blog.hu  izén...

  Tegnap a 11 órási zsilippel megjöttek Török Ervinék egy helyes kis Baylinerrel. 

"E" az aki hol géva gombával, hol csemegekukoricával érkezik, mikor mivel találkozik (vízi) útközben, most egy nagy vödör szilvát hozott, ez éppenséggel saját termés, ő ha nem is hét-, de háromszilvafás. Ma elbicikliztünk a Tescoba kristálycukorért és holnap "J" lekvárt fog főzni, sok kedve ahogy nézem nincs hozzá, de kész tények elé állítottam, mert a szilvalekvárt szeretem az összes lekvár közül a legjobban, a gyümölcs itt van, megrohadni nem lehet hagyni. Ervin és felesége Zsuzsa itt éjszakáztak ránk kötve és a 11-es zsilippel mentek tovább a hárosi öbölbe, most hogy kicsit kijavult az idő, párnapos túrájuk során ejtettek bennünket útba. 

A kép címe "reggeli a szabadban", csak nem annyira impresszionista, mint Claude Maneté. Ettünk ittunk, beszélgettünk, sokat nem dolgoztam a két nap alatt, csak a baloldali mentőgyűrű kötelének zacskóját fejeztem be, meg ma a robogó szetenderdjére raktam egy kampót, amivel felemelt állapotban rögzíteni lehet, mert nagyon lötyögőssé vált a nagy té idő függvényében és bedöntött kanyarnál karistolta a betont, féltem, hogy beakad valamibe és elesek. merthogy holnap egész nap a városban fogok cirkulálni, többek közt elintézem a közjegyző előtt tett nyilatkozatot a hajóépítésről, kérdeztem mibe kerül, 25000 Forintot mondtak irányárként, ez gondolom 10 perces meló nekik, merthogy Emailben elküldtem mindent legfeljebb csak a saját formátumukra kell átpofozni a word dokumentumot. A gengszterváltás annyi haladást hozott, hogy a parlamentet úgy lepték el a jogászok ahogy Rákosi idején a munkásparasztok, ha más nem is jut kenyérhez ők elintézték maguknak azt a fajta jog(ász)államot ahol lassan már fingani se lehet ügyvédi, közjegyzői ellenjegyzés nélkül, aztán mégis tele az ország szabálytalan, hamis, megszegett szerződésekkel.

Szerda 20:01. Hehe. Jól megírtam a naplót tegnap este de elfelejtettem rákattintani a "publikál" feliratra, így maradt vázlatban. Ha Rácz tanár úr nem ír rám észre se vettem volna. Most kinyomtam. Bocs.

Befejeztem a villanyszerelést, minden működik. Miután az egész házban nincs földelővezeték kiépítve (!!) kénytelen voltam a vízvezeték csövére, ott ahol "S" kivéste a falból, hogy csatlakozzon a régi horganyzott vascsőhöz  az új "ötrétegűvel" (fogalmam sincs ennek a vízszerelési rendszernek mi a pontos neve, műanyag és alumínium rétegekből áll a cső, könnyű tekergetni, hajlítani és az idomokat egyszerű szerelni, majdnem olyan egyszerű mint a kábelezés)  egy vörösréz lemez bilincset csinálni, erre forrasztottam rá a földelésemet. Ez a megoldás ugyan ma a műanyagcsövek korában már nem szabványos, de ebben a százvalahány éves házban még minden cső vas, meg ólom és hát  más választásom nem volt. Megmértem a meglévő földelőérintkezős konnektorokat a lakásban, nos az eredmény siralmas, négy ilyet találtam, kettőre semmi föld nincs rákötve, a másik kettőnél 112 OHM az ellenállás a földhöz képest. Mondjuk ez a műszer 9 V-os tápfeszültségével mérve, szóval a 230V-ra az azért valószínűleg hatásos földelés, a földeletlen konnektorok meg a parkettás szobákban vannak. Valaha a melegpadlós helyiségekben megengedett volt a sima kétsarkú dugaljak alkalmazása, a régi budapesti házak 90 százalékában még ilyen a szerelés. Ami megnyugtató, hogy az ilyen helyeken használt készülékek szinte mind kettős szigetelésűek, nincs is földelőérintkező a villásdugójukon.

Ahogy hzizi (majdnem) mondja  az eső monnyon le! De nem akarom elkiabálni, errefelé ma nem esett. Bár a nap nagyrészén nem voltam itthon, villanyt szereltem "J" szüleinél, mert hálistennek a derekam ha nem is javult még meg, de úgy tűnik jó úton van a javulás felé. Ilyenkor meghúzom a széles súlyemelő övemet a derekamon ami támaszt ad a 4-es, 5-ös csigolyáknak. A maradék időben kutysétáltatás volt. Kissé komplikált a kutyapecérek élete, amikor a tüzelő szukát kell tréningezni. Elmondom hogy zajlik a "séta", ahogy a gazdájának is megírtam:

 Az a szerencse, hogy bátrabb kan nincs a környéken, eltűnt az a hatalmas rotweiler, amelyik a környék összes szukáját lerendezte, még a saját lányával Sivával se szégyellt vérfertőző viszonyt ápolni. Szegény gondolom elpusztult, mert már 6 éve amikor idejöttem is "benne volt a korban". Szóval kialakult egy rendszer. Indulunk bringával a körútra, valahol egyszercsak feltűnik a Zsömi és elkezd legyeskedni, ez a büdös kurva meg szemmel láthatóan szívesen fogadja. Na akkor én üvöltök, amitől a Zsömi elkezd iszkolni, a Deni utána, mert biztos szégyelli, hogy az udvarlója ilyen gyáva kukac. Száguldunk, elől a  "Zs" utána én tekerek és hangosan fenyegetőzök, mellettem, utánam a "D". Amikor a portához érünk "Zs" úgy gondolja, hogy ez a "ház", itt már nem érheti bántódás, a portás megvédi, leül a seggére, "D" leállna, de én ráparancsolok, hogy "tovább", így engedelmesen nyargal velem, "Zs" meg szomorúan bámul a távolodó remény után.

Hamár állatszerelemnél tartunk ideteszem a kedvenc állatos képemet, "leánykérés" címet adtam neki.

 Nem javul a derekam a fene egye meg! Kicsit sétáltunk a kutyával, aztán átkeféltem a bundáját, ahogy naponta teszem, mert rettenetesen vedlik. Marékszám fésülöm ki belőle a kutyagyapjút és úgy tűnik akármeddig csinálom sose fogy el, végülis vagy én, vagy ő unja meg és abbahagyjuk. Minden tele van szőrrel a hajón, tavaly nem hullatta ennyire, nem tudom most miért teszi, remélem nem betegség jele, mert amúgy semmi nyoma rajta a betegségnek, remek erőben van, mozgékony és a több mint egy hónapos edzés eredményeként karcsú és izmos, szőre fényes. Ezzel a tüzeléssel nem lett egyszerűbb az életünk, nagyon erős érdeklődést mutat a randa Zsömi iránt, hacsak meglátja messziről, felragyog a szemében a szerelem és elkezd nyargalni felé, egyelőre hallgat még rám amikor visszaparancsolom, de egyre hangosabban kell vele kiabálnom, tartok tőle, hogy pórázon kell vezessem, ami a jelenlegi szabad élet végét jelenti sajnos, ezért halogatom. Hiába magyarázom neki, hogy csak nem fog leállni ezzel a csúf korccsal, nem hallgat rám, lassan úgy érzem magam, mint egy Rossini operettben, vagy Moliere darabban a a hülye lányos apa.

Úgy tűnik megint rákezd az eső, lehajtottam minden ponyvát és miután nincs ilyen Dorade Box ( http://en.wikipedia.org/wiki/Dorade_box )szerű luxusholmim a headben, ha éppen olyan a szélirány bever az eső annak a fejére aki éppen a klotyón ül (persze forgatható, de kinek van kedve kimenni a deckre esőben szélkakasnak),

 ilyen egyszerűen oldottam meg a dolgot.

20:26 Esett csak esett én meg heverésztem olvasgattam. Ma itt volt "A" aki egy fontos személy, mert napi kapcsolatban van a Hatósággal. Kitöltöttem egy pár űrlapot, holnap beadja az NKH-hoz és átutaltam egy rakás pénzt regisztrációra és vizsgadíjra, merthogy két sápot is lehúznak rólam. És akkor még nincs vége, el kell menjek ügyvédhez, vagy közjegyzőhöz és ki kell jelentenem, hogy én építettem a hajót, amit az ügyvéd magánokiratba, vagy a közjegyző közokiratba foglal. Ezt a papírt, ami tartok tőle megint nem lesz két fillér, csatolni kell a többihez a Hatóságnak. Pontosan nem tudom mire jó ez, mert sem az ügyvéd, sem a közjegyző nem tudhatja, hogy igazat mondok de gondolom ezzel a papírral védi a hatóság a bőrét valami ellen. Úgy gondolom, hogy közjegyzőhöz fordulok, mert egyelőre katasztrofális véleményem van az ügyvédekről. "A"-nak volt egy története, amikor erről beszélgettünk. A cége havidíjjal alkalmaz egy ügyvédet, aki az évek során a "barátuk" lett. Részt vett a kerti partykon, a hivataloson túli  viszony alakult ki köztük. "A" ingatlant vásárolt és megkérte az illetőt, hogy nézze már át szerinte rendben vannak e a papírok. Ez ott a helyszínen meg is történt, beletelt mondjuk 10 percbe.  Minden rendben volt, visszaadta a papírokat majd azt mondta, hogy ez 100000 Ft-ba került! El nem tudom képzelni, hogy valaki, akár vadidegen, műszaki ügyben tanácsot kér tőlem ami akár tízszer 10 percembe kerül én ezért akár egy forintot is elkérjek tőle. Bennem van a hiba?

Majd kell még csinálnunk egy dőléspróbát, amit "A" fog hitelesíteni, mert neki erre van jogosítványa, oszt remélem ezen kívül nem kell már más a hajólevélhez.

Más. Büszke vagyok a lányomra. Reggelente az ő általa befőzött baracklekvárt kenem a vajas kalácsomra, nem tudom a korosztályából hányan tudnak még ilyeneket. Miközben ma küldte ezeket a képeket. Nyári szabadsága alkalmából konyhát csempéz. (A padlót is ő csinálta, ahogy a fürdő-, és előszobában is. Előtte persze bevakolta a falat.) A piros csíkokat sikítóval vágta ki a nagy lapokból, mert a csempevágója nem vitte. A csempézett rész felett egy étkezőpult lesz, amin zongorabillentyű minta lesz, merthogy ugye a lány szenvedélyes zenész.

Érdekes tegnap már jobb volt a derekam mint ma. Mindegy fekszem, nem csinálok semmit csak olvasgatok, meg kicsit Denivel sétáltunk. 

23:07 Nem tudtam már ennyit heverészni, bár jólesett. Délután nekiálltam befejezni a mentőgyűrűk tartóit. Ezek a fekete gurtnik a rájuk varrott széles tépőzárakkal rögzítik a korlátra elől kétoldalt a gyűrűket. Elég erősen tartanak, ugyanakkor egy-egy mozdulattal oldhatók, ha a szükség megkívánja. Azért a biztonság kedvéért még egy könnyen oldható csomóval ellátott kötéldarab is (ott az "A" betűnél) is rögzíti, ha netán elengednének a tépőzárak. Nem tartott túl soká a varrás, de utána jól esett ledőlni, mert eléggé nyavajáskodik a gerincem.

Délelőtt hazajöttek a búvárok. Tavaly ősz óta dolgoztak a Margit híd alatt, ezek szerint végeztek a meder kitakarításával. Látszik a Bajcson, hogy eléggé megviselte az utóbbi idők túlnyomóan nedves időjárása, bár nem járt úgy mint a Radzeer. (nem Rejtőfanok ne is kísérletezzenek a mondat megfejtésével) Kiszedtek elsüllyedt uszályokat, rengeteg bombát és legutóbb pár napja ahogy a TV-ben láttam a híradóban hét csontvázat. Majd kikérdezem őket a "kalandjaikról".

Közben a "F"-ék rendületlenül "korlátozzák" a pontont amire egy évig ki voltunk kötve. Kocsma lesz belőle a vízen a pesti Dunakorzón valamelyik hajó mellett.

 Kiakadt a derekam. Valamikor úgy 28 éve operáltak is gerincsérvvel, azt mondták többet nem szabad 10 kilónál nehezebbet emelnem, utána kezdtem el a balatoni házat építeni egyedül. A műtét nagyon jól sikerült, de azért néha megnyekkenek. Ilyenkor pár napig kímélnem kellene magam, de tegnap pl szerelni kellett a villanyt a fürdőszobában, hogy ma tudja csinálni tovább "A" a vakolást. Hát...szenvedtem. Amikor már nagyon begörcsöltem, lefeküdtem egy fél órára kiegyenesedni. Ma reggel indítottam "A"-t aki elvakolja amit idáig vizet villanyt szereltünk, aztán kezdi a csempézést ahol már meghúzott a korábbi vakolás, meg az Itong megkötött. Amíg nem telefonál, hogy zárhatok fekszem mint egy darab fa.

 Megint esik. Az időszakos szünetekben kicsit kimentünk kutyát sétáltatni, meg beszélgettünk, merthogy itt volt a kislányom felköszönteni szülinapomon, még éppen elment mielőtt újra elkezdett esni. Görögdinnye volt ebédre és egész nap csak lustálkodunk.

 Esik az eső. Robogóztam. Nem vagyok vidám. Deni se. Tegnap becsepegtettem a gerince mentén a bőrére a havi kullancsriasztó adagot. Ettől a bűzlő anyagtól egyrészt szomorú, másrészt azt hiszem a bőrén át felszívódhat az anyag a vérkeringésbe is, mert határozottan erőtlen, máskor röpül kifelé a hajóról, most alig tudott kimászni és csak vánszorog, nem is erőltettem a futást. Hogy még komplikáltabb legyen a dolog elkezdett menstruálni, fogalmunk sincs mit kell ilyenkor csinálni vele, mert mind nekem, mind "J"-nek csak kankutyáink voltak. Van valakinek fogalma, hogy meddig tart ez az állapot és igényel e valamilyen különleges bánásmódot? Meddig tart, mikortól fogamzóképes, hogy mennyire kell ilyenkor rá vigyázni, stb? Mondjuk érdekes lesz ha összejönnek a telepkutyával Zsömivel, "aki" egy olyan 30cm magas iszonyatos ronda, viszont rendkívül buta speciálmix, szemre megállapíthatatlan fajtájú ősökkel. "M" ugyan mondta, hogy nem fog mostanában tüzelni a jószág, mert direkt rákérdeztem amikor elhoztam Denit tőlük, de ezek szerint csak meg akart nyugtatni.

Reggel még nem esett amikor 8-ra odamentem a Marek József utcába, segítettem bepakolni "A"-nak a rengeteg szerszámot, az aljzatbeton és vakolatanyagot még tegnap odaszállítottam. Megvártam amíg "A" egyenesbe jön a munkakezdéssel, aztán rábíztam a többit, majd a nap végén rámcsörög ha kész a mai adag munkával és odarobogózok zárni. Csak remélni tudom, hogy eláll addigra az eső, merthogy bementem még a piacra, hoztam egy nagy görögdinnyét a térdeim közt, meg a bukósisaktartóban két sárgadinnyét, meg két kiló őszibarackot, na mire hazaértem a hajóra eláztam. Mindegy legfeljebb vízhatlanba megyek vissza délután.

Az eső esik egész nap. Amúgyis bolond nap van. Reggel az autó nem indult, mert a hosszas állásban az öreg akku úgy tűnik kissé elgyengült. Denit otthagytam a kocsiban, hogy utánam ne szökjön, "J"-t telefonon hívtam, hogy vegye magához én meg robogóval indultam el. Esőben persze. De menni kellett, mert "A" már várt rám elkezdtük szétverni "J" szüleinél a fürdőszobát. Kipakoltunk, be van vésve minden új cső és kábel helye, kint van minden zsákokban, levésve minden csempe a falról, sitt 15 zsák, a cigányok már el is vitték az öntöttvas fürdőkádat, gázboylert, vascsöveket, 4-re jöttek a sittért. Holnap vízszerelés, holnapután betonozás vakolás. Mondjuk végre valami amit nem egyedül csinálok, "A" festő, kőműves, burkoló,  "S" vízvezeték szerelő, régi kollégáim még a Volga szállodából. Mindeközben "J" itthon főzte a csülkös bablevest, rám is fért, mert kopogott a szemem mire délután hazaértem. Deni végre lenyugodott, szerencsére csináltam a pórázába egy elrághatatlan másfél méteres drótkötél toldást, így "J" nyugodtan tudott főzni, mert szégyenszemre meg kellett kötni a jószágot, hogy utánam ne szökjön. Nyilván teljesen kiakadt azon, hogy ki kellett szállnia a kocsiból autózás nélkül (az autózásért odavan), miközben én a felügyelete alól kiszabadulva elmentem hazulról. Kezd öntörvényűvé válni az eb, ha mindketten itthon vagyunk nyugiban elvan a cockpitban, de ha egyikünk megindul, azonnal csatlakozik. Legjobban persze azt szereti, ha mindhárman megyünk, ilyenkor leírhatatlan izgalomba jön, nem bír magával, le-fel rohangászik, teljesen beindul. De ha csak egyikünk megy valahova és neki maradnia kell, úgy gondolja, hogy csodálatos kalandokból marad ki, kezdetben csak búskomorságba esett, de most már megindul a partra megkeresni a távozót. Szegény "J" alig bírt vele, hiába kiabált rá, amint nem nézett oda, állandóan csak sunnyogott kifelé. Valamelyik nap "J" elment haza ügyintézni én meg csak rászóltam Denire, hogy maradjon, látszólag megnyugodva lefeküdt mellém ebéd utáni alváshoz (akkor még nem sejtettem {hogy békaemberekkel fogok találkozni}, hogy forgat valamit a fejében), ahogy minden nap tesszük. Arra ébredtem, hogy a büfés Misi kiabál a partról, hogy meghozta Denit. Kérdeztem honnan? Hát innen egy jó kilométerre és két zebrányira, az OBI előtt a 2-es villamos megállójában várta "J"-t, odáig követte a nyomait, de amikor az villamosra szált nyilván elvesztette. Nagy szerencse, hogy "M" éppen kinézett a pirosnál várakozva, éppen nem volt bent villamos ami takarta volna a kutyát, így észrevette, felismerte, azonnal kapcsolt, benyomta a vészvillogót, szerencsére éppen a kisbusszal volt, kiszállt  betessékelte a kutyát és visszahozta. PONTOSAN tudta, hogy rossz fát tett a tűzre, csak sunnyogott amikor behívtam tisztára süketnek tettette magát, komolyan rá kellett kiabálnom, mire nagynehezen fülét lekonyítva, farkát behúzva odaoldalgott szemlesütve. Alaposan letoltam, kapott egy kis pofont is, aztán persze simogatást, mert képtelenség rá haragudni, amikor már ártatlan pofával néz a szemembe, de persze semmit nem használ a lecke, szóval mostantól póráz lesz amíg a másikunk vissza nem tér a hajóra. Szegény "J" akkutöltő után kajtatott a telepen, miközben a kutya a pórázon utánam szimatolva vonszolta. Nem egyszerű a kutyásélet!

 Nehéz éjszakánk volt. Mondjuk főleg "J"-nek mert én aztán 1 óra felé elaludtam és nem tudom mi volt azután. Merthogy dörgött villámlott, ami azzal jár, hogy Deni elkezdi a rettegést. Ilyenkor legszívesebben bebújna mellém az ágyba, én meg szigorúan kiparancsolom a helyére. Persze hiába, mert ha ide a közelbe vág valahova a villám hangos dörrenéssel kísérve, már ugrik is be a lábamhoz. Este még a TV-ben néztünk egy tengeralattjárós filmet (erre még viszatérek) amikor kiparancsoltam a helyére, azt hittem ott maradt. Aztán a film végén feltápászkodtam és amikor a villanykapcsolóhoz léptem... hangos ordítás....és a kutya menekül kifelé a lépcsőn a szalonból a cockpitba. Utána hangos leb@szás "J" részéről, hogy miért nem tudok vigyázni! (???) Merthogy a sötétben a jószág lesettenkedett a lépcsőn és megbújt a sarokban a ledobott munkásruháimra kuporodva. De ráléptem a lábára amikor a kapcsolóhoz tapogatóztam. Hát ki a fene gondolta volna, hogy ott van?? Nem győztem hallgatni az én drágám szemrehányásait, hogy eltöröm szegény kutya lábát (Márti, Balázs nyugi semmi baja szaladt mint a villám ma reggel), pedig igazán nem tehetek róla, hogy nem látok a sötétben, de "nagyon durván lépek"...

Ja a tengeralattjárós film. Hogy a film sztorija szar, arról az alkotók tehetnek, én is csak a hajók miatt néztem. De hogy az RTL klub azért, hogy 13524 forint 40 fillért megspóroljon a fordításon, keres valakit, aki képes ilyeneket fordítani a hajócsavar helyett, hogy "légcsavar", a "teljes erő előre" parancs helyett, hogy "teljes gőzzel előre" (a hülye bölcsész fordítónak nem tűnt fel, hogy a gőzhajók úgy 100 éve eltűntek, arról nem is beszélve, hogy gőztengeralattjáró sose volt) és egyéb orbitális baromságokat, ami állandóan káromkodásra késztet a film "élvezése" közben. Na úgy kell nekem, magamra vessek, hogyha TV-t nézek olvasás helyett! Említettem már többször a Veress Péter könyvet amit nemrég olvastam ki. Idézek belőle néhány sort:

Nincs olyan nehézfejű vagy rongy ember, aki, ha emberek seregét bízzák rá, el ne sajátítaná a kormányzáshoz szükséges ravaszságot. ....sajnos az emberek kormányzásához még szükségesebb bölcsességet és jósággal párosult erélyt nem lehet megtanulni; ahhoz tehetség és lélek kell.

Máshol egy helyettes bandagazdáról (fiatalabbaknak, aratócsapat vezetője) szól így:

Részeges is, hazug is, lusta is, civakodó is, rongydolgú is, vagyis minden rossz megvan benne, aminek munkásban nem szabadna lenni. De hát ez már úgy van, hogy a szegények közül való rongyembernek is meg kell élni valahogy. S ha az úri rongyember szélhámos, csaló ügyvéd, hazug politikus, megvesztegethető bíró, vagy más eféle, a szegény rongyember meg rossz munkás lesz.

Ilyeneket olvasva gondolkodom kicsit azon, ami most van és rájövök a világ nem változik semmit. Más évet írunk, mások a lehetőségeink, máshogy élünk, de az ember...az nem változik semmit. Ahogy gondolkodik, ahogy viselkedik, független a kortól. Mindenesetre ezt a könyvet olvasva gyakran gondoltam arra, hogy túl sokat sírunk. Emberek akik szájából ömlik a panasz, amúgy autón járnak akárcsak párszáz méterre is, bár kétségtelen, hogy a régi LCD televiziót nem tudják lecserélni nagyobbra már második éve. A szegények meg valami furcsamódon mind kövérek és lóg a szájukból a cigaretta miközben ők is panaszkodnak a kamerába. Elismerem vannak most is nehéz sorsok, de azt amiről én hálistennek csak a szüleimtől hallottam, vagy most például ebben a könyvben olvastam, hogy valóban nem volt mit enni, hogy Amerikába mentek a nincstelenek, mert nem volt itthon aratómunka, miközben az aratógépeket Amerikából hozták a nagybirtokokra, amitől nem lett itthon aratómunka, az tán mégsincs. Hogy hogyan alakult az agrárszocialista mozgalom, hogy azok a nincstelenek akiknek se ennivalójuk, se fűtenivalójuk, se földjük, ahol a mindennapit megtermelhették volna nem volt, hogy tették félre a bibliát, amiben az igazságot addig keresték és hogy sodródtak bele a munkásmozgalomba, tehát amibe az uralkodó osztály harácsolása és önzése taszította őket. Evidens, hogy ebből hogy nőtt ki a szocializmus, ahol az uralkodó osztály harácsolása és önkénye...és így tovább és így tovább. A jóllakottak nem hallják meg az éhezők jajszavát...Mi is a helyzet a mai éhezőkkel? Mert azért vannak sokan és tán nem is olyan kövérek, mint akik mutatkoznak a médiában. Hallja őket akinek hallania kéne? Hogy is volt az az "úri rongyemberekkel"?

Amúgy azért kezdtem naplóírásba mert szakad az eső. Ma aligha lesz más. Reggel még szerencsénk volt, mert a kutyaedzés közben (én kerékpárral Deni "gyalog" ) még csak szemerkélt, de alighogy visszaértünk rákezdett, az ég a dörgésre villámlásra esőre, Deni a rettegésre. Most egy kicsit megcsendesedett (az ég is, meg a jószág is), ahogy itt pötyögök a gépen a bal könyökömnél pislog a küszöbdeszkán.

Minden reggel Denivel kezdek. Mostanra megtanulta a regulát. Tavaly még amint kibújtam a hálókabin ajtaján, ugrott, hogy induljunk reggeli futkározásra, most legfeljebb a farkán billent egyet, "tudom itt vagy" de még a szemét se igazán nyitja ki, oldalára fekve alszik (én még kutyát nem láttam így feküdni, oldalára dőlve alszik, tisztára döglött kutyát alakít), tudja előbb elvégzem a reggeli piperét. De amint kilépek a szalonból, látja, hogy lépek a szandálomba, húzom a gatyámat, már beindul. Rendkívüli izgalom vesz rajta erőt, sürög-forog és amint intek, vagy halkan mondom ("J" még alszik, nem illik zajongani) "mehetsz" már indul, kiugrik a pontonra, vágtat kifelé, közben hátra-hátra tekint "na jössz?". A parton meghempereg a fűben, várja a rituális simogatást, aztán elnyargal. Amint kiérünk a betonra ahol már autók járnak lecsillapodik, békésen baktat mellettem, leül amíg előveszem a bringát a bódéból, aztán megkezdődik az edzés. Tegnap volt egy hónapja, hogy ide hoztuk, azóta szépen lement a háj a fokozatos edzések hatására a hasáról, lett neki "dereka" , mozgása ismét ruganyos, nem az a lompos eb, hanem virgonc sportos karcsú horpaszú ereje teljében lévő jószág. Javíthatatlan optimista, ma reggel is úgy gondolta, hogy az út közepén pöffeszkedő elegáns fácánkakas majd megvárja amíg ő odaszalad és megszaglássza, nagy vágtát vágott ki, de csak a hűlt helyét szimatolhatta, miközben az a levegőből hangos rikácsolással szidta a felmenőit az ilyen tapintatlan, szőrös, ijesztő reggeli látogatónak. Aztán ha visszatérünk a hajóra én reggelizek, utána megnézem jött e Email, miközben ő leheveredik immáron hasra és a küszöbre fektetett fejével nézi ahogy pötyögök a laptopon. Általában nem szoktam reggel blogolni, különösen ilyen "dologidőben", de Silvermoon felbátorított, merthogy írta a "semmi" is érdekli, szóval ezek a semmik éltetnek. Én ezt nem tudatosan csinálom, csak élek, élünk, ahogy jólesik, de talán nem csináljuk túl rosszul. Merthogy valamelyik nap hallgattam (mindig hallgatok munka közben valamit)egy rádióműsort, amiben egy tudós ember azt mondta, hogy mindig legyen munka ami leköt, mindig legyen valaki akit szeretünk és mindig legyen valami amiben hiszünk, nos én, mi pont így élünk. A többit este, mert azért mégiscsak "munkanap" van.

Köszönöm a további születésnapi jókívánságokat.  Ma előszedtem a bútorszállításkor, költözködéskor használt gurtni tekercsemet, még az autóban volt, mert a kislányom cuccolta vele a szekrényeit. Úgyis túl hosszú volt, kitelt belőle a mentőgyűrűkre az anyag. Meglepett amikor el akartam égetni a végeket, merthogy nem műanyag, nem olvad. Na elkezdtem pelenkaöltésekkel "elendlizni", de szaporátlan, előszedtem a varrógépet és amit lehetett azzal varrtam. 

Sokat próbált öreg "zsidó" (Neumann) rengeteget dolgoztam vele, varrtam vitorlákat a 25-ösre, amikor a sarkoknál a 4-5 réteg dakront kellett átvarrnia becsülettel helyt állt, "J" nem szereti, mert minden máshol van rajta mint az ő otthoni gépén, meg hála az "előéletének" kicsit sprődebben jár. De én eddig mindent megvarrtam vele, vitorlát, ponyvát, inget, farmert, amit éppen kellett.

Hogy ne legyen csúnya vastagodás, a kötél gyűrűket nem fuxolással, hanem varrással toldottam,

 Ma felhívott antymix egy jó és egy rossz hírrel. A jó az, hogy működik a gépem, a rossz az, hogy minden ami rajta volt a winchesteren elveszett. Sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a dolgot. Tulajdonképpen három évet fiatalodtam, merthogy a kettővel ezelőtti gépleálláskor "J J" kimentette az adatállományt egy külső winchesterre. Ami akkor volt a gépben. Azóta persze egy csomó dolog lett rajta még, na azokra most keresztet vethetek. Szóval minden olyan mint három éve. Sebaj. Gondolkodtam rajta, hogy sajnáljam e, hogy mondjuk elveszett a teles Bisset sorozat (egészen pontosan az első és második kötet, mert a harmadik az már az eggyel korábbi vírusfertőzés során eltűnt), de talán így szép a dolog. Most már soha többé nem lehet róla könyvet nyomtatni, valóban kis példányszámú exkluzív kiadás marad, aki kapott belőle annak van, aki nem, annak már sose lesz meg a könyv.  Aztán persze az élet majd kihozza, mi az ami nagyon hiányzik és jaj ott volt a "gépben", de hát ezen már nem lehet változtatni.

No. Kezdek kiigazodni. Remélem antymix nem fog megharagudni, mert nem akarok a dolgaiba belenézni netán belepiszkálni, ezért néhány dolgot letöltöttem és azt használom. Egy külön böngészőt, hogy ne lássam az ő előzményeit, meg egy InfraWiew-t, hogy a saját képeimet szerkeszthessem a blogba, és ezeknek egy mappát. Kicsit olyan ez egy idegen gépben "helyet foglalni" mint valakinek a lakásába beköltözni, a tárgyai bútorai közé, amikor az illető otthon sincs. Már az is behatolás az intim szférába, ha valaki végignézi milyen könyvek vannak a könyvszekrényemben, mit tartok a fördőszobában a pipereszekrényben, hát még ha kihúz egy fiókot és kidőlnek a szexuális segédeszközök!

 Néhány elmúlt napi kép a "nagy pontontologatásról". "J" csinálta Amapoláról, miközben én a dinghivel "cirkuláltam" ő meg az aggódó Denivel várt kint a horgonyon. 

Tegnap amikor az új, alapjában búvárkodás céljából vásárolt kompresszorommal bíbelődtem, gyorsan csináltam a levegőpisztolyból, egy 6-os imbuszcsavarból meg egy golyóstollbetétből  egy szórópisztolyt. Peresze  lehetne venni nem is túl nagy pénzért "igazit", de ugyanaz a bajom a festékszórópisztollyal mint a háztartási robotgéppel. Amennyi idő alatt előszedi a gépet az ember, összerakja, felaprítja vele a sárgarépát, aztán gondosan elmossa és elpakolja, azalatt egy éles késsel is meg tudja csinálni és a felét se kell mosogatni. Hacsak nem valami nagy felületet kell festeni, borzasztó gazdaságtalan a festékszóró pisztoly használata. Legjobban utálom a finom szerkezet és a tartály elmosását drága higítóval, mert enélkül beleszárad a festék és lehet kidobni, vagy nagy kínnal megtisztítani.  Szóval a találmányom így néz ki. A fúvópisztoly végére hajtottam 3-as alu lemezből egy  derékszöget, melynek menetes furatán (így pontosan beállítható a fúváshoz szükséges pozició, amit aztán az anyával le lehet kontrázni) átmegy egy hosszában 3,2-es fúróval átfúrt 6-os imbusz csavar (ezt volt a legnehezebb kézben tartott fúrógéppel centrikusan kifúrni) abba belemegy egy golyóstollbetét.  A festék egy vitaminos flakonban van amit megtöltés után rádrótozok a pisztolyra. Ha elfogy egyszerű az utántöltés, ha kész a munka a tollbetétet ki kell fújni, a flakont meg kidobni a szemétbe, van elég, de ha nagyobb munka van, jó helyette a sörösdoboz, ami szintén "képződik" a háztartásban. A lényeg, hogy nem kell semmit mosogatni. Ekkora felületre, mint a két mentőgyűrű bőven elegendő ez a primitív szerszám.

Hehe. Ahogy mondtam mindig! Az a leggazdagabb akinek barátai vannak. Ma délelőtt felhívtam "A L"-t (amtymix) aki már a múltkor is megjavította a laptopomat, hogy megint...el is robogtam hozzá, itt lakik Csepelen tőlem nem messze és adott kölcsön egy gépet, amin most is írok, az enyémet meg otthagytam, hogy szegény ne unatkozzon.  Szóval lesz blog.

Tegnap nagyon elkedvenetlenedtem, mert úgy éreztem, ha kettőt lépek előre, legalább egyet lépek hátra. Szóval sokmindent nem sikerült még elvégeznem rengeteg a tennivalóm és most ez a gépleállás...nem hiányzott. Ebben a melegben egyébként is belassultam, csak piszmogok de leginkább mentálisan vagyok fáradt. Tegnap nem is sokat csináltam a kutyafuttatás, a head víztelenítése és az új kompresszorommal való bíbelődésen kívül. Mondjuk ez utóbbi kettő sikeres volt, a reduktorral prímán szivornyázom a levegőt a kompresszor 6 literes légtartályából. Még ezzel a kis puffertartállyal is percekig tudok lélegezni, anélkül, hogy bekapcsolna a presszosztát. Szóval működik a szerkezet. Ma se sokat csináltam, reggel kicipeltem a rozsdás Danforth horgonyt a lánccal a pontonra, igazából az volt a tervem, hogy megszabadulok tőle, de miután a lánc szerencsés módon passzol a horgonycsőrlőmhöz, jó lesz tartalék horgonynak. Csak valahogy rozsdátlanítani és festeni kell, ami a horgonynál mégcsak egyszerű, de a láncot még nem igazán tudom hogy kell fémtisztára megpucolni. Aztán elvittem a gépet antymixnek és visszafelé bevásároltam a piacon. Harmadik napja nagyjából növényi koszton élünk, nem is igazán kívánok nehezebb ételt ebben a melegben, sárga és görögdinnye kenyérrel, őszibarack, nektarin, gyümölcsleves, reggelire vajas kalács tejjel. Ma is meleg volt, napközben inkább csak pihentem olvastam. Említettem a múltkor a Veress Péter Három nemzedék szolgaság című könyvét. Mindenkinek  aki mostanában a múlt dicsőségén kesereg el kellene olvasnia ezt a könyvet.

Az embernek szembe kell néznie azzal, hogy néha hibákat követ el.  Például ha most csinálnám a kábelátvezetléseket a head padlója alatt, egészen másképp csinálnám, mert akkor elkerülném azt a kínlódást amivel tegnap végülis sikerült megoldanom a vízszivárgást zuhanyozáskor a bilgébe, reményeim szerint hosszú időre. ( A végleges szó hajónál semmilyen javításra nem alkalmas) Ugye nemrég csődöltem be a korábban zseniálisnak gondolt hűtőgépemmel. Vagy pl. ha most kezdenék neki a mentőgyűrűnek burkolatot varrni, eszem ágába se jutna vitorla anyagból varrni. Merthogy a vitorla anyagot azért kalanderezik szövés után, hogy semmilyen irányban ne legyen elasztikus. Márpedig a miden irányban kerek formát mutató polisztirol gyűrűt nem lehet ilyen anyaggal ráncmentesen beborítani. Szóval réncos lett. Semmi sem lehet tökéletes, mostmár így marad. De azért ezek talán nem olyan bosszantó hibák. Mondok egy bosszantóbbat. Pár napja mutat egy vadonatúj gumicsónakot a Feri. De annyira új, hogy még csak félig van kicsomagolva a zsugorfóliából. Azért csak félig, mert a gazdája az új csónakjáról a csomagolást schnitzerrel kezdte levágni. Aztán bele is vágott a hajójába rendesen.  Úgy ahogy volt félig kicsomagolva hozta el megfoltozni.

MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A SZÜLETÉSNAPI JÓKÍVÁNSÁGOKAT! Az az igazság, hogy arra gondoltam ha már így bedöglött a gép, hagyom a fenébe a blogolást, legalábbis egy darabig, de úgy tűnik páraknak hiányoznék. Mit tagdajam jól esik, szóval lesz blog ahogy igértem az elején is.

Jééé....tényleg. Köszönöm szépen! 15-e van, ma délután lesz 66 éve, hogy megszülettem. Bizisten ha Hegyvidéki nem írja eszembe nem jut! Ehhez képest nem vidám a hangulatom. Tegnap mondjuk minden rendben ment, simán lebonyolítottuk a kötélmanővert, hárman megmozgattunk vagy 100 tonna vasat a vízen, kint van a sólyán a "mi" pontonunk, Amapola meg egy másikra kötve "lengedez" . Mondjuk azért ez csak így leírva egyszerű, mert a 20mm átmérőjű drótkötelekkel nem könnyű a munka, egy kis hiba, egy leejtés és máris lila a lábköröm, vagy eltűnik a bőr a sípcsontról, mert ebben a baromi melegben ugye az ember nem vesz fel bakancsot, hosszúnadrágot. De minden baj nélkül megvoltunk. Az undorító a délután volt, illetve inkább az este, társasházi közgyűlés, meddő vita egy csoport eltökélt nővel, különösen az egyik agresszív, hisztérikus alulszexualizáltnak tűnő volt kellemetlen....nem értette, hogy nem ellensége vagyok, hanem szeretném megtalálni a ház szempontjából a legjobb megoldást, de hát ha ő egyszer valamit a fejébe vett és én azt szeretném végiggondolni, ahelyett hogy gondolkodás nélkül elhinném, azonnal meglátnám az álláspontja hibátlanságát, akkor "vegyek fel jobb szemüveget". Na ehhez jött még este, hogy ismételten beszart a laptopom, szóval ezeket a sorokat a szomszédban írom a Sintexkeresek raktári gépén, nekik amúgyis sokat köszönhetek, minden ragasztót, dekorit lemezt amit használok ingyen kapok tőlük, de egyrészt hét végén nincsenek, másrészt nem lehet ebből rendszert csinálni, szóval egy darabig nem lesz blog, amíg valamit ki nem találok.