Hajónapló

Van hogy az ember amikor megcsinál valamit, már akkor érzi, hogy...hááát... ez nem biztos, hogy jó lesz így, de aztán meggyőzi magát, hogy : "Jó lesz ez!" Na így voltam azokkal a csörlőkkel amiket a darukarokra raktam. Hát...nem lettek jók. Elől még csak hagyján, mert ott csak a horgonyokat teszem-veszem vele helyre, meg ki -be , végülis  20-30 kilók lógnak. De hátul a  csónakot felkurblizni kicsit nagyobb erő, meg nem igazán esik jól kézre, szóval oldalt is húzom amikor tekerem, így aztán az történt, hogy oldalt kigörbülgetett a 2,5-es lemez kar, majd  az egyikről le is tört a fogantyú a legutóbbi felhúzáskor. Na ma nekiláttam, leszedtem és egy-egy félbevágott csődarabbal megerősítettem a karokat és a vékony tengelyű fa fogantyúkat csövekre cseréltem. Így néznek ki. Ezek már biztos nem fognak kihajlani akármekkora és akármilyen irányú erővel tekerem is őket. Ezzel elment a délelőtt, délután ki is próbáltam, az éjszakára vízen hagyott csónakot felemeltem és leponyváztam, mert mondja a rádió az esőt viharral éjszakára. Aztán sietve elbicikliztünk a Tescoba a tömegáruért (tej, ásványvíz, kefír ) ezek ott a legolcsóbbak és a Mihalik Péter Által kedvelt boltba a Dömsödi útra, mert ott meg jó a kolbász. (Péter csókoltat a boltosnéni). Sietni azért siettem, mert az égen már gyülekeztek a felhők és szerettem volna bringaelrakás, leponyvázás, rendcsinálás a decken és egyéb zéfesztekkel végezni mielőtt elkezd esni. J persze megrótt, hogy miért tekertem olyan gyorsan, neki a bringázás lassú nézelődés, amiben én általában benne vagyok, de nem akkor ha "sötét felhők gyülekeznek hazánk egén". Aztán egyszerűen nem volt kedvünk bemenni a deckről, mert elállt minden légmozgás (teljes "vihar előtti szélcsend"), a levegő bársonyos meleg volt az égbolt meg egyszerűen csodálatos. Szóval megintcsak...EHHEZ így kell élni.

Piacnap, tehát délelőtt irány a piac. Lehet menni gyalog, biciklivel és hajóval. Remek DDK-i szél fújt, kitaláltam, hogy az egyetlen stílusos megoldás a Mákvirággal vitorlás üzemmódban. Mindjárt tudtam, hogy J-nek nem fog tetszeni (mondjuk erősszeles kreuz odafelé ez tény). Az én drágámnak semmi kifogása a vitorlázás ellen, de piacra menni bevásárolni vitorlással?  Na ne!  Ugye a nőket sokminden különbözteti meg a férfiaktól, de azon kívül ami a legjobban érdekel bennünket férfiakat belőlük, van egy fontos tulajdonságuk, nem szeretnek semmiféle kockázatot vállalni és soha nem engednek a járt utat el ne hagyj elvből. RP ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha a nőkön múlott volna soha nem jött volna le az ember a fáról. "Ne hülyéskedj Jenő! Oda le?? Minek? Nem jó volt eddig itt nekünk?" Engem viszont rabul ejtett a vágy, hogy a piacozás vitorlázva történjen, és J tiltakozása ellenére felszereltem a bocit. Ez a tiltakozás a férfipartner bármiféle nonkonzervatív lépése ellen amúgy rendkívül praktikus dolog és ezzel minden nő tisztában van. Ugyanis a következő dolgok történhetnek: 1. Remekül sikerül a dolog, akkor a pasas boldog és ez feledteti a korábbi női gáncsoskodást, szó se esik többet a dologról. Ha netán mégis megemlíti a férfi, el lehet intézni azzal, hogy "Én csak jót akartam, már az is baj?!! Veled nem lehet értelmesen beszélni, mert olyan makacs önfejú akaratos stb. vagy ..."  és megy a duzzogás amíg a férfi porig nem alázkodik a családi béke kedvéért. 2. Bejön a hibapont, hisz kockázat volt ami rosszul sült el. Na akkor jaj a férfinak, szélsőséges esetben akár a maradék életen át lehet ekézni, "Jenő látod én megmondtam, de veled nem lehet értelmesen beszélni mert egy önfejű akaratos...". Szóval a nő mindig nyer, mert minden felelősséget áthárít a férfira, ha nem sikerül az akció kedvére diadalmaskodhat, viszont az akció sikere esetén élvezi annak előnyeit. Hát én felvállaltam, minden ellenkezést letörtem és beültettem életem párját a dinghybe. Hogy tisztázzuk a kockázatot. 1. Leáll közben a szél. Eredmény; evezhetek oda-vissza a hosszú úton inam szakadtából, ráadásul közben hallgatva hogy "ugyeénmegmondtamdete" . 2. A most is jó erős szél annyira beviharosodik, hogy nem bírjuk és vissza kell fordulni és akkor hallgathatom, hogy...stb. Még megfordult a fejemben, hogy berakom biztos ami biztos a motort, de olyan kevés a hely a kis csónakban, hogy ezt nem szívesen teszem, hátra a tükörre meg nem tudom rakni, ha ott a kormány. De mázlim volt. Az erős szél kitartott, ez kreuzban  odafelé kifejezetten jól jött, hamarosan láttam kedvesem arcán, hogy képtelen haragudni, mert élvezi a dolgot, jókat nevettünk magunkon amikor a híd alatt kellett átmenni. Ezt kicsit magyarázom. Számomra teljesen szokatlan dolog volt eleinte ez a belvízi vitorlázás. A balatonihoz szokotthoz képest itt soha nincs kifújt szél. Minden háznak, minden fának megvan a vízen a szélzavaró hatása, az ember örökösen turbulenciák közt vitorlázik, 30-40 fokos szélfordulók természetesek, erős szélben meg állandó széllökések tarkítják a szélfordulókat. Egyik pillanatban rohan a hajó, aztán megtorpan és magától vált csapást, vagy áll szélbe hülyén csapkodva a bummal. Esetleg vágja nyakon az embert. Szóval jött a híd. Eleve kicsi a nyílás, ráadásul két oldalt horgászok vannak marha hosszú botokkal messzire behajigálva a cájgjukat, mert MINDEN horgásznak az a fixa ideája, hogy a halak a másik part közelében vannak. Szóval PONTOSAN szembe fúj a szél és ott kell átkreuzolni. Minden horgász meg van győződve, hogy a vitorlás kizárólag az ő bosszantására van a vízen és most jön ez a hülye is a másfél méter széles csónakjával és ahelyett, hogy pont középen menne ezzel maximum másfél métert zavarná a halakat, ehelyett össze-vissza cikázik. Bezzeg az ő unokatestvérének a sógorának a bátyja mesélte egyszer, hogy a vitorlással olyan egyenesen lehet menni hogy csak!  Na szóval van a híd nyílása. A hídra két oldalt magas töltésen vezet fel az út, akárhonnan közelítek a lepörgő örvénylő széláramban kell haladjak, hol feláll, hol megdől a hajócska, hol "fel tudok menni "és már azt hiszem, hogy "veszem a nyílást", aztán egy pillanat múlva majdhogynem hátat kell fordítsak neki. De aztán szerencsésen  becsúsztunk a dűznibe és hopp a híd máris mögöttünk volt és még anyáink se csuklottak. Kikötöttünk a piacnál lévő szabadkikötőben, lévén "teherhajóval" voltunk semmi nem akadályozta a vásárolt mennyiséget, vettünk is egy zsák krumplit a gyümölcsök mellett. És kérem velem volt a szerencse, csak akkor fordult viharosra az idő, amikor már ott voltunk a piacon. Szép tarajos hullámokon szálltunk csónakba és raumban rohantunk hazafelé. Mit nekünk híd?! ( Gondolom a horgászok megállapították, hogy időközben megtanultam vitorlázni, végre egyenesen megyek és mennyivel gyorsabb is így.) Szóval jól sült el a dolog, maximum ezért a blogbejegyzésért kapok majd a fejemre, de remélem a délután enyhítő körülmény. Ugyanis jót "élményfürdőztünk", J-t 50 percig dögönyözték, én közben mindenféle hőmérsékletű vizekben és gőzökben fürdettem magam, aztán együtt lubickoltunk és a napot a Csöni vendéglőben fejeztük be megismételve a tavaszi  sikeres menüt. Szép napunk volt ismét.

Jó kemény szél volt délelőtt. Felszereltem Mákvirágot és leszáguldottunk vele a hídon túli Wellness hotelba, mert J-nek beígértem egy masszázst a fájós vállára. Bejelentkeztünk holnap délutánra. Én ugyan nem dögönyöztetem magam, engem idegesít ha (nem szexuális célból) matatnak rajtam, legutoljára Bogácson próbálkoztam masszíroztatni tagjaimat, egyfolytában szekírozott a masszőr, hogy lazuljak már el végre, de ehelyett inkább görcsöltek a hátizmaim, bár szerintem hülyén is csinálta, mert ha jól masszíroznak az magában ellazít, nem a duma ami kell hozzá. De J imádja ha ropogtatják a tagjait, legyen meg az ő akarata, addig én majd elleszek a vízben, gőzben, meg amit kínál egy ilyen komplexum. Visszafelé kemény kreuz volt. Mákvirág egyszerűen istenien viselkedik erős szélben, szinte elengedett kormánnyal lehetett menni annyira kiegyensúlyozottra sikeredett a hajócska, ragyogóan kreuzolt, a gumihurkák nemcsak a megnövelt keresztstabilitás miatt remekek, hanem sokat megfognak a hullámokon csattogás keltette spriccekből, bár J így is elázott kissé, de hát ez nem sivatagi sport. Délutáni pihenkélésből BB bócman ordítása riasztott, egy 1939-es kiadású füzetkét hozott megmutatni. Valamiféle, az iskolások számára rendszeresített tanulmányi kirándulásokról szóló sorozat 25. része, a Csepel sziget kirándulóhajókkal való körbehajózásáról szól, szóval pontosan arról amit mi "öreggyerekek" éppen csinálunk, sok régi képpel és a part menti települések bemutatásával. Azt kell mondjam alapos munka, nem csak az van benne, hogy milyen tájakon viszik körbe a gyerekeket, hanem hogy valóban odafigyelnek az egészre, beleértve a nevelést, felügyeletet. Mintha '39-ben komolyabban vették volna az ifjúsággal való foglalkozást mint manapság. Az irkából tudtam meg, hogy a Kvassay zsilip elsődleges feladata Budapest megmentése a jeges árvizektől, ugyanis korábban a kettéváló folyóágban a lassabb folyású Kisduna hamarabb fagyott be, ezzel egy torlaszt képezve ami megfogta az úszó jégtáblákat, ezek gyorsan feltolultak, fenékig elzárva a főmedret, a folyamat végeredménye lett többek közt az 1838-as  jeges árvíz. Ma amúgyis "megcsapott a történelem", délután fagyizni voltunk, aztán kézakézben körbesétáltunk a Savoyai kastélyban. Az udvaron hatalmas, ránézésre többszázéves fák állnak. Nem tudom milyen fák ezek, de az Árpád szoborral srévizavé az utca túloldalán a gimnázium előtt is áll egy, becslésem szerint 200 évnél öregebb csodás tölgy. Akárhányszor arra megyünk megsimogatjuk a kérgét, szinte érzem ahogy sugárzik belőle a vitalitás. Szóval beleborzongtam az érzésbe, hogy ezek a fák már akkor is itt álltak amikor királyok (hercegek grófok, naplopók és burzsoá..ák) kocsiztak erre, jobbágyok süvegelték az uraságot és itt állnak majd akkor is amikor mi már csak futó  emlék leszünk, ha egyáltalán ükunokáink emlékezni fognak ránk.

Tölgyfáról jut eszembe. Collingwood tengernagy aki Nelson halála után vette át Trafalgarnál a flotta parancsnokságot (És amúgy nagy hibát követett el azzal, hogy ahelyett, hogy Nelson utolsó kívánságának megfelelően lehorgonyozta volna a flottát várva a vihart, ehelyett hazaindult a harcban sérült flottával, ráadásul zsákmányolt hajókat vontatva. Ennek következtében a kitörő viharban elvesztette hajóinak jelentős részét és a  frissen csonkolt sebesültek nagyrésze miután a kötéseik felszakadtak, a hajók gyomrában hánykolódva elvérzett. Feljegyezték, hogy még a tomboló vihar süvöltését is túlharsogta a sebesültek ordítása.), no szóval Collingwood  sétái során ha  makkot talált azt gondosan elültette, mert a jövő hajóinak tölgyfa alapanyag utánpótlására gondolt. Persze amire ezek a magok vágásérett tölgyekké lettek, már régesrég acéltestű hajókkal csatáztak a tengereken. Szóval ezek a ma simogatott fák tán akkor (vagy akár korábban) sarjadtak, szóval már ÉLTEK amikor még fából voltak a hajók és Napóleon vívta csatáit Európában.

Miután a Hardy tárcsa szakadást az olajcsöpögés keresés "melléktermékeként" találtam meg, ma folytattam és megpróbáltam nyomára jutni, hol csöppen le a motor alá rakott tálcába a kenőolaj. Egyelőre hiába vizsgálódom nem találom. Vannak gyanúim, de egyelőre nem vagyok biztos a dologban. Mindenesetre szétszedtem egy gázolaj csatlakozást is az adagoló tápszivattyúja előtt, mert ott is voltak nyomok, de ennek a kenőolaj szivárgáshoz nincs köze. Sokat vacakoltam a motor mellé gyűrődve nagyjából nulla eredménnyel. Aztán hogy folytassam a kígyóemberkedést, lemásztam a bilgébe a kályha alá keresni azt a helyet ahol a zuhanyból lecsöpög a víz, na azt se találtam. Aztán, hogy folytassam a "hogyan tetézzük a legsz@r@bb melókkal a napot" vetélkedőt, szétszedtem a klotyó szivattyúját, mert már nagyon nyikorgott a dugattyú, ezt időnként, olyan kéthavonta meg kell kenni. Csak azért aggódom, hogy hány ki-betekerést bírnak a műanyag házban a lemezcsavarok. Délután, hogy valami szép is legyen a napban kicsit megint alakítottam Mákvirág rigjén, egy ránc megy keresztben a vitorlán, ami nem igazán látszik, de engem bosszant. Elvileg miután a vitorla mind a négy csücske a fel- és behúzópontokkal egyetemben állítható, nem szabadna előfordulnia, de mégis. Kipróbálni már a viharos szélben nem volt kedvem, nem vonz az elázás, nem vagyok már olyan lelkes mint 20 éve. Szóval nem volt egy túl eredményes nap, de még mindig jobb volt mint az övé. https://www.youtube.com/watch?v=XsOsaspLY10&feature=related  Esetleg a másiké. https://www.youtube.com/watch?v=XsOsaspLY10&feature=related. 

Kéjrándultunk délelőtt. Felraktam Mákvirágra a kis Suzuki motort és elpöfögtünk barangolni a vízen. Most a nyugati oldalról hatoltunk be a kis lagúnába az Angyalisziget és a Vesszőzátony sziget közt. (47fok11perc58mp É 18fok57perc20mp K) Nagy csend béke mindenütt. Délután meg felvitorláztam a Mákvirágot és vitorláztam... volna, de vágyaimmal ellentétben az enyhe bríz nemhogy maradt, vagy netán erősödött volna, de majdnem teljesen leállt, szóval nem volt az a száguldozás. Szép nap volt.

Ja Kindle megoldva, RP vett egy újat, a régit elküldi nekem Ausztráliából a tesztklotyó legújabb változatával. 

Szeretjük Ráckevét. Nem csak azért, mert itt lakik a MP akit kedvességben és segítőkészségben nem lehet felülmúlni, meg mindig van jó kikötőhely, meg piac, hanem mert valami egészen más, sokkal nyugodtabb a hangulat mint Budapesten. Persze lehet, hogy csak azért van így mert amire mi kiszabadulunk a városba, addigra a szegény páriák akiknek muszáj, már autóval, busszal, HÉVvel elutaztak őrjöngeni Pestre, este amikor meg hazajönnek egyrészt már fáradtak, másrészt mi is visszavonultunk összes termeinkbe. Tegnap délután például miután már nagyon elegem volt a villanykütyükből, bringára pattantunk és elmentünk a Lipóti Pékhez kenyérért, meg megrendeltük mára a tönkölybúzásat.  Amikor a Savoyai kastélyhoz értünk a parkból természetesen meg kellett (volna) várni amíg az autóforgalom beenged a főútvonalra. Meg is álltam fegyelmezetten, különös tekintettel arra, hogy egy böhöm nagy"ballonos" gumikon gördülő metallfényben csillogó (én csak úgy hívom őket diszkóterepjárók) autó közeledett, na ilyen elé bringásnak kimenni, még ha elsőbbsége lenne is akkor se célszerű, nemhogy egy park sóderos ösvényéről. És mi történt? Na mi? Megállt és intett, hogy csak nyugodtan guruljak el előtte keresztben és soroljak be a szembesávba! És ma amikor a piacról bringáztunk hazafelé, feltűnt egy egészen idióta bringás, aki azért, mert az Árpád szobornál majdan balra szándékozott kanyarodni, már az utca elején balra sorolt az amúgy  egysávos egyirányú utcában. Miután a jobb oldalon jónéhányan parkoltak ez alaposan megnehezítette az autóval való megelőzését. SENKI nem dudált rá, senki nem rázta az öklét, senki nem anyázott. Minden autós lassított és megvárta amíg végre van helye jobbról előzni, merthogy ráadásul le se húzódott, vagy másfél méterre tekert a bal járdától. ELKÉPESZTŐ! Tisztára úgy néz ki mintha emberek laknának itt és nem a szokásos állampolgárok.

20:29 Délelőtt piacoztunk. Az őszi verőfényben sokan voltak a parti sétányon szerdán és szombaton esedékes eseményen. Persze csak úgy mentünk ki, hogy nem kell az utánfutó, elég lesz J kormánykosara, hisz csak a tegnap megrendelt tönkölybúzás kenyérért meg némi paradicsomért megyünk. De, mint mindig, ehhez képest rengeteg gyümölccsel, zöldséggel megrakodva tértünk haza, J megpúpozott kormánykosárral én egy, a szemétből kipiszkált, korábban gyanús tartalmú, megpakolt  kartondobozzal a csomagtartómon billegve. És még így is alig tudtam elráncigálni életem párját további zöldfélék pultjaitól. A mai menü szőlő, főtt kukorica, szilva, szóval veganap. Amúgy meg angolszombat, könyvet olvasok(egyelőre papírból) heverészve.

Említém tegnap, hogy a könyvolvasó ügyben továbbra is bizonytalan vagyok. Szakértő olvasóim elé bocsájtom a következő dilemmámat. Miért is kellene nekem ragaszkodnom a Kindle-hez amikor én egyáltalán nem akarok az Amazonról könyvet rendelni? Itt van egy pár ami úgy tűnik használat szempontjából ugyanazt tudja. ttp://www.olcsobbat.hu/szamitastechnika/hardver/e_book_olvasok/ Ráadásul olcsóbban. Nem akarok ezzel az eszközzel semmi mást csinálni, mint könyvet olvasni. Másra ott lesz a PC, a netbook, netán tablet, bár ez utóbbit kevésbé tartom jónak mint a netbookot, mert az amit valaki tanácsolt, hogy kiegészíteni a tabletet egy kyboarddal...akkor nem ott vagyok mint a netbookkal, aminek ráadásul már lement az ára, míg a tablet egyelőre divatcikk, szóval azonos tudású drágább a netbooknál? Az meg hogy pár hét múlva kijön valami új sokattudó izé...ja és gondolom olcsóbb lesz mint amiket idáig tárgyaltunk.... Ez nem az én utam, aki spórolásból egy hétig használok egy papírszalvétát és ősszel nem rakom mosásba a rövidnadrágot, mert még nem annyira piszkos, hogy ne bírja ki a következő nyarat, vagy valamennyit belőle. A lefogyott szappant hozzáragasztom az újhoz és a fogkrémes tubusból miután kinyomom az utolsó lehetőt, még kiszívom a maradékot.

Itt van pl ez http://www.pcdiszkont.hu/9406/koobe-junior-5-e-book-olvaso ugyanazt tudja mint a Kindle, de nem kell semmit konvertálni rá, egyből le lehet tölteni a tartalmat a netről és máris olvasható. Igaz nincs odaírva, hogy "Best By".

Másik http://www.220volt.hu/DPS+E850

Ez http://www.koobe.hu/termek/icarus-omnia-g2-multimedias-e-reader ugyan nem E ink, hanem LCD kijelzős, tehát nagyobb az áramfogyasztása, viszont kétharmadába kerül.

http://www.wayteq.hu/hu/xbook60w http://www.edigital.hu/e-Book_olvaso/Wayteq_xBook-60w_6E-link_kijelzo-p330286.html?bid=&partner=10003

http://www.pocketbook-int.com/hu/store

20:42 Sandrovics annyira igazat írtál. Itt a bizonyíték. Csak az Ebook olvasó utánolvasgatásnak, keresgélésnek a neten ráment a teljes délelőttöm. Ahelyett hogy kihasználva a gyönyörű napsütéses időt elmentünk volna bringázni, vagy a számtalan egyéb teendő valamelyikével foglalkoztam volna, ültem a gép előtt (már ez is jellemző, hogy  a "gép" egyértelműen a PC -t jelent) és kerestem a nekem legjobbat. Egyelőre ár-érték vonatkozásban ezt preferálom. http://firstshop.hu/termek/47165/wayteq_xbook_60w_ebook_olvaso_6_eink#!prettyPhoto

Kicsit körbenéztem a neten okostelefon ügyben. Miután csak telefonálásra használom a telefonomat eléggé szkeptikus vagyok ezzel az eszközzel kapcsolatban. Merthogy ahogy nézem ennek a cuccnak a legeslegutolsó funkciója a telefon. Minden szart tud de semmit se olyan jól, mint az erre a funkcióra kihegyezett szerkezetek. De a legfőbb baj vele, hogy 100000 Ft az amit már arra is lehet használni amit Gekko javasol. Ennyi pénzért egy netbookot (vagy tabletet)is lehet venni, amiben ötször ennyi anyag van és látni is amit kiír. Jó, a kisember más kategória, mert neki konspirálni kell ha éppen lopja a netet jártában-keltében. Az egész mai napom ezzel a hülyeséggel telt el, hogy a netet bújtam kütyüket nézegetve. Teljesen igaza van Grigorijnak francba az egésszel, rájuk nem nézek egy hétig. Most látom, már holnap van. ( 0:22) Kell ez nekem?

Beraktam az új Hardy tárcsát a helyére. Előtte leellenőriztem az egytengelyűséget. SEMMI eltérést nem találtam. Ennél alaposabban nem tudtam csinálni. A tárcsa két tengelykapcsoló fél közt van, melyek két bordás tengelyen csúszva fogják hat csavarral a gumit, három a motor felőli, három az irányváltó felőli homloklapba köt be. Hat csavarral összehúzattam a bordás tengelyeken elcsúszó kapcsolófeleket, ezek egy tengelyre lettek összefúrva, azaz mindkettőn hat furat van nem csak az a három menetes, amibe a Hardy tárcsát fogó csavarok bemennek. Tehát mindkét darabban van három M12-es menetes és  3 db 12 mm átmenő  furat. Így minden menetes lyukkal szemben van egy átmenő furat, össze lehet csavarozni őket lap a lapra, ugye így volt betéve az a bizonyos acél passzdarab amiről apieszének írtam a kommentjére. Ha most "elmentek" volna a csatlakozó tengelyvégek az "egytengelyből"  valamiért, a csavarok egyszerűen nem mentek volna a helyükre. Annyira így van ez, hogy az eredeti csavarokat akármennyire is igyekeztem kiegyenesíteni őket, nem tudtam berakni a furatokba. Új csavarokkal kellett ezt a próbát elvégezni, melyekkel viszont minden további nélkül sikerült a dolog.  Csak azért raktam vissza a régi kiegyenesített csavarokat, mert azok  nagyobb szilárdságúak, még így görbülés után kiegyenesítve is jobban bízom bennük mint a 6.6-osakban amikkel ezt a próbát csináltam. Jó sok időt elvacakoltam  a dologgal a gépházban görnyedve, kevés ott a hely, csak aprókat lehet fordítani az imbusz  csavarokon, hatlapfejű jobb lenne a hozzáférés szempontjából de annakidején ebben a minőségben és hosszban csak ilyet tudtam beszerezni. Ráadásul bevallom, miután összeraktam, konstatáltam, hogy elfelejtettem befűzni a tengelygenerátort meghajtó ékszíjat, szedhetem ki az egészet és kezdhetem elölről. Szóval gond volt utána kiegyenesedni. Aki a kommenteket is olvassa, láthatta, hogy kaptam egy tanácsot egy biztonsági elemre, mellyel egy esetleg később bekövetkező tárcsaszakadás esetén "sántaüzemben" el lehet kerülni a hajóval egy nagyobb havariát.http://racing-bazar.hu/alkatresz/egyeb/hardy_menesztotarcsa_ladara_elado Átláttam, hogy erre nekem szükségem van és felhívtam a hirdetőt. Tárgyalva a problémát megjegyezte, hogy létezik olyan BMW Hardy tárcsa, melyet a versenyzők azért használnak a Ladához, mert sokkal erősebb, viszont csereszabatos a furatkör. Abban maradtunk, hogy utánanéz a dolognak és értesít ha meg tudja mondani hogy juthatok hozzá. Mert akkor ez a megoldás.

Kindle, Tablet, Netbook ügyben totál elbizonytalanodtam. Nincsenek valakinek új szempontjai? Azon kívül, hogy persze legjobb lenne mindhárom, sőt mindenből kettő...ja és okostelefon is..több. :((

Teljesen igaza van silvermoonnak. Elvetve a benzinmotor  gépházba applikálása. A deckre kell tenni valamit, hogy mit és mekkorát az kiszámítandó a mérések után.

Ma alámerültem a gépházba. Az akció célja egy makacs kenőolajszivárgás volt, melyre egyelőre képtelen vagyok rájönni honnan jön. Nem egy nagy ügy, a motor alá rakott tepsibe mintegy 20-25 óra géphasználat alatt olyan fél deci olaj csöpögött bele, de nem tudom honnan. Mielőtt egyáltalán érdemi vizsgálódásba kezdtem volna körbenéztem minden rendben van e odalent a "bányában". Amikor a motor kihajtást az irányváltóval összekapcsoló Hardy tárcsára tévedt a szemem, meg is akadt mindjárt rajta. Alaposabban ránézve láttam, hogy a gumi elszakadt. Ennek ellenére ment vele a hajó, tehát még ilyen betegen is kitartott, de hát így nem maradhat. Van tartalékom kettő is, nem ez a baj, hanem ha csak ennyit bírt akkor ez alighanem olyan dolog amit hosszabb távon orvosolni kell. Nekiálltam szétszedni, a képen látszik kiemelés után a "beteg". Sajnos a csavarok is elgörbültek, pedig nem akármilyenek, 6 db M12-es 12.9-es edzett csavar, kiegyenesíteni se volt semmi őket, nem is sikerült tökéletesen ami meglehetősen megnehezíti az összerakást, egyelőre holnapra halasztottam a további munkát. Sajnos itt Ráckevén aligha kapok helyette másikat boltban, meg kell oldjam valahogy, aztán majd Pesten a Faborynál veszek újakat (ha nem sikerül így megoldani, elmegyek érte HÉVvel) és körbe kell nézzek, hogy van e netán erősebb, de azonos furatosztású Hardy tárcsa  a piacon (elég reménytelennek látszik) mint ez az 1500-as Ladához való. Szóval csak kijött a hibapont, nem olyan szép minden mint eddig hittem.

És akkor nagyjából (de csak nagyjából) eljutottam azon töprengések végére melyekkel alighanem kommentszám rekord dőlt meg tegnap és ma. Ez persze  változhat, de most itt tartok. Ehhez köszönetet mondok minden kommentben és Emailben kapott tanácsért nektek olvasóknak. Tehát.

1.A könyvolvasást, mobilkommunikációt, internetezést négy eszközzel kell megoldani. Kell a meglévő kártyafüggetlen mobiltelefon, amibe minden országban meg kell venni az odavalósi feltöltőkártyát. Kell a meglévő asztali PC, 230V AC tápról (erről még lesz szó) kell egy kicsi netbook, ehhez van autós táp 12V DC-ről,  és kell ez http://www.amazon.com/gp/product/B008GEKXUO/ref=fs_cl). Utóbbit a legszabályosabban meg kell rendeljem az Amazontól ezen a módon.http://prohardver.hu/tema/kindle_3_avagy_a_megfizetheto_aru_ebook_olvaso/hsz_1-50.html A hajónnetezést  USB kábelen a tetőre rakott tájolható netvadász eszközzel kell megoldani ahol találok nyilvános hálózatot, ahol nem, ott be kell menni (mondjuk azt már nem hajóval) netkávézóba. A kis netbook még akkor is kell, ha antymixnek sikerül életet lehelnie a nála lévő döglött laptopomba. Már csak azért is, mert ha a hajóról nem sikerül hálózatot találnom, a városban gyalogolva még találhatok, ahogy sokan teszik ezt. A hajón van még egy csekély tudású laptop, de ezen csak a navigációs szoftverek lesznek,  a vírusfertőzés veszélye miatt soha nem lesz rajta más és tanulva a korábbiakból a szoftverek lemezre , winchesterre plusz el lesznek tárolva.

2. A hajó energiaellátásának formába öntéséhez először is egy alapos monitorozásra van szükség. Ha a szívemre teszem a kezem, be kell valljam nagyon bizonytalan vagyok az egyes üzemmódokban felmerülő energiaigényekkel kapcsolatban. Márpedig ahhoz, hogy akár elvek (hol legyen a súlypont, solar, szélkerék, generátor, gáz, benzin, diesel stb) , akár konkrét készülékkiválasztási szempontok csak azután konkretizálódhatnak, ha PONTOSAN tudom melyik fogyasztóm hány ampert vesz fel, mennyit használom ha menetben vagyunk, ha horgonyon állunk, ha nappal van, ha éjjel van, ha hideg van, ha meleg van stb stb. Ehhez legfontosabb egy olyan táblaműszert felszerelni a főkapcsolótáblára ami milliamper pontossággal mutatja a pillanatnyi terheléseket. Ezzel egy adott készülék ki-be kapcsolásával pontosan meg lehet mérni az áramfelvételét. Az akkufeszültséget is tizedes pontossággal kell mérni (jelenleg mind az áramot, mind a feszültséget egy-egy kis, mutatós teherautó műszer mutatja, ezek nem rosszak, de pontos mérésre alkalmatlanok. Van valahol egy jó nagy, emlékeim szerint olyan 80 A körüli shuntöm, feltúrtam a helyeket a hajón, de sehol nem találom, alighanem a parti raktárban lesz ha egyáltalán még megvan, bár ez nagyon valószínű, hogy egy 75mV-os alapműszerhez való, nem biztos, hogy kalibrálható hozzá ez  http://www.hestore.hu/termek_10025586.html amit használni akarok. Mindegy, valahogy megoldom, mert ez az a kályha amitől el kell induljak. Ha lesz egy olyan táblázatom amiben valamennyi készülékem áramfelvétele benne lesz, ezt összevetve az egyes üzemmódok és fogyasztói gyakorlatok rendszerével pontosan kiszámítható az energiabalansz.  Ha megvan a teljesítmény és a fogyasztás, akkor az alábbi  energiatermelőket kell sorbavenni és alternatívákat összeállítani, illetve a variációkon elgondolkodni. 1. Indokolt e a meglévő napelem kapacitást bővíteni és kell e ehhez akkumulátorokat is venni, illetve a meglévőket cserélni? 2. Milyen teljesítményű aggregátort kell venni? (az hogy kell az sajnos biztos és jót kell venni az üzembiztonság és alacsony zajszint miatt és szinuszost kell venni a PC miatt, szóval drágát) 3. Indokolt e a motor tengelygenerátorának hajtását úgy átalakítani, hogy álló helyben egy a gépházban elhelyezett kis benzinmotor hajtsa, így  a 80 A-es generátor bőséggel ellát minden fogyasztót és az akkukat is nagy biztonsággal feltölti. 4. Eőbb-utóbb a rendszert ki kell egészíteni egy szélgenerátorral, ezekről még keveset tudok, alaposabban tanulmányozni kell a dolgot. Azt már látom, hogy nem olcsó és kissé tartok a mozgóalkatrészek karbantartásigényétől, de ez alighanem azért van mert nem értek még hozzá.

3. Erre meg http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/komment/20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html?SYSref=http%3A%2F%2Fbelepes.t-online.hu%2Fauth.html%3Fcmd%3Dgettid%26backurl%3Dhttp%253A%252F%252Fvallalkozoi.negyed.hu%252Fvnegyed%252Fkomment%252F20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html%253FSYSref%253Dhttp%25253A%25252F%25252Fvallalkozoi.negyed.hu%25252Fvnegyed%25252F20120919-az-ngm-nyilvanossagra-hozta-az-uj-nemzeti-hajozasi-strategia-vitaanyagat.html%2526cmnt_page%253D1%2526cmd%253Dauth&cmnt_page=1 azt mondom ugyanolyan blöff mint az olimpia, az új  Népstadion, meg az egymillió munkahely. Voltunk soros elnökök amikoris pontosan a Duna stratégia volt napirenden rábízva Barsiné Pataki Etelkára akinek megnéztem ezt a beszédét https://www.youtube.com/watch?v=9FYhoUsZB2k és bevallom egy kukkot nem értek belőle, illetve persze értem minden szavát, de azt nem tudom hova akar kilyukadni. De az ideiglenesen az elnöki palotában tartózkodó Schmitt Pál mindenesetre kitüntette érte. Amit viszont én látok, mindenki dumál, de vízgazdálkodás az nincs.

Tegnap a szokásos piacnap volt, séta némi esőben, zöldség, gyümölcs és kenyérbeszerzés. Nem nagyon akart kisütni a nap, kimenni se volt sok kedvem a jó meleg kuckóból. Szóval munka semmi. Hacsak nem nevezem annak, hogy megéleztem Béla svájci bicskáját és bócmankését. De miután ez a blog a saját készítésű dolgokról szól had említsem meg ezt a honlapot http://www.turnaroundbaby.hu/. Tessék őket jólfizető fellépésekre hívni! 

19:56 

Egész éjjel esett az eső, meg délelőtt is. Délelőtt macskáztunk, meg a neten barangoltam, aztán megjavítottam egy régóta nem működő olvasólámpát a szalonban a szófa fejénél, ebéd, csőbesült karfiol sok ráolvasztott sajttal, alvás és lássatok csodát elkezdődött valami derengés, na nem napsütés, de legalább már nem lógott az eső lába. Elköszöntünk MP-től, kihajóztuk a macskát és útnak indultunk. Na nem messzire csak ide a Viza oldalára, szóval maradunk egyelőre Ráckevén, csak innen közelebb van a "csitta". (régi tengerészszólás, "kicsapunk a csittába"). Útközben ezzel a sportemberrel találkoztunk a Senki Szigete mellett. Aztán egy kifogástalan manőverrel kikötöttünk a Vizára.

Tegnap szerda, piacnap volt. Ez Ráckevén rítus. Kibringáztunk a Dunaparton elterülő "sor"-ra, igazából nem nagyon akartunk vásárolni, csak némi gyümölcs és kenyér amit vettünk ( 500Ft egy kiló őszibarack...azért ez durva...kezdhetnék politizálni, de hagyjuk), a lényeg nem ezen van, hanem a piacélményen. Visszatérve váratlan látogatónk érkezett. Ajtó mellett fehér galamb ősz bárd...helyett Maszat cica emelkedett. Elfogyasztotta a felkínált tejet és tepertőt. Mint aki azt mondja "megjöttem, mostantól itt lakom". Dörgölődzik, élvezi a simogatást, ölbemászik, amikor elaludtam ebéd után azzal riasztott fel, hogy rámugrott, ezt nem díjaztam, leraktam a földre mire durcásan leheveredett és elaludt J fekhelye mellett. Délután lecsózni mentünk MP-hez, ekkor szomorúan volt kénytelen tudomásul venni, hogy kicsuktuk a hajóból, még este későn is ott keringett a decken keresve a bejáratot, de az új ponyván már nincs ilyen lehetőség. Miközben zuhanyoztam a nyitott felső head ablakon keresztül nyávogott befelé, J persze beengedte volna, de én a plüssállatokon kívül mást nem engedélyezek tartósan a hajón.

Tegnap este viharos széllel és éjszaka esővel megjött az az erős lehűlés ami augusztus 20-ával szokott régebben érkezni. Mondjuk az eső az nagyon hiányzott, na nem nekünk a túrához, de a növényeknek. Így is késő már, amikor P-vel autóztunk tegnap, katasztrofális kukoricatáblák mellett mentünk el, minden kiégett, az idei nyáron óriási volt az aszály, szóval a mezőgazdaságon már sokat nem segít ez a kis eső.  A macskák viszont aligha örülnek neki, Maszat már  reggel ott volt a decken és szemrehányóan nézett be az ablakon hogy mi reggelizünk ő meg nem kap, amikor az ablakhoz közeledtem rám is nyávogott, J behívta a cockpitba, megetette, majd amikor leült olvasni, a macska úgy gondolta, hogy az ölébe telepedik, nagyon megsértődött amikor le lett téve a földre, sőt én kiraktam a deckre, mert olyan hideg lett, hogy visszavonultunk a jó meleg szalonba, nem szeretném, ha olyat csinálna a cockpitban ami után takarítanom kell. A doghouse egészen tökéletes, nem győzök ujjongani, egy csepp eső se jött be a viharos széllel.Egyelőre dekkolunk itt Port Mihalikban amíg kicsit kijavul az idő, aztán továbbállunk, na nem messzire csak át a szokásos helyünkre a Viza oldalára, pár napra élvezve még a Ráckeve nyújtotta lehetőségeket.

Nakérem. Mint Mihalik Péter megsúgta, sikeresen megérkeztünk Ráckevére. De sorjában. Tehát pénteken még agyondolgoztam magam a pakolással, víztöltéssel, Mákvirág expediálásával, még szombat reggelre is maradt elég dolog, de délelőtt tízre megvolt minden az induláshoz, felmálházva így nézett ki a vándorcirkusz. Fél tizenkettő után nem sokkal eldobtuk a köteleket és nekivágtunk életünk első zsilipjének. Nem mondom, hogy egy kicsit se aggódtam, de persze ezt egyáltalán nem mutattam J előtt. Merthogy az a helyzet hogy még nagyon sokat kell tanulnom az Amapolával való manőverezést, egy hajó amin nincs orrsugárkormány és közel 20 tonna... Szóval behajózás a zsilipbe mínusz egy autógumi puffer amit egy baloldali  párnafánál sikerült leszakítani, meg egy jó kis kocc amit a jobboldali zsilipkapura mértünk amikor a hátramenetbe kapcsolt hajócsavar ahelyett, hogy megfogta volna az előremenetet, elkezdte kirakni a hajó seggét jobbra. Azóta rájöttem, hogy nem azt kell csinálni, hogy hátrába kapcsolok és otthagyom forogni, hanem hátra után egy erős de nagyon rövid gáz amitől megtorpan a hajó és nem megy el oldalt. Hogy ez minden hajónál így van, vagy csak Amapola sajátosság nem tudom, de azért írok le mindent nem szégyellve a hibáimat se, hogy mások okuljanak belőle. Viszont jó erős hajót építettem, az összes kimbe 20-as köracélok vannak behegesztve, lehet, hogy a zsilipkapu behorpadt, de a hajón nem látszik semmi. Kicsit előreugrok a mesével, hasonló nehézségeink voltak a tassi zsilipbe való behajózással is, azzal a különbséggel, hogy ott azért már kicsit rutinosabb voltam és nem volt semmi ütközés, de van egy nagy tanulság, hogy szart se érnek a párnafákkal szemben a hagyományos pufferek, pedig számítottam a nehézségre és többet is összekötöttem, valamint  az oldal kilengés ellen is kikötöttem őket előre-hátra, de amikor a tonnákat kell megfogni bármennyire is csigalassú a sebesség, úgy szakad el a 10-es perlonkötél mint a cukorspárga. Nem tudom még igazán mennyire segíthet a dolgon az amit az angol fenderboardnak nevez, ez egy  deszka ami két kötélen lóg a hajó oldalára kiakasztva, ez biztos jó ha legalább olyan hosszú mint a két párnafa közti távolság, de egy ilyen, legalább két collos deszka súlya legalább 40-50 kiló, ez nem a legkellemesebben hajón tárolható eszköz. Inkább valami "kopódörzslécen" gondolkodom, tehát nem olyanon amit annak hívnak, de tulajdonképpen dísztárgy, mint az autón a "lökhárító", ami ugye egyáltalában nem az. A másik nehézsége a zsilipeknek, legalábbis annak a kettőnek amin idáig átmentünk, hogy a kapaszkodók rendkívül ritkán vannak elhelyezve. Ez ugye nagyhajóknál nem probléma, ott egy hajóhosszon belül több is van, lehet válogatni mibe kötsz, kishajóknál meg kézzel, csáklyával egybe megkapaszkodsz a hajóközépnél, aztán ahogy billeg a hajó csak eltartod kézzel-lábbal elejét, farát. De egy soktonnás, de aránylag rövid hajónál ez az eltartogatás nagyon kemény meló. Tassnál szegény J megszenvedett rendesen, ő kezelte a kikötőkötelet középen (ugye igazából megkötni nem lehet, mert a vízszint változik) és elől meg közben csáklyázott, mindezt több mint fél órát, mert megvárt a zsilip egy későnjövő boxerhajót. Lett is izomláza szegénynek, de azért mázlista vagyok, mert keményen kitartott, ha valami műkörmös kéjhölgyet tartanék a hajón alighanem világgá futott volna a svédtorna után...vagy inkább elől. Bocs most ebéd aztán alvás blog folyt. köv.

15:33 Szóval átmentünk a zsilipen és cammogtunk kifelé. Előttünk két motorcsónak vánszorgott lefogva a szűk csatornát, ami sehogyse tetszett, mert erős, szinte  viharos északi oldalszél fújt, ami a magas part takarása ellenére nyomta a bal part felé a hajót, a kormányzáshoz némi sebesség jót tett volna, ezért koncentrálva az előző este felelevenített részre a legutóbb úgy negyvenvalahány éve tanulmányozott HSz "hangjelzések" fejezetéből, leadtam a két hosszú egy rövid hangjelzést (előzéshez jobbról helyet kérek), nem tudom ismerte e a kormányos mit jelent, de hátranézve felmérte a szituációt és gyorsan a másik motoros mögé sorolt, így nem kellett választanom a parthoz dörgölődzés vagy a legázolása közt. De előzésre végülis nem került sor, mert mindketten gázt adtak és véve a jobbkanyart elszáguldottak északnak. No minket a száguldás veszélye nem fenyegetett, de "most ugrott a majom a vízbe", vajh mit tud Amapola folyással szemben! Kihajózva a felvízcsatornából ott voltunk az "igazidunán"! Nos az előző villámbejegyzésben már írtam erről, még csak annyit, hogy félgázon mentünk öttel, de üveghangon se tudtunk 6,5-7 felett menni. Magyarul a hajótest ezt tudja, akármekkora géperővel se lehet valószinűleg belőle nagyobb sebességet kicsikarni. Az állóvizi elméleti testsebesség ugyan olyan 14,5 km/h, de ez nem egy karcsú schaerenkreuzer, hanem egy 3:1 hoszzuság/szélesség arányú quasi lakóhajó, ha mondjuk 5-6km/h-val jön szembe a Duna ezzel kell beérjem. Hát akkor megnéztük egy kicsit mint igazi vizituristák Budapestet. Régen láttam ebből a perspektívából, magamkormányozta hajóból meg még soha.

És átmentünk az első híd alatt.

Szegény Rehák Balázs jut eszembe mindig róla az egykori Lágymányosi (ma Rákóczi) híd egykori hídmestere.

Hinné valaki, hogy ez egy "Palota"? Ráadásul a művészeteké... Lehet nem szeretni a szecessziót, de én azt mondom inkább a soron következő néhány épületben gyönyörködöm, mint ebben, meg a másikban ami mellette áll és a Nemzet színháza.

A cet ráborult a közraktárra.

Emlékezetes hely, valaha itt állt a Matróz Csárda és előtte a pontonra kötve Mahart hajók, itt szálltam be ifjan életem első "igazi" hajójára a Buda iskolahajóra. Mindebből csak a ponton maradt. Oda a Matróz, a Buda, és az ifjúság. (de azért nemodabuda !) 

Szerencsére vannak még fiatalok és ahogy a mellékelt színes ábrán is látszik, mindenféle marhaságot csinálnak... akárcsak én annakidején.

Minden klassz, Felmentünk a Parlementig folyássa szemben, a fenékhez mért sebesség 5km/h volt félgázzal, a Margit sziget előtt megfordultunk, lejöttünk Hárosig, Itt éjszakáztunk horgonyon, nyaná, hogy az első szembeparti házban volt vitorlás klubtárs lakik, meglátott, megismert, az ő nappalijában írom e sorokat. Szóval szuper minden, megyünk délután Tassnak, holnap átzsilipelünk,

No. A tett halála az okoskodás. Tartós jó időt mond a meteorológia ás a Hydroinfo pedig az elkövetkező két napra némi vízszint emelkedést és utána is még pár napig 2m felett lesz a vízszint Budapestnél, tehát holnap elindulunk kifelé a Nagydunára. Ott majd kiderül, hogy hogy bírja Amapola a hegymenetet, szóval "nagypálya". Alighanem pár napig nem lesz blog, mert amióta asztali gépem van az nem megy 12V DC-ről, parti áramom meg addig nem lesz amíg ki nem kötünk Mihalik Péternél. Peti amikor jövünk befelé Tassnál hívlak telefonon. Most készülődünk, délelőtt mentünk még egy kört élelmiszerügyben, veszünk fel édesvizet, felkötjük Mákvirágot a helyére a darukra, csendes éjszaka várható, leszinglizem a köteleket és menetkészre csinálom a hajórendet. Folyt. köv. pár nap múlva.

No ez is megvan.

Nem akarok semmi komolyabba belekezdeni, ami megakadályozhatja az indulást egy kis hajózásra. Pláne szétszedni valami fontosat. Így csak ilyen aprómunkákkal bíbelődök. Tegnap a TV és rádióantenna rendszerben véglegesítettem korábbi ideiglenességeket, ma nekiálltunk a Mákvirágra az új ponyvát kiszabni. Sajnos nézve a vízállás előjelzést egyelőre csökkenő a vízszint.

Délután kint voltam a Milla tüntetésen a Parlament előtt. Lehettünk úgy tízezren. Hogy mindenki értse miért voltam ott, egy történettel kezdem. Ismertem valakit (egész pontosan ismerek, csak amióta nem dolgozom vele együtt nem találkoztunk), aki nagyon jól pókerezett. Nagyjából mindenkit "lenyert" akivel csak leült egy asztalhoz, ezért elhatározta, hogy kipróbálja a "nagypályát". Egy szép napon magához vette a bankkártyáját és kiutazott Las Vegasba, hogy az ottaniakkal is megmérkőzzön. Amikor hazajött és kérdeztem hogy ment a dolog, csak legyintett. Szóval alighanem otthagyta a vagyonkáját amivel kiutazott. Szóval hiába vagy nagyhal a pocsolyában, ha kiúszol a tengerbe esetleg összefutsz a cápákkal és megtudod tulajdonképpen "hányas a kabátod".

Van itt ez az Orbán Viktor meg a pártja és kormánya. Lenyerte az országot és ahogy tőle tudjuk Európa is a lábai előtt hever úgy besz@rtak a salleroktól amiket kiosztott nekik. Nos pénzt kéne szerezni. Nyugaton nem adnak, Kínát az arabokat már próbálta, amúgyis félázsiaiak vagyunk, elmegy hát Azerbajdzsánba a rokonokhoz. Félreértés ne essék nem gondolom, hogy bekopogott és azt mondta nekik, hogy "Itt van nálam egy túszotok, mennyit adtok érte?". De hát valamiért csak odament nem? Biztos nem pénzt adni, hanem mert valamiféle előnyt akart ami persze pénzt ér. Hogy ész is legyen vele, vitte a Szíjjártót. És itt jött a bukta. Beült játszani a nála sokkal dörzsöltebbek közé. A parti végén  virítani kell. 

-Mid van kisfiam?

-Hát van egy baltás gyilkosom akit ti nemzeti hősként tiszteltek, nektek mitek van?

-Hááát...van pénzünk..sok, kéne e esetleg?

És a balek azt hiszi jól járt, kap egy csomó lóvét, amiből nonkonzervatívkodhat, dicsekedhet, hogy lám van élet Európán kívül is, nem lesz Brüsszel gyarmata, úttörő módon nyitott kelet felé és ezért csak egy nyomorult bűnözőt kellett odalöknie. 

Azám. Csakhogy a nagyfiúk másképpen gondolkodnak. Majd hülyék lesznek a Dunába vizet hordani (pedig milyen jól jönne néha a hajózásnak), a csődtömeg  magyar gazdaságot bármilyen módon finanszírozni!  Amint kézhez kapják a fegyencet azonnal szabadon engedik, sőt kitüntetik és mindezt az egész világnak megmutogatják, mindeközben kiszivárogtatják, hogy tulajdonképpen szó volt ott magyar államkötvények vásárlásáról. A média persze azonnal összerakja a dolgot, nagy a szégyen ha bebizonyosodik. A balek nem tehet mást mint kézzel lábbal tiltakozik a vád ellen, az azerik meg széttárják a karjukat, "Jaaa, ha nem kell a pénz, mi nem erőltetjük!". Mi marad a baleknak? A magyarázkodás és a szégyen. Én meg nem tehetek mást, mint elmegyek a tüntetésre, mert így legalább én szóltam, hogy bocs nem tudtam a dologról, semmi közöm hozzá, az a bűnöm, hogy magyarnak születtem, szóval emberemlékezet óta sunyi alakok uralkodnak felettem.

Ki lehetne tenni a harmadik táblát a két zöld alá, hogy  "Gyalázat 200m". és a nyíl a parlament felé mutatna.

Krajcsir Piroska armenológus, műfordító elmondta, hogy a baltás gyilkos még Magyarországon ült amikor hazájában már példaképként állították az ifjúság elé, többek közt iskolát neveztek el róla.

Tegnap egész délelőtt bevásárlás ügyben bringáztunk. Mindent ott veszünk ahol a legolcsóbb, egészen pontosan ahol az ár-értékarányt a legjobbnak gondoljuk. Mondok egy példát. Igaz, hogy az "S" méretű tojás olcsóbb 10-20%-kal , de aki tanult matematikát az tudja, hogy a térfogat az átmérővel köbösen nő, az öt milliméterrel nagyobb tojásban majd duplája a tartalom, ergo a legnagyobb tojást kell venni. Tanítani kéne ezt a közbeszerzést bírálóknak is (bár gyanítom ők másban tudósok)akkor talán nem az a cég nyerné a járdaépítést amelyik után még egyszer meg kell csinálni a munkát (persze nem csinálják meg mégegyszer, ott fordul ki a boka a tűsarokban az egy éve átadott hepehupásra egyenetlenedett, szétfagyott díszburkolaton). Szóval akár három kört is megyünk a piacon, mire eldöntjük mit, mennyit és hol vesszük meg. Ami nem kérdés a konfekcionált húsfélét (kalbász, egyéb felvágott, tepertő stb)a csepeli piacon csak egy helyen vesszük a "lányoknál a sarokban", náluk van minőség és jó rájukmosolyogni, mert visszamosolyognak. Szóval mentünk vagy három helyre a piacon kívül még, csak enni-főznivalót vettük és mindenütt csak azt  ami kell, semmi extra ez az utolsó falatig elfogy, éppenhogycsak megtelt a biciklipótkocsi, mégis úgy elment egy húszezres mint a sicc. Nem tudom az a jeles ember aki azt mondta, hogy meg lehet élni ennyiből vagy annyiból, jár e vásárolni és kipróbálta e amit említett.

Ma hol esett az eső, hol kisütött a nap, hol meg egyenesen zuhogott. Nem tudok betelni az új cockpittakarással! Ujjongani volt kedvem amikor kint szakadt az eső, bent meg barátságos világosság volt a körbeablakokon át és szárazság. Azt is sikerült kiplankolni hol jön be a pár csepp víz. Ahol a csavarok átmennek a ponyván és összefogják a bakelit latnikat  a kívül lévő párjukkal, a csavarok mellett átjött a víz. Fene gondolta volna. Mindenestre kevés ragasztóval könnyű lesz megoldani, szóval apró a probléma.

Ezt kaptam ma (bocs nem kaptam felhatalmazást a forrás közlésére): http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=161&v_id=15159 Illés Zoltánt kérdezi az Echo TV-s ember az alacsony dunai vízállás kapcsán. Az államtitkár úrnak fel sem merül a fejében, hogy a Duna nemzetközi viziút, amit mond, több Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményt tételesen sért.  Viszont prímán beleillik a sumák, Európaellenes,  primitív, a széles tömegek irigységtáplálta szimpátiájára (és szavazatára) méltán számító és az össznépi tahósággal cinkosan összekacsintó kormányviselkedésbe. Mit mond a derék magyar polgár (amúgy mint tudjuk félázsiai, tehát messze nem domesztikált européer, hanem szilaj hordatöltelék aki ugye  alig várja, hogy vezére a demokrácia sikertelenségét tapasztalva más, nonkonzervatív demokráciát talál ki neki...bár volt már ilyen, úgy hívták "népi" demokrácia, annyiban különbözött a demokráciától, mint a b@szástól  a ráb@szás) hallva Illés úr szavait? "Ez az! Dögöljenek meg a mocskos németek, hollandok a kiszikkadt Dunánkon a hajóikkal! Majd az én pénzemből fognak itt nekik vizet duzzasztani."

A levél írója felteszi a kérdést:

Kíváncsian várom, hogy Illés Zoltán nyilatkozatától a kormány, a
külügyminisztérium, a közlekedésért, az energetikáért, a mezőgazdaságért,
élelmiszeriparért, a magyar export-importért felelős minisztériumok, stb.
elhatárolódnak-e, ill. az érintett szakmai-, és érdekvédelmi szervezetek
tiltakoznak-e majd az elhangzott, nemzetközi kapcsolatainkat is érintő
kijelentésekkel, megállapításokkal kapcsolatban?

  Nos én biztos vagyok benne, hogy senki nem fog elhatárolódni. A kormányzás egyetlen látható célja a hatalommegtartás és a klientúra táplálása. A kitartó támogatók ajkáról gyakran hangzik el ez a szöveg, hogy " Nem lehet két év alatt rendberakni azt amit nyolc év alatt szúrtak el!" Biztos így van. De az a véleményem, hogy bő két év alatt legalább hozzá kellett volna kezdeni. De ennek semmi jele. Viszont ment a demokrácia intézményeinek  kiüresítése, a demokráciának álcázott diktatúra napmintnap való újjászülése,  se szeri se száma a látszatkormányzásnak, ma nézem a híradót, rövid életem során harmadszor lesz rendszámcsere, mondvacsinált indokkal vetnek ki extra sarcot az autósokra. És ezek nevezték a hülye szocik gyengécske próbálkozásait  (300Ft vizitdíj, tandíj) pofátlan megszorításoknak. Szóval drága barátaim akik szalmaszálként kapaszkodtok a "nyolcévetnemlehetstb"  dumába olyan ez mint amikor valaki a sötét erdőben a kidobónyílást egyre jobban eluraló görcs szorításában hajtogatja magának, hogy "Nem félek, nem félek!"

A levél amiből szemezgetek így folytatja: 

A fenti témáknak különös aktualítást ad, hogy csak idén, a korábban az
árvíz-, belvíz és a fagyok, majd később a szárazság, a kánikula,
csapadékhiány, aszály miatt, 200 mrd Ft-ra becsült mezőgazdasági-,
élelmiszeripari-, állattenyésztési, stb. kárt pár napja még 400 Mrd Ft-ra,
de a mai hírek szerint már 800 Mrd Ft-ra becsülik! Tévedés lenne mindent a
mostanában divatos "klímaváltozás"-ra fogni, "időjárás" eddig is volt, de
mit tettek a döntéshozók a megelőzés érdekében? (Mosonyi Emil professzor
már réges-régen felhívta a Békés-megyeiek és a döntéshozók figyelmét a
problémára! lásd: www.realzoldek.hu honlapon!)

Ennek a kárnak a jelentős része az elszabotált vízkészletgazdálkodás, az
árvíz-, belvíz-, aszály elleni védekezés, a vízvisszatartás, tározás,
vízkormányzás, a vizek többcélú hasznosításának elmaradása (hajózás,
víziközlekedés/szállítás, logisztika, stb.) miatt következett be, a Duna
Kör "minden szabadon folyjék" szlogen jegyében!

Ennek a helyzetnek a kialakulásában jelentős szerepet játszottak a
"környezetvédő"-nek "Zöld"-nek, és "civil"-nek álcázott, valójában azonban
"ál-környezetvédő" szervezetek, és megtévesztett követőik! (emlékeztetül:
"Dunaszaurusz", "Tiszaszaurusz", "Papírtigris", stb. és ezek
következményei, lásd: Szigetköz, Dunakanyar, Duna-Tisza-közi Homokhátság,
stb.) A problémát és annak okozóit viszont a helyben élők, lakók, dolgozók,
egyre nagyobb számban kezdik érzékelni, és a tényleges felelősőket
felismerni!

Ma hallgatom a rádiót, már kenik a fekáliát az ellenségre, jelentik, hogy az első Orbán kormány nagyívű tervekkel rendelkezett a vízmegtartásra, tározók létrehozására, de a szocik ugye...Nos a vízgazdálkodás háttérbe szorítása, a szakma cafatokra szaggatása, a "vízügyi lobbi" lealázása (ugye azok a mocskok állami pénzen akarnak hízni.. ..míg a sok ökofundamentalista az mind maszekpénzből gazdálkodik, az esszéket, filmforgatókönyveket, filozófiai tanulmányokat veszik mint a cukrot, állami csöcsön egy se lóg) a gengszterváltás óta töretlenül folyik, egyik kormány se tehet szemrehányást a másiknak.

Azért fantasztikus a technikai fejlődés. Délelőtt Skipeon csevegtem a Kisemberrel, aki a Disney hajón zongorázik valahol a Csendes Óceánon Alaszka felé. ( http://vizizene.blog.hu/ )Én még egyáltalán nem felejtettem el amikor évtizedeket kellett várni egy vezetékes telefonra. Az ember egyre több technikai csodával és az ezzel kapcsolatos  egyre szaporodó lehetőségekkel rendelkezik, miközben a gondolkodása az elmúlt 2000 év alatt alig valamit változott. Az erkölcs csak vékony máz, ha összeütközésbe kerül a létfenntartás és a fajfenntartás alapvető motivációjával, hamar lekopik a homo sapiensről.

Miután a doghouse jóval kisebb mint a régi sátor volt, egy csomó ponyva megmaradt a szabásból. Ezeket olyan darabokra vágom, hogy a szabadra került fekvő rudazatot le tudjam velük árnyékolni, így nem eszi a nap feleslegesen a lakkozást. Ma ezzel bíbelődtem, beszegtem a darabokat és ringliket ütöttem a szegélyekbe, hogy le tudjam kötözni. Holnap kész lesz ez is.

Elpakolás, rendcsinálás, szóval a "szálak elvarrása". Elrobogtam és vettem még gumikötelet, meg vékony ponyvát, mert bármilyen ügyesen gondoltam is a régi dragon génua anyagából kiszabni a Mákvirág takaróját, egyrészt nem lett egészen tökéletes, tehát a szabás lehetne jobb is, másrészt sajnos átengedi az eső egy részét. Újat kell csináljak, most úgyis benne vagyok a lendületben. A rekordmeleg után rekordhideget emlegetett ma a meteorológia, nos nemcsak a hőmérséklet, a vízállás is hektikus. Tegnapelőtt még alig volt alattunk víz, tegnapról mára egy bő fél métert emelkedtünk, de a Nagydunán  a vízállás mely két napja még lehetetlenné tette a nagyhajók mozgásárt a Dunán, ahogy nézem az előjelzést (http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html), egy hét múlva akár elsőfokú árvízvédelmi szintig emelkedhet. Azért fontos ez most nekünk, mert félretenném a munkát egy időre és ha beállna a normál 2-4m vízszint, melynél működnek a zsilipek (ez alatt, illetve felett tartósan bezárnak), hajóznánk egy kicsit odakint a Nagydunán, aztán lent Tassnál jönnénk vissza, de nem szeretnék kint rekedni mondjuk télre.

,Szóval pár kép az elkészült nagy munkáról. Bevallom azt gondoltam egy hónap alatt végzek ezzel a sátorral, hát most visszanéztem a naplóban, június 29-én kezdtem neki, pont két hónapig tartott. Pedig keményen dolgoztam. No jó közben voltunk 10 napot Horvátországban, volt pár nap állás eső miatt...mindegy. Mindig túl optimista vagyok, ha egy feladat befejezési idejét saccolgatom. RP-nek teljesen igaza van amikor azt írja innen a szomszédos Ausztráliából, hogy a hajóépítésnek békés piszmogásnak kell(ene) lennie, nem fárasztó hajtásnak, de se neki se nekem nem sikerül betartani a szabályt. Hozzám hasonló megszállott, nem véletlen, hogy annakidején boldogult ifjúkorunkban egy kalózban versenyeztünk (azt is agyonspéciztük szerkentyűkkel), neki például két hajója van, egy otthon, egy meg a Mediterránon és mindig oda megy vitorlázni ahol éppen nyár van. Egyszer bement a boltba valamit venni a hajójára és amikor kiválasztotta, mondta, hogy adjanak belőle kettőt. Kérdezte a boltos, hogy minek, ez nem fog elromlani, mire mondta, hogy neki két hajója van, mindegyikre kell egy. Mire a boltos elszörnyedve közölte vele, hogy "Uram maga nem normális!".

No. Szóval az volt a tervem, hogy szeptemberben felállnak az árbocok, de ebből nem lesz már semmi. Helyette amint beáll a vízszint zsilipelhetőre hajózás lesz a Dunán, sebességpróba folyással szemben "odakint a nagyvizen", manővergyakorlatok és parti jövésmenés. Aztán ősszel-télen lesz árbocveret és állókötélzetgyártás, árbocozás tavasszal.

A mű kész, az alkotó pihen. Ma, eltekintve egy kis rendcsinálástól,  gyakorlatilag csak henyéltem. Végülis ahogy RP megjegyezte a hajóépítésnek békés piszmogásnak kell lennie, megette a fene ha örökké csak hajt az ember. Tegnap délutánra minden a helyén volt a doghouseon. Varrtunk bele ablakokat átlátszó "ponyvából", helyén minden patent, babakocsizár, ringli, tépőzár. Remek a kilátás körben. És estére meg is jött az eső és hajnalra a viharos szél. Szóval az időzítéssel se voltsemmi baj. Majdnem tökéletes minden, a szél ellen teljesen véd a sátor, de reggelre a bal oldali padládán egy kis vízfolt volt, egyelőre nem tudom hol jöhetett be, de ha napvilágnál lesz majd egyszer eső, kifigyelem hol jut be és orvosolom. Mindazonáltal tökéletesnek nevezhető a dolog,  pár csepp víztől nem esünk kétségbe.

Szóval az a helyzet, hogy alighanem hiába nyomtam a zsírt a tönkcsőbe, a külső csapágy kenése nem lehetett túl jó, mert sok zsír ment át a tömszelencén az irányváltó felé. De most, hogy meghúztam a tömszelencét és ma vagy húszat rápumpáltam a zsírzópréssel, lemerülve láttam és főleg tapogatással éreztem is, hogy szépen átment a kenőanyag a hátsó csapágyperselyen. Szuper! Ma délelőtt kibringáztunk a piacra, mert itt álltunk nyárvíz idején teljesen görögdinnyétlenül! Na vettünk sárga és görögdinnyét, őszibarackot, szilvát, paradicsomot, sonkát és sült tokaszalonnát, kacsazúzát, no meg kenyeret. Odafelé elsőre elégedetten konstatáltam, hogy a korábban, a Szabadkikötő út nyugati felén lévő  kivágott  jegenyefasor helyén ültetett facsemetéket teherautóra rakott vizestartályokból öntözik. Visszafelé viszont jobban ránézve a tavalyelőtt ültetett fasorra láttam, hogy a csemetéknek legalább 60-70 százaléka mentehetetlenül kiszáradt. Brávo. Így lehet a közpénzt elpocsékolni. Ültetünk fát aztán hagyjuk kidögleni. Odafelé menet a bicikliút mellet az árnyékban früstökölt egy csapat közmunkás. Egy óra múlva  visszafelé jövet ugyan már nem kajáltak, de még mindig nem csináltak semmit az ácsorgást kivéve. Tudom hogy "szaréhugyé" dolgoznak muszájból, de ha azt a pénzt amit tízen kapnak odaadnák három "nemkényszermunkásnak" azok ennyiért ötször ennyit teljesítenének. Közpénz, közmunka, közfelelőtlenség

Folytattam a ponyvákat, sose lesz vége a patentok, ringlik, latnik, tépőzárak  kusza kavalkádjának. Bevallom el nem tudtam volna képzelni, hogy ennyi ideig tart, de mostmár tényleg látszik az alagút vége, hétvégére már csak azért is kész kell legyek mert jön a hideg, esővel. Délelőtt Szíjjártó Gabriella (század vigyázz!! főszerkesztőhelyettes!) volt a vendégem egy fotós fiúval, valahol rám bukkant és immáron a sokadik sajtóriport készült velem, velünk a Szabad Föld számára. Olyan meleg van, hogy nem is kellett a neoprén ruha, délután lemerültem ellenőrizni, hogy átmegy e a kenőanyag a hajócsavar felé a tönkcső bronz csapágyperselyén.... nos nem volt a dolog túlságosan meggyőző, holnap nagyobb mennyiségű zsírral megnyomom a tönkcsövet. Attól tartok inkább a gépház felé ment az anyag, mert a tömszelencén több marék zsír átment, ezért ráhúztam a zsinóros tömszelencére, szemmel persze nem lehet az apróságokat a víz alatt látni, annyira átlátszatlan a víz, a kezem meg nem igazán lett zsíros ahogy a tengelyt tapogattam a hajócsavar alatt, szóval holnap (viszek le magammal lámpát is) addig nyomom amíg holtbiztos nem leszek abban, hogy a vízoldali csapágypersely rendesen megkapta a kenőanyagot. A környezetvédelem érdekében élelmiszeripari gépekhez használatos kenőzsírt használok, ez akár meg is ehető, nem károsítja az élővizet.

Ma kaptam a mailt M GY-től.

Nos végülis a történet hepienddel végződött. Ha valaknek felkeltette az érdeklődését a két éve általam lektorált Marton Gyula féle hajósregény (jó könyv tanusíthatom!) és szponzorálni kívánja a kiadást, a világ minden kincséért se habozzon jelentkezni! 

Más. Holnap 12:30-kor a Kossuth Rádió "Ütköző" című műsorában Szalma Botond ex tengerészkollégám, későbbi Mahart vezérigazgató és jelenlegi hajózási vállalkozó fog vitázni Illés Zoltán pillanatnyi államtitkárral és Barsiné Pataki Etelkával. Nos Illés Zolit nem minősíteném, ő szerintem minősíthetetlen, Etelkáról meg ezt írja a Wikipédia "...2010. július 10-ei nappal – az 1150/2010. (VII. 9.) Kormányhatározat szerint – kinevezték az Európai Unió Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztosává, mely minőségében – az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnöksége munkájában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért, valamint az elnökség sikeréhez tevőlegesen hozzájáruló munkája elismeréseként – 2011 novemberében Schmitt Pálköztársasági elnöktől megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést.^[4]..." Nos amilyen a stratéga olyan a stratégia, meg az is aki kitüntette érte. Hajrá Botond!

Ma búvárkodtam. Tavaly is csináltam ilyet de akkor még tapasztalatlanabb voltam. A gumicsónakból próbáltam merülni, de az teljesen alkalmatlan ilyesmire. Például leólmozva (a neoprén ancúg miatt több mint10 kiló ólom kell rám, hogy vízközt lebegjek) lehetetlen kimászni rá. Most viszont egy raklapot lógattam ki a vízre, azon kényelmesen lehet szerelkezni, kimászni bemászni. Remek dolog ez a festőkompresszor. Valamikor egészen jól merültem tüdővel, egy percet bírtam odalent  és képes voltam 10 méterre is lemenni (persze ez a teljesítmény nevetséges a profikéhoz képest, a Fülöp szigeteken a bennszülöttek akikkel merültem, lementek 40-re kókuszdióhéjból faragott szemüveggel uszony nélkül) de megdöbbenve tapasztaltam amikor T hajóját vakargattuk pár hete az Adrián, hogy még a kétméteres vízzel is bajom van, szóval a kor és a gyakorlat hiánya megtette a magáét. Viszont most ezzel  a 10m hosszú csővel és a szájreduktorral addig maradok a víz alatt amíg akarok. Ellenőriztem a kormánylapot, a hajócsavart az anódokat. Minden rendben odalent, a hajócsavarról levakartam spaklival a lerakodásokat, a magnézium anódokat is megtakarítottam. Holnap szivaccsal folytatom a munkát kihasználva a jó időt, az algagátlós festékről könnyedén lejön a trutymó, a halak csak úgy hemzsegtek körben, úgy tűnik eszik mint a cukrot. Kifejezetten kellemes a víz alig akartam kijönni belőle.

A csónakdaru ruhaszárítónak is jó, bár ahogy itt kinéz, a napon még neki is melege van, ezért könyörög hogy árnyékba mehessen.

Némi tűnődés után iderakok egy olyan képet is amit éppen akkor csinált rólam J amikor kiköptem a reduktort, lehet vele ijesztgetni a gyerekeket ha nem akarják megenni a spenótot. (én amúgy imádom) A képen viszont jól látszik saját találmányom a víz alatti szemüveg. Sok gondom volt ezzel. Tavaly beszélgettünk is róla, volt aki kontaktlencsét javasolt, én azt még soha nem próbáltam, a búvárboltban lehetett kapni méregdrága, a maszkba belülről ragasztható dioptriás lencséket, de egyik se volt az én vaksi szemeimhez elég erős. Végülis azt ötöltem ki, hogy a régi karcos szemüvegem helyett amikor új lencséket rakattam a régi keretbe, előtte kiszedtem a műanyag lencséket. Kifurkáltam a széleken és kalapgumival felkötöztem a maszk külső oldalára. Prímán bevált a módszer.

Következik  M Gy hajónaplójának harmadik, befejező része.:

Kiszabtam és a hátsó tetőponyvához rögzítettem a kétoldali bejárat oldalponyváit. Ahol a tető átmegy függőlegesbe egy újabb bakelit latni merevíti, melyre a csatlakozó részek szegecselve vannak. nagyon megnyugtatóan passzentosra sikeredtek  a munkadarabok. Kifogytam minden apróanyagból, se csavar, se alátét, se patentok, úgy, hogy reggel mindjárt boltokba robogóztam. Juteszembe azt mondtam, ha megtaláltam volna a 20 filléreseket akkor ha alátéteket csinálok belőlük a tízszeresére értékelem fel a forintot. Hát fenéket. Még az apró rozsdamentes alátétek is 7 forintba kerültek, de azok amik húszfilléres méretűek azok 20 forintba!! Szóval százszorosába.

Ma kaptam Hegyvidékitől a Szalma Botonddal a Kossuth rádióban elhangzott riportot. ( Ma reggel a Kossuth rádióban a „180 percben” volt 8 perce a hajózásnak 06 32.50-től - 06.40- ig hallható  http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-08-21) Valaha a Kossuthot hallgattam meg a Petőfit, mielőtt slágerrádiót csináltak volna belőle, de  ki hallgatja már a  kiherélt "királyit", pláne hajnalban? Sz B megszállott hajós és tisztességes ember, mondja a magáét, de minden szava pusztába kiáltott szó....   A méregzöldek uralják a pályát. Nemrég Hajósi Adrent hallottam valamelyik rádióban parlagfű ügyben "szakérteni".

És most  M Gy naplójának következő részlete:

Fél hatkor keltem, hogy még a reggeli hűvösséget kihasználva folytassam a tegnap este sötétedés miatt abbahagyott munkát. Jó volt fázni egy kicsit, napfelkeltekor még csak 14,5 fok volt, de aztán beindult a meleg hamar. Délutánra 42 fok volt odakint, bent a hajóban 31,5. NAGYON szeretnék már túl lenni ezen a sátorprojekten, (kivételesen ebéd után nem is aludtam)azért erőltetem a munkát ennyire, ráadásul egész nap a tűző napon, bár bevallom időnként úgy érzem eldőlök az árnyékban és fel se kelek két napig. Túl a fáradtságon, úgy hat rám a meleg mint a computerekre, lelassul az agyműködésem, elfelejtek dolgokat, ez nehezíti a munkát, ettől ingerült leszek, ami még jobban nehezíti a munkát, néha még szegény J is issza a levét, pedig elég neki az ő baja, nálam sokkal nehezebben bírja a meleget. Nagyjából összeállt a hátsó, feltekerhető ponyvarész. Bakelit latnik tartják, hogy ne horpadjon be  a hátsó ablak "szemöldökfája"és a fix tetőt hátul lezáró zártszelvény közé. A hajó bal oldalán itt lehet ki-be járni, jobboldalt meg a fejet, felsőtestet fent kidugva kormányozni. Egyszer majd még csinálok a kormány fölé egy kis bimimnit, de az már ráér. Csináltam egy skiccet, hogy hogy működik a "vízzár" a tetőn a két ponyvarész közt. Majd télen kiderül, jót találtam e ki.

Más. Van egy volt Mahartos kollegám Marton Gyula. Gépészmérnök, vitorlázó akit írói vénával büntet az Isten. Az ő könyvét lektoráltam úgy emlékeim szerint bő egy éve. Jó könyv volt, igazi hajóskönyv, bár igazából fikció, mégis   megmutatja  a magyar tengerhajózás halálát és nem mellékesen izgalmas cselekménydús regény. Sajnos azóta se talált kiadót rá. (Bezzeg ha mondjuk Ganxta  Zoli összejönne Kiszel Tündével a románcot hány példányban adnák ki?) Nos a napokban Emailt kaptam Gyulától egy naplót mely legutóbbi tengeri élményét rögzíti egy vitorláson. A történet nem tanulságmentes, de a tanulságot mindenkinek magának kell levonni. Engedelmével közreadom, a következő napokban részletekben fogom közölni a naplót.  A neveket kívánságára csak kezdőbetűkkel jelölöm, állítólag személyiségi jogokat sértene, ha kiírnám. Íme az első rész.

Folytatás holnap.

,Visszajött a hőség. Gyakorlatilag hideg gyümölcslevesen, fagylalton és görögdinnyén élünk ilyenkor. (bár ma már jól jött valami komolyabb is, tegnap oldalast vett J a piacon, azt ettük sütve olyan ebédvacsorának tört krumplival uborkasalátával) A piacról hoztunk tegnap egy 20 kilós görögdinnyét (hogy ez a bringapótkocsi mekkora király!!), ma már alig van belőle. Szépen haladtam a ponyva tetejével. Tegnap délután lesikáltuk az összes régi ponyvát, olyan szép tiszták lettek, öröm ránézni. A képen látható rögzítés a szélvédő felső pereménél a látszat ellenére nem patentekkel, hanem menetes távtartókkal és anyákkal történt, mert felhasználtam a meglévő ponyván már  korábban beütött karikákat. Így azt is megoldottam, hogy egy centit eléugrik az ablaknak, így a csurgalék talán kevésbé fogja kosszal megcsíkozni. A nagy kihívás a tetőn keresztbefutó bejárati toldás vízmentes, viharálló megoldása, ehhez rengeteg ötlet kavarog a fejemben, plusz RP Ausztráliából is fertőz elképzelésekkel, lassan el kell döntsem hogy csinálom.  Igazából nagy optimistán azt gondoltam már ma eljutok odáig, de reggel felébredve amikor kinéztem, azt láttam, hogy megint lement a víz vagy 20 centit, az elmúlt pár napban kb. fél métert apadt a Duna, elkezdtem félteni a kormányt, hogy felüt a fenékre. Miután megnéztem a hálistennek megint  működő http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html oldalon a prognózist, elkezdtük Amapolát eltávolítani a parttól. De akárhogy is mértem a mélységet, ahhoz, hogy megfelelő legyen a parthoz közeli farkosár alatt, az kellett volna, hogy ismét kiálljunk horgonyra. Sok kedvem nincs megint csónakkal kijárni, ezért azt eszeltem ki, hogy megfordítjuk a hajót, így orral a part felé ugyanezen a helyen állva a kormány 12 méterrel messzebb kerül a parttól, ahol már 2 méter körül van a mélység,  Amapola 1,10-et merül ennyit  csak nem apad már. Korábban azért volt fontos orral állni a víznek, mert az uralkodó szeleket így szemből kaptuk és nem a hátulról kevésbé zárható ponyvatető felől, de most ha meglesz a bombabiztos doghouse, mindegy lesz, hogy elölről, vagy hátulról kapjuk a zegernyét. Szóval a kötélmanőverrel, meg egy Tescobamenéssel ( a "dömpingárút "a Tescoban, a minőséget a piacon vesszük)elment a délelőtt. De alkonyatra kész lettem a tetőponyva elejének rögzítésével.

Más. Sokak szerint elég egyoldalúan nyilatkoztam a horvátokról.Álljon itt egy ellenvélemény amit  V I küldött Emailben.

"Látom a blogodból hogy nem nagyon nyerték el a horvátok a tetszésedet. :) Egy két dologra írok ezek közül, amit én máshogy látok. Pl. Én másfél éve vagyok ebben a kikötőben és szerintem segítőkészek az itt dolgozók, pedig tőlem még nem láttak borravalót. Az meg hogy fizetni kell az áramért meg a vízért? Viszont az én hajóm éves díja 1790 EUR. Előzőleg Vodicében volt egy ACI marinában, ott ingyen volt az áram és a víz, de az éves díj 3450 EUR volt. 
Azt hogy 18 havonta el kell hagyni a külföldi hajóknak az országot, meg pont az EU miatt vezették be. Mert az EU-ban van egy ilyen törvény hogy ne tudd elkerülni a vám fizetést, a horvátoknak meg a csatlakozás miatt kellett a törvény harmonizáció keretében ezt a törvényt meghozniuk. Az mondjuk vicces hogy ez az EU-s hajókra is vonatkozik. De ezen ők semmi pénzt nem keresnek, mert az országból való kilépés és belépés teljesen ingyenes. Persze ha már van matricád, de az úgyis van mert itt tartózkodik a hajód. 
Nehogy azt gondold hogy védeni akarom őket, csak egy másik szemszögből is meg akartam mutatni amiről írtál. Amúgy abban egyetértünk hogy a külföldi a fejőstehén, de ha az országunk ilyen természeti adottságokkal rendelkezne mint ők, akkor mi is ezt tennénk. Jól el tudnak élni a külföldiekből, mást nem is kell csinálniuk. "



Varró István
http://ibex.uw.hu/ibex.html