Kifejezetten jó döntés volt tegnap, hogy nyomást gyakoroltam "J"-re, hogy ugyan pattanjunk már biciklire és kerekezzünk ki a csepeli piacra némi epret venni, meg "bájdövéj" ami kell. Egyrészt kell a testmozgás, másrészt kell az eper, mert az idén olyan finom ez a gyümölcs (zöldség?), hogy nem győzöm zabálni, amíg tart a szezonja naponta dugig eszem magam vele, harmadrészt ha mára maradt volna a dolog akkor most halaszthatnánk holnapra, merthogy zuhog az eső. A szombati piac ugyan elvileg jobb, mert nagyobb az áruválaszték, de tömeg van, amit utálok. Viszont kifejezetten rossz döntés volt részemről, hogy a piacramenést abban a balga hitben tettem és erről "J"-t is biztosítottam, hogy nem kell aggódni a forgalom miatt (az én drága feleségem nagyon fél az autók közt kerékpározni) "végig bicikliúton megyünk, megírta az újság, hogy átadták az új kerékpárutat". Nos ebből a hírből annyi az igaz, hogy elmegy a kerékpárút a Szabadkikötő utáni kereszteződésig, ameddig a senki által nem használt járdán eddig se volt gond elkerekezni (ki az a hülye aki busz és HÉV közlekedés ellenére gyalog megy ki Csepelre ...bár ha így növekednek a tömegközlekedés árak és így nő a szegénység...), merthogy a kerékpárút a régi járda, csak megszélesítették és levágták azokat az átkozott ágakat amik a biciklistát pofánverdesték. Viszont ahol a régi járda elfogyott, ott most a bicikliút is elfogy, belefut egy úttestfelújításba ahol látszik, hogy folytatódni fog, de most gödrökkel tarkított, amiken odafelé ugyan átkeltünk a kerékpárokkal és a pótkocsival, de visszafelé megrakva erről szó sem lehetett. Aztán van még mondjuk 100m a buszpályaudvar előtt, de itt vége, lehet menni a forgalomban. Szóval visszafelé rettegő kedvesemmel a hátam mögött mentünk az autókkal az úttesten, ő ráadásul látta azt amit én nem, hogy a taxi úgy előzött, hogy csak centik voltak a kanyarban az utánfutóm és a jobb első kereke közt. Mindazonáltal máskor is fogunk menni kerékpárral piacra, mert egyrészt nem lehet besz@rva élni, másrészt enni kell. Nagyon szomorú dolog mutatott rá ismét a magyar hajózás véglegesnek tűnő kipusztulására. A Szabadkikötővel szemben van (van...VOLT) egy kocsma. Minden kikötővel szemben van egy kocsma szerte a világon. A világ számtalan országában tett kikötői látogatásaim alapján kijelenthetem, ha van dolog amiben egységes a világ, államformától, nemzeti identitástól és államvallástól függetlenül, akkor ez az. Nos a nemtudomhányasszámú (Charlie bácsi bezzeg tudta!) kocsmahivatal épülete bezúzott ablakokkal (ahogy ez hazánkban normális egy elhagyott épületnél) berácsozott bejárattal (rajta tábla: "Az épületet a .....örzővédő Kft ellenőrzi" vagy valami ilyesmi), koszlottan várja, hogy rombadőljön. Szóval nincs hajózás, ergo nincs kikötő, ergo nincs kocsma se. Nem a nagy dolgok amik orrbavágják az embert, azok úgy elhangzanak. De a rádöbbenést az apróságok okozzák. Tolsztoj írja valahol, hogy a halott barátját öltöztette katonai díszegyenruhájába amiben a koporsóba fogják tenni. A tiszti vállapokat a rajtuk lévő zsinórokkal rögzítették a zubbonyon átmenő lyukakon át. Ezeket masnival szokták megkötni, hogy könnyű legyen leszedni ha pucerájba megy az egyenruha. És akkor rájött, hogy mostmár nyugodtam meg lehet csomózni, mert ezt az egyenruhát már soha többé nem veszik le és küldik tisztítóba. És ekkor érezte igazán, hogy meghalt a barátja.
16:36 Végeztem a beszerzésekkel mára. Nagyon nemszeretem munkába vágunk a hét végén. Az a helyzet, hogy van az "otthon" ami nem az otthon, mert az otthon az a hajó, de kétségtelen van egy lakás ami ugye amúgyis kötelező, mert lakcímének kell lennie az embernek. Én ugyan reménykedtem benne, hogy nem kell, de ha nincs valakinek lakcímkártyája akkor az az ember NINCS. Még akkor se, ha amúgy van. Érthető? Na szóval van nekünk ilyen (egész pontosan "J"-nek, aki befogadott, nekem már nincs lakásom mindent a gyerekeimnek ajándékoztam, de ez most lényegtelen) és bár semmiféle értéket nem őrzünk ott, de ott van mindaz a felhalmozott rengeteg gönc és bútor és minden agresszív lom, amit az ember kidobni sajnál, de nem kell semmire. (https://www.youtube.com/watch?v=6VKXBIPs2Xg ) Ez a lakás egy 110 éves körfolyosós házban van és ugyanaz a bejárati ajtó védi, amit tán még az építéskor beleraktak. Szóval a "modern kor kihívásainak" nem valószínű, hogy ellenállna. Körbe már mindenki berácsozta ajtaját ablakát, csak a mienkbe tudna nagyjából csekély erőfeszítéssel behatolni a raboló, ami nemcsak azért lenne kellemetlen, mert tönkretenné ezt a muzeális bejáratot, hanem még mérgében, hogy nem talált semmi elvihető értéket jól összetúrna mindent. Na egy betörés után még rendet is csinálni az ott lévő holmik közt aztán végképp nincs kedvünk. Szóval csatlakozunk az össznépi társasjátékhoz (kinn a farkas benn a bárány, betörők kint lakók a rácsok mögött) mi is rácsozunk. Ezért pár napja felmérés, rajzolás/szerkesztés ma vastelep kölcsönautó utánfutóval anyagbeszerzés, robogóval további anyagbeszerzés, itt van minden (egy vagyon, többe került mint az érték amit megóvni kívánunk, az eheti szemüvegköltséggel alaposan túlléptük a büdzsét a nyugdíjig még majd két hét...hajaj), a hét végén rácskészítés lesz a program.
20:10 Itt a jobbra a TV-ben az RTL klubnak valami celebes műsora megy. (én az MTV1-en a "Mindenből egy van"-t várom az egyetlen műsor amit szeretek amióta a "Vészhelyzet" befejeződött az RTL-en) Meg tudja nekem mondani valaki, hogy ezt tanítják, vagy maguktól gondolják úgy az operatőrök, hogy attól baromi művészi lesz egy felvétel, ha minél gyorsabban rángatja jobbra-balra a kamerát, miközben ki-be zoommol? Lehetetlenség volt megnézni, hogy milyenek igazából a csöcsei a nőnek. És a vágónak attól van ejakulációja, ha félmásodperces snitteket vág?
