Hajónapló

Most hogy visszakaptam a saját gépemet ismételten megpróbáltam a videokamera SD kártyáját lejátszani laptopon. A helyzet ugyanaz, mint antymix laptopjával volt, a fényképezőgép ötszázvalahány kB-os kártyáját felismeri és máris mutatja , a videokamera 8 gigás kártyáját csak megjeleníti a "sajátgép" oldalon amikor bedugom, de semmi más. Ha rákattintok az ikonjára (F meghajtó) akkor azt írja ki, hogy dugjam be a kártyát. De hisz bent van anyádat! Kihúzom, eltűnik az ikon, bedugom megjelenik stb, stb. Van valakinek ötlete, mert én maradik a hajóépítésnél, GYŰLÖLÖM ezt a szarozást, hogy SOHA SEMMI sem működik ebben a szép új PC világban.

20:30 Ma délelőtt elrobogóztam a "városba" ügyintézni. Többek közt bementem a Vodafonehoz, mert kibírhatatlanul lassú esténként a Tmobile-os netem. Amúgyis elegem van már belőlük, a múltkorjában már részleteztem az okokat, csak lusta voltam foglalkozni vele, de most már elszántam magam rá, hogy kipróbálok egy másik szolgáltatót. Ha beválik, felmondom a jelenlegi szerződésemet. Ez most a tesztüzem. Egyelőre új söprű jól seper gyors mint a villám. Alighanem nem élek az egyforintos eszköz lehetőséggel, mert ehhez két év hűséget kell vállalnom, inkább megveszek egy olcsóbb eszközt és nem veszem igénybe a három hónapos 2250 ft-os díjkedvezményt, ezzel ugyan vállalok plusz tizenvalahányezres költséget, viszont nem kell harmincvalahányezret fizetnem, ha felmondom a szerződést idő előtt. Mindezt persze csak akkor, ha jobban muzsikál a cucc mint a Tmobileé. Ha nem akkor kedd este 8 óráig következmény nélkül vissza tudom adni és megszüntetni a szerződést.

Azt hittem csak beugrok az OBI-ba és kapok gombelemet a zsebszótáram memóriájába, de el kellett robogjak a szakboltba a Katona József utcába. Ilyenkor jó, hogy van ez a benzinkecske, csak sitty-sutty és már a város másik végén vagyok. A szótárt azért kellett "újrapoweizálni", mert vagy 6-8 éve állt kikapcsolva, még valamikor akkor használtam utoljára amikor dolgozó ember voltam (nem úgy mint most henye nyugger). Kölcsön kapptam ugyanis "T M"-től  ezt a könyvet http://www.reviewsofbooks.com/bounty/, lesz most olvasnivalóm egy darabig, angolul azért jóval lassabban olvasok mint magyarul. (Na nem vágok bele még egy könyv kiadásba, bármekkora kedve is lenne harpi 4-nek lefordítani!)

Azért volt hajómeló is, délután folytattam a darucsörlőket, keményen hajtok, ki kell használni a jó időt a deckmunkákkal. Kössz az ötletet a kuktafazékkal a fatelítéshez, most sajnálom igazán, hogy két vagy három éve kidobtuk a régi 6 literes aluminium kuktafazekat (meg a kisebbet is), hogy sokkal szarabb olasz rozsdamentesre cseréljük, most milyen jó lenne a blokkokat meleg olajba merítve kompresszorral megnyomatni benne. Nincs valakinek elfekvőben egy méretes kuktafazeka?

 Felraktam a patkányriaszót. Így néz ki. Fogalmam sincs mekkora a hatókörzete, arra az oldalra raktam amelyik a ponton felé néz. Meglátom mit tud. Azért a csapdát is beélesítettem. Tegnap este elsült, de patkányt nem fogott. Vérnyomok nincsenek, lehet, hogy nagyon óvatos volt az állat, esetleg a csapdát állítottam túl érzékenyre és magától csapódott le.

Az első csörlő a daruszáron már működik, ez a hajó elején van jobb oldalt, mert a horgonyt így nem kézzel kell majd a helyére a görgőre helyeznem holnap, hanem  a daruval kényelmesen kifordítom  a víz fölé és csak beillesztem a láncot a helyére, aztán ráengedem a horgonyt és felhúzom a helyére a lánccal és a horgonycsörlővel. Nem boszorkányság, technika!

Délután éppen telefonálok a decken amikor boldogan rámront Deni kutya! Jöttek Balázzsal meglátogatni bennünket. Abba is hagytam a munkát és elmentünk sétálni. "J" délelőtt kifogott pár teniszlabdát a Dunából,  a kutya mindjárt boldogan rágta szét az egyiket. Aztán csak ültünk a fux tetején és beszélgettünk meg bámultuk az evezősöket. Jött egy sárkányhajó is nagy dobszóval. Sötétedéskor elpakoltuk a szerszámokat, búcsút vettünk "Deniéktől" és hopp már zuhanyoztam is, most meg vacsora és pihenés. Azért (is) csodálatos dolog hajón lakni és dolgozni, mert az ember munka végeztével hamar "otthon van", nincs közlekedés és az ezzel kapcsolatos időveszteség meg macera.

Most mondja a TV híradó, hogy magyargyalázás miatt visszavonták Kertész Ákos díszpolgári címét. Aztán azt is mondja, hogy leszerelték a beteg gyerekek segélyezésére kihelyezett ívóvízautomatákat, mert a becsületkasszába csak az emberek 38 százaléka dobta be a pénzt. Úgy tűnik Kertésznek 62 százakékban igaza volt.

Esőre ébredtem. (Mondjuk már este is esett.) Pakolásztam idebent, meg amikor kicsit kijavult az idő odakint is. Utánanéztem hol lehetne télen fedett helyen csónakot építeni, egyelőre mindenütt valamilyen terve van a Vízügynek, de hát 9m2 helyet csak találok, amit három hónapra kibérelhetek, ahogy két éve amikor az árbocokat is csináltam télen.

A tíz darab csigát egy ötliteres festékes latába beáztattam olajba. Raktam mellé egy, a blokkok kőris anyagával azonos darab fát, amit majd kettéfűrészelve megnézem milyen mélyen szívta be az olajat. Egyelőre csak áznak a cuccok, de azt tervezem, hogy melegíteni fogom 100 fokra. Úgy gondolom, hogy ettől a nedvesség kigőzölög a fából és helyette olaj hatol be a rostokba.

Amikor délután a főárboc tövében rendezkedtem találtam egy halom diót a vackok alatt. Namost ezeket a diókat "J" szedegette össze pár napja és kirakta a pontonra száradni, mert még rajtuk volt a zöld maghéj. Meglepődve látta, hogy tegnapra valamennyi eltűnt! Na...elvitték a varjak, szarkák...gondoltuk. Hát nem! A patkány szépen behordta a hajóra (ugye tavaly kihordta, most visszahozta) és elvackolt vele a gázpalackos láda mögé a vizestömlő spulnijának belsejébe, a felének már a belét is kiette! Naazanyád! Először is a gázpalackos láda alján a nyílásokat nem kis fáradsággal beszögeltem rozsdamentes Davy hálóval, hogy ott ne találjon búvóhelyet. Aztán felcsaliztam ismét a patkánycsapdát, egércsapdát, holnap meg beüzemelem az ultrahangos patkányriasztót. Ez utóbbit Ausztráliából kaptam tesztelésre. Ezt úgy fogom csinálni, hogy napraforgómagot szórok ki a deckre, ennek nem tud ellenállni a patkány, ha másnapra csak a héjak vannak ott egy kupacban (általában összeszedi őket és egy sarokban eszi meg) akkor ez azt jelenti, hogy a magyar patkányok nem félnek az ausztrál ultrahangtól. Amúgy a patkánycsapda amióta Deni elment kint van a decken, de itt hátul, ahol a kaják is vannak, egy szarkát mindjárt másnap fogtam is vele ahogy kitettem, azóta befedtem felülről, hogy madár ne tudjon hozzáférni.

 Reggel kicsit reszelgettem az egyik daruszáron  a furatokat, hogy megváltozzon az állásszöge a spulni tengelynek, de aztán megjött "Cs L" akinek a motorcsónakja múlt hét szerda óta volt Amapolára kötve. Most indult vissza Szigetcsépre és mert szép idő volt mi is elkísértük. Gyönyörű a Kisduna. Mondjuk nem annyira érintetlen szűz a természet, mint 47 éve, amikor vízi életem hajnalán egy Neptun gumikajakkal eveztem arrafelé, de nem romlott annyit, mint pl a Balaton. Ami szomorú, a sok vízparti viskó, házikó, kéjlak, palota mellett szinte valamennyi olyan partszakasz melyet nem birtokol valaki, tehát ahol mondjuk partra lehetne lépni egy csónakból, tömve van szeméttel. Itt horgásznak azok, akiknek nincs vízparti telkük stégjük, csónakjuk, így aztán jó horgász szokás szerint miután befejezték a horgászatot otthagyják maguk után a sörösdobozokat,  csalis nylonzacskót, kukacos dobozt. A magyar ember márcsak ilyen, szarik a környezetre, ha az nem a magántulajdona. Szépen suhantunk a vízen, bár ez a rohanás nem az én világom, én lassan szeretek hajózni a part mentén és bámészkodni, felfedezni a természetet, rácsodálkozni a látnivalókra és elmélkedni azok felett, de hát egy gyors motorcsónak nem erre való. Apropos sebesség. Ugye a Kisdunán 15 km/h a max engedélyezett sebesség. Miért is? Hogy ne okozzon a hullámzás zavart a csónakázók, evezősök, kajakozók, kenusok, stégesek, horgászok szórakozásában. Ez nagyon rendben is van. De! A motorcsónakok nem erre vannak gyárilag kitalálva. Ezek siklóhajók. PONTOSAN akkor csinálnak nagy hullámokat, ha lassan mennek, mert a siklásra kitalált test "seggreesik" és éppen hogy magas hullámokat csinál. Korábban olyan volt a szabályzás, hogy motorteljesítményhez, mégkorábban hengerűrtartalomhoz volt kötve a Kisdunába való behajózás, de ezen a szabályzáson az idő túllépett, végülis senkit nem zavar egy akár többezer köbcentis motoros (mondjuk Amapola, vagy a nyaranta erre túrázó belvízi, lassú holland, német lakóhajók), ha nem kelt nagy hullámokat. Az az igazság, hogy úgy kéne a szabálynak szólni, hogy " Mindenki köteles kultúráltan, a vízen  és a vízparton lévőket hullámaival a legkisebb mértékben zavarva hajózni!", de hát ilyesféle szabály hazánkban, ahol a bunkóság a norma, kilátástalan lenne. Marad a sebességkorlátozás, amit ha betart egy siklóhajó, akkor nagy hullámokat kelt, sok üzemanyagot fogyaszt ezáltal egyaránt károsítja a pénztárcát, a környezetet és zavarja a többi vízenjárót. Persze mindenki nyomja a gázt, a tisztességesebbje (akárcsak mi ma), lehetőség szerint messze elkerülve a sportevezősöket, így zavarva őket legkevésbé, a rendőr meg ha kiplankolja akkor büntet (mi megúsztuk). Így kerek a világ. Amúgy a rendőrmotoros is nyomja ami a csövön kifér, de hát ugye őt nem bünteti meg senki.

Szigetcsépen megnéztük "L" házikóját, ahol nyarait és a tél jelentős részét is tölti, elbeszélgettünk, majd HÉV-vel tértünk vissza. A tegnapi marhapörkölt ma is jólesett egy kései ebédre, ezzel el is ment a nap. Késő délután "antymix" meghozta a megjavított és minden korábbi adatállománytól "megtisztult" laptopomat, azóta telepítem a szükséges programokat a netről, hogy használni tudjam amire szükségem van.

Délután hallgattam a Klub Rádión a "szabad sáv" Rangos Katalin-féle műsort, ahol Lotz Károly volt közlekedési miniszter volt a riportalany. (http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20110919-182852.mp3) Idejét nem tudom mikor hallottam ilyen értelmes véleménnyilvánítást Duna ügyben, kár, hogy a volt SzDSz-es  miniszter nem tudta annakidején megmagyarázni az SzDSz-nek, hogy ne lobogtassák már a lobogóikat a József Nádor téren, hogy "Vesszen a Dunaszaurusz!", vesszen a kommunista Sztálinista ármány, amelyik a szovjet hadihajók felvonulási területévé tenné a mi Dunánkat. (Merthogy ilyen ostobaságokkal is etették a népet annakidején, egy hatalmas fotomontázst mutogattak ahol egy nagyesésű duzzasztógát fölé montírozták Marx Engels, Lenin és Sztálin mellé Maróthi László akkori "vízesminiszter" arcképét. Ugye a művészek.....) Anakidején a Fidesszel voltak csókosok, ma már ez szinte hihetetlen, mindenesetre ebben a (az egyetlen)  kérdésben nem lehet a Fideszt következetlenséggel vádolni, azóta is kitartottak a dunakörös demagógia  mellett, Illés Zoli ugyanolyan tökkelütött mozgalmár maradt, mint 20 éve volt, most meg olyan kecske aki a vízügyes káposztára vigyáz, rosszabb már nem is lehetne a helyzet. A Vízügyet teljesen lenullázták, a hatáskör szétdarabolódott, lesz egymásramutogatás környezetvédelem, katasztrófavédelem, önkormányzatok és még a fene tudja hány hivatal közt. Mint cseppben (nagy cseppben) a tenger mutatkozik hazánk önpusztítása tehetségtelen önző vezetői segítségével. És mielőtt temtom megjegyzi, igen ez már az előző kormány alatt is így volt.

  Reggel alakítgattam az első spulnit. Így néz ki ebben a pillanatban. De nemsokára "vasárnapiasabb" foglalatosságba kezdtem. Alágyújtottam a bográcsnak a parton és a nagy sikerre való tekintettel felújítottuk a "marhalábszárpörkölt vörösborral"című régi kedves programunkat. Vendégeink voltak a lányom és régi balatoni jóbarátom "Cs L" ( a "Szövetség II." motoros egykori vezetője, sok régi vontán húzta hajómat a versenyek után a különféle kikötőkbe ) és társnője "E", valamint testvéröccse "P". Ebéd után már csak pihenkéltünk, beszélgettünk meló semmi. Végülis vasárnap van. Este szomorú hírt kaptam, régi sárkányrepülő klubtársam halálhíréről küldött nekrológot "B Z". "L"-t infarktus vitte el, nálam sokkal fiatalabb volt, lassan úgy érzem magam, mint egy "túlélő" annyi régi barátot, ismerőst, cimborát klubtársat vitt el a halál. Eszembe jutott amit egy barátom papája mondott szomorúan: "Minden barátomat eltemettem már." Nos erre is jó ez a blog, hogy velem ne történjen meg ugyanez. 

Ha már elkalandoztam a hajóépítéstől, beszélek egy dologról ami régóta bizergeti a csőrömet. Most az hozta elő, hogy a Tilos Rádióban hallgattam pénteken a "Planet Error" című műsort. (http://tilos.hu/index.php?form=musor&id=666 )Rendeszeres betelefonálós hozzászólója vagyok a Tilos műsorainak, a pénteki adásban vendég volt egy fiú a http://tisztajovo.hu/ alakulattól. Nekem aki magam is természetközeli életet élek, a téma egyik kedvencem, bár ezzel a műsorral se vagyok másképpen, mint bármely mással, első a meló,  ha éppen bekapcsolom a sikítót, az adásból egy kukkot se hallok, szóval a rádióhallgatásom erősen szakadozott. Na az egyik csendes  periódusban "Papó" a műsor egyik gazdája éppen a vendéget faggatja az előéletéről, korábbi tanulmányairól és hogy hogyan jutott el a környezetvédelem témához. Nos..hazudnék, ha azt mondanám egy picit is meglepődtem, amikor a fiú azzal kezdte, hogy bölcsész diplomája van. Namármost "amúgy" semmi kifogásom a bölcsészek ellen. Imádott leánygyermekem a Károli Gáspáron anglisztikát tanul és rendben van, hogy angol esszéket kell fogalmaznia. De elmondom hogy szerény véleményem szerint a bölcsészek úgy "alakulnak ki", hogy már általánosban is utálják a fizikát, matekot. Nemrég interjuvoltak valamelyik rádióban egy filmest aki azzal kezdte, hogy azért ment bölcsésznek, mert megbukott fizikából, ami egy marhaság, ki a fenét érdekel, hogy milyen nyomás van az autó kerekében és az mennyivel nyomja a földet. Szóval előáll egy társadalmilag magas presztizsű, okos, intelligens réteg, nagyjából uralja az összes médiát, hisz oda műszaki dolgokhoz konyító ember csak mikrofonzsinórdugdosónak, szóval alátétnek (mégcsak nem is rugósnak) kerülhet be, véleménye minden nyilvános fórumon megjelenik. Ezek az okos fiúk, lányok azonnal megérzik, hogy a környezetvédelem, az alternatív energiák kérdése, aktuális téma, ráadásul érdekes, mindenki úgy érzi, hogy őt is érinti, itt a pálya, itt kell nyomulni!  Ez az esszéesztergálás olyan tanpálya, ahol mindenki kicsiszolódik a dolgok kezelési módjában. Az asztalnak azon a felén van az igazság valamely szóhalmaz legújabb értelmezésében, ahol azok ülnek akik többet publikáltak.  Ergo, nincs itt szükség se fizikára, se elektrotechnikára, se matematikára, francba velük! Valamely divatos elméletet a szenzációkat kergető haverok két valóvilágsó közt lenyomnak a médiában, máris mindenki tudja, hogy az atomerőmű ostobaság, a vízerőmű "kibetonozott környezetgyilkos élettelen meder", ha valaki nem hinné, Lányi András filmforgatókönyv író, vagy Karátson Gábor keleti filozófus és vászonra festett víziók alkotója majd mélyen a szemünkbe nézve elmagyarázza a TV-ben.  Hogy mitől lesz hideg sör a hűtőben? Oldják meg a fafejű technokraták, nekik semmi fantáziájuk, tehát mi megmondjuk majd nekik.  Erre a brancsra amúgyis rá lehet sütni a kedves bélyegeket, atomerőmű lobbisták, vízügyi lobbisták, szénbányászlobbisták. De csináljanak villanyt rohasztott kukoricaszárból, disznószarból, szélből, napból "alternatívból"! Hogy nincs hozzá technológia, nyersanyag, logisztika? Hát találják ki a nagyokosok! Mi megmondjuk nekik, mert mi vagyunk a "megmondóemberek". Már akkor is megmondtuk ott a gimiben, hogy ti csak szarakodjatok a fizikai kísérleteitekkel, mi addig elmegyünk csajozni, meg moziba, de egyszer tán még hasznotokat vesszük. Na itt az alkalom! És ha valaki azt mondja, hogy hülyeséget beszélek és nem a médiában dől el minden, akkor itt van legújabb kedvenc pártunk, az LMP. Mivel jön elő Jávor Benedek biológus? Döntsön népszavazás  atomerőmű tárgyban!   Remek. Majd előtte alaposan megijesztjük a TV-ben Juditnénit, Vilibácsit, oszt jól leszavazzák az atomot.

  Sajnálnám, ha a bölcsészek úgy általában sértve éreznék magukat, nem ez volt a szándékom. Akinek nem inge ne vegye magára. Úgy gondolom, hogy gondolják azt, mint én Kertész Ákos  levelével kapcsolatban. Megértem  indulatát egyetértek mondanivalójával, nap mint nap tapasztalom  igazságát, mindazonáltal mint  rendpárti, anarchista, konzervatív,  keresztény, reálisan zöldpárti magyar, européer  (na jó ez utóbbi szeretnék lenni)   eszem ágában sincs magamra vonatkozónak gondolni.                                                                                                                                                                                     

 No túl vagyok a csigákon, mármint az első tízen. Azt hiszem nem mondtam még miért is foglalkoztam most ezzel és nem mással. Gondot jelent a gumicsónak vízretétele, kiszedése. A hajóra felrakni komplikált és hely sincs igazán neki, a pontonra emelgetni, onnan vízrerakni még nehezebb. Tehát eljött az idő, hogy hasznát vegyem a két daruszárnak, amiket pontosan e célból szereltem fel a fartükör fölé. De ahhoz, hogy működjenek, a végeikre csigákat, a tövükre meg csörlőket kell szereljek. A csigák már megvannak, ma nekiálltam a már régóta elkészült házi gyártmányú rendkívül egyszerű (rozsdamentes csőből és lemezből készített) spulnik közül az elsőre kialakítani a visszaforgásgátló fogazatot. Sötét lett mire befejeztem annyira, hogy kipróbálhattuk, nos bármennyire igyekeztünk ("J" tartotta keresztbe fúráshoz a leszerelt nehéz darukart) nem sikerült eltalálni a megfelelő pozíciót, egyelőre mind fel, mind letekeréskor egymásra mennek a kötél menetek, szóval valahogy állítani kell a tengely szögén.

Mustot iszogatok, "J" mamája csinálta saját termésű szőlőből. "KF" meg három napja finom almalét hozott, ugyancsak saját termést, Isten tartsa meg mindnyájuk jó szokását! Csak délután tudtam a csigákkal foglalkozni, délelőtt "muszájdolog" volt, ezen is túl vagyok. Lassan véget ér az első tíz mintablokk program. Sok tapasztalatra tettem szert. Mindenféleképpen sorozatgyártást kell csinálni "szalagban" dolgozva, azaz az azonos alkatrészeket egy fázisban elkészíteni és az összeszerelést is mindegyiknél az azonos műveletek egymás utáni elvégzésével lehet a legtermelékenyebben végezni. Ez persze sokkal unalmasabb, mint egyesével csinálni a csigákat, de hát az időráfordítást minimalizálni kell. A nyers fa korpusz még kevéssé hasonlít a kész termékhez. Valami híres szobrász mondta, hogy a kőben ott a szobor, csak ki kell vésni belőle.

 El kellett robogózzak néhány dolgot beszerezni. Többek közt egyfajta csiszolótárcsát csak az Új Köztemetőnél kaptam, mert a sírkövesek akik arrafelé tenyésznek ilyet használnak és máshol nem árulják. A pokoli rázós macskaköves úton nem esett le ugyan a feldrótozott gyertyakupakom, viszont visszafelé kettétört. Bravo. Az élessarokig elmentem valahogy, kétszázméterenként félrehúzódva leállva és alápiszkálva a járműnek, aztán ott lekaptam a burkolatot és szembesültem a dolgokkal. Úgy jutottam haza, majd a hajótól az autós boltig Csepelen az Ady Endre utcába, hogy egyszerűen nem raktam vissza a burkolatnak azt a részét ami a gyertyát takarja, hanem felgumipókoltam a csomagtartóra és menetközben a forgalomban  időnként a sarkammal helyére rugdaltam a gyertyapipát. Mit mondjak "ütközetben a kardrántásnak ez a módja"...Közben eszembe jutott keresztkomám "SzA" példája, aki egy hasonló "menet közbeni szerelés" miatt motorozott neki egy rendőrautónak és halt meg a mögötte ülő társa, szóval nem jó dolog így közlekedni, de az új gyertyapipa úgy tűnik nem akar leugrálni, remélem ad acta tettem a problémát végre. Na ilyen a "keresztbeseklis" csiga. A két lemezt összehegesztettem és keresztbe kifúrtam, mielőtt a fa házba bedugtam volna és a danamid görgőt a tengelyével helyére raktam volna.

 Délelőtt vendég jött, ahogy tegnap délután is, szóval gyakran az van, hogy ahelyett hogy melóznék csak dumálunk és eszegetünk, meg hol sört, hol meg vörösbort iszogatunk, szóval remekül érezzük magunkat. De azért hat csiga farésze készen van, másik négy a szorítókban szárad. Ebből a fajtából (szimpla csiga 10-es fallhoz) összesen 20 darab kell, de nagyrészének más lesz a fém rész kialakítása, nem lapjában, hanem keresztben lesz a sekli, majd holnap mutatom képen.

 Nyolc további csigának készítettem el a fa részét, négy ragasztása köt a szorítókban, a másik négy vár, hogy a szorítók felszabaduljanak. Holnap (ha nem jön közbe más, mint ahogy szokott) megcsinálom a fém részeket, lekerekítem a fákat és összerakom a csigákat, így lesz kész az első tíz darab. 

 Hát...jobbra számítottam. Elrobogóztam a délelőttöt, körbejártam a neten felkutatott VW bontókat, de sehol nem volt a Derbyhez való kilincs.  Az az igazság, hogy ha rászánnám magam (meg egy jó napi munkát) valahogy szét tudnám szedni és a törött spiáter kengyelt ami emelgeti azt a bazt  ami nyitja a zár bütykét, újra tudnám gyártani valami lemezből, laposvasból, sok reszeléssel, hegesztéssel, de egyszerűen SEMMI KEDVEM AUTÓT SZERELNI. Utálok a hajóépítésen kívül mással foglalkozni. Sajnálom rá az időt. Egyelőre függőben hagytam a dolgot, inkább délután leszabtam még további nyolc csiga faanyagát és kialakítottam a formákat, hogy csak ragasztani kelljen. A tegnap összeragasztottat meg végleges formára kerekítettem. Fog ez menni sebesebben mint az első darab ahogy kialakulnak a fogások. Kellett vegyek az OBI-ban egy olcsó állványt a kézi fúrógéphez, meg egy 10mm átmérőjű jó harapós fareszelőt, ezek sokat lendítenek majd a munkán. Igazából  nem akarok most teljes mellszélességgel nekiállni a csigák legyártásának, de amíg ez a jó idő van, a decken, meg a pontonon (ott csinálom a szemetelős részt, a fa formák kerekítését sikítóval) kellemes dolgozni. A nagyja télre marad, és bent fogom csinálni a fűtött műhelyben, ahogy a dinghit is ott fogom csinálni. Igazából nem csak az én fantáziámat ragadták meg ezek a fa csigák (nem igazán jó a magyar kifejezés rájuk, de az angol se nagyon, úgy hívják, hogy wood marine block, ami mondjuk szószerint tengeri fatuskó), mert ma megjelent "K" biciklivel és kizárólag azért tekert ki idáig és várt rám vagy két órát, hogy megnézhesse a mintadarabot, meg ami éppen a szorítókban szárad ragasztásilag. 

Na. Fogynak a problémák. Ugye a gyertyapipa már nem ugrál le, "F" meg megjavította a gumicsónakomat. Nekem megmutatta trükköket hogy csinálja, de megígértem neki, hogy a blogban nem írom le, mert rontanám az üzletét. A kilinccsel egyelőre felhagytam, mert a tegnapi kommentek reményt öntöttek belém, hogy hátha mégis kapok bontóban. Holnap körbetelefonálom a bontókat. (Egyszer egy korábbi lakásunk telefonszáma mindössze egy számmal különbözött a Metáll autóbontóétól. Hát nem volt nyugtunk tőle. 10 telefonból 9 őket kereste.) Na szóval így semmi akadálya nem volt, hogy megcsináljam a próbacsigát. 

Egy tegnapi komment megelőlegezi, hogy szebb lesz az enyém, mint a belinkelt gyári holmi. Nos azért annál a csúcsmodellnél nehéz lenne szebbet csinálni. De nem is célom. Persze szépnek kell lennie, de nem kell túlzásba vinni a dolgot. Amapola nem egy puccos luxuskurva, hanem egy csinos derék, erős, strapabíró, minden (néha extrém) igényt kielégítő derék feleség. Ehhez illőnek gondolom ezt a ma elkészült mintadarabot. A faanyag az évekkel ezelőtt vásárolt furnérgyári hulladék kőris, a réz szegecsek a menetzárlatos régi hegesztőtrafóm szekunder tekercséből valók, a görgők tengelyanyagát mint már említettem a Furtenbacher Tónitól kaptam, a rozsdamentes lemez csíkokat még tavaly vágattam le a lakatosok maradékából a nagy darabológépükkel, nem sokkal mielőtt tönkrementek volna és felszámolták volna a rozsdamentes cuccok gyártását.

Még majd egy kicsit csiszolgatni és felületkezelni kell. Utóbbira nézvést még bizonytalan vagyok. A lazurozást, tekintettel a mechanikai igénybevételre nem tartom jónak ehhez. Leginkább arra hajlok, hogy meleg olajban áztatom pár napig, aztán kicsöpögtetem belőle a felesleget és terpentines viasszal bedörzsölöm. Ez nem fog felújításkor nehezen eltávolítható bevonatot képezni, viszont megakadályozza a nedvesség behatolását a fa rostjaiba. De ha valakinek jobb ötlete van szívesen hallgatom.  Alaposan megnézegettem a régi hajókra vonatkozó szakirodalomban fellelhető képeket és valamilyen okból a tengely végét mindenütt egy díszes, jobbára bronz érme takarja, vagy a gyártó, vagy a hajó címerével. Én egyszerűen egy fa dugót ragasztottam be biztosításnak, hogy ne tudjon kicsúszni a rozsdamentes stift, de van valahol a hajón egy kis zacskó tíz és húszfilléres, egy kipucolásra ítélt íróasztal fiókjában bukkantam rá és nem dobtam ki. Ha megtalálom, húszfilléreseket fogok két apró csavarral felerősíteni a fa dugó fölé, ez lesz az én házicímerem.

23:24 Juteszembe. napközben mindig hallgatok valamilyen rádióadót. Délfelé mondja, hogy meghalt Cliff Robertson. A Virágot Algernonnak filmet előbb láttam és később olvastam a könyvet. De lehet, hogy a fimnek Charlie volt a címe. Mindegy. Volt ennek már vagy 30-35 éve. De a film és a könyv is olyan volt, hogy aki egyszer látta, olvasta, az nem felejti el többé. Legalábbis én  így vagyok vele. Hasonlóan vagyok a "Száll a kakukk fészkére-Kakukkfészek" könyvvel-filmmel. Csak annyi a különbség, hogy utóbbit előbb olvastam mint láttam. De ezeket se felejtem el soha.  Ugyanakkor most a TV -ben odakattintott "J" egy csatornára amin egy film ment, amit már tuti, hogy láttunk, nem is túl régen, de egyikünknek se volt fogalma, hogy miről is szólt. 

 Naná, hogy nem lett semmi ma az "alkotásból"!  Kitört a szép idő, bár reggel még nem úgy nézett ki, hogy igaza lesz a meteorológusoknak, szitáló esőre ébredtem és húztam fel a lobogót. Szóval meggyőztem magam, hogy első a "maintenance" ( ahogy a mondás szól, cruising is maintenance in exotic places) nekiálltam keresni, hol lyukas a gumicsónakom, mert mindhárom (!!) kamra leeresztett, ami azért már egészen normálatlan dolog. Szóval belógattam a búvárszivattyút a Dunába és megtöltöttem a dighit vízzel. És a fizika ismét működött. SEHOL nem lyukas a csónak! DE, mindhárom szelep ahol fel kell fújni a légkamrákat bugyborékolt. Ez hát a hiba, ami azt okozza, hogy az este keményre felpumpált csónakom reggelre mint a töttyedt fityma...csak azt nem tudtam, hogy ez nagy baj, vagy csak kicsi. De hát itt van nekem az én barátom "F", mindjárt meglátogattam és azt mondta, hogy ez a legkisebb baj ami csak lehet, neki van a szelepekhez szerszáma amivel ki lehet szedni, kitisztítani és újra berakni, szóval nem is ragasztva vannak, hanem ellenanyával beszorítva. Holnap megjavítjuk. Azért sürgetős a dolog, mert ha elviszik ezt a kész pontont amire kötve vagyunk akkor  amíg nem hoznak újat ki kell álljak horgonyra és akkor csónakkal fogunk ki-be járni.

Ezzel még nincs vége a reparálásnak. Jó ideje alig tudom kinyitni az autóm bal első ajtaját kívülről (a jobb oldalit meg már évek óta). Ma kiszedtem az egész szerkezetet, mert féltem, hogy egyszer csak egyáltalán nem tudom majd kinyitni, ami egy kétajtós autónál elég kellemetlen lesz. Kiderült  letört egy bigyó belül. Az egész spiáteröntvény, javítani nem lehet, bontó reménytelen, mert valószínűleg az enyém az egyetlen VW Derby Magyarországon. A belseje ugyanaz mint az 1-es Golf, de a kaszni az más, és sajnos a kilincs is, mint arról meggyőződtem, mert kirobogóztam a "KJ"-hoz, akinek vödörszám van Golf alkatrésze a három golfjához, de egy kilincs mechanikája se passzolt az enyémbe. Csak 3 mm a különbség. Fene a nyugatnémetekbe, bezzeg a keletieknek mindenük egyforma volt, az IFÁban ugyanolyan volt  minden műszer  mint a Wartburgban. Még egy rendes kilincset se tudnak gyártani, 31 évet se bírt ki...Egyelőre fogalmam sincs mit csináljak vele, lehet, hogy az egészet leblindelem és teszek egy lakatpántot az ajtóra.

És még mindig a javítás. Miközben "KJ" felé robogóztam nyolcszor ( legfeljebb 3-4 km!!) esett le a gyertyapipa. Pedig már a rugót is kicseréltem benne, de valami átok ül rajtam, kézzel már alig lehet lehúzni, mégis menet közben lejön. Ez mondjuk egy előzés közben közvetlen életveszély. Szóval még ott "KJ"-nál ha már a kilincsjavítás nem sikerült szétkaptam a robogó burkolatát és úgy odadrótoztam a gyertyapipát a helyére, hogy soha többé nem fog lejönni.

Keresem a lyukat a csónakon. Egy rekesz a háromból biztosan nem lyukas, vagy kettő is kilyukadt, vagy egy lyukas és a kettő közti válaszfal átereszt. Most ezt nyomozom szakaszos pumpálással.

Muszáj már valami "alkotást" csináljak, ez a folyamatos "karbantartás" olyan unalmas. Nekiálltam csinálni egy mintacsigát. Valami ilyennek kéne kinéznie http://www.nauticexpo.com/prod/dryade/sailboats-wood-and-bronze-classic-blocks-21649-54223.html , ha meglesz. Összeállítottam és ragasztottam a fa részeit, holnap megformázom, meg megcsinálom bele a rozsdamentes lemez betétet a tengellyel és a görgővel, amit még a tél végén esztergáltam. Kell készítsek pár tucatot a righez, egyelőre babramunka, de ha megjön a tapasztalat a sorozatgyártáshoz, begyorsulok. Minden úgy van, hogy elsőre nehezen, lassan megy, aztán belejön az ember, megügyesedik, különféle fogások alakulnak ki és megy mint a karikacsapás. Legalábbis ebben reménykedek. Ez az első két próbapéldány a csónakdaruhoz lesz.

Ma éppen a decken szedem ki a kutyaszőrt a korlát drótköteléből, amikor  ki rohan oda hozzám boldogan  vigyorogva? Hát a Deni kutya! Kisemberrel a gazdájával jöttek látogatóba, mindnyájan nagyon örültünk egymásnak. Csináltunk egy emléksétát körben és beszélgettünk. (Denivel is!)

Meglottyadt a gumicsónakom. Először azt hittem csak a hidegre fordult idő miatt zsugorodott össze, de miután felpumpáltam keményre, három óra múlva megint megráncosodott. Úgy tűnik megártott neki a pontontorna. Kiszedtük a vízből és most kamránként ellenőrzöm, melyik a bűnös. A jobb hátsó már biztos, hogy enged. Nem lesz egyszerű megtalálni, hogy pontosan hol. Ha meglesz a hiba majd kérek anyagot és technológiai utasítást a gumicsónakos Feritől a javításhoz. Nem akarom rásózni a dolgot, mert biztos nem kérne érte tőlem pénzt, miközben  Marcit az emberét operálták és egyedül van a sok munkára. És az se árt ha kitanulom kicsit ezt a gumicsónakjavítást.

 Tegnap reggel csak a "sebeimet nyalogattam", szóval tengtem-lengtem a nagy pontonmozgatás eléggé kivette belőlem az erőt, este pl. állandóan begörcsölt az összes lábam. Na aztán csak megembereltem magam, kihoztam a csarnokban a Syntexkereseknél tárolt járót (sokat köszönhetek nekik, azon túl, hogy tárolják a kacatjaimat, tőlük hordom a tisztított ivóvizet és mindenféle spéci ragasztó és dekorit anyagot kapok tőlük teljesen ingyen, mert ezekkel kereskednek http://www.syntex.hu/) és átcsiszoltam és lekentem a világos lazúrral, mert egy szezont üzemelt tavaly amikor másképp voltunk kikötve és ki kellett rakjam. Most ismét úgy állunk, hogy szükség van rá, főleg ha az ember két tömött szatyorral akar a hajóra beszállni. Na annakidején amikor elkészítettem ezt a járót (gangway), mindenféle ötleteim voltak, hogy mire és hogy fogom kirakni, volt gumilap, szőnyegpadló darab, deszkadarab, gerendavég alatta, feltámasztva, megkötve, fixen és rugalmasan, az eredmény siralmas. Mindenhonnan lecsúszott, elmozdult ahogy a hajó mocorgott és lecsiszatolta a lakkot a fáról. Beláttam, hogy itt csak a jól bevált ősi megoldás ami működhet, ezért ma esztergáltam két Danamid kereket. Ezeket  6-os rozsdamentes tengelyre raktam, amiket lemezre hegesztettem, a lemezt meg felcsavaroztam a fára. Csak hogyha valakit érdekel, miből épít a Tengerész hajót...lehet bemenni a boltba és rengeteg pénzért bevásárolni, néha (igyekszem minél kevesebbszer) én is rákényszerülök. A Danamidot nekem is vennem kellett, mert sehol kukában nem találtam ilyesmit, még a csigák görgőit esztergáltam belőle, abból maradt anyagom, mert én mindent elrakok. A 6-os köracél a Furtenbacher Tóni ajándéka, a lemezt meg a Tönkő Gábortól kaptam, csak akkor még egy kidobott árboctalp volt, maradt még belőle valamennyi. Na szóval ezekből szabtam, varrtam (mármint hegesztőaparáttal) ezt. 

Végülis nem egy nagy munka, a hajóépítéshez képest semmi. Mégis (lehet, hogy valakit untatni fog, de talán másokat érdekel), egy ilyen aprósághoz mit kellett előszedni, kipakolni a fuxban berendezett műhelyből a deckre a nagy satuhoz, majd utána elrakni, merthogy a szép időben nem akartam odalent a szűk helyen dolgozni. Amikor nekikészültem a fejembe vettem, hogy MINDENT összeszedek amire szükségem lesz, ne kelljen minduntalan lemászni valamiért amit lefelejtettem. Nos bármennyire koncentráltam nem sikerült. Kétszer vissza kellett mennem, egyszer firkapapírért, hogy lerajzoljam a méretek levétele után, hogy pontosan mit is akarok csinálni, egyszer meg a 6-os menetmetszőért és anyákért alátétekért.

Na szóval ezekre volt szükség egy ilyen semmi melóhoz:

Ceruza, pontozó, kalapács, tolómérő, rövid mérőszalag, derékszög, fúrógép, fúrók, olaj, rongy, két sikító (egy daraboló, egy csiszolókoronggal), hosszabbító kábel, "T" elosztó, kerekek, anyák, alátétek, lemezdarabok, 6-os köracél, menetmetsző, hegesztő inverter, rozsdamentes elektródák, hegesztősisak, salakverő kalapács, drótkefe, rozsdamentes Reisser csavarok, csavarbehajtó (ez nem "csavarhúzó", mert sokkal hatásosabb a megfelelő "bit"-et berakni egy 6,5-es dugókulcsba amit a Crova racsnis szárral tekerek így gyorsabb és kisebb az esélye a vízhólyagnak az ember tenyerén, amit ha sok csavart kell behajtani nehéz megúszni szimpla csavarhúzóval, bár olyankor akkus behajtót használok, az még hatékonyabb),  két pillanatszorító, kombinált fogó (ezt is lent felejtettem, de "J"-t küldtem le érte) továbbá szemüvegre klattyintható napszemüveg a baromi erős fény miatt ami a vízről visszaverődik, meg vödör víz a sikítózástól, fúrástól, hegesztéstől felhevült anyagok hűtésére. Hirtelen ennyi jut az eszembe, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam ki valamit. Az eredmény ez. 

Amikor már  elhelyeztem jött "J" , hogy próbáljuk ki úgy, hogy a kerekes vége van a pontonon, merthogy ő mindenütt úgy látta, hiába mondtam neki, hogy persze, mert ott a hajó volt magasabban a part meg alacsonyabban, de bár magyaráztam neki, hogy akkor a levegőben fognak lógni a kerekek ragaszkodott az ötletéhez. Az őrület közelébe kergetett vele, hogy mindenféle klocnik alápakolásával megpróbálta megemelni a decken lévő véget, hogy neki legyen igaza, ezzel teljesen instabillá téve az egész hóbelevancot, merthogy a "parti" vég alá mindenféleképpen kellett rakni valamit, hogy ne a vason csiszálódjon a fa, de ő attól félt, hogy ettől túl meredek lesz a járó. Végülis azt mondta, hogy fordítsuk meg, szóval belátta, hogy nekem volt igazam, de persze el nem ismerte volna, én meg nem szóltam egy szót se , ugye "tartsuk tiszteletben barátaink agybaját" (na melyik Rejtő könyvben volt ez?), továbbá az alápakolást egy szőnyegpadló darabbal és az amúgyis szükséges kötéllel oldottam meg, így neki se kell magasra lépnie, marad a családi boldogság.

  Ember tervez...Ma semmi se lett a további karbantartásból. Reggel szól "F" a sólyáról, hogy lerakják a pontont ami már majdnem kész, mert olyan rohamosan fogy a víz a Dunából, hogy ha késlekednek, már semmit se tudnak csinálni, mert nem fog leúszni a ponton és nem tudják helyette felhúzni azt a javításra várót amire mi jelenleg kötve vagyunk. Na így se volt egyszerű a dolog. Annak ellenére, hogy három napja már letolták a pontonunkat a partról, ahová felült a vége, az apadás azóta további felülést okozott, ráment a nap amíg letornáztuk flasencúggal, hébérrel és rátornáztuk a sólya papucsaira a vízen forgatva, húzva vonva. Az "Á" féle cégnek nem ártana ha már ekkora munkákat vállal, lenne egy erős motorosa, meg még két embere legalább. 

 Tegnap kicsit lazítottam hajóépítésileg. Elrobogtam a Marekba és végre befejeztem ott a dolgokat. felfúrtam az utolsó fali kapaszkodót, melynek az elhelyezése idáig családi spekuláció tárgyát képezte, meg eldugóztam a régi gázboyler kémény nyílását. A 100-as lukba pont jó a kilós őszibarack konzerv doboza egy kis papírral betekerve. Este beugrottunk a Dührer kertbe a Tilos rádió 20 éves szülinapi bulijára. Nem igazán megy nekünk ez a bulizás. A baromi hangos "zene" (na jó amit a másfél generációval fiatalabbak így neveznek) miatt csak ordítva lehet beszélgetni és engem feszélyez kicsit, hogy sokan ismernek én meg mindenkit elfelejtek amint megismertem és elváltunk, szóval amikor rámszól valaki, hogy "szia Tengerész" én nem szoktam kamuzni, hanem nyíltan bevallom, hogy bocs, de fogalmam sincs ki vagy, nos ez olyan kellemetlen. Fel is hívtam a Kisembert és mit tesz Isten éppen a Városligetben sétáltatta Deni kutyát, úgy hogy 10 perc múlva ott is voltak. Deni boldogan csókolt kezet "J"-nek és attól kezdve ott lapult az asztal alatt a lábunknál. "B" haza is hozott minket autóval Amapolára, a kutya a hátsó ülésen édelgett egész úton "J"-vel, szegény jószágot nagy csalódás érte, amikor nem szabadott kiszállnia az autóból, hogy elfoglalja helyét Amapolán, hanem tovább vitte a gazdája senyvedni a városi létbe.

Ma furcsa dolog történt velem, egész nap csiszoltam, kentem a fákat, illetve csináltam volna, de nem sokkal 12 után a tűző napon valahogy elkezdett belőlem kimenni az élet. Azt hiszem ezt hívják ájulásnak, sose történt velem ilyen. Visszamásztam a hajóra (a bociból csiszoltam a szegélylécet) és felüdülni meg lehűlni felpattantam a robogóra, rendbe is tette a hőgutás állapotomat a menetszél.  Hoztam egy 13 kilós görögdinnyét a Tescoból, felét megettük, nem is kívántunk ennél jobb ebédet ebben a melegben. Alvás után folytattam immáron árnyékban, mert a nap átment időközben a hajó túlsó oldalára. Kész a steuerboard, holnap a másik oldal jön.

Reggel leszereltem az orrsudarat (bugsprit, bowsprit, ki hogy szereti), mert az elmúlt két év alatt (hogy röpül az idő, mintha most lakkoztam volna a Viza hombárjában) amióta kint napozik a helyén, kissé megviselt lett rajta a tizenkét lakkréteg, így nem lehet nekimenni vele a télnek, szóval K A R B A N T A R T ÁS ! ! Merthogy valaki nálam tapasztaltabbat idézzek; "Cruising is  maintenance on exotic places." Nos lehetne tanakodni azon, hogy a kies Ferencváros és Csepel mennyire egzotikus, de a karbantartás fontos. Ez volt a próba, holnap folytatom a többi farésszel ami kint van a szabadban. Szóval kiraktam a stánglit a pontonra a munkaasztalra, átcsiszoltam és lekentem három réteg kikoricasárga Kemikál Diszlazurral. Nos ha a fele igaz annak a 10 évnek amire a dobozon lévő felirat szerint garanciát vállalnak, akkor az anyag, bár szívtam a fogam, mert a két doboz, összesen másfél liternyi anyagért kifizettem majd ötezret (amióta EU lettünk nincs már literes festék, csak 0,75-ös), nagyon megéri a pénzt mert fantasztikus. 

1. Lakkhoz szokva azt gondoltam először, hogy nagyon sűrű az anyag, de szó nincs róla, nagyon szépen terül ecsettel, ugyanakkor egyáltalán nem hajlamos megfolyni, ott marad ahova felkentem. Szóval teljesen felesleges az a "tudomány" ami a lakkhoz kell, hogy pontosan mennyire hígítsa meg az ember, ha vízszintesen fekvő kerek tárgyat, vagy függőleges falat ken, hogy se túl vastag és ezért hullámos, ecsetnyomos ne legyen, se le ne folyjon, engedelmeskedve a gravitációnak.

 2. Vízbázisú anyag, tehát vége a drága oldószerrel, komponensek keverésével való vacakolásnak, az ecsetet az ember munka után kitötyböli egy vödör dunavízzel és kész, nem szennyezi a környezetet.

3. Nagyon szép átlátszó selyemfényű felületet ad, az ecsetnyomok tökéletesen eltűnnek, az az érzésem nem is lehet csúnyán felkenni, a hülye is elboldogul vele, mondjuk a jó minőségű ecset valószínűleg nem árt. Még elgondolni is szép lenne, ha 10 évig nem kellene hozzányúlni, de ahogy mondom a felével megelégszem. Két réteget javasol a gyártó, én felraktam hármat és a felső részre ahol a legnagyobb az igénybevétel négyet...nos meglátjuk. Ha működik, megszűnik odakint a lakkozás.

Aztán megjöttek a hajódöntögető fiúk, stílszerűen vízről érkeztek "PGy" aknásznaszádjával, mert a munkát egy kellemes csapatépítő hajózó tréninggel kötötték össze. Aztán befutott "MA" is a hordókkal,

amiket felpakoltunk a deck jobb oldalára és búvárszivattyúkkal megtöltöttük őket, összesen 920 liter vízzel.

Ezzel, meg azzal, hogy két ember sertepertélt azon az oldalon, ennyire dőlt meg a hajó. Leolvasva a dőlésmérőt, picivel több, mint 7 fokra. Ezzel, meg a sok oldalméréssel a különböző testhelyzetekben, ki fog adni a számítási képlet egy elméletben felhúzható maximális vitorlafelületet, meg egy lélekszámot ahányan felszálhatnak a hajóra és erre fog szólni a hajólevél.

Délután még befutott egy látogató, akinek a nevét minduntalan elfelejtem, aki itt volt a parti partyn talán még emlékszik rá, ő volt aki rokkantkocsival odakűzdötte magát Amapolához, fagyit hozott én meg sört mellékeltem hozzá, jól elbeszlgettünk. Este nosztalgiaséta volt kettesben "J"-vel, röhögjetek ki, időnként odaszóltunk a "kutyának"..."gyere Deni, ne maradj le!". Reméltük, hogy ő is gondol ránk.

 Tegnap elég rövid voltam, de délután és este sokáig beszélgettünk a "Kisemberékkel", majd búcsúzkodtunk a Deni kutyától.  Nem akarom lelőni a poénokat, szóval nem mesélek el abból semmit amit Balázs  a Disney hajón és egyáltalán az USA-ban szerzett élményeiből mesélt, hátha még megírja a saját blogjában (http://vizizene.blog.hu/), mindenesetre figyelemreméltó, ahogy a dagadt, tudatlan, műveletlen, konzumidióta, nejlonkommunista amerikaiak, szorgalmas, célratörő,  teljesítményorientált, figyelmes, kapitalista magatartásukkal lepipálják a rendszerváltás óta egyhelyben topogó, művelt, intelligens, kreatív, gyűlölködő, irigy, erőszakos magyarokat. Délelőtt meg jött a kislányom látogatóba és szabad tűzön, öntöttvas lapon sütött tarja, krumpli és vörösbor mellett múlattuk az időt a parton a japán keserűfű bokrok árnyékában, majd délután szokás szerint hatalmasat aludtunk. Éppen kikísértük a Katát, amikor már jöttek is "Deni szülei". Érdeklődve néztük a kutya reakcióját, ahogy elsőre nem is ismerte fel őket, aztán ahogy "nem akart hinni a szemének" és csak akkor kezdett önfeledten tombolni amikor alaposan megszaglászta "B"-t, íly módon győződve meg róla, hogy valóban szeretett gazdája áll előtte.

Ma varrogattam és pakolásztam, meg hosszasan tárgyaltam a Pompor Gyulával telefonon a holnapi döntéspróba számításaihoz szükséges adatok tárgyában. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogjuk megdönteni a hajót, mert úgy gondolom, hogy annyira stabil hajót terveztem és építettem, hogy nem lesz egyszerű az előírt 10-12 fokra megdönteni. Holnap kiderül.

Meg lettünk kutyátlanítva.:(  Megjöttek Balázsék és  elvitték Deni kutyát haza. 

 Reggel vizet töltöttünk a hajóba nagysebesen még reggeli előtt. Merthogy valahol a föld alatt szétrohadt a tűzivíz vezeték a telepen, bugyogott a térburkolat résein a víz, "J" vette észre tegnap este kutyázás közben, szólt is az őrnek, de igazából csak ma délelőtt jutott el a dolog a cselekvés szintjéig, ami nagy vízelzárásokban mutatkozott meg. Mi már az utolsó édesvíztankból fogyasztunk két napja, nem tudom  meddig fog tartani a javítás, de nem szívesen maradtam volna itt víz nélkül, gyorsan megtöltöttük a tartályokat, így akár egy hónapig is tarthat a víztelenség, bennünket már nem zavar. Ma volt az utolsó forró nyári nap a meteorológusok szerint, ki is használtuk, nagyot fürödtünk a jószággal a Dunában, szegény nem sejti, hogy vége a "Havájnak", holnap viszi haza a Kisember. Felraktam volna ide a kutyafürdetős videot (lehet nem mondtam, de nemrég szert tettem egy kedvező árú kamerára, felébe került, mint annakidején a nem különösebben márkás fényképezőgépem), de halvány fogalmam sincs hogy kell (és melyiket célszerű) használni a netről letölthető ingyenes video szerkesztő programokat, és ha már megszerkesztettem, hogy lesz neki URL-je vagy bemásolókódja mert csak úgy lehet bemásolni ide a blogba. Ha valaki ért hozzá és el tudja mailben magyarázni kérem a vilmosbartyikkukachotmail.com-ra írja meg! (a kukacot a spamek miatt írtam ki Kisember tanácsára, így találja meg a nyavajások keresőprogramja ha tudja!)

 Lebontottam a 2-es édesvíztank tisztítónyílásának fedelét, mert a múltkor szivárgott, most újra tömítettem. Egyúttal szabtam léceket, amiket a padlódeszkákat tartó bordák alá beszorítottam, hogy a rozsdamentes lemezből készült tartályok elvileg sík lemez teteje ne tudjon "huppogni" annak megfelelően, hogy éppen teli van a tank, vagy már lefogyott belőle valamennyi víz. Így megszűnik az az idegesítő dolog, hogy amikor betöltjük a vizet az összes padlódeszka kiemelkedik a helyéből és úgy marad mindaddig, amíg nem fogy pár liter víz a készletből és le nem taposom a deszkákat. Az 1-es és 3-as tanknál is meg kell csináljam ugyanezt. Amúgy nem sok mást csináltam, ebben a hőségben csak limányolunk.

 Hogy nehogy kárt okozzak a lelki fejlődésükben, ha netán 18 éven aluli lánykák is belenéznek a blogba, kitakartam a képből azt a részt amit amúgy a meleg miatt nem takart semmi, merthogy nagyjából pucérok vagyunk egész nap idebent.

Délután ma is megúsztattam a kutyát a Dunában, mindjárt vidámabb lett, hogy lehűlt egy kicsit, mert már nagyon elpilledt itt a hajón. Hiába biztatom, hogy maradjon a parton és heverésszen a hűvösben a bokrok alatt, nem hajlandó mozdulni mellőlem.

Eléggé megviselte a kültéri faalkatrészeket, korlátokat, hablécet az intenzív napsütés. A lakkozás sok helyen felhólyagzott, a pácolás kifakult.  Buga Pisti javasolt egy Kemikál terméket, melyre több év garanciát adnak. Ma elrobogóztam a Tagló utcai telepükre és vettem kétfélét ebből a "Diszlazur" nevű anyagból, kipróbálom, hátha tartósabb lesz mint az idáig alkalmazott csónaklakk.

Éppen kezet mosok az esti kutyadögönyözés után amikor a kacsákat etető "J" hangosan kiabál a deckről, hogy jöjjek gyorsan. Persze amire kimásztam már semmi se látszott , de az addig a hajó mellett nyüzsgő tőkésrécék úgy eltűntek mint a villám. Ugyanis egy legalább méteres harcsa jött fel a felszínre hatalmas pofáját kitátva, alighanem a viháncoló madarak keltették fel az érdeklődését, de még "J" is megijedt tőle, pedig ő vagy másfél méterre a víz felett állt a fedélzeten. Szóval van itt élet alattunk a vízben!

Apropos kacsák. Volt ugye az első család. Mutattam őket amikor még aprócskák voltak, kikeltek vagy tízen és elérték a felnőttkort talán heten. Aztán volt 11 tojás a sólyatéren a gazban, ott dübörögtek a fiúk a pontonokon a vasakkal 10 méterre, de az anyjuk ült a tojásokon, még akkor se rebbent fel amikor mellette mentem el 2 méterre. Na ebből a fészekaljából kikeltek tízen úgy két hónapja, mára nagyjából elérte a közel felnőttkort hat darab. De ezek teljesen mások mint a korábbiak. Azok békések voltak, sőt az idegenek üldözték el őket etetéskor a kaja mellől. Ezek viszont rendkívül agresszívek. Meglepő volt látni, hogy a mindössze néhány napos kicsik felnőtt kifejlett récéket kergetnek el a vízbe dobált kenyértől!! Ráadásul nem egyformán fejlődtek az elején, most már ugyan kiegyenlítődtek a különbségek, de korábban volt egy kicsi amelyik valahogy lemaradt a fejlődésben eleinte, jóval kisebb volt a többieknél. De nem ám az életrevalóságban! Egymást nem bántották, persze versengés volt a kajáért, de ha idegen "nem családtag" közelített, azonnal rárontott a család és elkergette a betolakodót. A kicsi képes volt a fenekébe csípve a fejveszetten menekülőn csüngeni métereket akár a víz alatt is vonszoltatva magát. Azóta is uralják a hajó környékét, mára szépen kifejlődtek, elég csak megjelenni valamelyikünknek a decken, máris száguldanak a hajó felé, ha meg nem látnak senkit, de arra járnak, hangos hápogással tudatják, hogy éhesek. Persze  minden kenyér kevés nekik, szerencsére pár napja esti sétánkkor találtunk vagy hat cipót a kukában a telep hátsó végében. Ott székel egy catering cég és olyan rendezvényük lehetett ahol nem fogytak el a kilós cipók. Nos kitúrtuk a kukákból és még tart a készlet. Amúgy olyan finom illata és külleme volt a köménymagos rozscipóknak, hogy miközben a kacsáknak tördeltem az eledelt megkóstoltam...előbb a belét, ugye azt nem érte a kukásedény, de hát ugye a kenyérnek a ropogós héja a legfinomabb....annyira megkívántam, hogy nem tudtam ellenállni, végülis a pék se mindig tartja a kenyeret olyan steril körülmények közt..egy falat a beléből a kacsáknak, egy a ropogós héjából nekem. Mit mondjak semmi bajom nem lett tőle. Csak tudnám hol lehet ilyen finom kenyeret venni, mert boltban sose láttam, ezelőtt utoljára gyerekkoromban ettem igazi rozscipót. 

Ma is rendkívül meleg volt, így kipróbáltam a frissen öntött ólmaimat. Felraktam az övre a két másfél kilósat, így 17 kiló van rajta, ez pont annyi amennyivel nagyjából lebegek a vízben. Ha kifújom a levegőt merülök, ha beszívom emelkedek, szóval pont jó. Levittem a  víz alá a frissen készített lámpámat amit mágnessel rögzítek a hajófenékre, azt már látom, hogy erősebb égő kell bele. Aztán kell csináljak egy "stellungot", azaz egy a hajó oldalára kifüggeszthető, annak támaszkodó lapot, amit -ellentétben a szokásos festőstellungokkal- a víz alá is le lehet ereszteni úgy 20 cm-re. Erre ki lehetne ülni cihelődni búvárkodáskor. Merthogy leólmozva fel-le mászni a boszkalinán macerás, de így le lehetne ereszteni az ólmot a deszkára, leülve rá, lehetne nyugodtan uszonyt felvenni (ugye uszonyban aztán végképp nem lehet létrázni), maszkba köpködni, ólomövet felvenni, pihenni stb. Ma, ahogy legutóbb is, uszony nélkül merültem, mert csak így tudok lemászni a boszkalinán, viszont odalent a fenéken mászkálva (nincs 30 centinél több víz a kiel alatt) felkavarom az iszapot és azért nem látok semmit, szóval uszony kell és nem szabad a fenékhez érni ha látni akarok valamit is, de uszony nélkül esetlenül úszom. Ja és még egy dolog. Nem célszerű borotválatlanul búvárkodni, mert az orrom alatt kiserkenő kétnapos borosta szép lassan "beáztatja" a maszkot.  Juteszembe, megoldottam a szemüveget is. Szépen felkötöztem egyik "szártalanított" szemüvegemet a búvármaszk külső oldalára némi gatyagumival és madzaggal. Tökéletes. A végleges megoldás az lesz, hogy kiszedem az üveget az eredeti keretből, beleragasztom egy kifejezetten a maszkra felpattinthatóra készített keretbe, ez mégis elegánsabb lesz mint a gatyagumi. Na ezek voltak a mi nap értékes tapasztalatai.

Reggel ép sétálunk az ebállattal, amikor felhív a Kisember (Deni gazdája). Itthon vannak, vége a jószág vakációjának (szegény még nem tudja). megállapodunk, hogy egyelőre marad a kutya, mert ebben a melegben nem tudnak vele otthon mit csinálni a szoba-konyhában. Szombaton jönnek érte, szóval addig még élvezheti a hajósélet gyönyöreit. Mondjuk el kellett menni bevásárolni neki főznivalót, mert úgy kalkuláltunk, hogy holnaptól már nem lesz nálunk és "J" már nem főzött neki, de hát egy jóbarátért megteszi az ember. Van ugyan szárazkajája, de azt csak végszükség esetén eszi, bezzeg a csirkepörköltet azt habzsolja. Imádja a hideg tejet, szóval olyan mint én.  Amúgy mindnyájan piszokul élvezzük ezt az életet, szóval nemcsak a kutyának mennyország ez. Ha éppen nem azt figyeli, hogy mit csinálunk akkor, pláne ebben a hőségben, elbóbiskol a cockpitban.

 Lefekszik a padláda mellé ahol ebéd után én is alszom egy órácskát, fejét feltámasztja a sámlira és alszik. De amint felkelek, vagy abbahagyom amit idebent csinálok és kimegyek a deckre, esetleg a partra, ő is elkezd mozgolódni és ha megindulok valamerre, követ mint az árnyék. Ha azt akarom, hogy ne jöjjön velem, muszáj megkötni, mert az olyan parancsra, hogy "itt maradsz!!", az amúgy végtelenül szófogadó állat a füle botját se mozgatja. Próbáltam, leült mintha együttműködne, de fél perc múlva ott volt a seggemben. Mostmár, hogy megszokta a helyét időnként magára hagyjuk, ha nagyon kell menni valahova, mint pl ma bevásárolni a Tescoba. Legfeljebb ha másfél órát voltunk távol, de amint észlelte, hogy jövünk, már kint hangoskodott a decken, fulladásig húzva a pórázt (drótkötélből csináltam) és amint elengedtem őrült le-fel rohangálásba kezdett amiből csak jó pár perc múlva csendesedett le. Most, hogy jócskán lement róla a háj amúgyis rendkívül mozgékony, a napokban amikor még a tüzelés miatt pórázon kellett vezetni, a robogóval megindultam a műhely felé. Hát "J" kénytelen volt futni vele (még csak 40 éve ismerem, de futni most láttam először), mert egyszerűen a póráznál fogva vonszolta maga után az állat, mert mindenáron utol akarta érni a robogót.

Szóval jó itt kutyának embernek egyaránt. Ebben a melegben a cockpitban az oldalponyvák felhajtva napvédőnek kiakasztva a korlátokra, így átjár a szél,  egész kibírható még ez az extra hőség is. Délelőtt csináltam egy hosszú vezetékkel egy lámpát, amit mágnessel a hajó fenekére lehet tapasztani és ha búvárkodok, terveim szerint holnap, akkor fogok látni rendesen odalent a homályban. Délután megoldottam a hűtőgép szabályzó egységének a beépítését, már csak az érzékelőt kell rendesen bevezetni a hűtőtérbe, mert egyelőre csak úgy lifeg a vezetéke végén és az ajtó mellett van bevezetve a hűtőbe. Holnap reggel kipakolom a hűtőt amíg még nincs nagy hőség és megoldom valahogy. Benedek István "Csineva" címűregénye második kötetének a végénél tartok. Annakidején még volt szerencsém ennek az enciklopédikus műveltségű embernek az előadásait szájtátva hallgatni a televízióban. Remek a könyve, a kislányomtól kaptam szülinapomra, bevallom fogalmam se volt, hogy regényíró is az amúgy polihisztor  "B I".

Idézem egy szereplő, egy lusta remete szavait röviddel halála előtt:

"Az emberek szamarak. Nagyszerűen élhetnének, mégis rosszul élnek és ennek érdekében mindent elkövetnek. Módszerük, röviden összefoglalva ebben áll: hogy mások életét elronthassák, hajlandók magukat is tönkretenni.

Azt hiszem gyógyíthatatlanok......alapjában...azt a bölcsességet szűrtem le; az embereken nem lehet segíteni, de nem is érdemes."

Szóval így élünk itt. Ma azt mondta a meteorológus, hogy annak van szerencséje aki a vízparton töltheti ezeket a rendkívül meleg napokat. Nos ennél csak nekünk van nagyobb szerencsénk, mert mi mégcsak nem is a parton, hanem a vízen élünk. Bár a mai napom egy részét, amíg kiszabtam a felerősítő lemezét a hűtő kütyüjének, a fuxban töltöttem, hát ott volt 45 fok, kifejezetten jó volt utána kijönni a szellős deckre ahol csak 35 fokot mutatott a hőmérő. 

Most háromnegyed tizenegy van, kellemes a hőmérséklet, szúnyog szinte semmi mézédes a levegő odakint az andalító éjszakában. Megyünk is egy kört a Denivel, úgyse élvezzük már soká egymás társaságát, szombaton megy haza szobakutyának és ha leviszik a nyóckerben sétálni az aszfaltra, senki se fogja tudni róla, hogy ott megy "Toprongy a Gyilkos".

Hát...visszajött a nyár. Nagyon helyes! Megmondom őszintén, ellógtam a délelőttöt. Válaszoltam a mailekre, olvasgattam. De délután elszégyelltem magam és amit már régóta halogatok nekiálltam a hűtőgép új elektronikájának 

betápkábelét véglegesíteni. Amióta a Gyulával felszereltük azóta a főkapcsolótábla 12V DC próbakapcsokról működött. Na ennek vége, átraktam a saját betápjára, ehhez persze kicsit bujkálni kellett a bilgében, hogy a motorkábelről leágazzak, de estére kész voltam vele, megszűnt a szalon padlóján tekergő ideiglenes kábel. Még lesz dolgom a kis vezérlő kütyű elhelyezésével, mert egyelőre azt is szigetelőszalag tartja a hűtő peremén, valami ravasz megoldást kell kitaláljak, mert hely nem igazán van neki ott.

Egész jól tartja a hőmérsékletet a hűtő, nem működött az egész, három, vagy négy órás művelet alatt és csak ennyire szált el a hőfok benne...na jó, lehet, hogy pár fokkal melegebb volt, mert megy már vagy egy órája.