Esik az eső. Robogóztam. Nem vagyok vidám. Deni se. Tegnap becsepegtettem a gerince mentén a bőrére a havi kullancsriasztó adagot. Ettől a bűzlő anyagtól egyrészt szomorú, másrészt azt hiszem a bőrén át felszívódhat az anyag a vérkeringésbe is, mert határozottan erőtlen, máskor röpül kifelé a hajóról, most alig tudott kimászni és csak vánszorog, nem is erőltettem a futást. Hogy még komplikáltabb legyen a dolog elkezdett menstruálni, fogalmunk sincs mit kell ilyenkor csinálni vele, mert mind nekem, mind "J"-nek csak kankutyáink voltak. Van valakinek fogalma, hogy meddig tart ez az állapot és igényel e valamilyen különleges bánásmódot? Meddig tart, mikortól fogamzóképes, hogy mennyire kell ilyenkor rá vigyázni, stb? Mondjuk érdekes lesz ha összejönnek a telepkutyával Zsömivel, "aki" egy olyan 30cm magas iszonyatos ronda, viszont rendkívül buta speciálmix, szemre megállapíthatatlan fajtájú ősökkel. "M" ugyan mondta, hogy nem fog mostanában tüzelni a jószág, mert direkt rákérdeztem amikor elhoztam Denit tőlük, de ezek szerint csak meg akart nyugtatni.
Reggel még nem esett amikor 8-ra odamentem a Marek József utcába, segítettem bepakolni "A"-nak a rengeteg szerszámot, az aljzatbeton és vakolatanyagot még tegnap odaszállítottam. Megvártam amíg "A" egyenesbe jön a munkakezdéssel, aztán rábíztam a többit, majd a nap végén rámcsörög ha kész a mai adag munkával és odarobogózok zárni. Csak remélni tudom, hogy eláll addigra az eső, merthogy bementem még a piacra, hoztam egy nagy görögdinnyét a térdeim közt, meg a bukósisaktartóban két sárgadinnyét, meg két kiló őszibarackot, na mire hazaértem a hajóra eláztam. Mindegy legfeljebb vízhatlanba megyek vissza délután.