Hajónapló

 No fárasztó délelőtt volt, túl vagyok az ebéden, az alváson, de még mindig fáradt vagyok. A mai program tüdőszűrés és "egérles" lett volna "J" szüleinek pincéjében, de én innen a hajóról el nem mozdulok ha csak nincs valami rendkívüli. Apropos a tüdőszűrő papíron pénzbüntetéssel fenyegetnek, ha nem megyek. Tudja valaki mennyire komoly ez? Merthogy minden évben elmentünk, de ki a fenétől kapnánk itt TBC-t a jó levegőn, nulla fertőzésveszélyben?

Szóval első a hajó biztonsága ezért reggel elhatároztam, hogy "megtöröm a jeget". Mindjárt az első csalódás az volt, hogy a csónak ami a hajó mellé van kötve és tegnap este még vidáman (na jó fogcsikorgatva) hagyta magát kitörni a jégből és billegtetve törve a jeget átvonszolni a pontonokhoz, most mintha odabetonozták volna! Ugrálhattam, pattoghattam az csak állt mint a cövek. Most hogy megyek ki a partra?  Kiléptem egyik lábbal a jégre. Semmi...Áthelyeztem a teljes testsúlyomat rá, kicsit rugóztam..... még csak nem is recseg, pedig ott próbáltam ahol tegnap este összetörtem a jeget, tehát máshol ennél csak jobb lehet. Végülis egy hosszú kötél egyik végét megkötöttem az  a hajóra, a többit beletutyáltam egy vödörbe azt kézbe vettem, a másik kezembe meg a hosszú csáklyát, hogy ha beszakadnék az majd megfog és a csónak orrából, ahol töretlen a jég kisétáltam a partra. A műhelyből hoztam a hosszú raklapok tüzelőnek való felaprításakor "megsajnált" 2,50-es deszkákból kettőt. Ezeknek a végébe előbb odabent ütöttem egy-egy 120-as szöget, visszahajtottam "U" alakban és belekötöttem egy-egy rövid kötéldarabot a gumicsónakos "F" szemétjéből, így azokkal tudtam vonszolni őket a jégen. A lakatosoktól kölcsön vettem egy 25-30-as körüli mellfurdancsot (a marógépen kifúrt nagy furatokat sorjázták vele jobb időkben) és kivonulva a deszkáimmal a jégre arra állva csináltam a jégbe egy próbalyukat, hogy megnézzem milyen vastag.  Az első után leszálltam a deszkáról, mert bement bő 10 centire és még mindíg nem ment át rajta, ez nem engem, de 10 ilyet is megbír mint én. Csináltam még két lyukat a hajóig a jégvastagság nem változott. Egyedül (hálistennek) közvetlen a hajó mellett volt vékonyabb, de pont ott kellett vágni, tiszta haszon. Megállapítottam, hogy a láncfűrész ami az első ötlet volt nem működik. Pedig a kezem egész jól bírta, de amint átment a jégen elkezdte szórni a vizet kifelé, ami a motor leégésének netán halálos áramütésnek a legjobb forrása, tehát abbahagytam. Van ugyan benzinmotoros láncfűrészem is, de azt most előásni, benzint szerezni, olajjal keverni ...macera. Nem ér annyit az egész. Marad a nyers erőszak BALTA! Ha nem lenne bajom a bal kezemmel tréfaság lett volna az egész, de így is megcsináltam, csak jól kidöglöttem bele. A baltázásnál azért deszkákon álltam, de még csak meg se reccsent a jég alattam ahogy püföltem. Még az volt kemény, hogy a jégbe fagyott csónakot, melyre körbevágva azért még rátapadt úgy 200 kiló jég kirángassuk a jég tetejére, "J"-vel ketten kevesek voltunk hozzá, kellett hozzak még két segítséget (Nándit elég nehéz volt rábeszélni, hogy nyugodtan lépjen rá a jégre, azt mondta fél, mert nem tud úszni, hiába nyugtatgattam, hogy semmi szükség úszásra ha beszakad, a hideg vízben egyből megáll a szíve), így sikerült annyira felrángatnunk, hogy ne nyomja meg az alumínium héjat. A hajó mellé olyan 30 cm széles "árkot" vágtam a jégbe és gereblyével kiszedtem a törmeléket, hogy ne fagyjon össze azonnal eredeti vastagságra. Holnap meglátom mire mentem vele, mennyire fagyott be illetve milyen vastagra ismét. Csak az egyik oldalt munkáltam meg így, ezzel elejét vettem a hajótestre gyakorolt jégnyomásnak, a másik fele legyen csak nyugodtan odafagyva minket már nem zavar.

Ébredéskor idebent 12 fok, odakint mínusz  négy, a víz alattunk éppen nulla fokos. Valami csoda a világ köröttünk. Már tegnap este leállt a szél és ahogy a parti fények a sötétséget derengéssé szelídítették, látszott, hogy kezd bőrösödni a víztükör köröttünk ott ahol a szélverte hullámzás idáig megakadályozta a befagyást. Reggel felébredve azt láttam, hogy teljesen körbefagytunk, szálingózik a hó és mindent elborít a fehérség. Valami mámorítóan friss, energiadús érzés volt kilépni a hóba és beleszippantani a puha csöndben a friss levegőbe. Hálát adok a teremtőmnek, hogy adott annyi erőt, hogy idáig eljussak ezzel az alapvetően őrült tervemmel. Midőn e sorokat írom (8:41) épp sülni kezd a nap. Úgy 8-10 cm vastag a hó a decken, reggel hólapáttal mentem utat csinálni magamnak a lobogót felhúzni. Kilapátoltam a havat a csónakból is és sikerült a parti kötelet is feltépni a jégről, szerencsére nem nagyon fagyott bele, tegnap délután amikor hazatértünk igyekeztem a víz és az összetört jégtáblák felszínén tartani. Most kimegyek ellapátolom a maradék havat is a fedélzetről és körbetöröm csónakról a jeget Amapola körül, mert egyáltalában nem mozog a hajó, nem akarom, hogy a jég nagyon megvastagodjon köröttünk.

19:30 Nemrég ment el a kislányom. Mindig nagy öröm, ha meglátogat, egy kis juhtúrós sztrapacskával pláne sikerült idedcsábítani. Jót beszélgettünk, olyan jó, hogy pont olyan, pont úgy gondolkodik ahogy én is  az ő korában.Sőt ő még érettebb mint én voltam akkoriban. Hozzám hasonlóan nehezen viseli az embertársai hülyeségét. Sajnos semmi jóval nem tudom vígasztalni, tíz emberből kilencnek csak annyi esze van, hogy nem ül be háttal a moziba. 

Az a tervem, hogy csónakról körbetöröm a jeget a hajó körül dugába dőlt, még a pontonig utat törni is kínszenvedés volt, annyira megvastagodott a jég. Viszont az a rész ahol nem bolygattam a csónakkal már legalább 5 cm vastag, holnap bedeszkázom a hajó és a part közti jeget, szóval hidat vert a jég nekünk, a hajó körül meg alighanem fűrészelni fogom. Úgy néz ki Amapola, mint Schakleton hajója ami befagyott a Déli Sarkon, remélem nem fog ugyanarra a sorsra jutni.

Reggel felkeléskor még minden száraz volt, de amire megindultunk egy bevásárlásra addigra sűrűn esett a hó. Szél is volt mellé szemből, alaposan kipirosodott a képünk amire átértünk a híd túloldalára. Előtte még megküzdöttünk a csónakkal a jégen, szóval nem fáztunk egy cseppet se. A Tescoban ebédeltünk a kínainál, a kajához akciós őszibaracklét szopogatva, mondom is az én drágámnak, "látod nem mondhatod, hogy nem viszlek hét végén sehova". A gond csak az volt, hogy annyi mindent összevásároltunk, hogy amire hazahúztuk a hóban a két szekeret majd szétszakadtunk, de most van megint bőven mindenünk, akár egy hétig is bezárhat a hó. A korábbi jó időben elkényelmesedtünk, a lifegő ponyva alá a szúrós szél vízszintesen befújt valamennyi  havat a cockpitba, amit tudtam összesöpörtem kis seprűvel lapáttal mint a homokot, mert ha ott olvad el az nem valami szerencsés, aztán nekiálltunk kötözni, tömködni a réseket, jól elfagyott a kezem. Annyira elegem volt a mai napból ezek után, hogy begyújtás után hanyatt estem, betakarództam és most ébredtem  csak fel. Most hogy ilyen hidegre fordult az idő a napi két begyújtásról napi négyre váltottam, bár tegnap kissé komolyra vettem a meteorológia fenyegetését, annyira sikerült betüzelnem, hogy éjféltájt 39,5 fok volt idebent és még reggel felkeléskor is volt belőle 21.

 Korán kezdtem, hogy mindenre legyen idő. Kitörtem magam a csónakkal a jégben a partra, merthogy nagyjából körbefagytunk. Nem volt könnyű dolog, miközben kishíjján leizzadtam az ujjaim fájdalmasan összefagytak a vizes kötélhúzogatásban. Merthogy evezésről szó sem lehet, egy kötélen kapaszkodok ki, de a kötél utána beesik a vízbe és befagy a jég alá. Valami gumiköteles megoldáson töröm a fejem,ami ezt a kapaszkodókötelet minden hajóhelyzetben a víz felett tartaná, mert ez így elég fájdalmas módja a közlekedésnek. Amúgy a hideggel nincs bajunk, tűzifa dögivel, melegebb van mint otthon volt a gázfűtés mellett.

Megkértem "F"-et, aki a műhely nagy táblaollóján leszabta nekem azokat a vörösréz csíkokat amik koptatók lesznek a kis csónak fenekén, ezeket a hét végép ha nem jön közbe semmi felcsavarozom és ezzel gyakorlatilag kész a csónak, csak festeni kell.

Ezután elmentem a Bearinghez a Dombóvári útra a megrendelt szivattyúéért. Be is építettem, annyira ugyanolyan mint a régi hogy még a  jól rágyógyult merev tömlőket se kellett leszedni, a régi csonkok tökéletesen passzoltak az "O" gyűrűkkel az új szivattyúba. A régi FLOJET szvattyú made in UK, az új az olasz, de alighanem ugyanarról a kínai gépsorról kerültek le. Nem folyik, csendes (a régi már baromira zakatolt, fel akarom újítani új csapágyakkal, szimmeringgel tartaléknak) tökéletesen működik, egy hiba kipipálva. Annyi maradt még, hogy a végleges rögzítést akkor tudom megcsinálni, ha majd lekerül a gipsz a kezemről és tudom rendesen használni, addig elheverészik itt a cucc a fenék hőszigetelésén, úgyse megyünk a hajóval, hogy elrázkódna.

 No. Szóval ma szopós nap volt, azaz szívós azaz szivattyús. Egy ideje víz volt a bilgében. Kiszívtam, megint volt. Megint kiszívtam megint volt. Korábban volt egy nagy vizesmanőver a konyhai lefolyó dugulással kapcsolatban, mindenféle mosatásokkal a headben, ilyenkor az ember elméleteket gyárt, hogy  biztos átfolyt a graywatertankból, ami tkp. egy szekciója a bilgének, de egy idő után az elmélet elkezd sántítani. Szóval körbe kellett nézni honnan gyün a lé, ez utálatos dolog és eléggé féltem, hogy netán valamelyik édesvíztank megnyílt, ami elég nagy baj lenne, mert kitalálni, hogy melyik, aztán kiszedni a bebútorozott részek alól...rágondolni is rossz. Ehhez képest a helyzet nem ennyire rettenetes, hirtelen ötlettől vezérelve bekukkantottam a ruhásszekrény padmalya alá és konstatáltam, hogy az édesvízszivattyúból szépen csordogál a víz. Ha megy akkor jobban, ha áll akkor kevésbé. No ma megköptem a markom (azt az egyet amivel dolgozni tudok, mert a gipszessel reménytelen volt rendesen hozzáférni), "J" kipakolta a ruhásszekrényt, felszedte a padlót alatta van a szivattyú, én meg kínkeservesen kiszereltem a jószágot. Végülis tudja a dolgát, amikor a szimmering kikopik, azért, hogy a motor le ne égjen egy lyukon alul szépen kifolyik a víz belőle. Egy olyan hajóban ahol eleve nedves bilge van, ezt még észre se venni, de énnekem a mániám a porszáraz bilge. Ez a szivattyú  http://www.mackengineering.co.uk/products/R4405%252d143A-FLOJET-PUMP-12v-DC.html , korábban már volt vele bajom, mert szétfagyott a nyomáskapcsolónál, elég nehéz volt megjavítani, de annak ellenére, hogy használt jószág tehát fene tudja hány év van benne, vitézül működött Amapolán immáron vagy 4 éve.Nekiálltam szétszedni, de elakadtam. Mindíg az a baj az ilyen szerkezetekkel, hogy van valahol valami szétpattintható rész, amit csak az tud aki összerakta. Pedig javítókészletet is árulnak hozzá    http://www.mackengineering.co.uk/productimage.php?product_id=1269   tehát tuti valahogy javítható, de úgy, hogy nincs a kezemben egy tartalék amit beépítsek, ha nem tudom javítani, nem merek vele erőszakoskodni. Kerestem a neten egy gyorsan beszerezhető hasonlót, szerencsém volt találtam gyakorlatilag ugyanezt a rendszerű membránszivattyút http://permetezes.hu/termekek/szantofoldi-permetezo/alacsonyhozamu/ és holnapra be is hozzák a Bearing -hez a Dombóvári útra, ahol már többször vásároltam, így szállításért se kell fizetni, merthogy 44ezer pénz, szóval nem olcsó (de hát mi olcsó manapság?  talán csak a használt koporsó, de azt meg nem kapni sehol), viszont gyorsan hozzájutok. Ha megrendelném ezt http://www.voelkner.de/products/16182/Druckpumpe-Shurflo-Trailking-Highflo-12V-10-6l-M.html egy tízessel beljebb lennék, de fene tudja mikorra ér ide és továbbra is bennem van az ódzkodás az internetes rendelésektől, pláne külföldről. Szóval szégyenszemre nagy óvatosan összeraktam a szivattyút és visszahelyeztem eredeti funkciójába, holnap folyt. köv.

Bocs, de hogy mitől változik a betüméret, továbbra is rejtély előttem, különösen hogy csak a "kimenő példányon" teszi ezt a szerkesztőprogramban csökönyösen ugyanaz a betűméret mutatkozik.

19:33 

Reggelente amikor megjelenek a decken a kacsák  hanyatt-homlok rohannak a hajóhoz.  "J" folyamatosan etei őket, ezt annyira megszokták, hogy amint mozgást látnak, már jönnek is mint a talajvíz. Most, hogy jég van a part és a hajó közt azon is jönnek-mennek, a vízen kecsesen mozgó tőkésrécék esetlenül totyognak, el nem tudom képzelni, hogy nem fagy oda a mezítlábuk. A bedobált kenyérdarabokra egyébként más madarak is vadásznak, még a dolmányos varjú is kikapkodja a vízből, a sirályok lármás seregéről nem is beszélve, szóval a kacsák gyakran hoppon maradnak, a levegőből lecsapó konkurencia gyakran gyorsabb. A kép tegnap készült, ma ugyanígy sütött a nap, szóval a medve vissza is ment a barlangjába, még eltart egy darabig a tél. De azt, hogy idáig egyszerűen nem volt tél, már nem fogja "ledolgozni" hálistennek. Ez a pár nap erős mínusz, meg ha igaz nagy hó is lesz, jó lesz arra, hogy kidögöljenek a kártevők, amik idáig röhögtek a markukba odvaikban, furataikban és kéjesen szaporodtak, aztán hopp már itt is a nyár!

21:04 Ami érdekes: az előbb kint voltam a decken kicsit körülnézni, hogy fagyunk befelé, rendben ki van e kötve a csónak, meg egyáltalán, hogy mozog a hajó a friss szélben. Eltekintve attól, hogy majd befagyott a seggem, megállapítottam, hogy harmadik napja kelet-délkelet-dél a szélirány, ami általában meleget szokott hozni, most viszont ez egyáltalán nem jellemző. Igaz ahogy tegnap láttam a TV-ben Görögországban komoly hó van, ilyen nem nagyon szokott arrafelé előfordulni. Szóval délen most alighanem elég hűvös van, szegény "gorogoknak" alighanem befagy a joghurtjuk, az eurójukról nem is beszélve.

 Így néz ki a csónak feneke ragasztás után, befejező finomítás előtt. Műszak végére megkötött annyira, hogy lefaragtam a kilógó szövetdarabokat, átcsiszoltam, majd átgletteltem ahol kellett, végül tekintettel a lehűlésre ami még a sátorban is éreztette hatását letakartam az egészet fóliával plusz ponyvával és aláraktam a hőfokszabályzós kályhát, reggelre így beton lesz a gyanta.

 Most hogy ilyen komplikált minden dolog a vacak kezemmel, különösen bosszant ha feleslegesen dolgozom valamin. Most ez történt. Miután szépen megcsináltam azokat a léceket amik a csónak fenekére jönnek koptatónak, a felcsavarozáskor eltört először az első, majd a második is. Nem bírták a két irányba történő térbeni hajlítást. Úgy, hogy kőrisből ismét ki kellett vágjam, egyelőre az elsőt, ismét lecsiszolni, lekerekíteni, kifurkálni, besüllyeszteni a csavarfejeket, alákenni epoxival, felcsavarozni. Körissel már nem tud az a malőr megtörténni, mint a vacak egzótával. Fent van a második szkeg is a kerékkel, csavarozva, ragasztva és az illesztésnél kikerekítve és két réteg üvegszövettel megerősítve. Le akartam fotózni, de bent felejtettem a fényképezőgépet és nem volt kedvem visszaevezni érte a hajóra. Érdekes dolog a vékony jégen "evezni". Először a csónak billegtetésével meg kell törni a jeget, aztán beülni rendes evezőpozicióba a padra és az evezőket beütni a jégbe, hasonlóan mint amikor a vízbe meríti az ember, csak persze erősebben, mert máskülönben csak kaparászás lesz a dologból. Aztán vagy megindul a csónak, vagy megint billegtetve kell törni tovább az utat.

Ma meghozta a futár Ausztráliából az új hajóklotyót. Az a helyzet, hogy "RP" akivel valaha együtt kalózoztunk a Balatonon és Ausztráliában él már jó pár évtizede, most éppen (többek közt)hajóvécét fejleszt (  http://www.sumobrain.com/patents/wipo/Pump-assembly-marine-toilet-connection/WO2011101309.html ) és az első próbadarabot mi fogjuk tesztelni. Merthogy a mi igénybevételünk azért más, mint azoké akik egy évben csak néhány hetet használják a szerkezetet, ha nálunk nem romlik el egy évig, akkor máshol kibír 20 évet is.  Nagyon csinos darab, de amíg meg nem gyógyul a kezem remény sincs rá, hogy beszereljem, mert a szorongatott helyen a csőcsatlakozásokat megbontani, újra szerelni aligha sikerülne. Rágondolni is rossz, hogy belevágok, leszerelem a régit és nem sikerül beszerelni az újat, kezdhetünk vödrözni. Ami a balatoni hajón mondjuk minden további nélkül működött, de mostanra azért elszoktunk tőle.

A fejembe vettem, hogy megvásárolom Börcsök Mária "Kettészakadt Magyarország" című könyvét. Végülis az Alexandránál kaptam meg a Nyugati téren (kellett rajta gondolkodnom, nekem mindig Marx tér ugrik be, most, hogy minden beigazolódik lassan amit írt a kapitalizmusról, ideje lenne visszanevezni a teret). Szóval legnagyobb sajnálatomra el kellett távolodnom több kilométerre Amapolától, amit mindig nehezen viselek el. A gond reggel mutatkozott, amikor csak úgy tudtam kievezni a hajóról, hogy törtem a jeget, merthogy ha nem is vastagon, de befagytunk az éjjel. Fele se tréfa, a jég félek, hogy kivágja a gumicsónakot, ezért kölcsön kértem a büfés Misi alumínium csónakját, ő úgyis csak nyáron használja, ilyenkor bent van a lakatosműhelyben. Délután feldaruztuk egy kézikocsira és a vízügyes fiúkkal jégre tettük a sólyánál. A csónakot billegtetve megtörtem a jeget és kieveztem a nyílt vízre, innen közelítve meg Amapolát, ami körül délutánra már elolvadt a jég. Az elkövetkező hideg napokban így fogunk ki-be járni, ha meg annyira megvastagodik a jég, hogy nem lehet megtörni, lerakok deszkákat és azon járunk ki majd. De hamarosan itt a tavasz, nem hiszem, hogy sokáig  lesz ilyen gondunk. Aztán régi kolléganőm jött látogatóba, aki a Klubrádiós riport nyomán talált rám, elbeszélgettünk a régi és mostani dolgokról, szóval ma munka csak annyi volt, hogy az asztalosoknál gépen levágtunk egy hosszú szál egzóta anyagot a parkettások ajándék hulladékából, amiből a dörzslécek is készültek, ebből lesz az a két további dörzsfa ami a csónak fenekét védi partra húzáskor.

  Úgy tűnik a hét végén legalább egy fél nap most már rendszeresen favágás a program. Most a lakatosok pakoltak ki egy csomó fát, raklapot, deszkákat, polcokat, ládákat. Amúgy a dolog az én tűzifahozadékomtól eltekintve szomorú. Amikor Lajosmizsén voltunk tűzihorganyoztatni, útközben több helyen is mutogatta "K" azokat a komoly épületeket, melyeknek az acélszerkezeti munkáit ők csinálták. Még tavalyelőtt is óriási  vasakat hegesztettek itt a csarnokban a fiúk. Mára a korábban tucatnál több embert foglalkoztató cég ilyen másfélfősre fogyatkozott, a vagyonfelélés folyik, folyamatosan csökken a bérelt terület, ami a héten kikerült nekem tűzifának, a konténerbe meg értékesítendő vashulladéknak, az nemrégen még termelő berendezés,  irodabútor és raktári polc, vagy készlet volt. Érdekesen alakul Orbán Viktor elrugaszkodás éve, legalábbis így alulnézetből.

 Alakul a szkegek végébe való kerekek tartója. Unalmas, hogy mindig emlegetem, de egy kínszenvedés ezzel a begipszelt kézzel. Nem véletlen, hogy halogattam a vasmunkát, sejtettem, hogy ez lesz. Állandóan mindent szorítóval kell lefogatni amikor a jobb kezemben tartott sikítóval megmunkálom, persze így sokkal nehezebben megy a dolog, már  a befogás is macerás, fogni az anyagot összenyomni a szorítót, egyúttal meg is húzni, alapesetben is három kéz lenne jó hozzá, így meg... van, hogy a homlokommal és a térdemmel is besegítek egyszerre....de utálom!!!! Viszont, a jobb hüvelykujjam már csak időnként hasogat! Érdekes módon nem az erőtől, hanem az ujjam pillanatnyi helyzetétől függ a fájdalom. De ha így javul, szerintem holnapra megszűnik a fájdalom. És a gipsz is lekerül a bal karomról 20-án, remélhetőleg végleg.

 No. Fent van a kormányrúd a helyén. A kis jollékon a kormányrúd fix szokott lenni, de én azt szeretem, ha fel lehet emelni forduláskor, mert a fejem felett szeretem átemelni a rudat legalábbis gyengeszeles  menetben, amikor csak átgördülök a fenekemen leebe az új slágon. Szóval itt is a komplikáltabb megoldást választottam. Az a kis bika amire felakasztottam a kormányt fotózáshoz arra való, hogy a lehúzómadzagot lekössem rá, hiszen ezt a kormánylapot nem leengedni, hanem lehúzni kell, merthogy könnyebb a víznél. A madzag másik vége abba a lemezkébe köt majd be ami a kormánylapon a kormányszekrény alsó zsanérja alatt van. Fent a bika alatt, meg a túloldalon ugyanott egy-egy gumi ütköző van, hogy ha teljesen kimegy oldalra a kormány, ne verjen bele a fartükörbe. 

Továbbra is súlyos bajom van a"Q" kódokkal. Egész nap tekintgettem a cédulákra amiket a csónak hátsó ülésére raktam és próbáltam megjegyezni....nem megy. Nem fog a fejem ilyesmire már. Attól tartok nem lesz a rádióamatőr vizsgából semmi. Eljárt felettem az idő, egyszerűen nem alkalmas már az agyam ilyen svédtornákra.

 A kormány a helyén van (csapataink harcban állnak). A kormányrúd a szorítók alatt ragasztódik össze két félből.

Más. Ezt ma kaptam. http://gcaptain.com/gcaptains-john-konrad-narrates-the-final-maneuvers-of-the-costa-concordia-video/?37941 Sajnos a beszélt amerikai(angol) nyelvértésem még az olvasott szöveg értésnél is gyengébb (itt nem segít a google fordítóprogram). Mindenesetre az a sebesség (15 csomó felett) amivel megközelítette a partot úgy tűnik alapvető oka volt a lékesedésnek. Mint amikor az autó túl nagy sebességgel a kanyarban kisodródik és nekimegy a szalagkorlátnak. Akkor szakadt fel a feneke a sziklán bal oldalt.

0:54 Ezt találtam az imént. https://www.youtube.com/watch?v=WX_08zcCmx8&feature=related Nem akarok túlságosan végleges következtetéseket levonni, de nekem úgy tűnik a hajó parancsnoka olyan békekatonaféle lehetett. Az olyan tiszt aki békében remekül ellátja a feladatát. Megfenyíti a katonát ha nincs begombolva a felső gomba zubbonyán, centiméter van a zsebében, hogy ha egy katonának gyanús, hogy 2 centinél hosszabb a haja azonnal ellenőrizni tudja, éjjel is ellenőrzi hogy rendben egyenes sorba vannak e lerakva a bakancsok a folyosón (mindezeket saját honvédségi tapasztalatomból mondom), ezért kiváló tisztnek tartják és megfelelő időközönként előléptetik. Aztán jön a háború és az első puskalövésnél kiderül, hogy tökhülye, belevezeti az embereit az ellenséges tűzbe, nem gondoskodik az utánpótlásról, felesleges, haszontalan parancsokat ad és kiderül, hogy gyáva. (ez szerencsére nem tapasztalatból, csak mondjuk Hasek  Svejkjéből, heller 22-es csapdájából, vagy Wouk Zendülés a Caine hadihajónjából ismerős)

Kéjmámor a tüzelés a kikormozott kéménnyel. Semmi befüstölés, semmi kínlódás, csak egy  begyújtás és már lobognak a lángok. Ma minden szempontból pluszos a nap. Először is szikrázó napsütésre keltem, hideg se lehetett éjszaka, mert mindössze 17,5 fokra hűlt le a belső hőmérséklet. Az egész éjszaka sűrű cseppekben hulló esőnek csak a csónakban volt nyoma, amúgy a viharos szél mindent felszárított a decken. Hosszasan mertem a vizet a kikötött csónakból, aztán óvatosan vágtam neki a manővernek, mert a szél alaposan belémkapott (a vizes evezőpadra nem lehet leülni,  állva kell evezni ami megnehezíti a széllel szemben való haladást), ilyenkor ki kell használni a szélárnyékokat, különben a vacak kezemmel gyengén evezve elvisz a fenébe csónakostul. De hát már csak három hét a gipsz, persze csak ha szerencsém van és összeforrt a csontom, mert van rá esély, hogy még négy hét plusz rögzítés és ha akkor se működik akkor műtét, de erre gondolni se merek. A leghatározottabban koncentrálok rá, hogy "forrjon össze a csontom", hiszek benne, hogy az akarat segít. Persze a kezem teljes rendbejöttéhez még ha össze is forrt a sajkacsont idő kell, mert amikor esténként leveszem a tokot fürdéshez, szellőztetéshez, érzem, hogy semmi erő benne és az izületek is teljesen lemerevedtek. Ha tudnám, hogy már nem kell tartanom visszaeséstől elkezdeném máris tornáztatni a kezem, de nem merek semmit se kockáztatni, így is sokat módosítottam a konzervatív protokollon ezzel a szétnyitható rögzítéssel.

No a lényeg, ma már teljes értékű munkanapot tartottam, tekintettel a tekintetbeveendőkre aránylag haladtam is. A kormányszekrényen fent van a két veret, szóval hegesztés, sikítózás, fúrás menetelés kipipálva, nem mondom, hogy a legszebb amit életemben csináltam, sok trükköt kellett kitaláljak a másfélkezes megoldásokra, de szilárdságra kifogástalan. Kész a fartükörre felcsavarozandó két párja is a vasaknak, áldom az eszem folyamatosan, hogy nyáron megvettem ezt az egyszerű kis fúrógépállványt a kézi fúróhoz, ha nem lenne képtelen lettem volna megcsinálni ezeket a vereteket, gyakorlatilag pótol egy kezet, arról nem is beszélve, hogy nincs gond a merőlegessel fúráskor. Holnap túrok a fuxban megfelelő csavarokat és fel is szerelem a kormányt, lesz majd fénykép, hogy ti is lássatok valamit az egészből.

Délelőtt Szatmári Flórián volt nálam, a rádiós vizsga anyagából vettünk ár egy darabot. Hát kicsit megijedtem. Azt hittem elég lesz valamennyicskét utánaolvasgatni az elektrotechnikából tanult dolgaimnak, aztán kész. Hát nem. Nem tudom egyáltalán képes leszek e pl. megtanulni egy csomó  un. Q kódot, meg egy rakás rövidítést. Sajnos  mindíg nehezen jegyeztem meg neveket, számokat, szóval olyasmit amit nincs mihez "kötni" és ez az öregedéssel még csak egyre rosszabb. Itt meg a kódokban semmi logika, be kell vágni és kész.  A rövidítések még csak hagyján, mert angol szavakból származnak, pl a PLS az kérem, a TKS az köszönöm, a VY az nagyon, de itt is van olyan mint a 99 ami azt jelenti, hogy...anyád! csak úgy próbának megpróbáltam memorizálni a QRB -t délután (két földi állomás közti távolság), estére hiába kerestem az emlékezetemben.

Délután meglátogattam a Klubrádiós tüntetést a Batthyány örökmécsesnél. http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=137616 Már a 2-es villamosról leszállva látszott az odafelé hömpölygő tömeg. Most legújabb "tüntetőszámellenőrző" szokásomhoz híven megmértem a Google Earthön a helyszínt és beszoroztam a szokásos 4 fő/m2-el, olyan 20000-en lehettünk. Aztán körbenéztem a két "sarokpont" internetes médiában, az egyik a 168 óra, a másik a Magyar Nemzet online. A 168 óra kommentjeiben a szokásos feleselés a sok "egyikoldali" és a kevés "másikoldali" közt, a másikoldal rendszeresen beszól, komcsizik, zsidózik, amivel mérhetetlenül felbosszantja az egyikeket. Mindenesetre ha ez a kormányoldal hangja, az borzasztó. A MN még csak meg sem említi a mai tüntetést, még ma is a tegnapi nagy diadallal vannak elfoglalva. A tüntetés amúgy remek volt, nagyon jó szónokok voltak, értelmes beszédek, azt kell mondanom minden szavukkal egyetértettem. Nagyon tetszett Dénes Balázs (TASZ) beszéde, az egykori "kikötői zsivány" (valaha több hajóval családosan túráztunk a Balatonon és a gyerekeink megalapították a kikötői zsiványok társaságát, ott vitézkedett az akkor korai tizenéves gyerek) rendesen kinőtte magát. Amúgy még a legtisztességesebb ellenkommentek arra hivatkoznak (a végén persze hozzátéve, hogy "libsikéim"), hogy hát ez a piacgazdaság, azé a frekvencia aki többet kínál. Az úgy tűnik nem zavarja a "másikoldali" véleményformálókat, hogy a Lánchíd rádió, mely nagyjából kormányszócsőként működik, NULLA frekvenciadíjat fizet. Csak hogy mindenki képben legyen, a frekvenciára kiírt pályázaton a Klubrádió 65 pontot ért el, a nyertes 66 pontot. Ezt nevezte a médiahatóság szóvivője Kiricsi Karola "látványosan gyenge" pályázatnak. http://www.magyarhirlap.hu/belfold/provokalt_a_palyazattal_a_klubradio.htmlEmlékszem  Kiricsi K.  annakidején BKV szóvivőként helyesnek ítélte, hogy azt az embert megbírságolták az ellenőrök, akinek egy keze se volt (!!!) mert nem volt hivatalos igazolása arról, hogy mozgássérült! Nos aki így "viszi a szót" az mindent elmond, éppen alkalmas a médiahatóság céljaira.http://www.168ora.hu/buxa/klubradio-sajttaj-88135.html A pályázat kiértékelése így néz ki: 

A dolog további érdekessége az, hogy azóta se lehet sehol látni a nyertes Autórádió Kft. képviselőit, a bejelentett telephelyén senki sincs. Amúgy a pályázati kiírás szerint a frekvenciadíj minimumösszege évi 52 millió forint volt, a Klubrádió 55-öt kínált, az Autórádió 75-öt. Nos ez volt az egy pont amivel nyertek. A két ismeretlen strómanmenyecske képviselte Kft. soha rádiót nem működtetett, minimáltőkével alapított cég, neve nincs a szakmában. Hát így működik Orbán Viktor tárgyilagos, szakszerű, nemzeti médiahivatala. Nyilván ha két hajléktalan ír egy jó műsortervet és mondjuk 100 milliót kínál, ők lettek volna a nyerők. Csak nehogy ragályos legyen a dolog és ha majd a kórházakat pályáztatják, attól kezdve egy géplakatos meg egy kukásautó sofőr operáljon, mert ők kínálták a kórházért a legtöbbet.

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=vDtbkvLKzh4&feature=related

 Látom nagy az érdeklődés a kommentekben a rádióműsor iránt. Nos én is meghallgattam magamat, hogy nem mondtam e valami hülyeséget, bár utólag már mindegy. Szóval van egy olyan link, hogy http://www.klubradio.hu/index.php?id=59 és itt a bal oldali listán arra a kettőre kell kattintani, amelyikben a 10-10:30-ig terjedő műsor van. Hogy hány napig lesz fent az anyag nem tudom. Ez volt délelőtt. Délután felballagtam a várba. Egy vallomással kezem, mindezidáig meg voltam győződve róla, hogy a Dísz tér az az ahol az elnöki palota van, nos nem az, hanem arrébb egyel a Mátyás templom felé, ahol a 16-os busz elsőre megáll, ahogy felér a várba. De nem volt haszontalan, hogy elsőre rossz helyre mentem, ugyanis a Várpalota oldalában, ott ahol anno a Magyar Gárda is alakult érdekes csapat demonstrált. Lehettek olyan ötvenen hangsúlyosan magyaros fiúk, főleg árpádsávos lobogókkal, de volt nemzeti is. Volt szűrbe öltözött köztük, igazán látszott az elszántság, sok tábla volt náluk egy-egy megye nevével, a hátlapon pedig az, hogy "1956 Tankok 2012 Bankok". Meghallgattam egy idősebb ember szónoklatát, ő azt kötötte a hallgatóság lelkére, hogy Európa csak ne tanítson minket, az USA meg pláne, pont a Hillary beszél akinek a férje félreszopatott, a mi történelmünk 1000 éves, ők meg nemrég még rabszolgát tartottak, ne beszéljenek nekünk szabadságról. És az EU-ból meg ki kell lépni, mert nem érdemelnek meg bennünket. Megnéztem a Sándor palota kapujának két oldalához felállított összkomfortos fakabátokat, mindkettő üres volt, szóval a beharangozott díszőrség alighanem még gyakorlatozik. Már éppen kezdtem azt hinni, hogy nem lesz semmi Schmitt Pál diplomafosztásából, amikor jött egy ember és megszólított (lehet, hogy nem néztem ki jobbikszimpatizánsnak?), hogy az a tüntetés amit én keresek az odaát van egy térrel arrébb. No átsétáltam. Voltunk úgy kétésfélezren, voltak jó beszédek és kiabálások, amikkel egyetértettem. Aztán nem sokkal 5 óra után "oszlásnak indultunk". Lesétáltam a hegyről és átmenve a Lánchídon ellátogattam a Parlament elé, megnézni hol tart az Orbán Viktor baráti kör tüntetése. Úgy fél hat tájban értem oda, addigra a tér nem elkerített része olyan nem egész félig telt meg emberekkel. A szónok valahol éppen Magyarország elnyomásáról beszélt, csak a hangosbeszélőt hallottam, addigra sötét volt már. Az embereknél nemzeti színű zászlók, fáklyák, mécsesek, amúgy béke volt, a tömeg nem tűnt annyira tüzesnek mint odafent a Dísz téren. Az átlagéletkor is magasabbnak tűnt. Nem tisztem megítélni, hogy milyen emberek voltak itt és ott, kiki döntse el majd maga. Amit én tapasztaltam. Hazatérve a köztévé 400000-es szimpátiatüntetést jelentett és a Duna TV-ben éppen most fejeződött be az ezt bemutató és tárgyaló különkiadás. (a Kossuth téren akkor amikor még nem volt az egyharmad része lekerítve 100000 ember fért el, ha az Alkotmány utca is tele volt, nekem akkor se jön ki a 400000, de hát ha a belügyminisztérium ezt közölte...) Megszólaltattak több tüntetőt a békemenet résztvevői közül. Kizárólag olyan megszólalások voltak, melyek hazánknak az EU közösség részéről való kizsákmányolásáról, elnyomásáról, gyalázásáról szóltak. Egyik megszólaló kifejezetten utalt a nyugatról jövő kommunista elnyomásra, célozva az elnyomók származására. A híradóban mutatott óriás nemzetiszínű transzparensre is amivel a tüntetők elindultak, az volt írva, hogy nem akarunk gyarmat lenni. Nos amit én látok, Orbánnak sikerült elhitetnie, hogy a zsidó nagytőkének érzelmei vannak. Ezek utálják Magyarországot, aljas spekulánsok, akik mindent elkövetnek hazánk tönkretételére és ez ellen minden magyarnak kutya kötelessége harcolni. Ezzel szemben az én véleményem az, hogy a tőkének nincsenek érzelmei. Azt csak Rákosi ordította, hogy a "Wall Street hiénái" szocializmust építő dolgozó népünk ellenségei. A tőke profitra törekszik és ennek érdekében nincs tekintettel semmire. Ahogy József Attila írja "Kis búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája, párás büdösség felhő lep bennünket el" (az idézet pontosságáért nem vállalok felelősséget, érettségire tanultam) Ez a kapitalizmus alapja. Aki pedig ellenségképet tuszkol a bárgyú tömegek agyába az árt a hazának és ezt azért teszi, mert megtanulta, hogy ez a legkönnyebb út a hatalom stabilizálására. Hirtelen  a falklandi háború jut az eszembe, melyről ezt írja a Wikipédia  "...A háborút megelőző periódusban Argentína súlyos gazdasági válságot élt át, melyet a katonai diktatúra (junta) elleni tiltakozások hullámai tarkítottak. Leopoldo Galtieri, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt." Nos ha jól emlékszem 3000 körül volt a halálos áldozatok száma és minden maradt a régiben, azaz a szigetlakók most is angol fennhatóság alatt legeltetik a birkákat. Feltételezem, hogy a királyi TV az értelmesebbeket vágta be a tüntetők közül, de nekem úgy tűnt mindegyik ugyanazt a mantrát szajkózza, a nyugat bánt minket de mi nem hagyjuk, odaállunk emögé a tökös legény mögé aki nekimegy a világnak. Lefordítom, ott egye meg a fene, vesszünk össze mindenkivel, menjünk szembe az autópályán, dögöljünk meg, de mi akkor se csináljuk azt amit "ezek" akarnak. Egyébként is csak azért akarják, mert tökhülyék, maguktól nem akarnának semmit, csak a zsidólibseráliskommunistaárulógyurcsánisták az agyukat átmosták. Szóval sajnálom barátaim, de még ha négyszázezren vagytok, akkor se győztetek meg engem semmiről, akár azt is mondhattátok volna, "Négy láb jó, két láb rossz". (aki nem olvasta Orwell "Állartfarm"-ját sürgősen pótolja!) Amúgy arra egyik tüntető se adott választ, hogy miért akarunk szabadságharcot vívni azok ellen akiknek tartozunk,inkább úgy kéne csinálni, mintha szeretnénk őket, de ez nekünk nem megy, mi egymást is utáljuk, a magyarnak sok ellensége van, de egyik se olyan ádáz mint a másik magyar. Drága boldogult apám mondta egyszer amikor megtudta, hogy pénzt adtam valakinek kölcsön, hogy eddig a barátod volt, de mostantól utálni fog.

Ja és hallgatva a Duna TV elemzőit úgy tűnik Schmitt Pál kezét lassan elengedik, mert megengedték Fritz Tamásnak, hogy azt mondja, ha beigazolódik a plágiumvád, akkor le kell mondania. Azért, hogy ne legyen minden olyan kedves, a másik elemzővel megegyeztek abban, hogy a Dísz téri tüntetés kudarc volt, mert kevesebben voltunk mint a békemenetelők és ezt a szervezők is beismerték. Nos én írásba adom, hogy senki nem ismert be kudarcot, az, hogy a párszázasra tervezett tüntetés végülis többezres lett éppenhogy siker és ezt a szónokok többször is örömmel nyugtázták, aztán meg ezt egy facebook csoport szervezte nulla költségvetésből, a másikra meg ott volt Széles Gábor bukszája a hozzá csatolt médiával együtt. Nagyon kíváncsi vagyok holnap mi lesz a Klubrádiós tüntetésen, majd arról is beszámolok, jóccakát!

Ma reggel (22-én) jutott eszembe valami. Annakidején amikor a perzsa uralkodót elűzte a népe és visszahívta párizsi emigrációjából Khomeini ajatollahot (ajatollát? ha franciásan nem ejtjük a "há"-t? Hogy helyes? Mindegy.), ahova a sah száműzte, aki ezután visszatérve az iszlám fundamentalizmus jegyében átalakította az országot, nekiment az USA-nak mint a "gonosz birodalmának", mellékesen követve a sah példáját leszámolt ellenfeleivel, azzal a csekély különbséggel, hogy a százszorosát mészároltatta le az ellenfeleinek, nem olyan finnyásan gyilkoltatott, mint a Marx Károly egyetem díszdoktora Reza Pahlavi. (Apró színes, az ajatollah visszatérésének napján a Népszabadság vezércikkben üdvözölte a 80 éves főpapot jó egészséget kívánva Irán "rendbetételéhez".) Nos akkor jóbarátom  és keresztkomám "Sz A" tömören azt jegyezte meg: "Ezek azok, akiknek nem kellett a fejlődés, visszafordultak a középkorba.". Az az érzésem, hogy nálunk is valami hasonló történik. Orbán feltüzelte a nemzeti konzervatívokat, nem érdekes semmi, a dicső(nek hazudott) történelmi múltba meredve a keresztény magyar fundamentalizmus vert tanyát azok fejében akik tegnap tömegben vonultak a Hősök teréről a parlament elé. Nekünk nem kell a fejlődés, nincs szükségünk barátokra, semmi közünk Európához! Utáljuk az USA-t, utáljuk az EU közösséget, utáljuk a többi magyart, békésen menetelünk a nagy semmibe, dacosan büszkén megyünk tönkre, hagyjuk, sőt óhajtjuk, hogy vezérünk nap mint nap tönkre tegyen bennünket.

 Sokáig halogattam, ma nekikezdtem. Még tegnapelőtt kihordtuk a fémmegmunkáló szerszámokat és anyagokat a parti műhelybe és ma nekiálltam elkészíteni rozsdamentes lemezből a kis csónak kormányvereteit. Elég nyögvenyelős a dolog az apró bizbazokkal a rossz kezemmel, de azért haladok.

Ma szégyenszemre ellógtam a napot. Olyan randa esős idő volt egész nap, hogy ki se mentem a hajóról. Volt kíváncsi kérdés, hogy működik a leszedhető rögzítés a törött kezemen, nos így.

 Remekül működött tegnap este a levehetővé átalakított " könnyű rögzítés" (legalábbis valami ilyesmi a hivatalos neve a "műanyag gipsznek") a karomon. Szétnyitottuk "J"-vel, óvatosan kiemeltem belőle a kezemet, a tok meg magától visszaklattyant a gumi "zsanér" hatására. Alaposan lemosta életem párja a rothadó bőrű karomat, meg segített zuhanyozni, hogy nehogy megerőltessem  az így mechanikai védelem nélkül maradt kezemet. Merthogy semmi fájdalmat nem érzek, de ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy már teljesen összeforrt, mindössze azt, hogy nincs mozgás a csontvégek közt. Tehát semmi erőltetés, a saját súlyától semmilyen testhelyzetben nem érzékeny, a terheléssel megvárom a 12 hét utáni orvosi kontrollt, az még egy hónap. A bőröm olyan szinten lepusztult, hogy a felhám réteg egyszerű végigsepréstől összepöndörödött szálkákban hullik le a helyéről. Megszáradva sündisznószerű felpöndörödött kemény szálkák meredeznek a karomból. Egy bő órát pihentettem, szellőztettem fekve teljes nyugalomban, remek érzés volt, közben "J" bekente valami kencével, aztán szépen visszadugtam a karomat a szétnyitott tokba, amit ezután rákattintottam és az öt széles, ráragasztott tépőzárral eredeti állapotára rögzítettem. Abszolút stabil, pontosan olyan mint eredetileg volt, semmi flexibilitás, betonszilárd.

Ma átcsiszoltam a kis csónak natúrban maradó részeit és rákentem még egy réteg hígított  gyantát. Aztán csináltam egy kaparó szerszámot, egy 80 centis 6-os pálca meg egy félkör alakúra kivágott lemezdarab összehegesztésével, merthogy a kályhába egyre nehezebb volt begyújtani, ami pontosan jelzi, hogy a kémény elkormozódott. Ezzel a szerszámmal remekül kitakarítottuk a kályhacsöveket, most szuper a huzat, minden füstölgés nélkül egyből begyulladt a tűz. Most haj és szakállvágás következik, erre a műveletre mindig csak életveszélyes fenyegetésekkel tudom rávenni életem párját, örökké csak halogatná, ha meg éppen kedve lenne akkor nekem nincs, de most már  muszáj megcsinálni, mert lassan rálépek a szakállamra és a maradék pár szál hajam is be lehet fonni. Hogy azt a rettenetes sprőd sűrű, szinte fésülhetetlen, faragható szőrt miért az arcomra és nem a fejem tetejére komponálta a Teremtő? Mennyivel jobb lenne, ha a hajam és a szakállam helyet cserélne! Eszembe se jutna soha hajátültetésre menni, de ez még nem jutott eszébe a szépészeti sebészeknek? Jó pénzért adok szakállszőrhagymát.

http://lovoldozos.jatek-online.hu/de_animator.php 12-es szinten 130 zombit irtottam ki mielőtt megöltek.

 No idáig jutottam. Még a natúr részekre jön vagy két réteg gyanta, de attól a látvány már nem fog változni. A betűknél az apró karchibákat (merthogy vannak sajnos) kihozta a színezés, de hát ez ellen már nem tudok tenni semmit. Azért nem olyan rossz. Találtam egy magasfényű, különlegesen ellenálló UV stabil német zománcfestéket a hajón a zsákmányolt készletből, amit az elköltözött asztalosok még két éve itt hagytak, RAL 7035 világosszürke (http://www.e-paint.co.uk/RAL_Colourchart.asp )ezzel fogom az evezőpadok és a tükrök belső felülete kivételével a belsejét lefesteni.

Juteszembe. Megkerestek a Klubrádióból, hogy 21-én szombaton délelőtt beszélgessünk Amapoláról a rádióban 10 óra tájban egy fél órát, úgy, hogy ha netán valakit érdekel 95,3 MHz Klubdélelőtt.

Délelőtt behúztunk a Tescoból két banyatankra való ételitalt. Mondja a havazást a meteorológia, semmi kedvem ugyanezt hóban elkövetni, most elvagyunk jó pár napig nagybevásárlás nélkül. Délután maximális konspiráció mellett kivonultam a gumicsónakműhelybe és szétvágtam rezgőfűrésszel, ollóval, schnitzerrel, továbbá óvatossággal és nyers erőszakkal a nyolc hetes rögzítést a karomon. Az egyik oldalon öt tépőzár, a másikon egy hypalon (a gumicsónakok anyaga) "zsanér" biztosítja a levehetőséget, ha rámjön a vakaródzhatnék, illetve meg tudom mosni, leápolni  a műanyag gipsz alatt szörnyű retkes, hámló, kifejezetten hullabőr formájúvá vált bűzlő karomat, kézfejemet, tenyeremet. Mindezzel együtt jó volt 8 hét után viszontlátni kedves végtagomat. Ha "J" tudta volna, hogy ilyesmire készülök nagy botrányt csapott volna, így viszont már csak a kész tényekkel szembesült. Miután megvoltak a ragasztások visszakerült a rögzítés a karomra, hisz nem a mozgatás, kipróbálás  a cél, ezzel megvárom a hivatalos 12 hetet és az orvosi kontrollt, most reggelig szigetelőszalag bandázs alatt kötnek a ragasztások, aztán bármikor le tudom venni, ha éppen akarom, de most hogy ezt tudom, már nem is viszket és izgat a dolog. Aztán lecsiszoltam a kis csónakon a feliratot. Nos ha mégegyszer csinálnám nem az akkor jó ötletnek tűnő faszenes színezést alkalmaznám a gyantánál, mert ez a fekete por csiszoláskor beül a fa felületébe és nehéz eltávolítani. A mahagónipor mégiscsak jobb lett volna. Azért mondom, hogy ha netán követőkre találnék okuljanak a példámból. Nem úgy mint a székelyek a vicceben:

Az első kimegy a konyhába és meghúzza az asztalon lévő üveget, majd visszateszi.  Jön a második, az is belekóstol. Aztán a harmadik a nemszékely is iszik az üvegből. Undorodva köpi ki és kifakad:

-De hisz ez petróleum!

Mire a másik kettő:

-Való.

 Délelőtt és a délután egy részében felvágtunk egy szekérderékra való raklapot a lakatosok hagyatékából tűzifának. Úgy elfáradtam, hogy a megkésett ebéd utáni alvásból fél hatkor ébredtem fel. Szóval csónaképítés folyt. köv. holnap. Viszont van annyi fánk felvágva bent a műhelyben, hogy február végéig kitart. Hozzá se kell nyúlni a parton leponyvázott alapkészlethez.

 Régi tengerészmondás, hogy "elsüllyeszthetetlen hajó nincsen". Mindazonáltal én elképzeli nem tudtam volna, hogy egy olyan hajót, mint a Costa Concordia olyan baleset érjen, mint amiről ma adtak hírt a médiák. Csak a paraszti eszemre hallgatva és a képeket nézve a neten: Egész biztos, hogy nem ott érte a baleset ahol egész közel a parti sziklákhoz a jobb oldalára dőlve fekszik. A képeken jól látszik, hogy a bal oldalán van a lék. Nem tudom elképzelni, hogy olyan közel hajózott volna a parthoz a hajó. Az csak a bulvárújságírók agyában létezhet, hogy egy ilyen felszereltségű és képzettségű személyzettel működő hajó rossz útra téved. Számomra inkább az a valószínű, hogy a hajó a rendes rottán haladt, de valamivel ütközött (a franc tudja hány elveszett konténer van a tengerfenéken, lebeg vízközt, netán a tengeralattjárók merre kóricálnak) a fenék bal oldalával. Az őrtiszt, vagy már a captain nagyon helyesen úgy döntött, hogy partra futtatja a hajót, ezzel valószínűleg sok ember életét mentette meg. Ezután telt meg a fenék oly mértékben vízzel, hogy amikor felült a sziklákra a lékesedéssel ellenkező oldalára feküdt le. 

A kályha hamujából kiszedett faszéndarabok közül egy diónyit porrá törtem és epoxi gyantába kevertem. Ezzel a péppel kentem ki a kis csónak nevének bevésett betűit. Majd holnap ha megkötött és átcsiszolom kiderül, hogy mennyire sikerült a felirat. Eldugóztam a dörzsléc facsavarjainak fejét is. Kivágtam 18 mm vastag vörösfenyőből a két szkeget,  a két, 11cm átmérőjű kereket meg 10mm vastag bakelitből amik a szkegek végébe jönnek. 120-as papírral átcsiszoltam a teljes belső részt. Úgy döntöttem, hogy az evezőpadok maradnak natúrban, ezért ezek még pár réteg híg UV stabil epoxi gyantát, quasi színtelen lakkot kapnak, a fenék és a két medersori palánk amin taposok szürke, a többi fehér lesz belülről.

Reggel hóesésre ébredtem. Szerencsére azonnal elolvadt amint decket ért. De azért előszedtem a parti raktárból és behoztam a hajóra a hólapátot (gyerekhólapátnak árulták az OBI-ban pont hajóméret), szeretném elijeszteni vele a havazást.

Reggel éppen a kályhába gyújtok be, amikor Sün hív, hogy itt áll a parton. No befejeztem a reggeli piperét, a reggelin már túl  voltam és kieveztem a partra. (azért kicsit várnia kellett rám, mert pl a jobb karomon az ingem ujját bal kézzel begombolni, az van, hogy két perc) Megnézte a bocit, közelről is tetszett neki (legalábbis ezt mondta), kicsit beszélgettünk (a három fiúiker darabja már 12 kiló), aztán ő elautózott én meg folytattam a csónakot. Kitörölgettem a port amennyire tudtam és az egész belsőt lekentem egy réteg erősen hígított gyantával, hogy kihozza a fa szőreit. Az orrtükör már korábban kapott egy réteg gyantát, ezt átvibróztam tükrösre és ugyancsak átkentem, hogy a kivésett betűk szálait lefogja, hogy ha majd kitöltöm a színnel, nehogy szétszaladgáljon nekem a fa erezete mentén. Aztán azt kellett lássam, hogy a gyantához az edzőm az elfogyóban van. Péntek lévén, ha a hét végén még akarok valamit műanyagozni, nem fogok tudni venni anyagot. Gyorsan felhívtam Molnár urat az Alvinplasttól és kérdeztem hogy tudok oda BKV-zni, merthogy ezzel a kézzel nem merek autót vezetni. Kiderült, hogy oda nem visz semmi, de megtette nekem azt a nagy szívességet, hogy hazahozta délután az anyagot én meg kivillamosoztam érte Kispestre a lakásához és ott vettem át és fizettem ki. Azt mondta, hogy ilyet csak a modellezőknek és nekem tesz meg. Nem kérdeztem meg, de ezek szerint a modellezők (is) közel állhatnak a szívéhez. Nemrég értem haza, csúnya hideg viharos szél fúj, majd elvitt csónakostul ahogy kifelé eveztem a hajóra, de már a hídról szívmelengető érzés volt az ünnepi fényfüzérrel díszelgő Amapolát látni ("J" nem engedi leszedni a karácsonyi dekorációt) és tudni, hogy meleg kályhával és frissen sült diós kiflikkel vár engem Amapola és az én kedvesem.

 Estére késznek nyilvánítottam a dinghy belső részét. Már csak festeni kell. Felvéstem az orrtükörre a nevét is (a betütipus egyébként "celtic", ugyanaz amivel Amapola orrára is felírtam a nevét), erre majd az egész nap ráment a vacak kezemmel. A kép csalóka, a hosszirányú képtorzítás miatt az orrirányból készült képen az orrtükör látszik szélesebbnek. A fartükrön van az "Y" alakú erősítés. A tükrökön lévő két bevágásba fekszik bele az árboc ledöntött állapotban és tartja a ponyvát amivel majd le lesz takarva, amikor a darukarokon lóg. A fartükör bevágása a "védlizve" való evezésnél is hasznos. A széleken lévő furatokba köt be majd az emelőkötél. A bevésett név betűit epoxigyantába kevert sötétbarna faporral fogom kitölteni, így a név "örökre vasalva". Ez a barna trópusi fa, a parkettások kidobott hulladéka, az a fajta amiből a sarkok belső íves része készült egészen sötét színű, a csiszolata viszont gyantában kis mennyiséget keverve először vörösre színezi azt. Namármost amikor a sarkokat kerekítettem pár hete géppel csiszolva, szállt a por mindenfelé, többek közt a szakállamba. Na mondtam majd kimosom belőle. Hát nem sikerült valami tökéletesen, mert a vízben is vörös  levet engedett, beszínezve a fehér szakállamat. Úgy néztem ki napokig mint Vörös Erik viking király..

Délelőtt felcsavaroztam a jobb oldali dörzslécet is a kis csónakra. Délben kifogyott a vizünk, reméltem, hogy vasárnapig kitart, de tévedtem, így délután ki kellett teríteni a slaugot és megtölteni a tankokat. Vasárnap általában nulla az autóforgalom a műhelycsarnok előtt, amit ha ki van fektetve a tömlő akkor el kell terelni, de mázlink volt, ma se jött senki, így békében ment a dolog.

 Reggel sűrű hóesésre ébredtem.  Szerencsére a decken elolvadt, így nem kellett előszedni a hólapátot. Kicsit csúszkáltam a latyakban aztán kimertem a gumicsónakból a vizet. Erre a célra már korábban egy szemétlapátot rendszeresítettem a csónakba. Délelőtt boltba mentem  csavart venni. Öreg barátom Poszlovszki Rezső is arrafelé lakik amerre a bolt van, meglátogattam hát. Nemrég gyógyult fel súlyos influenzából, ami így 90 évesen már nem tréfaság. De masszív ember, isten éltesse sokáig!  Jól elpolitizáltunk (kemény jobbos az öreg, de túl sokat nem tudott felhozni a védence érdekében) aztán megállapodtunk abban, hogy legfőbb az egészség. Szóval a boci dörzsléceihez, illetve azokhoz a fülekhez amikhez a gumi hurka lesz kötözve, szükségem volt 35X4-es süllyesztett fejű illetve D fejű réz facsavarokra. Vettem még egy jó  masszív aluminium fiókfogantyút, amit az orrtükörre fogok felcsavarozni. Ezért és a 100 db csavarért kifizettem pár forint híján 3000 forintot (számla ÁFA nélkül)! Kalap sz@rt ér a forintunk és  minden nap abból is kevesebbet. Délután csiszoltam még egy kicsit, aztán felfúrtam és felcsavaroztam a jobboldali dörzslécet.

 Tegnap felfűrészeltem "J" segítségével a raklapokat, délután csiszoltam a dinghy belsejét. Már úgy éreztem, hogy nagyon jól állok, amikor odahívtam "J"-t hogy nézze meg, milyen szép lett. Nézegette, hümmögött egy kicsit, aztán addig dugdosta az ujját a belső sarkok lekerekítésének szépséges betétfái alá és addig tapogatódzott, amíg talált egy kiálló valamit. Kijelentette, hogy ez még nem jó, ezt le kell innen szedni, mert nyomni fogja az ujját, ha odanyúl! Ki is jelentette, hogy már nem vagyok a régi, felületes és türelmetlen vagyok a munkában. Csak bólintottam és motyogtam valamit, pedig őszintén szólva szerettem volna megpofozni.

Ma mégiscsak lerakták a Mahart pontont, mert gondolom a kasszát akarják csöngetni, én csak annyit tudtam segíteni, hogy a csörlő kiolvadt biztosítóbetéteit kimértem, merthogy nem indult a szerencsétlen (csoda, hogy egyáltalán működik, a nyomógombok már rég kirohadtak a kapcsolószekrény előlapjából, egy deszkadarabbal kell nyomogatni a VMK mágneskapcsolókat), meg félkézzel egy stánglival tartogattam amikor már vízen volt amíg kikötötték. Aztán vendégek jöttek, elbeszélgettük az időt, csúszott az ebéd, sötétedés után az alvásból "J" ébresztett aki bent volt a városban úgy 60000Ft-nyi csekket feladni, a fene egye meg ezt a sok rohadt a csekket!

Mai ajánlatom http://lovoldozos.jatek-online.hu/de_animator.php 11-es szinten 120 a rekordom.

Behordtam kiskocsival néhány óriásraklapot a Syntexkeresek hulladékából a csarnokba, holnap felvágom tűzifának őket. Ezek a raklapok 1,25X2,5 méteresek, kifűtöm velük a januárt ha nem lesz ennél sokkal hidegebb . Aztán egész nap csiszatoltam a boci belsejében a "sarokvarratokat", még ebédelni se álltam le. Holnapra maradt még egy kevés belőle, bár a raklapfűrészelésre alighanem elmegy majd a nap fele. Lassú, lassú lassú vagyok és körülményes ezzel a másfél kézzel. Néha majd megpukkadok a méregtől tehetetlenségemben. Azt mondják a megváltoztathatatlanba való belenyugvás nemes erény. Belőlem hiányzik.

Délelőtt még ragyogó napsütés volt, egy 6m-es gumicsónakkal, rajta 130 LE-s motorral száguldoztunk egy kicsit a vízen , ha nem fújta volna le a menetszél a fejemet a helyéről, még melegem is lett volna a honvédségi mikádóban. Estére ahogy a meteorológusok jósolták már esett az eső. Fene egye meg, holnap megint merhetem a vizet a csónakból, ha partra akarok szállni.

 Reggel valami kiáltásfélére lettem figyelmes, ami ritkaság, mert részben nagyot hallok, részben olyan jó a hajó hőszigetelése, hogy alig hallatszanak be a külső hangok. De jó torka van a Ferinek a sólyáról, hogy akkorát "VILIBÁCSÍÍÍÍ"-zott a parton, hogy idebent meghallottam. Amikor kimentem azt kiabálta, hogy lerakják a nagy Mahart pontont a vízre. Mondjuk nekünk jó lenne, mert rákötve nem kéne csolnakázva közlekedni ki-be (bár ha holnap elviszik és nem hoznak helyette másikat, sokat nem érünk vele), de pont mára rendesen bebőgött a szél. Lett olyan Beaufort 6-os, legalább, erősebbebb ráfújásokkal. Mondtam "F"-nek, hogy nem akarok beleszólni a dolgukba, de én nem tudok ezzel a begipszelt kezemmel segíteni a kötélmanőverben, maradnak ketten a Pityuval, ha ez a szél elindítja azt az 50 tonnás vasat, összeveri a Rácz Józsi idekötött uszadékait, aztán Amapolát, aztán majd valaki kifogja a Gubacsi hídnál beleállva a kikötött hajók közé. Szóval lebeszélném erről a dologról. "F" okos ember az már többször bebizonyosodott (az okos embereket arról lehet többek közt megismerni, hogy hajlandók megváltoztatni a téves elképzeléseiket, hallgatva a jó tanácsra, nem olyanok mint egyes miniszterelnökök, akiket a legkutya3,14csázósabb stílusban lehet csak rádöbbenteni a hülyeségükre), ahogy ezeket a komoly acélszerkezeti munkákat gyakorlatilag másodmagával megszervezi, megoldja komoly technikai tudásról, érzékről tanúskodik. Kicsit gondolkodott, aztán bólintott, körözött egyet a karjával a levegőben, jelezve, hogy meggyőztem és búcsút intett.

Kezelésbe vettem, a már korábban kiszabott dörzsléceit a kis csónaknak. Korábban úgy gondoltam, hogy ahogy a Warren tette a RedBarn oktatófilmen ráragasztom a felső palánksor szélére, de átgondolva a dolgot a ragasztással szemben a csavarozást határoztam el. Az a tapasztalatom, hogy a dörzslécet néha cserélni kell, ebben az esetben ha oda van ragasztva, nem egy öröm lefeszegetni, a hajó is sérül, ráadásul ezzel a másfél kezemmel a ragasztás szinte megoldhatatlan annyi helyen kellene egyszerre fogni a csuparagacs, szorítók alatt elcsúszkáló mindent epoxigyantával összekenő anyagot. Szépen szárazon összeszorítózom lépésenként, összefúrom a facsavaroknak a lyukakat a mestersori palánkon át a koszorúléccel és amikor a csónak már le lesz festve akkor felcsavarozom. Egy réteg erősen meghigított gyantával lekentem a dörzsléceket, gyakorlatilag lelakkoztam őket, aztán a belső részek kézi csiszolásába kezdtem. Ez el fog tartani egy darabig, mert ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy... "a fenébe itt alaposabban elsimíthattam volna"... (a sarkokban az epoxiba kevert faporos masszával  történt kikenéseket). A kormányveret készítést továbbra is halogatom.