Minden reggel Denivel kezdek. Mostanra megtanulta a regulát. Tavaly még amint kibújtam a hálókabin ajtaján, ugrott, hogy induljunk reggeli futkározásra, most legfeljebb a farkán billent egyet, "tudom itt vagy" de még a szemét se igazán nyitja ki, oldalára fekve alszik (én még kutyát nem láttam így feküdni, oldalára dőlve alszik, tisztára döglött kutyát alakít), tudja előbb elvégzem a reggeli piperét. De amint kilépek a szalonból, látja, hogy lépek a szandálomba, húzom a gatyámat, már beindul. Rendkívüli izgalom vesz rajta erőt, sürög-forog és amint intek, vagy halkan mondom ("J" még alszik, nem illik zajongani) "mehetsz" már indul, kiugrik a pontonra, vágtat kifelé, közben hátra-hátra tekint "na jössz?". A parton meghempereg a fűben, várja a rituális simogatást, aztán elnyargal. Amint kiérünk a betonra ahol már autók járnak lecsillapodik, békésen baktat mellettem, leül amíg előveszem a bringát a bódéból, aztán megkezdődik az edzés. Tegnap volt egy hónapja, hogy ide hoztuk, azóta szépen lement a háj a fokozatos edzések hatására a hasáról, lett neki "dereka" , mozgása ismét ruganyos, nem az a lompos eb, hanem virgonc sportos karcsú horpaszú ereje teljében lévő jószág. Javíthatatlan optimista, ma reggel is úgy gondolta, hogy az út közepén pöffeszkedő elegáns fácánkakas majd megvárja amíg ő odaszalad és megszaglássza, nagy vágtát vágott ki, de csak a hűlt helyét szimatolhatta, miközben az a levegőből hangos rikácsolással szidta a felmenőit az ilyen tapintatlan, szőrös, ijesztő reggeli látogatónak. Aztán ha visszatérünk a hajóra én reggelizek, utána megnézem jött e Email, miközben ő leheveredik immáron hasra és a küszöbre fektetett fejével nézi ahogy pötyögök a laptopon. Általában nem szoktam reggel blogolni, különösen ilyen "dologidőben", de Silvermoon felbátorított, merthogy írta a "semmi" is érdekli, szóval ezek a semmik éltetnek. Én ezt nem tudatosan csinálom, csak élek, élünk, ahogy jólesik, de talán nem csináljuk túl rosszul. Merthogy valamelyik nap hallgattam (mindig hallgatok munka közben valamit)egy rádióműsort, amiben egy tudós ember azt mondta, hogy mindig legyen munka ami leköt, mindig legyen valaki akit szeretünk és mindig legyen valami amiben hiszünk, nos én, mi pont így élünk. A többit este, mert azért mégiscsak "munkanap" van.
Kedd.
2011.07.19. 08:54 :: A Tengerész
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mihalik Péter 2011.07.19. 11:02:27
silvermoon 2011.07.19. 18:22:47
szlo 2011.07.20. 18:39:30
Szép napot!
szlo