Hajónapló

Hehe.  Éjjel fél kettőig küzdöttem mint malac a jégen a Kisember gépével. Állandóan lefagyott. Ilyenkor a tapipad, vagy az egér mozgatta nyíl kimerevedik, mozgathatatlan és a kyboard felett lévő kis zöld hunyorgás elkezd folyamatosan világítani (egy VIM-es doboz /mentőgyűrű az ábra ami világít, fingom nincs mit jelent, de rosszat az biztos) és egyetlen mód van a menekülésre, kikapcs a begombbal és aztán bekapcs. és kezdeni elölről. Már volt, hogy eljutottam az új beírás második betűjéhez, kezdtem örülni, na akkor fagyott le. Most is rettegek, mentek is egyet. ....Aztán még jó sokat írtam, de mint lefagytam amikor a képeket akartam felrakni és minden ami a mentéstől írva volt eltűnt. Le nem írom mégegyszer. Most megpróbálom a képeket mégegyszer. Ha nem sikerül feladom.

Gond van. A gumicsónakos "F" gépén írok, úgy tűnik megadta magát a laptopom. Tízpercek amíg egyáltalán reagál egy billentyűparancsra, de a mobilnet programját már nem lehet kivárni, hogy feltöltse, az adatállományból se tölt be semmit. Kicseréltem a winchestert a régire, ami azóta, hogy egy nagyobb van a gépben külsőként csatolható a géphez, azzal meg beadja a nyitóháttért, de ikont semmit és azonnal kijelent. Nem értek hozzá, de tűzforró a processzor, alighanem infarktust kapott ebben a melegben. Lehet, hogy nem úszok meg egy gépvásárlást, a Tescoban szemeztem egy ASUS netbookkal 2GB memória 250GB merevlemez valami 75ért. Szóval egyelőre nem lesz blog.

20:42 No. Nemrég ment el a Kis ember itt hagyott egy laptopot, amit tudok addig használni, amíg valami megoldást nem találok a saját gépre. Majd elspekulálok azokon a tanácsokon amiket kommenteltetek, meg megírom, hogy mi volt tegnap és ma, csak megnézem a spanyol-francia meccset.

Kőkemény nap volt. Ilyenkor a nap végével érzem, hogy "van még bennem valami". Reggel korán keltem, egy gyors reggeli után elbicikliztem "haza" a Hernád utcába, rácsot szerelni. Mit mondjak, kegyetlen meló volt. A 110 éves körfolyosós házba besütött a nap, naná, hogy pont oda ahol dolgoztam, vágtam, fúrtam, hegesztettem azokat a tartókat amikkel az ajtórács keretét a falba rögzítettem. Légmozgás semmi. Délután háromig bírtam, aztán, miután a szerkezet biztonságosan a helyén volt, elpakoltam a szerszámokat, bezártam az ajtót, beleértve a rácsosat is, folyt. köv. holnap. Visszafelé Csepelre a hetedik kerületből, a kerékpárúton még megpróbáltam tartani a tempót a fiatalokkal, de a 30 évesek, pláne a versenybringások  lenyomtak, egyedül egy 20 év körüli kislányt sikerült tartósan megelőzni, ami azért is volt hasznos, mert amikor a menetszél lekapta a sapkámat udvariasan felvette és átnyújtotta. Mindenesetre azok után, hogy a rádió óva intett mindenkit a tűző napon való aktivitástól (38 fok volt állítólag árnyékban), amit én pont nem fogadtam meg, még csak nem is vagyok különösebben elfáradva, szóval alighanem rendben a kondícióm, a vérnyomásom 114/76 , igaz a pulzusom ugyancsak 114 volt az érkezés után még fél órával is.

Elkészültek a szemüvegeink, most várom amíg "J" összekészül és megyünk érte Budára. Akárhogy próbálom, nem tudom rábeszélni az én drágámat, hogy menjünk bringával, fél. Fél a melegtől, fél  forgalomtól, fél az öregségtől. Pedig szerintem jobb a kellemes menetszélben hűsölve gurulni, mint izzadni a villamoson utastársaink kipárolgásában. Na jó, a hídra fel kell tekerni, pár lépcsőn cipelni a gépeket, de hát kell a szívnek a tréning. De ebbe most beletört a bicskám, olyan kemény az ellenállása, hogy feladom. Amíg várok rá (egy ilyen felkelés, reggeli pipere, étkezés az nála minimum kér óra) blogolok. Napok óta dél-délkelet a szélirány. Ez azért kellemetlen nekünk, mert a szerencsétlen kényszermunkások a burjánzó zöldeket ezen a kiirtandó (amúgy reménytelen) parti sávon folyamatosan égetik, ezért a két nap hétvégét  kivéve keserű fojtogató füst terít be egy hete  bennünket. Ma eddig szerencsénk volt, vagy abbahagyták, vagy elfogyott az anyag, de még tudunk lélegezni. Ez a zseniális közmunkaprogram úton útfélen elgondolkodtat, tegnap ugye kibringáztam a csepeli piacra, az innen olyan 3km. A Weiss Manfréd út és a Kisduna közt korábban eperföldek voltak, pár éve még rengeteg epret szedtünk ott "szeddmagad" akcióban, de azóta megszűnt a földek művelése, most ott a tulajdonos (csepeli önkormányzat?) parlagfűültetvényt működtet. No a bicikliút menti félméteres sávot motoros kaszával tisztítják a közmunkások. Odafelé menet látom ülnek az árnyékban. Kitekertem a piacra, bevásároltam, visszafelé jövet még mindig ott ücsörögnek. Eltekintve attól az elvileg elképzelhető megfejtésétől a szituációnak, hogy  éppen pihentek amikor mentem és ahogy elhagytam őket azonnal lázas munkába kezdtek és amikor úgy egy óra múlva visszafelé jöttem pont akkor ültek le jól megérdemelt pihenőjükre...mi az értelme ennek az egésznek? Hogy embereket kizavarnak a hőségbe értelmetlen, szervezetlen, látszattevékenységet végezni? Vagy ebben is az éledező Horthykultusz a követendő példa? Amikor a háborúba kivittek munkaszolgálatra utat kaparni zsidó orvosokat, miközben a fronton cipőfelsőrészkészítőkből átképzett szanitécek látták el a sebesülteket.

19:42 Hát szégyenszemre délután csak henyéltem a cockpitban a ponyvák árnyékában, semmi kedvem nem volt kimenni a napra matatni. A délelőtt ráment a szemüvegezésre, majdnem ugyanolyan jól látok vele mint a régivel, csak ez (még) nincs összefestékezve karcolva.

20:36 Amikor végeztünk a szemüvegesnél elsétáltunk a Kende utcába a csavarboltba, mert fogytán az a fajta csavarom ami a tetőhöz kell. Ez a bolt korábban a Gárdonyi szobor tövében volt a Bartók Béla úton, de elköltöztek. Pont szembe vannak a Sztakival. (Magyar tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutató Intézet) A Sztakiról Mindig  a Rákóczy Pisti jut az eszembe, egykori VSC-s klubtársam és kalóz kormányosom , aki valaha itt dolgozott és a szomszédban lakott a Lágymányosi úton. "P" -re azt kell mondjam, hogy zseni volt. Miközben a többiek uvkkel küzdötték át magukat a műszaki egyetemen, ő végig ösztöndíjas volt, a szüleinek egy fillérébe nem került a taníttatása. A legtöbb előadó kerülte a vele való vitát, mert akik csak úgy "leadták" a tananyagot azokat hamar összezavarta, mert miután megértette a témát mindjárt mindenféle kérdései lettek. Kevés volt köztük olyan, mint az , aki később, amikor "P" családostul kivándorolt Ausztráliába saját szabadalmát hivatalosan menedzselni, a Magony tanyán tartott búcsúbulin olyan iszonyatosan berúgott, aki minden esetben azt mondta a feltett fogós kérdésre, hogy "nagyon örülök a kérdésnek", szóval talán kicsit tartottak tőle az előadók. Egyszer egy, a Szatkitól érkezett vendégelőadót is elkezdett szekírozni az anyagával és az ahelyett hogy megsértődött volna,  felkínált neki egy állást a Sztakiban, ahol ezután az egyetem mellett dolgozott. Tette ezt olyan sikeresen, hogy miután megszerezte a diplomáját egyből osztályvezetői beosztást kapott. De hamar be kellett látnia, hogy Magyarország nem az a hely ahol a tehetség zavartalanul kibontakozhat. Ahhoz, hogy jól végezhesse a munkáját, például leginkább csempészett alkatrészekre volt szükség, hamar elkezdtek beválni a dolgai és elkezdett sok pénzt keresni, amit akkor Magyarországon tilos volt. Azt akarta, hogy a gyerekei ne ilyen körülmények közt nőjenek fel és azt mondta: "Na húzzunk el innen!" És megtette. Komoly karriert ért el egy olyan országban, ahol mint bevándorlót, nyilván nem terített asztallal és vörös szőnyeggel várták. Hogy miért mondom el mindezt? Mert egy ország fiataljainak jelentős része fontolgatja éppen ebben a pillanatban, hogy "Na húzzunk el innen!!". Ide jutottunk a "létező szocializmus" bukása után 22 évvel,  a végyvavágyott kapitalizmus építésének kiteljesedése során! Hogy ott tartunk, hogy elmennek innen a legjobbak, ahogy korábban is elmentek, elmentek "békében" (ahogy apám hívta az első világháború előtti időket), elmentek a két háború közt, elmentek Rákosi elől és alatt, elmentek 56-ban, elmentek, "kidisszidáltak" Kádár alatt és most megint és mindig. Melyik az az ország amelyik ezt képes elviselni? 

Csavarvásárlás után beültünk egy kis cukrászdába a Budafoki úton, ahol egy nagy kehely fagyi mellett elmélkedtem ezeken a gyötrő dolgokon...Kell nekem csavart venni a Kende utcában? A fagyi finom volt. Miért nem elég nekem CSAK A FAGYI??

Utóirat. "J" felháborodott, hogy azt írtam, hogy fél az öregségtől. Merthogy ő nem fél tőle, csak attól fél, hogy azért mert öreg, nem bír már hőségben 10km-t bringázni. Én is így értettem, de ő másképp értelmezte a bejegyzést. Na most megmagyaráztam, hogy más is így értse.

Reggel "kitanultam a ponyvás szakmát" a Dávid műhelyben. Igazából sok újat nem láttam, de azért okosodtam.  Délelőtt piac, paprika, paradicsom, eper, meggy, nektarin, meg sült tokaszalonna, aminek soha nem tudok ellenállni. A kerékpárpótkocsi remekül működik. Délután kifurkáltam és felcsavaroztam az első- és kimartam a mahagóni szegélyét és összeragasztottam a második tolótető helyettesítő tetőt. Piszok meleg van, miután a decken csinálom az asztaloskodást, déltől négyig sziesztáztam, valahogy nem volt kedvem a napon szenvedni. Mindenki azt kérdezi, hogy hogy bírjuk a hőséget a hajón, nos annyira jó a hőszigetelés, hogy 30,5 fok volt a maximum a szalonban, miközben kint árnyékban volt 35. Pucéran kibírható, még a ventilátort se vettem elő az idén, de holnap alighanem kiásom az ágy alól, mert még melegebbet mond a meteorológia.

Utolsó réteg lakk után így néz ki a tolótető helyetti fix tető belseje. A helyére raktam, ha felcsavaroztam le fogom műanyagozni a Mákvirág projektből maradt üvegszövettel és az abraxas által szervezett, másra nem igazán jó epoxival. Ez az anyag tévesen lett UV állónak diagnosztizálva, de miután le fogom festeni nincs jelentősége. Egyfolytában agyalok az új cockpit takaró ponyvasátor részletmegoldásain. Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy az első és hátsó átlátszó rész (lásd  a 05.28 hétfői skiccet) nem  "átlátszó ponyvából", hanem polikarbonátból lesz....kerül amibe kerül. Ma miután meggoogliztam az anyagot utánarobogóztam és meg is vettem, hozzá a befogó aluminium profilokkal együtt. Hát...mit mondjak  levitt padlóra az ár, de sz@rt nem szabad beépíteni hajóba, ez a víztiszta torzulásmentes anyag olyan lesz elöl-hátul, mint az autóknál a szélvédők. Miután nincs már autóm, teherautót kellett fogadjak a 3m hosszú, 0,5 m széles két lap és az alu stánglik hazaszállításához, na az se volt két fillér. Ezek a szegélylécek zártszelvény keretekre lesznek felpopszegcselve, de hogy a tetőponyva hogy zárjon rá a zártszelvényre, hogy az vízmentes, de szükség esetén mégis bontható legyen, arra még nincs végleges megoldásom. Holnap "F" kivisz a a Dávid ponyvaműhelybe ahol amúgy dolga van és próbálok ihletet meríteni a profiknál. 

Néhány kép még az életünkből. A hét kiskacsából három érte el a "pecsenyekacsa" kort, alig kisebbek már csak a képen jobbra úszó anyjuknál. Eléggé életrevalóaknak tűnnek, amikor "J" eteti őket még a kifejlett gácsérokat is megkergetik. Ez úgy néz ki tőkésrécééknél, hogy a "betolakodót" a "védő" megtámadja, az menekül, a másik, üldözi és ha elég kitartó és utoléri, a farkába csípve addig lóg a menekülőn amíg néhány tollat ki nem sikerül tépni belőle. A támadó és a védő ezután vad erőfitogtatásba kezd, mint egy virtigli vizilabdakapus kitapossa magát csüdig a vízből, miközben felegyenesedve hevesen csapkod a szárnyaival. Ezzel vége a harcnak. És ezt kifejlett gácsérokkal megteszik már a néhány hetes kicsik is! (kivéve az erőfitogtatást, úgy látszik erre a szárnyaik még alkalmatlanok) Még egyszer nem láttam, hogy a megtámadott visszatámadott volna. Valahogy az első pillanatban eldől, hogy aki menekül az veszít. Ha semlegesnek tűnő területen találkozik két ruca akkor vagy békésen elpedáloznak egymás mellett, netán együtt indulnak a közös táplálék felé, de ha  már "tétre megy" a dolog akkor elkerülhetetlen a küzdelem, ami lehet egyszerű ijesztés, komolyabb üldözés nélkül, de lehet a fent leírt több körön keresztül tartó farokhúzogató küzdelem is. Az egyik tojó a hét végén két új kelésű, tehát talán egy-két napos tojásméretű aprósággal jelent meg, sajnos a kettőből tegnapra már csak egy maradt. Az apróság már eszi a bedobált kenyérfalatkákat, sőt ma kifejezetten röhejes volt, ahogy elkergetett (!!) egy kifejlett felnőtt récét.

Van még Szutyok a három kölykével, "akik" teljesen sportosra szopták a korábban már szépen kigömbölyödött anyjukat.  Egyfolytában ennének, az Isten se bírja őket kajával.

Hogy legyen giccs is, íme egy-két Szutyokivadék fonalgombolyag helyett újságpapírgombóccal játszik.

Fél egy van és már olyan kutyafáradt vagyok... Pedig igazi munka még nem is volt ma. Korán keltünk, mert "J" szüleit kellett a Horvátországból 7 órakor a Blahára megérkező busztól hazafuvarozni a Papa Trabantjával. Rendben visszaértek tele tengerélménnyel és holtfáradtan, talán az ragadt rám is át. Visszatérve lefektettük a 100m slaugot a kerticsap és Amapola közt és betankoltunk édesvízzel, mert már a négyes tankot fogyasztottuk vagy 10 napja, szóval alighanem az utolsó cseppek voltak benne. Miután megteltek a tartályok feltekertük és elraktam a tömlőt és most várom, hogy "J" megetessen, utána mindig jobb ember, és ha még alszom is egyet rá akkor tán még pihent ember is leszek. Merthogy ma még lesz egy macera, délután jön a "K J", neki van autója tetőcsomagtartóval és az összes zöldrevanazöldrevana vasat hazafuvarozzuk a Hernád utcába és felcipeljük a másodikra. Aztán majd a jövő héten valamikor hazaköltözöm egy napra és felszerelem ajtóra ablakra.

18:39 No. fent van minden rács a lakásban, hálókabin tetőlezárásra három réteg lakk felkenve, paradicsomok behordva a hajóra (már pirosodnak, nem akarom, hogy a termést ennyi gondoskodás után mások szüreteljék le), szorgalmi feladatként visszfuvarral még egy pár cserép hibiszkusz is kihozva a lakásból ide a partra.(hogy mi lesz velük télen, halovány fogalmam sincs).

Tudjátok miért fogják a kínaiak uralni az egész világot? Ezért. https://www.youtube.com/watch?v=5A8jZJaYhaU&feature=related  Az a szorgalom ami egy tőlük teljesen idegen hangszer ilyen szintű tudására serkenti őket csak náluk létezik. Mi ellustultunk. A minap is megy egy ( na milyen, naná, hogy amerikai) film a TV-ben, a konfliktus amire a cselekmény épül az, hogy a papa állandóan melózik, ezért nem megy el a gyerek évzárójára (baseballmeccsére, focimeccsére stb) ezért a felesége válni akar, a gyerekei utálják. És ez nem az egyetlen ilyen film, se szeri, se száma az ilyeneknek. A hülye feministák megetették a világot azzal, hogy a férfinak fél ötre otthon kell lenni! Az az igazi férfi aki pelenkázik, mos főz és hétvégeken a családjának él. Aki melózik mint az állat, hogy eltartsa a családot és mellékesen az országot, az egy szemét macsó. Régen a Józsibácsi aki még vasárnap is lement a műhelybe dolgozni a család büszkesége volt, ma egy szemét aki meglóg a mosogatás elől. Ehhez hozzá jön, hogy a gyerekeket kizárólag nők tanítják, a technikai ismeretek legtöbbjüknél valahol a "félek tőle" kategóriába tartoznak, ezt a "tudást" plántálják a jövő generációjába. Van is annyi filozopter meg bölcs ész, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Rekesztik is a vízépítést.

15:35 Olvasom a kommentjeiteket, kissé szélsőségesen antifeminista a hangnem. Én azért (remélem) nem vagyok ennyire  szélsőséges. Azért is gondolom, hogy van valami igazság a férfisovinizmus elítélésében, pl. ezt a képet plakátokon és szórólapokon látni a környéken, na remek példa arra, hogy focival csöcsökkel és sörrel, mindezt egyszerre, lehet üzletet gründolni. A feministák alighanem találnának kivetnivalót a plakáton.

23:33 Kiverték a görögök a ruszkikat az EB-n. Ahogy a maláj erőművész mondja a Honolulu Star fedélzetén, "Lenni nagy meglepetés". Ma befejeztem a rácsok festését. Aztán szerszámokat pakoltam ki-be, mert párhuzamosan dolgoztam, dolgozok fával és fémmel (tolótető, rácsok), ráadásul két helyszínen (műhely, hajó) ez állandó szervezést igényel. Raktam két réteg lakkot az új hátsó tető belső oldalára. Először acéllemezből akartam csinálni, de aztán 12mm vastag rétegelt nyír lemez mellett döntöttem, így nem kell külön foglalkozni a belső burkolással, kap lakkot és kész.

Tegnap délután rácsfestéssel hagytam abba a napot, ma reggel azzal folytattam és azzal is zártam. Lasssan a harmadik réteg zöldet rakom fel a vasakra, de még mindig imitt amott nem takar eléggé a fehér alapozóra. Ráadásul egyszerre csak az egyik oldalt tudom kenni, tehát kenés, száradás, fordítás, száradás, kenés, száradás...és így tovább. Közben nagyon nemszeretem munkába kezdtem. Sokáig halogattam a dolgot, egyrészt mert állandóan esett az eső és ehhez sok szerszámmal kell felvonulni a deckre, meg a ponyvát is le kell majd bontanom, csak stabil csapadékmentes időben tudtam hozzákezdeni, másrészt mert előre utáltam a dolgot.  Arról van szó, hogy átalakítom a kabinok belépőinek tolótetjét. Egész pontosan nem lehet majd tologatni őket. Sokan tették már fel a kérdést, hogy mi az amit az építés során sikerült elbaltáznom. Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy idáig semmit (most nem beszélek olyasmikról, amikre már nem is emlékszem, de írtam annakidején, hogy egy-egy napos munkát valamiért meg kellett ismételni, de ez kicsit komolyabb) de nem igazán mondtam igazat, csak ezen a dolgon most kezdtem el gondolkodni, hogy a cockpit ponyva "doghouse" átalakítás kihozta a dolgot. Szóval a tolótetők amiket még vagy hat évvel ezelőtt csináltam annyira nehézre sikeredek, hogy miután könnyedén tudtunk ki-be járni a belőpőmagasságtól, SOHA nem tologattuk. Párszor ugyan bevertem a fejem tetejét amikor siettem és máshol járt az eszem, de ennek ellenére eszembe se jutott tologatni a lépcsők feletti tetőt. Most, hogy ahhoz, hogy árbocot állítsak előbb a ponyvákat kell átalakítani, ez magával hozza, hogy a tetők, ha már nem mozognak kikerülnek a szabadba, de ha már örökre fixen csukva lesznek, akkor felesleges a csúszópálya és a barom nehéz tető, egyszerűen le lesznek fedve a nyílások és eltűnnek a csúszópályák, egy víz és cúg behatolási lehetőséggel kevesebb, illetve kettővel, merthogy van a szalon és a hálókabin. Egyúttal  még 8cm-el megemelem a belépőmagasságot is. No tegnap és ma a hálókabin tolótetőt szedtem darabokra, hogy kimentsem belőle az értékes mahagóni faanyagot. Hát vérzett a szívem, ráadásul két nap ráment a szétszedésre annyira jól megcsináltam annakidején. A ragasztott és csavarozott fákat nem lehetett rombolás nélkül szétszedni, kivésni a szép szálradugózott facsavarokat, lefeszegetni a túlságosan jóra sikeredett ragasztásokat, hogy  elemeire bomoljon szét a remek vörösfenyő-mahagóni szerkezet. sajnáltam nagyon elpusztítani a munkadarabokat, amikbe annakidején jó pár napi munkát belepakoltam, de hát feleslegesek, tehát el velük! Ismét használtam a spéci rezgőfűrészt amit eddig csak a műanyag gipsz levágására használtam a bal karomról, de igazán csak gipszhez való, a dekopír és körfűrész sokkal hatásosabb. Mondjuk sarokbapiszkáláshoz csak ez a jó, de azt sikerült elkerülni.

Amúgy éljük a szokásos életünket, "J" buzgón eteti a tőkésrécéket, köztük az idei kelést, ezen a képen még öten voltak, amikor visszajöttünk Ráckevéről még hét, éppen tojásból kikelt méretű apróság pedálozott a vízen, mára már csak hárman vannak,  hja...a kegyetlen természet szelektál, talán nem is mindig igazságosan.

Ujrajna 2:0-ra kikapotta franciáktól, pedig én nekik drukkoltam, de a második félidőre úgy tűnik elfáradtak, teljesen szétesett a játékuk, jogos volt a vereség. Most a svédek küzdenek az angolokkal, jelenleg 1:1 az állás. Alighogy leírtam a svédek fejeltek egy gólt, most 2:1-re vezetnek ami azért szép, mert 1:0-ra vezettek az angolok az elején.

Igaz, hogy ez most tutira csütörtök, de miután még csak 0:40 van szóval azért én még szerdának tekintem. Tegnap (kedden) két szék közül a pad alá estem. Ugye péntek óta ismételten próbálkoztam egy Vodafone mobil internet csutkával (ez a "stick" szó nem tetszik nekem). bedugtam a gépbe, sokkal gyorsabb volt mint a Tmobile, gondoltam váltok szolgáltatót. Miután öt napom volt próbálgatni, ez alatt kiderült, hogy hol gyorsabb, hol ugyanolyan sz@r. Szóval nem biztos, hogy sokkal jobban  járok a váltással, ezért úgy döntöttem, hogy maradok a megszokott sz@rnál a bizonytalan sz@r helyett. A próbálkozások , összehasonlitgatások során a Tmobile telepítő program csak akkor volt hajlandó beindulni, ha a Vodafone telepítő programot töröltem. A Vodafone ment akkor is, ha a Tmobile fent volt. Mindazonáltal a végén a Tmobile indítót is töröltem, hátha valami változik ettől. Valóban változott, többet nem volt hajlandó feltelepülni amikor bedugtam a csutkát, pedig előtte szó nélkül megtette. A Vodafone eszköznél ilyen probléma nem volt, az tűrte a közös háztartást a Tmobile programjával. Hívtam a 1430-at a Tmobile segítséget, azt mondták vigyem be a Tpontok valamelyikébe a csutkát. Meg is indultam, de eláztam a bringán az esőben, elment a kedvem az egésztől, csak annyit csináltam, hogy visszaadtam a Vodafonenak az övékét, mielőtt még véglegesedne a szerződés az öt nap kipróbálás idő leteltével, aztán hazatértem Amapolára. Ma elmentem a Tmobile szervizbe ahol megvizsgálták a csutkájukat és közölték, hogy hibátlan, alighanem a Vodafone vacakja otthagyott valamit a gépemen, ezért (bosszúból, hogy megcsaltam a konkurenciával, teszem én hozzá) most nem hajlandó kommunikálni. Az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint ha az ember szakít egy nővel és nem takarít ki rendesen utána, az új barátnő megsértődik, ha a régi fogkeféjét meglátja a polcon. Azt tanácsolták, hogy töltsek le a netről egy REVO programot, ami kitakarítja a gépet. Igen ám, de már nincs mivel felmenjek a netre.  Mit tegyek? Telefonos segítséget kértem antymixtől (régen kommenteltél Laci)aki szintén egy " free registric cleanert" javasolt. No pendriveval a zsebemben megindultam, hogy keressek a telepen valami nethozzáférést, amikor eszembe jutott, hogy csak van valami informatikus az irodaépületben és tényleg volt. Anélkül, hogy kértem volna kijött a hajóra, hozta a pendriveját rajta ami kell és nekilátott. De az ő bicskája is beletört a problémába! Pedig rettenetes mértékű takarítást végzett, azon túl, hogy lefuttatta a programot, még mindenféle titokzatos virtuális fiókokat is kihúzott a gépemen és azokat is hosszasan ürítgette, de a nyomorult csutka csak röhögött és jusztse telepítette magát! Felvetettem, hogy mégis vizsgáljuk meg a csutkát az ő gépén, hátha mégse olyan hibátlan ahogy a Tmobile állította, de valóban az volt, bedugta az irodájában a gépébe és az átok ott egyből feltelepült (és röhögött a képembe, hogy na látod te kidobtál, bezzeg ő meg akar engem, most átköltözöm hozzá, neked meg EZT!!). Kezdett a dolog az ő dugájába dőlni, amikor a magam paraszt agyával az a gondolatom támadt, hogy nemelehetne most az ő gépéről a telepítő programot az én pendriveomra kimásolni, azt letölteném az enyémre és hátha működne a dolog. Megtettük és lőn...az ember mégiscsak diadalt arat a természet vad erői felett, simán beszopta a gépem a telepítő programot és indította vele a Tmobile netet. Utólag a szakember bevallotta, hogy nem nagyon bízott a dologban, hogy működni fog. Persze ugyanolyan tetű lassú a net mint régen, szóval nagy hűhó semmiért illetve hogy ugyanoda visszajussak ahonnan elindultam, de hát ez is eredmény a tegnapi semmihez képest.

Délután rácsokat festettem  további egy réteg fehér alapozóval, holnap jön rá a zöld zománcfesték. Este a német-holland meccset néztem, de belealudtam, éjfélkor ébredtem fel. Ennyit az informatikáról.

Ellentétben Eric Knight Sam Small csodálatos élete könyvének "Nincs többé hétfő" című történetétől, nekem ezen a héten kettő is van. Tegnap este amikor írtam a naplót a leghatározottabban hétfőérzetem volt, ezért azt is írtam a blogba. Mára kiderült, hogy megint hétfő van, ezúttal igazán. Esik az eső, amíg el nem áll, az orrom se dugom ki a hajóból.

 Hol esik, hol eláll, a párás levegőben nem nagyon szárad a festék, olyan másfél réteget tudtam rákenni a rácsokra ma. Hazudnék ha azt mondanám, a szívem csücske ez a meló, a rácsfestéssel való piszmogást kifejezetten utálom...meg ugye semmi köze a hajózáshoz, fene a sok betörőt. Pláne, hogy tegnap láttam a híradóban, hogy úgy törtek be, hogy szétfeszítették a rács függőleges pálcáit. Ezen a nap végén kezdtem el agyalni. Ha holnap megszárad a festés, ott egye meg a fene, hogy kicsit leég belőle, kersztbe behegesztek még mindegyik osztásba egy rudat, hogy ezt megakadályozzam.

"J" koradélután megérkezett teljesen feldobva és holtfáradtan, továbbra is tetszik neki a tenger, előbb utóbb muszáj lesz Amapolával is odamenjünk.

Tegnap délután sárkányeresztés volt. "J" szülei szerelmesei a horvát tengerpartnak, évek óta "még utoljára egyszer" odamennek egy hétre elbúcsúzni tőle. A buszon még volt hely, így a turnussal némi útiköltségért "J" is velük ment, hogy beüljön az Adriába, aztán este a visszajövő turnussal hazajöjjön. Fűzött engem is, hogy menjek vele, de azért, hogy jóesetben nyolc órát szúrja a fenekem a strandon a szikla, nem buszozok 12 órát oda, tizenkettőt vissza. Így a Papa Trabantjával kisofíroztam őket a buszhoz aztán kilátogattam a Dürer kertbe Tilos maratonra. Aki nem ismeri, minden évben van egy hetes buli, ahol a hallgatók megkísérlik összedobni azt a pénzt ami a rádió következő évi működéséhez nélkülözhetetlen. Eközben közös főzés van, koncertek és a rádió a támogatókat emléktárgyakkal ajándékozza meg. Ezért járok már régóta Tilos rádiós pólókban, különösen amióta a vitorlás versenyek májói lerohadtak rólam. Szóval adakoztam, ettemittam, meg jót beszélgettünk, aztán kihoztam a kocsit ide a hajóhoz, hogy majd ha letelt a nyaralás haza tudjam a szüléket vinni a busztól a cuccokkal.

Ma délelőtt kibringáztam a csepeli piacra a szokásos paprika-paradicsom-eper beszerzés végett, mely most némi töpörtyűvel is kiegészült. Délután behegesztettem a második zártokot az ajtórácsba, utánreszeltem a kulcslyukakat, minden varratot átcsiszoltam és  forgó drótkefével kitisztítottam a salaktól, majd simára gletteltem. Holnap a  festés jön.

Látom a kommentekben, hogy előjött a hajózási vizsga és regisztrációs díjak áremelése. Nekem ezzel az a bajom, hogy a semmi kerül többe. Mert egy autót legalább felraknak a fékpadra és egy költséges szervizállomáson többé-kevésbé korrekt vizsgálatnak vetik alá. De azért fizetni, hogy egy tisztviselő ötévente kijöjjön és ellenőrizze a tűzoltókészüléken a pecsétet, meg leltározzon,  marhaság. Komoly, tengerrel rendelkező országok sem foglalkoznak ilyesmivel. Tipikus magyaros túllihegése a dolgoknak, a hivatal saját magát tupírozza. Az egész a lehúzásról szól. Ugyanilyen nulla a köbön a különféle vizsgapapírok megszerzése. Ha befizetek néhánytízezer forintot és részt veszek egy egyhetes tanfolyamon, ha bevágom a HSz-t kapok egy olyan papírt amivel vitorlás, motoros  hajót vezethetek 20m hosszig. Egy hét alatt nem kehet megtanulni hajózni. Nem is kell. Ráadásul az, hogy egy 200 kilós motorcsónakkal megtanul odaállni valaki egy bólyához, semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy ugyanezt könnyedén képes lesz megtenni egy 15 tonnás kishajóval is. A tengeri papírok meg...A hatóságnak be kell mutatni azokat a hajónaplókat, amik bizonyítják, hogy ennyi meg ennyi  mérföldet hajózott valaki. Nos ez meg esetenként úgy néz ki, hogy kimegy a csapat nyaralni, aztán az utolsó nap megírják a naplót, hogy mindenkinek kijöjjön ami kell. Nem mondom, hogy minden oktatással foglakozó cégnél így megy, de van ilyen. Szóval aki akarja megtanulja (de ehhez nem kell feltétlen iskola), aki nem megoldja. Ezen semmiféle vizsgamódszer nem tud változtatni. talán meg kéne nézni, hogy csinálják mondjuk a lengyelek, a hollandok, a németek, az amerikaiak, az ausztrálok, szóval csupa olyan ország akiknek a hajózási hagyományai és a hajózható vizei legalábbis nem alávalóbbak, csekélyebbek a mieinknél és azt lemásolni. Szerintem nem lenne ördögtől való, ha a mi pocsolyáinkra egyszerűen eltörölnének minden vizsgakötelezettséget. Márcsak azért is, mert se szeri se száma azoknak a vizsgázott "nagyhajósoknak" akik  még a legegyszerűbb útjog (jobbcsapás/balcsapás) szabállyal sincsenek tisztában, még vitorlás versenyen se.

Akiga már pedzeget egy dolgot a kommentjében. Nos itt mellettem azt mondják a fiúk, hogy még ez a két tanfolyam lemegy amire már begyűjtötték a tanoncokat, aztán vagy lehúzzák a rolót végleg, vagy átteszik a vizsgáztatást Szlovákiába.

Ma ilyen szaladgálós nap van. Most a mobil internet "bosszúságtalanítása" a program. Az jutott eszembe, hogy van néhány új olvasó, aki esetleg nem látta és érdekli, hogy is volt amikor vízre ment a hajó. https://www.youtube.com/watch?v=Exnnzx5b4Cs&feature=related Ez csak onnan jutott az eszembe, hogy ez a "próbavideóm", merthogy alighanem végképp szakítok a Tmobile mobilnettel. Napok  óta kínlódok a sebességgel. Egyszer már hónap közepén lejár a négy giga ami szerintem csalás, másodszor meg hiába vártam, hogy jöjjön a 6-ai fordulónap, utána is maradt a max 127kBs sebesség, külön kellett reklamáljak telefonon (egy fél óra, mert előtte minden hirdetésüket és ajánlatukat végig kell hallgatni csak akkor jut az ember ügyintézőhöz, aki tovább kapcsol, muzsikál, majd a végén megígérik, hogy 72 órán belül javítják a dolgot és küldenek SMS-t de nem küldenek). Szóval tetü lassú, most tesztelem a Vodafone cuccát, ha jobb (egyszer már próbáltam, de visszakoztam) akkor marad a cucc bontom a szerződést a Tmobilelal.

Azt hiszem már csütörtök van. Legalábbis jócskán elmúlt éjfél. Kedden délelőtt esett az eső, délután rácsoztam. Szerdán azaz mostmár tegnap, bár miután még nem feküdtem le, tehát nekem ma reggel elment "J" szemészetre, kihasználtam, hogy egyedül vagyok és zavartalanul nekiállhattam kiszerelni a hajóWCből a spéci darabot aminek a tesztelését idáig végeztük. A  projekt folytatódik Ausztráliában, a módosításokra a mi próbaüzemünk során keletkezett tapasztalatok alapján kerül sor. "RP" kitartó ember, ennek a töretlen innovatív tulajdonságának köszönheti azt az itthoni szemmel kivételes karriert amit idegenben elért. A munkára ráment a nap nagyrésze, mert a kidobóágat cserélni kellett, hogy illeszkedjen a megváltozott csatlakozóhoz és persze nevetséges volt az az erőfeszítésem, hogy majd úgy csinálom, hogy ne öntse el az egész budit a lé miközben szétszedem a klotyót. Azért számítottam ilyesmire, eleve mezítláb egy szál fürdőgatyában kezdtem a dologhoz, kipakolva a headből mindent ami akadályozhat a mozgásban, még az ajtót is leakasztottam. Délutánra üzemképes volt az eredeti Jacobs marine toilet összeállítás. Késői ebéd és szunya után már nem kezdtem a rácsok folytatásához, kiköltöztem a partra és légpuskával lőttem célba lőlapra, a végére egész belejöttem, 30m-ről sikerült három 8-ast lőni (a 8-as kör olyan 1,5-2cm átmérőjű), igaz feltámasztott fegyverrel céltávcsővel. A távcsövet sokat állítgattam, mert egyszer már belőttem a puskát és a távcsövet 15m-en, de a tárolás során valahogy verődhetett a cucc, mert most egész más volt a szóráskép a lőlapon.

Kaptam egy Emailt "KF"-től  http://index.hu/belfold/2012/06/06/terdre_imahoz_megszunt_a_vizallasjelentes/  Nos a rádión a vízállásjelentés valóban nem hiányzik, de mindezidáig a http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_map.html# linken a VITUKI pontosan informált a jelenlegi és a várható vízállásokról, most az is megszűnt. Mindenki találja, nyomozza ki, hogy ha elindul hajóval akkor milyen vízmélységre számíthat. Mondjuk esetünkben kimegyünk a Kvassayi zsilipen a Nagydunára és miközben kint kóricálunk lemegy a víz 2m alá a pesti mércén, ilyenkor nem nyitnak zsilipet, jól kintragadunk és fene tudja mikor jöhetünk vissza. De mi még csak hagyján, de mi van azokkal az elszánt fickókkal akik szembemenve a "mindentgumikeréken" magyaros terenddel  üzemeltetik azt a néhány áruszállító hajót a Fluviusnál ( http://www.fluvius.hu/cegtortenet.html )? Frankó mi? 

22:28 Délelőtt csak lazsáltam, de délután ahogy felszabadult a műhely befejeztem a rácsokat. Beemeltem az ajtót a keretbe, miután kiegyengettem a hegesztés okozta elhúzódásokat. Akármennyire igyekszik az ember, óhatatlan, hogy 2,60 hosszon el ne görbüljön a zártszelvény, laposvas. Először a két végén feltámasztott anyagot középen szorítókkal próbáltam az elvetemedéssel ellenkező irányba hajlítani, de ez semmit nem ért. Ahogy levettem a szorítókat mint a rugó, visszaállt az eredeti formára. Megmérgesedtem és kölcsön kértem a "népszava" kalapácsot a lakatosoktól és láss csodát, a nyers erőszak megtette a hatását. Csak néhányat kellett odapüfölni a vasra és minden a kívánt módon kiegyenesedett. Úgy megvidámodtam, hogy dalra fakadtam (senki nem volt a közelben a szépen visszhangzó műhelycsarnokban, szóval fürdőszobaszindróma),  Csajkovszkíj Anyeginjéből Lenszkíj áriája jutott eszembe, (ő biztos szebben csinálja  https://www.youtube.com/watch?v=ziFCws-wb38) , aztán ha  már orosz, akkor elénekeltem a technikumban oroszul tanult nótát is, hogyaszongya

Vészelo kalhoznyikam, nu i rozs, nu i rozs

Búgyit xlebec a zimüj, oj haros, oj haros.

Ej sztarinku mátuskuu pravazsaaj, pravazsaj

Búgyit vam ribjátuskii urozsaáj urozsáj

 Eej!

Majd Alexander Sandrovics, Vagy Tabulátor, esetleg Sanyi megmondják jól emlékszem e a nótára. A múltkorjában az Arbat orosz boltban azzal szórakoztattam az eladónőt, hogy megkérdeztem helyesen mondom e az alábbi mondatot (amúgy ezzel a nótával és mondattal nagyjából ki is merült az orosz tudásom, végülis mindössze 8 évig tanultam): Vo vrémja velíkovo atyécsesztvennoj vajnyé ruszkije ljúgyi arganyiszováli partyizánszkije atrjádi. A hölgy azt mondta, hogy helyesen emlékszem. Mondjuk ahogy a "q" kódokat nem tudom megtanulni és minden számot és nevet elfelejtek, ahhoz képest bármilyen versszakot első hallásra megtanultam és úgy tűnik még 50 év alatt se felejtettem el. Fene érti ezt a memóriát, annakidején a kislányom egész apró korában is állandóan olyan 16:4-re vert a képfelforgatós memory játékban. Szóval szépen illeszkedik a keretbe a rácsajtó, imitt amott egy kicsit sikítóztam, hegesztettem, ez olyan mint a málnaszedés, mindig talál az embert még egyet, jelen esetben egy apró javítani valót. Aztán késznek nyilvánítottam a szerkezetet. Már csak a zártokok elkészítése volt hátra, a kettőből egy kész is és a helyére is van heftelve. Ennyit az oroszról.

Egész délelőtt sportoltam. Biciklizés pótkocsival Tescoba. 6 ásványvíz, 22 liter tej. ( nem is értem, hogy bírták annakidején a biciklis riksások a Sztojkó Józsit a 120 kilójával körbehurcolni Bangkokban, nekem ez a 31 kiló is izzadást okozott a hídon felfelé). Biciklizés a csepeli piacra, eper, paprika paradicsom a csomagtartó dobozban. Biciklizés Lipóti pékhez kenyérért. Mentem pár kilométert az biztos.  Délután a rácsokkal bíbelődtem. Megmondom őszintén azt gondoltam ma kész leszek, de persze megint túl derűlátó voltam. Állandóan alábecsülöm a munkát.

Szomorú hír ért a napokban. Kedves balatoni szomszédom Farkas Gyula halt meg. Velem egyidős volt. Egyre jobban felkavarnak az ilyen hírek. Anyám temetésén elhatároztam, hogy nem megyek többet temetésre, csak ha engem visznek. Biztos gyengeség, de valahogy nehezen tudom feldolgozni, hogy akiket szeretek, vagy egyszerűen csak jó ismerősök, kellemes cimborák, egyszerűen hopp...és már nincsenek. Ez a Gyula is...állandóan a fejemben van. Nagyon szeretett mesélni, néha (szerintem) kicsit nagyotmondani, de ez jól állt neki. És most TUDOM, hogy nem mond már semmit. Persze attól, hogy nem megyek temetésre, semmi nem változik, sőt a rokonoknak még tán rosszul is esik. De hát én anyámnak adok igazat, aki a leghatározottabban megtiltotta, hogy rajtam és "J"-n kívül bárki is ott legyen a temetésén. Sőt ahhoz is ragaszkodott, hogy a hamvait a szóróparcellába szórják szét. Azt mondta, hogy ha emlékszik valaki rá, akkor jó, ha nem akkor az is jó, de ne járkáljon a sírjához senki. Az hal meg akit elfelejtenek. Isten nyugtasson Gyuszi, én nem foglak elfelejteni.

Más. Tuti, hogy a szerző vitorlázó. http://www.shp.hu/hpc/userfiles/erdosvirag/a_legszebb_vers.pdf

 Folytattam a vasmunkát. Egész jól állok, a bejárati ajtó is majdnem kész, minden össze van heftelve, csak készre kell hegeszteni, bár nagyrésze a záróvarratoknak is kész van.

Olvasom a kommentek közt a közmunkásokkal kapcsolatos tapasztalatokat. Tegnap itt a telepen is "Te szedd!" volt. Az országos szemétszedő akció keretében a dolgozók egy kommunista szombaton összegyűjtötték a szemetet. Kérdezem a raktáros nőt, hogy hogyhogy itt ez a rengeteg közmunkás, miért nem ők csinálják munkaidőben? Azt mondta, kiadott nekik gyűjtőzsákot, de ahelyett, hogy teleszedték volna, még a zsákokat is eldobálták. Ők ketten a kolléganőjével 10 zsák szemetet szedtek össze, többek közt azt a szemetet is amit a közmunkások csináltak.

Behurcoltunk egy rakás szerszámot a lakatosműhelybe és nekiálltunk a rácsoknak. Az ablakra való nagyjából kész, az ajtóhoz leszabtuk a nagyját. Nagy a késztetés, hogy az ember minél előbb összeállítsa, nyíljon, csukódjon, de könnyebb a meló, ha már az elemi szálakba berakom a zárakat, felhegesztem a zsanérokat és csak azután állítom össze a kereteket és hegesztem be a rács pálcáit. Miközben dolgoztunk régi ismerős jelent meg. Szutyok cica jött látogatóba. De hogy néz ki szegény! Ha lehet, még koszosabb mint valaha és ugyanolyan sovány, mint amikor girhes kóbor kölyökmacskaként megtalálták kint a zsilipen. Egészen beesett a képe. Megvan a magyarázat is, "F" mesélte, hogy három kölyköt szoptat valami rejtekhelyen, azok leszívták róla a hájat, pedig amikor rendszeresen etettük csónaképítés közben, milyen szépen kigömbölyödött. Hát hiába, nehéz a felnőttélet gazdátlan macskaként. Kapott enni egy keveset (mostanában főleg zöldségkoszton élünk, ebből nem kínáljuk, mackósajtot adott neki "J" azt befalta egyből) és kiszedtem belőle három kullancsot, az egyik akkorára szívta magát, mint egy babszem.

Kifejezetten jó döntés volt tegnap, hogy nyomást gyakoroltam "J"-re, hogy ugyan pattanjunk már biciklire és kerekezzünk ki a csepeli piacra némi epret venni, meg "bájdövéj" ami kell. Egyrészt kell a testmozgás, másrészt kell az eper, mert az idén olyan finom ez a gyümölcs (zöldség?), hogy nem győzöm zabálni, amíg tart a szezonja naponta dugig eszem magam vele, harmadrészt ha mára maradt volna a dolog akkor most halaszthatnánk holnapra, merthogy zuhog az eső. A szombati piac ugyan elvileg jobb, mert nagyobb az áruválaszték, de tömeg van, amit utálok. Viszont kifejezetten rossz döntés volt részemről, hogy a piacramenést abban a balga hitben tettem és erről "J"-t is biztosítottam, hogy  nem kell aggódni a forgalom miatt (az én drága feleségem nagyon fél az autók közt kerékpározni) "végig bicikliúton megyünk, megírta az újság, hogy átadták az új kerékpárutat". Nos ebből a hírből annyi az igaz, hogy elmegy a kerékpárút a Szabadkikötő utáni kereszteződésig, ameddig a senki által nem használt járdán eddig se volt gond elkerekezni (ki az a hülye aki busz és HÉV közlekedés ellenére gyalog megy ki Csepelre ...bár ha így növekednek a tömegközlekedés árak és így nő a szegénység...), merthogy a kerékpárút a régi járda, csak megszélesítették és levágták azokat az átkozott ágakat amik a biciklistát pofánverdesték. Viszont ahol a régi járda elfogyott, ott most a bicikliút is elfogy, belefut egy úttestfelújításba ahol látszik, hogy folytatódni fog, de most gödrökkel tarkított, amiken odafelé ugyan átkeltünk a kerékpárokkal és a pótkocsival, de visszafelé megrakva erről szó sem lehetett. Aztán van még mondjuk 100m a buszpályaudvar előtt, de itt vége, lehet menni a forgalomban. Szóval visszafelé rettegő kedvesemmel a hátam mögött mentünk az autókkal az úttesten, ő ráadásul látta azt amit én nem, hogy a taxi úgy előzött, hogy csak centik voltak a kanyarban az utánfutóm és a jobb első kereke közt. Mindazonáltal máskor is fogunk menni kerékpárral piacra, mert egyrészt nem lehet besz@rva élni, másrészt enni kell. Nagyon szomorú dolog mutatott rá ismét a magyar hajózás véglegesnek tűnő kipusztulására. A Szabadkikötővel szemben van (van...VOLT) egy kocsma. Minden kikötővel szemben van egy kocsma szerte a világon.  A világ számtalan országában tett kikötői látogatásaim alapján kijelenthetem, ha van dolog amiben egységes a világ, államformától, nemzeti identitástól és államvallástól függetlenül, akkor ez az. Nos a nemtudomhányasszámú (Charlie bácsi bezzeg tudta!) kocsmahivatal épülete bezúzott ablakokkal (ahogy ez hazánkban normális egy elhagyott épületnél) berácsozott bejárattal (rajta tábla: "Az épületet a .....örzővédő Kft ellenőrzi" vagy valami ilyesmi), koszlottan várja, hogy rombadőljön. Szóval nincs hajózás, ergo nincs kikötő, ergo nincs kocsma se. Nem a nagy dolgok amik orrbavágják az embert, azok úgy elhangzanak. De a rádöbbenést az apróságok okozzák. Tolsztoj írja valahol, hogy a halott barátját öltöztette katonai díszegyenruhájába amiben a koporsóba fogják tenni. A tiszti vállapokat a rajtuk lévő zsinórokkal rögzítették a zubbonyon átmenő lyukakon át. Ezeket masnival szokták megkötni, hogy könnyű legyen leszedni ha pucerájba megy az egyenruha. És akkor rájött, hogy mostmár nyugodtam meg lehet csomózni, mert ezt az egyenruhát már soha többé nem veszik le és küldik tisztítóba. És ekkor érezte igazán, hogy meghalt a barátja.

16:36 Végeztem a beszerzésekkel mára. Nagyon nemszeretem munkába vágunk a hét végén. Az a helyzet, hogy van az "otthon" ami nem az otthon, mert az otthon az a hajó, de kétségtelen van egy lakás ami ugye amúgyis kötelező, mert lakcímének kell lennie az embernek. Én ugyan reménykedtem benne, hogy nem kell, de ha nincs valakinek lakcímkártyája akkor az az ember NINCS. Még akkor se, ha amúgy van. Érthető? Na szóval van nekünk ilyen (egész pontosan "J"-nek, aki befogadott, nekem már nincs lakásom mindent a gyerekeimnek ajándékoztam, de ez most lényegtelen) és bár semmiféle értéket nem őrzünk ott, de ott van mindaz a felhalmozott rengeteg gönc és bútor és minden agresszív lom, amit az ember kidobni sajnál, de nem kell semmire.  (https://www.youtube.com/watch?v=6VKXBIPs2Xg ) Ez a lakás egy  110 éves körfolyosós házban van és ugyanaz a bejárati ajtó védi, amit tán még az építéskor beleraktak. Szóval a "modern kor kihívásainak" nem valószínű, hogy ellenállna. Körbe már mindenki berácsozta ajtaját ablakát, csak a mienkbe tudna nagyjából csekély erőfeszítéssel behatolni a raboló, ami nemcsak azért lenne kellemetlen, mert tönkretenné ezt a muzeális bejáratot, hanem még mérgében, hogy nem talált semmi elvihető értéket jól összetúrna mindent. Na egy betörés után még rendet is csinálni az ott lévő holmik közt aztán végképp nincs kedvünk. Szóval csatlakozunk az össznépi társasjátékhoz (kinn a farkas benn a bárány, betörők kint  lakók a rácsok mögött) mi is rácsozunk. Ezért pár napja felmérés, rajzolás/szerkesztés ma vastelep kölcsönautó utánfutóval anyagbeszerzés, robogóval további anyagbeszerzés, itt van minden (egy vagyon, többe került mint az érték amit megóvni kívánunk, az eheti szemüvegköltséggel alaposan túlléptük a büdzsét a nyugdíjig még majd két hét...hajaj), a hét végén rácskészítés lesz a program.

20:10 Itt a jobbra a TV-ben az RTL klubnak valami celebes műsora megy. (én az MTV1-en a "Mindenből egy van"-t várom az egyetlen műsor amit szeretek amióta a "Vészhelyzet" befejeződött az RTL-en) Meg tudja nekem mondani valaki, hogy ezt tanítják, vagy maguktól gondolják úgy az operatőrök, hogy attól baromi művészi lesz egy felvétel, ha minél gyorsabban rángatja jobbra-balra a kamerát, miközben ki-be zoommol? Lehetetlenség volt megnézni, hogy milyenek igazából a csöcsei a nőnek. És a vágónak attól van ejakulációja, ha félmásodperces snitteket vág?

Na kérem. A kocka el van ültetve. Ez a mai bejegyzés már az új blog adminnal készül. Tegnap írtam egy rövid beszámolót a nap eseményeiről, de kiderült, hogy egy korábban készült KÉP bejegyzés számára készült "űrlapra" írtam és az egész elszállt a szélbe. Talán ma több sikerem lesz, bár azt már látom, hogy a régi admin írta a dátumot magától a nap neve mellé, ez meg nem, még ki kell találjam hogy kerüljön be, mert hát milyen hajónapló az ahol nincs ott a dátum? Szóval immáron lerövidítve (valahogy nincs kedvem kétszer leírni ugyanazt). Rendezkedés, pakolás, kertiföldvásárlás, paradicsomültetés cserépbe, vödörbe, kidobott szerszámosládába. Ma fájdalmas akciónk volt, elmentünk a múltkorjában felíratott szemüvegeket megcsináltatni. Úgy, hogy haveri alapon ment a szemüvegcsináltatás, úgy, hogy én vittem a keretet (kissé ütött kopott, de nem flancolok, két szemüvegem van, mindig a régebbi a tartalék, ebből kiszedtem az üvegeket, ebbe jönnek az új lencsék, ettől kezdve a mostani "éles" a tartalék), tehát új keretet csak "J" kapott, így is otthagytunk több mint 50000-et a két ókulára. Luxuscikk a szemüveg, SZTK támogatás megszűnt, nem is tudom a kisnyugdíjasok mi a fenéből vesznek maguknak látókát?? Aztán családozás volt. Kipróbálandó az új admint megpróbálok berakni ide egy képet Amapoláról. Ezt már többször mutattam, ez a kedvencem, tavaly csinálta rólunk Felicián Ráckevére menet. Most megnéztem az "Előnézet"-et (a régin ilyen nem volt, ez viszont jó változás) és jééé, van dátum rajta. Hogy miért nem tette rá az elején? De minden jó, ha jó a vége, meg fogom szokni az új formátumot, folytatódik a hajónapló.

Tegnap arrébb kötöttűk kicsit Amapolát, mert csáklyával megmérve hátul a vízmélységet ipegcsakhogy megvolt ami kell. Ha kicsit lejjebb megy a vízszint máris felül a kormány, ráadásul a tapogatásból azt éreztem, hogy itt kivételesen nem tiszta iszap van a fenéken, hanem valamennyire kavicsos a meder, nem szeretném ha macerálná a kormánylapot ahogy mozog a hajó. A ráckevei hatalmas nyugalom után kifejezetten zaklatottnak érezzük a környéket, az időnkénti, hullámaikkal  billegtető motorcsónakokkal, a távolról ideszűrődő városzajjal és akkor még, Pünkösd lévén, a közmunkások hada még itt sincs a parton. Mindenesetre "J" parti virágosládáit távollétünkben arrébbpakolták és "bájdövéj" a permetezőflakonját a bekevert levéltetűirtóval ellopták. Nem nagy gond, apró kár, csak bosszantó. Mondjuk, pláne ahhoz képest, hogy tegnap délután itt volt látogatóban Petricskó Péter régi kollégám és mancsaftom feleségével Évával, na neki az autóját lopták el nemrég, pedig szuper elektronikus védelem, volt benne, szóval ehhez képest a permetező nulla a századikon, sőt minuszkár (matematikailag ne értelmezzétek ez most képes beszéd volt). Tegnap alaposan lecsutakoltam az itthagyott gumicsónakot, mert alulról rendesen bealgásodott,  belül meg tele volt esővízzel és a fákról hulló növényi szutyokkal.  Szívem szerint megválnék tőle, mert Mákvirág elég nekünk, két boci sok egy hajóra, de "J" ellenzi a dolgot, mert ha horgonyon állunk és én kimegyek a partra az egyik bocival akkor ő be van zárva ha nincs egy másik neki ott. Az persze más kérdés, hogy soha nem jön ki egyedül, inkább odatrombitál engem, hogy vigyem ki. Kipróbálok egy dolgot, illetve már ki is próbáltam, csak majd idő kell, hogy kiderüljön működik e. Miután fáradságos munkával és nem mellékesen dörzsiszivaccsal eltüntettem a már érdesre keményedett algatenyészetet a csónak fenekéről, az egészet lepasztáztam saját fejlesztésű kencével, amit bizonyos faalkatrészek kezelésére találtam ki, de ott nem vált be. Ez méhviasz terpentinnel összefőzve. Amúgy az illatáról azt gondolom, hogy azonos a valaha régenvolt Tangó pasztával, ha a nagyon öreg olvasók emlékeznek még rá. Ettől azt várom, hogy kevésbé tapad meg rajta az alga, könnyebb lesz lesikálni. Miközben csiszatoltam a feneket eszembe jutott, hogy első vízijárművemet is Tangó pasztával kezeltem, ez egy lengyel gyártmányú Neptun gumikajak volt. Akkor ezt az öregebb csónakosok (olyan 19 éves körül voltam amikor kezdő fizetéseimből összespórolt pénzemből megvásároltam a rettenetes összegbe, emlékeim szerint 5000 forintba  kerülő kajakot) tanácsára tettem. Mostanra én is egy öregebb csónakos lettem, meglátom az újrafeltalált módszer működik e.

Nézem a Mavir honlapján ( http://www.mavir.hu/web/mavir/elokozvetites1) a madarakat, Hajnal és Samu túlesve az anyakönyvezésen, immáron gyűrűvel a bal csuklójukon, gyönyörűen megtollasodtak, próbálgatják szárnyaikat, szerintem egy héten belül kiröppennek a bádogfészekből.

12:44 Hol esik, hol abbahagyja, vígasztalan az idő. Már álmosodom is. Arra volt csak jó a délelőtt, hogy végre kitaláltam a "doghouse/dodger" sátortető, védőponyva rendszer milyen lesz Amapolára. Leskicceltem, idekopizom a fényképet a vázlatról. Hogy mi lesz a továbbiakban 13 nap múlva a képek berakásával a blogba azt nem tudom, mert most kipróbáltam és az új szerkesztővel továbbra se tudok képeket berakni ebbe a naplóba. Ez a régi program egyszerű és világos, az újnál hiába kattintok a megszokott ikonra bead egy salátát ahol nem találom amit keresek. Van egy rakás "help" oldal, ahol olyan szoftveres bikkfanyelven fogalmaznak mindent, hogy egy kukkot se értek belőle. Nyilván megalázó lenne közérthetően, az egyszerű felhasználó által is érthető módon fogalmazni, még valaki képes lenne azt hinni, hogy a csinálók "közönségfilmesek" a "felhasználók uszályába" kerültek, kezd elmenni a kedvem ettől az egész blogolástól.

18:47 Délután kisütött a nap. Lemásztam a hálókabin padlója alá és megnyomtam a tönkcső zsírtöltetét. Ehhez meg kellett küzdenek a szar kínai zsírzóprésemmel, ami magára hagyva mindig a dugattyú mögé utasítja a zsírtöltetet, miközben félig van anyaggal, de a dugattyú leérve a henger fenekére nem továbbít több anyagot, csak üresben klattyog a nyomókar. Sokadszorra szétszedtem, kivakartam a zsírból a rugót és sikítóval levágtam belőle két menetet, hátha ha gyengébb lesz megszűnik a jelenség, de sok reményt nem fűzök a dologhoz. Mindenesetre alaposan megnyomattam a tönkcsövet, miközben alapjáratban forgattam a tengelyt, hogy átjárja a zsír a csapágyperselyeket. Még be se fejeztemm a decken lévő nagy satuban a zsírzópréstuningolást, máris beindult az eső, nem győztem elpakolni, ponyvát csukni. Szeszélyes évszak a május. Visszatérve a szalonba ismét futottam egy kört az új blog admin felületen...két sikertelen próbát a végén még leirtani is csak a régi formátumba visszatérve tudtam. Lehet, hogy nemsokára vége ennek a hajónaplónak?

 Reggel nyolckor elhajigáltuk a köteleket és elindultunk a lusta folyón fölfelé. Úgy látszik nekünk már az a sorsunk, hogy örökké széllel szemben hajózzunk. Lefelé viharos szél volt délről, most visszafelé, még el se indultunk, máris süvített az északi. Mindazonáltal nagyobb gond nélkül felcsattogtunk délután 2-re a régi helyünkre. Jól kifújt a szél bennünket, tulajdonképpen nem csináltam semmit, az úton majdnem végig "J" kormányzott, nagyon jól csinálta, adta az erőt ahogy kell, nem gázolta el a kompot, kikerülgette azt a rengeteg vízen úszó vackot amivel a horgászok a tuti helyeiket jelölgetik, mégis olyan fáradt vagyok, hogy még étvágyam sincs, pedig egy menet közben bekapott reggelin kívül nem került semmi táplálék a bendőmbe, de "J" pontosan ugyanígy érez. A nap és a szél megtette a magáét. Azt hittem valamiféle jó érzés vesz majd rajtam erőt, hogy "hazaérkeztünk", de inkább sajnálom, hogy otthagytuk a békés barátságos Ráckevét. Visszafelé terveztem két megállást baráti helyeken, de "CsL" nem volt lent Szigetcsépen, "M Zs" pedig nem vette fel a telefonját egész délelőtt, így megállás nélkül teljesítettük a távot. Illetve egészen pontosan volt három megállás, vagy majdnemmegállás, mert elnavigáltam magam és felültünk az iszapos fenéken (érdekes módon fentről világosan látszik melyik a főág ahol elég mély a víz, de lentről már nem ennyire egyértelmű a dolog. Emlékszem (itt a kisdunán kezdtem a vízi pályafutásomat egy lengyel Neptun összerakható gumikajakkal) volt  valaha kitűzés, meg folyamkilométer táblák, de  azt már rég elvitte az idő, meg a renszerváltás. Szóval minden a helyismereten, vagy a szerencsén múlik. Szerencsére a háromból csak egy volt ahol csak hátrában sikerült a zátonyról lekászálódni, a többi kettőn némi iszapkavarás után átcsúsztunk. "J" különösen aggódott Dunaharasztinál, ahol legalább három párhuzamos ágra szakad a folyó és nekem sikerült őt benavigálnom egy szűk csatornába. Kiguvadt szemmel meredtünk a mélységmérőre, miközben egész lassan másztunk előre de mázlink volt, mert megfordulni nem igazán lett volna hely, ha fennakadunk. Ez a szűk ág közvetlen az M0-ás hídláb előtt csatlakozott végre a főágba, én sztoikus nyugalommal viseltem a dolgot, de "J".nek aki nálam sokkal aggodalmaskodóbb, nagy kő esett le a szívéről, amikor egy éles jobbkanyarral kikerülte a hídpillért és végre megint méteresnél nagyobb mélység volt alattunk. Aztán egyszercsak itt voltunk, rákötöttünk a bójánkra és Mákvirágot letéve némi kötélhúzás után kikötöttünk a Rácz Józsi vízioktató központjának úszó vasaira.

 Hát az indulásból nem lett semmi. Reggel rendesen vonaglott Amapola a kötelei fogságában, a vizet összefüggő tarajos hullámok borították, semmi kedvem nem volt ilyen időben nekivágni a felfelé vezető útnak. Helyette besétáltunk a városba kenyérért, amit úgyis kellett volna venni az útra, csak így több időnk volt rá, nem volt muszáj biciklivel menni. Amúgyis kezdjük átvenni a hely tempóját, itt érezhetően minden kicsit komótosabb mint Pesten. A boltokban nincs tömeg, az utcákon is kevésbé kell tartani attól, hogy valami hajszolt sofőr mobiltelefonálás közben elgázol.  

Hetek óta spekulálok a soronkövetkező jelentős változtatáson. Ahhoz, hogy felálljanak az árbocok, le kell bontsam a jelenlegi ponyvasátrat ami  a cockpit és a felépítmények egy része fölött van. Eredetileg nem is gondoltam, hogy lesz a hajón ilyen, csak addig terveztem használni, amíg épül a hajó, hogy a cockpitban legyen fedett munkatér. De időközben nagyon megszerettük ezt a "verandát", nyáron a nap és az eső, télen a hó ellen véd. Namármost ha leszedem hetekre, hónapokra amíg elkészítem a vereteket, álló és futókötélzetet, szóval összehozom a riget (akinek jobban tetszik németül, a takelázst {takelage}, magyar szó nem jut rá eszembe) közben lesz jópár zuhé, ami bever a lakóterekbe. Tehát kell csinálnom egy, a jelenleginél könnyebben kezelhető takarórendszert, ami gyorsan fel-leszedhető, viharos szélnek ellenáll, olyasmi mint a "túraponyva", a jelenlegi, többszöri toldozás során evolúciós alapon kialakult nehéz alkalmatlan, nagyjából szerelhetetlen sátortető helyett. Jó lenne, ha ezt fennhagyva vitorlázni is lehetne a hajóval, ezen agyalok már régóta, de be kell lássam, hogy ez lehetetlen. Tehát lenne egy több részből álló, de freccsenővízmentesen csatolható, a jelenleginél könnyebben szerelhető takaró zippzáras ajtókkal, ami alatt működik az élettér akár fekvő, akár felállított árbocokkal,  mely vitorlás üzemben teljes egészében eltűnne, viszont akár álló, akár fekvő árbocokkal motoros üzemben fent maradna, azaz annak ellenére, hogy fent van, biztosítanom kell a zavartalan kilátást a kormányállásból. Nos ennek a könnyen kezelhető multifunkcionális kutyaólnak még szépnek is kellene lennie. Gyártom a vázlatokat, méricskélek, spekulálok, de egyelőre sehol se vagyok a dologgal.

Reggel verőfényre ébredtem, gondoltam  mégiscsak el kéne már indulni. de azért biztos ami biztos meghallgattam az időjárás jelentést, meg a neten is megnéztem  mi várható. Nagyon rosszakat mondott délutánra. Ezért elnapoltam az indulást. Hamarosan meg is jött az idő. Felváltva verték a fedélzetet a zivatarok, volt vagy négy hullám, a szél meg hol elállt, hol viharossá erősödött. Szóval jól tettem, hogy nem indultam el. Késő délutánra feltisztult az ég, elmentünk sétálni a környéken kicsit. Talán Tókert utca amiben jártunk, az egyik oldalon házak a vízparton, a másikon magas töltés. El nem tudom képzelni mi a célja a töltésnek itt ahol szabályzott a vízszint. Azon kívül, hogy kétszer kimertem az esővizet a bociból, más hasznosat nem tettem ma. Mondom, hogy érzem az esőt. Hiába volt reggel szikrázó napsütés, valami miatt majd leragadt a szemem. Hát hamarosan be is borult. Ahogy elkezdett zuhogni, máris elnyomott az álom. A fél napot átaludtam.

Nem tudom mi van a halakkal, pontosabban mitől döglenek a nagyok. A halászoknak itt van a parton a telephelyük. Persze nem halásznak már hálóval a Dunában, halivadékkal kereskednek a halastavak számára, meg gondolom  a Dunába is telepítenek. Mellettük a Vízügy telepe. valaha olyan egy brancs lehettek, mindkét cég állami vizes csapat. Most már hatalmas a különbség. A halászok szemmel láthatóan gazdagok, ők kereskedők. A Vízügy állami, közpénzből él, a káderállomány alighanem rosszul fizetett, a rendszerváltás óta közpréda a tárca, hol ide csapják, hol oda, ugye legutóbb a BM-hez. A telephely szögényös, pedig szemmel láthatóan megpróbálják rendben tartani, pláne, hogy most nyakonöntötték őket a sok mihaszna közmunkással.  De visszatérve a halakhoz. A halászok stégjénél egy nagy műanyag ladik van kikötve, ebbe szedik a haldögöket. Van benne jó pár mázsa, de nem aprók ám, hanem olyan méteresek, meg még annál is nagyobbak. Ott bűzölögnek a félig esővízzel telt ladikban tőlünk nem messze, még az a szerencse, hogy északról fúj a szél, nem ide hozza a szagot. Az esővízen kívül valamivel le is önthették, ami valamennyire megfogja a szagot, mert közelről se annyira borzasztó az illat, de holnap ha kicsit kijavul az idő azért eltűzünk innen, mert nincs kedvem megvárni amíg jobban megbuggyannak a tetemek.

. 

 Tegnap nagyjából egész nap esett az eső. Egészen pontosan zivatarok követték egymást, volt, hogy a nap is kisütött tán 10 percre aztán ismét jött a zuhé. Mondjuk májusi eső aranyat ér, de nekem a két évvel ezelőtti hasonló jutott az eszembe, amikor annyi eső volt májusban, hogy minden vetemény elrohadt a földeken. Remélem nem ismétlődik meg az idén. Ma reggel viszont hét ágról süt a nap szál fel a pára, csodás az idő. Ha így marad rekordtermés lehet gabonából és gondolom a kapásnövények is "megköszönik" ezt az időt. Most megint eszembe jut, hogy ha lenne magyar hajózás, mennyivel exportképesebb lenne a magyar búza, kukorica a Duna-Levante útvonalon. De hát ahogy Jókai írta (egészen pontosan adta valamelyik regényalakja szájába a mondatot) "szénégetőnek tőkén a szeme", hajósember mindent hajóból, hajónak, hajóval lát. Na szóval a tegnapi napot egyszerűen átlustálkodtam. Egyszer egy esőszünetben kimertem Mákvirágból a vizet, de amúgy csak heverésztem olvasgattam, még a varrnivalót se volt hangulatom elővenni. Most, hogy már egészen természeti ember lett belőlem (próbáltam erre jobb kifejezést kitalálni, de nem sikerült), az időjárás rendkívüli módon befolyásolja a hangulatomat. Ha beborul, a kedélyállapotom is borús lesz, elálmosodom és csak mélán teszek-veszek, ha kisüt a nap egyből megvidámodom és aktivitás tölt el. Ma reggel (ahogy máskor is ) egyből a madarakkal kezdtem http://www.mavir.hu/web/mavir/elokozvetites1 ahogy bekapcsoltam a gépet. A napról napra szépen fejlődő fiókák tollazata  színesedik, egyre kevesebbet  ücsörögnek a csűdjükön, fekszenek pihegve. Kezdenek kialakulni az evezőtollaik, farktollaik. Az anyjuk már sokat hagyja magukra őket. Az imént egyszercsak megjelent, egy zsákmánymadarat hozott, amiből mindhárman buzgón falatoztak. A végén mindkettőjüket falatkákkal etette a csőréből, aztán távozott, gondolom újabb zsákmány után kutatva, mert a fiókák étvágya alighanem rendkívüli. Drukkolok, hogy szarkát fogjon, ne mondjuk gólyafiókát. A szarkákra különösen mérges vagyok, mérhetetlen módon elszaporodtak és mint fészekrablók, fent a Kvassaynál gyakorlatilag az összes énekesmadarat kipusztították. Itt Ráckevén viszont még egyet se láttam, ez alighanem azért van, mert gondosabban bánnak a háztartási szeméttel, ami Budapest környékén a szarkák fő táplálákbeszerzési forrása. Gondolom ettől szaporodnak el annyira és miután a ragadozómadarak kerülik a városokat (pedig mennyi galambot zsákmányolhatnának) nincs természetes ellenségük.

18:47 Elmesélem mitől tudok a falra mászni. Amikor az én drága feleségem úgy csinál, mintha valamiben kikérné a véleményem, quasi rám bízná a döntést. De ő már rég eldöntötte. Nyugodtan csinálhatná, eszembe se jutna megkérdőjelezni a döntését, de ő "rámbízza". Én viszont, miután csacska fejemmel azt hiszem, hogy most én döntök, nem úgy döntök ahogy ő akarta. Pl. 

- Mít főzzek asdfg-t vagy yxcvb-t?

-yxcvb-t!

-De nincs itthon y,meg x, meg c, meg v...

-Akkor mi a f@szér engem kérdezel???!!

Na most is ez volt. Előszedtük a lefektetett árbocon lógó húsvéti sonka maradékát (jó nagy darabot ). "J" elvágta késsel körben én kettébefűrészeltem a csontot, lett belőle két tekintélyes darab.

-Megfőzzem mind a kettőt, vagy csak az egyiket?

-Csak az egyiket.

-De ha csak az egyiket....stb

-Akkormeg...lásd fent...

Ma délután bebújtam a gépházba és kicseréltem az összes résolajcsövet újra, amit a Mihalik Péter hozott. Alaposan átvizsgáltam mindent odalent a "bányában", ellenőriztem az irányváltóban a folyadékszintet, a tömszelence környékét, csöveket, vezetékeket. Minden a legnagyobb rendben van. Azt terveztem holnap megindulunk a folyón felfelé, de pocsék idővel riogat a meteorológia. Nem mintha bármi veszély fenyegetne bennünket időjárásilag, de szakadó esőben, viharos szélben sokkal hangulattalanabb hajózni, mint verőfényben, meg visszafelé meg akarok állni Szigetcsépen a Csikós Lacinál, félek viharban elvinném a stégjét, meg az ott tartózkodás is kellemesebb ha jó az idő.

Délelőtt villámlátogatást tettünk a piacon, mostmár tényleg csak azt veszünk ami nagyon kell, megtört a varázs, végig se lejtettünk a soron, eper, zöldborsó, paprika, paradicsom, körte volt a zsákmány.

 Összecsavaroztam a dinghy kormányszekrényét, megtoldottam ideiglenesen a gaffját, mert a folyamatos próbák, állítgatások során mindig találok hibát a vitorlán. Kezdetben volt egy csúnya redő keresztben, amit már nagyjából sikerült kihúznom, de ahhoz, hogy teljesen eltűnjön, úgy gondolom, hogy feszíteni kellene a felső csücskön, ennek viszont a gaff hossza határt szab. Ezért toldottam meg ideiglenesen egy lécdarabbal. Ha beválik, megcsinálom véglegesre a toldást. Ki is próbáltam volna, de nagyon beerősödött a szél. Vihart jósolt a rádió jégesővel, meg vendégek is jöttek, így holnapra marad a dolog. Volt még egy kemény munkánk ma. Amikor elkészültem a hajó felemelésével annakidején a parton ( az eredeti "testhelyzetből" amibe a daru lerakta, 20 centit megemeltem egy olajemelő és két hébér segítségével, valamint egy láncos flasencúggal pontosan vízszintesre állítottam), acél csövekkel alaposan kitámasztottam, hogy nehogy a fejemre essen és a dögnehéz emelőeszközöket elzéfeszteltem a hálókabin padlója alá. Nos most, hogy a jobboldali üzemanyagtankba gázolajat tankoltam, az egész hajó a korábbi keresztirányban vízszintes helyzetből kissé megdőlt jobbra. Ezért délután előszedtük a hébéreket, emelőt, flasencúgot, meg az ugyancsak ott elraktározott 5 kilós kalapácsot és áthelyeztük a szalon baloldali szofa alá, valamint a deck bal oldalán álló 25 literes melegvíztartályt is feltöltöttem, ami még téli leürített állapotban volt. Ettől mindjárt kedvezőbb testhelyzetet vett fel a hajó.

 Ma átvitorláztunk ismét az Angyali szigetre és "N S" -nél kikötve körbenéztünk a szárazföldön. A kirándulás célja körbenézni, a bennszülöttek birtokai közt akad e eladó. Erre rtcpt (régen néhányszor kommentelt itt, de azóta sok Emailt váltottunk és többször meglátogatott)  kért meg, aki kacérkodik itt vétellel. Úgy tűnik egész sereg ingatlan van, ami eladó, vagy az elhanyagolt állapotából, ahogy korábban is látszott a vízről erre lehet következtetni. Jegyzeteltünk, ma elküldöm Emailben neki. Itt látható pár kép "NS" -ről, meg az ágyújáról, világítótornyáról, házikójáról, kompjáról. Aztán visszafelé meglátogattunk egy kedves családot. Úgy kezdődött, hogy tegnap rámkiáltott egy fiatalember egy csónakból, hogy olvassa ezt a blogot és ha van kedvünk ugorjunk be a parti házukba egy kávéra. Én nem kávézom, "J" is csak ilyen hosszú soktejes nescapuccinokat iszik, de a barátkozás kedvéért benéztünk hozzájuk, olyan kedves volt az invitáció. Fiatal színészházaspár egy pici babával és nagymamával fogadtak, elbeszélgettünk hajókról, meg a világról, holnap ők jönnek hozzánk látogatóba. Megállapítottam, hogy megnyílt a ragasztásnál a Mákvirág kormányszekrénye.  Nem nagy baj, holnap össze fogom csavarozni, mert a ragasztásban nem bízom többé. Úgy tűnik ez a fajta epoxi amivel a bocit építettem, csak fához jó. Mákvirág rövid idő alatt nagyon a szívemhez nőtt, használni olyan mintha tudnék járni a vízen.

Ma ismét szép napunk volt. Reggel hápogásra mentünk ki a deckre, a szomszédos Viza oldaláról legelészi az idei réceszaporulat az algát anyai felügyelet mellett. Mondjuk a tegnapi nap kevésbé volt szép, bár szépen indult. Délelőtt kibicikliztünk a városba és végre sikerült elcsípni a szerb templomot nyitott állapotban.  Fotóztam párat odakint, (a szatelitantenna nem odabent van) bent nem szabadott, így csak itt látható amiben gyönyörködtünk. http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,63,0,0,1,0  Délután viszont szopás volt de vastagon. Mondjuk az én hibám. Ismét üzemanyagot töltöttem a hajóba, de nem vettem észre, hogy lent egy cső kiugrott, így vagy egy bő liter gázolaj beömlött a bal oldali padládába, azaz a szárazkambuzába. (kambuza tengerészül éléskamra). A délután nagyrészét kipakolással, lemosással, felitatatással, törléssel, szárítással, elpakolással töltöttük. Ma viszont délelőtt kibicikliztünk a piacra. Ezúttal vasszigorral vezettem végig "J"-t a soron, miután egy fillér se volt nála, minden pénz nálam volt, csak paradicsomot, karalábét és friss zöldborsót vettünk, szóval két kivétellel csak azt amiért mentünk. A kivétel a borsó és a karalábé volt, ezt úgy esszük nyersen mint az édességet. Délután vízre eresztettem a Mákvirágot és a gyengécske szélben elvitorláztunk "J"-vel az Angyali szigetre. Volt tengerészkollégám Németh Sanyi építkezik ott a sziget déli csücskétől úgy 200 méterre északra a keleti oldalon. Kint is voltak a birtokon Gabival a feleségével. Sanyi hozzám hasonló "utolsó mohikán" a "mindent megépítek amire szükségem van" népségből. Saját építésű kompján hordja az építőanyagot a szigetre a saját építésű dömperével. Ő az aki a valahavolt balatoni gőzgépes csendőrhajóból épített Amapola méretű hajót, ami egyelőre a kertje végében áll. Összefutott a számban a nyál, amikor megmutatta mi van a stégje tövében. Nos egy saját gyártmányú ágyú, olyasmi amit mindig szerettem volna csinálni Amapolára, csak hajóágyú kivitelben. Én egyelőre elvetettem a dolgot, de most, hogy láttam az övét, lehet, hogy mégis csinálok egyet. Aztán visszavitorláztunk Amapolára, mázlink volt, mert az egyre gyengülő, leállós szél éppen kitartott hazáig. Felhúztuk parkolóra Mákvirágot és visszavonultunk összes termeinkbe vacsorázni.

Hogy nincs végre béke ezen a qrva neten ami a felhasználás kényelmét illeti! Már régóta fenyeget a blog.hu, hogy megváltoztatja ennek a blognak a szerkesztő programját és egyfolytában hesseget az új rendszerre. Meg is próbáltam, de képtelen vagyok képeket feltölteni azon. Így mivel a régi is működött idáig, maradtam a megszokotton. De ennek 22 nap múlva vége. Úgy, hogy lehet, hogy a képeknek is vége lesz, hacsak rá nem jövök a használatra. Egyelőre maradok itt, aztán ha kifújt ez az admin rendszer, megpróbálok megküzdeni az újjal. Aztán. Tegnap a Google chrom böngésző is azt mondta, hogy nyekk és mindent újra kellett csinálni, mert azon is változtattak. A régin pl volt egy olyanom ami megakadályozta, hogy reklámok jöjjenek fel a hotmail jobb oldalán, most megont jönnek a reklámok, ezért minden lelassult. A franc bele ebbe az örökös változtatásba!

Micsoda anyag! http://www.wimp.com/puttyshock/

Azt mondja a rádió, hogy gyengül a forint. Tegnaptól viszont csökkentek az üzemanyagárak. Félő, hogy jövő héttől ismét emelkednek , most kell tankolni. Miután az üzemanyagtöltőhely itt van nem messze ezért a délelőtti program tankolás volt. A bicikliutánfutó/kézikocsiba három kanna fér bele.  Szerencsére hoztam magammal a kannáimat. A szél nem enyhült, sőt a tegnap estihez képest még erősödött is, összefüggő tarajos hullámok borították el a Dunát, a hajót is úgy rángatta, hogy egyszer ki is ugrott a cső amivel a gázolajat töltöttem, jól összefröcskölve a decket a drága anyaggal. Ilyen időben  mindig valami benti piszmogással foglalom el magam, nem kellett nagyon keresni, a tengerészzsákom alján a műbőr koptatóréteg a varrás mentén kiszakadt, azt öltögettem kint a cockpitban a dülöngélő hajón. Előjöttek a régi történetek. Merthogy ennek a műbőrnek is története van. Valaha  olyan 20 éves koromban gyerekkori jóbarátommal a Csete Bandival Bulgáriában jártunk hátizsákkal egy kölcsön sátorral. Egy hatalmas esőt kaptunk, melynek során kiderült, hogy ezt a sátrat valaki téves kötelességérzetből visszaadás előtt kimoshatta, ezzel kimosva belőle az impregnáló anyagot, mert egyetlen vízhatlan darabja volt, a fenéklap. A tetőn akadálytalanul folyt befelé a víz, de ami bejött az bent maradt! Átázott hálózsákjainkban feküdtünk egész éjjel, mindenünk csuromvíz volt, egy száraz gatyánk nem maradt. Na elhatároztam, hogy lesz egy saját sátram, ne kelljen többet a Vegyterv túristaszakosztályának ezzel a vacakjával kínlódnom. Az Iparcikk Kölcsönző Vállalat (Ki emlékszik még a reklámra? "Segít az X!") abban az időben selejtezte le a fenéklap nélküli sátrait. Megbízhatónak és vízhatlannak néztek ki, ezért vettem egyet és elhatároztam, hogy varrok neki fenéklapot. De miből?? A recicling már akkor is minden ötletem alapja volt, bár a szó még nem volt kitalálva. A Csete Bandi autószervizben dolgozott akkoriban, ahol lakatoltak egy autót, amiből a teljes belső, fehér műbőr kárpitot kibontották. Na ebből lett a sátor fenéklapja.  És a maradékából a zsákom alsó borítása. Jó pár évvel később ezzel a zsákkal hajóztam be az M/S Újpestre, első tengerjáró hajómra. Amikor megvarrtam, még fogalmam se volt, hogy ez egy tengerészzsák lesz, csak azért csináltam, hogy a következő, jugoszláviai utunkon legyen mibe rakni a cuccaimat, amit egy hordkeretre prímán felkötve lehetett cipelni. Abban az időben még nem léteztek a mai ergonomikus hátizsákok. A könnyű sziklamászó hordkeret évekig nálam volt, amíg a tulajdonosa Kovács Laci vissza nem kérte, a sátorral akárhogy is próbálok visszaemlékezni nem tudom  mi történt azután, hogy megjártuk vele baj nélkül Rovinjt. De a szép kék zsák bejárta velem a fél világot, most, hogy megvarrtam ahol felfeslett ismét olyan mint újkorában, illetve amikor később rákerült (az azóta érvénytelenné vált) felirat "HUNGARIAN MERCHANT MARINE".

Utóirat. Miközben ezeket a sorokat pötyögöm a gépen, a TV-ben a "Veréb is madár" című film megy. Van egy jelenet benne, ahol a Kabos összetör egy autót. Na azt a műroncsot éppen a Csete Bandiék csinálták, lehet, hogy pont ebből származik a fehér műbőröm? Még valami eszembe jut a filmről. Most éppen Abody Béla van a sztriptízjelenetben. Ez a ugye masszívan a "kádárdiktatúra" idején készült. Abban a mocskosban (Abody épp most küldi ki ruszkikat, miután a lány melltartóját Kabos kigombolta)! Vajh a mai szuperdemokráciában kapna egy magyar rendező állami pénzt egy filmre amiben mondjuk ilyen szinten gúnyolnák a fennálló hatalmat? Csak úgy gondolatébresztőnek.... ebben a mostaniban nem az a legrosszabb, hogy sokmindenben emlékeztet a régire, hanem az, hogy annak egy lebutított, olyan lábszagú, görcsös, sótlan, minden humort nélkülöző, földhözragadt, izzadtságszagú parlagi változata ez a nemzeti kétezertízpontnullás.

Kimentünk délelőtt a piacra. (szerda, szombat piacnap) . Igazából csak epret és kenyeret akartunk venni....alig bírtunk hazabringázni annyi volt a cucc a csomagtartón, kormánykosárban, kormányra akasztott szatyorban. (az utánfutót nem vittük, hisz nem veszünk szinte semmit...). Piszok kemény észak-északkeleti fújt, megfigyeltünk egy, az Angyali sziget környékéről rendszeresen a piacra evező nénikét aki a zöldjeit árulja ott, ahogy visszafelé küszködik széllel szemben, hogy valahogy átjusson a hídnyíláson. Nagyjából egyhelyben állt, miközben minden erejével evezett. Már jócskán itthon voltunk amikor elérte Amapolát. Kidobtam neki egy kötelet, hogy pihenjen egy kicsit, meg felajánlottam, hogy leteszem a Mákvirágot, utánakötjük a csónakjának én felevezek vele a szigetre, vagy a partra ha ott lakik, aztán visszaszáguldok vitorlával a Mákvirágon, de nem kért belőle. Aztán később kiderült, hogy a néni 5 évvel fiatalabb nálam...állandóan azt hiszem, hogy fiatal vagyok, mindíg meg kell győznöm magam, hogy alapjábavéve egy vén trotty. Ha már ott pihenkélt elbeszélgettünk, kiderült, hogy abszolút nem felel meg az emberben sablonosan kialakuló sztereotip elképzelásnek. Nem egy vidéki öregasszony aki kertjében termett dolgokkal kofázik a piacon, hanem egy ex  tolmács idegenvezető idegenforgalmista, aki tudatosan fordított hátat Budapestnek, tanult biokertésznek. Vettünk is tőle almaecetet, jól elbeszélgettünk, aztán amikor kicsit megalmult a szél, útjára bocsátottuk. A szél délutánra tovább erősödött, mostanra keményen hullámzik a víz, Amapola rendesen dülöngél. Remélem ez már a melegfront.