Délelőtt ráraktam még egy réteg lakkot a boci natúr részeire, aztán felszereltem a helyükre a lekezelt fa korlát és szegélyelemeket. Hoztam ivóvizet, behordtam egy pár napi adag tűzifát és hopp már itt is volt az ebédidő. Délután elmentem az idei utolsó alkalomra, hogy megvegyem és dedikáltassam, a Kopár Pista könyvét a Kihívás I.-II.-t. ( http://porthole.hu/horizont/kopar-istvan-kihivas-i-ii-7591 ) Korábban már vaciláltam, hogy elmenjek e a hasonló tárgyú eseményre az A38-as hajóra, de az van, hogy valahogy nem szeretem a felhajtást. Sok ember, pofafürdő, jópofizás...olyan emberkerülővé váltam öregségemre. De gondoltam mostanra elmúlt a tömeg, a Kövendi Dénes boltjába a Marinába szólt a meghívó, hát felkerekedtem. Végülis jó hangulatú beszélgetés volt, mindenkit megismertem (remélem) aki engem felismert, még a kis-Kopár is emlékezett rám. Azért "kis", mert az apja a volt siófoki Mahart üzemigazgató is kedves ismerős, valahavolt 25-ös jolle flottatárs (mármint az a flotta a valahavolt, ő szerencsére még él), na ő a nagy-Kopár. A fiával a földkerülő Kopár Istvánnal meg a Budapest tengerjárón hajóztam együtt, ő rádiós-kambuzer volt én meg elektrikus. Aztán a Mahart vitorlás klubban is együtt voltunk évekig. Hülye fejemmel nem vittem fényképezőgépet, megkértem a Dénest csináljon pár képet az eseményről a telefonjával, ha átküldi ahogy ígérte, iderakom őket. Odafelé BKV-val mentem, visszafelé a Sevcsik Józsi http://www.sefcsik-keramia.hu/mindenamitkeramiaboleltudkepzelni.htm hozott kocsival a kapuig. Beszélgettünk a mostanról...mit mondjak, a sokadik vállalkozó ismerősöm akinek úgy tartoznak nagyon komoly munkákért milliókkal (köztük az állam!), hogy soha nem fogja megkapni. És ez a pénzügyi kupleráj ami tönkreteszi a vállalkozásokat kormányokon keresztül folyamatosan fennáll, a maffiokrácia a gengszterváltás óta kiirthatatlanul burjánzik, miközben egymás képére kenik a sz@rt kedves reuzáló és levitézlett miniszterelnökeink, a másik kezükkel könyékig vájkálnak a sajátjukban. Demján Sándor nagyvonalúan adakozik a TV képernyőn. K mondja a lakatosok főnöke: A k anyját, inkább azt a 6 milliót adja meg amivel nekem tartozik!!
22:26 Na itt vannak a képek. Párat mutatok.
Kihordtam rengeteg szerszámot a műhelybe, első munkaként lecsiszoltam és lekentem a korlátokat. Ma Török Ervinék jöttek ebédre. Ezt a két képet E csinálta. A parti fákhoz nem emlékszem már hol a Petőfi család faszobrai vannak ilyen természetkímélő módon kikötve. A második képen a Dunán tapasztalt "tiszavirágzás" látható.
16:56 Új idő szerint. Merthogy visszaállíttattak az órák. Sötét is van odakint a korai időpont ellenére, mint a bálna seggében. Viszont koradélutánra elállt az eső. Gyorsan behordtuk J virágoskertjét a műhelybe nehogy szétfagyjanak a hibiszkuszok. Aztán nekiálltam és feltúrtam a parti rejtekhelyet és lássatok csodát felleltem a shuntöt, meg még egy finom precíziós tükörskálás deprez műszert. A kettőnek semmi köze egymáshoz, különböző helyen és időben kukázott holmik, de itt a hajón most értelmet fog nyerni a létük és sokévi tárolásuk a kacatok közt. Nagyon nehezen találtam rájuk, már attól tartottam mégiscsak kihajítottam egy gyenge rendcsinálós pillanatomban őket, de hálistennek nem. A mA -re skálázott alapműszerből az akkufeszültséget 10-15 V közt tizedvoltos pontossággal mutató táblaműszer lesz, a shunt a beleütött gyári adatok szerint 40 A és 60 mV, ezt kell összehozzam a nemrég vásárolt 
Ady Endre 
Tegnap villanyszerelés volt J szüleinél, ma meg duguláselhárítás. Vannak dolgok amik működhetnének jobban is. Annakidején úgy gondoltam, hogy az a jó, ha minél kevesebb lyuk van a hajó fenekén. A seacockok, kingstoneok fenékszelepek örökös hibaforrások, ad abszurdum egy hajó elsüllyedését is okozhatják. Az, hogy nem külső hűtővízzel megy a motor, szerényen jegyzem meg zseniális ötlet volt részemről, amit az ÉN szememben semmit nem csökkent az, hogy később kiderült már "ki volt találva". Viszont ha most csinálnám a hajót, a mosogató lefolyóját a legrövidebb úton kivezetném a hajófenéken, de hát anno úgy gondoltam, hogy összehozom a mosdó lefolyóval, hogy csak egy lyuk legyen a hajófenéken. Ez azt eredményezte, hogy az elhúzásban lerakodik a zsíros trutyi és úgy évente egyszer teljesen eldugul. Na ezzel a gusztustalan melóval kellett ma foglalkozni. Így néz ki tőle a szép fehér head.
Rengetegen voltuk. hazatérve nézem a Híradót, a BM közleménye szerint viszont mindössze 20000-en... Mit mondjak, amikor ezeket a képeket készítettem akkor még viszonylag kevesen voltunk, odaértem fél háromkor, még fel tudtam kapaszkodni a TV-sek dobogójára és onnan fotóztam, (előttem a Farkasházy, ő is fényképezni mászott fel) aztán csak áramlott a nép, kezdésre moccanni nem volt már hely annyira összeszorult a tömeg. Megtelt a hídfő, alatta a tér, a Szabadsajtó út, a Ferenciek tere egészen a Kossuth Lajos utca elejéig, ott volt a rendőrkordon, de lehet, hogy azon túl is álltak, nem láttam odáig. Most mértem ezt a területet, meg a Kossuth teret a Google Earthön, a Kossuth tér ha hozzáveszem a becsatlakozó utcák torkolatát, mondjuk 20%-al nagyobb. Ott voltam '89-ben amikor kikiáltották a harmadik köztársaságot, akkor voltunk 150000-en, még nem volt lezárva a tér egyharmada, egész az Országház lépcsőjéig lehetett állni és tele voltak az utcák is körben. Most ugyanezen a területen, ahogy a TV híradó árnyaltan fogalmazott az MTI közlése szerint 400000-en voltak, mely állítást a BM megerősített. (Hm, merték volna nem...) Sok jó Fideszes kis helyen is elfér, hát még a nagyon, sok jó Fideszes. És hisz benne, hogy hazugságban az igazság. Unortodox matematika. Kétszer kettő az öt. 
Délelőtt folytattam a felkészülést a télre, mert a hét végére már havazással ijesztget a meteorológia. Kicsit nehéz elképzelni, a mai meleg után, de jobb félni, mint megijedni. Ezért fát vágtam több hétre valót és elraktároztam fedett helyre. 
Tévedés ne essék, a saját sorsommal ami a személyes boldogulást illeti tökéletesen elégedett vagyok. Megtettem mindent, hogy így legyen, olcsó mederhasználati díjért lakunk, hulladékfával tüzelek, turkálóból öltözködünk, rántott csirkecombot ebédeltünk és holnapra meg ez lesz (rásütött sajt alatt tejföl, hús és káposzta), szóval nem a saját jólétem kérem számon a rendszeren. Még azt se bánnám, ha csak az életszínvonal csökkenne, hisz egész Európa 
bosszúból széttúrta a pontonra kirakott szemetet. Ma a lakatosműhelyből a Nánditól kaptam hulladék perforált lemezt és nekiálltam csinálni egy ládacsapdát, ez már személyes ügy ezt velem nem lehet csinálni, megfogom a nyavalyást.
Éjjel patkányt kerestünk. Olyan zörömbölést csinált a cockpitban, hogy felébredtem rá, de még J is hallotta, pedig ő még a szalonban TV-zett. Persze semmi eredmény, amint az ember kimegy, hogy megpróbálja felderíteni hol lapul, már nyoma sincs. Reggel láttuk, hogy megkóstolt egy almát, szóval egy vega patkánnyal van dolgunk. Nappali fénynél a poros párkányon hagyott lábnyomaiból az is látszott hol bújt be a ponyva alá. Pont az ultrahangos riasztó felett. Az imént amikor a tegnapi képeket szerkesztettem újra, elcsattant a napnyugtakor felállított csapda, de semmi eredmény, még csak vérnyom se, viszont az összes diót, napraforgót megette a csapda körül, illetve a csapdából. Szóval ez egy süket vega szuperintelligens behatoló. Ami még ennél is rosszabb, hogy felszórtam fűrészporral a párkányt körben, de most nincsenek lábnyomok, ami azt jelenti, hogy már bent lakik. Felcsaliztam ezúttal szalonnabőrrel a csapdát, azt nehezebb kilopni, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem kerüli el messzire, okulva a szerencsés megmenekülésen, akármennyire is vonzó a csali.
Ma nekiláttam a bejárati ajtók átalakításának. Korábban ezek a megszüntetett tolótetőkhöz illeszkedtek, de amióta fix tetők vannak, amik 75mm-el magasabbak, fent egy ilyen széles hézag van a tető és az ajtók közt. Idáig a melegben nem volt jelentősége a dolognak, de most, hogy fűteni kell, gondoskodnom kell jól záródó ajtókról. Különös aktualitást adott a dolognak a patkánybehatolás, mert már az is elég baj, hogy beköltözött a cockpitba a spájzládába, hát még ha a szalonba, vagy a hálóba költözne be! Szóval ma az ajtómagasító fákat szabtam, de közben jött spray egy saját készítésű távirányítású hajómodellel, összerakta és persze én se tudtam ellenállni a játéknak, azonnal elkezdtem vele üldözni a kacsákat.
mert ilyenkor ahogy hűl a levegő elkezdenek a rágcsálók meleg és élelemközeli helyet keresni. J-vel nem egészen értettem egyet abban, hogy nem kell felállítani az agyoncsapós fajta csapdát, 
ő egyrészt bízik a riasztóban, másrészt azt mondja, hogy a felcsalizott csapdával csak idevonzzuk a patkányokat. Én úgy gondolom, hogy épp elég vonzerő a cockpitban a szárazkambuza ( magyarul spájz), de nem erősködtem, ki fog derülni úgyis, ha egy süket, azaz ultrahangra érzékletlen patkány elkezdi megrágni megint a vajat ahogy Dezsőék tavalyelőtt.
19:46 Délelőtt persze piacoztunk, ez Ráckevén szerdán, szombaton kötelező, bontott házityúkkal meg gyümölccsel, zöldséggel tértünk haza. J remek levest főzött belőle, miközben kivittem a szemetet le is fényképeztem odakintről ahogy dolgozik a konyhaoldalon. Csodás nap volt és 
Most beszéltem a kisemberrel (
Tegnap kigöngyöltem Mákvirág vitorláját és miközben J a baromfiudvarral foglalkozott én a gaffon a felerősítésen alakítottam, hogy jobb legyen a formája, Délután szerettem volna kipróbálni, de elkezdett cseperészni az eső, maradt a dolog mára. Aztán ma délelőtt is esett, így olvasgattam. Mondom nem tudok ellenállni a könyveknek, szombaton a piaci turkálóban megláttam Eric Knight Légy hű magadhoz c.könyvét. 200Ft-ért kinálták, mondom az eladó hölgynek, hogy bár piacon mindig alkuszom, de ebből az árból nincs pofám. "De hát miért nem alkuszik?" Mondom, jó, akkor legyen 150! Rendben mondja, így aztán ennyiért hoztam el. (amúgy olvasva rájöttem, hogy valamikor talán gyerekkoromban már olvastam, de csak halvány részletekre emlékszem belőle.) Én kölyökkorom óta állandóan olvasok. Ahogy megismertem a betűket, azonnal rávetettem magam a könyvekre és ez a szenvedélyem azóta se csillapodott. Talán nem mindig jó ez. Merthogy gyakran találkozom könyvekben olyasmivel ami annyira összevág a mával! És ez elgondolkodtat és néha olyan csüggesztő. Mondok egy példát. Nemrég olvastam ki Clive Irving " A tengely" c. könyvét. Arról szól, hogy a hitleráj alakulásakor jelentős szimpátia övezte az angol arisztokrácia körében a nemzetiszocialista Németországot és messze nem volt biztos, hogy Anglia beszáll e egyáltalán a háborúba és ha igen, nem véletlenül Németország oldalán e. Ezt már én teszem hozzá, Franciaország se dicsekedhet túlzott előrelátással, a békehívő franciák kimentek tüntetni, hogy "Nem fogunk meghalni Warsóért", így aztán meghaltak (sokkal többen) Párizsért. Szóval Neville Chamberlain elment Hitlerhez akiről azt hitte, hogy majd az engedmények (szudétenémet területek annektálása feletti szemet hunyás) hatására nyugton marad és nem vette észre, hogy egy diktátornak nem szabad hinni, a fasizálódó országban már a müncheni olimpián világosan látszott, hogy ezeket csak erővel lehet megállítani, de Angliában jelentős volt a tábora azoknak akik inkább hittek abban, hogy csak a zsidók akarják rossz hírét kelteni Németországnak, ahol éppen ellenkezőleg egy új dicsőséges, követendő világrend alakul. Szóval ismét csak a hívőkkel való győzködés, a közben eltelt értékes idő, mialatt volt ideje a náciknak alaposan felkészülni a világháborúra. Valahol így szól a szerelméhez a könyv egyik hősnője, aki látta a németek legújabbkori művészetét bemutató kunsthallét és ettől nyílt ki igazán a szeme: "Ezeknek abból ered a hatalmuk, hogy kitalálják kit kell gyűlölni." Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de valahogy így hangzott. Ezt viszont most belelapozva megtaláltam:
a kiránduló-városnéző hajójával és mellévéve hazasofírozta velünk Mákvirágot.