Délelőtt behúztunk a Tescoból két banyatankra való ételitalt. Mondja a havazást a meteorológia, semmi kedvem ugyanezt hóban elkövetni, most elvagyunk jó pár napig nagybevásárlás nélkül. Délután maximális konspiráció mellett kivonultam a gumicsónakműhelybe és szétvágtam rezgőfűrésszel, ollóval, schnitzerrel, továbbá óvatossággal és nyers erőszakkal a nyolc hetes rögzítést a karomon. Az egyik oldalon öt tépőzár, a másikon egy hypalon (a gumicsónakok anyaga) "zsanér" biztosítja a levehetőséget, ha rámjön a vakaródzhatnék, illetve meg tudom mosni, leápolni a műanyag gipsz alatt szörnyű retkes, hámló, kifejezetten hullabőr formájúvá vált bűzlő karomat, kézfejemet, tenyeremet. Mindezzel együtt jó volt 8 hét után viszontlátni kedves végtagomat. Ha "J" tudta volna, hogy ilyesmire készülök nagy botrányt csapott volna, így viszont már csak a kész tényekkel szembesült. Miután megvoltak a ragasztások visszakerült a rögzítés a karomra, hisz nem a mozgatás, kipróbálás a cél, ezzel megvárom a hivatalos 12 hetet és az orvosi kontrollt, most reggelig szigetelőszalag bandázs alatt kötnek a ragasztások, aztán bármikor le tudom venni, ha éppen akarom, de most hogy ezt tudom, már nem is viszket és izgat a dolog. Aztán lecsiszoltam a kis csónakon a feliratot. Nos ha mégegyszer csinálnám nem az akkor jó ötletnek tűnő faszenes színezést alkalmaznám a gyantánál, mert ez a fekete por csiszoláskor beül a fa felületébe és nehéz eltávolítani. A mahagónipor mégiscsak jobb lett volna. Azért mondom, hogy ha netán követőkre találnék okuljanak a példámból. Nem úgy mint a székelyek a vicceben:
Az első kimegy a konyhába és meghúzza az asztalon lévő üveget, majd visszateszi. Jön a második, az is belekóstol. Aztán a harmadik a nemszékely is iszik az üvegből. Undorodva köpi ki és kifakad:
-De hisz ez petróleum!
Mire a másik kettő:
-Való.